Békés Megyei Népújság, 1980. március (35. évfolyam, 51-76. szám)

1980-03-16 / 64. szám

1980. március 16., vasárnap Forradalmi dalok fesztiválja Ünnepségek március 15-én Budapesten és megyénkben A forradalmi ifjúsági na­pok keretében rendezték meg tegnap, szombaton, Bé­késcsabán, az iskolacentrum­ban a forradalmi dalok fesztiválját, megyénk kö­zépiskolás kórusainak nagy találkozóját. Varga Imre, a KISZ Békéscsaba városi bi­zottságának titkára köszön­tötte a kórusokat és a ven­dégeket. Elmondotta, hogy az évről évre megrendezett dalfesztivál méltó megün­neplése a három tavasz em­lékének. A politikai és a közművelődési munkának, a megye ifjúsági kórusmozgal­mának fontos része, bázisa ez az esemény. A szakmai zsűri tisztét Pászti Miklós karnagy látta el, a társadalmiét pedig Bocskai Mihályné SZMT­Kardoskút határában 1957. óta folyik olajbányászat. A község munkaképes korú la­kosságának fele itt dolgozik. Mégis távolról kellett ide­szállítani a fűtőolajat, a sze­net, a néhány kilométernyi gázvezeték híján. Ezen a helyzeten változtat az a nagy vállalkozás, amelybe a kar- doskútiak most vágták fej­széjüket. Pénteken szocialista szer­ződést kötöttek a község ve­zetékes gázszolgáltatásba történő bekapcsolására. A szerződésben a Nagyalföldi Kőolajfúrási Vállalat, a DÉ- GÁZ, a GOV, a helyi Rákó­czi Mgtsz, a honvédség és a község lakossága vállalt kötelezettséget, hogy a párt XII. kongresszusa és hazánk Miután a feltételek adot­tak, az árualapok rendelke­zésre állnak, a tavalyinál két héttel korábban, már­cius 17-én megkezdődik a tüzelőkereskedelem immár hagyományos kedvezményes vására, amely addig tart, amíg a központilag meghatá­rozott készlet el nem fogy. Az akcióba- a múlt évinél több, kereken egymillió ton­na hazai szenet és 250 ezer tonna hazai brikettet von­tak be. Az engedmény azo­nos a tavalyival, a kijelölt titkár. Fellépett a békéscsa­bai MÁV nevelőotthon, a Rózsa Ferenc Gimnázium, a Sebes György Közgazdasági Szakiskola, az esgészségügyi szakközépiskola, a battonyai Mikes Kelemen Gimnázium, a gyulai román gimnázium, a szeghalmi Péter András Gimnázium, a szarvasi óvónőképző intézet, vala­mint a gyulai Erkel Ferenc Gimnázium énekkara. A felnőttkórusok közül'' az Ál­talános Munkásdalkör és a Békés megyei pedagógus női kar szerepelt. A hagyományosan meg­rendezett forradalmi dalok fesztiváljának jelentőségét ezúttal emelte az is, hogy az Éneklő Ifjúság megyei dön­tőjére, és az országos minő­sítésre is most került sor. felszabadulásának 35. évfor­dulója tiszteletére legkésőbb 1980. november 7-re a köz-; ség, első helyen a gyermek- intézmények, és a tsz szá­rítójának vezetékes gázellá­tását megoldják. A szárítóhoz futó gázveze­ték kivételével az egészet társadalmi munkában oldják meg. A község bevételeiből nem futná. Legkiemelkedőbb a DÉGÁZ másfél milliós se­gítsége, de a többieké sem lebecsülendő. A vállalás teljesítését már meg is kezdték. Rövidesen földbe kerül a csaknem négy kilométernyi gázvezeték. A szó és a tett így válik egy­séggé. —g— hazai szenek mázsánként 11 forinttal, a hazai brikettek 8 forinttal olcsóbbak. Ezt a kedvezményt, akárcsak ko­rábban, megadják a dolgo­zók és a nyugdíjasok tüzelő­utalványaira is, függetlenül attól, hogy azok melyik hó­napra érvényesek. Kedvezménnyel kapható a barnaszén — a berentei, a lyukói és az edelényi kocka és darabos kivételével —, a lignit, az iszapszén, a háztar­tási kevert szén, és vala­mennyi hazai brikettfajta. (Folytatás az 1. oldalról) hangsúlyozta ünnepi beszé­dében Kovács Béla. A gyűlés a Himnusz hang­jaival ért véget. Ezt követően megkoszo­rúzták az 1848. március 15-i események emlékét idéző márványtáblát. Az MSZMP Központi Bizottságának, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának és a KISZ Köz­ponti Bizottságának koszorú­ját Borbély Sándor, Kállai Gyula és Nagy Sándor he­lyezte el. A fegyveres testü­letek képviseletében Papp Dezső vezérőrnagy, a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt néphadseregi bizottságának első titkára, Földest Jenő határőr vezérőrnagy, belügy­miniszter-helyettes és Gáti József, a munkásőrség or­szágos parancsnokának he­lyettese koszorúzott. Virá­gokkal díszítették az emlék­táblát a dolgozó és a tanuló ifjúság képviselői. A Parlament előtti Kos- suth-szobornál az V. kerü­leti, Bem tábornok szobrá­nak talapzatánál a II. kerü­leti párt-, állami, társadalmi és tömegszervezetek nevében helyeztek el koszorúkat. Tegnap megyeszerte meg­emlékeztek az 1848-as 'sza­badságharc és polgári forra­dalom 132. évfordulójáról. Orosházán verőfényes nap­sütés fogadta a Táncsics- szobornál rendezett ünnep­ség mintegy két és fél ezer résztvevőjét’, akiket Sinkó József, a KISZ városi bi­zottságának titkára üdvözölt: — Szép hagyománya ifjú­sági szövetségünknek, hogy a tavaszi rendezvénysoro­zatainkat a forradalmi ifjú­sági napok foglalják keret­be. Ezekben a napokban a múlt dicső emlékeit ünne­peljük, s az ünneplés mel­lett szorgos munkával ké­szülünk a soron következő feladataink végrehajtására. A KISZ-taggyűléseken az elmúlt év mérlegeit vonjuk meg, a különböző politikai képzési formákban nyílt, őszinte vélemények hangza­nak el a munkához, a tanu­láshoz való viszonyról, a szo­cialista hazafiságról. Táncsicsék küzdelme, a Tanácsköztársaság története, és az 1945-ben felszabadult Magyarország három és fél évtizedes útjának eredménye világosan mutatja azt az utat, amelyen a fiataloknak az idősebbekkel együtt ha­ladniuk kell. Biztosak va­gyunk abban, hogy váro­sunk ifjúsága szabadsághar­cos elődeink példáján lel­kesülve, a jövő célkitűzéseit világosan látva, cselekvőén részt vesz fejlett szocialista társadalmunk építésében. E gondolatokkal nyitom mega forradalmi ifjúsági napok városi rendezvénysorozatait, a március 15-i megemléke­zést ... A köszöntő után a Kos­suth Lajos Mezőgazdasági Szakközépiskola irodalmi színpada adott összeállítást „Dicső tavasz” címmel, majd a KISZ, a Hazafias Nép­front, az iskolák és üzemek képviselői helyezték el a hála és az emlékezés koszo­rúit a Táncsics-szobor ta­lapzatán. Az ünnepség után a Táncsics Gimnáziumban rendezték a hagyományos sportvetélkedőket, valamint itt vette át az „Év legjobb orosházi sportolója” serleget Lovas Béla labdarúgó. Békéscsabán délelőtt 10 órakor a Kossuth-szobomál tartották a március 15-i ün­nepséget, amelyen megemlé­kezést Szikszai Ferenc, a Hazafias Népfront megyei bizottságának titkára mon­dott, majd itt is koszorúzás­ra került sor. Gyulán, a Pe- tőfi-szobornál Kozák Fe­renc, a KISZ városi bizott­ságának titkára emlékezett meg az 1848-as ifjak törté­nelmi szerepéről, majd a Petőfi-szobor után a résztve­vők megkoszorúzták a vá­rosi tanács, valamint a Jó­kai utcában a Ladics-féle ház falán levő Petőfi-emlék- táblát. Szarvason délelőtt 10 óra­kor a Pétőfi-emléktáblánál volt az ünnepség, amelyet ezúttal az óvónőképző inté­zet növendékei rendeztek. Békésen, a városi tanács fa­lán levő emléktábla előtt Szojka Magdolna, a KISZ városi bizottságának tagja emlékezett meg 1848. már­cius 15-ről, majd a KISZ és a Hazafias Népfront kép­viselői helyezték el a koszo­rút az emléktáblánál. Kis község — nagy vállalkozás Hétfőn kezdődik a kedvezményes tiizelővásár Kutyakomédia Ifj. Kutyik János és neje végre beköltözhetett az óriási szülői áldozattal és nagy rokoni segédlettel épült családi házba. A fiatal házaspár be is rendezkedett szé­pen, s már úgy tűnt, hogy teljes az elégedettség, ami­kor egy napon az asszony így fakadt ki: — Jó, jó, de hol vagyunk mi Butyikéktól, Lutyikék- tól és Sutyikéktől! Még ’Mutyikéknak is van legalább egy tacskójuk. Már ki se merek menni az utcára kutya nélkül. Mit mondanak rólunk az emberek? — Ha csak az a. baj, veszünk mi is — jelentette ki felesége megnyugtatására ifj. Kutyik János. — És milyet veszünk? — folytatta a fiatalasszony. — Egy tacskót. Jó lesz? — Nem lesz jó, apukám. Valami nagyobbat. Az ilyen kis kutyát ma már észre sem veszik. — Rendben van. Vegyél olyat, amilyet akarsz. Végül is, egy kis bernáthegyi került a házhoz, amely eleinte szőrpamacsnak látszott. El is nevezték Pamacs­nak. Etették, itatták, hogy fejlődjön szépen. Nőtt is, mint a gomba. Néhány hónap múlva akkora lett, mint egy kisebb borjú. A legfinomabb falatokat kapta, amit a férj sokszor irigykedve nézett. De hát kettőjük fizeté­séből egyszerre nem lehetett mindhármuk kedvében járni. A fiatalasszony délutánonként büszkén sétált vele. Hadd egye a sárga irigység a környékbeli kisebb ku­tyásokat. Napközben a bezárt lakásban tartották Pamacsot, ne­hogy ellopja valaki. Olyankor rettenetesen únta magát szegény pára. Gondolta, ezen a helyzeten csak úgy vál­toztathat, ha megakadályozza, hogy a gazdái eltávozza­nak hazulról. Egy reggel tehát amikor vették fel a kabátjukat, ő az ajtó előtt szépen keresztbe állt. Hiába szóltak rá, hogy térjen ki az útból, meg se moccant. Ha nagy nehezen arrébb tolták, újra visszatornázta magát. Jó néhány percig birkóztak vele. Ezután mindennap így történt. Emiatt korábban is kellett felkelniük. De hát az asszony semmit sem sajnált. Az ifjú férj pedig békeszerető volt. Pásztor Béla „Gaburck Károly portréi az emberi lélek bemutatásának legközvetlenebb formái. Típusokat örökít meg, de megőrzi az egyén vonásait, a kor és a táj emberének jellemzőit” — mondotta Fekete Jánosné, Békéscsaba város Tanácsának elnökhelyettese tegnap, szombaton délelőtt, a festő kiállítá­sának megnyitóján. A városi tanács klubjában március 28-ig látható a portrétárlat. Képünk a megnyitó ünnepségen készült Fotó: Martin Gábor Pest és vidék gyeszékhelyeinken és kisebb városainkban terv­szerűen bontogatják az évszázados, rozoga vis­kókat, és helyükre korszerű házakat, gyakran 8—10 emeletes toronyházakat építenek. Olyan házakat, amelyeket korábban sehol sem láthattunk az országban — Budapesten kívül. A városkép átalakítását kísérő kommentárokban gyakran halljuk: „Nekünk is megvolt a Mária-Valéria-telepünk, nemcsak Pestnek. Mi is el­tüntetjük ...” Ha felsorakoztatjuk a tényeket, egyszeriben világossá válik, hogy vidéki városaink, megyeszékhelyeink jó ér­telemben vett riválisai lettek egymásnak — s Budapest­nek is. Ki tagadná, hogy ma már szinte minden vidéki központunkban megtalálhatók a modern nagyvárosra annyira jellemző sugárutak, tágas ligetek, neonfényes utcák, szélesvásznú mozik, gazdag kirakatok, bisztrók, kozmetikai szalonok. S a legtöbb újszülött létesítmény láttán mind gyakrabban elhangzik: akárcsak Pesten! A miskolci Hermán Ottó Múzeum várostörténeti ku­tatói a közelmúltban elkészítették városuk hajdani ut­cakataszterét. Miközben a korabeli forrásmunkákat." ta­nulmányozták, egy száz évvel ezelőtti feljegyzésre buk­kantak. Szerzője, nem minden dicsekvés nélkül közöl­te, hogy „ ... az utolsó fél évszázadban erősen meggyor­sult a város fejlődése, amit az is bizonyít, hogy ez idő alatt nem kevesebb, mint öt új utca épült.” A korabeli szerző bizonyára elképedne, ha tudná, hogy az elmúlt 25 esztendő során Miskolcon több, mint kétszáz utca született, többségüket modern lakóházak, üzletsorok öve­zik. Persze nem szükséges historikus távlatokhoz fordul­ni összehasonlításért. A ma embere a városiasodás, helyesebben a főváro­siasodás, korábban elképzelhetetlen ütemének a tanúja. Aki csak néhány évig él távol „fatornyosnak” már alig­ha nevezhető szűkebb hazájától, az is nehezen ismer rá visszatértekor a régi szülővárosára, amely időközben kilométerekkel terjesztette ki határait, helyet adva új hidaknak, pályaudvaroknak, rendelőintézeteknek, stran­doknak, taxiállomásoknak, játszótereknek, sportpályák­nak. Még a hét végén távoli munkájából városába visszatérő lakos is gyakran talál valami újat: egy meg­nyíló éttermet, egy beköltözésre kész lakóházat vagy egy új városi autóbuszjáratot. S ha már az autóbusz- járatról esik szó, említsük meg, hogy Pécsett a felsza­badulás előtt évente egymillió utast szállítottak a bu­szok, 1979-ben már 46 milliót. Miskolcnak összesen négy autóbusza volt, ma harmincszor-ötvenszer annyi van, illetve lesz 1980-ban. E vidéki „fővárosok” versengését magától értetődően évről évre nagyobb közönség kíséri figyelemmel. Mond­hatni, az egész ország kíváncsi az eredményre. A törté­nelmi kövek, histórianevezetességek, építészeti emlékek, tájak, hagyományok, valamikor az ország lakosságának csak kis hányadát vonzották vidéki városainkba. Mil­liószámra éltek hazánkban olyanok, akik nem ismerték városainkat, vagy csak egyet-kettőt közülük. Tavaly, egy esztendő leforgása alatt ötmillió vendége, látogatója volt vidéki városainknak. Ez a kíváncsiság már azoknak a helyeknek szólt, ahol a természetes adottságok a mo­dern élet kényelmes vagy szemgyönyörködtető, de min­denképpen hasznos újdonságaival egyesültek. Mi az a hajtóerő, ami arra készteti a vidéket, hogy saját központjait Budapesthez hasonlóvá tegye? A vá­laszt találóan fogalmazta meg egyik nagyüzemünk fő­mérnöke. Amikor beszélgetés közben saját városának megváltozott arculatára terelődött a szó, ő nevetve mondta: „No igen, nálunk nemcsak a gépek és beren­dezések készülnek futószalagon, hanem az igények is ...” Valóban ezek az igények tették szükségessé a felszabadulás óta, hogy városaink alig három évtized alatt évszázadok mulasztását pótolják. A falu, a vidék is magáénak akarja tudni, közelebb kívánja hozni mind­azt a kényelmet, szépséget, modernséget, amelyet koráb­ban csak a főváros — bár sokszor még az sem — nyújt­hatott volna. Minderre a lehetőséget elsősorban a szo­cialista iparosítás teremtette meg, amely az eladdig el­hanyagolt, sokszor sivár mezővárosokat ipari fellegvá­rakká, és egyúttal kulturális centrumokká varázsolta. Az iparosítás nyomán az anyagi és szellemi kultúra új központjai alakultak ki hazánkban. Nagyvárosok, szo­cialista nagyvárosok, amelyek felveszik a versenyt a növekvő igényekkel, s melyekben az emberek maguk is új szemlélettel gazdagodnak, új gondolkodásra neve­lődnek. Ö vidék és a főváros közt folyó nemes vetélkedés alaphangját éppen ez a megváltozott gondolkodás adja meg. Városainkban ezer és ezer olyan em­ber él, aki már tudatosan munkálkodik igénye betelje­sedéséért, szeretett szülővárosa felvirágzásáért. Ezek a patrióták, nemre, korra, foglalkozásra, világnézetre való tekintet nélkül, saját szabad idejüket áldozzák föl, eszük és kezük munkáját bocsátják a közösség rendel­kezésére, hogy városuk szebbé, rendezettebbé kulturál­tabbá váljék. Ök azok, akik már letették a garast: par­kokat építettek, felszedték az ódon macskaköveket az aszfaltozás előkészítésére, napközi otthonokat rendeztek be, árkot ástak a csatornahálózatnak, utakat terveztek, s közben milliókat takarítottak meg az államunknak — önmagunknak, ök azok, akik elébe sietnek jövőjüknek, s elhatározásukkal, lelkesedésükkeh — csakúgy, mint a pesti patrióták — méltóak kívánnak lenni a szocialista nagyvárosok lakóihoz. K. F. Rádió-sajtókonferencia Első alkalommal látogat el — március 17-én, hétfőn — a rádió Sajtókonferencia című műsorával az Orszá­gos Találmányi Hivatalba, gazdasági és tudományos életünk e fontos intézmé­nyébe. Fővárosi és vidéki napilapok, a Figyelő és a rádió tudománypolitikai ro­vata munkatársainak kér­déseire válaszolva — Bako­nyi Péter műsorvezetésével —, Szilvási Zoltán elnök­helyettes, Zsiga János mű­szaki fejlesztési főosztályve­zető és Iványi István ipar­jogi főosztályvezető rajzolja fel, ad átfogó képet az in­tézmény tevékenységéről, az ország életében betöltött szerepéről. A hagyományoknak meg­felelően a hallgatók is szót kapnak az élő műsorban: az adás napján délután 13 órá­tól a 113-038-as, valamint a 117-174-es telefonszámon kapcsolódhatnak be az adás­ba.

Next

/
Oldalképek
Tartalom