Békés Megyei Népújság, 1980. március (35. évfolyam, 51-76. szám)

1980-03-02 / 52. szám

1980. március 2„ vasárnap o IgHiUMW (Folytatás a 2. oldalról) A gazdálkodásról szólva azt is szóvá tesszük, hogy nem vagyunk elégedettek — a kezdeti eredmények elle­nére — a gyepgazdálkodás és melléktermék-hasznosítás fejlesztésével. A múlt évben a melléktermékek mintegy harmadát már hasznosították az állattenyésztésben, de ez még mindig elmarad a lehe­tőségektől. A rizstermelés és a szálas­takarmány-termelés tovább­ra is alácsony színvonalon áll. A legnagyobb gondot mégsem az alacsony hozamú ágazatok jelentették, hanem a belvizek miatt vetetten te­rületek növekedése. Évente átlagosan a szántóterület 3,5 százaléka nem adott . ter­mést, de még ennél is na­gyobb a részlegesen károso­dott terület. Ez is aláhúzza a megyei meliorációs prog­ram gyors és következetes végrehajtásának jelentősé­gét, amelyhez a legutóbbi időszakban a központi tá­mogatás mértéke is növek­vő. Az állattenyésztés terve­zettnél gyorsabb fejlődését biztosította a kiegyensúlyo­zott takarmányellátásra sta­bilizált, járványmentes állat­egészségügyi helyzetre alapo­zott állománynövelés, és a termelési mutatók javulása. Kiemelkedő eredményeknek tartjuk, hogy évről évre fo­lyamatosan nőtt a sertésál­lomány, egyáltalán a húster­melés. A hústermelés állandó emeiKedését mutatja peidául. hogy a 100 hektárra jutó hústermelés — á. g., tsz, kisüzem — 1970-ben „csak” 22,7 tonna, 1979-ben pedig már 41,4 tonna — 84 száza­lékkal több — volt. Folya­matosan, a tervezettnél gyor­sabban nőtt a tejtermelés is. 1970-ben az egy tehénre ju­tó tejhozam 2573 liter, ta­valy 3756 liter volt, 10 szá­zalékkal meghaladta az or­szágos átlagot. Az állattenyésztési ágaza­tok hatékonyságának javulá­sát mutatja, hogy egységnyi állati termékhez — hús, tej, tojás — az ország megyéi közül a megyében hasz­nálták fel a legkevesebb ab­raktakarmányt. A háztáji és kisegítő gaz­daságok termelése továbbra is nagy gazdasági jelentő­séggel bír. Jelentős ered­ménynek tekintjük, hogy termelési színvonalukat a mezőgazdasági nagyüzemek­re támaszkodva, azok ágaza­taként nemcsak megtartani, hanem fejleszteni is sikerült. Politikai felelősség, hogy a termelési kedv továbbra is töretlen maradjon. Különö­sen a sertéstenyésztés alaku­lását befolyásolják döntően ezek a gazdaságok, mert itt van az állomány 60 százalé­ka. Az írásban előterjesztett beszámolóban részletesen szó vari a háztáji és kisegítő gaz­daságok szerepéről. Nem en­gedhető meg, hogy egyes „ügyeskedők” miatt a háztá­ji gazdaságok ellen indítsa­nak támadást. Vissza kell utasítani azt is, hogy — né­ha ezt statisztikákkal is bi­zonyítani akarják —, a ház­táji gazdaságokból szárma­zó, nem éppen nagyon je­lentősnek minősíthető jöve­delem, a parasztság meggaz­dagodásához vezet. Elméleti­leg is hibás, politikailag pe­dig káros a két alapvető osz­tály jövedelem szerinti szembeállítása! Mind a munkások, mind pedig a tsz-parasztok munkájuk ré­vén — s ezen van a hang­súly — jutnak megérdemelt jövedelmükhöz. Kedves Elvtársak! Most, amikor hazánk fel- szabadulásának közelgő, 35. évfordulója méltó meg­ünneplésére is készülünk, reálisan kell szólni az élet- színvonal, az életkörülmé­nyek alakulásáról. Az e té­ren elért eredmények érté­két az sem homályosíthatja el, hogy az utóbbi években — az ismert tényezők hatá­sára — lassult a fejlődés. A reáljövedelem országosan az 1960—1978. években több mint kétszeresére, 216,6 szá­zalékra, a lakossági fogyasz­tás volumene — az említett időszakban — 195,3 száza­lékra, tehát megközelítőleg duplájára emelkedett. A munkajövedelmeknél is gyorsabb volt — szociálpoli­tikai céljainkkal összhang­ban — a társadalmi juttatá­sok növekedése. Ezt jól pél­dázza az egy főre jutó társa­dalmi juttatás összege, ameiy 1960-ban 2185 forint, 1978- ban 10 488 forint volt. Nagyot léptünk előre az életkörülmények javításában is, különösen a lakásépítés­ben. Ezt az is mutatja, hogy 1945—1960 között 22 467 la­kás, 1961—1979 között pedig 55 000 új lakás épült meg — igaz, ennek csak mindössze 10 százaléka épült állami erőből, s az év végéig vár­hatóan 77 500 család jut új lakáshoz a megyében. A gyorsított ütemű lakásépítés ellenére, a városokban, első­sorban Békéscsabán, válto­zatlanul gond a lakáskérdés. A már elért életszínvonal megőrzése, sőt, továbbnöve- lése, az életkörülmények to­vábbi javítása mindenkitől azt követeli meg, hogy ma­radéktalanul valóra váltsuk gazdaságpolitikai célkitűzé­seinket. Ez a feladat nagyon ösz- szesített, összehangolt erőfe­szítéseket, rugalmas és kez­deményező gazdasági maga­tartást igényel. Két alapelvet fogalmazha­tunk meg iránymutatóként. Az. egyik, hogy a piacképes, jó minőségű, gazdaságos ter­mékek arányát és termelésé­nek mennyiségét gyorsabb ütemben fokozzuk. A másik, hogy a termelés minden té­nyezőjével — munkaerővel, eszközzel, anyaggal, energiá­val — sokkal takarékosab­ban, ésszerűbben gazdálkod­junk. A takarékosság területén ma még csak a pazarlás megszüntetésénél tartunk. A termékszerkezet javításában is csak a gazdaságtalan ter­melés szűkítéséhez, néhány magasabb színvonalú termék bevezetésével jutottunk el. A gyorsabb előrehaladás a gaz­dasági vezetés színvonalán, a dolgozók aktív, kezdeménye­ző munkáján múlik. Nagy segítséget ad ehhez a párt XII. kongresszusa, és hazánk felszabadulásának 35. évfor­dulója tiszteletére kibonta­kozott szocialista munkaver­seny. Kedves Elvtársak! Számottevő az a fejlődés is, amely kulturális életünk­ben végbement. Az általános iskolák tárgyi feltételeinek javulását jelentősen segítet­te az a társadalmi összefo­gás, amely elsősorban a nagyközségekben és a váro­sokban bontakozott ki. En­nek köszönhető, hogy a tan­teremépítési tervünket je­lentősen túlteljesítettük. A megve közoktatása elé állí­tott célkitűzések összhang­ban vannak a társadalmi, gazdasági élet igényeivel. Ugyanakkor a közoktatás iránt támasztott követelmé­nyek gyors növekedése, a demográfiai helyzet alakulá­sa mellett a tárgyi, működé­si feltételek javítása csak lassúbb ütemben biztosítha­tó. A fő figyelmet a továb­biakban elsősorban a növek­vő mennyiségi gondok eny­hítésére kell fordítani. Tudjuk, hogy még nem ki­elégítő — a könyvtárhálózat kivételével — a közművelő­dés feltételeinek biztosítása sem. Ennek legkirívóbb pél­dája, hogy Békéscsaba mind ez idáig nem rendelkezik me- gvei művelődési központtal, örvendetes viszont a művé­szek erkölcsi, anyagi megbe­csülése terén elért fejlődés. Üj műtermes művészlakások épültek, megoldódtak a szín­művészek lakásgondjai. Több fiatal alkotóművész kapott a megyeszékhelyen letelepedé­si és alkotási lehetőséget. Az egészségügyi, szociális ellátás gondjai nem a kívánt mértékben csökkentek. Leg­inkább elmaradt a bölcsődei hálózat, a szociális otthoni férőhelyek bővítése. Az egészségügyi helyzetet javí­tani lógja — ha lassan épül is — a békéscsabai kórház fejlesztésének megvalósulása, az orvosok, s más egészség- ügyi dolgozók gyógyító mun­kája színvonalának emelke­dése. Ugyanakkor az eddigi­nél jobban szükséges érvé­nyesíteni a szocialista etika elveit, melyet még számos magatartásbeli és szemléleti tényező gátol mind az egész­ségügy, mind a lakosság ré­széről. Tisztelt Pártértekezlet! Szólni kívánok a párt bel­ső élete néhány kérdéséről. A megyében a párt szerveze­ti rendszere jól igazodik a politikai, gazdasági életben és a közigazgatás rendszeré­ben bekövetkezett változá­sokhoz. A megyei pártbizott­ság közvetlen irányítása alá 5 járási, 5 városi, valamint a megyei tanács, a megyei rendőr-főkapitányság és a Mezőhegyesi Állami Gazda­ság pártbizottsága tartozik. A községi-üzemi pártbi­zottságok száma 42-ről 45-re emelkedett, a pártvezetősé­gek száma 79-ről 69-re csök­kent. A ciklus alatt öt ter­melő üzemi pártbizottságot hoztunk létre, és egy községi pártbizottság megszűnt. A kislétszámú alapszerve­zetek egy részének megszün­tetésével, a lakóterületi párt- szervezetek helyzetének ren­dezésével, a követelmények­nek megfelelően alakult az alapszervezetek száma, szer­vezeti rendszere. Néhány he­lyen a végrehajtó bizottság engedélyezte a területi elv­től való eltérést, és több pártszervnek koordinációs jogot biztosított. A függetlenített pártmun­kások és a pártapparátus összetételét, felkészültségét, alkalmasságát tekintve képes a feladatok ellátására. Fon­tos szerepet töltenek be a testületek határozatainak megvalósításában. Erkölcsi, anyagi helyzetük, megbecsü­lésük rendezett./ Eredményeink egyik össze­tevője a három nemzedék alkotó együttmunkálkodása a pártban. A gazdag politikai tapasztalatokkal rendelkező, elvhűségben, elkötelezettség­ben példát mutató, tisztelet­tel körülvett és megbecsült felszabadulás előtti, az ille­galitásban kipróbált kom­munisták, a párt derékhadát képező felszabadulás utáni párttagok és a fiatalok össze­fogása, kölcsönös tisztelete, célkitűzéseink valóra váltá­sának elengedhetetlen felté­tele. A megyei pártbizottság és az irányító pártszervek meg­különböztetett figyelemmel kísérik idős elvtársaink szo­ciális helyzetét, egészségi ál­lapotát. A lehetőségekhez mérten gondoskodnak meg­becsülésükről, gondjaik meg­oldásáról. Megyénkben je­lenleg 190 felszabadulás előt­ti párttag, 51 partizán él. Az anyagi megbecsülés mellett a járási-városi párt- bizottságok rendszeresen tá­jékoztatják idős elvtársain­kat, igénylik véleményüket, tanácsaikat; Magas színvona­lon biztosított egészségügyi, szociális ellátásuk, üdülteté­sük. A róluk való gondosko­dás, tapasztalataik igénylése, hasznosítása közmegelégedést és elismerést vált ki mind a párttagság, mind a pár- tonkívüliek körében. Legyen ez a jövőben is a pártszervek fontos feladata, a területenként ma még meglevő különbségek fokoza­tos megszüntetésére töreked­jenek. Szavaznak a küldöttek Kedvező a helyzet a poli­tikai és társadalmi munká­ban élenjárók erkölcsi és anyagi elismerésében is. Az elmúlt öt évben a megyei pártbizottság kezdeményezé­sére több mint 150 fő része­sült magas kormánykitünte­tésben. A kitüntetettek 55 százaléka társadalmi párt­munkás, 33 százaléka nő és 26 százaléka fizikai dolgozó. A más szervek által kezde­ményezett kitüntetések oda­ítélésében is javult a nők, fizikai dolgozók aránya — a társadalmi munka elismeré­sének rangja. Kedves Elvtársak! A pártbizottság írásos je­lentése elemzi a megye párt­tagságának fegyelmi helyze­tét. Kiegészítéseként a fe­gyelmi bizottságok munkájá­ról szólok, amelyek a testü­letek megbízásából végzik fe­lelősségteljes tevékenységü­ket. A tények azt igazolják, hogy a fegyelmi bizottságok a korábbinál nagyobb gon­dot fordítottak a megelőző munkára, és az alapszerve­zetek ez irányú tevékenysé­gének segítésére. Ezt az is bizonyítja, hogy a fegyelmi vétségek 90 százalékában az alapszervezetek hoztak dön­tést, és mindössze 5 százalé­kában történt fellebbezés. Erősödött a fegyelmi bünte­tések nevelő jellege. Döntő többségük alkalmas arra, hogy a párttagságot hasonló vétségek elkövetésétől visz- szatartsa. A párt minden tagjával szemben azonosak a követelmények. Helyenként azonban még előfordul, hogy a pártszervek következete­sebbek a beosztottak, mint a vezetők felelősségre voná­sában. Viszont el kell uta­sítani az egyes vezetők el­marasztalása miatti általá­nosításokat, s a tisztességes, hozzáértő, odaadó munkát végző vezetők becsületét meg kell védeni. A párt belső életének fon­tos kérdése a tagfelvé­teli munka, a párttag­ság összetételének alakulása. Az elmúlt öt évben a párt­taggá nevelő és tagfelvételi munka alapvetően megfelelt a követelményeknek. Az új párttagok kiválasztása és felkészítése, kötelezettségeik, jogaik, a szervezeti szabály­zat megismertetése a párt- bizottságok irányításával szervezetten folyik. Javult a KISZ-szervezetek párttaggá nevelő és ajánló tevékeny­sége. A felvett, 30 éven alu­li párttagok 70,7 százaléka KISZ-tag. Közülük 91,5 szá­zalékának a KISZ-taggyűlés volt az egyik ajánlója. Az új párttagok túlnyomó többsége aktív társadalmi te­vékenységével bizonyította alkalmasságát, magasabb ál­talános és politikai képzett­séggel, műveltséggel rendel­kezik. A tagfelvétel, a belső átrétegződés, a képzés ered­ményeként a megye párttag­ságának összetétele pozití­van változott, alapvetően megfelel a megye lakossága szociális összetételének. A párttagság 78,7 százaléka eredeti foglalkozását tekint­ve munkás és paraszt, két százalékkal emelkedett a nők, fél százalékkal a 30 éven aluli fiatalok aránya. A követelményszint, az ál­talános és politikai képzett­ség iránti igény emelkedését mutatja, hogy 4,5 százalék­kal nőtt a közép- és felső­fokú végzettségűek, 9,5 szá­zalékkal csökkent a nyolc általános iskolát nem vég­zettek aránya, 3,4 százalék­kal nőtt a közép- és felső­fokú politikai iskolát vég­zettek és 7,4 százalékkal csökkent a pártiskolát nem végzettek aránya. A pártépítő munkában a jövőben is a legfontosabb feladat a munkások és szö­vetkezeti parasztok legjobb­jainak párttaggá nevelése, a nők, fiatalok megfelelő ará­nyú felvétele. Emellett na­gyobb figyelmet kell fordíta­ni a műszaki, az agrárértel­miség, a tudomány, a kul­túra, az igazságügy, a művé­szetek területén dolgozók, valamint a főiskolai hallga­tók, tanulók tervszerűbb fel­készítésére, felvételére. Tisztelt Pártértekezlet! Szólok a politika végrehaj­tásának személyi feltételei­ről is. A pártbizottság be­számolójának a kádermun­káról szóló jelentése kellő súllyal foglalkozik a XI. kongresszus és a Központi Bizottság vonatkozó határo­zatai megyei végrehajtásának eredményeivel és hiányossá­gaival. Ezért kiegészítésként csak néhány — a PB által fontosnak tartott — idősze­rű kérdést érintek. Az egyik: a hármas köve­telmény értelmezése és gya­korlati alkalmazása. Főleg állami és gazdasági terüle­ten, még ma Sem egyértel­mű a hármas követel­ményrendszer értelmezése és differenciált alkal­mazása. Vagy a szakmai kép­zettség túlhangsúlyozása, vagy a vezetői gyakorlat el- túlzásával csorbát szenved a beosztáshoz szükséges poli­tikai alkalmasság és vezetői készsé® követelménye. Ez he­tvenként akadálya a ráter­mett, tehetséges káderek időbeni előléptetésének is. Az előttünk álló feladatok bonyolultsága méginkább feltételezi a korszerűbb, az élethez jobban igazodni tu­dó vezetői magatartást. Ép­pen ezért olyan vezetőkre van szükség, és ezt a kivá­lasztásnál is fokozottan fi­gyelembe kell venni, akik képesek a dolgozó kollektí­va javaslatait figyelembe venni, ennek alapján határo­zottan dönteni, ésszerű koc­kázatot vállalni és a végre­hajtást következetesen szá­mon kérni. Mindez párosuljon a végzett munkán alapuló tekintéllyel, példamutató emberi magatartással, sze­rénységgel. A másik: a pártbizottság — elemezve a megye káder­helyzetét — arra a következ­tetésre íutott, hogv mind a pártszerveknek, mind a ha­táskörrel rendelkező más szerveknek különös felelős­ségük van abban, hogy az elkövetkezendő öt évben ob­jektíve bekövetkező, nagy­arányú kádercserékre időben felkészüljenek. Ennek jelen­tőségét csak fokozza, hogy a derékhad, a hosszú vezetői gyakorlattal rendelkező ká­derek jelentős számban érik el a nyugdíjkorhatárt, s ke­rülnek nyugállományba. Ha nem gondoskodunk megfelelő színvonalú pótlásukról — és különböző okokra hivatkoz­va, nem megfelelő ütemben hajtjuk végre a szükséges cseréket — akkor fennállhat annak a veszélye, hogy egyes területeken a kívántnál na­gyobb arányú cserét kell egy időben végrehajtani, ami a munka színvonalának visz- szaesését eredményezheti. A harmadik: a hatásköri elvek helyes gyakorlati ér­vényesülését akadályozza, hogy a Jogkörrel rendelkező szervek nem minden esetben vállalnak kellő felelősséget a káderek kiválasztásában, megítélésében, vagy a szük­séges cserék kezdeményezé­sében — a személyi ügyek rendezését a párttól várják. Ugyanakkor az is előfordul — főleg a községekben és üze­mekben —, hogy a pártszer­vezetek véleményét nem igénylik, az irányító pártszer­vekre való hivatkozással megkerülik, vagy a véle­ménykikérés leszűkül a tit­kárral való egyeztetésre. Ennek az a következmé­nye, hogy a személyi ügyek rendezése esetenként indo­kolatlanul elhúzódik, vagy nem eléggé megalapozott is­meretek alapján ítélnek meg, állítanak be vezetőket. Fon­tos elvként szeretném ki­emelni, hogy a hatáskör be­tartása — nemcsak a káder­munkára vonatkoztatva — azt is jelenti, hogy a párt- szervek akkor járnak el he­lyesen, ha biztosítják és megkövetelik más szervek rendeltetésszerű működését, és nem vállalják át helyet- tÜK az ügyek intézését. Kedves Elvtársak! Röviden szólok a társadal­mi és tömegszervezetek mun­kájáról. A tömegszervezetek és mozgalmak megyénkben fokozódó önállósággal és ha- teKonysággal végzik munká­jukat. Tevékenységüket eredményesen segítette a pártirányítás gyakorlatának, módszerének fejlődése. Ha­tékonyabb az itt dolgozó kommunisták, tömegszerve­zeti felelősök munkája. Rendszeresebb a koordináló és kölcsönös tájékoztatás, a feladatok összehangolása. Munkájukban tovább erősö­dött a politikai jelleg, a be­csületesen, fegyelmezetten végzett, hatékony munkára, tanulásra való mozgósítás. E megállapításokat a me­gyei pártbizottság a megtar­tott taggyűlések és pártérte­kezletek állásfoglalásaira is alapozta. Az itt-ott jelentke­ző téves nézetek ellenére — amelyek a megnövekedett jog- és hatásköröket sokall­ják — a megyében a kom­munisták döntő többségének az a véleménye, hogy indo­kolt e szervek megnöveke­dett szerepe, az előttünk ál­ló feladatok még eredménye­sebb megoldásában. A jövő­ben még jobban kell igé­nyelni közreműködésüket, mind a döntések előkészíté­sében, mind a végrehajtás­ban. Továbbra is figyelmet kell fordítani arra, hogy a tö­megszervezetekben és moz­galmakban dolgozó kommu­nisták az ott kapott felada­tok példamutató teljesítésé­vel is erősítsék a párt te­kintélyét és tömegbefolyá­sát, szilárdítsák a szövetségi kapcsolatokat. Kedves Elvtársak! Az elmúlt években a ko­rábbiaknál is gyakoribb el­lenőrzést, segítséget, támo­gatást kaptunk a Központi Bizottság szerveitől, a KB, a PB tagjaitól, a KB titká­raitól, a KEB tagjaitól, a kor­mány tagjaitól, a KB osz­tályvezetőitől, munkatársai­tól, instruktorától. Az elvszerű segítségnyújtá­sukkal, bírálatukkal, olykor dicséretükkel, újabb és újabb lendületet adtak munkánk­hoz, különösen a határoza­tok végrehajtásának jobb és eredményesebb megoldásá­hoz. Ezúton is kifejezzük köszönetünket a megértő tá­mogatásért, amellyel jelentő­sen hozzájárultak megyénk politikai, gazdasági, kulturá­lis színvonalának emelésé­hez, népünk élet- és mun­kakörülményeinek javulásá­hoz. Azt reméljük, hogy a kor­mány — amely a közeljövő­ben tárgyalja a megyei ta­nács munkáját, Békés me­gye helyzetét — újabb se­gítségnyújtással gazdagítja a Viharsarok e táját. Kedves Elvtársak! A megyei pártbizottság megbízásából ezeket a gon­dolatokat kívántam hozzá­fűzni az írásban előterjesz­tett beszámolóhoz. Történel­mi két évtized van mögöt­tünk, amely többet adott népünknek, mint az azt meg­előző évszázadok. Becsüljük tehát meg nehezen kivívott eredményeinket, és dolgoz­zunk még jobban azért, hogy elért sncereinket megszilár­díthassuk és továbbfejleszt­hessük. A megyei pártbizott­ság nevében megköszönöm a megye párttagságának, min­den dolgozójának, a vezetők­nek az elmúlt öt esztendő­ben végzett áldozatos mun­káját azzal a meggyőződés­sel, hogy a következő idő­szakban is szilárdan állanak pártunk kipróbált és bevált politikájának talaján, s en­nek szellemében cseleksze­nek szocialista hazánk felvi­rágoztatásáért.

Next

/
Oldalképek
Tartalom