Békés Megyei Népújság, 1980. február (35. évfolyam, 26-50. szám)

1980-02-12 / 35. szám

o 1980, február 12., kedd A KISZ idei közművelődési és művészeti akcióiról A mályvádi ágas-bogas ősfák Zöldövezetben... Fogyasztjuk a természetet? Boross Lászlóval egy év­vel ezelőtt még a megyei tanács mezőgazdasági osztá­lyán találkoztam. Már ak­kor is lelkes természetvédő és kertbarát volt, de főként a termelés oldaláról kellett foglalkoznia ezekkel a té­mákkal. Tavaly júniustól a megyei tanács környezet- és természetvédelmi bizottsá­gának titkára lett. Hogy mi a feladata? A megyei tanács minden osztályának van tennivalója a természetvé­delemért, a környezetkultú­ra megőrzéséért, de nem volt, aki összehangolja, ösz- szefogja a sokrétű tevékeny­séget. Boross Lászlónak ezen kell munkálkodnia. — Van-e mit védenünk nekünk, Békés megyeieknek? — kérdeztük a természetvé­delmi titkártól. — Huszonöt éve vagyok a megyében, de mostanában ébredtem rá, hogy a mi vi­dékünk értékei az itt élők számára nagyobbrészt is­meretlenek. A „Körösök-völ- gye” páratlan szépségű tá­jai feltáratlanok. Hetven ki­lométer hosszú szakaszon szinte néptelen a gyönyörű vidék. Nincs tonkretéve, is­meretlensége mindeddig megóvta eredeti formájában. Köztudottan országos érték a szabadkígyósi tájvédelmi körzet, a dévaványai túzok­nevelő, a kardoskúti Fehér­tó nemzetközi „légikikötője” (madárvonulási terület), a tatársánci ősgyepmaradvá- nyok, s a Csorvás határában megtalált, jégkorszak utáni ritka növény; a Volga menti hérics. Kevésbé ismert a rendkívül értékes őserdő- maradvány-lelet, a Mályvádi erdőben, itt volt a honfog­laló magyarok egyik szállás­helye. A vésztő-mágori több­ezeréves emberi település nyomait körülvevő erdős, pusztai tájhoz hasonló nin­csen messze földön. Felsorol­ni is nehéz lenne értékein­ket; a szarvasi, a geszti, a dobozi, a tarhosi, a kárász­megyeri parkot, a Szarvas környékén talált érdekes nö­vényeket; a békakontyot és kígyónyelvet, a bélmegyeri erdő-sztyeppét, a gyöngyvi­rágos tölgyest, a vátyonpusz- tai gém telepet, a körösúj­falui magas kőrisállományt, a mezőhegyesi belső parkot. Hamarosan mindezeket vé­detté nyilváníthatjuk. — Meggyőzött, értékeink vannak hát bőven. Kié lesz a sok szépség, mire használ­ható mindez? — A védettség nem azt je­lenti, hogy elzárjuk ezeket a helyeket a látogatók elől. A feltárás éppen azt jelenti, hogy a szabad természetet alkalmassá tesszük a kirán­dulók fogadására: táborhe­lyeket, parkolókat jelölünk ki, szeméttárolókat helye­zünk el. A természetet őriz­ve szerető emberekre, irá­nyításra és őrzésre lesz szük­ség. A tervszerű, tudományos kutatás lehetőségeit az élő­világ feltérképezését is ne­künk kell megszerveznünk. Vannak és lesznek is kijelölt üdülőterületek, ilyenek pél­dául Gyula-Városerdő, a pós- teleki parkerdő, a gerla- marói erdő, a Körösök .völ­gye, Szarvas és környéke, az endrődi holtágak. Manapság, ha valaki Bé­kés megyéről hall, üdülő­helyként csak Gyula jut eszébe. Az itteni emberek többsége pedig zsúfolt nya­ralóhelyekre igyekszik „pi­henni”. A mi történelmi em­lékhelyeink, dús , levegőjű, pihentető csendű, fürdésre, barangolásra alkalmas vi­dékeink kihasználatlanok. Ezeket pedig nem kell mil­liókért felépíteni, ez a ter­mészet ajándéka, „csak” meg kell őriznünk és oko­san hasznosítanunk. Bizo­nyos, hogy akkor utazási iro­dáink is felfedezik az óriási lehetőségeket, s talán több napos programokat is szer­veznek ezekre a helyekre. — Közvetlen természeti környezetünk visszásságai legalább annyira foglalkoz­tatnak bennünket, mint a szép tájak jövője. A bizott­ságot is? Mi tartozik még a munkájukhoz? — A településkörnyezet szépítésével is törődünk, de főként az embereken mú­lik ez, az emberek érdeké­ben. Nem elég a környezet­védelmi törvény. Néhány példa: az országutak men­tén sok helyről eltűntek az árnyat adó, levegőtisztító fasorok. Okkal, ok nélkül, s ültetnek-e másikat a he­lyükbe? A különböző építő­vállalatok, a KPM vezetői erről időnként beszámolnak nekünk. A fákra, az okos fagazdálkodásra szükség van, ezt senki nem vitatja. Az új lakótelepek környékén sza­naszét dobált értéktelen, vagy még használható anya­gok eltakarítása kinek a feladata? (Érdekes, ha vala­ki, esetleg egy fotóriporter jelenik meg ilyen helyen a masinájával, néhány nap alatt eltűnik a szemét! — A szerk.) A környezet- és természet- védelmi bizottság tanácsadó, felügyelő, ellenőrző szerv. Tagjai között szűkebb tár­sadalmunk egészének képvi­selői jelen vannak. Kevés a pénzünk, de a természetvé­delem körüli költségeket (táblák kiállítása, propagan­daanyagok készítése) mi viseljük, s emellett például olyan madártani bibliográ­fiát is kiadunk Réthy Zsig- mond ^szerkesztésében, amely egyedülálló Európában. Si­került elérnünk, hogy a Tudományos Akadémia bo­tanikai intézetének kutatói lejárnak a megyébe, kutatá­si programot készítünk a természeti értékek vizsgála­Szom balon este a Megyei Művelődési Központ nagytermében énekelt a Békéscsabai Általá­nos Munkás Dalkör (képünk) Sutyinszky János karnagy vezényletével. A jubileumi hang­versenyen ünnepelték az öt éve újjáalakult kórus érdemeit, s köszöntötték a több mint 50 éve éneklő alapítókat, Pribojszki Györgyöt és Murányi Antalt is. A nagysikerű esten fellépett még a hódmezővásárhelyi városi vegyes kar, a mezőtúri Petőfi Dalkör, a Békés megyei Pedagógus női kar és a békéscsabai Bartók Béla vegyes kar is Fotó: Császár Lajos keresik fel az ifjú turisták, hogy az alapszervezetekhez már megküldött 30 ezer já­téklapon szereplő kérdések­re helyes válaszokat adhas­sanak. A Kulturális Minisz­térium mellett működő „Tá­jak, korok” nevű szervező bizottság vállalta a zsűri sze­repét. A legjobbak 1981 áp­rilisában részesülnek juta­lomban. Az ifjúsági mozgalom kis közösségei áprilisban új ter­veket szőnek a következő akcióévre. Bizonyára sok alapszervezet immár másod­szor iktatja be programjába a „Barátaink” elnevezéssel tavaly először meghirdetett akciót. Egy év tapasztalatai alapján elmondhatjuk, hogy sikerült felkelteni az érdek­lődést a szocialista országok kultúrája, művészete iránt. Egy-egy baráti országot vá­lasztottak, és választanak a jövőben is a közösségek. A testvérkapcsolatokat ápoló megyei KISZ-bizottságok, a helyi művelődési otthonok és a baráti országok kultu­rális központjai értékes se­gítséget nyújtanak abban, hogy személyes kapcsolato­kat teremtsenek testvérintéz­ményeik fiataljaival, műso­rok szervezésével pedig kö­zelebbi barátságba kerülje­nek annak irodalmi és mű­vészeti életével. A művészet és ifjúság ak­ció felhívása az amatőr if­júsági mozgalom 70 ezer énekesét, táncosát, zenemű­vészét és színtársulati tagját mozgatta meg. Februárban a jelentkezések zárultával mű­velődési otthonok, KISZ-bi- zottságok és helyi tanácsok szakemberei hamarosan el­bírálják: ki mit tud? Mar-' ciusban már az első rostán túljutott „közönségképes” produkciókból országszerte bemutatók kezdődnek a vá­rosokban, a járásokban és a főváros kerületeiben. A munkahelyek, az oktatási intézmények legjobb amatőr előadócsoportjai és egyéni előadóművészei először kap­nak szervezett országos - be­mutatkozási lehetőséget áp­rilisban, nyolc egyetemi vá­rosunkban. Végül júniusban „Művé­szet és Ifjúság” bemutatótá­bort szervezünk Balatonfü- reden a 400 legszínvonala­sabb ifjú előadóművészek­nek. Lehetőséget teremtve a szakmai eszmecserékre, s ugyanígy a környék lakói, az ott nyaralók előtti bemutat­kozásra — mondotta befeje­zésül Lendvai Ildikó. A Budapest Táncegyüttes megyénkben Békés megyében vendég­szerepei e hónapban, 19-e és 24-e között a Budapest Tánc- együttes. Előadásukat Mező- kovácsházán, Orosházán, Szarvason és Mezőberényben mutatják be. Az előadáson új műsort láthat a folklórkedvelő kö­zönség, Hegyen-földön cím­mel. Az első részben, amely a Polkától a kólóig címet vi­seli, a Magyarországon élő nemzetiségek folklórkincsé­ből kaphatunk ízelítőt. A Hegyen-földön járogatok ...” — a második rész — az élet­ből meríti témáját. Játék, ábránd, lakodalom és kato­nakísérő egyaránt helyet kap Simon Antal koreográfiájá­ban. Az első és második rész zeneszerzője Vavrinecz Béla. A harmadik rész zenéjét György Zoltán szerezte. Itt a Magyarországon honos tánctípusokat koreografálta meg Molnár Lajos. Látha­tunk többek között magyar verbunkot, s oláhos táncot. Az együttes művészeti ve­zetője az Erkel-díjas Simon Antal. Zenekarvezető Toki Gyula. Fotó: Boross László tához is. A társadalmi össze­fogással, a tudományos is­meretterjesztésre nagyon nagy szükségünk van. A társszervekkel, a Hazafias Népfronttal hamarosan kör­nyezetvédelmi akciósoroza­tot hirdetünk a települések szépítésére, a rend és tisz­taság megőrzésére, a kul­turált, egészséges munkakö­rülmények kialakítására. A környezetvédelemre szoktatni kell az embereket, vérünkké kell válnia, hogy ne fogyasszuk el létefeltéte- lünket, a természetet. Bede Zsóka A könyvtárakban való jobb eligazodáshoz, irodalmi nagy­jaink emlékét őrző helyszí­nek felkutatásához, más né­pek kultúrájának megisme­réséhez, és az ifjúsági ama­tőr előadóművészet népsze­rűsítéséhez ad változatos programkínálatot a KISZ KB alig néhány hónapja meghirdetett, s máris nép­szerű „művelt ifjúságért — korszerű műveltségért” ak­ciója. Lendvai Ildikó, a KISZ KB kulturális osztályának vezetője tájékoztatta erről az MTI munkatársát. Az ifik idei kulturális, művésze­ti és közművelődési lehető­ségeiről, feladatvállalásairól szólva kiemelte: — A négyféle feladatot kí­náló, átfogó akció egyike a „Könyv és'ifjúság”, hama­rosan a rádió nyilvánossága előtt zárul országos könyves játékkal. Hatezer csapat — alapszervezetenként öt fiatal — indult a múlt év szep­temberében a helyi vetélke­dőkön. Nemrég a 23 legjobb brigád Csillebércen mérkő­zött meg egymással, s közü­lük nyolcán februártól ápri­lisig országos nyilvánosság előtt döntik el a végső sor­rendet. Várakozásainkkal el­lentétben nem diákok, ha­nem 70 százalékban üzemi, vállalati fiatalok alkotják a gárda gerincét. Rendkívül népszerűvé vált a honismereti mozgalom if­júsági „változata”, a „Hazai tájakon”» című akció. Az Expressz Ifjúsági és Diák Utazási Iroda segítségével áprilisban újra kezdődik a játék. Az idei irodalmi év­fordulókhoz kötődve, költő­ink, íróink alkotói életútjá­nak kiemelkedő állomásait w Nyitott könyv Szeretem ezt a sorozatot. Különösen azért, mert igyek­szik a mai magyar irodalom legfrissebben megjelent pro­duktumait bemutatni, hozzá­értő ítészek magyarázó se­gítségét is igénybe véve. Cél­ját tekintve leginkább a jó értelemben vett irodalmi is­meretterjesztéshez sorolhat­nám. Az elmúlt hét szerdáján, február 6-án, valami külö­nös izgalommal vártam Ör­kény István: Négykezes re­gényének tévés megjeleníté­sét. Több okból is. Egyrészt izgatott az irodalmi alkotá­sokban ritkán fellelhető iz­galmas szerkesztési mód le­hetséges képi megfogalma­zása, a hármas idősík —té­vés megpróbáltatás számba menő — megvalósítása. A másik ok inkább érzelmi. Hiszen két olyan nagy író­egyéniség történelmi jelző­karókkal szegélyezett talál­kozásának lehettünk szemta­núi, akik nemrég távoztak csak sorainkból. Örkény Ist­ván Boldizsár Ivánnak írt szavaival élve: ők már mind­ketten átszakították a „cél­szalagot”. S bár szervesen nem tar­tozik hozzá a műhöz a ba­rát, Boldizsár Iván rendha­gyó bevezetője, mégis úgy érzem, nekünk, nézőknek ezek a megható, tiszta, szép gondolatok is hozzátartoznak most már végérvényesen a műhöz, a Négykezes regény­hez. De miről is szól maga a mű? Szokványos tartalmát akár néhány sorban is meg lehetne fogalmazni. Az öt­venes évek elején a két jó­barát — Déry ötlete alapján — írópárost alkotva közös regény megírására adta fe­jét. S ennek a töredékben maradt közös műnek a szü­letését írta meg sok-sok év távolából Örkény István. Mégpedig úgy, hogy szinte kívülről nézte önmagukat, mint valami idegeneket, s így tudott kíméletlen önkritiká­val, iróniával emlékezni. A második idősíkban, a kö­zös alkotás történetét meg­elevenítő esemény- és gon­dolatsorban két tűz-víz ha­bitusú íróegyéniség belső vi­lágába pillanthattunk úgy, hogy közben az ötvenes évek alkotói megalkuvásainak gyökerei is feltárultak előt­tünk. Maga a „négykezes” produktum valóban nem iro­dalomtörténeti jelentőségű mű, ahogyan azt a közös írást megunó alkotók kéré­sére érkezett lektor őszinte szavai is bizonyították. De az ötvenes évek politikai lég­köréről olyan remek kórké­pet sikerült Örkénynek al­kotni, ami az adott kort megélőkben az emlékek so­kaságát szülte. A tévéadaptáció rendezője és egyben forgatókönyvírója, Várkonyi Gábor szabadon, inkább a lényeget megraga­dó módon fogalmazta át kép­ernyőre a művet. S a siker­ben olyan segítőtársai vol­tak, mint az Örkény alakját nagyszerűen megformáló Szi­lágyi Tibor, s a Déryt meg­jelenítő Némethy Ferenc. B. S. E. SZÍNHÁZ, mozi 1980. február 12-én, kedden délután 15.00 órakor Szarvason: HAMPIP, CSIKÓ ÉS A TÖBBIEK * * * Békési Bástya: 4 órakor: Ko- csubej, 6 és 8 órakor: Pantale­on és a hölgyvendégek. Békés­csabai Szabadság: de. 10 óra­kor: A dervis lerombolja Pá­rizst, 4, 6 és 8 órakor: A mada­rak is, a méhek is . . . Békés­csabai Terv: fél 6 órakor: A vad hattyúk, fél 8 órakor: A nagy halhé. Gyulai Erkel: fél 6 órakor: Hüvelyk Matyi, fél 8 órakor: Holttest a Temzéből. Gyulai Petőfi: 3 és 5 órakor: Az asszony, aki énekei, 7 óra­kor: Az ártatlan. Orosházi Par­tizán: fél 4 órakor: A fekete fülű fehér Bim I., n„ fél 8 óra­kor: Bizalmi állásban. Szarvasi Táncsics: 6 órakor: A Jó, a Rossz és a Csúf I„ H. rész, 22 órakor: Dráma a vadászaton.

Next

/
Oldalképek
Tartalom