Békés Megyei Népújság, 1980. február (35. évfolyam, 26-50. szám)

1980-02-07 / 31. szám

IJHilUKklcj­1980. február 7., csütörtök ítéletet hirdetett a megyei bíráság az autóbusz-szerencsétlenség ügyében Gondatlanságért 8 év szabadságvesztés Rendőrségi hir: 1979. december 3-án súlyos tömegsze­rencsétlenség történt. Kétegyháza és Lökösháza között levő fénysorompóval ellátott vasúti átjáróban a 8. sz. Volán Vállalat GC 62-68 forgalmi rendszámú Ikarus au­tóbusza összeütközött egy személyvonattal. A busz ve­zetője, a 38 éves Ármán János a tilos jelzés ellenére nem állt meg, hanem ráhajtott a sínekre. A baleset kö­vetkeztében 12-en meghaltak. Az autóbuszban 15 ezer, a vonatban pedig 65 ezer forint kár keletkezett. Ármán János ellen megindult a büntető eljárás. A gyulai Megyei Bíróság két hónapon át tárgyalta Ármán János bűnügyét. A tárgyalásra eljöttek a tö- megszerencsétlenség áldoza­tainak hozzátartozói is, gyermeküket, házastársukat, szüleiket gyászolva. A bíró­ság 11 tanút hallgatott meg, és négy műszaki szakértőt. A vádlott, Ármán János megtörtén, olykor alig hall­hatóan válaszolt a tanácsve­zető bíró kérdéseire. — December 3-án reggel Battonyáról indultam Gyu­lára. 9 óra 10 perckor ér­keztem Kétegyháza és Lö­kösháza között levő vasúti átjáróhoz a busszal. Nagy volt a köd. A sebességet csökkentettem, s vagy 15 méterre az átjáró előtt fel­néztem a jelzőtáblára. Ügy tűnt, hogy fehéret mutat. A ködben nehéz volt vezetni. Fájt a szemem, többször meg is töröltem, hogy job­ban lássak. Mikor a sínen voltam a busszal, akkor hal­lottam a vonat tülkölését. Gázadagolással próbáltam gyorsítani, de már késő volt. Bíró: Az utasok közül va­laki felkiáltott, pirosat mu­tat a lámpa. Erre emlékszik? Vádlott: Én csak a csat- tanásra emlékszem, amikor oldalról belénk szaladt a motorvonat. Nem vitatom, lehet, hogy pirosat mutatott a fényjelző. Első tanú: A vonattal 8 perc késéssel indultunk Bé­késcsabáról. Elöl a moz­donyfülkében hárman vol­tunk. A motorvezető, a fel­vigyázó és a vonat vezetője. Mikor az átjáróhoz közeled­tünk, az előírásnak megfele­lő távolságról leadtuk a hangjelzést. A köd miatt 50 Idüjárás­befolyásolási kísérletek Az utóbbi években jelentős előrehaladás történt az em­ber ősi vágya, az időjárás módosításában. Az USA-ban jelentős összegeket fordítot­tak e célra, az „időjárás- csinálók” tevékenysége pedig 350 000 négyzetkilométer te­rületre terjed ki. A legtöbb ilyen műveletnél alkalmazott „felhőoltás” alapelve, hogy a felhők túlhűtött cseppekből állnak, melyekből a csapa­dékképződést mesterséges gócképzéssel (ezüst jodiddal), vagy erős túlhűtéssel (szá­razjég, cseppfolyós propán) lehet megindítani. Egyik leg­gyakoribb alkalmazási terü­let a ködeloszlatás. A túl­hűlt köd eloszlatását száraz­jeges eljárással rutinszerűen végzik számos amerikai és szovjet repülőtéren, a sokkal gvakoribb meleg ködnél azon­ban csak a hőközlés segít. A csapadékmennyiség nö­velése terén eddig a legjobb eredményeket a helyi dom­borzattól függő felhőkkel ér­ték el. Az USA-ban jelenleg folyamatban van egy nagy­szabású kísérlet, amelyet si­ker esetén kiterjesztenek az egész Colorado-medencére. E vízhiányos területen így 20 százalékkal lehetne növelni a csapadékot. Lényegesen na­gyobb nehézséget jelentenek a kumuluszfelhők. Számos kísérlet folyt a jégelhárítás­ra is ezüstjodiddal végzett „overseeding” technikával (túl sok góc adagolása), de az eredmények nem egyér­telműek. —70 méterre lehetett látni. Észrevettem a buszt, azt hittem meg fog állni. De csak gyorsított. Fékeztünk, tülköltünk. Többre nem em­lékszem, Az ütközéskor hát­raestem és elvesztettem az eszméletemet. Majd mind a hárman kiestünk a vezető­fülkéből. A motorvonat fel­borult. Mikor magamhoz tértem, megfogtam a keze­met, lábamat, hogy minde­nem megvan-e. Második tanú: Először utaztam ezen a vonalon. Dombegyházán szálltam fel a buszra. Láttam, hogy kö­zeledik a vonat. Én azt hit­tem, hogy az út elkanyaro­dik, s nem megy át a síne­ken. Ügy véltem, ezért nem áll meg a busz vezetője. Aztán csak egy hatalmas koppanást hallottam. Mikor magamhoz tértem, csupa vér voltam. Bíró: A lámpa mit muta­tott? Második tanú: Határozot­tan emlékszem, pirosán vil­logott. Ezért gondoltam, hogy az út elkerüli a vasúti át­járót. Nem volt időm, hogy kiáltsak, olyan gyorsan tör­tént a szerencsétlenség. Harmadik tanú: A vasúti átjárótól vagy 15 méterre lehettünk. Megfogtam az előttem levő ülés karfáját. Oda akartam kiáltani a ve­zetőnek, hogy ember, nem látja, pirosat mutat a jel­zőlámpa? De akkor már jött is a csattanás. Negyedik tanú: Jegykeze­lőként teljesítettem szolgá­latot a buszon. Az utasok között volt egy fiatal terhes asszony is. Váltottunk is né­hány szót. Amikor az átjá­róhoz közeledtünk, én a busz hátsó részében adtam a jegyeket. Hallottam, ami­kor mondták az utasok, hogy a jelzőlámpa pirosra vál­tott. Gondoltam, meg fo­gunk állni. Éppen a táská­mat akartam becsukni, s in­dultam előre, amikor vala­ki felkiáltott: jön a vonat! És jött is. Az autóbusz hátsó bal oldalának ütkö­zött. A buszban 48-an utaz­tak. Közülük 12-en meghal­tak, 5-en súlyos, 20-an köny- nyebb sérülést szenvedtek. A vonat kisiklott, motorkocsi­ja pedig felborult. A vonat utasai közül 7-en sérültek meg. A szakvélemények sze­rint az autóbusz és a motor­vonat műszaki állapota kifo­gástalan volt, a jelzőberen­dezések is szabályosan mű­ködtek. Azt is megállapítot­ták, hogy a motorvonat az átjáró előtt 503 méterre volt, amikor kürtjelzést adott. Ez 83 másodperccel a baleset bekövetkezése előtt történt. Az irat ismertetése során a bíróság kitért Ármán János személyi körülményeire is. A vádlott 1974-ben került a Volán 8. sz. Vállalathoz. Először tehergépkocsi-veze­tőként dolgozott. Az oroshá­zi üzemegység 1979. január 1-ével autóbuszvezetői ál­lományba helyezte, annak ellenére, hogy a vállalat igazgatói utasítása kötelező­en előírja, hogy tehergépjár­mű-vezetői munkakörből autóbuszvezetői munkakörbe kerülő dolgozót munkalélek­tani vizsgálatra kell külde­ni. Az áthelyezés csak a ked­vező eredmény megérkezése után történhet meg. Ezt vi­szont az orosházi üzemegy­ség vezetője elmulasztotta.' A vezetőt alkalmatlanság mi­att a vállalat leváltotta. Az irat ismertetése után került sor a perbeszédekre. Az ügyész, dr. Fleischmann József elmondta, hogy a helyszíni bejáráskor beigazo­lódott, nem történt forga­lomszervezési hiba, de az útviszonyok sem estek kifo­gás alá. Felhívta a bíróság figyelmét a bűnösségi kö­rülményekre. A vádlott fon­tos KRESZ-szabályt durván sértett meg, amikor piros jelzés ellenére ráhajtott a vasúti sínekre, s ezzel nem­csak veszélynek tette ki az utasok életét, de tömegsze­rencsétlenséget is okozott. Személyisége alkalmatlan a járművezetésre. A védő, dr. Pólyák László arra kérte a bíróságot, hogy a büntetés kiszabása során vegye te­kintetbe a vádlott feltáró- jellegű, beismerő és megbá­nó magatartását, valamint büntetlen előéletét. * * * Tegnap, szerdán délután hirdetett ítéletet dr. Berndt Ádám büntető tanácsa. Ár­mán Jánost halálos tömeg­szerencsétlenséget előidéző közúti baleset gondatlan okozásának vétsége miatt 8 év szabadságvesztésre ítélte. Végleges hatállyal eltiltotta a járművezetéstől. A szabad­ságvesztést fogházban kell letöltenie. Az ügyész tudo­másul vette az ítéletet. A védő és a vádlott enyhítésért jelentett be fellebbezést. (Serédi) A gerendás! tsz harminc évvel később Egy munkában eltöltött fél életet hagyott maga mögött a gerendás! Munkácsy Tsz: harmincadszor tartottak zár­számadó közgyűlést. Az ed­digi ilyen rendezvényektől ez a mostani eltért. Geren­dás megmutatta új arcát, fel­tárult egy férfikorba ért szövetkezet. Az összkép meg­nyerő és egyben megnyug­tató volt. A termelési érték 129 és fél millió forint, eb­ből a nyereség 11,9 millió forint. A növénytermesztés hoza­mai jóval meghaladják a megyei átlagot. Az állatte­nyésztésben itt-ott még akad finomítani való. A háztáji­ból a tsz szervezésében 38 millió forint értékű árut ad­tak el. Ha a beruházott vagyon arányában ide számítjuk a csorvási SERKÖV árbevéte­lének felét, akkor a tsz-ben folyó állattenyésztés és állat­értékesítés bevételei elérik a 65 millió forintot, szemben a növénytermesztés 52 milliós árbevételével. A tsz vezetői a SERKÖV árbevételéből egy fillért sem számoltak bele az összes ter­melési értékbe. Vitatható az, hogy beleszámolják-e vagy sem, hiszen ez a szö­vetkezeti közös vállalat te­rületükön működik, a geren- dási és a csorvási tsz közös tulajdonaként. Ha nem épí­tették volna fel, akkor kii- lön-külön kellett volna lét­rehozniuk egy-egy szakosí­tott sertéstelepet Csorváson is és Gerendáson is. Mivel ilyen a helyzet, nem az eredmények szépítésére, mert erre itt nincs szükség, hanem a két község szövet­kezeti ágazatában előállított értékek számbavételére kell gondolkodni. Ha ezt így vizs­gáljuk, akkor Gerendáson 152,5 millió forint termelési értéket állítottak elő. Mennyivel másabb erről beszélni — jegyezte meg Klaukó Mátyás nyugdíjas megyei tanácselnök, az MSZMP KEB tagja, Kiss László tsz-elnök beszámoló­jának elhangzása után —, mint 3-4 évvel ezelőtt, ami­kor azon vitatkoztak, hogy a szomszédos községek szövet­kezetei túltettek, a magukat náluk többre tartó gerendá- siakon. Itt a természeti adottságok lényegesen job­bak, mint Csorváson, Kar- doskúton, Pusztaföldváron, Apácáról nem is beszélve, hiszen a Széchenyi Tsz az orosházi járásban évek óta a lehető legnagyobb belvíz­kárt szenvedi. Érdemes volt akkor párhuzamba állítani a szövetkezetét. Gerendás mint­ha önmagára talált volna. 1979-ben magára is vonta a figyelmet a Dél-Békés me­gyei tsz-ek közt. Ezért is hangsúlyozhatta Klaukó Má­tyás: „Beigazolódott, hogy a gerendásiak is ugyanolyan munkaszerető emberek, mint a szomszédos községek szö­vetkezeti gazdái”. Sőt, az új keresésében ta­lán még jobbak is. Otlecz Sándor, a kukoricaágazat vezetője értékelte: hogyan sikerült hektáronként néhány táblán 10,9 tonna átlagter­mést elérni. Jól összhangba hozták a talajerőt, a fajtát, a növényvédelmet, a vetést, a növényápolást, és a beta­karítást. Az idén is tervez­nek 10 tonna feletti kukori­catermést, felhasználva a ta­valyi tapasztalatokat, na­gyobb területen, mint 1979- ben. Tehát lépésről lépésre mennek, úgy, ahogyan ez a szövetkezet is erősödött. Ha­sonló programról beszélt Gombkötő József, a sertés- és ifi. Petes Gyula, a szarvasmarha-ágazat vezető­je. A régebbi idők zárszám- adó közgyűléséhez ez a mos­tani nem hasonlított. Mint­ha valamelyik tudományos társaság Gerendásra szerve­zett volna szimpoziont. A tagság ellenvetés nélkül fo­gadta el a holnap teendőit ismertető feladatokat, gon­dolunk Király Béla főagro- nómus tervismertetőjére. Érthető ez, hiszen a szövet­kezeti munka hasznossága itt is beigazolódott. A tagság szívesen dolgozik a szövet­kezetért. Ez nem frázis, ha­nem tény. A tsz szemester- mény-szárítóját 1980-ban szerették volna felépíteni. Tavaly ősszel volt egy kis szabad kapacitásuk, hát hoz­záfogtak. Két hónap alatt csinálták meg egymillió fo­rinttal kisebb költséggel, mint azt az AGROBER ter­vezte. A kivitelezésben házi brigád jeleskedett. Ha nem lett volna kész a kukorica­betakarítás idejére, főhetett volna a fejük, hogy hol szá­rítják le rengeteg kukoricá­jukat. Most viszont örülnek annak, hogy új termésig az állattartáshoz szükséges ab­rak magtárukban van. Bizonyára ebből, az ilyen gondosságból, előrelátásból fakad a vezetés felé áradó bizalom is, mely a vezetőség újabb öt évre szóló megvá­lasztását jellemezte. A tag­ság egésze — eltekintve egy­két érvénytelen, vagy el­lenszavazattól — ismét bi­zalmat szavazott Kiss László tsz-elnöknek, és a jelölő bi­zottság által javasolt társa­dalmi vezetésnek. Gerendáson tehát meglép­ték a szövetkezetii fejlődés első igen jelentős lépését. Túljutottak a tűzkeresztsé­gen. Reméljük, 1979-et még sok hasonló év követi. D. K. Virslihez nem jó a gersli? A hurkakészítéshez viszont annál inkább megfelel. Ezt 1979. október 1-gyel a Szab­ványügyi Hivatal is elismer­te, amikor a Gabona Tröszt és a Húsipari Tröszt javas­latára a korábbi hurkaszab­ványban szereplő kizárólagos rizsfelhasználást kiegészítet­te azzal, hogy a rizst lehet árpagyönggyel ig helyettesí­teni. Az árpagyöngy, vagyis a gersli, testvérével a burizs- zsel és megannyi rokonával: a puliszkával, a máiéval, a görhével együtt ínséges idő­ket idéz. Szüléink, nagyszü- leink azért ették, mert mást nem tehettek, erre futotta, ez jutott. Három-négy évti­zed élteiével sem fut össze azonban szájukban a nyál, ha ezekről az étkekről be­szélnek. A zsíros kenyér, a szalon­na, a tepertő ellen pedig a korszerű táplálkozás alapsza­bályaira hivatkozva emelünk szót. Pedig milyen jól esik olykor a még meleg kenyér­re kent kacsazsir, reggelire, vacsorára a kifagyott, sózott szalonna, paprikával, paradi­csommal, vagy a friss te­pertő savanyúsággal. De em­líthetnénk a „másnapos” savanyú levest is áldásos ha­mwwwwwnwwwwi“““-««““““******“*“*“***1“*************************1*************1*“*»»} tásával, ami ugyancsak a í szerényebb konyhákon jut- $ hatott főszerephez, egykor. { Az ízlésről nem lehet vi­• tatkozni — így tartja a ré- V gi római közmondás és ez * akkor is így van, ha egy-egy ételféleséghez kellemes, avagy éppen kellemetlen emlékeink fűződnek. Ezen az alapon biztos vannak jó né- hányan olyanok, akiket a végletekig hidegen hagy, hogy a Gabona Tröszt meg a Húsipari Tröszt a Szab­ványügyi Hivatal jóváhagyá­sát megszerezve mivel he­lyettesíti a hurkában a rizst. Mondjuk már csak azért is, mert nem szeretik a hurkát, a rizst pedig — ha lehet — még kevésbé. Azután az sem kizárt, hogy a rizskedvelők táborá­hoz tartozók közül nagyon sokan továbbra is a rizshez fognak ragaszkodni, még ak­kor is, ha annak minden ki­logrammja 24 forintba kerül, szemben az árpagyönggyel, amelyből ugyanennyi már 9 forint 80 fillérért megkap­ható. Kerül, amibe kerül, ha egyszer a tejberizs, a rizs­felfújt csak igazi rizsből az igazi. Az ízlésről kár vitat­kozni, igy hát még csak kö­vet sem vethetünk haspárti barátainkra, ha fenntartják Sík és hurkolt felsőruházati cikkek konfekcionálását végzik Csorváson a HÓDIKÖT új te­lepén. Az itt készült termékek közel 20%-a tőkés exportra kerül. Az új üzemcsarnokban az ínyagmozgatás megkönnyítésére bevezették a szalag mellett történő munkavégzést. Képün­kön az irányítópult látható, melynek kezelője figyelemmel kíséri a munkafolyamatok gyors és pontos elvégzését Fotó: Veress Erzsi fenntartásaikat, s még csak megkóstolni sem hajlandók a gerslit. Más kérdés az, hogy ek­kora árkülönbség azért már mindenképpen elgondolkod­tató. Jóllehet, a beosztással élő gazdaasszony korántsem azt fogja mérlegelni, hogy hozzájáruljon-e a népgazda­ság importjának mérséklésé­hez a család rizsfogyasztásá­nak csökkentésével, vagy az árpagyöngy iránti kereslete fokozásával a hazai élelmi­szer-feldolgozást serkentse inkább az itthon megter­mesztett árpa nagyobb men­nyiségének hántolására. Ehe­lyett két dolgot vesz inkább figyelembe: mennyi van a pénztárcában először, másod­szor pedig, hogy mégeszik-e szerettei a gerslit? Népgazdasági szempontból vizsgálva azonban már egy­általán nem mindegy: van-e, lesz-e keletje az árpagyöngy­nek? Hiszen a szépen fejlődő honi rizstermesztés jó ideig nem tudja még az igényeket egészében kielégíteni. Az im­port kiváltására gazdasági helyzetünk mégis egyre job­ban rászorult. Igaz, hogy ez esetben nem arról van szó: jó lesz-e olyan újságot olvas­ni, amit hazai papírra nyom­nak, mert a papír minőségé­től függetlenül a sajtótermék még lehet jó. Szappanból, fogkrémből magyar gyártmá­nyúra szokni sem jelent kü­lönösebb megrázkódtatást. Ételeink közül „kiváltani” a már megkedveltet, annál nehezebb. De hát ki tud a gersliről? Milyen az íze? Hogy néz ki? Mihez ehető? Virslihez jó a gersli? Vagy csak a hurká­ba? Ahhoz képest, hogy nép- gazdasági érdek a megked- veltetése, az árpagyöngy mindeddig mintha valamivel kevesebb propagandát kapott volna, mint például a FABU- LON. A FÜSZÉRT-nél még ma is van egykilós csomag­ban garmadával abból, amit egy éve hoztak a megyébe. Ennek ellenére sem kapható minden boltjukban. Nem is keresi senki. Azt mondják, a jó bornak nem kell cégér. Az árpa­gyöngy azonban más. Olcsó, importot helyettesít. Gyön­gyösön gyártják. Szolnok me­gyében előszeretettel fo­gyasztják. Itt meg alig tu­dunk róla valamit. A ven­déglátó állítólag köretnek is főzi. Lehet, hogy már én is ettem, csak azt hittem, hogy rizs? (kőváry)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom