Békés Megyei Népújság, 1980. február (35. évfolyam, 26-50. szám)

1980-02-01 / 26. szám

1980. február 1., péntek o Vállalták — túlteljesítették Egy év alatt 6,9 százalékkal nőtt a termelés az orosházi Új Élet Tsz-ben A hat és fél ezer hektá­ron gazdálkodó orosházi Űj Élet Tsz központi irodáiban látható vörös selyem zászló, számtalan oklevél, serleg, plakett az eredményes gaz­dálkodásról tanúskodik. A Kiváló Termelőszövetkezeti Gazdaság címet eddig 12 al­kalommal nyerték el. Hogy mennyire rászolgált a kol­lektíva az elismerésre, azt különösen jól érzékeltetik az 1979. évi eredmények. Az V. ötéves terv indulá­sakor vállalták: évente 4,8 százalékkal növelik a terme­lési értéket. Eddig becsület­tel állták a szavukat minden esztendőben, sőt! 1979-ben 278 millió forint értéket ter­meltek, ami 6,9 százalékkal több az előző évinél. A be­vételük 354 millió 195 ezer forint volt, itt a növekedés 10,3 százalék. Ennek megfe­lelő arányban nőtt a ráfor­dítás is. A mérleg szerinti nyereség 29 millió 258 ezer forint, ami 728 ezer forint­tal több a tervezettnél. Hogy mi a siker titka? Elsősorban az, hogy a köz­pontban és valamennyi ke­rületben a helyi adottságok­nak legjobban megfelelő ter­melésre rendezkedtek be. Gépparkjuk nagyon gazdag és korszerű, ennek karban­tartására a központ mellett épült fel megyénk egyik leg­modernebb gépműhelye. Törzsbaromfi-, tyúk-, liba-, kacsa- és vadkaesatelepük, keltetőüzemük, tésztaüzemük elsősorban a nőknek ad ál­landó kereseti lehetőséget. Tatársáncon a kertészet dominál, Kiscsákón jelentős egyebek között a sertéste­nyésztés, Bónumban kocsi­gyártásra és 14-féle szolgál­tatásra rendezkedtek be — hogy csak a legfontosabbakat említsük. A híres lovakat, a tejhasznú teheneket a köz­ponti üzemben gondozzák, a szürke magyar gulya, a rac­kanyáj, a húshasznú tehén- állomány és több száz nö­vendékmarha viszont Sóstón él, ahol kora tavasztól késő őszig dús füvet ad a melio- rált legelő. A gazdálkodást magasan kvalifikált szakembergárda szervezi, irányítja. A drága gépeket jól képzett szakmun­kások kezelik, így mindig időben és kifogástalan mi­nőségben — de főleg gazda­ságosan — végzik el az idő­szerű mezei munkálatokat. Tavaly például a kedvezőt­len időjárás ellenére a trak­torüzem költségmegtakarítá­sa volt a legjelentősebb. A vezetőség segítői a rend­kívül fegyelmezetten dolgozó 22 szocialista brigád tagjai. Ennek köszönhető többek között, hogy 1979-ben — ami­kor belvízkár miatt 509 hek­tár föld teljesen kiesett a ter­melésből — a növényterme­lési főágazat a termelési és nyereségtervét is túlteljesí­tette. Ez az ágazat 75 mil­lió 600 ezer forint értéket , termelt, csaknem 10 millió­val többet a tervezettnél. A jól megalapozott nö­vénytermelés biztosította az állattenyésztés fejlesztését. A 79 mázsás kukorica-átlagter­més, a nagy hozamú tömeg- takarmány-féleségek ter­mesztése egész évre bőséges és jó minőségű takarmányt ad mind a lábasjószágoknak, mind a baromfiféléknek. A húshasznú tehénállományt elsősorban azért tartják, hogy a szövetkezet saját maga ne­veljen — olcsón — tovább- tenyésztésre és hizlalásra borjakat.- A tejhasznú állo­mánynál azonban az éves át­lagos tejhozam négyezer 298 liter volt, ami országosan is kiemelkedő eredmény. A ló- tenyésztésben az eredmény- javulás megközelítette az egymillió forintot. A baromfitörzs-tenyészet- ben a sokévi átlagnál job­bak voltak a hozamok, ami a dolgozók lelkiismeretes, jó munkáját dicséri. A keltető­üzem 32 millió forint árbe­vételt hozott, ötmillió hat­százezer forint nyereséggel. A keltetőüzem fennállása óta ez volt a rekordévük az itt dolgozó szocialista brigádok­nak. A jó eredményekből ter­mészetesen megfelelő anyagi részesedés illeti azokat, akik az év minden időszakában derekasan helytálltak a ma­guk munkaterületén. Az alapbéren kívül hét százalék nyereséget fizet a szövetke­zet, így a dolgozók 1979-re — alapbér és nyereségrészese­dés címen összesen — 49 millió 274 ezer forintot kap­nak. Ebből a nyereség há­rommillió. Igaz, hogy az orosházi Új Élet Tsz Dél- Békés megye legtöbb em­Energia a mezőgazdaságban A következő években le­hetőség lesz arra, hogy a me­zőgazdaság energiafogyasztá­sának, növekedési ütemét je­lentősen, akár felére csök­kentsék — ezt állapította meg a MÉM átfogó elemzé­se, amely az energiagazdál­kodási tennivalókkal foglal­kozik. Bár a mezőgazdaság nem tartozik az energiát egy­oldalúan csakis felhasználó ágazatok közé, hiszen a nap­energia és a fotoszintézis jó­voltából végül is megnégy­szereződik a terményekben felhalmozódott energiatarta­lom, mégis: az energiahor­dozókkal való körültekintő gazdálkodás hozzásegítheti az üzemeket jövedelmük foko­zásához. Annál is inkább, mivel a termelési költségek­ben az olaj, a földgáz, a vil­lamos energia, mind nagyobb részt követel, a takarmány- szárításban például 50, az üvegházi termelésben pedig 70 százalékot. A mezőgazdasági energia- fogyasztás tíz év alatt — összefüggésben a korszerű gépek, technológiák alkalma­zásával, valamint a növekvő hozamokkal — megkétszere­ződött. Az összes energia- hordozót olajra átszámítva — azaz az olajegyenértéket alapul véve — 1,7—1,8 mil­lió tonna volt a tavalyi fel- használás, amelynek növeke­dési üteme azonban — a ko­rábbi intézkedések nyomán — máris fékeződött. Az 1970 —74 közötti tízszázalékos évi fogyasztásbővülés az elmúlt időszakban 6 százalékra mér­séklődött, s azzal számolnak, hogy ez a tendencia tartós marad. Mindössze 3 százalé­kos növekedést terveznek a következő évékre, ami azt jelenti, hogy bár a felhasz­nált energiahordozók meny- nyisége tovább nő, egységnyi termék előállítására mégis kevesebb energiát használ­nak fel. Biztatóak a kilátások az olaj földgázzal való helyet­tesítésére. Az ország gázve­zeték-hálózata már kialakult, s a számítások szerint, amennyiben egy-egy mező- gazdasági üzem 4—5 kilomé­ternél nem hosszabb veze­tékkel csatlakozik ehhez, úgy olcsóbb energiaforráshoz jut. Növeli az üzemek esé­lyeit, hogy a nyári időszak­ban kedvezményes feltételek mellett használhatják a föld­gázt, ily módon adott a köz­vetlen anyagi érdekeltség is. A geotermikus energiafel­használásában a magyar me­zőgazdaság a nemzetközi él­vonalban van. Jelenleg mint­egy 100 hektáron fóliasátra­kat üzemeltetnek, további 60 hektáron pedig üvegházakat fűtenek termálvízzel. A le­hetőségeknek határt szab, hogy a víz hőtartalma vi­szonylag alacsony, ennélfog­va szállítása nem kifizetődő, csakis helyhez kötve hasz­nosítható. bért foglalkoztató szövetke­zete : az átlag létszám -több, mint 1100. A gyermekgondo­zási segélyt jelenleg 98 kis­mama veszi igénybe. A 366 és fél millió forint közös vagyonnal rendelkező szövetkezetben egy év alatt kétmillió 217 ezer forintot költöttek szociális és kultu­rális célokra. Ez kétszerese a képezhető álapnak, a külön­bözeiét a nyereségből biztoJ sították. A jó hírű szövetkezet ve­zetői és dolgozói nagy gond­dal készülnek az 1980. évi feladatok végrehajtására, amely a VI. ötéves terv elő­készítésének esztendeje lesz. Ary Róza Korszerűbb szállítást, raktározást! A termék minősége, gaz­daságossága nemcsak a gyár­táson, azon is múlik, hogy amíg a felhasználóhoz, a vá­sárlóhoz jut, milyen bánás­módban részesül. Ma még sajnos a termelői igyekezet gyakorta a szállítás-raktáro­zás zátonyain kap léket — ezt állapították meg vizsgá­lódásuk során több megyé­ben is a népi ellenőrök. A tárolás, a csomagolás és a keresletihez igazodó ki­szállítás sok helyütt nehezen megoldható feladat elé állít­ja a kis- és nagykereskedel­mi vállalatokat, főként azért, mert a raktárépítkezések tempója nem zárkózott föl az ipari fejlődéshez, a szük­ségletekhez, nem egyszer pénz hiányában nem épültek meg a raktárak, máskor a kellő építőipari kapacitás hi­ányzott. Az új raktárépüle­tek pedig már üzembe he­lyezésüket követően szűknek bizonyultak, sok vállalat a la­kosság ellátását csak na­gyobb költséggel tudja meg­oldani, mind nagyobb távol­ságokról szállítva az árut. A helyzet feszültségét fo­kozza, hogy a fejlesztési for­rásokból a vállalatok első­sorban a központi bázisok ki­építését szorgalmazzák, le- rakataik modernizálása ké­sik, ami az e helyeken dol­gozók túlzott megterhelését vonja maga után. Erre mu­tat rá a Vas megyei Népi Ellenőrzési Bizottság vizsgá­lata. Helyzetfeltárásukból ki­tűnik: a lerakatok korsze­rűtlensége annyira szembe­ötlő, hogy az már a szűkös fejlesztési lehetőségekkel sem indokolható; túl van azon a racionális határon, amit a gazdasági körülmények is­meretében még el lehet fo­gadni. Különösen kedvezőtle­nek — és az egész megye el­látásának szfrivonalát is ront­ják — a Győr—Vas megyei Élelmiszeripari Nagykeres­kedelmi Vállalat, továbbá a PIÉRT egyes raktáraiban dolgozók munkahelyi körül­ményei. A raktári célokra felhasznált termek, pajták, színek egymástól távol es­nek, kezdetleges a gépesítés, szinte képtelenség megterem­teni a korszerű anyagmoz­gatási technológiát. Egyébként az alkatrész- ellátás visszatérő, sőt állan­dósult gondjaira a KNEB felhívta a felügyeleti szervek figyelmét, máshonnan, példá­ul Miskolcról és Békés me­gyéből jelzett népi ellenőri tapasztalatok alapján is. Ha­sonló értesülések futottak be Törökbálintról, ahol a DEPÓ nagy budapesti raktárbázisát részben már üzembe helyez­ték. Tyúkper, süvegforma, alaprajz Múzeum a gyárban „Mélyen Tisztelt Igazgató Ür! B.-né máma egy tyú­komnak leütötte a lábát, s az megsántult, én azt izenem neki, hogy ne bántsa a tyúk­jaimat ...” A tyúkperes levél 1907-ben íratott. A megsántult tyúk tulajdonosa a Mezőhegyesi Cukorgyár igazgatójához in­tézte sorait, kérve, szolgál­tasson igazságot ügyében. De gyár Labor Szocialista Bri­gádjának vezetője, Viczián Brúnóné, Nelly és a brigád néhány tagja. — Tavaly kaptuk ezt a he­lyiséget — tudjuk meg a bri­gádvezetőtől —, nem is szá­moltuk, mennyit dolgoztunk itt társadalmi munkában, míg novemberre elkészül­tünk. Ki mikor ért rá, jött súrolni, festeni, ablakot pu­A „házi múzeumban,,: a hamutartalom meghatározására használták ezt a műszert — mutatja a brigádvezető van itt más, e mosolyra késztető levélnél fontosabb, jellemzőbb dokumentum, tárgy, berendezés is. Példá­ul az 1889-ben alapított gyár alaprajza, amelyen a labora­tórium még „vegyészeti mű- terem”-ként szerepel. Mel­lette „a magyar cukorgyá­rak hivatalosan bejegyzett iparjegyeinek táblázata” 1926-ból. Egy süvegforma, 1930-ból, azután ósdi tűzoltó­sisak, ősrégi írógép, a répa­termelésnél, a cukorgyártás­nál használatos egykori esz­közök, meg fényképek, do­kumentumok; egy nyugdíj- járulékkönyv 1913-ból, ina­sok és szakmunkások cso­portja egy 1930-ban készült fotón. Emitt meg egy aján­lólevél: „Bizonyítvány, mely­nél fogva ezennel igazoljuk, hogy Reichardt Ilonka kis­asszony 1917. október 22— 1918. január 16-ig, és 1918. október 3—1918. december 31-ig nálunk mint irodistanő volt ideiglenes minőségben alkalmazva. Reichardt kis­asszony alkalmazásának ide­je alatt szorgalmas és igyek­vő tisztviselőnő volt, és így őt bárkinek is a legmelegeb­ben ajánlhatjuk. Mezőhegyes, 1919. január 2.” Hogy ki volt Reichardt Ilona, arra még visszatérünk, előbb azonban illik már be­mutatni a helyszínt, ahol e múzeális emlékek láthatók. Mezőhegyesen, a cukorgyár Otthonnak nevezett öreg épülete egyik szobájában szemlélődünk. Kísérőnk a colni, az anyagot rendezni. De még sok minden a szekré­nyekbe zsúfolva vár sorára, illetve egy még nagyobb te­remre. — Milyen volt a fogadta­tás? — Csak meg kell nézni a vendégkönyvünket! — lapoz­za fel a vaskos kötetet Las­sú Gyuláné, Marika. — A megnyitóra elhívtuk a nyug­díjasokat is. Szűcs bácsinak felcsillant a szeme, amikor körülnézett, aztán az ajtóból visszaszólt: — Hazamegyek a másik szemüvegemért! — Ezen a képen meg raj­ta van a férjed nagyapja, ugye, Magdi? — néz kérdőn Marika Szeles Zoltánnéra, és a fiatalasszony bólogat. Nos, ez az értékes „házi múzeum”, amely a Mezőhe- gyesi Cukorgyár múltjának emlékeit őrzi — brigádválla­lás. A gyár laboratóriumi, vagyis röviden Labor Szocia­lista Brigádjáé. * * * Hogyan is kezdődött?- A brigád munkahelyén, a la­borban folytatjuk a beszélge­tést. — Ez adta az ötletet — la­poz fel egy újságkivágást a brigádnaplóban Nelly. — 1976-ban jelent meg ez a pályázati felhívás üzemtörté­neti emlékek gyűjtésére, amire az elsők között jelent­keztünk. — Nem sejtettük, milyen nagy fába vágjuk a fejszét — veszi át a szót Lassuné, Ma­rika, aki 1969-ben a brigád egyik alapító tagja volt. — Először nem is gondoltunk tárgyi gyűjtésre, csak leírás­ra, de közben találtunk, kap­tunk ezt is, azt is, és nem volt szívünk otthagyni. Az­tán 1977 nyarán egy kis ki­állítást rendeztünk. Meghív­tuk a nyugdíjasokat is, és tőlük újabb érdekes dolgo­kat hallottunk, fényképeket, iratokat kaptunk. így folytatódik tehát, túl a pályázaton is (ahol egyéb­ként 3. díjat nyertek) a gyűjtőmunka, miután úgy érezték, kár lenne abba­hagyni. — No, és Ilonka néni! Ne­ki rengeteget köszönhetünk — mutatja egy idős, egyenes fejtartású néni fényképét Nelly. — Egyik portásbácsi ajánlotta, keressük meg Ma­kón Reichardt Ilonát, akinek az édesapja dolgozott a gyár építésén, utána pedig 40 évig volt padlásmester. Nagyon boldog volt a néni, hogy fel­kerestük. Egyedül él, nincs senkije. Azóta levelezünk, el­járunk hozzá. Nagyon vár bennünket. Szóval patronál­juk. De nem a „házi múzeum” az egyetlen érdeme ennek a kollektívának. 1978-ban újí­tottak, és a javaslatukat ki is vitelezték. Az eredmény: 80 ezer forintos megtakarítás a gyárnak. — Kristálycukros műanyag zacskóból volt egy nagy té­tel elfekvő készletünk. Azért nem lehetett már felhasznál­ni, mert a szabványnak nem felelt meg a kékkel ráfestett ■ felirat, ár — meséli a bri­gádvezető. — Kikísérletez­tünk egy vegyi anyagot, ami oldja a kék festéket. — Hát, ráment a nyarunk — emlékszik vissza Nadobán Györgyné, Erzsiké. — Min­den szerdán délután bentma­radtunk. Leoldottuk a zacs­kókról a régi festéket, és új bélyegzőt nyomtunk rájuk. — No, azért ki lehetett bírni — nevetnek össze az asszonyok, felidézve az ak­kori jóízű beszélgetéseket — politikáról, divatról, moziról, főzésről, családról —, meg viccelődést. Úgy mondják, az a nyár, a közös -munkák, a gyűjtés, a kirándulások, meg a brigádvacsorák jól össze­hozták az embereket. — Most jó társadalmi munkán törjük a fejünket. A brigádgyűlésen is éppen erről beszélgettünk ma — tér át a tervekre' Nelly. — Még nincs elképzelésünk, de egy biztos, valami értelmes, hasznos dolgot szeretnénk vállalni, nem csak tessék-lás- sék, hogy aztán beírhassuk a naplóba. Tudja, a megérde­melt siker nagy ösztönző-, húzóerő. Most már izgat ben­nünket, mit tudnánk még tenni, többet, jobbat, mint eddig?!... Tóth Ibolya Együtt a Labor brigád Fotó: Veress Erzsi

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom