Békés Megyei Népújság, 1980. február (35. évfolyam, 26-50. szám)

1980-02-03 / 28. szám

„Dz embereken múlik” „Mi is a címe?” Balról jobbra: Turbucz Hajnalka, Zsilák Ilona, Csonka Mária A megyei klubtanács öt ifjúsági klubnak adományo­zott kiváló címet a közel­múltban. Közülük az egyik a Békéscsabai Kner Nyom­da Szivárvány klubja. Veze­tője Botyánszki László vil­lanyszerelő. — Azaz most leszek vil­lanyszerelő — javít ki —, ebben az évben teszem le a szakmunkásvizsgát. Fiatal, csak 19 éves, még­is négy klubos esztendőt ha­gyott már maga mögött. A Szivárvány klubot 1976-ban teremtették, nyitották meg. Több éves „harc” előzte ezt meg, hiszen mindenki szere­tett volna házon belüli klu­bot, de helyiséget nehezen találtak, ök is átküzdötték magukat a hangulat hegye- ken-völgyeken, míg végre idáig jutottak. — Most úgy érezzük, min­den oké! — mondja Laci.— Másfél-két év volt az út- és módszerkeresés ideje. Kez­detben, mint minden új klub­nál, óriási volt az érdeklő­dés, aztán jöttek a csalódá­sok, a kudarcok. Sajnos a TIT-előadások sem tartoztak a népszerű programok közé. Ha eljött egy-két monoton hangon, unalmasan beszélő előadó, a fiúk ásítoztak, leg­közelebb az orrukat sem dugták a klub tájára. Ah utóbbi két évben egyre jobb, a mozgékony emberek közül is sokan leszereltek a kato­naságtól, a vezetőséget pe­dig úgy választottuk, hogy minden munkahelyen legyen valaki. Zárt, munkahelyi klub vagyunk, ez jó is, rossz is. Hasznos, hogy min­denki ismeri a másikat, de nem feltétlenül jó, hogy az üzemi bajok, gondok befo­lyásolják a klub életét. Mind­ezt a visszájára is fordíthat­juk, ugyanez — a közös baj — összekovácsoló erő, s éj­félig tartó viták kiváltója is lehet. Hallottam már másokat problémázni, hogy ki kit se­gítsen, a KISZ, vagy az if­júsági klub legyen-e a kez­deményező? Melyikük várja a másiktól az együttműkö­dést? Szerintem minden az embereken múlik. Nálunk kitűnő a kapcsolat. Érezzük a KISZ létét, figyelmét, de nem szólnak bele hatalmi szóval az életünkbe. Klubok válsága? Receptet adni nem lehet. Mindenki csak a sa­ját környezetére, társaságéra alkalmazva találhatja meg a helyes módszereket. Szomo­rú tapasztalat az, hogy so­kan megfutamodnak a ku­darcok miatt. Ezerkilenc- százhetvennyolcban legalább 30-an szereztük meg a klub­vezetői engedélyt, s jó, ha ma hárman dolgozunk ezen a területen. Nem szabad ab­bahagyni, végig kell vinni az elképzeléseinket. Közös mun­ka, közös élmény, közös ku­darc az, ami összetart ben­nünket. Az emlékek: a na­pokban vetítettük le a solt- vadkerti szüreten készített filmeket, néztük a fotókat és dűltünk a nevetéstől... Vagy például azok, akik négy éve részt vettek a klubépítő tár­sadalmi munkában, ma is rendszeresen eljárnak kö­zénk. Talán az baj, hogy a fiatalok is befelé fordulnak, könnyen megfeledkeznek egymás értékeiről. Pedig, ha mindenki megmutathatja a tudását, például jól fotózik, ügyesen magnózik, örömmel eleget tesz a hívásunknak, a megbízásunknak. Meg kell ismernünk egymást és ez nem egy-két hónap kérdése. Állandó tagsága van a klu­bunknak, de igazolványunk nincsen. A maghoz harmin­cán tartoznak, s 40—50 az alkalmi látogató. Évente 18 ezer forintot kapunk, s kitű­nő a technikai felszereltsé­günk. A programokat közvé­leménykutatás alapján szer­vezzük. Sokan mondják: ér­dekes embereket, előadókat, különleges foglalkozású fia­talokat, irodalmárokat sze­retnének megismerni. Keres­sük az ilyen kapcsolatokat, járt már nálunk fakír, a kö­zeljövőben várunk egy jógit, s egy MTI-hírszerzőt. Fontos szempont: szavahihető és megbízható legyen a klub­vezetőség. Egyetlen eset, amikor valaki becsapottnak érzi magát, s többet felénk se néz. Minden klubos témánál be­szélünk az alkoholról. Sze­rintünk, ahol már kialakult a közösség, ahol tudnak vi­selkedni, ott az ital nem le­het probléma. Még az ős­időkben nálunk is gondot okozott egy-két fenegyerek, de ma már nem. A legutób­bi szilveszter esténk jelsza­va is ezt mutatja: „Nem a sárga föld a cél, hanem a jó szórakozás!” Nem is kellett senkire vigyázni, „öreg­szünk”, egyre több a kis­gyermekes klubtagunk. Ter­vezzük a gyermekmegőrző­szolgálatot. így a családosok is eljöhetnek a programja­inkra. Március 22-én fogad­juk a megyei klubtanácsot, hivatalosan ekkor kapjuk meg a kiváló címet. Bizto­san kirúgjuk a ház oldalát örömünkben, ha az álmaink valóra válnak! Bede Zsóka TTŰSZ A címben szereplő négy betű — tudja ezt minden kisdobos és úttörő — tudo­mányos technikai úttörő- szemlét jelent, melynek csa­patszintű fordulóit ezekben a hetekben bonyolítják le az úttörőközösségekben. A TTÜSZ a szaktárgyi ver­senyrendszer utóda. Fő jel­lemzői: nem egyes tantár­gyakra, és nem csupán a tanítási órákon elsajátítha­tó ismeretekre épülnek a kérdések; továbbá: nem egyéni verseny. A bővebb magyarázkodás helyett látogassunk el egy versenyre — például a bé­késcsabai Padrah Lajos Út­törőcsapathoz. „Mi beszélgetünk otthon szlovákul” — Társadalomkutatók, az orosz nyelv barátai, termé­szetkutatók, úttörőtechniku­sok és a szlovák nyelv bará­tai — ebben az öt témakör­ben neveztek be a szemlére az úttörők, összesen 28 há­romtagú csapat — világosít fel, útban az első helyszínre Nagy Istvánné csapatvezető. A „társadalomkutatókénál éppen villámkérdéseket tesz fel a játékvezető: „Ki volt az a zeneszerző, aki Vésztőn gyűjtött dalokat?” „Ki az az író, akinek az emlékházát a közelmúltban avatták Oros­házán?” „Mi a Békés megyei iibdalmi folyóirat címe?” Izgatott suttogás a csapat­tagok között, aztán a fel­derülő tekintetek jelzik, ha megvan a megoldás, ta­nácstalan forgolódás, ha nincs válasz. — Sikerült? Az ötös csapat tagjai, Turbucz Hajnalka, Zsilák Ilona és Csonka Mária ösz- szenéznek: — Hát, nem minden. Azt például nem tudtuk, kinek az emlékhá­zát avatták Orosházán. Dar­vas Józsefét? Róla még nem tanultunk. Igaz, a Ku- lich-szoborról se — toldja meg a választ Hajnalka —, de egy délután elmentünk az osztályfőnökkel megnézni a szobrokat, és akkor je­gyeztük meg, hogy ki az al­kotója ! Félidőben mindenesetre az ötös és a kettes számú csa­pat vezet. Kiss Laci A következő teremben orosz szót hallunk. Tóth Edit éppen . a „mi iskolánkéról beszél, persze oroszul. Az­tán pihentetőül egy kis kö­zös játék következik, mi pe­dig továbbmegyünk. A természetkutatók termé­ben éppen Kiss Lacinak szól a taps, aki a verseny harma­dik fordulóját nagy fölény­nyel nyerte meg a csapatá­nak. De még korántsincs vé­ge a versenynek. Izgalmas feladat következik: 15 kér­désre kell válaszolni, a vá­laszok kezdőbetűi helyes sorrendbe rakva adják meg a választ arra, mi az, ami „minden ember számára fon­tos tevékenységi terület?” Az egyes csapatban Kiss Laci Vozár Andreával és Koppá­nyi Lacival bogozza a kér­déseket. Mi is lehet a vá­lasz például a következőre: irodalmi műfaj, ami a jó estét gyerekek című műsor­ban elhangzik? Ez nem ne­héz: a mese. A kezdőbetűk már megvannak, de hogyan kell sorrendbe rakni? A ket­tes csapatban Bartyik Zoli, Knyihár Gyuri és Juhász Zoli összevész egy „F” be­tűn, amiről hamar kiderül, hogy nem is „F”, hanem „Z”, és így már könnyen ki­kerekedik a fő kérdésre a helyes válasz: környezet­védelem. Az úttörőtechnikusok már a folyosón latolgatják az esélyeiket, míg odabenn a zsűri értékeli a válaszokat. Tóth Gábor, Szabó Miklós és Szaszák András egy csa­patban versenyzett. — Nehéz kérdések voltak? Izgalmas pillanatok... Fotó: Veress Erzsi — Talán könnyebb, mint tavaly — válaszol András. — A legnehezebb az első kérdés volt, ott sokat kellett számolni, ellenállást, fe­szültséget, ilyesmit. Aztán kellett egy kapcsolási rajzot is készíteni. A legérdekesebb persze, az utolsó, gépkocsi­val kapcsolatos feladat volt. A szlovák verseny a csa­patotthonban zajlik. Poliak Pali arról mesél, hogy „mi beszélgetünk otthon szlová­kul”, majd egy újabb kér­désre válaszolva sorolja, hol élnek szlovákok Magyaror­szágon. A vége felé jár a verseny, a csapatvezető em­lékezteti a játékvezetőket, hogy pontban negyed ötkor vége a versenynek, követke­zik az eredményhirdetés, ju­talmak átadása. Pár perc, és élénk zsivaj tölti be a folyosót, a csapatok tagjai itt-ott még vitáznak egy el­hangzott válaszon, a leg­jobbak örülnek a sikernek, és máris azt latolgatják, mi lesz a városi döntőn ? ... ^ T. I. Közmondások a világ tájairái A gond olyan értékes kincs, amelyet az ember csak barátainak mutat meg. (Dél-Amerika) * * * Az élet ugyan rövid, de egy mosoly mindössze né­hány másodpercbe kerül. (Kuba) * * * Azok a családok, amelyek még öreg korban is együtt vannak, valóságos kincs bir­tokosai. (Kína) * * * Aki mindenkinek szolgál, végül semmiféle fizetséget nem kap. (Dánia) * * * A szerető szív a hetedig mennyországba röpít. (Irán) * * * Amire az anyja nem tanít meg valakit, megtanítja ké­sőbb az élet. (Rhodesia) ♦ ♦ ♦ A válaszfal tartósítja leg­inkább a szerelmet. (Ánglia) * * * Kutatás közben mindig ke­zünkbe akad valami, amit egyáltalán nem akartunk megtalálni. (Spanyolország) * * * A sietség legtöbbször a tö­kéletlenség szülőanyja. (Brazília) Donna Summerről írt a Világ Ifjúsága című nemzet­közi ifjúsági magazin idei első számában érdekes cik­ket Wilpert Imre. Ebből ol­lóztuk a következőket: „Túl­fűtött hangulat, sejtelmes lihegés, felfokozott diszkó­tempó — ez volt 1976-ban egy ismeretlen, fekete éne­kesnő Lőve to lőve You Ba­by című száma. A dalról később ezt írta a News­week című magazin: „A szám egy 17 perces izgató­szernek felel meg, amelyben 28-szor ismétlik meg a cí­met.” A müncheni diszkó­gyár egyik tucatterméke an­nak idején talán csak címé­vel és az énekesnő exhibi- conizmusával tűnt ki a sor­ból. Három évvel később Donna Summer —mert ő volt az ismeretlen énekes­nő — a világ első számú diszkósztárja. Pályafutása jellegzetesen kapcsolódik a 70-es évek popzenéjének alakulásához. Bostonban született, 19 éves korában egy utazó társulat­tal az NSZK-ba ment, ahol az akkor futó Hair című musical egyik kis szerepét alakította. A külföldön élő amerikai lány életét egy szintén külföldről, Olaszor­szágból származó producer, Giorgia Moroder figyelme terelte a hanglemezgyártás felé... A csaknem véletlen sikerű első nagylemez után sorban jelentették meg Donna Summer diszkófelvé­teleit. A nagyvilág figyelme akkor fordult igazán felé­jük, amikor egy meglepő újítással léptek színre. Az 1977-ben megjelent I feel lőve (Érzem a szerelmet) meghökkentő, elektronikus hangzásával lepte meg a kö­zönséget ... Giorgio Moroder volt az első, aki Donna Summer felvételein a mün­cheni stúdió számítógéppel vezérelt csodagépeit a disz­kóhangzás szolgálatába állí­totta ... A lemezek után megszületik az első jelentős filmszerep is... A legújabb Donna Summer nagylemez továbblépést jelent a meg­kezdett úton.” A szurkolótábor Az egyik emlékezetes klubestén: Boross Lajos polbeat-énekes Fotó: JKiss Zoltán

Next

/
Oldalképek
Tartalom