Békés Megyei Népújság, 1980. február (35. évfolyam, 26-50. szám)
1980-02-03 / 28. szám
„Dz embereken múlik” „Mi is a címe?” Balról jobbra: Turbucz Hajnalka, Zsilák Ilona, Csonka Mária A megyei klubtanács öt ifjúsági klubnak adományozott kiváló címet a közelmúltban. Közülük az egyik a Békéscsabai Kner Nyomda Szivárvány klubja. Vezetője Botyánszki László villanyszerelő. — Azaz most leszek villanyszerelő — javít ki —, ebben az évben teszem le a szakmunkásvizsgát. Fiatal, csak 19 éves, mégis négy klubos esztendőt hagyott már maga mögött. A Szivárvány klubot 1976-ban teremtették, nyitották meg. Több éves „harc” előzte ezt meg, hiszen mindenki szeretett volna házon belüli klubot, de helyiséget nehezen találtak, ök is átküzdötték magukat a hangulat hegye- ken-völgyeken, míg végre idáig jutottak. — Most úgy érezzük, minden oké! — mondja Laci.— Másfél-két év volt az út- és módszerkeresés ideje. Kezdetben, mint minden új klubnál, óriási volt az érdeklődés, aztán jöttek a csalódások, a kudarcok. Sajnos a TIT-előadások sem tartoztak a népszerű programok közé. Ha eljött egy-két monoton hangon, unalmasan beszélő előadó, a fiúk ásítoztak, legközelebb az orrukat sem dugták a klub tájára. Ah utóbbi két évben egyre jobb, a mozgékony emberek közül is sokan leszereltek a katonaságtól, a vezetőséget pedig úgy választottuk, hogy minden munkahelyen legyen valaki. Zárt, munkahelyi klub vagyunk, ez jó is, rossz is. Hasznos, hogy mindenki ismeri a másikat, de nem feltétlenül jó, hogy az üzemi bajok, gondok befolyásolják a klub életét. Mindezt a visszájára is fordíthatjuk, ugyanez — a közös baj — összekovácsoló erő, s éjfélig tartó viták kiváltója is lehet. Hallottam már másokat problémázni, hogy ki kit segítsen, a KISZ, vagy az ifjúsági klub legyen-e a kezdeményező? Melyikük várja a másiktól az együttműködést? Szerintem minden az embereken múlik. Nálunk kitűnő a kapcsolat. Érezzük a KISZ létét, figyelmét, de nem szólnak bele hatalmi szóval az életünkbe. Klubok válsága? Receptet adni nem lehet. Mindenki csak a saját környezetére, társaságéra alkalmazva találhatja meg a helyes módszereket. Szomorú tapasztalat az, hogy sokan megfutamodnak a kudarcok miatt. Ezerkilenc- százhetvennyolcban legalább 30-an szereztük meg a klubvezetői engedélyt, s jó, ha ma hárman dolgozunk ezen a területen. Nem szabad abbahagyni, végig kell vinni az elképzeléseinket. Közös munka, közös élmény, közös kudarc az, ami összetart bennünket. Az emlékek: a napokban vetítettük le a solt- vadkerti szüreten készített filmeket, néztük a fotókat és dűltünk a nevetéstől... Vagy például azok, akik négy éve részt vettek a klubépítő társadalmi munkában, ma is rendszeresen eljárnak közénk. Talán az baj, hogy a fiatalok is befelé fordulnak, könnyen megfeledkeznek egymás értékeiről. Pedig, ha mindenki megmutathatja a tudását, például jól fotózik, ügyesen magnózik, örömmel eleget tesz a hívásunknak, a megbízásunknak. Meg kell ismernünk egymást és ez nem egy-két hónap kérdése. Állandó tagsága van a klubunknak, de igazolványunk nincsen. A maghoz harmincán tartoznak, s 40—50 az alkalmi látogató. Évente 18 ezer forintot kapunk, s kitűnő a technikai felszereltségünk. A programokat közvéleménykutatás alapján szervezzük. Sokan mondják: érdekes embereket, előadókat, különleges foglalkozású fiatalokat, irodalmárokat szeretnének megismerni. Keressük az ilyen kapcsolatokat, járt már nálunk fakír, a közeljövőben várunk egy jógit, s egy MTI-hírszerzőt. Fontos szempont: szavahihető és megbízható legyen a klubvezetőség. Egyetlen eset, amikor valaki becsapottnak érzi magát, s többet felénk se néz. Minden klubos témánál beszélünk az alkoholról. Szerintünk, ahol már kialakult a közösség, ahol tudnak viselkedni, ott az ital nem lehet probléma. Még az ősidőkben nálunk is gondot okozott egy-két fenegyerek, de ma már nem. A legutóbbi szilveszter esténk jelszava is ezt mutatja: „Nem a sárga föld a cél, hanem a jó szórakozás!” Nem is kellett senkire vigyázni, „öregszünk”, egyre több a kisgyermekes klubtagunk. Tervezzük a gyermekmegőrzőszolgálatot. így a családosok is eljöhetnek a programjainkra. Március 22-én fogadjuk a megyei klubtanácsot, hivatalosan ekkor kapjuk meg a kiváló címet. Biztosan kirúgjuk a ház oldalát örömünkben, ha az álmaink valóra válnak! Bede Zsóka TTŰSZ A címben szereplő négy betű — tudja ezt minden kisdobos és úttörő — tudományos technikai úttörő- szemlét jelent, melynek csapatszintű fordulóit ezekben a hetekben bonyolítják le az úttörőközösségekben. A TTÜSZ a szaktárgyi versenyrendszer utóda. Fő jellemzői: nem egyes tantárgyakra, és nem csupán a tanítási órákon elsajátítható ismeretekre épülnek a kérdések; továbbá: nem egyéni verseny. A bővebb magyarázkodás helyett látogassunk el egy versenyre — például a békéscsabai Padrah Lajos Úttörőcsapathoz. „Mi beszélgetünk otthon szlovákul” — Társadalomkutatók, az orosz nyelv barátai, természetkutatók, úttörőtechnikusok és a szlovák nyelv barátai — ebben az öt témakörben neveztek be a szemlére az úttörők, összesen 28 háromtagú csapat — világosít fel, útban az első helyszínre Nagy Istvánné csapatvezető. A „társadalomkutatókénál éppen villámkérdéseket tesz fel a játékvezető: „Ki volt az a zeneszerző, aki Vésztőn gyűjtött dalokat?” „Ki az az író, akinek az emlékházát a közelmúltban avatták Orosházán?” „Mi a Békés megyei iibdalmi folyóirat címe?” Izgatott suttogás a csapattagok között, aztán a felderülő tekintetek jelzik, ha megvan a megoldás, tanácstalan forgolódás, ha nincs válasz. — Sikerült? Az ötös csapat tagjai, Turbucz Hajnalka, Zsilák Ilona és Csonka Mária ösz- szenéznek: — Hát, nem minden. Azt például nem tudtuk, kinek az emlékházát avatták Orosházán. Darvas Józsefét? Róla még nem tanultunk. Igaz, a Ku- lich-szoborról se — toldja meg a választ Hajnalka —, de egy délután elmentünk az osztályfőnökkel megnézni a szobrokat, és akkor jegyeztük meg, hogy ki az alkotója ! Félidőben mindenesetre az ötös és a kettes számú csapat vezet. Kiss Laci A következő teremben orosz szót hallunk. Tóth Edit éppen . a „mi iskolánkéról beszél, persze oroszul. Aztán pihentetőül egy kis közös játék következik, mi pedig továbbmegyünk. A természetkutatók termében éppen Kiss Lacinak szól a taps, aki a verseny harmadik fordulóját nagy fölénynyel nyerte meg a csapatának. De még korántsincs vége a versenynek. Izgalmas feladat következik: 15 kérdésre kell válaszolni, a válaszok kezdőbetűi helyes sorrendbe rakva adják meg a választ arra, mi az, ami „minden ember számára fontos tevékenységi terület?” Az egyes csapatban Kiss Laci Vozár Andreával és Koppányi Lacival bogozza a kérdéseket. Mi is lehet a válasz például a következőre: irodalmi műfaj, ami a jó estét gyerekek című műsorban elhangzik? Ez nem nehéz: a mese. A kezdőbetűk már megvannak, de hogyan kell sorrendbe rakni? A kettes csapatban Bartyik Zoli, Knyihár Gyuri és Juhász Zoli összevész egy „F” betűn, amiről hamar kiderül, hogy nem is „F”, hanem „Z”, és így már könnyen kikerekedik a fő kérdésre a helyes válasz: környezetvédelem. Az úttörőtechnikusok már a folyosón latolgatják az esélyeiket, míg odabenn a zsűri értékeli a válaszokat. Tóth Gábor, Szabó Miklós és Szaszák András egy csapatban versenyzett. — Nehéz kérdések voltak? Izgalmas pillanatok... Fotó: Veress Erzsi — Talán könnyebb, mint tavaly — válaszol András. — A legnehezebb az első kérdés volt, ott sokat kellett számolni, ellenállást, feszültséget, ilyesmit. Aztán kellett egy kapcsolási rajzot is készíteni. A legérdekesebb persze, az utolsó, gépkocsival kapcsolatos feladat volt. A szlovák verseny a csapatotthonban zajlik. Poliak Pali arról mesél, hogy „mi beszélgetünk otthon szlovákul”, majd egy újabb kérdésre válaszolva sorolja, hol élnek szlovákok Magyarországon. A vége felé jár a verseny, a csapatvezető emlékezteti a játékvezetőket, hogy pontban negyed ötkor vége a versenynek, következik az eredményhirdetés, jutalmak átadása. Pár perc, és élénk zsivaj tölti be a folyosót, a csapatok tagjai itt-ott még vitáznak egy elhangzott válaszon, a legjobbak örülnek a sikernek, és máris azt latolgatják, mi lesz a városi döntőn ? ... ^ T. I. Közmondások a világ tájairái A gond olyan értékes kincs, amelyet az ember csak barátainak mutat meg. (Dél-Amerika) * * * Az élet ugyan rövid, de egy mosoly mindössze néhány másodpercbe kerül. (Kuba) * * * Azok a családok, amelyek még öreg korban is együtt vannak, valóságos kincs birtokosai. (Kína) * * * Aki mindenkinek szolgál, végül semmiféle fizetséget nem kap. (Dánia) * * * A szerető szív a hetedig mennyországba röpít. (Irán) * * * Amire az anyja nem tanít meg valakit, megtanítja később az élet. (Rhodesia) ♦ ♦ ♦ A válaszfal tartósítja leginkább a szerelmet. (Ánglia) * * * Kutatás közben mindig kezünkbe akad valami, amit egyáltalán nem akartunk megtalálni. (Spanyolország) * * * A sietség legtöbbször a tökéletlenség szülőanyja. (Brazília) Donna Summerről írt a Világ Ifjúsága című nemzetközi ifjúsági magazin idei első számában érdekes cikket Wilpert Imre. Ebből ollóztuk a következőket: „Túlfűtött hangulat, sejtelmes lihegés, felfokozott diszkótempó — ez volt 1976-ban egy ismeretlen, fekete énekesnő Lőve to lőve You Baby című száma. A dalról később ezt írta a Newsweek című magazin: „A szám egy 17 perces izgatószernek felel meg, amelyben 28-szor ismétlik meg a címet.” A müncheni diszkógyár egyik tucatterméke annak idején talán csak címével és az énekesnő exhibi- conizmusával tűnt ki a sorból. Három évvel később Donna Summer —mert ő volt az ismeretlen énekesnő — a világ első számú diszkósztárja. Pályafutása jellegzetesen kapcsolódik a 70-es évek popzenéjének alakulásához. Bostonban született, 19 éves korában egy utazó társulattal az NSZK-ba ment, ahol az akkor futó Hair című musical egyik kis szerepét alakította. A külföldön élő amerikai lány életét egy szintén külföldről, Olaszországból származó producer, Giorgia Moroder figyelme terelte a hanglemezgyártás felé... A csaknem véletlen sikerű első nagylemez után sorban jelentették meg Donna Summer diszkófelvételeit. A nagyvilág figyelme akkor fordult igazán feléjük, amikor egy meglepő újítással léptek színre. Az 1977-ben megjelent I feel lőve (Érzem a szerelmet) meghökkentő, elektronikus hangzásával lepte meg a közönséget ... Giorgio Moroder volt az első, aki Donna Summer felvételein a müncheni stúdió számítógéppel vezérelt csodagépeit a diszkóhangzás szolgálatába állította ... A lemezek után megszületik az első jelentős filmszerep is... A legújabb Donna Summer nagylemez továbblépést jelent a megkezdett úton.” A szurkolótábor Az egyik emlékezetes klubestén: Boross Lajos polbeat-énekes Fotó: JKiss Zoltán
