Békés Megyei Népújság, 1980. február (35. évfolyam, 26-50. szám)
1980-02-29 / 50. szám
1980. február 29., péntek NÉPÚJSÁG Sorsok Kati néni — Kati néni — ízlelgeti a nevét Fáry Katalin, a TIT békéscsabai Értelmiségi Klubjának fáradhatatlan szervezője. — Nem Katinka, Katóka, vagy Katika, csak egyszerűen Kati néni: így hívnak huszonegynéhány éves korom óta. De ha azt mondják nénike, vagy néni kérem, az egyre inkább rosz- szul esik, azzal a koromra emlékeztetnek. Soká beszélgetünk. A pályájáról, kedvteléséiről, s mostani munkájáról. Van mire emlékeznie, hiszen a sokéves pedagógusi munka közel sem elégítette ki. Mindig mást is, újat is akart adni... — 1940. szeptember 1-én léptem először a diákok elé Szegeden. Nem sokkal ezután a szüleim hazahívtak, s később, mikor éppen ők kerültek oda, én már nem tudtam megválni Békéscsabától, az ismerősöktől, a barátoktól. Nyugdíjba vonulásomig, 1972-ig testnevelő szakon tanítottam. Ki tudja, hány gyerek volt a kezem alatt? A velük való törődés lassan sok mindenre megtanított. Arra például, hogy nem szabad mindig a fiatalokra erőszakolni bölcsességeinket, gúzsba kötve ezzel őket, hogy aztán a következő generációban, az ő gyerekeikkel ugyanez történjen. S még valamit tanultam! Mostanában a gyerekek igényei is megváltoztak, mindent készen kapnak, így nem ismerhetik meg a küzdés örömét. Ezért tűnik úgy, hogy érdektelenek, holott fel lehetne rázni őket, de talán már mi is fáradtak vagyunk ehhez. Szünetet tart, elgondolkozva néz maga elé. Szinte furcsa hogy ő, aki mindig vidám, bőbeszédű, aki tele van viccekkel, s jó ötletekkel, most, amikor az életéről próbál számot vetni, hallgat... — Ügy hiszem, az én pedagógusi pályafutásomra elejétől végig jellemző, hogy jobban tudtam örülni annak, ha egy gyerek véres verítékkel apróbb eredményeket ért el, mint annak, ha egy másik, egy tehetséges, sorozatban nagy dolgokat vitt véghez. Közben lassan elszállt az idő. Mikor Békéscsabára kerültem, a volt tanáraim lettek a kollégák. Aztán lassan én lettem a régi tanítványok munkatársa. Fáry Katalin nevét nemcsak pedagógiai munkájáért szokták emlegetni. Ezt a hivatását át- meg átszőtte egy másik ... Erről így vall: — Rábai Miklós 1945-ben felkeresett, hogy szeretne néptánccsoportot alakítani a fiú- és leánylíceum diákjaiból, s megkérdezte, segítenék-e? Én szívesen vállalkoztam erre, hiszen mindig kedvet éreztem a tánchoz, csak valahogy korábban nem volt erre lehetőségem. Létrejött a Bacsányi együttes. Nehéz, de annál szebb idők következtek ezután. Szinte a semmiből indultunk. Magunk gyűjtöttük az anyagot, s aztán ezt feldolgozva továbbadtuk. öt pengőért kölcsönöztük a ruhát, 3 pengőért az alsó szoknyát. A fiúk meg idős bácsiktól kérték a csizmát, hogy velünk jöhessenek. Ezek a gyerekek roppant lelkesek voltak. A szombati—vasárnapi regölés- re úgy mentünk, hogy mindenki magával hozta a tankönyvét is, s útközben készültek fel a hétfői tanításra. Így jártuk be a Dunántúlt, soha nem felejtem el egy pécsi utunkat: olyan eső volt, hogy le kellett venni a csizmát, cipőt, úgy mentünk előadásra. Megszárít- koztunk, s kezdődött a fellépés. Később, a művelődési központtól csekély pénzt kaptunk, hogy csináltassuk meg az első ruhát. A parasztszalagot, a kalárist a szülők segítségével, vagy a saját pénzünkből vásároltuk. No, nem volt ez nagy bőség, hiszen az egész műsor ebben az egy ruhában ment le, s akkor még a nadrág, a csizma továbbra is kölcsönből jött össze. Aztán vége lett ennek az időnek is, Rábai felkerült Pestre... Mint a filmkockák a mozigépen, úgy pereg az emlékezet. Néhány perc alatt éveket ugrunk, ám a „film” egy pillanatig sem válik szürkévé, unalmassá: — A táncot ezután sem hagytam abba. 1949-ben felkeresett a szlovák kollégium igazgatója, hogy tanítsam az ottani néptáncegyüttest. Nem volt könnyű munka, hiszen a faluról odakerült gyerekek tánc- és énekkultúrája igen szegényes volt. Régi szlovák dalokat kutattunk fel, s így elkezdhettük a munkát. Kevés volt a felkutatott táncanyag is. A szlovák szövetség sietett segítségemre, hogy elmehessek a szlovákok lakta vidékekre, s megismerjem az ottani táncokat. Még Szlovákiába is elmentem egy tanfolyamra. így aztán ment a munka valahogy. Három alkalommal még kultúrkörúton is voltunk az ország szlovák nemzetiségű községeiben. Mentünk, amíg lehetett... A legnagyobb problémát az utánpótlás hiánya jelentette. S még valamit nem említettem. Amikor a Bacsányi együttes megszűnt, hívtak Szegedre, a Pedagógiai Főiskolára, hogy hetente két napig a tanárjelölteket táncra tanítsam. Nehéz volt egy kicsit, hogy helytálljak mindkét helyen, mégis szívesen emlékszem erre az időre. Azt hiszem, ezt csakis úgy tudtam csinálni, hogy szeretem a táncot. Még a főfoglalkozásomban, a testnevelésben is a tánchoz közel álló dolgokat szerettem. Akkor jött divatba, hogy szovjet mintára táncos mozdulatokat vittünk a tornába. Nem véletlen, hogy 8—9 évig a mi gimnáziumunk, a Rózsa nyerte a középiskolai tomabajnokságo- ■kflt. A nyugdíjba vonulás óta megváltozott Fáry Katalin élete. Megváltozott, ám nem tétlenkedik azóta sem. Ha egy napját elmeséli, ezt bárki láthatja. Korán kel, hiszen heti három alkalommal 7- től. 8-ig könnyített testnevelést -tart. Ezután szervezni indul a TIT értelmiségi klubjainak előadásaira. Közönségről s a technikai személyzetről kell gondoskodnia. — Amikor nyugdíjba vonultam, nem volt könnyű lemondani a tanításról. A gyerekek hiányát ez a könnyített torna szerencsére pótolja. Emellett megvolt annak a veszélye, hogy tétlenségbe süppedek, de szerencsére, a TIT segített rajtam. Űj kerékvágásba kerültem, új munkaritmust vettem fel, s ez így jó nekem. A népművelői, szervező munkában sokat jelent az az idő, amit tanítással töltöttem. Nincs egy munkahely, egy iroda, ahol ne fogadnának szívesen, s ne segítenének, amiben tudnak. Ez valahogy a bizonyítása annak, hogy érdemes volt ennyit fáradni, dolgozni. Mit is mondhatnék még magamról? Mindenkor tömegmozgatással foglalkoztam, így nem jelentett különösebb nehézséget belejönnöm ebbe a munkába. Ez csak akkor vihető sikerre, ha tudom, melyik téma kit érdekel. Egy klubest kerül szóba, s az, hogy sokan voltak, nagyrészt idősebbek. Elnézően mosolyog, amint mondja, hogy a fiatalokat más köti le. — Ezt az ember mindig utólag érzi. Sok minden kimarad az életből, van, amit még bepótolhatunk, ám valamiről le keli mondani. Én is sok mindent szeretnék még látni, hallani, mindazt, amit idő hiányában annak idején nem tettem meg. Például szeretnék még minél többet csavarogni múzeumokban. Vagy utazgatni. Jártam Németországban, Lengyelországban, Spanyol- országban és Olaszországban, most több idő jut rá. Legutóbb decemberben Törökországban jártam. Ez nem fáraszt. De van úgy, hogy jólesne pihennem. Ha sikertelenség ér, ha nem értik, amit szeretnék, akkor fáradtnak érzem magam. Beszélgetésünk során kiderül, hogy sok tanácsot tudna adni mindazoknak, akik a népművelésben dolgoznak. Elmondja, nem szabad megfeledkezni arról, aki egyszeregyszer nem megy el előadásra. Lesz még idő, mikor számíthatunk rá ... — A terveim? Szeretném még, ha a svéd államokba eljutnék, de erre nem igen lesz módom. Addig is itt, a környéken utazgatom, kiolvasom azokat a könyveket, amire eddig nem jutott időm, és dolgozom. Hogy meddig, ez attól függ, hogyan bírom. Meg ha az igények a lehetőségeimmel már nem egyeztethetők, tudni kell befejezni is. Nagy Ágnes Fotó: Gál Edit A magyar tudomány arcképcsarnokából Bemutatjuk Szabolcsi Miklós akadé Érdekes, hogy . aránylag kevés akadémikusunk született Budapesten. Nos, ebből a szempontból Szabolcsi Miklós a kivétel — sőt, az „abszolút kivétel”, ugyanis amikor 1921-ben született, családja már több generációs „ős fővárosi”-nak számított. Családi adottságai pedig döntő szerepet játszottak pályaválasztásában: Édesapja, aki eredetileg magyar—francia szakos tanár volt, újságíróként tevékenykedett az „Egyenlőség” című lapnál. Tőle, és nagy hírű bátyjától, Szabolcsi Bencétől, a néhány éve elhunyt kiváló zenetudóstól alapvetően humán beállítottságot, indíttatást kapott. Gyermekkori emlékei irigylésre méltóak: nagybátyjához Kodály Zoltán járt fel rendszeresen, hogy csak egy nevet említsünk a kortárs zeneművészet nagyjai közül,' édesapja pedig Karinthy Frigyest, Kosztolányit sorolhatta baráti körébe. Ezek- után nem véletlen, hogy a fiatal Szabolcsi Miklós a Pázmány Péter Tudomány- egyetem bölcsészkarára jelentkezett, ahol olyan professzorokat vallhatott mesterének, mint Eckhardt Sándort, Horváth Jánost, Lazi- cziusz Gyulát, a kiváló nyelvészt. Már egyetemi hallgató korában végzett tudományos munkát: stílustörténeti írásai jelentek meg. 1943-ban kapott tanári diplomát — és talán ez mentette meg az életét, mert így nem egy évvel előbb a Don-kanyarba, „csak” az ukrajnai harcokba hurcolták el munkaszolgálatosnak. 1945. januárjában, elég kalandos körülmények között, gyalog jutott el Debrecenbe, és már rövid idő múltán komoly feladatokat bízott rá a demokratikus rendszer. Előbb a Győrffy kollégiumban tanított, majd 1948—49- ben egy évig az egyik minisztériumban dolgozott. Aztán gimnáziumban tanított — majd 1953. őszétől a „Csillag” című folyóirat helyettes szerkesztője lett. 1956 végétől dolgozik az akkor alapított Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtudományi Intézetében, amelynek ma igazgatóhelyettese. Közben hat évig a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem profesz- szora volt, két évig Párizsban működött vendégprofesszorként. jelenleg pedig az Eötvös Löránd Tudományegyetemen egyetemi tanárként József Attiláról szóló kollégiumot vezet. Tudományos pályája aránylag későn indult, de annál gyorsabban ívelt felfelé: 1958-ban lett kandidátus, a felszabadulás előtt magyar szocialista irodalom történetével foglalkozott értekezésében. A tudományok doktora címet már 1960-ban elnyerte „Fiatal életek indulója” című, József Attila munkásságáról szóló könyvével. 1965-ben választotta levelező tagjává a Magyar Tudományos Akadémia, székfoglalója is megjelent könyvalakban: az „Eszmélet” című József Attila-vers elemzésén keresztül általában a verselemzést taglalta. 1973-ban fogadta rendes tagjává az Akadémia, ekkor „Halandzsa” címmel Karinthy Frigyes és a nyelv kapcsolatáról tartott székfoglalót. Tudományos fokozatai elnyerésének „nyomon követéséből” kitűnik, hogy az e századi magyar és világirodalom a fő kutatási területe. Társadalmi és tudományos tisztségeinek szó szerint se szeri, se száma. A legfontosabbak, amelyeket maga is említésre méltónak talál: az Akadémia nyelv- és irodalomtudományi osztályának elnöke, a Federation Internationale des' Langue et Litteratures Modemes (FILLM), az UNESCO-nak a modern nyelv- és irodalomtudománnyal foglalkozó nemzetközi csúcsszerve a szocialista országok részéről alelnökévé választotta, ugyanakkor alelnöke az Iro- dalömkritikusok Nemzetközi Szövetségének, itthon az Akadémia és az Oktatási Minisztérium közös közneveVilághírű filmrendező forgat Magyarországon Magyarországon forgat Franklin Schaffner, a világszerte ismert filmrendező; a napokban fejezte be legújabb vállalkozásának belső felvételeit a MAFILM műtermeiben. Az amerikai Orion cég megbízásából készülő „Szfinx” forgatókönyvét Robin Cook regényéből Új sorozat a tv-ben „Szemtől szembe” címmel új sorozat kezdődik pénteken a televízióban. A külpolitikai rovat műsorában egy- egy külföldi, illetve magyar politikust, tudóst, újságírót látnak vendégül, aki válaszol a magyar sajtó képviselőinek kérdéseire. Az egyszemélyes fórum pénteki vendége Mieczysaw Rakowski, a varsói Polityka című hetilap főszerkesztője, aki aktuális lengyel belpolitikai és társadalmi kérdésekről szól majd. Szó lesz a műsorban a lengyel gazdaság helyzetéről, a lengyel külpolitikáról, s az egyház és az állam viszonyáról is. Készülnek a baranyai Históriás lapok Históriás lapok készültek Baranya legismertebb műemlékeiről : várakról, templomokról, múzeumokról. A tudományos igényű, régi metszetekkel vagy művészi fotókkal illusztrált ismertetőket a Baranya megyei Tanács adta, illetve adja ki. Olcsón kerülnek forgalomba, hogy diákok, nyugdíjasok, kispénzű turisták is megvásárolhassák. A néhány lapos minikalauz megismerteti a látogatókkal az illető műemlék eredetét és történetét, helyreállításának folyamatát, jelenlegi szerepét. Iskolai szemléltetésre is alkalmasak. Elsőként a szigetvári, a siklósi és a máréi várról, a mecseknádasdi és a het- vehelyi középkori templomról, valamint a pécsi török múzeumról, a kovácshidai egyházművészeti gyűjteményről és a mecseknádasdi Fülöp Lajos-emlékházról jelent meg históriai ismertető. írták; a történet egy fiatal egyiptológusnő kalandjait követi nyomon. Az Egyiptomban játszódó cselekmény speciális követelményeket támasztott a MAFILM-mel szemben; a fóti telepen például egy fáraó sírkamráját kellett kialakítaniuk a filmgyári díszletépítőknek. A rendezőt a „Majmok bolygója” tette Magyarországon ismertté. A producer, Stanley O’Toole pedig már nem először dolgozott a MAFILM stúdióiban,' egy évvel ezelőtt ugyanitt forgatták a „Nozsinszkij” című filmet. Külföldi filmesek a korábbi évekhez hasonlóan továbbra is szívesen élnek a magyarországi filmezési lehetőségekkel. Ezt bizonyítja az a szerződéskötés is, amelynek értelmében egy másik amerikai film, a „Menekülés a pvőzelembe” jeleneteit veszik Magyarországon filmszalagra. A Lorimer-cég produkciójának cselekménye 1942-ben Párizsban játszódik. A „Két félidő a pokolban” című magyar filmhez hasonló történetben főszerepet alakít Michael Cain és Sylvester Stallone. mikust lési bizottságának alelnöke, legutóbb a József Attüa-em- lékbizottság tagjává választották. Munkásságát kétszer ismerték el József Attila- díjjal, egyszer a Munka Érdemrend arany fokozatával. Jelenleg elsősorban a jelenkori és a két világháború közötti irodalom kutatásával foglalkozik, ezen belül is elsősorban József Attila életét, munkásságát kutatja. A költő élet- és pályaképét teljesíti ki, és az ehhez kapcsolódó problémákkal foglalkozik, így például nemzetközileg leginkább az avantgarde és a neoavant- garde mozgalmakról szóló tanulmányairól ismerik. Eddig két kötete jelent meg József Attiláról (a másik „Érik a fény” címmel), ezekben 1927-ig dolgozta fel a költő munkásságát, és most dolgozik a harmadik köteten, amely az 1927—1932 közötti korszakát vizsgálja. De hogyan? Milyen módszerekkel dolgozik az irodalom- történész kutató? — Négy fő módszercsoportot említhetnék — mondja Szabolcsi Miklós. — Az első az életrajzi kutatás. Személyes beszélgetéseket, írói emlékeket, levéltári és könyvtári „búvárkodások” eredményeit, okmányokat egészítek ki némi személyes írói hozzátétellel — így re- konstruálódik egy önéletrajz. Az „íróasztalnál” a kutatott költő műveit elemzem, olyan módszerrel, amellyel magát a művet lehet megszólaltatni, „beszéljen” alkotójáról, miért, milyen körülmények között írta? A harmadik az irodalomtörténeti folyamatok ábrázolása és rekonstruálása, hogy ennek összefüggésében tudjuk meg: az író és műve miért, minek hatására lett azzá, ami, és aki lett. Ez is jórészt könyvtári munka, a kortárs és a mai kritika átolvasása, összevetése, a vonatkozó elemzések nyomon követése tartozik ide. A negyedik és külön módszer az értékelés, a kritikai és a mai művekkel való foglalkozás — fejezi be a munkamódszer-ismertetést a tudós? És Szabolcsi Miklós, a magánember? Felesége művészettörténész, pontosabban bútortörténész, Szabolcsi Hedvig. Felnőtt fia is követi a „családi pályán”, magyar nyelvet és irodalmat tanít — általános iskolában. A tudós szabad ideje? Ha lehet, színházzal, filmmel, zenével tölti ki, hogy, mint mondja, ne legyen „szakbarbár” — bár ez a szó a humán tudományok művelőinél furcsán hangzik... És talán a legfőbb hobbija a munkája, amit kedvvel, örömmel végez, és még nagyon sok az önmagával szemben érzett adóssága: hogy csak kettőt említsünk, könyvet akar írni Kassákról, Karinthyról. Kívánjuk, hogy ez is eddigi munkáihoz hasonló sikert arasson! Szatmári Jenő István SZiNHÍZ, MOZI 1980. február 29-én, pénteken Békéscsabán, 19.00 órakor: OLYMPIA Katona-bérlet. □ □ Békési Bástya: Hair. Békéscsabai Építők Kultúrotthona: 5 órakor: A keselyű három napja — 7 órakor: Vadember. Békéscsabai Szabadság: de. 10 és du. 4 órakor: Hívj a messzeségbe! — 6 és 8 órakor: Lidércnyomás. Békéscsabai Terv: fél 6 órakor: Koldus és királyfi — fél 8 órakor: Meg kell ölni a szerelmet! Gyulai Erkel: Elve vagy halva. Gyulai Petőfi: 3 órakor: Fantozzi — 5 és 7 órakor: Skalpvadászok. Orosházi Béke: Sugarlandi hajtóvadászat. Orosházi Partizán: fél 4 órakor: Bankrablás — fél 6 és fél 8 órakor: Asszony férj nélkül. Szarvasi Táncsics: Ajándék ez a nap.
