Békés Megyei Népújság, 1980. február (35. évfolyam, 26-50. szám)

1980-02-26 / 47. szám

BÉKÉS MEGYEI Világ proletárjai, egyesüljetek! NÉPÚJSÁG MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS fl MEGYEI TANÁCS LAPJA 1980. FEBRUÁR 26., KEDD Ara: 1,20 forint XXXV. ÉVFOLYAM, 47. SZÁM Pártértekezletekről jelentjük Előrehaladásunk záloga a párt és a nép egysége Vasárnap Gyulán, az MSZMP-székházban találkoztak a járás kommunistáinak képviselői, küldöttei, hogy meg­vitassák a járási pártbizottság beszámolóját, amely a leg­utóbbi választások óta eltelt időszak alatt végzett mun­kát értékelte. Állást foglaltak a kongresszusi irányelvek­ről és megválasztották a járási tisztségviselőket, a me­gyei pártértekezlet küldötteit. Az elnökségben helyet foglalt Frank Ferenc, az MSZMP Központi Bizottságá­nak tagja, a párt megyei bizottságának első titkára. Az elnöki tisztet Kóra Kornél, a párt járási bizottságának titkára látta el. A pártbizottság írásos be­számolójához Klampeczki Károly, a párt járási bi­zottságának első titkára fű­zött szóbeli kiegészítést. Elé­gedetten állapította meg töb­bek között, hogy bár az utób­bi 5 esztendő nem voltköny- nyű időszak, ennek ellenére a társadalmi élet minden te­rületén, nemcsak országosan, hanem a járásban is jó ered­mények születtek. „Nincs olyan községünk, üzemünk, amely az elmúlt évek alatt ne gazdagodott volna anya­giakban és szellemiekben, nincs olyan rétege vagy cso­portja járásunknak, amely ne jutott volna előbbre a társadalmi-szociális haladás útján. Mindez csak a dolgozók te­remtő munkájának nyomán jöhetett létre ... Előrehala­dásunknak ebben az idősza­kában is a párt és a nép egysége, összeforrottsága volt a legfontosabb záloga. Nem túlzók, ha azt mondom, hogy ez a jövőre nézve is egyik legfontosabb tanulság, mert ez egész politikánk központi kérdése.” Nagy teret szentelt a gaz­dasági helyzetnek, a piaci cserearányok romlásának, amelynek hatása alól mi sem vonhattuk ki magunkat. Persze, nemcsak ebben látta az okát az egyensúly romlá­sának, hanem abban is, hogy mi sem tettünk meg min­dent, voltak munkánknak hiányosságai. Ezek megfogal­mazódtak a beszámoló tag­gyűléseken és az irányelvek vitájában is. A párt tagjai közül sokan követelték a hiá­nyosságok felszámolását, a szigorúbb felelősségre vo­nást. Hangsúlyt kapott szin­te minden fórumon a taka­rékosság gyakorlati megvaló­sítása, a tartalékok feltárása, a bérezés differenciált elosz­tása. Kiemelte — éppen a hatékonyabb, gazdaságosabb munka érdekében —, hogy a jövőben a gazdasági vezetők minősítésénél döntően az le­gyen a mérce, hogy mennyi­ben tud megfelelni a nép- gazdasági igényeknek az az egység, amelyet irányít. Fel­hívta a figyelmet, hogy a teljesítményektől és a haté­konyságtól független, egyen­lő bérezés káros gyakorlatát a pártszervezetek ne támo­gassák. Óvakodjanak attól, hogy a látszatra tetszetős, sőt, pillanatnyilag népszerű­nek tűnő, de politikánkkal és céljainkkal ellentétes prog­ramok segítői legyenek. Bő teret szentelt a párt belső életével összefüggő kérdéseknek. Megállapította, hoev a járás kommunistái­nak politikai tisztánlátását és érettségét tükrözi, hogy a beszámoló taggyűlések és az irányelvek vitája során meg­győződéssel vallották, hogy a szocialista építés döntő kö­vetelményének tartják a párt vezető szerepének további erősítését, annak gyakorlati megvalósítását. Ez az alapja és biztosítéka szocialista nemzeti egységünknek, fej­lődésünknek. Erre a járásra is jellemző, hogy habár mérsékelten, de tovább nőtt a munkásság létszáma, és csökkent a me­zőgazdaságban dolgozóké. Az utóbbi 5 esztendőben tovább fejlődött és korszerűsödött a járás ipara, sokat javult a gépi beruházás műszaki szín­vonala, és évről évre gyara­podott — azonos létszám mellett — a termelési érték. Persze gondok is akadnak a járásban. Különösen a me- > zőgazdaságban, hiszen a 11 termelőszövetkezet közül 7 kedvezőtlen adottságok kö­zött gazdálkodik. A több éve tartó belvíz miatt súlyos pénzügyi gondok jelentkez­tek. Mindezek ellenére mint­egy 24 százalékkal növeke­dett — a negyedik ötéves tervidőszakhoz képest — a búzatermés. Valamivel biz­tonságosabban lehet termel­ni a napraforgót, ezért — különösen a kedvezőtlen adottságú termelőszövetkeze­tekben — növelték e vetés- területet. A már éppen em­lített belvízveszély miatt, a járás mezőgazdaságának egyik legfontosabb tenniva­lója a komplex meliorációs beruházások megvalósítása. Az állattenyésztésben tovább folytatódott a szakosodási fo­lyamat. Ennek eredménye­ként jelentősen nőttek a ter­melési eredmények. A hús­termelés kétszeresére nőtt, és tejtermelésben elérték már tavaly az idei évre tervezett szintet. Folytatódott a juhá­szat fejlődése, amit az is in­dokol, hogy nagy legelőterü­letekkel rendelkeznek a ter­melőszövetkezetek, s így gazdaságosan tudják haszno­sítani az aránylag olcsó tö­megtakarmányt. örvendetes módon gyarapodott a háztá­ji és kisegítő gazdaságok ter­melése. A háztáji forgalom érteke évente átlagosan 360 millió forint. Gátolja a me­zőgazdasági nagyüzemek to­vábbfejlődését, hogy kevés a jól képzett szakember, és ami tetézi a bajt, nagy a fluktuáció körükben. Tovább javult a járásban a kereskedelmi ellátás, a tö­megközlekedés helyzete. Bár valamelyest korszerűsödött a járás úthálózata, minőségben még így is alatta van a me­gyei átlagnak. Nem kielégí­tő a telefonösszeköttetés, nem folyamatos a sajtótermékek­nek az olvasóhoz való jutta­tása. A járás területén csaknem 300 szocialista brigád tevé­kenykedik 3 ezer taggal. A kollektívák vállalásaiban ki­emelten szerepel az éssze­rű takarékosság, a munkafe­gyelem erősítése, a termelé­kenység színvonalának eme­lése, a minőség javítása. Az ország többi járásaihoz ha­sonlóan, itt is tovább nőtt a lakosság életszínvonala. Ja­vultak az életkörülmények, növekedett a reáljövedelem és a fogyasztás. A tervciklus­ban 1270 családi ház épült, és megnyugtatóvá vált az egészségügyi ellátás. Ugyan­csak kedvezően lehet érté­kelni, hogy megélénkült a pártonkívüliek körében a párt politikája iránti érdek­lődés. Ennek egyik kézzel­fogható eredménye, hogy csaknem 500 új párttaggal gyarapodtak. A beszámoló és szóbeli ki­egészítők sok gondolatot éb­resztettek a résztvevőkben. Ezt bizonyítja, hogy csak­nem 40 hozzászólási lapot adtak le a küldöttek. Kesz­tyűs Lajos, a sarkadi párt- bizottság titkára a nagyköz­ség ezer kommunistájának politikai és gazdasági erőfe­szítéseit méltatta, Pálffy György, a kétegyházi szak­munkásképző igazgatója a jövő munkásainak felelős­ségteljes képzését hangsú­lyozta, Tari Imre, a geszti termelőszövetkezet kovácsa a közös gazdaság gondjairól szólt, ugyanígy Rocskár Já­nos, az eleki termelőszövet­kezet villanyszerelője is. Perei András, az eleki párt- bizottság titkára, Králik Já­nos, az újkígyósi iskola igazgatója, Illyés Sándor, a sarkadi Szellőző Művek la­katosa, Tapasztó Istvánná, a lökösházi termelőszövet­kezet növénytermesztője, Nagy József, a sarkadi tsz pártvezetőségének titkára, Kölüs Imréné, a Sarkadi Cukorgyár dolgozója, Kris- ka András, a kétegyházi, Varga János, a mezőgyáni, Ruck János, az újkígyósi tsz képviseletében szólalt fel. A dobozi harisnyagyár dol­gozója, Molnár Ferencné azt elemezte, hogy nem könnyű az ipari munka a falusiak­nak, és azt is, hogy a terv nem teljesítésében nem min­den esetben a munkások hi- báztathatók. Jánki József, a járási KISZ-bizottság titká­ra a fiatalok országépítő te­vékenységét méltatta, Bóka Mihályné, Méhkerék tanács­elnöke biztosította a pártér­tekezletet, hogy a nemzetisé­giek, köztük a románok, aki­ket ő képvisel, elégedettek pártunk nemzetiségi politi­kájával, és tevékenyen részt vesznek a gazdasági építő­munkában. Klampeczki Bé­la, az eleki iskola igazgató­ja a pártpropaganda haté­konyságát, erőteljesebb ter­jesztését szorgalmazta. No- vák Mátyás, a Járási Hivatal elnöke a települések fejlő­déséről, a lakosság nagysza­bású társadalmi munkaak­cióiról beszélt. Nagy várakozás előzte meg Frank Ferencnek, az MSZMP KB tagjának, a párt megyei bizottsága első titkárának felszólalását. Az aktuális külpolitikai kérdések után nagy teret szentelt az or­szág, s ezen belül Gyula já­rás gazdasági helyzetének. Különösen fontosnak ítélte meg, hogy a járás kommu­nistáinak, dolgozóinak a részben mostoha természeti adottságok, körülmények miatt az átlagosnál is töb­bet kell tenniük azért, hogy biztosítsák mindennapi meg­élhetésüket. De azok a me­zőgazdasági termékek sem nélkülözhetők, amelyeket a gyulai járás gazdaságaiban állítanak elő, mind a nö­vénytermesztésben, mind az állattenyésztésben. Reflek­tált néhány olyan hozzá­szólásra, amelyben csak sze­rény eredményekről adhat­tak számot. Ezek az ered­mények még így is elisme­résre méltóak, hiszen köz­tudott, hogy ezt a területet évek óta sújtja a belvíz és földjeik sem tartoznak a legjobbak közé. A még jobb eredmények megalapozásá­hoz döntőnek tartotta, hogy a komplex meliorációt gyor­sabb ütemben valósítsák meg, megnyugtató módon kell rendezni a krónikusan veszteséges termelőszövetke­zetek ügyét, és sokkal job­ban fokozni a mellék és se­gédüzemági tevékenységet, ami e térség szövetkezetei­nek szinte létét jelenti. Ter­mészetesen nem szabad megfeledkezni a meglevő belső tartalékok feltárásá­ról, jobb hasznosításáról sem. Bő teret szentelt beszédé­ben az életszínvonal, az életkörülmények alakulásá­nak. Ebben nagy szerep jut a társadalmi juttatásnak, amely két évtized alatt öt­szörösére emelkedett. A kö­zeljövő tennivalóiról így be­szélt: „Ideje volna most már nemcsak beszélni, ha­nem a gyakorlatban is ér­vényesíteni a munka sze­rinti elosztás elvét, a dif­ferenciált bérezést. Jó volna az is, ha sok helyen nem a jelenlétet, hanem a végzett munkát, a teljesíményt dí­jaznák. Nem kellene aláírá­sokat adni az olyan, úgyne­vezett „szocialista szerző­dések” megkötéséhez, amely­ben csupán az egyébként is előírt kötelességeket kell teljesíteni minden plusz vállalása nélkül. Kevesebbet kellene beszélni és többet tenni a hatékonysági köve­telmények érvényesítése ér­dekében. A minőséget, a jövedelmezőséget, gazdasá­gosságot nem átmenti kate­góriának, hanem a szocia­lista gazdálkodás állandó ve­lejárójának kell tekinteni és érvényesíteni.” Megyénket több nemzeti­ség lakja, és ezért is nagy figyelem kísérte beszédének azt a részét, amely a nemze­tiségiekkel foglalkozott. „Olyan pártunk van, amely a marxizmus—leninizmus (Folytatás a 4. oldalon) A Gabonatermesztési Kutató Intézet szegedi növényházában már virágoznak a napraforgók, amelyeknek fejlődését a tu­dományos kutatók figyelik. Rendszeres és sokoldalú ellenőr­zéssel érik el, hogy csak a legjobb genetikai tulajdonságok­kal bíró fajták kerüljenek köztermesztésbe (MTI-fotó: Tóth Béla felvétele — KS) Ülést tartott a SZOT elnöksége A Szakszervezetek Orszá­gos Tanácsának elnöksége hétfőn ülést tartott. Megvi­tatta és elfogadta a Munka­ügyi Minisztérium és a SZOT irányelveit, amelyek a vál­lalatok és szövetkezetek szo­ciális tervezéséhez nyújta­nak segítséget a VI. ötéves terv időszakára. Ezenkívül kijelölte a szakszervezetek feladatait a testnevelési és sportmozgalomban elért eredmények megszilárdítá­sára és továbbfejlesztésére. A munkaszervezés, az irányítás fejlesztéséről tárgyaltak Az építőanyag-iparban az utóbbi négy évben az idő­bérben dolgozók aránya 11 százalékkal csökkent, a tel­jesítmény-követelmények alapján foglalkoztatottak aránya 77 százalékra növe­kedett. Ez is jelzi, hogy erő­södnek azok a törekvések, amelyek a korszerű szerve­zési megoldások bevezetését, elterjesztését szolgálják — állapította meg Kádár József építésügyi és városfejlesztési miniszterhelyettes az építő­anyag-ipari vállalatok veze­tőinek országos tanácskozá­sán, amelyet hétfőn tartottak a Közmű- és Mélyépítő Vál­lalat székházában. A tanács­kozás munkájában részt vett Ábrahám Kálmán építésügyi és városfejlesztési miniszter ég Bonifert Ádám, az MSZMP KB osztályvezető­helyettese is. Az országos szervezési munkaértekezleten a sikerek között említették, hogy az építőanyagok előállítására fordított élőmunka mennyi­sége az utóbbi 4 évben je­lentősen csökkent: a téglá­nál 15, a cserépnél 20, a ce­mentnél 25, a zúzott kőnél 16 és a gázszilikát-termékeknél 35 százalékkal. Javult a nagy termelőbe­rendezések kihasználása is. így 1975-höz viszonyítva az alagútkemencék napi telje­sítménye a téglaiparban 18, a finomkerámiaiparban 10, az üvegolvasztó kemencéké 20 százalékkal növekedett. Az utóbbi években megkez­dett nemzetközi összehason­lító vizsgálatokból azonban kitűnt, hogy az építőanyag­iparunk termelékenysége még jóval kisebb, mint a fejlettebb országokban. A megvizsgált korszerű ce­mentgyárakban például mintegy 20 százalékkal ke­vesebb az élőmunka terme­lékenysége, mint az NDK- ban. Sok tartalék rejlik te­hát a kedvező nemzetközi tapasztalatok hazai haszno­sításában. Eddig nálunk fő­ként a műszaki ég techno­lógiai fejlesztéssel javították a termelékenységet. Indo­kolt, hogy a magasabb tech­nikai szinttel összhangba ke­rüljön a munkaszervezés és a termelésirányítás fejlettsé­ge is. A vitában sokan hangsú­lyozták, hogy különösen na­gyok a tartalékok a veszte­ségidők csökkentésében, a berendezések gyorsabb javí­tásában és az alkatrész­utánpótlás programozásának fejlesztésében. Lengyel környezetvédelmi kutató érkezett megyénkbe A lengyei tudományos akadémia környezetvédelmi kutatóintézetének tudomá­nyos munkatársát, Kristián Volkmundzky-t, a TIT Bé­kés megyei szervezetében ma délelőtt dr. Krupa And­rás, a TIT megyei titkára fogadja, majd délután a len­gyel vendég és kísérete el­látogat Szabadkígyósra, ahol megtekinti a tájvédelmi kör­zetet. Délután Csorváson Szilágyi Menyhért, a nagy­községi tanács elnöke fogad­ja, ezt követően pedig a he­lyi művelődési házban elő­adást tart Kristián Volk- mundzky, a TIT értelmiségi klubjában „A nemzeti par­kok védelme” címmel. I Holnap, február 27-én, a lengyel vendég délelőtt Orosházára látogat, ahol a városi tanácsnál a TIT vá­rosi-járási szervezetének képviselői fogadják, majd ezt követően ellátogatnak a kardoskúti természetvédel­mi körzetbe. A lengyel ven­dég kétnapos programja délután az Orosházi Üveg­gyár megtekintésével folyta­tódik, délután 3 órakor pe­dig az orosházi Petőfi Mű­velődési Házban újabb elő­adást tart a TIT orosházi tagjainak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom