Békés Megyei Népújság, 1980. február (35. évfolyam, 26-50. szám)

1980-02-24 / 46. szám

NÉPÚJSÁG 1980. február 24., vasárnap Pártértekezletekről jelentjük Van erőnk feladataink A szeghalmi járás kommunistáinak küldöttei tegnap, szombaton délelőtt a járási művelődési központban gyűl­tek össze, hogy csaknem 3600 párttag megbízásából ér­tékeljék a párt XI. kongresszusa óta eltelt időszakot, és a párt XII. kongresszusának irányelvei szellemében meghatározzák további feladataikat. A pártértekezlet munkájában részt vett Frank Fe­renc elvtárs, az MSZMP KB tagja, a párt megyei bi­zottságának első titkára. A tanácskozás megnyitása után a járási pártbizottság beszámolójához — melyet a küldöttek már korábban kézhez kaptak — Varga István, a járási pártbizottság első titkára fűzött szóbeli kiegé­szítést, majd ismertette a XII. kongresszus irányelvei­nek vitájában elhangzott észrevételeket és ajánláso­kat. Amint az a járási párt- bizottság beszámolójából és a szóbeli beszámolóból ki­tűnt, az elmúlt öt év során jelentős változások mentek végbe megyénk északi járá­sának politikai, gazdasági, társadalmi és kulturális éle­tében. A beszámolási idő­szakban tovább gyarapodott a szocialista tulajdon, új beruházások, bővítések va­lósultak meg. Gyarapodtak és korszerűsödtek az üze­mek termelő alapjai, több területen meggyorsult a műszaki fejlődés, kibonta­kozóban vannak a kooperá­ciók, tovább erősödött a mezőgazdasági szövetkezeti tulajdon, fejlődtek az ipari termelőszövetkezetek. Bő­vült az ipar termelőkapaci­tása, a korábbiak mellett új üzemek — például a Volán és a harisnyagyár — léptek be a termelésbe. A Fővárosi Ruhaipari Válla­latnál, a Sárréti Tejnél, a Csepel Autónál, a BÉKÖT vésztői gyáregységénél re­konstrukciók eredménye­ként tovább emelkedett a műszaki színvonal, nőtt a technikai felszereltség, s ez­zel együtt mintegy nyolc­százzal — zömmel a járás székhelyén, Szeghalmon — növekedett az iparban fog­lalkoztatottak száma. A já­rás sajátosságából adódóan az iparban foglalkoztatott fizikai dolgozók ötven szá­zaléka, az „új” munkások körébe tartozik, és jelenleg a „munkássá válás” folya­matát élik. Többségük a mezőgazdaságból, a nők pe­dig főleg a háztartásokból kerültek ki. Mindez megkö­veteli a munkások további céltudatos nevelését, általá­nos és szakmai ismereteik bővítését, politikai állásfog­lalásuk, közéleti aktivitásuk növelését. A beszámoló megállapít­ja, hogy az ipar jelentős fej­lődése ellenére, a járásban továbbra is a mezőgazdasági termelés a meghatározó. A mezőgazdaságban dolgozik az aktív keresők 33,1 száza­léka, s a tizenkét termelő- szövetkezet földterületének átlaga meghaladja a 6800 hektárt, a szövetkezeti gaz­dálkodás folyamatos fejlesz­tése révén pedig 2,2 milliárd forintra nőtt e közösségek tiszta vagyona. A szövetke­zetekben tovább javult a szakmunkások aránya, és minimálisra csökkent a ha­gyományos paraszti munka. A nagyüzemi termelés fejlő­désével kibontakozott az egységes termelőszövetke­zeti parasztság, amely már életmódját tekintve is köze­lebb áll a munkásosztály­hoz. A háztáji munka ugyan még mindig jelentős szabad időt von el — állapítja meg a beszámoló —, de ez a te­vékenység jelentősen járul hozzá a népgazdasági ala­pokhoz és az önellátás biz­tosításához, ugyanakkor a szövetkezeti tagság jövedel­mének jelentős hányadát képezi. A beszámoló fontos fel­adatként határozza meg minden termelő egységnél a hatékonyság növelését, a ke­resleteknek megfelelő terme­lés növelését, a műszaki fej­lesztés meggyorsítását, a technológia- és gyártmány- korszerűsítést, a szakmun­kásbázis fokozott növelését, valamint azt, hogy a mező- gazdaságban egyenleteseb­ben fejlődjék a növényter­mesztés és az állattenyész­tés. Hangsúlyozza, hogy a pártszervezeteknek a gazda­ságszervező tevékenységük­ben az elemző, értékelő munka mellett, nagyobb gondot kell fordítaniuk a végrehajtás megszervezésé­re és ellenőrzésére, az egy­séges cselekvésre. Nagyobb támogatást kell adni azok­nak a vezetőknek, akik meg­követelik a fegyelmet, a rendet, azoknak akik kezde­ményeznek és biztosítják az üzemi demokrácia érvénye­sülését. A járásban élő értelmisé­giek száma és szerepe to­vább növekedett — de lét­számuk így is elmarad az igényektől —, állapítja meg a beszámoló, majd aláhúz­za: azok az eredmények, amelyeket a járásban gaz­dasági, politikai, és kultu­rális téren elértek, az értel­miséget is minősítik. Mun­kájuk hatékonyságát nö­velte a nyugodt, politikai légkör, a javuló erkölcsi, anyagi megbecsülés, az a bi­zalom, amit a párt politiká­ja ébreszt bennük. A beszámolási időszakban, a gazdasági lehetőségekkel összhangban, fokozatosan emelkedett a lakosság élet- színvonala. Kedvezően ala­kultak a kereseti arányok. A járás lakosságának különbö­ző forrásokból származó készpénzbevétele, mintegy 23 százalékkal haladta meg az 1975. évit. Ez időszak alatt különböző pénzalapokból, többek között, 1892 új lakás, 7 kilométer műút, 15 ezer négyzetméter járda, 8 és fél kilométer hosszú ivóvízveze­ték, 100 személyes általános iskolai diákotthon, 125 sze­mélyes óvoda ég egy négy­tantermes iskola épült. A szocialista törvényesség, a jogpolitika érvényesülése eredményeként tovább szi­lárdult a jogrend, a közrend, ég a közbiztonság. A taná­csok tevékenységében erősö­dött a népképviseleti, önkor­mányzati és az államigazga­tási jelleg. A tanácsok ma már az igazgatási feladatok több mint 80 százalékát hely­ben intézik. Az elért ered­mények létrejöttéhez jelen­tősen hozzájárult a szocialis­ta demokrácia további széle­sedése, kialakultak és to­vább fejlődtek az üzemi és munkahelyi demokrácia for­mái és fórumai. A jelen helyzetben legfontosabb fel­adat, a kialakult formák kellő tartalommal való meg­töltése, hogy ,a dolgozó kö­zösségek mindjobban éljenek jogaikkal és kötelességeik­kel. A párt belső életével kap­csolatos kérdésekkel részle­tesen foglalkozó beszámoló többek között megállapítja: a párttagok politikai érettsé­gét tanúsítja az is, hogy a kommunisták nemcsak he­lyeslik a párt politikáját, ha. nem készek annak megvaló­sításáért az eddiginél többet is tenni, főleg úgy, ha a párt­tagok eszmei, politikai fel- készültségének gyarapítása jobban kapcsolódik a határo­zatok végrehajtásához, a fel­adatok teljesítésének folya­matos ellenőrzéséhez, a vég­zett munka kritikus, és ön­kritikus értékeléséhez. A beszámolót kiegészítő szóbeli előterjesztés után általános vitára került sor, megoldásához melynek során felszólalt: Fazekas István, Vésztő nagy­község pártbizottságának tit­kára, Tóth Lajos, a füzes­gyarmati Vörös Csillag Tsz asztalosa, Vigh Emiiné, a ruhaipari vállalat üzemve­zetője, Marton József, az okányi Haladás Tsz tagja, Dékány Zsigmondné, a dé- vaványai Lenin Tsz tagja, Kozák Sándor, Szeghalom nagyközségi Tanácsának el­nöke, Szilágyi Irma, a bu- csai Űj barázda Tsz üzem­mérnöke, Süveges Ferenc, a Szeghalmi Állami Gazdaság üzemi pártszervezetének tit­kára, Szívós Andrásné, a Csepel Autó gyáregységének munkása, Vigh Károly, a KISZ járási bizottságának titkára, dr. Farkas Erzsébet gyermekszakorvos, Debre­ceni Antal, Zsadány községi párttitkára, Fekete Lászlóné, a vésztői Körösmenti Tsz tagja, Vámosi Istvánná, a körösladányi Metakémia Szövetkezet dolgozója, Hu­nyadi György, a MÁV mo­torvezetője (Vésztő), Papp József né ecsegfalvi párttit­kár, Fűzi István, a dévavá- nyai Lenin Tsz KlSZ-titká- ra, Bertalan Viktor, a párt­alapszervezet titkára (Bi- harugra), dr. Baji Ferenc, a járási ügyészség vezetője, Farkas József, a Sárréti Tejüzem alapszervezetének titkára. A vitában részt vett Frank Ferenc elvtárs, a párt me­gyei bizottságának első titká­ra is. Felszólalásában elöl­járóban tolmácsolta a párt megyei bizottságának üdvöz­letét a járás párttagságának, dolgozóinak, a pártértekez­let résztvevőinek — majd részletesen szólt a nemzetkö­zi helyzet néhány alapvető jellegzetes vonásáról, s ar­ról, hogy a szocialista or­szágok a feszült nemzetközi légkör ellenére eredménye­sen oldják meg a szocialista építés bonyolult feladatait, és fontos politikai tényezők­ké váltak a nemzetközi osz­tályharcban. Mint mondotta, az enyhülés megtorpanása a világpolitikában várhatóan hosszú időszakra szól, okoz­hat átmeneti nehézségeket is, és ezzel számolni kell. Frank elvtárs szólt arról is, hogy a megyei pártérte­kezlet határozatának meg­felelően ebben a járásban dinamikusan folytatódott az ipartelepítés. A szocialista ipar állóeszköz bruttó értéke 148 millió forintról, 442 mil­lióra nőtt 10 év alatt, és nö­vekedett ü foglalkoztatottak száma is. A megyei átlagot meghaladóan a keresőképes lakosság egyh armada dolgo­zik a járás mezőgazdaságá­ban. A továbbiakban hangsú­lyozta, hogy a megye, az or­szág továbbra is igényli a szeghalmi járás mezőgazda­ságának termékeit, s hogy a járás mezőgazdasági nagy­üzemei az eddiginél is gyü­mölcsözőbben dolgozhassa­nak, szükséges, hogy e tér­ségben gyorsabb ütemben valósuljon meg a melioráció, rendeződjék néhány, szinte rendszeresen veszteségesen termelő szövetkezet ügye, fokozódjék és szélesebb te­rületen valósuljon meg a mellék- és segédüzemági te­vékenység, mely szinte létét jelenti p térség szövetkezetei­nek. Felszólalásának további ré_ szében életszínvonal-politi­kánk néhány vonásával fog­lalkozott. Hangsúlyozta, a szeghalmi járás kommunis­táinak, dolgozóinak is szá­molni kell azzal, hogy a mostoha természeti adottsá­gok és körülmények miatt, az eddiginél is nagyobb erő­feszítéseket kell tenniük, hogy szinten tarthassák az elért életszínvonalat. Garan­ciát adnak erre azok az eredmények — amelyek igaz nem kis erőfeszítés árán — az elmúlt években születtek. Befejezésképpen megkö­szönte a járás kommunistái­nak, pártszerveinek, párt- szervezeteinek és a járás dolgozóinak eddig végzett munkáját, kívánva, hogy a pártértekezlet által kijelölt feladatok a kongresszusi ha­tározatok szellemében vál­janak majd valóra mindany- nyiunk javára. A vitában elhangzottakra Varga István válaszolt. Ez­után a pártértekezlet meg­választotta az 53 tagú járási párbizottságot és a megyei pártértekezlet 38 küldöttét. Végül az új pártbizottság megtartotta első ülését, és megválasztotta bizottságait. A járási pártbizottság első titkárának ismét Varga Ist­vánt, titkárának Tóth Sán­dort választotta meg. Deák Gyula Jók az alapok a további munkához Szombaton Orosháza mintegy 200 kommunistája ta­lálkozott a városi küldöttértekezleten. A pártértekezlet elnökségéhen helyet foglalt többek között Szabó Miklós, az MSZMP megyei bizottságának titkára, Vigh Lajos, az MSZMP politikai főiskolája pártbizottságának tit­kára, valamint Juhász József, a megyei pártbizottság tagja, a Békés megyei Oktatási Igazgatóság igazgatója. Az értekezlet levezető elnöke Mihály András volt. A városi pártbizottság írá­sos beszámolója elemezte a város társadalmi, politikai, gazdasági viszonyainak ala­kulását, az életszínvonal, az ideológiai és kulturális élet fejlődését. Az eltelt öt év alatt a XI. kongresszus ha­tározatainak szellemében dolgozott a városi pártbizott­ság. A szocialista építőmun­kában a kommunisták és a pártonkívüliek egyaránt részt vettek. A beszámoló részle­tesen foglalkozott a társadal­mi és politikai viszonyok ala­kulásával. Orosházán a gaz­dasági fejlődés hatására foly­tatódott a kedvező társadal­mi változás. A város 36 ezer 500 lakosa közül 17 ezer 700 a dolgozói létszám, 4 ezer 400 a vidékről . bejáró. A munkások száma 11 ezer 300, a 9 ezer 500 fizikai dolgozó­ból 4 ezer 500 szakmunkás. A szövetkezeti, mezőgazda- sági és ipari üzemekben 3 ezer 220-an dolgoznak, 4 ezer a szellemi foglalkozású­ak száma. A város foglal­koztatási szerkezetében ki­alakultak a főbb arányók, amelyek hosszú távon nem változnak meg alapvetően. A párt-, állami és társadalmi szervezetek nő- és ifjúság- politikai tevékenységüket megfelelően összehangolják. A fiatalok fokozottabb ak­tivizálásának feladata a pártszervezetek és a pártta­gok személyes felelősségét növeli. A városi munkásfó­rum szerepe tovább nőtt a beszámolási időszakban, a dolgozók mind többen vet­tek részt a fontos városi dön­tések előkészítésében, meg­hozatalában, végrehajtásá­ban. Az ipari és mezőgazda­sági üzemekben kialakultak a demokrácia fórumai, de ezek tartalmi munkáját to­vább kell fejleszteni, erősí­teni. A gazdasági vezetés döntései így megalapozot- tabbak lesznek. Nőtt a tanácsok felelőssé­ge, önállósága. A város jel­lege és középfokú ellátási központ szerepköre a taná­csi testület körültekintő és megalapozott döntéseit, a végrehajtás és ellenőrzés kö­vetkezetességét igényelte. A lakásprogram megvalósítása, a lakosság aktív segítsége a tanács munkáját dicséri. A törvényes rend a szocialis­ta demokráciát és az állam- polgári fegyelmet erősítette. A gazdasági építőmunka kérdéseit tárgyalta legrész­letesebben a beszámoló. Az ötéves tervidőszak feladata­it arányos részben teljesítet­te a város, munkáját a Köz­ponti Bizottság, a megyei pártbizottság és a városi pártbizottság határozatainak megfelelően végezte. Az ipa­ri termelés 36 százalékos nö­vekedését csökkenő munkás­létszám mellett csak a mun­ka termelékenységének eme­lésével (korszerű technikai színvonal, üzem- és munka- szervezés) sikerült elérni. A termelési érték ma már megközelíti a 6 milliárd fo­rintot, az export aránya az össztermelésen belül 20 szá­zalékos. Ennek 50 százaléka tőkés piacokra megy, főként az élelmiszer- és üvegipari termékekből. A mezőgazda- sági üzemek 26 százalékkal növelték halmozott termelé­si értéküket az elmúlt négy évben, amely most a 960 millió forintot is meghalad­ja. Fejlődött a város köz­lekedése és úthálózata, de a szükségleteket így sem tudják kielégíteni. Míg a ke­reskedelem az alapellátást minőségben és választékban egyaránt kiszolgálja, addig a vendéglátóipar elavult, kor­szerűtlen egységei nem tel­jesíthetik feladatukat. Az 1980-ban átadásra kerülő szálloda- és vendéglátó egy­ség valamennyit enyhít majd a gondokon. Szükség lesz azért még a peremkerületek, ipari és lakótelepek bolthá­lózatának fejlesztésére is. Az ipar extenzív fejlődé­se és a munkaerőhiány nö­vekedése együttesen vetette fel a termelési szerkezet kor­szerűsítésének, a gyártmány- struktúra fejlesztésének szük­ségességét. A beszámolási időszakban gyors ütemben növekedett a gyártott termé­kek korszerűsége gazdasá­gossága, s a jól értékesíthe­tő, igényes minőségű termé­kek előállítása lett a cél. Az Orosházi Üveggyár jelentősé­gét fokozza az a tény, hogy az országos szükséglet több, mint 50 százalékát biztosít­ja csomagoló- és építészeti üveg termékeivel. Az olaj­bányászokat a szénhidrogén- vagyon növelésének lehető­ségeit kutató tevékenység és a termelés komoly feladat elé állítja. Korszerűsödött, stabilizálódott az ipari és mezőgazdasági gépgyártás. A baromfiiparban 65 százalé­kos a termelésnövekedés, a gyár ez év január 1-től ön­álló vállalat lett. A mező- gazdasági üzemek anyagi, műszaki alapjai erősödtek, fejlődésük útja a szocialista nagyüzemmé válás. ,.Az életszínvonal, az élet­viszonyok fejlődéséhez ter­melési feladataink megvaló­sításán keresztül vezet az út... Nem lőhet csak a tu­dat megváltoztatásával ala­kítani a szocialista életmó­dot, ha a feltételek nem vál­toznak” — írja a beszámoló. A város lakóinak jövedelme a termelési eredményekkel összhangban növekedett. Eh­hez hozzájárult a műszak- pótlék és a teljesítménybér nagyarányú bevezetése, a mozgóbér- és prémiumösz- szegek emelkedése, a háztá­ji gazdaságok bevétele. A béren kívüli juttatások mér­téke nőtt például az üzemi étkeztetésben részt vevők esetében is, vagy a munka- körülmények javításával. A lakásépítéssel együtt — eb­ben az ötéves tervben 2 ezer 24 lakás épül fel Oros­házán — bővült a gyermek- intézmények hálózata, s e munka nagy részét társa­dalmi összefogással valósí­tották meg. Javult a vízellá­tás, létrejött a járás és a város egészségügyi irányítá­sának egységes rendszere. Nem lehetünk viszont mara­déktalanul elégedettek — ál­lapítja meg a beszámoló — a munkaidő kihasználásával és a munkafegyelemmel. A lakosság nagy többsége aktívan segít a párt célki­tűzéseinek megvalósításában. A tudatformálás, a politikai vitakészség és a demokratiz­mus fejlesztésének fon­tos formái a pártnapok, ame­lyek eddig is nagy tömege­ket mozgattak meg. A közóktatás fejlesztése közüggyé vált a városban, ezért emelkedhetett tartalmi színvonala és technikai ellá­tottsága. Az általános isko­lás korúak magas százaléka már 14 évesen befejezi ta­nulmányait, s néhány eset kivételével a 8 osztályt min­den tanköteles korú gyer­mek elvégzi. Továbbtanulá­suk igazodik a népgazdasági érdekekhez, a város munka­erőigényeihez. A felnőttok­tatásban 1972 óta több, mint 1500-an végeztek az általá­nos iskola valamelyik évfo­lyamán. Sokoldalú a közmű­velődési élet a városban, s az intézmények fő felada­tuknak a munkásművelődést tekintik. Sokat fejlődött a város művészi, zenei élete, a tudományos ismeretterjesz­tés, a tömegsportmozgalom is. A pártbizottság a pártéle­tet jó és alkotó politikai lég­körűnek ítéli meg, a testü­leteket a demokratizmus, a pártszerű tevékenység jel­lemzi. Megállapították, hogy a jövőben differenciáltabban és folyamatosabban kell a gyengébb alapszervezeteket segíteni, jobb munkájuk fel­tételeit megteremteni. Ez­után is nagy figyelemmel kí­sérik a párt ifjúsági és gyer­mekszervezetének ; a KISZ- nek és az úttörőmozgalom­nak az életét. Az elmúlt öt évről adott számadás ered­ményekről és gondokról egy­aránt tanúskodott, de mind­ez olyan alap, amely jó ki­indulást jelent a XII. kong­resszus által megfogalmazott feladatok végrehajtásához. Az írásos beszámolót ha­sonlóan kritikai, valósághű szellemben egészítette ki szóban dr. Gonda József, a városi pártbizottság első tit­kára. A pártbizottság írásos és szóbeli beszámolóját köve­tően került sor a vitára, va­lamint a választásokra. Több mint harmincán kértek szót, köztük Józsa Béláné (vető­magtermeltető v.), Sinkó Jó­zsef (KISZ városi bizottság), Zatykó Mihály (Petőfi Tsz), dr. Násztor Sándor (állami gazdaság) és dr. Tóth Sán­dor (ÁFÉSZ), valamint Szegvári Péterné dr. (városi tanács, vb-titkár). Szabó Miklós, a megyei pártbizottság titkára hozzá­szólásában felhívta a fi­gyelmet arra, hogy a fejlődő új iparágak a jövőben is hozzáértő szakembereket igényelnek. Méltatta a vá­ros jól szervezett beruházá­si tevékenységét, a mező- gazdaság szerepét. A párt­irányítás, pártélet kérdései­vel kapcsolatosan beszélt a tagfelvételi munka és a pártmegbízatások felelőssé­géről. A vita összegzése után a pártértekezlet megválasz­totta az 51 tagú városi párt- bizottságot és a megyei pártértekezlet küldötteit. Az új pártbizottság megtartot­ta első ülését, amelyen dr. Gonda Józsefet, a városi pártbizottság első titkárá­nak, Sándor Antalt a városi pártbizottság titkárának megválasztotta. Bede Zsóka

Next

/
Oldalképek
Tartalom