Békés Megyei Népújság, 1980. február (35. évfolyam, 26-50. szám)

1980-02-22 / 44. szám

1980. február ZZ., péntek Kulturális őrjárat... előadás, a mozi is kisebb terembe szorult. Elekre jó kedvvel érke­zünk, s ott is pezsgő életet találtunk. A művelődési ház ugyan inkább hasonlít vala­mi régi bagolyvárra, mint a kultúra házára, de tudjuk, a külső nem minden. Nyisztor György és a község vezetői éppen a népművelési gya­korlatukat záró egyetemis­tákkal beszélgettek. A föld­szinten a nyugdíjasok klub­ja tevékenykedett, Gál György pedig gyermektánco­sokat okított. — Innen ugyan el nem mennek 10 óráig — bizonykodott ránk gondolva az igazgató. — Ma jönnek először a horgászszakkörö- sök, hamarosan próbál a nemzetiségi Röpülj páva kör, lesz előadásunk a lakásdíszí­tésről. Szóval, nálunk hét­főn is teljes a nagyüzem, ezt látni kell! A szomszédos moziban egy-két óra múlva kezdődik az előadás, de az ablakok még sötétek. Szépen átala­kított könyvtárukat szívesen látogatják az elekiek. Jó, hogy a három közművelődési intézmény bármelyikét pár lépéssel elérhetik, hiszen kö­zel vannak egymáshoz. Ahogy sötétedett az ég alja, úgy borult gyászba a kedvünk is. Lökösházán táb­la hirdette; hétfőn 17-től 19 óráig tart nyitva a kultúr­ház, de zárt ajtókon, kitöl­tetlen moziplakátokon, hiá­nyos reklámon kívül mást nem találtunk. A presszóban már nagy volt a mozgás ... Kevermes lehangoló él­ményt jelentett. Kerékpárok tömege, világosságot árasztó kultúrház csalogatott befelé, de minek ... Vendéglátóipari egység vonzotta az előcsar­nok sűrű füstjébe a jónépet, nem a kultúra. Egy ajtóval odébb a kellemes levegőjű, szép, tiszta könyvtárban megtudjuk; régóta csatáznak már a községben a „kocsma” és a kultúra szétválasztásá­val. Bár nem találkoztunk Bozó Ilona igazgatónővel, de nem irigyeljük a kezdő nép­művelőt. Vagy lehet, hogy csak hétfőn van gondja a lá­tottakkal ? Dombegyházán megnyug­szunk. Lám-lám, mégsem olyan gyászos a közművelő­dési helyzet. Ebben a kultúr- házban szünnap nélkül fo­gadják a közönséget. Egyre- másra nyitógátják az iroda­ajtót a fiúk, lányok. Az igaz­gató értekezleten van, így a gondnokot, Gyömbér Mihály bácsit kérdezgetik: •— Van ragasztónk, szögünk? A pin­ceklub kulcsát levitte már Ica? — KISZ-taggyűlés lesz — magyaráz a gondnok — s közben a fiatalok kiállítást is rendeznek a kézimunká­ikból. A hímzőasszonyok már gyülekeznek a másik teremben. Olyan is van köz­tük, aki a kisbabáját magá­val hozza, csak jöhessen! Május 1-re ők is kiállítják a hímzéseiket. Meglepődtek megyénkben a hét elején a művelődési házak igazgatói, a könyvtár- és mozivezetők. Népművelők, könyvtárosok, művelődési felügyelők „rajzottak ki” a falvakba, városokba a me­gyei tanács megbízásából. Szerették volna megtudni, hogy mit nyújtanak a köz- művelődési intézmények a megye lakóinak a nagy ve- télytárs, a televízió szün­napján? Mi is követtük a kijelölt útszakaszok egyik leghosszabbikát. Élményeink, tapasztalataink csak a hétfő esti állapotokat tükrözik, de ki-ki ebből is levonhatja a megfelelő tanulságokat. Kétegyháza. Délután fél ötkor átmenetileg csend van a művelődési házban. Ár- gyelán György igazgató fo­gad bennünket, s készséggel kalauzol a különböző helyi­ségekbe. Mindenhol tiszta­ság, rend és kellemes meleg. Nemrégiben mentek haza a gyermek díszítőművész és népitáncszakkör tagjai, esté­re pedig egészségügyi elő­adásra gyülekeznek majd a község lakói. A sokféle klu­bot, kiscsoportot kiszolgáló helyiségben 30-féle magyar és 15 román nyelvű újság, folyóirat, magnó, tévé, le­mezjátszó fogadja a vendé­get. Az itt dolgozók közül este 9-ig valaki mindig ügye­letes, akár van rendezvény, akár nincs. Jó tervezőmun­káról tanúskodik a heti és havi programelőrejelző tábla. A fűtéssel nagy gondjuk van. Beszerelték ugyan a központi kazánt, de a ké­ményt utólag javítani kell. Addig pedig nincs színházi Próbálnak az eleki táncosok Szépen hímeznek a dombegyházi asszonyok Fotó: Gál Edit Kevermesi hangulat... Sokat kibír a kunágotai nagyterem öreg este érünk Battonyá- ra. Zárva a kultúrház, hosz- szú ideje tüdőszűrő-berende­zés foglalja a helyet. Kény­szerű megoldás, de ez van. A kisállattenyésztő szakcso­port foglalkozása ezért át­menetileg a megye híres, szép könyvtárába költözött. Itt ugyan már régen záróra lenne, de az előadás miatt nyitva tartanak. Kevés elke­seredettebb embert láttunk, mint a battonyai „öreg mo­zist”, Berki Jánost: — Jó, ha 10-en ülnek a nézőtéren, pe- dif» 434 személyes! A múlt évi tervünket sem tudtuk teljesíteni, csökkent a láto­gatottságunk. Az oka? A filmek és a televízió. Szer­vezéssel a közönséget nem tudjuk pótolni, ha megfe­szülünk, akkor sem! A kunágotai mozi vezető­je, Gábor Imréné se lelke­sebb. Az Agyő, haver című vígjátékra most sokan jöt­tek, 41-en. Máskor nem rit­ka a kilenc—húsz néző sem. Nem csoda, ki jön szívesen a talajvíz áztatta, repedező moziba? Tavaly a harmadik sorig úszott a nézőtér. Hová lett a víz? Lement magától. Régi épület a kultúrház is. Csoda, hogy mit ki nem bír ez a nagyterem! Pócsik Pál igazgató mutatja a felhal­mozott székeket, a bordás­falat, 3 körben a képzőmű­vészeti kiállítást. Van itt nappal tanóra, de farsangi ünnepély is. Színházat mégis helyben szeretnének látni a község lakói. Csabára vettek bérletet, a tsz viszi őket mikrobusszal az előadások­ra. Van úgv hogy alig fér­nek a buszban, máskor meg agitálni kell az embereket. „Kiszimatolják a darab hí­rét, s amit nem tartanak jó­nak, arra nem mennek” — magyaráz Pócsik Pali bácsi. Elfáradtunk az őrjáratban. Láttunk jót is, rosszat is. Egy bizonyos, nem volt haszon­talan a kirándulásunk. Ha a különböző körülmények kö­zött, más-más településeken dolgozó népművelőkre rá­nyitják az ajtót, érzik a fel­ügyelő, irányító törődést, könnyebben birkóznak meg a nehézségekkel is. Bede Zsóka Madonna Elöl az ember megy. Rá­érősen, ahogyan férfiember­nek mennie illik, ha ivott is már egy keveset. Mögötte, három lépésnyire az asz- szony. Cigány szépség a ki­csi asszony, megtermett bar­na cigányember az ura. Ügy mennek a délelőttben, a te­le járdán, mintha csak ők lennének ebben a világban. Az ember elől kitérnek, sö­téten komor az ember, az asszonyt kívánás sem éri, annyira eggyüvé tartoznak ők ketten. Kiérve az üzletek portái elől, ritkul körülöttük a tö­meg. Mellékutcára fordul­nak, és akkor az asszony megsértve a sok évszázados három méteres távolságot, előre ugrik, ég hatalmasan hátbaveri az embert. — Nesze! Az ember meg se retten az ütésre, hihetnéd, várta már. Csak a fejét fordítja hátra: — Nyughass! Mennek tovább. Ép körü­löttük az ősi protokoll, sér­tetlen a rend, de a követke­ző utcasarkon újra fordul­nak. Ég addig az asszonyká­ban megint összegyűlik vagy a harag, vagy a ravasz asz- szonyi makacsság, mert újra előre ugrik, és hatalmasat üt, összezárt m ököllel az embere nyakára. * Fejre szánta az ütést, de az ember fejét nem értp el, vagy éppen megsaj­nálta azt a szegényt. Az ember meg se rezzen az ütésre. Lépeget tovább, csak a fejét fordítja hátra: — Nyughass! Megmond­tam. odaadom. Mennek tovább. Az ember méltósággal, félreérthetetlen büszkén formás asszonyára, akin alig látni, de látni már, hogy egy barna cigányfiú, vagy formás lány születik nemsokára erre a napfényes világra. Az asszonyka az ütés után, úgy igazodik vissza a három méter távolságra, mint. ka­tona a vezényszóra, de most már nem hallgat. Mondja ám szaporán, istent, ördögöt se kímélve a szóval, hogy miféle cigány az, aki a csa­ládjának nem ad enni, hogy ezért szedett köszmétét egész nap, csupa seb a szúrótól a lába. Az ember meg csak el­megy reggel, este jön a készre. Szaporán pereg az asz- szony nyelve, mert nagy dol­ga van mostan a szavakban: gyűjtik ,a bátorságot, meg a haragot a következő utcasa­rokig. Ott aztán az asszony­ka megint előre ugrik, me­gint üt, most már az ember tarkójára. Az rezzenéstelen megy tovább, csak a fejét fordítja egy pillanatra visz- sza: — Megmondtam! Nyug­hass! Elébük kerülök, így nem látom az asszonyt, dp meg­látom az ember arcát. Nem akarom hinni, de igaz: az ember mosolyog, békés elé­gedetten, pedig közel a kö­vetkező utcasarok, és mögöt­te csak perceg, pereg az asz- szony nyelve. Sohase néztem még tö­megből veszekedőket, de most megyek velük, ám nem érünk a sarokig. Egy házzal arrébb, gesztenyefa borít ár­nyékot a járdára itt, az em­ber megáll és visszafordul. Nagy vásárlásra való üzlet nincs már erre, hanem ke­rékpársereg jelzi a kocsmát, a kocsmában a sört. Azon­mód, ahogy adták, boríték­kal adja oda az asszonynak a fizetést, még a szalag is kilóg belőle. Úgy teszi mind­ezt, mintha nem is verték volna érte fél városon át. Az asszony néz a nyitott barítékba, ujjai vallatják a lila öt- és piros százasokat. Barna szeme óriás csillogás, figyelem jut belőle a borí­tékra, szerelem bizony az emberére. Lidus néni elment... így ösmerte egész Vány a. Különösen a napkeleti rész, ahol élt. Neve, a Lídia név, ma egyet jelent a maradi- sággal... Akárcsak (Kis Jankó) Borbáláé Mezőköves­den, (Nagy) Márié Decsen, (Király) Ilusé Kalocsán, vagy hogy a szomszédba men­jünk, Papp Lajosné Zsuzsa nénémé Füzesgyarmaton. 1979. október 23-án a bu­dapesti egyetem bölcsészeti karának tanácstermében a táj jeles fiának, Györffy Ist­vánnak emlékére rendezett ülésen felolvasták a mester tanítását: „A teremtő a te­hetséget úrnak, parasztnak egyformán adja. Csak ... társadalmi berendezkedé­sünk fogyatékossága az oka, hogy annyi népi tehetség kallódik el. De ... tehetsége a maga társadalmi körében érvényesül, művészete önma­gát és népi közösségét gyö­nyörködteti.” Mindez érvé­nyes Bogya Lajosné Balogh Lídia esetében is. E sorok írója 1947-ben is­merte meg szőtt abroszait, törülközőit, szakajtóit, kö­tőit. Nyugodtan kijelentheti, hogy megütötték azt a szín­vonalat, amit népművészet­nek neveznek a szakembe­rek. Ekkor még szinte hi­ánytalanul együtt volt mindaz, amit életművének tarthatunk. Természetes te­hát, hogy amikor 1955-ben a Népművészeti Intézet meg­bízásából kiállítást rendezett a népi ornamentika környé­ki jeleseinek az alkotásai­ból, a kiállítás magvát Bo­gya Lajosné vásznai képez­ték. Mellette olyan darabok foglaltak helyet, mint a me­zőtúri id. Badár Balázs és két gyermeke, ifj. Balázs és Erzsébet, valamint kereszt­fia K. Szabó Balázs kerá­miái, a dévaványai Kádár Gyula gulyás pásztorfonásai és berakásai, a füzesgyar­mati Papp Lajosné vásznai, az okányi Benedek Béniné hímzései. Hogy Bogya Lajosné kö­zel se jutott a népművészeti ranghoz, annak magyarázata elsősorban az akkori vá­nyai hivatalos szervek rossz hozzáállásán múlott. A halk szavú Lídia néni nem vá­gyott soha nagy reklám után. Negyedszázad elteltével ki tudná megmondani: mi ma­radt abból az életműből, amit Bogya Lajosné Balogh Lídia alkotott? De hogy Ványán is volt népviselet, s méghozzá szép, azt hatáso­san bizonyítják az országos szervek által kiadott doku­mentumok. Meg a ványai fotóarchívum, benne néhány csoportkép a ványai Dózsa Tsz szakácsnőiről 1956-ból. A krónikás arra gondol: a gépírók mai technikája mel­lett milyen művészi alkotá­sokat lehetne komponálni Lidus néni díszítvényeiből? Lehet, hogy egyszer az el­adó lányok, menyecskék elő­veszik, s a pirosra, zöldre, kékre festett gépszalag se­gítségével megújulnak azok a gyönyörűen hajladozó in­dák, levelek, virágok, gir­landok. Vagy ki tudja... A hosszú évtizedeket megért krónikásnak nagyon fáj, hogy erről csak mint igen távoli ködképről írhat. Kádár Gyula, a híres öreg számadó, meg Földvári Ger- zson, a Népstadionban mű­sorszámot adó táncos-kubi­kos után elment Bogya La­josné Balogh Lídia is. Dr. Bereczki Imre Helytörténeti pályázat Már hagyomány, hogy Bé­kés megye Tanácsa, a HNF Békés megyei bizottsága és a Békés megyei Múzeumok Igazgatósága pályázatot hir­det Békés megye új és leg- újabbkori történetére vo­natkozó témák feldolgozásá­ra. A pályázat politikai, tár­sadalmi, gazdasági és műve­lődéstörténeti, valamint munkásmozgalom-történeti és helytörténeti témákat ölel fel, valamint az életmód­kutatással kapcsolatos ered­ményeket. A pályázaton ki­emelten kezelik a helyi sze­mélyiségek életútját, a pár­tok, társadalmi szervezetek helyi történetét, a kulturá­lis csoportok, egyletek tevé­kenységének történetét, az ipari és mezőgazdasági üze­mek fejlődésének történetét, a városi és a falusi kézmű­ipar, illetve a kisipar szer­vezeteinek tevékenységét, azok történetét, valamint a városi társadalmi osztályok Az meg csak áll, térképet csinál a fáról, az égről, mintha most látna fát és eget először. A boríték ürül, az asszony­ka elteszi zsebbe a pénzt, de még a zsebekben is elrendez külön minden nagyobbat, amire kell. Az ember vár türelmesen, de aztán úgy gondolja, hogy elég ,a várás ennyi örömnek, mert megindul. Az asszony utána. A bicikliknél lassít az ember, hátrafordul. Barna ötvenes villan az asszony kezében, a férfi elveszi, de a karja nyújtva marad, és az ötvenesből százas lesz. Bemennek a kocsmába. Az ember a pultig, az asszony tartva a távolságot a pult előtt megáll. Habosán friss a sör. Ba­juszt rajzol az ember baju­szára, mókás jelet hagy az asszonyka szája szélén. Az­tán mennek. Elöl az ember, mögötte a termő csend, az asszony, a csodálatos élet. Bartha Gábor és rétegek életmódjának alakulását. A helytörténeti pályázat kétlépcsős. A megyei értéke­lés után a helyezett dolgo­zatok részt vesznek az or­szágos pályázaton is. A pályázaton részt vehet­nek mindazok, akik hivatás­szerűen nem foglalkoznak múzeumi gyűjtéssel, illetve történetírással. Csak olyan dolgozatokat fogadnak el, amelyek nyomtatásban még nem jelentek meg, más pá­lyázaton nem szerepeltek, illetve nem állnak kiadás alatt. A résztvevők ifjúsági és felnőtt kategóriában in­dulnak, s az egyéni pályá­zók mellett, kollektívák is benevezhetnek pályamunká­ikkal. A pályamunkákat két Pél­dányban, a Békés megyei Múzeumok Igazgatósága cí­mére, (5600 Békéscsaba, Szé­chenyi u. 9.) augusztus 31-ig küldhetik be elkészítőik. Eredményhirdetés ez év ok­tóberében lesz. Az országos pályázat eredményhirdetése 1981. április 4-én várható. SZÍNHÍZ, MOZI 1980. február 22-én, pénteken, 15.00 órakor Gyulán: HAMPIP, CSIKÓ ES A TÖBBIEK 1980. február 22-én, pénteken, 19.00 órakor, Békéscsabán: OLYMPIA KlSZ-bérlet. □ □ Békési Bástya: 4 órakor: Égig érő fű — 6 és 8 órakor: Dráma a tengerparton. Békés­csabai Építők Kultúrotthona: 5 órakor: Méreggel — 7 órakor: Az erőd. Békéscsabai Szabad­ság: de. 10 órakor: Gulliver — 4, 6 és 8 órakor: Skalpvadászok. Békéscsabai Terv: Útközben. Gyulai Erkel: fél 6 és fél 8 órakor: A skarlát betű — 21.30 órakor: Nevelj hollót! Gyulai Petőfi: 3 órakor: Kísértet Lub- lón — 5 és 7 órakor: Fedora. Orosházi Béke: 5 órakor: Fuss utánam, hogy elkapjalak — 7 órakor: Lidércnyomás. Oroshá­zi Partizán: Hair. Szarvasi Tán­csics: Nálunk csend volt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom