Békés Megyei Népújság, 1980. február (35. évfolyam, 26-50. szám)
1980-02-22 / 44. szám
1980. február 22-, péntek Veszprémben átadták a Dunántúl legnagyobb, 1700 négyzet- méter alapterületű ABC-iáruházát. Az üzletben minden áru előrecsomagolt, pultrendszerű kiszolgálás nincs (MTI-fotó: E. Várkonyi Péter felvétele — KS) Belső ellenőrök Bdoh-kapok Előjegyzés vagy csúszópénz? Vannak foglalkozások, amelyek eleve mélabúval töltik el művelőiket; aligha hihető, hogy tevékenysége közben derű sugározhat, mondjuk, a temetkezési vállalat alkalmazottjáról, vagy az éppen foglalni készülő végrehajtóról. Ezúttal azonban egy olyan foglalkozást próbálunk hozzávetőlegesen körvonalazni, amelynek a mélabú nem szükségszerű szakmai feltétele, mégis: a munka velejárója. A vállalatok belső ellenőreiről van szó. A mélabú azonban nem e munka természetéből ered, még akkor sem, ha az ellenőrzés általában nem kelt különösebb örömöt az érintettekben. Ezúttal azonban inkább arról az okról — úgy is mondhatnánk: társadalmi okról — érdemes szólni, amely ezt a széles körben megfigyelhető, szomorúságra hajló magatartást kiváltja. A belső ellenőröket, amint utaltunk rá, az ellenőrzöttek nem fogadják örömmel, s megbízóik sem kedvelik őket különösebben. Pontosabban: a vállalati belső ellenőrzés helye, presztízse, a gazdálkodási folyamatban betöltött helye az, ami ezt a borongást kiváltja. A lényeg persze korántsem e foglalkozási kör pszichológiai állapota — ennél sokkal fontosabb a társadalmi, gazdasági hátrány, amely abból származik, hogy sok helyütt, sőt túlnyomórészt, a belső ellenőrt egyfajta fizetett kritikusnak — már-már fizetett ellenfélnek — tekintik a vállalatoknál. Két minisztertanácsi határozat is rögzíti, hogy a vállalat belső ellenőrzését közvetlenül a vezetőnek, az igazgatónak kell irányítania, de sok helyütt a vezető nem tart igényt erre, amit az is tükröz, hogy az ellenőr nem az ő irányításával működik. Másrészt, ha jól meggondoljuk, a belső ellenőr tevékenységéből eleve következik, hogy — ha jól dolgozik — feltárja a belső zavarokat, az előírások, a szabályok megsértését, esetleg jogszabályok be nem tartására, visszaélésekre is fényt deríthet. (Bár a félreértések megelőzéséért jegyezzük meg: fő tevékenysége nem ez, a vállalati ellenőr nem nyomozó, hanem a munkát segítő, az ügymenet zavarait elhárító támasza a vezetésnek). A gazdaságirányítás módosításakor, 1968-ban alakult ki a vállalati-szövetkezeti belső ellenőrzés mai rendszere, abból az ésszerű meggondolásból kiindulva, hogy az önállóság, a felelős helyi döntés méltán feltételezi a folyamatos — és ugyancsak önálló — ellenérzést, amire a vezető, mintegy saját munkája kontrolljaként is alapozhat. A gyakorlat azonban sok helyütt arra mutat, hogy ha ez a kontroll hibákat tár fel — márpedig éppenséggel nem az ellenőr feladata, hogy folyamatosan jutalmazási javaslatokhoz gyűjtsön anyagot —, akkor munkájára nem tartanak különösebben igényt. Az esetek nagy hányadában ezt nem közlik a belső ellenőrrel, mindössze: nem kedvelik. Ami — a vállalati szervezés sajátos nyelvezetén kifejezve — azt jelenti, hogy az irányítását szépen-lassan átengedik, mondjuk, a főkönyvelőnek, később a pénzügyi osztályvezetőnek ; a fizetésemeléskor sem rágondolnak elsőként — miért is, hiszen legutóbb is „kiteregette azt a csúnya ügyet”. Az 1980-ban érvénybe lépő szabályozórendszer alighanem minden intelemnél erőteljesebben figyelmezteti majd a vállalatokat a belső ellenőrzés nélkülözhetetlen szerepkörére. Az új árképzési módszerek, a tisztességtelen haszon módosított szabályai, a vállalati jövedelemszabályozás feszesebb gazdálkodásra késztető paragrafusai, és egész sor más változás arra intenek, hogy most még inkább hasznos, sőt elkerülhetetlen lesz a belső lehetőségek teljesebh feltárása, egyszersmind a belső zavarok elhárítása, a szabálytalanságok megelőzése. S jóllehet, a bonyolultabb gazdasági feltételek nem éppen alkalmasak a derűsebb életszemlélet emlegetésére, ahhoz mégis nagy közérdek fűződik, hogy oldódjék a belső ellenőrök már-már szakmai ártalomnak tűnő borús hangulata. Tábori András — ön kapott már csúszópénzt? — kérdeztem az egyik fogyasztási szövetkezet főosztályvezetőjét. — Majdnem — válaszolta. — Ugyanis az új lakberendezési áruházunk megnyitásakor, az előzékeny kiszolgálás fejében, kézfogáskor néhány százast csúsztattak a markomba. Természetesen udvariasan, nehogy megsértsem a fiatalembert, visszautasítottam a pénzt. — így tett volna az eladó, a rakodómunkás is? — Nem vagyok benne biztos. Csak bizalmasan Ez a példa is bizonyítja: a vásár kettőn áll. A vevőn és az eladón. Egyetlen esetben sincs ott harmadik személy, aki tanúsíthatná az ügylet létrejöttét. Ezért is született annyi legenda, vicc, olykor a valóságtól elrugaszkodott rossz ízű megjegyzés a jatt körül. A vélemények megoszlanak. Hallottam olyan szélsőséges megállapítást, miszerint a kereskedők eldugják az áruk nagy részét, azokat csupán külön juttatásért hajlandók eladni. Mások azt vallják, ami szintén képtelenség, hogy ezt az egész csúszópénzügyet az újságírók, a riporterek fújták föl, találták ki. Ügy gondolom: valahol középen van az igazság. Ezt az igazságot viszont nagyon nehéz kideríteni. Itt van előttem egy levél, amelyben a fiatal házaspár azt kéri: válaszunkat levélben közöljük. A kellemetlenséget elkerülendő, nem szeretnék, ha nevüket nyilvánosságra hoznánk. Ugyanakkor adjunk segítséget a vásárláshoz. íme néhány jellemző részlet: „A napokban teljesült életünk nagy vágya: a falu főutcáján vettünk egy családi házat. Sajnos, mégis komoly gond elé nézünk. Nincs konyhabútorunk. A feleségem összejárta Békés megye valamennyi bútorüzletét. Mindenütt sajnálkozva közölték, hogy nincs, elfoAz ÁFÉSZ egy helyi lakossal hizlalási szerződést kötött. Eszerint az illető 7 ezer forint előleget kap, s kötelezi magát, hogy megállapított határidőre hízott sertést ad át. A hizlalót, amikor az állatokat leszállította, összesen 52 ezer forint illette meg, amiből le kellett vonni a már korábban felvett 7 ezer forint foglalót. A pénztáros, bár az egyik felvásárlási jegy hátoldalán feltüntette, hogy a hizlalónak 45 ezer forint jár, a bizonylatokra 52 ezer forintot vezetett rá, és állítása szerint ennyit is fizetett ki. Néhány nap múlva a szövetkezet pénztárosa megjelent az eladónál, közölte vele tévedését, és kérte a 7 ezer forint visszafizetését. Az illető azonban kijelentette: az előleget levonták, és csak 45 ezer forintot vett fel. Ezek után a szövetkezet pert indított, de a járásbíróság, majd fellebbezésre a megyei bíróság a keresetet elutasította. Ítéletük szerint az 52 ezer forintról szóló pénztári jegyzék nem bizonyítja, hogy a hizlaló valóban ennyit kapott. A pénztáros ugyanis nem tudott magyarázatot adni arra, hogy a bizonylaton az előleget feltüntette, és mégsem a csökkentett összegről állította ki a fizetési jegyzéket. Törvényességi óvásra a Legfelsőbb Bíróság a következőket mondta ki: — A pénztári bizonylat teljes bizonyító erejű magyott, vagy éppen ráírták a meglevőre: eladva ... Végül meghallottuk, hogy hamarosan szállítanak árut a járási székhely szaküzletébe. Az eladó nem is tagadta: valóban érkezik öt garnitúra konyhabútor, de ennek túlnyomó részét már lefoglalták. Csak éppen azt nem mondta: ha a vételáron felül foglalót adunk, akkor kaphatunk belőle ... Mi ezt nem tehetjük meg, azért sem, mert a feleségem gyermekgondozási szabadságon van, nincs felesleges pénzünk ilyen illegális juttatásokra.” Miről van itt szó? Arról, hogy valamely termékből kevés van, a keresletet nem tudják kielégíteni. Az új lakás azonban mit ér bútor nélkül? Tehát: ha szertakarok tenni a hiánycikkre, mélyen a zsebembe kell nyúlni, másként aligha lesz szerencsém. Törvényszerű ez? Nem feltétlenül, de elgondolkoztató, hiszen magában hordozza a visszaélés lehetőségét. Aztán elég ha udvariatlan, mogorva az eladó, mindjárt ráfogjuk: ötszázassal a markában biztosan derűsebb lenne. Öt százalék? Bizony hajlamosak vagyunk az általánosításra. A kereskedelem vezetői egybehangzóan állítják: legfeljebb az eladók 5 százaléka „utazik” a csúszópénzre, kár lenne egy kalap alá venni mind- annyiukat. Ez kétségtelenül így van. Ugyanakkor senkinek sincs az orrára írva a szándék. És ez okozza a legtöbb bajt. Az üzletben dolgozók mindegyike azt bizonygatja : soha, egyetlen forintot sem fogadott el az áru árán felül, némely vásárló, ezzel szemben szinte dicsekszik azzal, hogy ennyi és ennyi jatt ellenében sikerült szereznie mondjuk egy 8 programos NDK-var- rógépet. Sokan felvetik manapság, amivel némileg egyetértek, hogy a - csúszópénz egyetlen hathatós orvossága az árubőség. Kár gánokiratnak tekintendő. Elbírálásánál nem lehet csak az egyik oldalon levő szöveget, egész tartalmát kell vizsgálni. Márpedig tény, hogy a pénztáros az egyik felvásárlási jegy hátlapján a hétezer forint előleget levonta, és a hizlalónak járó ösz_- szeget 45 ezer forintban jelölte meg. Ezek után mégis 52 ezer forintról szóló kifizetési pénztári bizonylatot állított ki. Ehhez járult, hogy az esetnél jelen volt tanú vallomása szerint, bár az eladó a teljes érték felA válóperben a vagyon megosztásakor a bíróságok úgy döntöttek, hogy harminc darab őz- és nyolc szarvasagancs — a szenvedélyes vadász férj trófeái — felefele arányban illeti meg a házastársakat. Törvényességi óvásra a Legfelsőbb Bíróság más álláspontot foglalt el. — A trófea a vad testének része, az tehát az elejtett állattal együtt a vadászatra jogosult tulajdonába kerül. Igaz, hogy a házassági élet- közösség alatt szerzett trófea — a Családjogi Törvény értelmében — a házastársak osztatlan, közös tulajdona. Mégis az agancs a vadászsikerek mintegy jelvénye, amelyet a vadász eladni, ellenne ugyanakkor áltatni magunkat. Bár tévednék, de alig hiszem, hogy akár 5 éven belül is olyan árualapokkal rendelkezünk, amely egyszerre, mindenütt korlátlan lehetőséget nyújt a korszerű, divatos és praktikus iparcikkek beszerzéséhez. És ha ezt a tényt elfogadjuk, akkor igenis harcolni kell a korrupció minden megnyilvánulása ellen. A jövőt féltem, óvom a csúszópénztől. Ugyanis mesterséges áruhiányt könnyedén lehet teremteni a boltokban, az áruházakban. Elég az amúgy is keresett árucikkeket a raktárban tartani, az érdeklődőnek pedig azt mondani: elfogyott. És ekkor jön a de, és a kenőpénz. Mi ez, ha nem a többi becsületes vásárló becsapása? Ilyenkor a belkereskedelmi törvény idézése sem segít, amely kimondja: „Tilos a vásárlót jogosulatlanul előnyben részesíteni, vagy hátránnyal sújtani, a vásárlótól külön juttatást, vagy más előnyt kérni, követelni, illetőleg a vásárló előnyben részesítéséért külön juttatást elfogadni.” De hogyan lehet ezt ellenőrizni? Úgyszólván sehogy.' Olyan alapvető hibát egyetlen eladó sem vét, hogy az ellenőr jelenlétében követeljen csúszópénzt. A hatósági ember ajánlata viszont provokációnak számít. Kérdőjelek Éppen ezért gondolta úgy a Belkereskedelmi Minisztérium, hogy a korrupció az áruvisszatartásnál leplezhető le, hiszen ez már bizonyítható. Ezért hoztak rendeletet.még 1972-ben a megren- deléses, 'előjegyzéses vásárlásról. Ezt követte 1978. decemberében az újabb irányelv. Mi ennek a lényege? Mindenekelőtt az, hogy elsősorban a tartós fogyasztási cikkeknél: vas-műszaki áruk, bútor, lakásfelszerelés esetében a boltban nyilvántartást vezetnek a jelentkezés sorrendjében. Amikor a termék beérkezik, arról azonnal értesítik a megrendelőt, aki 8 nap alatt köteles az árut elszállítani. Az is biztonságot jelent, hogy a vételár 30 százalékáig előleget fogadhatnak el az üzletek. A cikklistát a vállalatok, szövetkezetek állítják össze. Kijelölik az egységeket, szabályozzák az üzleti munkarendet, tájékoztatókat helyeznek el, s naplót vezetnek az előjegyzett árukról. Ez egyértelműen rendet teremt a kereskedelem háza táján. Az előírás az, hogy minden cikket az eladótérben is be kell mutatni. Nem fordulhat elő olyan: a raktárban levő termékből nincs az üzletben, áruházban. Ahol komolyan veszik az előjegyzést, a gyanú árnyékát is elterelik a csúszópénzről. Csakhogy ezt a módszert — a megyei tanács kereskedelmi osztályának felhívása ellenére — kevés helyen honosították meg megyénkben is. Tudomásul vették a rendeletet, amely' még mindig az íróasztal fiókjában porosodik. A kereskedelmi felügyelőség tapasztalata egyáltalán nem megnyugtató. A közelmúltban 5 AFÉSZ-nél, 2 állami vállalatnál vizsgálódtak. A kép meglehetősen tarka. A szövetkezetek többségében nem megfelelően állították össze azoknak az áruknak a listáját, amelyekre a kijelölt boltok kötelesek megrendelést elfogadni. Elmulasztották a vásárlók figyelmét felhívni arra, hogy módjukban áll előjegyeztetni, amit már jó ideje keresnek. Azon már aligha lehet csodálkozni: egyetlen szövetkezetnél sem ellenőrizték a rendelet végrehajtását. Az Univerzál Kiskereskedelmi Vállalatnál viszont kétszer is vizsgálódtak ez ügyben. Nos, csupán két-három üzlet tette magáévá az utasítást. A boltvezetők arra hivatkoztak: nincs igény erre a szolgáltatásra, túl sok a papírmunka. Arra már nem gondoltak, hogy az előírások megtartásával kevesebb kiskapu marad nyitva a korrupció előtt. Végeredményben önmagukat védhetik meg az alaptalan vádaktól. Az igaz: ettől még aligha lesz több az áru a boltokban. De a kereskedők becsületét, tisztességét, a fogyasztók érdekét mindenképpen jól szolgálja ez a kényszerű intézkedés. Életmentő felajánlás Egyedülálló az országban, hogy Békés megye kórházainak infúziós oldatait egy helyen, a megyei gyógyszertári központ Galenusi laboratóriumában készítik. Az életmentő, vérpótló oldatokra a különféle műtéteknél van szükség, és nagy meny- nyiséget használnak el a kezelések során is. Ezért került rendkívül nehéz helyzetbe a karcagi kórház, ahol egy műszaki hiba folytán használhatatlanná vált az infúziós laboratórium. Segítségért a Békés megyei Gyógyszertári Központhoz fordultak, kérve őket, hogy 2 ezer palacknyi infúziót adjanak sürgősen. A fontos kérést nem lehetett elutasítani, de teljesítése sok nehézséget okozott. A Galenusi laboratórium már most is a tervezett mennyiség kétszeresét állítja elő, és kapacitását hónapokra előre lekötötték. Ez a laboratórium látja el a debreceni klinikákat is, érthető, hogy nincs felesleges raktárkészletük. Végül a Galenusi laboratórium háromszoros arany- koszorús szocialista brigádja ajánlotta fel segítségét. Vállalták, hogy mindennapi munkájuk után térítés nélkül elkészítik a karcagi kórház által kért oldatokat. Munkájuk eredményeként rövidesen útnak indíthatják a 2 ezer egységnyi életmentő szállítmányt. Sz. J. Válnak - kié a trófea? vételét nyugtázta, valójában csak 45 ezer forintot kapott kézhez. Ezért nem mellőzhető ennek a tanúnak és a pénztárosnak újbóli kihallgatása és szembesítése. Egyébként, ha a pénztáros 52 ezer forintot fizetett ki, miképpen lehetséges, hogy a kérdéses napon a pénztárban sem többlet, sem hiány nem volt. Mindezeket könyv- szakértővel kell tisztázni. ■Ezért a Legfelsőbb Bíróság a járásbíróságot új eljárásra, valamint új határozat hozatalára utasította. ajándékozni nem szokott. Személyes élménye fűződik hozzá, ezért, ha közös vagyon is, követelheti, hogy megtarthassa. Az alsófokú bíróságok tehát akkor jártak volna el helyesen, ha az agancsokat a közös vagyonból a férjnek juttatják, és amennyiben helyettük más vagyontárgy a feleségnek nem adható, akkor a férjet az ellenérték megfizetésére kell kötelezni. Ezért új eljárásra van szükség, amelynek során szakértők bevonásával kell meghatározni az agancsok tényleges értékét. Csak ezután lehet dönteni a va- gyonmegosztsról. Hajdú Endre Seres Sándor Döntött a Legfelsőbb Bíróság Vita egy pénztári bizonylat körül
