Békés Megyei Népújság, 1980. február (35. évfolyam, 26-50. szám)

1980-02-20 / 42. szám

1980. február 20., szerda Debrecenben átadták a fodrászipari szövetkezet új tanműhelyét, ahol hatvan első, másod- és harmadéves női fodrásztanuló ismeri meg és gyakorolja a szakmai fogásokat. Az itt végző tanulók a harmadik év végére már versenyszintű szakmai tudást szereznek (MTI-fotó: Oláh Tibor felvétele — KS) Száraz, hűvös helyen tartandó? Gyakran nemcsak az idő­járás, hanem a hurutos, megfázásos betegek nagy szá­ma is jelzi a télutót. Ilyen tájban megnövekszik a for­galom az orvosi rendelők­ben és a gyógyszertárakban. Ki ilyen, ki olyan orvossá­gért áll sorba a pultok előtt. Ehhez hasonló látvány fo­gadott Szarvason a Szabad­ság úti patikában, ahol Szirony János vezető gyógy­szerésszel váltottunk néhány szót. Elmondta, hogy rajta kívül öt gyógyszerész és 9— 10 asszisztens igyekszik ki­szolgálni azt a 600—1000 be-, teget, aki a téli időszakban naponta megfordul itt. A laborkönyv szerint 50— 60-féle készítményt állíta­nak elő havonta. A jelenlegi felszerelés nem alkalmas ar­ra, hogy nagyobb mennyi­ségben gyártsák például az állatgyógyászathoz szükséges infúziós oldatot. A gépi ke­nőcskeveréssel nincs problé­ma, viszont annál több gond­juk akad a raktározással. Többek között ezért sem le­het növelni tovább a kész­letet. Sok, úgynevezett magiszt­rális anyagot (az orvosi vény alapján a gyógyszer- tárban készítendő szer) kap­nak a központból. Törzskész­letük értéke 500—600 ezer forint, és jó az utánpótlá­suk is. Ennek ellenére — mint mondottuk — a táro­lás sok kívánnivalót hagy maga után. A szűk folyosó­kat zsúfolásig megtöltik a papírdobozok, s a ládák pe­dig az udvaron, a szabad ég alatt hevernek. A pincében tavaly majdnem térdig ért a víz. Penészes, nyirkos falak mindenütt. A padló a ned­vesség miatt több helyen fel- púposodik. Még nem épült fel a ház A változó idő mindig új helyzeteket te­remt, új feladatokat szül. A felszabadulás utáni nemzedékek olyan célokat tűzhették maguk elé, amely­nek nagy része kemény har­cok, nehéz áldozatok árán, de viszonylag gyorsan meg­valósult. Az apák forradal­ma megalapozta a „házat”, teljes felépítése, „bebútoro­zása” fiaikra vár. Tervet teljesíteni, nyere­séget „hozni” kooperációval, anyagellátással vesződni, ki­mutatásokat elemezni, új technológiákat kidolgozni, önköltséget csökkenteni, ha­táridőket kicentizni — elis­merem, hogy ezek a felada­tok külsőre nem olyan lát­ványosak, nem olyan hősie­sek, mint annak idején a földosztás, az államosítás, vagy később az ellenforrada­lom visszaszorítása, a ter­melőszövetkezetek szervezése volt. Huszárrohamok helyett most a szorgos, szívós, al­kotó. szervező és ellenőrző munkára van szükség. Az ilyen jellegű tevékenység pedig nem mindig hoz lát­ványos. gyors eredménye­ket, sőt néha csalódást, ki­ábrándulást, félsikereket és kudarcokat is okoz. Mert, valljuk meg őszin­tén, hogy a „ház”, a szocia­lizmus épülete — amelyet sok ifjú már csak berendez­ni akar, tulajdonképpen még nem készült el. Alap­jait leraktuk, falait felhúz­tuk. sok tekintetben tető alá hoztuk, többé-kevésbé fel­szereltük, de még korántsem kész. A párt XII. kongresz- szusa előtt' bizakodóan ve­hetjük számba ennék az otthonépítésnek számtalan nagyszerű eredményét. Tör­ténelmi mércével nehéz le­mérni, milyen sokat tettünk ily rövid idő alatt, de ha az igényekhez — saját szükség­leteinkhez és a kor követel­ményeihez viszonyítjuk mun­kánk eredményeit, mindjárt kitűnik, hogy mennyi még a tennivaló, mennyi feladat vár még ránk, idősebbekre éppen úgy, mint a húsz-har­minc évesekre, az iskolák padjaiban nevelkedő fiata­lokra, a jövő nemzedékére. Azt sem szabad figyel­men kívül hagynunk, hogy a tudomány, technika, kultúra feilődésével együtt párhuza­mosan nőnek az igények is. Az én korosztályom har­minc évvel ezelőtt még a kerékpárban látta álmai ne­továbbját. Később a motor- kerékpár volt a vágyak fel­ső foka, ma pedig — ugye nem is kell mondanom — az álmok az autónál kezdőd­nek. Népgazdaságunk viszont még egyáltalán nem tart ott, hogy ezeket az igényeket hiánytalanul ki tudja elégí­teni. Mint ahogyan a lakás­igényeket sem, jóllehet tíz­ezerszám építettünk új laká­sokat, mégis nehéz új lakás­hoz jutni. Rengeteget köl­töttünk új iskolák, mozik, könyvtárak, rendelőintéze­tek, óvodák, bölcsődék épí­tésére — és még sincs belő­lük elegendő. Űj iparágakat teremtettünk, gyáróriásokat építettünk, és most mégis a cserearányok romlása,- áremelkedések, je­lentős termelési és egyéb gazdasági nehézségek aka­dályozzák az életszínvonal szükséges mértékű növelé­sét, nehezítik elért szociális vívmányaink megtartását is. V an tehát éppen elég tennivaló még vala­mennyi korosztály számára ahhoz, hogy a „be­bútorozásig” elérjünk. Ez a berendezkedés nem lesz kis feladat, egész embert, forra­dalmi tetteket követel nem­csak az idősebbektől, hanem a fiataloktól is. Mert még nem épült fel a ház! Vasvári Ferenc Ami a szociális helyisége­ket illeti, ezekről' sem tu­dunk sok jót elmondani. Például a zuhanyozót csak nyáron használják, mert nem lehet benne fűteni. A körül­mények olyanok, hogy a dol­gozók a laborban kénytele­nek étkezni. Egy 2x2 méter alapterületű öltöző áll 20 ember rendelkezésére. El­avult az épület elektromos hálózata is ... A vezető gyógyszerész be­szélt arról is, hogy 5—6 éve húzódik egy új gyógyszer­tál létesítésének terve, ame­lyet anyagi okok miatt nem lehetett eddig megvalósítani. Ebben az ügyben megkér­deztük Pékár Pálnét, a váro­si tanács pénzügyi, terv- és munkaügyi osztályának ve­zetőjét, valamint Medgyesi Lászlőné csoportvezetőt is. Megerősítették: valóban sze­repel a VI. ötéves terv fel­adatai között egy új gyógy­szertár létesítése. Ez azonban attól függ: mennyi összeg- ' gél tud hozzájárulni a gyógy­szertári vállalat az építési költségek fedezéséhez. Ko­rábban 3 milliót ajánlott fel, de ez kevésnek bizonyult. A tanács illetékesei remélik, hogy „meg tudnak egyezni” a vállalat vezetőivel ebben a fontos kérdésben. Egy dolog biztos, éspedig csakis a meglevő anyagiak birtokában lehet felelősség- teljesen dönteni hatalmas összegek sorsáról. Sok he­lyen elmondották már: ne­héz sorrendiséget megállapí­tani. Nem vigasztalásul, csu­pán az egészségügyi fejlesz­tést szorgalmazó törekvések alátámasztásául írjuk le: most folynak az orvosi szak­rendelő felújítási és korsze­rűsítési munkálatai. A kiadá­sok összege 3,5—4 millió fo­rint körül mozog. Ehhez a megyei tanács 2 milliót adott. Az említett egészség- ügyi intézmény B épületét á tervek szerint még ebben az évben átadják rendeltetésé­nek. Noha új helyiségeket nem alakítanak ki az épí­tők, de a rendelő felszerelt­sége és műszerellátottsága el­éri a kívánt színvonalat. Visszatérve a gyógyszertá­ri dolgozók szociális és rak­tározási gondjaira, többet mi sem mondhatunk annál, hogy ezentúl is bizonyos to­lerancia, megértés szükséges a munka folytatásához. Azt is elhisszük: ez az éjjel-nap­palos járási patika épülete valóban olyan állapotban van, hogy se felújítással, se rekonstrukcióval már nem lehet segíteni rajta. Talán mondanunk sem kell, hogy belátják ezt a megye, a já­rás és a városi szervek szakemberei is. S ha az anyagi fedezet. lehetővé te­szi, akkor már nemcsak a betegeknek, hanem az új létesítmény dolgozóinak sem jelent majd problémát, hogy ne nyirkos, vizes, dohos, ha­nem valóban száraz (!) he­lyen tartsák a gyógyszere­ket és az egyéb készítmé­nyeket. —y—n Dohányzási tilalom egészségügyi intézményekben Világszerte a dohányzás elleni küzdelem éve 1980 Állásfoglalást tett közzé az Egészségügyi Minisztérium a dohányzás visszaszorítására teendő intézkedésekről. En­nek kapcsán arról is tájéko­zódott az MTI munkatársa, hogy a dohányzás elleni nemzetközi küzdelem évé­nek nyilvánította az Egész­ségügyi Világszervezet (WHO) az 1980-as esztendőt. A hazai egészségvédelem szakemberei sokrétű akciót indítanak a „füstölés” ellen — mindenütt. — A dohányzás — hang­súlyozzák az Egészségügyi Minisztérium illetékesei — súlyos egészségkárosító ha­tással jár, ezért jelentős ér­dek fűződik egyénileg is, társadalmi méretekben is a dohányzási szokások vissza­szorításához. A dohányzás ártalmainak csökkentése fo­kozott- erőfeszítéseket kíván elsősorban az orvosoktól, de valamennyi egészségügyi dol­gozótól is. Az egészségügyi felvilágosító és nevelő mun­kának mindenekelőtt arra kell irányulnia, hógy a fia­talokat visszatartsa a do­hányzástól, a dohányosokat pedig — különösen a szív-, tüdő- és érrendszeri megbe­tegedésben szenvedőket — fokozatosan leszoktassa ar­ról. Az egészségnevelés mel­lett fontos a személyes pél­damutatás és bizonyos kör­ben szükségesek adminiszt­ratív tilalmak is. Az Egész­ségügyi Minisztérium ezért ismét felhívja az egészség­ügyi intézmények vezetőit, hogy a felügyeletük alatt ál­ló intézményekben tegyenek hatékony intézkedéseket a dohányzás ártalmainak csök­kentésére. Vezessenek be a betegekre, az egészségű gyi dolgozókra és a látogatókra egyaránt kötelező dohányzá­si tilalmat azokban a helyi­ségekben, amelyek a betegek vizsgálatára, gyógykezelésé­re, étkezésére szolgálnak, s ahol a betegek egyébként is rendszeresen megfordulnak (folyosók, büfék, betegkönyv­tárak). A tilalomról jól lát­ható táblán tájékoztatást kell adni, az intézkedések betartását pedig ellenőrizni kell. A nagy fontosságú egész­ségvédelmi téma hátteréhez tartozik, hogy a dohányfüst káros hatása voltaképpen mérgezésben jelentkezik. A dohány legveszedelmesebb mérgei: a nikotin, a kát­rány és a szénmonoxid. Ezek felszívódása részben már a szájüregben megkezdődik. A többféle mérgező anyag a nyelőcsövön át bejut a gyo­morba, és megzavarja a sav­képződést. A füst nagyobbik része a légcsövön át a tüdő­be kerül, és ott, ahol a vér­nek oxigénnel keveredve ép­pen meg kellene tisztulnia, a vérbe juttatja a nikotint, a kátrányt és a szénmonoxidot is. Igen kevés ember szerve­zete képes e mérgező anya­gok hatásának ellensúlyozá­sára. A nagy többség szerve­zetében megindul a lassú, de biztos károsodás. Különösen veszedelmes ha­tású a szénmonoxid: három- százszor erősebben kötő­dik a vér festékanyagá­hoz, mint az oxigén — így oxigénhiányos állapotot teremt a szervezetben. Ezzel az oxigénhiányos vérrel „táplálkozik”, példá­ul a terhesek szervezetében a magzat is. A cigarettázás magzati ártalmai közé tar­tozik a spontán vetélés, a koraszülés és az ezzel ösz- szefüggő csecsemőhalandó­ság. Megdöbbentő tehát, hogy mégis — miként egy nemré­gi felmérésből kitűnt — minden ötödik terhes nő ci­garettázik nálunk. Talán azért, mert a cigarettázás okozta ártalmak nem olyan drasztikusak? Nem fejlődé­si rendellenességet okoz, „csak” koraszülést, ennek minden lehetséges káros kö­vetkezményével együtt. Választmányi ülés utáni számvetés a takarékszövetkezetekről Megyénk OTP-fiókjainál, a postánál és a takarékszövet­kezeteknél 1979-ben 306 mil­lió forinttal nőtt a lakosság által elhelyezett betétállo­mány összege. Az említett betétnövekedés 25,5 százalé­kát a megye tíz takarékszö­vetkezete teljesítette. Itt kell megjegyezni: a múlt évi be­tétnövekedés üteme és ösz- szegszerűsége megyénlk mindhárom pénzintézeténél a tervezett alatt maradt. En­nek ismeretében is az OTP-, a posta- és a takarékszövet­kezeti hálózat december vé­gén 4 milliárd 800 .millió forintos betétállomány keze­léséről adhattak számot. Egyébként a szövetkezeti pénzintézetek tavaly csak­nem 1 milliárd forintos nagy­ságú betétforgalmat teljesí­tettek, ami 12,8 százalékkal haladta meg az 1978. évit. A fent említett betétállo­mány múlt évi megyei hely­H Moszkva Rádió pályázata A közelmúltban a Moszk­va Rádió magyar osztálya hazánk felszabadulásának 35. évfordulója alkalmából pá­lyázatot hirdetett, s a részt­vevőknek a következő kér­désekre kell válaszolniuk: 1. A szovjet hadseregnek melyik nagy hadművelete játszott szerepet Magyaror­szág felszabadításában, cs milyen események zajlottak le? 2. Mikor szabadult fel városa (faluja)? Milyen sze­mélyes élménye fűződik eh­hez önnek (vagy családtag­jainak)? 3. Mely szovjet parlamenterek emlékműve áll Budapesten, és mit tud róluk? 4. Mikor írták alá az első szovjet—magyar barát­sági, együttműködési és köl­csönös segélynyújtási szerző­dést, s hogyan valósul meg ez a gyakorlatban? A borítékra rá kell írni: „PÁLYÁZAT” (Cím: Moszk­va Rádió, magyar osztály, Moszkva X). zetéről Galambosi László, a MÉSZÖV takarékszövetke­zeti Titkárságának vezetője adott tájékoztatást. Akár­csak arról, hogy ez év ja­nuár első napjaiban jelentős fordulóhoz érkezett el ame- gve 10 takarékszövetkezete. Nevezetesen oda, hogy szor­gos munkájuk nyomán ez év első napjaiban 1 milliárd forint fölé emelkedett a me­gye szövetkezeti pénzintéze­teinél kezelt betétállomány összege. A 10 takarékszövet­kezet közül különösen jelen­tős volt a betétállomány múlt évi növekedése azend- rődi. a gyulavári, a kondo- rosi, a szarvasi szövetkezet­nél. Egyébként a megye ta­karékszövetkezetei közül 6- nál 1979-ben már 100 millió forintot meghaladó betétál­lományt kezeltek. Másik fő tevékenységként a kölcsönfolyósításról tájé­koztatott" Galamlbosi László, így tudtuk meg, hogy a ta­karékszövetkezetek tavaly is fegyelmezett költségnyújtási politikát folytattak. S ez ab­ban jutott kifejezésre, hogy 1979-ben egyetlen szövetke­zeti pénzintézet sem lépte túl a megállapított kölcsön­keretet. A múlt évben e szövetkezetek 216 millió fo­rint kölcsönt adtak tagjaik­nak. Ebből a mezőgazdasági termelést szolgáló hitelék összege 67 millió forint volt. Vagyis termelési célra 10 millió forinttal folyósítottak többet 1979-ben, mint az elő­ző esztendőben. Az is pozi­tívnak értékelhető, hogy /lőtt a kölcsönök forgási sebessé­ge és csökkent a hátralékos állomány. Országosan is kiemelkedő eredményt értek el tavaly a megye takarékszövetkezetei az egyéb megbízásos tevé­kenység végzésében. Hogy csak a jellemzőbbeket említ­sük : 1979-ben megkötöttek 30 ezer 233 új biztosítást, vagyis 3 ezerrel többet, mint az előző évben. Továbbá be­szedtek 23 millió forint biz­tosítási díjat, ami 5 millió forinttal volt több, mint 1978-ban. Az állatforgalmi és húsipari vállalat megbízása alapján az 1978. évi 388 mil­lió forinttal szemben tavaly 427 millió forintot fizettek ki a takarékszövetkezetek a kistenyésztőktől felvásárolt állatok ellenértéke fejében. A tejipari vállalat megbízása nyomán — tej pénzként — 36 millió forintot fizettek ki, vagyis 6 millióval többet, mint az előző esztendőben. Hálózatfejlesztésben az utóbbi években különösen előbbre léptek e pénzintéze­tek. Ebből következik, hogy a megye 51 takarékszövet­kezeti egysége közül 46 már hosszú távon korszerűnek ítélhető meg. Kialakultak — és a taka­rékszövetkezetek vezetői vá­lasztmányi ülésen is elfogad­ták — az 1980. évi tervek főbb mutatóit is. így több más mellett egyetértettek abban, hogy az idén 86 mil­lió forinttal kell növelni a betétállományt. Ugyanakkor lehetőség lesz a kölcsönnyúj­tás összegszerű emelésére, főként a mezőgazdasági és az építési hitelek esetében. A nagyobb feladatok követ­kezetes végrehajtása miatt mind a 10 szövetkezetnél ta­karékossági intézkedést ké­szítettek, melyet a soron kö­vetkező küldöttgyűlésen is­mertetnek. Az idei esztendőt tehát jó alapokról kezdte a megye takarékszövetkezeti hálózata. Ezt persze nemcsak a szá­rnak bizonyítják. Jó hírük, elismertségük is tovább szi­lárdult. Ugyanis a múlt év­ben 3364 fővel nőtt e pénz­intézetek tagjainak száma, így 1979. december utolsó munkanapján a megye taka­rékszövetkezeteinek taglét­száma meghaladta a 85 ezer 700 főt. * Balkus Imre

Next

/
Oldalképek
Tartalom