Békés Megyei Népújság, 1980. február (35. évfolyam, 26-50. szám)

1980-02-02 / 27. szám

1980, február 2., szombat Fellendülőben a pedagógus újítómozgalom Megyei SZKT-verseny Orosházán Munka közben a versenyzők egy csoportja... Fotó: Gál Edit Az oktatásügyben megva­lósított újítások haszna pénzben aligha fejezhető ki. Az alkalmazásukkal járó többletértékek, eredmények pedig csak hosszú távon ér­zékelhetők. S emellett jó né­hány esztendővel ezelőtt még a szabályozók hiánya, az értékelés esetlegessége, a gazdátlanság, s az újítás fo­galmának tisztázatlansága is oka volt a benyújtott peda- gógusdjítások feltűnően cse­kély számának. Igazolásul hadd álljon itt csak egyetlen adat: ha nem tekintjük a felsőoktatási intézmények ez irányú tevékenységét, akkor az ország több mint tízezer alsó és középfokú oktatási intézményében dolgozó száz­ezer pedagógus 1975-ben mindössze 55 újítást nyúj­tott be! Ezen az áldatlan állapo­ton változtatott az oktatási miniszer 1977-ben kiadott végrehajtási utasítása, amely pontosabban körülhatárolta végre az újítás fogalmát, s emellett egyben egyértelmű szabályokat is alkotott. Ki­alakult a több lépcsős újítá­si mechanizmus is. Eszerint az újítók először a megyei tanács művelődésügyi osztá­lyai mellett működő újítási bizottságokhoz nyújtják be munkáikat. Az itt adott ja­vaslatok alapján kerül aztán az Oktatási Minisztériumba, ahol havonta összeül egy' szakértőtestület a beérkezett újítások elbírálására. S ugyancsak ők vállalták ma­gukra, hogy az arra érdemes ötletek megvalósítására gyár_ tót, esetleg forgalmazót is keresnek. (Reméljük, a TRI- ÄL mellett ezentúl kevésbé mereven fogadják a TA­NÉRT berkeiben is a peda­gógusújításokat !) E kézzelfogható lépések eredményeként is könyvel­hető el, hogy 1978-ban már 398 újítást nyújtottak be a pedagógusok, s ugyanakkor nőtt az országos hasznosí­tásra elfogadott újítások száma. (Bár ez utóbbi egye­lőre csak néhány százalék­ban mérhető!)- Talán az is lendít még az újítómozgal- mon, hogy a korábbi, igazán csak képletesnek nevezhető anyagi elismerést a jövőben az újító és a felhasználó között született kétoldalú megállapodás váltja majd fel. De tudnunk kell az is, hogy az intézkedések, ren­deletek van amit nem, vagy csak alig változtathatnak meg. Ez pedig a szemlélet. Az Oktatási Minisztérium január 29-i, keddi sajtótájé­koztatóján például arra is felhívták a figyelmet, hogy a beérkezett újítások zöme eszközjellegű. Holott az iga­zi lehetőségek éppen ,a ne­velési eljárások, módszerek megújításában rejlenek. Kü­lönösen most, mikor okta­tásügyünk a korszerűsödési folyamat első lépcsőfokait teszi meg. S magam is biztos vagyok benne, hogy ,a pedagógusok ezrei alkalmaznak minden­napi munkájukban olyan egyéni ötleteket, amelyek több esetben újításként is megállnák helyüket. Példá­ul: hány iskolában alakítot­tak már ki az eszközök ha­tékonyabb kihasználására korszerű kabinetrendszert! Néhány iskolában pedig — erre megyei péld,a is akad — az iskolavezetésnek sike­rült jól megszervezni, egy­szerűsíteni az adminisztrá­ciós munkát. Vagy a mun­kára, pályára nevelésben hatékonyabb, konkrét ered­ményekben megnyilvánuló középiskolai újításokat sem lenne szabad véka alá rej­teni! Hiszen az újítások központi szorgalmazásának nem titkolt célja: a szellemi energiatartalékok hatéko­nyabb kiaknázása, a jó ötle­tek országos hasznosítása. Persze, mindehhez hozzá kell még tenni: ,a megvaló­suláshoz elsősorban jó tan- testületi légkör kell, ahol a műhelymunka, az egyéni al­kotókedv tág terét kap. Az Oktatási Minisztérium a közeljövőben felhívással fordul a pedagógustársada­lomhoz. Konkrét témakö­rökkel, feladatokkal segítve a pedagógus újítómozgalom országos méretű kibontakoz­tatását. S ebben a munká­ban az új'ítómozgalmat rég­óta támogató, felkaroló Pe­dagógusok Szakszervezeté­ben jó társra talál. Ismerve a pedagógusok többségére jellemző alkotó, önmegújító képességet, biztos, hogy köz­tük ez a felhívás értő, cse­lekvő visszhangra talál. B. Sajti Emese Az Orosházi Üveggyár fő­bejáratánál január 31-én, csütörtökön reggel húsz fia­talember kér bebocsátást. A tanműhelybe megyünk, a szakmunkástanulók verse­nyére — mondja a portás­nak a legbátrabb. Ezen a napon rendezi meg délelőtt 9 órai kezdettel a 612-es számú Ipari Szak­munkásképző Intézet — gép­lakatos szakmában — a szak­ma kiváló tanulója megyei versenyt. A rendezvényre azok a harmadéves diákok jöttek el, akik iskolájuk há­ziversenyén az első három helyezett között végezték. A részvevőket Antali Gábor, az intézet igazgatója, dr. Amb­rus Pál személyzeti és ok­tatásügyi főosztályvezető és V. Kovács Ferenc, a zsűri el­nöke, a szakma megyei tan- felügyelője köszönti. Elisme­réssel szólnak az üzemről, amely a megyei versenynek helyet adott. Az elméleti feladatok több összetevőből, többféle kér­déscsoportból állnak. „Sorol­ja fel a folytacélgyártási el­járásokat!”, „Határozza meg a nagyjavítás folyamatát!”, „Mitől függ az elektromos áram élettani hatása?”, és így tovább. A fiúk a kérdések fölé hajolva dolgoznak, bi­zonyítani akarják, jól felké­szültek az elméleti követel­ményekre. Ezután kis pihe­nő, majd elkezdhetik a gya­korlati feladat megoldását. Ha jól végzik munkájukat, 150 pontot szerezhetnék a késeit ütköző pontos, szép ki­vitelű megmunkálásával. Novák József, aki Szegha­lomról jött, nehezebb fel­adatra számított. — Az elméleti kérdésékre nekem kevés volt az idő, itt remélem nem lesz ilyen prob­léma, hiszen csak ezt az al­katrészt kell elkészíteni. — Azért nem teszi le kezéből a tolómérőt beszéd közben... A szarvasi Janecskó Pál egész máshogy vélekedik, ő attól fél, hogy kifut az idő­ből. Mészáros Sándor — aki ugyancsak Szeghalom színeit képviseli — a tegnap estére emlékezik: — Békéscsabán, a 611-es Ipari Szakmunkásképző In­tézet kollégiumában alud­tunk. Még átnézegettük amit lehetett, hogy ma már ne legyen problémánk. Lelkesen dolgoznak. A sa­tu közé szorított fémdarab megmunkálása most a leg­fontosabb mindannyiójuk- nak. Közben, a másik műhely­ben V. Kovács Ferenc el­nökletével a szakma felkért szakoktatói és az intézmé­nyek szaktanárai értékelik az írásbeli eredményeket. Most még előttük is titok, hogy melyik feladatrend­szert, melyik versenyző ol­dotta meg. Ez csak a végén, az eredményhirdetés előtt dől el. Kora délutánra elké­szülnek a munkák... Lassan elérkezik a várva várt ered­ményhirdetés ideje, s kide­rül, kik lehetnek ott az or­szágos versenyen is. Leg­jobbnak Csizmadia Péter, az orosházi 612-es Ipari Szak­munkásképző Intézet diákja bizonyult. Andó János, a bé­késcsabai 611-es Ipari Szak­munkásképző Intézet hallga­tója a második, Király Gyu­la — ugyancsak orosházi di­ák — a harmadik helyezett lett. Persze, nyert ezen a verse­nyen mindenki, hiszen szak­tanároknak, szakoktatóknak, s versenyzőknek egyaránt le­hetőség nyílt a tapasztalat- cserére ezen a napon, s emellett az ifjú géplakatosok betekintést nyerhették égy nagy gyár mindennapjaiba is. S egyben főpróba is volt ez, hiszen géplakatos szak­mában itt rendezik meg az országos versenyt. A nagy erőpróbára márciusban ke­rül sor. N. A. Megjelent a Békési Élet új száma Gazdag helytörténeti, kul­túrtörténeti és néprajzi anyaggal jelent meg a Bé­kési Élet 1980-as első szá­ma. Felszabadulásunk 35. év­fordulóját képek, dokumen­tumok és tanulmányok köz­readásával ünnepli a folyó­irat. Különösen a fiatalabb nemzedékek nézhetik meg­döbbenve a békéscsabai vas­útállomás roncsait ábrázoló fotót, amelyet az 1944. szep­tember 21-i angol légitáma­dás után készítettek. Majd a felszabadulás első örömeire emlékeztetnek a Május 1. fel­vonulás, az MKP-tagok, s titkáruk; Szobek András ké­pei. Korom Mihály, a tör­ténettudományok doktora ar­ról a küldöttválasztásról írt, amelyen 1944. decemberében Békés megyében megválasz­tották az Ideiglenes Nemzet- gyűlés tagjait. A nemzetgyű­lés feladata lett az ideigle­nes nemzeti kormány meg­teremtése. Az előkészítő bi­zottság Debrecenben ülése­zett, s döntött a választások­ról. Békés vármegyében hoz­ták létre először felszaba­dult területen a fasisztaelle­nes demokratikus tömörülést Antifasiszta Demokratikus Blokk néven. A békési kül­döttek tevékenysége során ugyanúgy élen járt a megye az országmentő népi hata­lom megteremtésében, mint a helyi népi-forradalmi moz­galmak kialakításában, és az új élet megteremtésében. A Párttörténeti Közlemények szerkesztője, Sipos Levente elemzi a következő cikkben a nemzeti bizottságok és önkormányzati testületek összetételét a megyében. Értékes és érdekes helyi adatot közöl Elek László dolgozata, amelyet Fülöp Géza monográfiájának hatá­sára írt. A monográfia a ma­gyar felvilágosodás és a re­formkor kulturális kereszt- metszetét adja az olvasókö­zönség kialakulásának, tör­téneti fejlődésének tükrében. Megemlékezik Fábián János békési jakobinus tanító könyvtáráról, amely 290 té­telével feltehetően az egyik leggazdagabb megyei magán- könyvtár lehetett. ír a köny­vek lassú terjedésének út­járól, módjáról, hivatkozik Tessedik, Vajda Péter felvi­lágosító tevékenységéről, s a forrásmunkaként szolgáló Implon József olvasókönyvé­ről. A kaszinók, olvasókörök még az újságokat is járat­ták, s az olvasási kedvvel sem volt baj már 1847-ben. Vajda Péter a hivatalos til­tás ellenére talált módot pél­dául arra is, hogy a tanuló- ifjúság havonta egy alka­lommal saját- irodalmi mű­veiből felolvasást tartson a nagytemplomban. Más témát ölel fel dr. Son­koly Kálmán igazgató-főor­vos írása dr. Réthy Pál sze­repéről, amelyet Békéscsaba egészségügyi szervezetének kialakításában betöltött. Hé­zagpótló ez az emlékeztető, hiszen a tudós, kórházalapí­tó érdemei nem túlságosan ismertek az utókor előtt. A Békési Élet új számá­nak egyik „csemegéje” G. Vass Istyán írása Linder László jaminai evangélikus lelkész néprajzkutatásairól, valamint Kodály Zoltán és a békéscsabai kórusmozga­lom kapcsolatáról a két vi­lágháború között. Cigány dalgyűjtések a me­gyéből, településszerkezet és városfejlesztési értekezés, ta­nulmányrecenzió, kulturális krónika és cikkbibliográfia teszi teljessé a megyei ta­nács művelődésügyi osztálya és a TIT megyei szervezete közművelődési és tudomá­nyos folyóiratának ez évi el­ső számát. B. Zs. BÉKÉSI VÁROSKÉP Bizalom A Balázs Béla- és Kossuth- díjas Szobó István rendező nem tartozik a legterméke­nyebb filmesek közé. Több éves érlelés után jelenteti meg a ma már sokak által kíváncsian várt legújabb al­kotását. Mint most a Biza­lom címűt is. Az Álmodozá­sok kora, az Apa, a Szerel­mesfilm, vagy éppen a Bu­dapesti mesék után most egy még feszesebbre fogal­mazott, világos és érthető, líraian realista film szüle­tett. Mert a költészet filmbe­li építőkövei kegyetlenül ne­hezek is lehetnek. Súlyos és tragikus gondolatok, katar- tikus életfordulók megmuta­tásának eszközei. Amelyeket a realista szemléletmód (az­az: rendezés) tesz közérde­kűvé; s e kettő harmóniája művészetté. Ilyen tökéletes­séggel talán csak Szabó Ist­ván alkotásaiban. Ugyanakkor mestermunka is a Bizalom. Koltai János operatőr kamerájának moz­gásában éreznünk kell a rendező és az operatőr össze­dolgozását, egymás szándé­kainak kiegészülését. Min­den machináció, önmagáért való trükkösség nélkül. A mestermunkából csak akkor lehet művészet, a be­fogadó — a néző — számára élményt nyújtó műalkotás, ha azt a bizonyos többletet is magában hordozza. Csodásán szép film a Bi­zalom. A megdöbbentő mon­danivalója, az embertelen történelmi szituációi ellenére is. Vagy éppen azért. A há­ború erkölcsi értékcsök­kentésének költeményét és tragédiáját eddig még keve­sen fogalmazták meg ilyen specifikus és mégis általá­nosnak ható formában. Ilyen feszes arányérzékkel. Bár a történet dramaturgiáján, a szerelmi jelenetek ilyen fo­kú fölnagyításának szüksé­gességén lehet vitatkozni. De azoknak is igazuk lehet, akik ennek jogosságát, a közért­hetőséget segítő szerepét lát­ják a két ember fura egy­másrautaltságának Szabó István-i drámájában. Bánsági Ildikó és Andorai Péter főszereplése ékköve a filmnek. Mitikus, de az ép­pen lángra lobbant földön lépő-szenvedő emberpár iga­zi megtestesítői. A film egyetlen, élvezését már-már veszélyeztető hibá­ja a rossz és gyenge hang. Hiába hegyezzük a fülün­ket, hiába próbálunk jobban figyelni a szájmozgásra, et­től még nem kapunk na­gyobb élményt. Bosszantó, zavaró apróság, kétségtelen. Ez a kellemetlenség az utób­bi évek egyik legizgalma­sabb, jó magyar filmjét érte. * * * Két nappal ezelőtt kap­tuk a hírt, hogy közzétették a február 18-tól 29-ig sorra kerülő idei, harmincadik nyugat-berlini filmfesztivál programját. A hivatalos ver­senyen tíz világpremier is szerepel. A versenyfilmek kategóriájába sorsolták Sza­bó István Bizalom című filmjét. (Nemesi) SZÍNHÁZ, MOZI 1980. február 2-án, szombaton, délután 15.00 órakor, Békéscsa­bán: hampip, csikó és a többiek Kazinczy ifj.-bérlet. 1980. február 2-án, szombaton, este 19.00 órakor, Békéscsabán: UNA1MIA József A.-bérlet. * * * Békési Bástya: 4 órakor: Nem fáj a feje a harkálynak, 6 és 8 órakor: Az első kísértés. Békés­csabai Építők Kultúrotthona: 5 órakor: Amarcord, 7 órakor: Keoma. Békéscsabai Szabadság: de. 10 órakor: A beszélő kön­tös, 3 órakor: Filmklub, 6 és 8 órakor: Griffin és Phoenix. Bé­késcsabai Terv: fél 6 órakor: Konvoj, fél 8 órakor: Fekete ha­lál. Gyulai Erkel: Félénk va­gyok, de hódítani akarok. Gyu­lai Petőfi: 3 órakor: A szegé­nyek kapitánya, 5 és 7 órakor: Pantaleon és a hölgyvendégek. Orosházi Béke: Meztelen bosz- szú. Orosházi Partizán: fél 4 és fél 6 órakor: Az állatok vála­szolnak, fél 8 órakor: A lovakat lelövik, ugye? Fotó: Gál Edit

Next

/
Oldalképek
Tartalom