Békés Megyei Népújság, 1980. február (35. évfolyam, 26-50. szám)
1980-02-16 / 39. szám
1980. február 16., szombat Óvoda a „Lencsésin” Generációk együtt Ahol mindenki Önfeledt játék közben Békéscsabán az elmúlt év októberében nyitotta meg kapuit a Lencsési úti lakótelep negyedik óvodája: a Kőműves Kelemen sori. A bejárat mellett tábla hirdeti: épült hazánk felszabadulásának 35. évfordulója és a nemzetközi gyermekév tiszteletére. A határidő előtt átadott óvodában — amelynek gyors elkészültét KISZ-es fiatalok kommunista szombatokon segítették — 215 gyerek talált második otthonra. S hogy jól érzik itt magukat, arról tanúskodjanak a képek, amelyeket az óvoda hétköznapjainak egyikén készítettünk. Dr. Bállá Ferencné vezető óvónő örömmel újságolta ottjártunkkor, hogy ígéretet kaptak arra. hogy ez év első negyedében a telefont is bekötik. A virágok és néhány fa kiültetése is megtörtént, tavasszal már csak a fű elvetése, s a tornaszerek elhelyezése van hátra a tágas udvaron, amelyen homokozók, s fürdőmedencék nyújtanak majd nyári felüdülést a kerekeknek. A külső raktár is hátra van még, amelyre anyagot kap az óvoda, s a munkát a szülők társadalmi összefogással teljesítik. Az óvoda két csoportját eddig két brigád, a „kötöt- tes” Munkácsy Szocialista Brigád és a Békéscsabai Erdőgazdaság Fűz- és KosárVégre kisütött a nap Készülődés a sétára Fotó: Gál Edit ipari Vállalat Előre brigádja patronálja. A többi csoport eddig még nem „talált gazdára”. Talán ez évre akad vállalkozó kollektíva. A gyerekek, s a 13 itt dolgozó óvónő szívesen látna új segítőket. jól érzi magát Különös kép fogad minket február 14-én, csütörtökön délután Békéscsabán, a Békési úti pártház egyik termében. Három generáció van együtt: idős asszonyok, fiatal nők és néhány csöpp gyerek. Jó köztük. Vidámak, felszabadultak, beszédesek mindannyian. Udvöz- lik egymást, érdeklődnek az otthon történtekről, az egyik fiatalasszony egy társát menti ki a többiek előtt. A másik teremben is zajlik az élet, ott néhány férfi biliár- dozik, ők a férjek ... Vlcskó Károlyné, a kerületi HNF nőbizottságának titkára igazi háziasszony módjára beszél, kedvesen üdvözöl mindenkit. Később látva, hogy ismerősre, helyre találtak — előkerültek a kézimunkák is — leül, kicsit kifújja magát: — Hát így élünk mi itt! — tárja szét a kezét. — 1977- ben alakult a kézimunkakor a párt, a népfront és a Vöröskereszt kezdeményezésére. Nőaktíváink szívesen járnak ide csütörtökönként, délután 3-tól 5-ig. Kellemesen eltöltjük az időt. Szeretünk kézimunkázni, és szeretjük a közösséget. Földi Lacika az egyik kismamával érkezett. Néha odajön hozzánk is, szól néhány szót, aztán indul tovább. Jóban van itt mindenkivel, járt már nem egyszer ^zen a csütörtöki összejövetelen... Vlcskónét, Jutka nénit egyáltalán nem zavarja kedves csacsogása, s mikor a kis legény továbbáll, a mosoly cseppet még elidőzik az arcán ... — Hogy ők hogy kerülnek ide?, — mutat a távozó gyerek után. — Büszkeségeink egyike ez a kismamaklub. Előbb a kerület öregjeiről gondoskodtunk... A 16 aktíva mintegy 800 nyugdíjast keresett fel, hogy jöjjenek a Békési út 40. szám alatt megnyílt öregek napközijébe. Igénylik is jó néhányan ezt a gondoskodást. Később eszünkbe jutott, miért ne jöhetnének közénk a kismamák is? így az elmúlt évben meghívót küldtünk a gyesen levő anyukáknak is. A programjukról majd ők beszélnek. Én talán még annyit elmondhatnék, hogy az előbb felsoroltak mellett politikai képzésükről sem feledkezünk meg. Havonta egyszer vitakört tartunk, máskor TIT- előadó tart előadást, megint máskor orvost hívunk meg. A legközelebbi terveink? E hó végén egészségügyi szakközépiskolásokat várunk, ök a vérnyomásmérést gyakorolják, mi meg örömmel látjuk őket. Március elsején is összejövünk, akkor zenés „lángosest” lesz. Még elnézegetjük ki, mit kézimunkázik. Többen egy békési szűrhímzésen dolgoznak. — A kerületünkben levő üzemek sok segítséget adnak. Ezt az anyagot is így kaptuk, egyenblúzt készítünk belőle a nőnapra. Ugye szép lesz? — s végigsimítja a valóban mutatós kelmét... Kerepeczky Mátyásné a kismamák főpatrónusa. Szervez, összeírja kit mi érdekel, néha elmegy ehhez, ahhoz, jöjjön, érdemes ... Mindezt szívesen csinálja, pedig nemrégen, két hónapja született második gyereke, a nagyobb „már” kétéves. — El vannak ilyenkor a nagymamával, de ha behoznánk őket, akkor sem történne semmi baj. Van itt „pótnagymama” nem egy — mutat nevetve maga köré. A programról beszélünk, mire még két kismama, Aradszki Jánosné és Hankó Tamásné is bekapcsolódik a felsorolásba. — A múlt évben talán a gyermekorvosi előadás volt a legsikeresebb. A következő összejövetelünkre is ez az óhaj. Volt úgy, hogy kozmetikus tartott előadást, kikészítve mentünk haza. Hát mondanom sem kell, a férjeink is kikészültek, mikor megláttak minket — nevetnek össze. — Persze van úgy, hogy csak szabadon beszélgetünk, máskor a „férfinapra” közös ajándékot készítünk. — Egy a lényeg, úgy hiszem — zárja Kerepeczkyné a közös felsorolást —, hogy van hol kikapcsolódni, s végre új arcokat látni, nemcsak otthon a négy falat... Többen nem ismertük egymást eddig, holott egy utca választott el minket. Itt kötöttünk barátságot. Szóval csak megköszönni tudjuk, hogy összejöhetünk itt néha. Szeretnénk, ha a jövőben a mostani 15 kismama mellett még többen eljárnának ide... ♦ Jutka néni feláll, kis figyelmet kér, s köszönti a mai előadót, Vándor And- rásné vezető óvónőt, aki az óvodai életről beszélget a kismamákkal. A legifjabb vendég, a másfél éves forma Kiss Gabi bájosan bizonytalan léptekkel felfedezőútra indul. Először jött el édesanyjával, s szemmel láthatóan jól érzi magát. Különösen, amikor Mázán Mihály- né, az egyik „pótmama” a karjára veszi, s átviszi a férfiakhoz „bemutatkozni”. Az előadás végére már úgy összebarátkoznak, hogy visz- sza. sem akar menni édesanyjához. Aztán a kezébe nyomott keksz kiengeszteli, még az öltözködést is csendben tűri... Lassan haza kell menni, sötétedik odakint. „Hogy elrepült az idő” — csodálkozik az egyik kismama, amint kifelé haladnak a kapun. Valóban. Észre sem vettük... Nagy Ágnes A GENERÁCIÓK... Fotó: Gál Edit MOZI A madarak is, a méhek is... Hát mit mondjak? Magam sem tudom, tetszett-e az az amerikai természetfilm, amelyet — 16 éven felülieknek — a napokban vetítettek a békéscsabai Szabadság filmszínházban. Mások is így jártak vele, mert hol elszörnyedve fordították félre fejüket a vászonról — a film olykor túlságosan is naturalista jeleneteinél —, hol fennhangon felnevettek, máskor meg elragadtatva suttogták: „Gyönyörű”. De ne vágjunk a dolgok elejébe. A film — mint ahogy a cím és a korhatár is sejteti — az állatok szexuális életébe nyújt betekintést. A legkülönbözőbb környezetben, más-más éghajlaton, földrészen élő állatok „magánéletébe” pillanthattunk be. Láttuk a kétnemű csigák szerelmi játékát, s láttuk a pisztrángot, a békát, a bölényt^, az oroszlánt, s az elefántott egyaránt engedni fajfenntartó ösztönének. Ugyanakkor elálmél- kodhattunk a madarak különös, olykor megdöbbentően „művészi” násztáncán, s „elgyönyörködhettünk” abban, amint az ájtatos manó nősténye „szerelme jeléül” jóízűen elfalatozza „szíve választottja” fejét. Sa körforgás kezdődhet elölről. A kenguru apró, néhány centis utódja, amely megszületése után életösztönétől vezérelve felküzdi magát anyja erszényébe. Mind-mind egy külön csoda, s csoda az is, amint mindezt a film bravúros felvételei bemutatják. Mert e felvételek néha valóban csodálatosak, ám e szépség, s méginkább az élet ily dir- rekt módon történő bemutatása sokszor túlzásnak, nem egyszer hatásvadásznak tűnt számunkra. Elég itt a kimúlt egérre gondolnunk, amelyen gyorsítva mutatták be, amint a döglégy pondrói, s a természet egyéb hatására részeire oszlik. S vajon kellett-e bemutatni e témában, amint a krokodil egy békésen pihenő kacsát zsákmányol? Valahogy, mintha a film alkotói maguk sem döntötték volna el; miről, s mit akarnak elmondani... Még egy aggályom volt a film vége felé. Mikor már úgy éreztük, erről a témáról mindent tudunk, tanúi lehettünk a szarvasmarhák mesterséges megtermékenyítésének, s annak, hogy a jövő csirkefarmján az utódokat keltetőgép hozza a világra, majd az ember hűvös céltudatosságának alávetve élik le életüket. Végül egy utópisztikus rémkép került bemutatásra egy „embertenyésztő” intézményről... Ez nem is lenne baj, ám félek, mindez nem figyelmeztetett elégé arra, hogy az ember nem szakadhat el természeti környezetétől. Még akkor sem, ha e mondanivalót a záródalban jól hallhatja, aki odafigyel. Ám ki figyel oda akkor, ha már a lámpák is felgyulladtak, s a széksorokból mindenki sietve a kijárati ajtó felé igyekszik? ... Nagy Ágnes SZÍNHÁZ, mozi 1980. február 16-án, szombaton este 19.00 órakor Békéscsabán: OLYMPIA Somlai-bérlet * * * Békési Bástya: 4 órakor: Bizalmi állásban, 6 és 8 órakor: NADA csoport. Békéscsabai Építők Kultúrotthona: 5 órakor: Madárijesztő, 7 órakor: A választ csak a szél ismeri. Békéscsabai Szabadság: de. lo órakor: Félénk vagyok, de hódítani akarok, 3 órakor: Filmklub, 6 és 8 órakor: Asszony, férj nélkül. Békéscsabai Terv: A kívánság fája. Gyulai Erkel: fél 6 órakor: A halott visszatér, fél 8 órakor: Zsarutörténet. Gyulai Petőfi: Hair. Orosházi Béke: 5 órakor: A vadnyugat hőskora I., II. Orosházi Partizán: fél 4 órakor: Tanár úr kérem, fél 6 és fél 8 órakor: Fedora. Fogmosás Figyelem
