Békés Megyei Népújság, 1980. február (35. évfolyam, 26-50. szám)
1980-02-14 / 37. szám
1980. február 14., csütörtök •»IjilUKTflcl A Tilev-vonósnégyes hangversenyéről A Tilev-vonósnégyes: Georgi Tilev (első hegedű), Vladimir Lazov (második hegedű), Szvetoszlav Marinev (brácsa), Jon- csó Bajrov (cselló) Fotó: Gál Edit Tamayo az „Ifjúságibban Füst Milán írta esztétikájában a regényíró feladatáról („Látomás és indulat a művészetben”), hogy a művész első és legfontosabb dolga: legyőzni az olvasó természetes ellenállását a művel szemben, már az első oldalakon megnyerni annak, hogy könyvét elolvassa, magáévá tegye, élvezze. A bolgár Tilev-vonósnégyes hétfői hangversenye a békéscsabai Jókai Színházban arról győzött meg, hogy az előadóművészek feladata semmivel sem könnyebb. A fiatal, igen rokonszenves muzsikusokból álló bolgár együttes sokfelé járt már Európában, egy alkalommal részt vett nálunk a Bartók- szemináriumon, fémjelzi nevüket az is, hogy a bolgár rádió vonósnégyeseként működnek, mégis úgy alakult, hogy mi, Békéscsabán most ismerkedtünk meg velük. Ki kellett állniuk a pódiumra számunkra ismeretlenül, és rövid idő alatt meggyőzni minket arról, hogy kiváló tehetséges muzsikusok. Ez tökéletesen sikerült, ám kvalitásaikról nem egy csapásra győzték meg a közönséget. Bármennyire is szépen, lendületesen formálták meg Hayd Op. 76- os D-dúr kvartettjét, ebben imitt-amott némi elfogódottság még érződött. Főleg a két szélső tételben akadtak apróbb technikai hibák, döccenők. És bármennyire is világos volt, hogy valameny- nyien igazi, kamarazenére termett muzsikusok, hogy a részletek míves kidolgozásaira, egészen árnyalatos dinamikai hatásokra képesek, bármennyire is úgy hatott Haydn műve, Qiint négy gondolatgazdag, szellemes ember bensőséges beszélgetése, azért az is kitűnt, hogy Tilevék ennél többre képesek. Később, a Schubert vonósnégyes előadásakor derült ki, hogy — talán — vagy túl „idősek”, vagy még túl fiatalok ahhoz, hogy egészen otthon legyenek a bécsi mester világában. Másodjára Marin Golemi- nov, e századi bolgár zeneszerző vonósnégyesét adta elő az együttes. Érdekes, rokonszenves mű; ízeit, színeit az adja, hogy dodekafón módon írta meg európai rangú szerzője, ráadásul egyre-más- ra áttetszik szövetén a különös, osztott, változékony bolgár népzenei ritmus. Legfeljebb a név, de a zene semmiképpen nem volt idegen a közönségnek, már csak azért sem, mert sok helyütt — különösen az utolsó. két tételben — a fiatal Bartók hangmegütését idézte ez a vonsónégyes. Rokonszenves volt az is, hogy — mint Fa- sang Árpád ismertetőjéből megtudtuk — a zeneszerző a mű egy-egy tételét a kvartett egy-egy hangszerének „ajánlotta”, azaz szólisztikus lehetőségeire, jellegzetesséA Békés megyei Moziüzemi Vállalat február 21. és 29. között az idén második alkalommal rendezi meg megyénk kisebb településein a falusi filmnapok esemény- sorozatát. Míg a két évvel ezelőtti filmnapok műsorában olyan alkotásokat láthatott a közönség, amelyek az akkor harmincéves magyar film legjobbjait reprezentálták, az idei filmnapok programjában a legfrissebb filmeket mutatják be; nem egyet az országos bemutatóval egy időben. Az eseménysorozat két premierfilmje a közismert kisfilmrendező, Magyar József első, egész estét betöltő alkotása, a Korengedmény című színes alkotás, valamint az ugyancsak korábban kisfilmeket rendező Vitézy László alkotása a Békeidő lesz. Mindkét film története napjainkban játszódik. A Korengedmény főhőse, a geire építette. Tilevék honfitársuk művét nagy kedvvel, nagy odaadással tolmácsolták. Schubertnek „A halál és a lányka” melléknevet viselő d-moll vonósnégyesét, ezt a méreteiben és igényességében egyaránt hatalmas (csak az utolsó Beethoven-kvar- tettekhez hasonlítható) művét választotta utolsó számként a bolgár együttes. Csaknem szimfónia vagy inkább szimfonikus költemény ez, négy hangszeren „elbeszélve”. Súlyosan és mégis fel- emelően vívódik benne a fiatal Shubert nemcsak élet és halál nagy kérdéseivel, de a közeli halála előérzetével is. A Tilev-kvartett sokszorosan igazolta ezzel a műsorválasztással a művet és önmagát. Kiderült, hogy az est valamennyi szerzője közül Schubert leginkább az övék — talán azért is, mert maguk is valamennyien „schu- berti” korban vannak: legidősebbjük sem több 35 évesnél. A d-moll kvartettet úgy játszották ezen az estén, olyan felelősséggel, olyan igényesen, mintha a művet előttük még sehol, senki nem játszotta volna. Mindig másképp közeledtek minden egyes témához, átvezetéshez, motívumhoz, ezért is lehetett előadásuk mentes minden rutinszerűségtől. Tökéletesen formálták meg mindenekelőtt a különös schuberti dallamot; előadásuk annyira nemesen hangulatos, egyszeri és megiscím szerint, egy hamarabb nyugdíjba vonult tsz-elnök, akinek visszaemlékezését, ezen keresztül az elmúlt három évtized izgalmas, a fiatalabbak számára ma már csak a történelemkönyvekből ismert eseményfüzérét meséli el ez az alkotás. Vitézy László filmjének hőse szintén egy termelőszövetkezeti elnök; csakhogy őt ereje és a falut építő-fejlesztő alkotói szándéka és tettei teljében ábrázolja. Az elnök azonban összeütközésbe kerül a bürokratizmus, a ma- radiság, a hivatali ostobaság szörnyével, s a megannyi jószándéknak fegyelmi lesz a vége... Az említett két alkotáson kívül több, a településeken eddig még nem vetített filmet mutatnak be. Így február 21—22-én Gyomán Száz Péter: Hogyan felejtsük el életünk legnagyobb szerelmét... ?, másnap a mételhetetlen volt, hogy nemcsak Schubert zeneszerzői nagyságát idézték elénk, hanem megmutatták a romantikus kor lényegét is, azt az érzelmi gondolati mágot, amit Szabolcsi Bence így jellemzett: örök vágyódás az elérhetetlen otthon, a megbékélés, a messzi boldogság után. A vonósnégyes tagjai ebben, az előadásban egymást múlták felül; ahogyan játszottak, az a világ legjobb kvartettjeinek is becsületére vált volna. Az igazságnak tartozunk azonban annak kimondásával is, hogy előadásuk feszültsége, izzása a negyedik tételre — részben étrhetően — mintha kiégett volna; ez a tétel (Beethoven Kreutzer-szonátájára „áthalló” témájával) kissé szürkének, megoldatlannak hatott. Azonban így is csak a legmelegebben gratalálha- tunk a Schubert-mű előadásáért a fiatal, igen rokonszenves bolgár művészeknek. A hangverseny egyik nem elhanyagolható kelléke a színpadkép. Legutóbb, a debreceni filharmonikusok estjén csupasz, fakó, ízléstelen háttér dísztelenkedett a zenekar mögött. Most annál jobban örültünk a diszkrét, fekete háttérnek, s a hangokat a mély színpadtérből kifelé terelő „fedélnek” a háttérben. Jó lenne, ha a rendezők ezután sem felejtenék el, hogy hangversenykor a zene a legelső ugyan, de azért a színpadkép is fontos: ráhangol vagy lehangol. Varga János Békeidő című filmet; Déva- ványán 21—22-én Szabó István: Bizalom, 23—24-én pedig a Korengedmény című alkotásokat; Füzesgyarmaton 21—22-én a Békeidő című filmet, 23—24-én pedig Szász Péter alkotását; Mező- kovácsházán 21-én, Vésztőn pedig 25—26-án a Korengedmény című filmet; Szeghalmon 24-én, Endrődön pedig 25—26-án a Békeidő című alkotást vetítik. Békésen, a művelődési központban február 25-én, hétfőn este 6 órakor Gyarmathy Lívia: Koportos című filmjét mutatják be, amelyet a helyi és a sar- kadi cigányklub rendezésében a rendezőnő részvételével ankét követ. A két legújabb magyar film alkotóinak részvételével is lesz művész-közönség találkozó. A Békeidő alkotói február 22-én a füzesgyarmati, másnap pedig a gyomai nézőkkel találkoznak. A békéscsabai Körös Szálloda presszója február 12-én, kedden este második alkalommal „vedlett át” ifjúsági presszóvá. Bár a megyeszékhely ’ ezen vendéglátóipari egysége nem éppen arról nevezetes, hogy a fiatalok kulturált szórakoztatását támogassa, mégis, a kedd esti vendéglátás színvonalassága, majdhogynem családiassága is hozzájárult ahhoz, hogy a zömében fiatal közönség nagyon jól érezze magát. Külön ital- és étlap készült erre az alkalomra; Békéscsaba vonatkozásában valóban gasztronómiai különlegességek sorát is kínálva. S az sem utolsó dolog, hogy mindezt a szeszmentesség jegyében, s úgynevezett „fővárosi színvonalon”. A Megyei Művelődési Központ Ifjúsági presszójának vendége ez alkalommal az uruguayi származású Jose- Antonio Tamayo (ejtsd: Ho- zé-Antónió Tamadzsó) gitárművész volt. A politikai menekültként hazánkban élő, Európa minden jelentősebb pódiumán már szerepelt, törékeny alkatú latin-amerikai művész műsora további igazolást adott arra, hogy ez a „presszókezdeményezés” mennyire nagyszerű, a közönségnek máshonnan aligha megszerezhető élményeket nyújtó. A szólás szerint minden francia tud énekelni, minden magyar lovagolni és minden spanyol gitározni. Persze, ahogyan nálunk is kevesen vannak a lóra termettek, s ahogyan a franciáknál is sok botfülű, ' fahangú lehet, úgy a latinokra sem lehet egyértelműen használni ezt a szólást. De Tamayo ért ehhez a régi gyökerű, csodás hangú, művészi értelemben igen magas zenei tudást követelő hangA megyénkkel határos Hajdú-Bihar megye Tanácsa, a Szakszervezetek Megyei Tanácsa, Debrecen város Tanácsa, a KISZ megyei és városi bizottsága, a debreceni Kölcsey Ferenc Művelődési Központ és Ifjúsági Házzal közösen kulturális mozgalmat hirdetett erre az esztendőre is a szocialista brigádok számára Korunk valósága címmel. A mozgalommal a brigádok kulturális vállalásainak teliesítését kívánják segíteni, valamint a szocialista címért küzdő brigádok közművelődését konkrét ajánlásokkal irányítani. Igaz, a mozgalom Hajdú-Bihar megyében mgr nem számít újdonságnak. Éppen ezért azokat a brigádokat kívánják bekapcsolni, akik még nem voltak részt vevői a korábbi esztendőkben. A vetélkedőre a felkészülés szeptember 1-ig tart. Ebben a tevékenységben küszerhez. Latin-Amerika hangulatának bujaságát, a „zöld sivatag” bódító, egzotikus, mégis, számunkra is értelmes és közérthetővé tett üzeneteit hozta el a presszó dobogójára. Elsősorban hazája népdalaiból, énekeiből, a nyelvterület progresszív költőinek megzenésített verseiből állította össze rövid, de tömör és hatásos műsorát. A magyarul éppen most tanuló gitárművész érdekes történetekkel fűszerezte a zenét; jószerével görbetükröt mutatott nekünk is. De ilyen visz- szajelzésre valójában csak az képes, aki második hazájaként szereti ezt a tájat, az itt élőket is. Az Ifjúsági presszó ■— amely minden hónap első felében „üzemel” — egy-egy előadására a legközelebbi program kihirdetésével egy időben elkelnek a belépőjegyek. Aki lekésett erről az alkalomról, az még meghallgathatja Jose-Antonio Ta- mayot: a Békéscsabai Baromfifeldolgozó Vállalat művelődési házában március 10-én, este 6 órakor, ahol ismét pódiumra lép. A kedd esti közönség az ízlésesen megterített asztalkákon egy vastag papírcsomót is talált. A sokszorosított füzetnek Válogatás az Ifjúsági presszó márciusi programján vásárolható művekből a címe. Azaz, a márciusi alkalomkor az előadás előtt és után egy-egy órával az elmúlt hónapokban megjelent, s ma már nemigen kapható „bestsellerekéből lesz a presszóban alkalmi könyvvásár. Március 12-én, szerdán este tehát Cs. Németh Lajos, a budapesti Madách Színház tagja Nagy László-műsorával áll a közönség elé. (Nemesi) lönösen a Megyei Művelődési Központ nyújt segítséget a benevezett brigádoknak. A brigádok — a Békés megyei gyakorlathoz hasonlóan — több lépcsőben lebonyolított vetélkedőn keresztül juthatnak el a megyei döntőig. A mozgalom politikai. valamint munka és gazdálkodás témakörei kötelezőek minden versenyző brigád számára. Az irodalom, a film, a népművészet, az energia és termelés, valamint a sport témák közül viszont már választhatnák. A jól szereplő brigádok jutalmazása sem marad el. A megyei döntőn igen tekintélyes díjat nyerhetnek. Az első díj 15 ezer, a második 12 ezer, a harmadik 8 ezer forint értékű. A mozgalom eddigi tapasztalatai bizonyítják: érdemes a jövőben továbbra is alapvető jelentőségűnek tekinteni a munkásművelődésben. Energiák Tudom, az átlagosnál — talán a normálisnál is — érzékenyebb „antenákkal” észlelem a külvilág ingereit, nem is csodálkozom, ha gyakorta csapnivaló a közérzetem. Mert ha el is tudnám szigetelni magam a napi hírek riasztó áradatától, akkor is ott munkálna bennem a nagy kérdés: mi lesz velünk emberkék? Miért nem írjuk szuperszonikus repülőgépeink kondenzcsíkjaival az égre: unokáink is élni akarnak! Mintha örökké tartana az óvatos becslések szerint is csak évtizedekre elegendő kincs, önmagunk és utódaink léte alól szipolyoz- zuk ki a föld mélyében rejlő energiákat, s a barbár módon elégetett jövő mellék- termékeivel beszennyezzük a jelent. Sose hallottam még olajválságról, amikor kisdiákfejjel elképzeltem hatalmas akkumulátorokat, meg égbe nyúló villámhárítókat, amelyek a felhők elektromos töltését ellopják, és korlátlanul tárolják a kincset. Terveim közt szerepeltek óriási szélmalmok, amelyek Don Quijote harcra ingerlése helyett, szünet nélkül munkába fogják a szelet. Gondolatban gyönyörű erőműveket építettem, amelyekbe a tengerár csak beszippantja a vizet, s apály idején forognak a kerekek, termelve az éltető áramot. Gyerekes álmaim voltak? Lehetséges. De mostanság, amikor az olajhatalmasságok a világot elámítva játszadoznak az olajcsapok foggantyúival, talán éppen idejében jön a figyelmeztetés, hogy tudós emberek is számba vegyék az eddig parlagon heverő lehetőségeket. Mondom, nagy figyelemmel kapom fel a fejem, valahányszor az energiagondok hosszú távú megoldásáról hallok. így történt hétfő délután is, amikor a Kossuth rádióban a Szocialista brigádok akadémiáján az uránról vitatkoztak a résztvevők. A Mecseki Ércbányászati Vállalat dolgozói és a meghívott szakemberei a legmodernebb energiahordozóról beszélgettek, amely évezredekre megoldhatja az emberiség energiagondjait, ha ... És itt a bökkenő! Hiszen a huszadik század legnagyobb alkotása,’ az atomenergia felszabadítása eddig azt eredményezte, hogy a föld többszörös elpusztításához elegendő fegyverzet halmozódott fel. S hogy ezeket a fegyvereket sose használják „rendeltetésszerűen”, hanem az anyagban rejlő mérhetetlen energiákat békés célokra idomítsuk, ez már nemcsak a politikusok és tudósok, hanem mindnyájunk dolga. Nem hiábavaló ez ügyben bármilyen halk szó, hiszen a sok közös akarat viheti csak előre ezt az energiákban csöppet sem szegény, de önön értékeivel tékozlóan bánó, jobb sorsra érdemes világot. (Andódy) SZÍNHÁZ, MOZI 1980. február 14-én, csütörtökön délután 15.00 órakor Nagyszénáson: HAMPIP, CSIRÖ ES A TÖBBIEK 1980. február 14-én, csütörtökön este 19.00 órakor Békéscsabán: OLYMPIA Szakmai bemutató * * * Békési Bástya: 4 órakor: Kegyetlen tréfa, 6 és 8 órakor: NADA csoport. Békéscsabai Építők Kultúrotthona: 5 órakor: Madárijesztő, 7 órakor: A választ csak a szél ismeri. Békéscsabai Szabadság: de. 10 és du. 4 órakor: Félénk vagyok, de hódítani akarok, 6 és 8 órakor: Asszony, férj nélkül. Békéscsabai Terv: A gyilkos a házban van. Gyulai Erkel: fél 6 órakor: A halott visszatér, fél 8 órakor: Zsarutörténet. Gyulai Petőfi: Hair. Orosházi Béke: 5 órakor: A vadnyugat hőskora I., n. Orosházi Partizán: fél 4 órakor: Tanár úr kérem, fél 6 és fél 8 órakor: Fedora. Szarvasi Táncsics: A madarak is, a méhek is ... ümtmMMWMHHMWHMMMtUUMtHUUUtMHU Csaknem kilencezer kötet közül válogathatnak a kamutiak a községi könyvtárban. Az intézmény több mint 300 olvasója heti három alkalommal keresheti fel a könyvkölcsönzőt. Nem véletlen, hogy az olvasók nagy része iskolás gyerek, hiszen a közelmúltban csaknem 4 ezer forint értékben játékot is vásároltak számukra • Fotó: Gál Edit Február 21-29. Falusi filmnapok Békés megyében Korunk valósága, 1980
