Békés Megyei Népújság, 1980. január (35. évfolyam, 1-25. szám)
1980-01-08 / 5. szám
1980. január 8„ kedd A főiskolai nevelő munka pártunk XII. kongresszusa szellemében j O z új esztendőben aligha lehetne munkánkat időszerűbb gondolatokkal kezdeni, mint pártunk közelgő XII. kongresszusa irányelveinek szellemében. A DATE Szarvasi Mezőgazdasági Főiskolai Kara oktató-nevelő, tevékenységének is újabb lendületet ad az irányelveken végigvonuló következetes marxista—leni- . nista eszmeiség. Gazdasági építőmunkánk időszerű feladatainak megvalósítása a felsőfokú mezőgazdasági szakképzés minőségi fejlesztését igényli. A tézisekben olvashatjuk ugyanis, hogy nagy figyelmet kell fordítani az agrártudomány eredményeinek gyakorlati alkalmazására, illetve „a ráfordításokat jól hasznosítható növény- és állatfajták kiválasztására, meghonosítására és elterjesztésére”. Nyilvánvaló, hogy ezt a felelősségteljes munkát csak jobban képzett — és önmagát állandóan képezni tudó és akaró —szakemberek nevelésével valósíthatjuk meg. Elodázhatatlan népgazdasági igény „az anyagi és szellemi erők ésszerű hasznosítása”. Főiskolánkra vonatkoztatva, olyan mező- gazdasági üzemmérnököket kell képeznünk, akik a termelés dinamikus fejlesztése érdekében majdan példát mutatnak „a korszerű termelési és gazdálkodási módszerek alkalmazásában”, s előmozdítják ezek általánossá válását. Szaktanszékeink a lehetőségek optimális fel- használásával igyekeznek ennek a sürgető társadalmi- gazdasági igénynek megfelelni. Főiskolánk társadalmi funkciója azonban ennél is több. „Szocialista szellemű mezőgazdasági üzemmérnökök képzése” a célunk! Ezért tekintjük különösen fontos teendőnknek hallgatóink gondolkodásának, erkölcsi magatartásának, tudatának szocialista irányú nevelését. E tekintetben természetesen a kar marxizmus—leniniz- mus tanszéke kíván a legtöbbet tenni — a többi tanszék nevelő munkáját is ösz- szefogva. Az irányelvekben klasszikus tömörséggel megfogalmazott alapigazságot tekintjük nevelő munkánk gerincének: „Az előttünk álló fő feladat az, hogy támaszkodva eddigi nagy vívmányainkra, tovább erősítsük társadalmunk szocialista vonásait, megszilárdítsuk a termelés, az életszínvonal és az életkörülmények területén elért eredményeinket, és biztosítsuk népgazdaságunk fejlődését, szocialista épitőmun- kánk sikeres folytatását.” A marxizmus—leninizmus évfolyamonként egymásra épülő tudományágainak témáihoz eddig is bőségesen merítettünk a párt XI. kongresszusának határozataiból. A gyorsan változó társadalmi, gazdasági, politikai helyzet folytán ezután pedig meghatározó jellegű politi- kai-eszmei-erkölcsi orientációt jelent majd a XII. kongresszus anyaga. Az irányelvek — az általános politikai feladatok megjelölésén túl — a marxizmus—leninizmus eredményes oktatásának jelentőségét, a szocialista irányú tudatformálás fontosságát különös nyomatékkai hangsúlyozzák. Utalás történik a legcélszerűbb módszerek kutatásának és alkalmazásának szükségességére is, hogy ezáltal „erősödjék a képzés szemléletformáló és nevelő jellege”. A. tézistervezet a marxizmus—leninizmus oktatásának konkrét feladatát, abban jelöli meg, hogy „megismertesse és megértesse — a főiskolai hallgatókkal — a társadalmi, gazdasági folyamatok mélyebb összefüggéseit, s ily módon is segítse az aktivitás fokozódását”. Az MSZMP KB eme dokumentuma kifejezetten megkívánja, hogy „az egyetemeken és a főiskolákon, valamint a középiskolákban jelentősen javuljon a marxista—leninista képzés, a világnézeti nevelés, s fokozódjék meggyőző ereje”. I zek megvalósítása érdekében képzési I energiánkat arra koncentráljuk, hogy elősegítsük hallgatóink szocialista meggyőződésű mezőgazdasági szakemberekké válását, kifejlesszük tájékozódóképességüket. Többek között tudatosítani kívánjuk, hogy egyéni boldogulásuk elválaszthatatlanul összefügg állampolgári kötelességeik teljesítésével, a* szocialista építésben való aktív részvétellel — jelenleg a tanulásban, majdan pedig a munkahelyükön való becsületes helytállással. Egyik legsürgetőbb feladatunk mindenekelőtt a marxista történelem- és osztályszemlélet elmélyítése. A munkásosztály történelmi hivatásának, forradalmi vezető szerepének megértetése, elfogadtatása munkánk szélesebb társadalomtudományi megalapozottságát igényli. Feltétlenül el kell érnünk, hogy a jövő üzemmérnöke helyesen lássa és értse a munkásosztály és az értelmiség helyét, szerepét a szocialista társadalomban. Az értelmiség szervező, irányító munkáját ne keverjék össze a szocialista társadalom vezető osztálya fogalmával, azaz a munkásosztály politikai funkciójával. Hallgatóinkat tehát arra neveljük, hogy bonyolult világunkban helyes rendező elvként a marxizmust, s annak forradalmi osztályszemléletét sajátítsák el. A következő nagy gondolatkör: a szocialista hazafi- ságra és a proletár internacionalizmusra nevelés. Ezen belül is fontos nevelési feladatunk a nacionalizmus okainak a múltból és a jelenből táplálkozó sokoldalú megvilágítása, perspektívát- lanságának bizonyítása. Ezzel szemben a szocialista nemzeti egység erősítése, a szövetségi politika megvalósítása, a pályakezdő agrár- szakemberek munkahelyi és társadalmi beilleszkedése, s lehetőségei mindezek szolgálatára; ez jelenti a politikai- szakmai-ideológiai képzés optimális megvalósítását. Erősíteni kívánjuk hallgatóinkban azt a meggyőződést, hogy a nehézségekkel, problémákkal, vitákkal együtt is minden erőnkkel támogatnunk kell a világ haladó, antiimperialista erőit. Meggyőző példa erre főiskolánk konkrét gyakorlatában is adódik. Ugyanis 350 hallgatónkból 11 külföldi. (Tíz etióp és egy szudáni tanuló.) A proletár internacionalizmust erősítjük azzal is, ha reálisan és sok oldalról világítjuk meg a nemzeti keretek között épülő szocializmus és a szocialista világrendszer érdekeinek kölcsönös összefüggéseit. Feltétlenül hangsúlyozni kell, hogy főiskolai nevelő munkánk további fontos elvi pillére a szocializmus reális szemléletére való nevelés. Tudatosítani kell hallgatóinkban, hogy a szocializmus építése nem ellentmondásoktól mentes folyamat. Arra törekszünk a politikai jelenségek megértetésekor, hogy azokat történetiségükben, folyamatukban, fejlődésükben mutassuk be. A szocializmus építésének reális, illúzióktól mentes bemutatásakor azonban óvakodunk az egyoldalú, a hibacentrikus elemzéstől! Az eredmények és hibák tényleges, nevelő arányát, vagyis a valóság ösztönző helyzetét kell érzékeltetnünk; perspektívát kell láttatnunk hallgatóinkkal! Felkelteni a közösségi emberre jellemző felelősségvállalást. Ne „kívülről” nézze, kezelje, értékelje társadalmunkat a hallgató, hanem annak leendő aktív, közéleti tevékenységet kifejtő dolgozójaként. Ö de illik, s munkánkban is igyekszünk megvalósítani az Aczél György elvtárs A kor, amelyben élünk című munkájában kifejezett gondolatsorát: „ a békében nem szabad elkényelmesedni! Ellenkezőleg, növelni kell az igényességet! Szellemi hősiességgel kell szembenézni azzal, hogy egyre nehezebb, egyre bonyolultabb, de egyre emberhez méltóbb feladatok megoldása vár ránk. Könnyebb volt, amikor azt hittük, hogy az összes megoldandó kérdést egy-egy rohammal elintézhetjük. Ma már tudjuk — és jó, hogy tudjuk — nincsen így! A munkásra, parasztra, értelmiségire, mindenkire vonatkozik az intellektuális hero- izmus igénye, amivel szembenézünk a valósággal; amivel meghódítjuk a valóságot. Ez a legtöbb, amit emberként kaphatunk. Így teljesítjük hazánk és az emberiség iránti kötelezettségeinket.” Dr. Tóth Lajos kandidátus, tanszékvezető főiskolai tanár Megjelent az Édes Anyanyelvűnk 4. Aczél Györgynek, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának Nyelvünk védelmében című írása a közélet, a közízlés és a nyelv egy-két ösz- szefüggésére irányítja a figyelmet. Majd — majdnem a címe Lőrincze Lajos cikkének, amelyben egy nyelvi pongyolaság dolgában ad eligazítást, Grétsy. László viszont a nyitott szó elburjánzása ellen emeli fel a szavát, és terel helyes irányba. Mai nyelvünkben múltunkat kutatja Tompa József, hyelvünk helyét keresi a nyelvek világában Pásztor Emil. Púd erő zzunk? — kérdezi Marossy Ágnes, és érdekes cikkében az ifjúság nyelvteremtő erejét vizsgálja. Babits Jónás könyvének nyelvi varázsába mélyed Velcsov Mártonná cikke, Gósy Máriáé a gyermeknyelv fejlődésének egyes sajátosságait kutatja. A computer, komputer és a számítógép párviadaláról, a nyelvrongáló bürokraták levelezéséről, a sportnyelvből a száma mindennapi nyelvbe be- szüremkedett életrevaló kifejezésekről szóló cikkek különösen figyelemre méltóak. Péchy Blanka hozzászólása a hasonulások ' vitájához, az idegen földrajzi nevek ejtéséről szóló polemikus írás, valamint az Ember és helyesírás című. Ebben Nagy Ferenc azt kutatja, miként tükrözi a helyesírási szabályok megsértése az ember személyiségének egynémely vonását. Ludwig Fels: Várakozás’ A mellettem levő gépnél dolgozott. Ugyanazt a munkát végeztük, s bár nem együtt, ahhoz mégis elég közel, hogy egymás gondját- baját észrevehessük. Egyikünk sem volt elégedett. Egyszer .aztán meg is mondtam, hogy mit gondolunk. Hamarosan levelet kaptam a személyzeti osztálytól. Elbocsátottak. Megmutattam Savvas-nak. Hallgatott. Keveset. tudott németül. Szívesen gondolok vissza a gyárban töltött utolsó napomra. Már csak azért is, mert a közelemben volt. Be se fejezte az evést, már bekapcsolta a gépet, húzott még egy kortyot az üvegből, és máris nekigyűrkőzött. Mert muszáj volt. Pálinkát iszom éhgyomorra. Pedig fáj a gyomrom. Szúrja a cigarettafüst. Ma én vagyok ,az első részeg, mondom magamban. Többször lehajolok a sörautomata pénzbedobó-nyílásához. Az üres üvegeket meg úgy állítom sorba, hogy ,a mester is láthassa, amikor körbejár. Savvas mellettem izzadt, de mosolygott. Mindig higgadtnak tűnt. Egyszer meg a hőség miatt fürdőnadrágra vetkőzött. És meg kellett magyaráznom neki, hogy az tilos. Forrt a gépolaj. Izzadtságban úszó testtel gyorsan visszabújt átnedvesedett ruhájába. Azt hiszem, egyszer a kantinban — a végtelen asztalok egyikénél, ahol mindenki mindent lenyel —, ott hozta tudomásomra, hogy néha bizony ő is üvöl- teni szeretne. Inkább egyél, mondtam neki. Vagy igyál, van nálam. Ez az üveg. Ha ez üres, mi tele vagyunk, magyaráztam neki németül. Meghívtam. Gyere velem, mondtam, megünnepeljük a búcsút. Találkozunk a kocs♦ Ludwig Fels fiatal nyugatnémet Író,' prózai műveket, elsősorban elbeszéléseket ír. önálló kötettel még nem jelentkezett, de mind az NSZK, mind az NDK kortárs szerzők műveiből válogatott antológiáiban helyet kaptak elbeszélései, amelyekben társadalmának hétköznapjait jeleníti meg. 0 mában. Bólintott, mikor végre megértette, hogy miről van szó. Kezet nyújtott, és máris visszafordult, a géphez. A gép nem hagyott időt kedveskedésre. Azért párszor még intett nekem. Korábban elmentem. Nem érdekei az egész buli. Nekem már úgyis mindegy. Majdcsak találok valami új helyet, ég az egész kezdődhet elölről. Az ember kénytelen magát eladni. Anélkül, hogy tulajdonosai örömét elronthatná. Mit érek vele, ha tudom, hogy másképp is lehetne? Az ember feje telP van szebbnél szebb gondolatokkal, keze viszont még mindig a mocsokban turkál... Jár a szemem a kocsmában a pohártól az óráig, gyakrabban, mint máskor. Nem ismerek magamra. A nő a hátsó épületből — aki minden palitól rneghagy egy gyereket —, szintén itt van. Ugyanabban a gyárban dolgozik. És túl szegény ahhoz, hogy valaha is nemet mondhasson. Most az újság vastagbetűs címein nevet. Itt minden további nélkül lehet olvasgatni. A nő miatt már merészkednek befele az első külföldiek. Hozzák magukkal az egészséges kultúrát... A nő anyja meg biztos otthon van, vigyáz az unokákra. Csak jönne már végre Savvas! Kölcsönösen vállon veregethetnénk, vagy barátságosan gyomorszájon bokszolhatnánk egymást. Nevethetnénk levegő nélkül. A levegő úgyis bűzlik. Várok jóleső hallgatására. Ülni csendben az asztalnál, és hangulatot teremteni mozdulatokkal. Kezdetben ez a lehető legjobb mód arra, hogy megértsük egymást. A hallgatás 1 közelebb hoz bennünket. Már egyszerűen képtelen vagyok mindig ugyanazokat a szavakat hallani. Semmiféle változást nem hirdetnek. Agyonszajkózzák őket. Társra van szükségem. Niedzielsky Katalin fordítása KÉPERNYŐ Csak pénteken... Nekünk a gyomrunkat, a televíziónak meg a filmraktárát készítette ki az elmúlt év végére szépen fölsorjázott töménytelen ünnep. Legalábbis erre lehet következtetni az új esztendő első hetének műsorából. Elfogyott a puskapor, kifulladt a műsorszerkesztés? Gyerekkoromban persze azt mondták mindig, hogy a kifulladásból arra lehet következtetni, hogy nincs erőtartalék. De hát a tévé esetében? ... Azért csak akadt két olyan programja a televíziónak, amely kiérdemelte figyelmünket. Az egyik a parádés, ritkán látható gazdag szereposztású De Sica-film volt szombaton este a kettes műsorban. Kicsit bárgyú történet Orsón Welles-es ízzel, de a sok fénylő név inkább vonzott, mint a fáradt-unalmas NSZK-krimi. A „csemegét” pénteken este csepegtette a televízió., A vénasszonyok nyara címmel. Itt ugyancsak a szereposztás lehetett a legfőbb vonzerő: három kitűnő színésznőnk, Bulla Elma, Te- messy Hédi és Gyöngyössy Katalin játszotta a főszerepeket Maróti Lajos író és Léner Péter rendező tévé játékában. (A csonkán maradt családokon belüli elidegenedés, magányosság kórképének, természetrajzának fölvázolása, sőt: pontos diagnosztizálása kedvelt témája mindazoknak az alkotóknak, akik merik és vállalják azt a felelősséget, hogy a társadalom egészének pulzusán táltsák kezüket. A minden rezdülést és változást figyelő és észrevevő kéz, azaz: az értelem és gondolkodó ész jelenléte, majd reagálása azonban kevés. A tapasztalást meg is kell mutatni, közérthető és a megváltoztatás igényét is követelő módon szükséges tálalni, a közönségnek bemutatni. Ezt kísérelte meg Maróti Lajos és Léner Péter. A „három grácia” néha túlon-túl is önpusztító magányossága, magatehetetlensége és erkölcsi vaksága már-már szájbarágósán lett ábrázolva. De hogy miképpen, és merre vezet a valóságos, a hasznos és az értelmes kivezető út, arra a Sztankay István által, kicsit sablonosán megformált alak túlságosan is általános módot és irányt jelzett. Sőt: erre a kérdésre nem kaptunk egyértelmű választ. Sem erre az esetre, sem másfajtákra. A mégis élményt nyújtó tévéjáték érdeme az, hogy az oly keveset foglalkoztatott Gyöngyössy Katalint ismét az ország nyilvánossága előtt engedte játszani. Egy nagyszerű szerepben, Gyöngyössy Katalin enervált vénkisasszonya, kilátástalan és talán ostoba lázadása olyan művészi gazdagságról árulkodott, amely csak kevés színészünk birtoka. A kamarajellegű tévéjáték Temessy Hédinek és Bulla - Elmának is alkalmat adott arra, hogy tudásuk, képességük, tehetségük néhány csillogó ékkövét megmutassák. (Nemesi) MOZI Békési Bástya: A gyilkos a házban van. Békéscsabai Szabadság: de. 19 és du. 4 órakor: Égig érő fű, 6 és 8 órakor: Pantaleon és a hölgyvendégek. Békéscsabai Terv: A dunai ha)ós. Gyulai Érkel: Ahová lépek, ott fű nem terem. Gyulai Petőfi: 3 órakor: Apacsok, 5 és 7 órakor: Konvoj. Orosházi Partizán: A vasálarcos férfi. Szarvasi Táncsics: 6 és 8 órakor: Csűíak és gonoszak, 22 órakor: Suttogások és sikolyok. «OGQOOOQOQOOOQOOGOQnrMfXXttOOOOOQOQOQOGOCO A Rákospalotán Hő és dolgozó Murai Jenő szobrászművész vaslemezből hegesztéssel készíti érdekes kisplasztikáit. A művész többek között régi mesterségekről, mint például a jeges, a ‘kubikos, a drótos stb. készít sorozatot A képen: Murai Jenő műtermében (MTI-fotó — Fehér József felvétele — KS)
