Békés Megyei Népújság, 1980. január (35. évfolyam, 1-25. szám)

1980-01-08 / 5. szám

1980. január 8., kedd A békésszentandrási Szőnyegszövő Háziipari Szövetkezet je­lentős exportcikke a szőrméből készült szövött szőnyegek. Ezt a terméket főleg a skandináv országokban vásárolják Fotó: Lónyai László Párbeszéd a gazdaságról A közgazdasági ismeret- terjesztésnek talán soha nem volt akkora jelentősé­ge, mint napjainkban, .ami- kpr egyre több ember fog­lalkozik gazdasági kérdé­sekkel, s egyre többen isme­rik fel, hogy a gazdasági feladatok megoldása alapve­tően meghatározza az egyén jólétét. Természetesen nem egyszerű a gazdasági élet — gyakran száraznak tűnő — kérdéseiről színesen, élveze­tesen — s ezzel együtt: szakszerűen írni. Ezt próbál­ta meg Somfai Péter és Wiesel íván „Párbeszéd a gazdaságról” című könyvé­ben. „ „Nem tudtam, hogy ami­kor a közgazdasági szakér­tő szerepét vállalom, ilyen nagy fába vágom a fejszét — írja Wiesel Iván ,a könyv előszavában. — Sokkal egy­szerűbb lett volna, ha köz- gazdasági szakkönyvet írok, hiszen akkor nem kerülök szembe- a közérthetőség csapdáival.” A Magyar Ifjúság szer­kesztősége kérte fel a Figye­lőt egy „koprodukcióban” készülő gazdaságpolitikai sorozatra, melyben a fiatal olvasókat kívánták megis­mertetni ,a gazdaságpolitika legfontosabb elemeivel és törvényszerűségeivel. A két szerző párbeszéd formájá­ban népgazdaságunk fejlődé­sének 38 fontos és időszerű kérdését tárgyalja. „Beszél­getnek” többek között a nép- gazdasági problémákról — gazdasági növekedés, egyen­súly. tervezés, szabályozás — és a vállalati gazdálko­dós legfontosabb kérdései­ről. A „Párbeszéd a gazdaság­ról” című könyvet ,a Kos­suth Könyvkiadó jelentette meg. F. S. P. Túlteljesítette tervét a Centrum áruház Eredményes évet mondhat magáénak a békéscsabai Centrum Áruház. A megle­hetősen sok hiánycikk és az akadozó áruellátás miatt a féléves tervüket nem tudták teljesíteni. Az év második fe­lében a helyi árubeszerzésen kívül más megyékből is szál­lítottak különféle cikkeket, így a tavalyi forgalom elér­te a 143 millió forintot. Ez 103,3 százalékos tervteljesí­tésnek felel meg, amely 9,1 százalékkal több az előző esztendő hasonló időszaká­hoz képest. A cipőosztály az 1979. júniusi árváltozás elle­nére 125 millió forint értékű lábbelit adott el, a műszaki cikkek forgalma pedig elérte a 36 millió forintot. A mé­terosztályon különösen a fal­tól falig szőnyegek voltak kelendőek. Bevált az újszerű kezde­ményezés is. A megyeszék­hely öt textil- és élelmiszer- ipari üzemében tartottak rendszeresen vásárt, könnyít­ve ezzel a nők második mű­szakját. Ezenkívül meghono­sították a kihelyezett Cent­rum hétfőt a ruhagyárban és a kötöttárugyárban. Itt 20 százalékkal olcsóbban lehe­tett kapni ágyneműgamitú- rákat, takarókat, paplanokat. E népszerű hagyományokat ebben az évben is folytatják. Hatszáz gyermek konyhája Ünnepi meglepetésként ad­ták át a dévaványai óvodá­soknak és iskolásoknak a nagyközség teljesen felújított általános iskolai napközis konyháját, amelyet a tanács költségvetési üzeme alakított át. Már 1978 őszén be kel­lett zárni a régi, elavult épü­letet, s attól kezdve az ap­róságoknak — nagy nehéz­ségek árán — a helyi ÁFÉSZ biztosította az étkezést. A több millió forintos fel­újítást a megyei tanács is támogatta anyagilag, így a korszerűvé varázsolt épület­ben, új felszereléssel, beren­dezéssel a 21 itt dolgozó asz- szony december 27. óta — egyelőre az iskolai szünet alatt 400 adag ebédet főz —, január közepétől már hat­száz adagot. Ennek egy ré­szét a község óvodásainak készítik, másik része pedig az iskolásoknak „fő”. A korszerűséget bizonyít­ja: csaknem 10 négyzetmé­teres hűtőkamrával, hasonló zöldség-gyümölcs tárolóval, kifőzőhelyiséggel szerelték fel. Az apróságokat kiszol­gáló étkezőrészen egyszerre 100—120 iskolás étkezhet. Természetesen mindezekhez tartozik az ott dolgozók mun­kakörülményeit könnyítő szo­ciális egység, amelyben kor­szerű öltöző, zuhanyzó ka­pott helyet. —jávor— WWWWVWWMVVWWMMWWWMWMWtWWVW Üjra termelőüzem lesz a múlt századi bánya Gyulatáron. Az Ajkai Szénbányákhoz tartozó, 1800-as években működő bánya mélyebben fekvő szintjén mintegy négymillió tonna szén található. A Bányászati Aknamélyítő Vállalat bakonyi körzetének brigádjai új vágatokat hajtanak ki a szénmezők­höz. A tervek szerint a régi bánya ntódja 1983-ban már ad szenet. A képen: készül a cservári szalagvágat (MTI-fotó — Rózsás Sándor felvétele — KS) Kitüntetés Szeghalomért A közelmúltban fogadták el a szeghalmi Nagyközségi Tanács ülésén azt a rende­letet, amely a „Szeghalomért” kitüntetés alapításáról és adományozásáról intézkedik. A 90 milliméter átmérőjű földszintes lakóépületet, mel­lette emeletes házakat ábrá­zoló plakettet azok a szemé­lyek, dolgozó kollektívák kaphatják, akik hosszú időn át előmozdították a telepü­lés fejlődését. Politikai és tár­sadalmi tevékenységükkel hozzájárultak a lakosság élet- körülményeinek, a gazdálko­dás javításához. Javaslatot az MSZMP nagy­községi bizottsága, a tanács tagjai és bizottságai, a nép­front aktivistái, a munkahe­lyek, párt-, társadalmi és tö­megszervezetei tehetnek. En­nek alapján öttagú bizottság dönt az erkölcsi elismerés odaítéléséről, majd azt a ta­nács végrehajtó bizottsága elé terjeszti, amelynek tag­jai határozatot hoznak. A kitüntetést minden évben augusztus 20-án, Alkotmá­nyunk ünnepén, a tanács el­nöke adja át az arra érde­mes személyeknek, kollektí­váknak. Ismeretterjesztés Okányban Tegnap délután Békéscsa­bán ülésezett a TIT megyei szervezetének ügyvezető el­nöksége. Ezúttal Püski Im­re, az okányi helyi szerve­zet titkára számolt, be az is­meretterjesztés alakulásáról községükben. Okány lakóinak száma alig éri el a 4 ezret, a TIT- tagok létszáma pedig 22. A helyi szervezet 1974-ben alakult és évek óta jól vég­zik munkájukat. Az elmúlt évben 59 előadást tartottak 2512 résztvevővel. A céljuk az, hogy nem az előadások számát növelik, hanem a fiatalokat mozgósítják job­ban az ismeretek befogadá­sára. Több eszmei és anyagi segítséget várnának a hely­beli Haladás Tsz-től. és az ÁFÉSZ-tői. Az okányi beszámolót kö­vetően a jövő végrehajtan­dó feladatairól tárgyalt az elnökség. Kiskorúak védelme Békéscsabán az elmúlt év­ben 260 veszélyeztetett kör­nyezetben élő kiskorút tar­tottak számon. Ez az előző évinél több, kevesebb vi­szont az 1977-es adatnál. A kiskorúakról való szociális gondoskodás a gyámhatóság feladata. Ide tartozik a se­gélyezés, ha szükséges, az állami gondozásba vétel, va­lamint a bűncselekményt elkövető fiatalkorúak elő- és utógondozása. Az elmúlt évben 228 csa­lád összesen 140 ezer forint’ gyámhatósági segélyben ré­szesült a megyeszékhelyen. Rendszeres nevelési segélyt, pénzbeli és természetbeni juttatásokat 33 család 82 gyermeke kapott. Pártfogói felügyeletben 10 utógondo­zott részesült, közülük 8 a próbaidőt eredményesen ki­állta. A gyámhatósági mun­kában eredményesen tevé­kenykedtek a pedagógusok és a gyermekintézmények if­júságvédelmi felelősei, akik jelezték a veszélyeztetett körülmények között élő gyermekeket az illetékesek­nek. Havasak, síkosak az utak A tegnapi havazás újabb munkát adott a KPM Békés megyei Közúti Igazgatóság gépeinek. A -hét végén a megye valamennyi útját járhatóvá tették, majd hét­főtől a már megtisztított utakon igyekeztek a közle­kedésnek megfelelő körül­ményeket teremteni. Tegnap este a KPM Bé­kés megyei Igazgatóságától kapott információ szerint Békés megye valamennyi főútvonala két nyomon jár­ható. Előfordul azonban rö- videbb szakaszokon. hogy jégborda, letaposott hó ne­hezíti, lassítja a forgalmat. Az alsóbbrendű utak szin­te kivétel nélkül havasak, síkosak. Többségük két nyo­mon, kisebb hányaduk vi­szont még csak egy nyomon járható. A közúti igazgatóság gé­pei tegnap déltől szinte megállás nélkül azon fára­doztak, hogy megyénk va­lamennyi útján biztosítsák a forgalmat. Megfelelő vál­tással, éjjel-nappal dolgozott az igazgatóság négy hómaró­ja, 19 hóekéje és 11 sószóró­ja. fl közéletiség iskolái lársadalmi fejlődésünk mai fokán a közélet I demokratikus fej­lesztésének fontos feltétele, hogy mind több emberben keltsük föl a közügyekbe va­ló beleszólás igényét, a kö­zösség sorsáért érzett fele­lősséget^ A szocializmus a néptömegek előtt az egyéni érvényesülés és az állam ügyeiben való részvétel ka­puit szélesre tárta. Politikai és szellemi 'eleiünkben egy­re több olyan fórum van, ahol az emberek elmondhat­ják véleményüket a társa­dalmi fejlődés őket érdeklő, érintő kérdéseiről. Napjaink egyik izgalmas társadalmi kérdése ugyan­csak összefügg a közéletiség- gel: Mit kezdjünk a jelentős mértékben megnövekedett szabad idővel? Mit tegyünk azért, hogy az egyéni kedv­teléstől mind többen jussa­nak el a kisebb-nagyobb kö­zösségért végzett munka vál­lalásáig? Nehéz volna receptet írni arra, hogy a maga zárt vi­lágába begubózó emberben miként ébresszük föl a má­sok, a közösség ügye iránti érdeklődést, hiszen egyik napról a másikra senkiből sem lesz közéleti ember. Ezt is el kell kezdeni, mint bár­mely foglalkozást vagy szak­mát, bele kell jönni a forté­lyaiba — és gyakorolni mi­nél többet. Első hallásra meglepőnek tűnhet fel, ami végül is teljesen magától ér­tetődő: a közélet első gya­korlótere az iskola, tehát a közéletiség próbáit az iskolá­ban kell elkezdem. Ennek az igénynek a ki­elégítése összefügg az iskola alapfunkciójával, a közösségi neveléssel, amelynek a köz­életiség voltaképpen egysze­rű továbbfejlesztését jelenti. Ahol eleven közösségi élet lüktet az iskolában, ott a legtöbb diák rátalál az egyé­niségének és hajlamainak legjobban megfelelő tevé­kenységi területre. Az a lé­nyeg, hogy minél több gye­rek kapjon és vállaljon meg­bízatást az osztályközösség munkájában, vagy az ifjú­sági szervezetben, vagyis a tisztségek ne néhány ,^ki­váltságos” fiatal kezében összpontosuljanak. Emberek, közösségek ügye­it intézni, sorsukat jobbá formálni — emberhez méltó, szép feladat, amit csak mé­lyen átérzett felelősségtudat­tal lehet megoldani. Ma még nem kevésszer találkozha­tunk 'folyton nyüzsgő, szóno­koló, a demokráciára hivat­kozva mindenbe beleszóló, de a munkát és a felelőssé­get másra hárító emberek­kel. Nem ők a mi ideálja­ink. A szocialista demokrá­cia értelme ugyanis nem pusztán a szabad vélemény- nyilvánítás, hanem minde­nekelőtt a legjobb megoldá­sok kialakítása a vélemé­nyek szembesítése útján. Mi­nél nagyobb lehetősége nyí­lik valakinek arra, hogy te­vékenységével, döntéseivel befolyásolja a közügyek me­netét, annál fontosabb, hogy demokratikus jogait szakér­telemmel és nagyfokú fele­lősségtudattal kapcsolja ösz- sze. Felelősségtudat és elköte­lezettség, politikai tájékozó­dási képesség és gyakorlat — elsősorban ezek birtokában válhat valaki közéleti em­berré. Mit tehet ez ügyben az iskola? A maga belső éle­tével legyen színtere a köz­életi tevékenységnek, mo­dellje a szocialista társadal­mi együttélésnek, s váljék fokozatosan olyan demokra­tikus intézménnyé, amely­ben a tanulók átérzik önma­guk nevelésének és vezeté­sének felelősségét, miközben megszerzik az ehhez szüksé­ges képességet, műveltséget, gyakorlatot is. Mind gyakrabban tapasz­talhatjuk, hogy a mai iskola is törekszik e cél elérésére. Nemcsak a középiskolások körében, akiknek már van annyi történelmi ismeretük és társadalmi tapasztalatuk, hogy különösebb pedagógiai Ráhatás nélkül is érdeklőd­nek a közélet, a politika eseményei iránt, hanem az általános iskolákban, az út­törőcsapatokban is. Példá­kért aligha kell messzire mennünk, gondoljunk csak a november végén Debrecen­ben „ülésező” VII. országos úttörőparlamentre, amely jól tükrözte az úttörő korosztály közéleti fogékonyságát. — Okos gyerekek komoly gyülekezete volt ez a ta­nácskozás — mondotta Szűcs Istvánná, az úttörőszövetség főtitkára —, mert a küldöt­tek osztozni kívántak az or­szág gondjaiban, tettekkel hozzájárulni a mi világunk jobbá tételéhez. Középfokú iskoláinkban a KISZ-szervezetek önkor- * mányzati fórumain sok ezer, tízezer fiatal szerez közéleti tapasztalatokat, szembesíti elméleti-politikai ismerete­it a gyakorlattal. A KISZ- szervezetek persze nemcsak az iskolákban, hanem az üzemekben, hivatalokban is alkalmat teremtenek a köz­életi szerepléshez. - Hogy a fiatalok összejövetelei ne fulladjanak szófecsérlésbe, az elmondottakon kívül ar­ra is szükség van: a részt­vevők tisztában legyenek az alapvető állampolgári jogok­kal és kötelességekkel is. Nem ritkák ma már az olyaiv iskolák, amelyekben az osz­tályfőnöki és a világnéze­tünk alapjai órákon gyárak- . ba, tanácsokra, bíróságokra viszik el a diákokat, hogy közvetlen benyomásokat sze­rezhessenek a jogok és köte­lességek gyakorlásáról. Azokban az oktatási intéz­ményekben, amelyekben jó közösségi nevelés folyik, azt figyelhetjük meg, hogy a ta­nár—diák viszony demokra­tikus alapokon nyugszik. Ez utóbbira is nagy szükség van a közéletiségre nevelés­hez. Másutt viszont a hatal­mon, s nem az emberi érté­keken alapuló tekintélyelv uralkodik. Az ilyen helye­ken nem lehet zökkenőmen­tes a közéletre nevelés. Tud­valevő, hogy demokratiz­musra csak demokraták tud­nak nevelni, és érvényes ez a megállapítás a közéletiség- gel kapcsolatban is. D kólái tanulmányaik befejeztével a fiata­lok, munkába állnak. Sokukat az iskolánál „ride­gebb” új környezet félénkké, visszahúzódóvá teszi, egy­szer s mindenkorra elfeled­tetve velük az iskolai köz- szereplést; másoknak viszont a jó munkahelyi kollektívák­ban bontakozik ki igazán a személyiségük. A közéleti- ségnek a munkahelyek is is­kolái, s nem is akármilye­nek. A felnőtteknek, külö­nösen a munkahelyi vezetők­nek a termelés vagy a hiva­tali munka tengernyi gondja közepette nem szabad meg­feledkezniük erről. P. Kovács Imre Új műtrágya-szállítmányok a Szovjetunióból Az új esztendő első, jelen­tős külkereskedelmi megálla­podását írták alá hétfőn a Chemolimpex Külkeres­kedelmi Vállalat székházá­ban. A vállalat egyik legna­gyobb szovjet partnerével, a moszkvai Szojuzpromexport- tal kötött szerződést az 1980- ra szóló műtrágya-és műtrá­gya-alapanyag szállításról. Ennek értéke 71 millió ru­bel. A most megkötött meg­állapodás értelmébeh a Szov­jetunió az idén olyan meny- nyiségben szállít Magyaror­szágra nyersfoszfátot, káli­um műtrágyát, nitrogén mű­trágyát, foszfor műtrágyát és ammóniumfoszfátot, amellyel mintegy 60 százalékban elé­gíthetik ki mezőgazdaságunk műtrágya- és műtrágyaipa­runk alapanyagigényét.

Next

/
Oldalképek
Tartalom