Békés Megyei Népújság, 1980. január (35. évfolyam, 1-25. szám)
1980-01-06 / 4. szám
1980. január 6., vasárnap Barátaink életéből Szovjet gazdaság Négy év mérlege A szocialista integráció útján A15 éves IHTRDNSZMDS f Az INTRANSZMAS budapesti székhaza (MTI-fotó — Potzmann János felvétele — KS) A tizedik ötéves terv első négy esztendejében a szovjet gazdaságot sikerek fémjelezték. Az 1979. évi előzetes adatok szerint 585 millió tonna kőolajat hoztak a felszínre; 94 millió tonnával többet, mint az előző években. A földgáztermelés 40 százalékkal volt nagyobb: meghaladta a 400 milliárd köbmétert (1 milliárd köbméter földgáz körülbelül 1 millió tonna kőolajjal egyenértékű). A villamosenergiatermelés 20 százalékkal nőtt, és eléri az 1245 milliárd kilowattórát — ez több, mint amennyit az NSZK, Franciaország, Nagy-Britannia és Olaszország együttesen termel. Az eltelt négy évben a Szovjetunió nemzeti jövedelme 58 milliárd rubellel, vagyis 16,2 százalékkal növekedett. Az ipari termelés 103 milliárd rubellel, azaz 20,3 százalékkal emelkedett. Sikeres volt az ötéves terv szociális programjának végrehajtása is: az egy főre Románia alapvető gazdasági célkitűzése, hogy a nyolcvanas évek közepére elérje, vagy megközelítse a közepesen fejlett országok szintjét. A következő öt év feladatait a szociális-gazdasági fejlesztés önálló programja tartalmazza, amelyet az RKP közelmúltban lezajlott kongresszusán hagytak jóvá. Ebből kitűnik: a népgazdaság változatlanul dinamikusan gyors ütemben fejlődik a következő évtizedben is, noha a világgazdasági környezet — melyhez Románia egyre több szállal kapcsolódik — nem kínál kedvezőbb feltételeket ehhez. Számszerűsítve: az 1981—85-ös évekre legalább 9—10 százalékos növekedéssel számolnak. (Ez valamivel szerényebb, mint a hetvenes évék második felének programja volt, amikor a nemzeti jövedelem évente 11—13 százalékkal emelkedett.) A román népgazdaság gyors ütemű növekedésének alapja változatlanul az ipar lesz, a maga évenkénti 10 százalékos termelésbővülésével. Az ipar súlya a népgazdaságon belül nemcsak megőrzi a jelenlegi 60 százalékot, hanem még tovább is nő. Jelentős tartalékok vannak a területi fejlesztésben — ezt eddig nem tudták maradéktalanul kihasználni; ezután valamennyi megyében magas iparosítási színvonalat kell elérni. Az RKP kongresszusának irányelvei az egy lakosra jutó termelési értéket évenként 70 ezer lejben jelölik meg — ennek 70 százalékát az iparban kell előállítani. A phenjani hőerőműveket szénnel ellátó tehervagonok ezentúl nem a túlterhelt fővárosi teherpályaudvarra érkeznek meg, mert külön villamosított vasútvonalat építettek ki a bányaüzem és a hőerőmű között. A munkához júniusban kezdtek hozzá, és rekordidő — 80 nap — alatt készültek el vele. Az első tejutó reáljövedelem négy év alatt 13,3 százalékkal nőtt. Következetesen törekszenek a lakáshelyzet javítására: 1979-ben 10 millióan költöztek új otthonba, a négy év alatt pedig több, mint 40 millióan. A Szovjetunióban a lakások alapvetően állami költségvetésből épülnek, a családok a lakásokat ingyen kapják. 1979-ben erre a célra az állam 17,5 milliárd rubelt fordított, többet, mint amennyit védelmi célokra (17,2 milliárd rubel) költ. A társadalmi fogyasztási alapok 1979-ben elérték a 110 milliárd rubelt, a négy év alatt pedig a 410 milliárd rubelt. Ezt az összeget a lakosság kulturális és társadalmi szükségleteinek kielégítésére, a népművelés további fejlesztésére, az egészségügyi ellátás javítására, a dolgozók üdülésének megszervezésére, nyugdíjak és ösztöndíjak kifizetésére fordították. A tizedik ötéves terv első négy esztendeje közül a legA termelés mennyiségi növelése mellett fontos cél az ipar szerkezetének átalakítása is, ez nagymértékben elősegíti majd Románia további bekapcsolódását a nemzetközi gazdasági vérkeringésbe. A szükséges módosítások végrehajtása, az ipar- telepítési elképzelések valóra váltása azonban jelentős beruházási eszközöket igényel. Az elmúlt tervidőszakban a nemzeti jövedelem 30 százalékát fordították felhalmozásra — így megközelítőleg 1000 milliárd lejt költhettek építkezésekre, szerelésekre —, s ezt az igen magas arányt a jövőben is tartani akarják. A román tapasztalatok is bizonyították: elengedhetetlen a különböző beruházások összehangolása a tervezéstől a kivitelezésig. Hiszen, ha egyes ágazatokban késéssel kezdtek hozzá a munkához, akkor más üzemek, objektumok átadása is késett. (Ezért voltak aztán elmaradások az ipari termelésben — főleg a bányászatban, a kohászatban, a vegyiparban, a gépgyártásban). A befejezetlen beruházások száma így évről évre nő, további bonyodalmakat okozva az újabb építkezések - szerelések beindításánál. Másrészt viszont nem kis gondot okoz az új üzemek energiával, nyersanyaggal Való ellátása. A vegyipar — mint kiemelt ágazat — például a következő időszakban is legalább 12 százalékkal növeli évente termelését, márpedig ez az iparág az egyik legnagyobb szénhidrogén-fogyasztó. (A vegyipar fejlődése is jelentősen herszerelvény az új vasúti pályaszakaszon szeptember 8-án gördült végig. A vasúti pályatest építése korábban ekkora távolságban — félévet is igénybevett, most 40 nap alatt végezték el a munkát. A pályaelemek behelyezése 25, a villamos vezetékek szerelése pedig 15 nap alatt fejeződött be, hála az itt dolgozók odaadó, lelkiismeretes munkájának. nehezebb az 1979-es volt a szovjet gazdaság számára. A kemény tél jelentősen megnövelte a tüzelőanyag-felhasználást, tönkretette az őszi vetések nagy részét, a gyümölcsöskerteket, s akadályozta a szállítás munkáját. A nyár pedig igen forró, aszályos volt: ennek következtében 179 millió tonna gabonát gyűjtöttek be, mintegy 60 millió tonnával kevesebbet, mint 1978-ban. (Igaz, ez utóbbi esztendő rekordévnek számított.) A szovjet gazdaság nehézségei azonban nemcsak ezzel magyarázhatók. A termelés hatékonyságának további növelése és a minőség javítása terén 1979-ben a Szovjetunióban sem sikerült a kitűzött célokat teljesen elérni. Erről a megszokott nyíltsággal beszélt az SZKP Központi Bizottságának ülésén Leonyid Brezs- nyev. Hangsúlyozta, hogy a gazdasági élet minden ágában, minden munkaterületen hatalmas tartalékok vannak, de ezek kiaknázásához elengedhetetlen a vezetés színvonalának széles körű emelése, a hiányosságok felszámolása. G. Piszarevszkij, APN—KS közrejátszott abban, hogy Románia jelenleg mintegy 30 millió tonna kőolajat használ fel — ebből csak 13 millió tonna a saját termelés.) Fő feladat ezért a hazai nyersanyag-kitermelés bővítése: kiterjesztik a kőolaj- és földgázkutatásokat, fejlesztik a szén- és lignitbányászatot, atom- és vízi erőműveket építenek. Az energiamérleg egyensúlyának megteremtését 1990-re irányozták elő. A kongresszusi határozatoknak megfelelően — megkülönböztetett figyelmet kívánnak fordítani külföldi adósságállomány csökkentésére is. Ügy tervezik, hogy 1985-ig egyensúlyba hozzák a fejlett tőkés országokkal folytatott kereskedelmet, (Románia velük bonyolítja le árucsere-forgalmának mintegy 30 százalékát.) Elsárgult receptkönyv 1865-ből. A mohorni „Knox” gyárban féltő gonddal vigyázzák minden lapját: a különleges füstölőszerek pontos leírását tartalmazzák. S ezt is olvashatjuk: „Az egész család, a gyermekekkel együtt mécsvilágnál formálta az illatos gyertyákat. Két font gyertya munkabére 25 pfennig.” Az NDK-ban ma is működő „Knox” üzem a legrégibb német füstölőszergyár. A kereslet egyre nő. A Korunkban a szocialista országok között új típusú, komplex nemzetközi gazdasági kapcsolatok alakulnak ki. Erre jó példa a 15 évvel ezelőtt létrehozott INTRAN- SZMAS nevű magyar—bolgár vállalat működése is. Az iparosítás, a termelési folyamatok gépesítése és automatizálása felvetette az anyagmozgatás és raktározás gondjait. A nehéz gépalkatrészek, öntvények mozgatása, az alkatrészek szalagszerű összeszerelése korszerű görgősorokat, szállítópályákat követel. A raktározás nehézségei is egyre égetőbben sürgették egy olyan nemzetközi összefogáson alapuló vállalat megalakítását, amely több ország kutató és tervező tevékenységét hasznosítja az anyagmozgatással kapcsolatos műszaki gondok megoldására. Kezdetben mindkét országban kevés tapasztalata volt a szakembereknek; sem a bolgár, sem a magyar gépipar nem volt igazán felkészült. Az üzemi anyagmozgatás fejlesztését, az automatikus rakodó- és emelőgépekkel felszerelt hatalmas ipari raktárak tervezését és megépítését csak szocialista munkamegosztás alapján lehetett elképzelni. A két szocialista ország az INTRAN- SZMAS létrehozásával úttörő vállalkozásba kezdett, akkoriban ugyanis még nem működtek olyan nemzetközi gazdálkodó szervezetek, amelyek hasonlóan széles körű tevékenységet folytattak volna. Ma az INTRANSZMAS az első kapavágástól a kulcsátadásig vállal mindenfajta raktárépítést és -gépesítést. A közös vállalat Szófiában és Budapesten működik. A megalakulást követő évben 700 fős létszámmal 37 millió forint értékű munkát végeztek, a múlt évben az 1760 fősre bővült vállalat termelési értéke 320 millió forintot ért el. A vállalat dolgozói közül 1200-an BulgáriáTöbb mint tíz éve önálló szervezet a Lengyel Üzemegészségügyi Társaság. Központja Lódzban van, elnöke dr. Med. Habil. Janusz Indulski professzor, a Lódzi Munkaegészségügyi Intézet igazgatója. „Knox” cég jelenleg több mint 40 millió darab gyertyát szállít, nagyrészt exportra, még a tengerentúlra is. Az áru 24 darabonként kis dobozkába kerül, rajtuk a cégjei: a pipázó emberke. A 40 millió gyertyát mindössze kilencen készítik, modem berendezésekkel. Szinte elképzelni is nehéz, hogy állították elő régen darabonként, kézi formálással az illatos gyertyácskákat. e■ i(Fotó: ADN/ZB — KS) bán és 560-an Magyarországon végzik munkájukat. Tervezőik, tudományos munkatársaik, közgazdászaik és tapasztalt szerelőmunkásaik már nemzetközi tekintélyt szereztek '— ezt bizonyítják a beérkező megrendelések és az elkészült létesítmények mind a szocialista országokban, mind az NSZK-ban, Irakban, Líbiában és Szíriában. Másfél évtized alatt ösz- szesen mintegy 10 ezer tervezési és építési munkát végeztek. A megrendelések beérke- ' zése után felosztják a tennivalókat a vállalat magyar és bolgár részlege között. A rakodódarukat például Magyarország gyártja, a raktári szállítóeszközöket Bulgária. Pneumatikus szállítórendszert csak a bolgár ipar hoz A társaság célul tűzte ki a munkaegészségügy területén végzendő kutatások előmozdítását, s az üzemegészségügyben tevékenykedő orvosok és ápolónők szakképzettségének növelését. Rendszeresen szerveznek tanfolyamokat, konferenciákat, ahol a munkaegészségügy legújabb eredményeit teszik közkinccsé. A társaság ma 8000 orvost, 3000 fogorvost és 9000 üzemi ápolónőt számol tagjai között. Hozzájuk csatlakozott számos biológus, biokémikus, gyógyszerész és laboráns is, akik a munkahigiéniai osztályokon, a járványügyi állomásokon és munkaegészségügyi intézetekben foglalkoznak az üzemegészségüggyel. Lengyelország húsz városában van a társaságnak helyi csoportja és számos érdekes szakágazata, így többek között a fogászat, a munkafiziológia, az ergonómia, a toxikológia, az üzemegészségügy-történet, a trópusi egészségügy, a tengeri egészségügy, az általános munkaegészségügy és a foglalkozási betegségek témakörében. A kutatások mellett a mindennapi élet feladataiban is elismerésre méltó eredményekről számolhat be a társaság. Közreműködésükkel és ösztönzésükre évről évre fejlődik az üzemegészségügyi ellátás szintje Lengyelországban. Az üzemegészségügyi szolgálat jelenleg 7 millió üzemi munkásra terjed ki. A hálózat szélesítésével 1990-ig már 10 millióan részesülhetnek üzemorvosi ellátásban. létre, raktári automatikus vezérlőberendezést viszont Magyarországon terveznek és készítenek. Hazánkban a Ganz-MÁVAG gyártja az INTRANSZMAS részére a szükséges darukat és a nagyobb berendezéseket, a Csepel Művek gyárai pedig a raktári szállítórendszereket. Jelenlegi legnagyobb munkájukat Pakson végzik: 18 méteres, 2x160 tonna emelőképességű darupályát építenek — ezzel emelik majd át a Dunán hajókon érkező hatalmas gépeket a partra. A vállalat egy másik, új tevékenységi köre: az öntödei anyagmozgatás gépesítése. Különleges görgősorokat terveznek a súlyos öntőformák mozgatására, a nehéz fizikai munka megkönnyítésére. Bermann István Nyugdíjas parasztok 1978. január elsején lépett hatályba Lengyelországban äz a nyugdíjtörvény, amely először biztosított lehetőséget a falusi lakosságnak — az iparban és a népgazdaság más területein dolgozókéhoz hasonlóan — nyugdíjra. Az azóta eltelt több mint másfél év alatt 110 000 parasztgazda vonult nyugdíj- fia. Közülük több mint 70 ezren utódaiknak, a többiek pedig az államnak adták át gazdaságukat. A számítások szerint 1980 nyaráig újabb 250 000 idős paraszt megy nyugdíjba; gyakorlatilag valamennyi 80 éven felüli, egyénileg gazdálkodó paraszt. A nyugdíjkorhatár — itt is — férfiaknál 65, nőknél 60 év, A havi nyugdíj összege 1500 és 6500 zloty között változik. A nyugdíjazás feltétele, hogy az idős paraszt utódjára írassa, vagy az államnak eladja a gazdaságát; a nyugdíjazást megelőző három évben az államnál 15 000 zloty értékű árut értékesítsen — ez megfelel körülbelül három közepes súlyú hízott sertésnek — és (ez már inkább az ezután nyugdíjba menőkre vonatkozik) csekély összegű nyugdíjjárulékát befizesse. Jár a nyugdíj olyanoknak is, akik a második és harmadik feltételnek nem tettek teljes mértékben eleget, azonban akkor kisebb a nyugdíj összege. Az eddigi adatok szerint az átlagos nyugdíj összeg 2400 zloty, de vannak ennél jóval magasabb nyugdíjak is. Románia Növekedés és egyensúly Koreai NDK Vasútvonal 80 nap alatt Faragó András NDK Illatos gyertyák Lengyelország Üzemegészségügy Lengyelország
