Békés Megyei Népújság, 1980. január (35. évfolyam, 1-25. szám)
1980-01-27 / 22. szám
1980. január 27., vasárnap Százezrek konyhája — Én egyszerűen nem értem az asszonyokat — mondja bosszúsan a Hazai Fésűsfonó- és Szövőgyár egyik vidéki gyáregységének munkásellátási csoportvezetője: — nemhogy azt a fél órát sajnálják maguktól, amíg az üzemi ebédlőben kényelmesen megebédelhetnének, de még azt a tíz percet is, hogy megtöltessék az ételhordót a családnak, kétfogásos üzemi menüvel! Pár évvel ezelőtt ugyanis be akarták vezetni az üzemi konyhán a hazavihető előfizetéses menü főzését, hogy megkönnyítsék a — túlnyomórészt bejáró — munkásnők második műszakját. A kezdeményezés azonban, érdeklődés hiányában nem bontakozhatott ki. Négy húsosnap az étrenden (Hauer Lajos felvétele — KS) — Inkább eszik a hazulról hozott hideg kosztot, de műszak végén rohannak a buszhoz, vonathoz, be nem lépnének az üzemi étkezdébe! Csupa irodai dolgozó ül most is az asztaloknál: műszakiak, adminisztrátorok, pedig az ő kalóriaigényük fele annyi, mint az egyszerre több gépen dolgozó fizikai munkásnőké. Csakhát az irodistáknak belefér az ebéd a munkaidejükbe, mert ők fél négyig dolgoznak! CSAK. MINDEN HARMADIK... — Kik és hányán veszik igénybe az üzemi konyhát? Sebestyén Miklós, a Belkereskedelmi Minisztérium osztályvezetője ezt mondja: — A munkahelyi közétkeztetést 1978-ban összesen 1 millió 410 ezer dolgozó vette igénybe, az összes munka- vállalóknak mintegy 38 százaléka. Ez az arány hosszú évek óta nem növekszik. Pedig a rendszeres étkezés, a meleg ebéd nem fölösleges luxus! — ellenségük önmaguknak az emberek? Vagy ennyire rossz az üzemi koszt?! — Az üzemi közétkeztetésben való részvételt épp úgy a táplálkozási szokások motiválják, mint a családi ünnepek évtizedek óta változatlan étrendjét egyes vidékeken. De nemcsak a szokásokat kell elítélnünk, hanem azt a szemléletet is, amellyel egyes gazdasági vezetők kezelik a munkahelyi közétkeztetés kérdését. — Ellenzik talán?! — Mondjuk úgy, hogy nem propagálják. Köztudott, hogy a munkahelyi közétkeztetés vállalati hozzájárulással történik. Az ebéd árának egy részét a dolgozó, másik részét a vállalat téríti. Ezt a vállalati hozzájárulást a jóléti, szociális és kulturális alapból fedezik; ugyanabból, amiből a vállalati gyermekintézmények fenntartási költségeit, az üdülési hozzájárulást, a szociális segélyeket, és így tovább. Nos, minél többen veszik igénybe a közétkeztetést, annál több dolgozónak kell hozzájárulást fizetni. Így aztán nem szorgalmazzák a dolgot. Végül, ami az üzemi koszt minőségét illeti, arról kérdezze meg az illetékeseket: a vendéglátókat. KEVÉS PÉNZBŐL JÓT A Pestvidéki Vendéglátó Vállalat hálózata több megyére kiterjed. Ilosvai Ár- pádné kereskedelmi igazgatóhelyettes a falon függő térképen mutatja, mekkora terület tartozik hozzájuk, elsősorban munkahelyi ellátás — üzemélelmezés — szempontjából, de ahol a helyi tanács igényli, ott a lakosság ellátásában is részt vesznek. Budapesten kívül Pest és Komárom megye az Övék, de Bács-Kiskunban is van gyermekélelmezési báziskonyhájuk, Fejér megyében pedig honvédségi kantinokat látnak el. — Aki maga is háziasz- szony, tudja, mekkora feladat kevés pénzből változatosan és jót főzni — kezdi Ilosvai Árpádné. — A munkahelyi étkeztetés átlagos nyersanyagnormája a vállalatunknál tavaly július 23-a előtt 8,67 forint volt, az áremelések után 10,99 forintra emelkedett, a magas építőipari normákat is beleértve. Nos, ennyi pénzből nem könnyű gazdálkodni. Három éve elindítottunk egy korszerű táplálkozási programot. E program keretében az a célunk, hogy a fölöslegesen magas kalóriatartalmú, nehéz, túl zsíros ételek mellett — olykor helyettük — új ízekkel ismertessük meg a dolgozókat, s olyan tápanyagokkal, amelyeket eddig többnyire nélkülöztek, vagy csak kis mennyiségben kaptak meg. Így vezettük be például a Gödöllői Agrártudományi Egyetem konyháján a franciasalátát, a sajtmártást, a Ganz-MÁVAG-ban a különböző rántott szeletekhez választható tartármár- tást, a gödöllői Ganz Árammérőgyárban a svéd gombasalátát és így tovább. Két nagyüzemben az eléggé elterjedt kímélő étrenden kívül speciális só- és folyadékszegény, valamint diabéte- szes diétát is kínálunk a dolgozóknak. A saját kezelésű üzemi konyhákkal ellentétben, a Pestvidéki Vendéglátó Vállalat á la carte étkeztetést is nyújt; ahol pedig menürendszer van, ott is igyekszik többféle második fogásról gondoskodni, hogy ki-ki megtalálja a kedvére valót az étlapon. IRANYÉTLAPOK Konyha-, illetve üzletvezetőink a Belkereskedelmi Továbbképző Intézet szervezésében ötévenként továbbképzésen vesznek részt, amelyeken a vállalati gazdálkodás és a munkajog mellett fontos tantárgy a korszerű táplálkozás és a táplálkozásélettan is. Ezenkívül irányétlapokat készítünk a heti étrendek összeállításához. — Milyen útmutatást, ötleteket adnak ezek az irányétlapok? — Azt, hogy a bőséges, otthon fogyasztott vasárnapi ebéd után, hétfőn lehet egy kicsit takarékoskodni a nyersanyagnormával, így több juthat másnapra; hétfőre általában csökkentett — 5 dekás — húsadaggal készült levest, utána főtt tésztát: sajtos makarónit vagy — az édesszájúaknak — szilvás gombócot; hogy hetente kétszer adjanak főzeléket húsfeltéttel, kétszer húsételt körettel, és egyszer legyén sütemény, harmadik fogásnak. A négy húsosnap egyikén feltétlenül baromfi szerepeljen az étrendben, adagonként 15 dekagramm. — Ugye tudja, hogy sokan szidják az üzemi konyhát: „Már megint grízes tészta!” Vagy: „Ezt a húsadagot nagyítóval kell a tányéron megkeresni!” — A nyersanyagnormák szigorúak, mi többet és jobbat csak akkor adhatunk, ha emeljük az árakat. Ehhez vagy a vállalati hozzájárulást kellene növelni, vagy a dolgozó által befizetett ebédpénzt. Ahol ezt vállalták — mint az építőiparban — ott többet tudunk nyújtani. Egy dologra mindenesetre vigyázunk: senki ne „takarékoskodjék” a dolgozó zsebére: kérésünkre az üzemi konyhák dolgozóit éppúgy, ellenőrzik kilépéskor a rendészek, mint a vállalat többi munkavállalóját! Nyíri Éva Autó — motor n szem és a sebesség A látásnak a közlekedésben elsőrendű szerepe van: a gépjárművezető döntéseinek, cselekedeteinek mintegy 90 százalékát az határozza meg, amit lát. Kísérletek tanúsága szerint az átlagos gépkocsivezetők a nagyobb távolságot csak jelentős hibaszázalékkal tudják megbecsülni. Kisebb távolság esetén — mintegy 50 méterig — viszont a becslés majdnem megegyezik a tényleges távolsággal. Például a 100 méteres távolságot 110—120— nak, a 200 méteres távolságot csaknem 300-nak vélte a kísérleti vizsgálatokban részt vevők nem kis hányada. A sebességbecslés vonatkozásában sem jobb a helyzet. A saját és a szemben közlekedő jármű sebességének megítélésében egyaránt általános jelenség az alábecslés. Ezt persze a környezet is befolyásolja: szűk utcában haladva a járművezető túlbecsüli a sebességet, széles, sík terepén viszont a valóságosnál kisebbnek véli (ez utóbbi érvényes rossz látási viszonyok esetére is). Egy kísérletsorozat alatt nem volt ritkaság, hogy a 130 km/óra sebességgel szemközt haladó jármű tempóját 80— 90 km/óra értékűnek vélték az autóvezetők. A problémát tovább bonyolítja, hogy a sebességnövekedésével csökken az a látómező-zóna, amelyre a figyelem összpontosul. Belátható tehát, hogy az előzéses balesetek gyakorisága annak köszönhető, hogy az emberi szem sem csalhatatlan. Aki tehát előzésbe kezd, gondoljon a defenzív vezetés alapszabályára: ha valami miatt kételye támad, előzzön-e vagy sem, akkor cselekszik helyesen, ha a nem mellett dönt! A helyes távolság- és sebességbecslés persze nemcsak az előzésnél lenne fontos, hanem a közlekedés sok más mozzanatánál is, így például a követésnél. Az úgynevezett „ráfutásos” balesetek a világon mindenütt sok gondot okoznak. Egy svájci felmérés szerint az autópályákon az összes balesetek több. mint 20 százaléka a követési távolság helytelen megválasztásából adódik. Ebben az esetben az emberi látás egy másik gyengéje is szerepet játszik, az, hogy az előttünk menő vagy mögöttünk érkező autó haladását nem eléggé „térhatásúan” látjuk. Erre már meglehetősen régen rájöttek, s éppen ezért találták ki, tették kötelezővé a féklámpát. Így azután már egy újabb tényező is felhozható a balesetek magyarázatául, a rossz reakciókészség, amiben a szemnek már csak másodlagos szerep jut. A helyes követési távolság megválasztása és „beállítása” — az egyes sebességi értékekhez tartozó fékutak ismeretében — jó szemet kíván (és sok-sok tapasztalatot). Talán nem lesz haszontalan feleleveníteni, hogy a lakott területeken megengedett 60 km/óra sebességgel haladó jármű féktávolsága száraz úton 18, csúszós úton pedig 36 méter (a csúszósság foka, a gumik állapota és több más tényező persze még erősen módosíthatja ezeket az értékeket). Akiknek rossz a távolság- és sebességbecslő képességük, azok számára a követési távolság időegységben való „felmérését” javasolják a szakemberek. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy legalább annyinak .kell lennie a követési távolságnak, mint amennyit az autónak — az adott sebességgel — 2 másodperc alatt kell megtennie. A minimális követési távolságot tehát 2 másodperc körül kell megválasztani, ami némi gyakorlással könnyen elsajátítható. B. I. Tudomány — technika Képek az írógép történetéből Si-icKtiiSKwm Napjaink nélkülözhetetlen eszköze az írógép, amely nemcsak az írást könnyíti meg, hanem az olvasást is, hiszen leginkább a gyógyszerészek a megmondhatói, hogy sokszor milyen nehéz kisila- bizálni a kézírást. Talán az angol Henry Mill is ilyen nehézségekkel találta magát szemben, amikor elhatározta; olyan írókészüléket szerkeszt, amely jól olvasható, egyforma betűkből építi fel a szavakat, mondatokat, a sorokat. 1713-ban el is készítette a gép egyetlen példányát — mégpedig teljes egészében fából —, de ez nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket: sem szebb, sem gyorsabb nem lett a vele való írás. Ezután egymást követték a különféle írógépkonstrukciók (köztük a magyar Kempelen Farkasnak a zongorához hasonló billen- tyűzetű írószerkezete), de csak 1833-ban sikerült ösz- szeállítani egy olyan írógépet, amelyről feltalálója — Xavier Progin francia nyomdász — ki merte jelenteni: „Bizonyos gyakorlás után e géppel ugyanolyan gyorsan lehet írni, mint kézzel.” Progin szabadalmában jelent meg először a ma is használatos betűkar és a betűkosár, de az egész betűszerkezetet még minden leütés után kézzel kellett „továbbléptetni”. Mintegy 180 esztendőnek kellett eltelnie az első kísérletek után a „tökéletes” írógép megjelenéséig. Az Amerikába kivándorolt német műszerész, Franz Xaver Wagner 1890-ben szabadalmat jelentett be olyan írógépre, amely mind formájában, mind szerkezetében megközelíti mai utódait. E szabadalom alapján a később világhírűvé vált Underwood cég elkezdte ontani a gyárilag nagy sorozatban készült írógépek százezreit, sőt millióit. Valójában ettől az időponttól számíthatjuk az írógép széles körű elterjedését. A mai írógépek joggal nevezhetők a finommechanika mesterműveinek, hiszen minden példányt több, mint 2000 gondosan megtervezett és pontosan gyártott alkatrészből állítanak össze. Képeink: ősi írógéiptípusok (KS). Haldokló csillagok A megfigyelő csillagászat az utóbbi években fontos felfedezéseket tett. Ma már a csillagászok és a fizikusok kísérletileg tanulmányozzák azokat a folyamatokat, amelyek a haldokló csillagok — a neutron csillagok és valószínűleg a fekete lyukak — környezetében játszódnak le. A haldokló csillagok természete elvileg különbözik mindattól, amit ez idáig a világegyetemmel kapcsolatban tudtunk. A csillagok nem örök életűek: születnek, élnek és elpusztulnak. A csillagképződés után a csillag addig él, ameddig magenergiaforrása ki nem merül. A csillag élettartama nagy mértékben függ a tömegétől. A mi Galaktikánk kb. 10 milliárd éves. Itt a nagy fényű és nagy tömegű csillagok aránylag ritkán fordulnak elő. Mérések bizonyítják, hogy Galaktikánkban eddig több millió „halt meg”, de nyomtalanul mégsem tűntek el. Az energiájuk utolsó tartalékait felhasználó csillagok összezsugorodnak, tömegük rendkívül sűrűvé válik. Az ilyen haldokló csillagokat fehér törpéknek nevezték el. A további zsugorodás folyamán, ha a fehér törpe átmérője elérte a kb. 10 kilométert, már neutroncsillagnak kezdik nevezni a csillagászok. A csillag haldoklásának utolsó szakaszában a zsugorodás tovább gyorsul, és amikor eléri a gravitációs átmérőt, „fekete lyuk” lesz belőle.
