Békés Megyei Népújság, 1980. január (35. évfolyam, 1-25. szám)
1980-01-27 / 22. szám
1980. január 27., vasárnap o ISUsHMM„Ablakunk az Elbára néz” A napokban levél érkezett Drezdából. Aki írta — Barna Mária —, az NDK- ban dolgozó Békés megyei fiatalok egyike, öt még a múlt év októberében ismertük meg, amikor Békéscsabán, az SZMT-székházban összegyűlt lányokat és fiúkat a különböző szervek képviselői hivatalosan is tájékoztatták az utazással, a külföldi munkavállalással, a kinti életmóddal stb kapcsolatos ismeretekről, és alaposan felkészítették őket a várható feladatokra. Nos, idézzünk a levélből, amelyből hitelesen kirajzolódik a búcsúzástól a „honfoglalásig” terjedő időszak több epizódja, s az új helyzetből fakadó élmények, érzések pillanatnyi benyomások sorozata. Azt hiszem, nem szükséges kommentálni a levelet, hiszen a magyar fiatalok kedvező fogadtatásáról, a színvonalas életkörülményekről szóló beszámoló mindennél jobban kifejezi azt, hogy az NDK vállalatai valóban a kölcsönös bizalom, a jó együttműködés, a gyümölcsöző kapcsolatok továbbfejlesztése jegyében cselekedtek és cselekednek a jövőben is. —y—n * „Az elválás — drága szüléinktől, testvéreinktől, rokonainktól, kedves ismerőseinktől, munkahelyünktől, s mindazoktól, akik számunkra jelentettek valamit — borzasztó volt! Bizony vegyes érzelmek töltöttek el, és mindenkiben ott kavargóit a kérdőjelek sokasága. Vajon miként lesz? ... Hogyan fogadnak? ... Milyen lesz a jónak mondott német— magyar kapcsolat, meg mindaz, ami az NDK-ban munkát vállaló magyar fiatalokra vár ... Itt meg kell említenem, hogy a kiutazást megelőzően valamennyi érdekelt megye két személlyel képviseltette magát Szegeden, a KISZ-vezetőképző táborban. Vajda Gabriella és én, azon szerencsések közé tartoztunk, akik meghívót kaptak a KISZ-bizottságtól. A táborban töltött négy nap felejthetetlen marad számunkra. Csak felső fokon lehet szólni az ott végzett munkáról. Örömmel vettük tudomásul, hogy a meghívás nemcsak megtiszteltetés, hanem egyúttal bizalom is az elkövetkező évekre. Ez most beigazolódott. A kiutazó magyar fiatalok a hazaitól eltérő szokásokkal, jogszabályokkal találkozhatnak az NDK-ban, s ezeket mindenkinek tiszteletben kell tartania. Az előírások, a rendeletek nem ismerete ugyanis nem mentesít a felelősségre vonás alól. A vonaton kaptuk kézhez többek között a szolgálati útlevelet. Azt hiszem, a mindenki által kedvelt Gál Sándorné (Osika), a megyei tanács főelőadója is fellélegzett. Befejezett egy olyan több hónapos munkafolyamatot, amely teljes odaadást, összpontosítást követelt tőle, s mindezt mosolyogva tudta végigcsinálni. Köszönjük neki, hogy sokat segített a nagy bizonytalanságban... Tizenkét órás utazás után különvonatunk másnap délben érkezett meg Drezdába. Amilyen kegyetlen volt az elválás, most olyan szeretetben, fogadtatásban volt részünk. Az ál-< lomás dugig volt magyar fiatalokkal. Hatalmas transzparensekkel, üdvrivalgások közepette fogadtak bennünket. Noha nem ismertük őket, mégis határtalan lelkesedéssel öleltük, csókoltuk egymást, ők, mint édes szülőhazájuk hírnökeit üdvözöltek minket, mi meg az ismeretlen földön, megtett első bizonytalan lépések egyengetőit láttuk bennük ... Sírtunk, nevettünk, s kavarogtak fejünkben' a gondolatok. Mindezt a vállalatok vezetői félrevonulva, megértő szeretettel hagyták; és várták, hogy felfokozott érzelmeink végül is lecsillapodjanak. Ezután megkezdődött az adatok statisztikaszerű egyeztetése. Az állomásról külön jármű szállította el a bőröndjeinket, amelyekből valóságos hegy alakult ki pillanatok alatt. Mi pedig kényelmesen, kézitáskánkat magunkhoz véve, buszra szálltunk. Ebéddel vártak bennünket, s ekkor megkóstolhattuk az első német ételspecialitást. Az étkezés után megállapihattuk — ami azóta már többszörösen beigazolódott —, hogy a németek legalább annyira szeretnek jót és sokat enni, mint mi, magyarok. Ebéd után egy tiszteletkört tettünk a városban, és nagyon érdekelt: milyen lesz a lakás, ahol élni fogjuk a mindennapi életet. Végül a busz megállt a Flórián-Geyer Strasse 48. számú ház előtt. Mi a 10 emeletes épület egyik lépcső- házát kaptuk meg. Körülöttünk 10 és 14 emeletes házak magasodnak az Elba partjától mintegy 100 méterre. A környezet lenyűgözött mindenkit. Vártuk, milyen lesz az új otthonunk. Ezek voltak a leghosszabb percek mindaddig, amíg a II. emeleti 4. sz. lakás ajtaján be nem léptünk. A vélt elképzelés és a valóság közös nevezőre jutott! Az ámulattól bizony sokáig nem tudtunk megszólalni. Elénk tárult, az a 3 szobás, erkélyes, tágas előszobából, konyhából, fürdőszobából álló lakás, amely — valljuk be —még a képzeletünket is fölülmúlta. Minden a tisztaság fényében ragyogott; frissen festve, tapétázva, s természetesen berendezve találtuk a helyiségeket. Központi fűtés, jól felszerelt konyha (a poharaktól kezdve, az evőeszközön át a fazekakig), a hideg, meleg vízzel ellátott fürdőszoba valamennyiünk kényelmét szolgálja. Mindezért nem kell fizetünk — bármilyen hihetetlenül hangzik is. A lakások közös helyiségeinek tisztán tartásáért, az ágynemű mosásáért a vállalat felelős. A berendezési tárgyak megóvásáról a magyar fiatalok gondoskodnak. Cserében ezért — úgynevezett lakástisztántartás jogcímén — még mi kapunk 10-10 márkát havonta. Az „Ottó Schön” Messelektronik nevű vállalatunk művelődési intézményeit, sportlétesítményeit, uszodáit azóta már birtokba vettük. Szórakozásra, egyéb társas összejövetelekre a pince egyik berendezett részében, a klubban nyílik lehetőség. Mosáshoz, szárításhoz programozott automata gépeket használunk. Egyszóval kényelmesen elhelyezkedtünk a lakásban, ahonnan gyakran megcsodáljuk a környéket. Ablakunk az Elbára néz. Az álomból valóság lett!!! Vállalatunk vezetői eddig is mindent megtettek azért, hogy biztosítsák a jó munkához, és zökkenőmentes beilleszkedésünkhöz szükséges feltételeket.. * A közönség mindenütt szeretettel és sok-sok tapssal fogadta műsorukat. A legnagyobb sikere talán annak a számnak volt, amely a népszerű szovjet táncdal- énekesnő, Álla Pugacseva révén vált közismertté, és a címe, „Egy király mindent megtehet”. Ez a szám is szerepelt, mégpedig orosz nyelven a Sigma műsorában, s hogy az együttes tagjai is kedvelik ezt, bizonyítja; magyar szöveggel jelenlegi ösz- szeállításukban is szerepel. S hogy mi történt a pen- zai szereplés óta? Hazaérkezésük után 3—4 nappal már próbát tartottak, készülődve az új szezonra, a Sigma- klubestekre. Teljesen új műsort állítottak össze, a slágerlisták vezető diszkószámaiból. Így játszanak többet a legújabb Boney M- nagylemez és Donna Summer számaiból. Több saját szerzeményt is előad az együttes. A Sigma-klubestek — melyek igen népszerűek a megyeszékhely közönsége körében — az idén a szokásosnál később, csak februárban kezdődnek a Körös Szálló éttermében. Az első Szig- ma-est február 8-án, a második február 28-án lesz, ezt követően pedig egészen júniusig minden hónap utolsó péntekjén hallhatja a közönség Békéscsabán „Sigmáé- kat”. Szállóigék, aforizmák Credulitas damno sólet esse puellis. A hiszékenység ártalmas szokott lenni a lánykáknak. (Ovidius, Heroid, 17, 39) # Crescentem sequitur cura pecuniam. A pénz szaporodásának velejárója a gond. (Horatius, Carm. 3,16,17) * * Crescit audacia experimen- to. A gyakorlat növeli a merészséget. (Plinius, Epist, 9, 33, 6) (Szabó György: Sötétben tündöklőbb a fény című könyvéből válogattuk az idézett római szállóigéket, aforizmákat.) A sigma a görög ábécé 18. betűje — és egy igen népszerű békéscsabai amatőr együttes neve. „Sigmáék” minősítéséről csak ennyit: 15 éves tevékenységük elismeréseképpen 1979-ben megkapták a „Szocialista Kultúráért” kitüntetést. Szeptember második felében, a Békés megyei kulturális delegáció tagjaként a szovjetunióbeli testvérmegyében, Penzában járt az együttes, ahol megállták a helyüket. A Penzanszkaja Pravda című lap szerint jeles sikereket értek el, amelyre méltán büszkék az együttes tagjai. A penzai szereplés nehéz feladat elé állította őket: az ott töltött 10 nap alatt kilencszer léptek fel, kilenc különböző helyen. Crescit amor nummi quantum ipsa pecunia crescit. Amilyen mértékbem gyarapodik a fillér, úgy nő a pénz szeretete. (Iuvenalis 14, 139) Sigma-klub ismét „...fúrtunk, faragtunk, dekoráltunk” Az elmúlt hónapokban jól sikerült programjai révén többször hallatott magáról a mezőkovácsházi ÁFÉSZ ifjúsági klubja. A hír azért érdemel megkülönböztetett figyelmet, mert egy évvel ezelőtt egy fiatal kovácsházi olvasónk levelében még a következőket írta: „Községünkben a fiataloknak nagyon kevés szórakozási lehetősége van... nagyon kevés rendezvény van, ami lekötné, illetve igényelné a fiatalság szabad idejét”. A levél nyomán készített riportban — amely 1979. február 18-án jelent meg a Minimagazinban — szó esett arról is, hogy volt ugyan egy AFÉSZ-es ifjúsági klub, ahová szerettek járni a fiatalok, de már az is a múlté. Ilyen előzmények után érthető tehát, hogy érdeklődéssel figyeltük a kovácsházi klubhíreket, majd a közelmúltban felkerestük Halasi Máriát, a mezőkovácsházi ÁFÉSZ KlSZ-titkárát, akivel munkahelyén, a Mozaik Áruház irodájában ültünk le beszélgetni. — A KISZ kezdeményezésére alakult ez a klub — meséli Marika —, hivatalos engedélyünk még nincs is, vártuk, hogyan alakulnak a dolgok. Fél éve, úgy július óta beszélhetünk rendszeres klubéletről. Az ÁFÉSZ megvette nekünk a mostani épületet a bútorbolt udvarában, ahol korábban a KIOSZ volt. így három helyiség birtokába jutottunk. Igazán szerencsések vagyunk, a szövetkezet sokat segít a KISZ-nek. Tehát megkaptuk az épületet azzal, hogy a miénk, hozzunk ott létre klubot. Nagy lelkesedéssel láttunk munkához, fúrtunk, faragtunk, dekoráltunk, kifestettük a szobákat, rendbe hoztuk a régi berendezéseket. Nos, így kezdődött. — Ügy hallottuk, korábban volt egy ÁFÉSZ ifjúsági klub. Azzal mi történt? — Valóban volt, úgy 3-4 éve, egy jó klubunk, de azt az épületet lebontották. Volt ugyan az elmúlt években is egy klubhelyiségünk, de az olyan kicsi, hogy tíznél többen nem jöhettünk össze, ott szórakozni nem lehetett. — Kevés a szórakozási lehetőség — egy évvel ezelőtt erről panaszkodott levelében egy kovácsházi fiatal. — Igen, tudtam a levélről, mert az írója megkérdezte tőlem, fel merje-e adni. Azóta sok minden történt. Bevezették a kultúrházban a diszkót, pillanatnyilag nem tudom mi a helyzet, de tavaly decemberben minden szombaton szórakozhattak ott a fiatalok. Az az igazság, ha valamit szeretnénk elérni, azt meg is tudjuk valósítani. Legalábbis itt nálunk ez a helyzet. Nagyon szerettünk volna például a klubba egy tévét venni. Hát nem ment könnyen, de végül is sikerült, az ÁFÉSZ hozzásegített bennünket, és ebben, gondolom mellettünk szólt, hogy látták a vezetők, jól mennek a dolgok az ifjúsági klubban. — Térjünk is vissza a klubhoz. Kialakult-e már a „törzsgárda”, és az eddigi programok közül melyek voltak a legsikeresebbek? — Érdekesen alakult a helyzet. Ügy képzeltük, hogy lesz 15—20 ember, aki rendszeresen jár a klubba, és hozzájuk jönnek még azok, akik alkalmanként látogatnak el. Ezzel szemben a valóság: állandóan változik, mégpedig a programoktól függően a közönség. Persze, vannak úgy 15—20-an, akik mindig eljárnak. A klub egyébként a KISZ keretében működik, programjait beépítettük akcióprogramunkba, és anyagilag is a KISZ finanszírozza. A KlSZ-vezető- ségben dolgozó kultúrfele- lőssel a klubvezető, Perlaki Erzsébet egyezteti a terveket, programokat. Hogy mik az eddigi legsikeresebb rendezvényeink? Jól sikerült a megnyitó; voltunk vagy 70— 80-an, és nemcsak kovácsháziak, a környező községekből is sokan eljöttek. Itt ismertettük a tényt, hogy megalakult a klub, aztán játékos vetélkedőt rendeztünk, és összeállítottunk egy svéd asztalt, amiről mindenki válogathatott kedvére való ételt, édességet. Utána éjfélig: diszkó. Nagyon tetszett az az est is, amikor a Jókai Színház öt művésze volt a vendégünk. Remekül sikerült a Keleti népek szokásai címmel meghirdetett klubest is, ahol párnákon, szőnyegeken ültünk, teát főztünk, rizsevőversenyt rendeztünk. — Milyenek az idei tervek? — Most készül a program. Szeretnénk a vidám hangulatú estek sorát folytatni, úgy tapasztaljuk, hogy ez vonzó, szórakoztató. Tervezzük például, hogy fiatal művészeket hívunk meg bemutatkozó estre. A megyei klubtanáccsal szeretnénk felvenni a kapcsolatot, ők ugyanis kész programokat is tudnak ajánlani. Ügy gondoltuk, a klub legyen a szórakozás, a játék, a kikapcsolódás helye, a „komoly” témákkal pedig a KISZ-en belül foglalkozunk. így volt már előadás többek között Kínáról, Kovácsháza történetéről, a KlSZ-taggyűlések- re meghívjuk a gazdasági vezetőket. így folytatjuk az idén is. Sok sikert kívánunk! T. I. Úttörők írják Nagy a sürgés-forgás a szarvasi úttörőház előcsarnokában. Vajon milyen program lesz? Most rendezik az „ügyesség-bátorság” sportversenyt. És már meg is kezdődött. A közönség lelkesen buzdítja csapatát. Először a rajokon belül dől el, melyik őrs jut tovább, aztán a négy győztes őrs most már egymás ellen folytatja a versenyt. És az eredmény: a legügyesebb, a legbátrabb a 6. b osztály Róka őrse! De a többiek sem veszítettek, hiszen jól szórakoztunk, sokat mozogtunk. Szilágyi Mária, a szarvasi Dobó Katica Úttörőcsapat tudósítója * * * Szakkörünk, a tótkomlósi szlovák általános iskola művészetbarát szakköre január elején kirándulást szervezett Sopronba. Négy napot töltöttünk ebben a szép városban, és környékén, mi 45-en. Ragyogó téli időnk volt. így megcsodálhattuk a Fertő-tó hatalmas víztükrét, a fertő- rákosi kőfejtő legmagasabb pontjáról tetszett Sopron belvárosa, és alig vártuk, hogy gyalog induljunk a Lő- vérekbe, a kilátóhoz. A szép tiszta időben innen jól láttuk az Alpok egyik csúcsát is. Ellátogattunk a fertődi Eszterházy-kastélyba, és Nagycenkre is. Szép kirándulás volt, jó rá emlékezni! Kergyó János, szakköri tag
