Békés Megyei Népújság, 1980. január (35. évfolyam, 1-25. szám)

1980-01-20 / 16. szám

Barátaink életéből Togliatti — Forradalmi utca Ahol a Ladák készülnek Autógyártók városa Kortárs irodalom Penza megyében Togliatti, az autógyártók Volga-parti városa a számí­tógépnek köszönheti születé­sét. Amikor szóba került a modem személyautógyár építése, 40 város versengett érte. A számítógép azonban a Volga menti sztyeppés partot részesítette előnyben, ahol 1967-ben lerakták a Volgái Autógyár alapjait. Ma egyaránt híres Tog­liatti városa és gyára. A La­da gépkocsikat sok országba exportálják, a város építőit pedig eredeti megoldásai­kért a Szovjetunió állami díjával tüntették ki. A ma­gas színvonalú ipari terme­lés kulturált ellátással és szolgáltatásokkal párosul. A gyár igazgatósági épü­letében néhány irodát foglal el a társadalmi-egészségügyi és kulturális igazgatóság. Az a feladata, hogy tanulmá­nyozza a munkások szociá­lis-kulturális igényeit, gon­doskodjék azok kielégítésé­ről, irányítsa a gyári óvo­dák és úttörőtáborok, könyv­tárak és amatőr művész- együttesek, sportpályák és a sportpalota munkáját. Az igazgatóság 48,5 millió ru­bel értékkel gazdálkodik, költségvetése a vállalat szo­ciális fejlesztését szolgáló alapokból, a szakszervezeti összegekből tevődik össze, amelyek a kedvezményes be­utalókra, a sport fejleszté­sére és a sportlétesítmények fenntartására rendelkezésre állnak. Mit nyújt ez a mun­kásoknak? A gyár minden munkása családjával együtt kedvez­ményes beutalóval töltheti szabadságát a 10 gyári üdü­lő egyikében, 30 százalékos térítéssel. A gyári üdülők a Volga festőién szép partján és Szocsiban épültek. A be­utalókat a szakszervezeti bizottság osztja el. A gyár közelében vannak üdülőtele­pek, ahol a munkások mű­szak után vagy a heti két pihenőnapon megfelelő ke­zelést is kaphatnak. Az éj­szakai szanatóriumokat a gyár tartja fenn. A Volgái Autógyár lakóne­gyede tulajdonképpen egész kis város, bár közigazgatási­lag Togliatti város autógyári kerülete. A lakóházak elég messze vannak a gyári épü­letektől, így csendesek és nyugalmasak. Megoldották a közlekedést: az autóbuszok fél óra alatt 30 ezer mun­kást és alkalmazottat szállí­tanak a munkahelyekre. Az autógyáriak lakónegyede az egykori sztyeppén épült. Ke­vés volt a zöld, de tavaly például az ott lakók maguk 40 ezer fát és cserjét ültet­tek, és megteremtették a Primorszkij parkot. A ter­mészetvédelemre évente kö­rülbelül 300 ezer rubelt költ a gyár. Ebből hozzák létre az összesen 106 hektáros környezetvédő erdősávot a gyár és a lakónegyed között. Az ott lakók természete­sen élvezik mindazokat a javakat, amelyek a Volga menti nagy ipari központ sa­játjai. A város most az 1985. év végéig jóváhagyott távla­ti terv alapján fejlődik. Togliatti szociális és kultu­rális fejlesztésére ez idő alatt körijlbelül 1 milliárd rubelt fordítanak. Felépül ebből a drámai színház, 7 művelő­dési ház, 4 filmszínház, 23 iskola, 53 gyermekintéz­mény, és több mint 40 ezer új lakás. Viktor Szmirnov Csehszlovákia A mindennapok hőse Illik a jól ismert mondás — „A megfelelő embert a megfelelő helyre!” — Stefan Harmat villamosgép-szerelő mesterre, a pozsonyi Elekt- rovod Vállalat művezetőjére, aki 27 éve dolgozik a szak­májában. „Tudni, kinek dolgozom, ismerni törekvésem célját, értékét, jelentőségét, minden egyes szerelés első percében már a kész munkára gon­dolni, bárhol, ahol brigádom­mal együtt dolgozom — ez az, ami engem ehhez a szakmához köt — mondja. — És fez tanít arra is, hogy a vándoréletet, a távollétet az otthontól, családtól elvi­seljem ...” Bizony vándorélet a Har­mat-brigád sorsa. Az ő kezük munkája van olyan nagy energetikai berendezésekben, mint a kladnói bányaüzem, vagy a melniki erőmű — de megismerték és megtanulták becsülni Stefan Harmat és társai munkáját messzi or­szágokban is. Az utóbbi években pedig a Nováky IV. erőmű lett a „második ott­honuk”. Stefan Harmat brigádja változó összetételű; módosul aszerint, hogy az ország vagy a világ melyik táján kell munkához látniuk. Harmat mester szinte hatodik érzék­kel tudja kiválogatni a meg­felelő embereket, és össze is tudja tartani őket. Méltán érdemelte ki leg­utóbb a legjobbnak kijá­ró állami elismerést: „A Szocialista Munka Hőse” ki­tüntetést. Ó ét neves kutató: G. Gorlanov és K. Vis- nyevszkij terjedel­mes cikkben számolnak be a megye irodalmi életének sa­játosságairól. Bevezetőjük­ben megjegyzik: elég kevés könyv és időszaki publikáció látott napvilágot az elmúlt években. Sajnos, a kritika is csak ritkán reagál ezekre a kiadványokra. Éppen ezért bizonyos hiányosságokról, semmint sikeres műhely­munkáról kellene itt szólni. Az SZKP KB-nak az ideo­lógiai, politikai nevelő mun­ka további javítására vonat­kozó határozata fontos sze­repet tölt be abban a folya­matban, amelyben az iroda­lom a szovjet emberek kom­munista meggyőződésének erősítését hivatott szolgálni. Korunk „művészeti króniká­ját” — a legváltozatosabb eszközöket, formákat, műfa­jokat felhasználva — a kü­lönböző generációk képvise­lői írják. A soknemzetiségű szovjet irodalom fő irányvo­nalától azonban nem marad­nak el a penzaiak sem. A hétköznapok felé fordulva ők is igyekeznek bemutatni azo­kat a pozitív és negatív je­lenségeket, amelyek elősegí­tik, illetve akadályozzák a társadalmi haladást. * * * A prózaírók módszerének egyik jellegzetes vonása az, hogy a ma emberének pszi­chológiáját próbálják feltár­ni. Érdemes itt megemlíteni Ny. Pocsivalin remekbe sza­bott elbeszéléseit, amelyek az Esti Könyv című kötet­ben jelentek meg; valamint a Szárazság című regényét is. ö azon szerzők közétar­tozik, akik a jelenábrázolás nehezebb útját választották, s nem rettennek vissza attól, hogy a szocialista embertí­pus kialakulásának bonyo­lultságát ábrázolják. Például Az eltérés című regény fő­hősének felelőssége megnő a medikus kollégák előtt, ugyanis olyan szituációba ke­rül, melyben küzdenie kell a „teljesítménymánia” ellen. A Penzenszkaja Pravdá­ban is megjelent elbeszélé­seknek sok közös vonásuk van. Ezekben többnyire egy­szerű munkásemberekkel ta­lálkozunk. Egyesekből hi­ányzik a tenniakarás, mely mintegy belső mozgatórugó­ja, feszítőereje lehetne a cselekménynek. Maga a té­ma gyakran jelentéktelen események körül bonyoló­dik ... Leszámítva ezeket a hiá­nyosságokat, az elbeszélések mégis érdeklődést válthatnak ki az olvasókban már csak azért is, mert az íróknak már-már lélektani pontos­sággal sikerült megrajzolni­uk azokat a jellemeket, akik­. Eredetileg jogot tanult, majd 21 évesen Olaszország­ba, a modem filmművészet mekkájába, Rómába utazott, ahol mindörökre eljegyezte magát azzal a művészeti ág-- gal, amelyben oly maradan­dó remekműveket alkotott és alkot ma is. 1955-ben készült első filmjének a bemutatá­sára a Batista-diktatúra nem adott lehetőséget. Művészi egyéniségének kibontakozá­sát így a forradalom győzel­mének elmúlt két évtizede hozta meg. Tomas Gutierrez Aleát 1959-ben ott találjuk a ku­bai forradalmi hadsereg kul­turális bizottságában, a film­tagozat kezdeményezői, szer­vezői között. Egyik megala­pítója a Kubai Filmintézet­nek, az ICAIC-nak. Ekkor készíti első, háború utáni dokumentumfilmjét, „Ez a mi hazánk” címmel. Az első kubai játékfilm megalkotása is az ő nevéhez fűződik: ez nek gondolkodásmódja, ér­zelmi élete, cselekedete ama emberéhez közel áll. A Nagy Honvédő Háború­val kapcsolatos témák közül választott néhányat V. Sztyenykin, aki az Ellensé­gek között, valamint a Tűz­be menés című regényeiben a szovjet ember mindennapi hőstettét írta le. Kedvező fogadtatásra ta­lált A. Vasziljev Szedov szi­gorú arca című elbeszélése. Főhőse, Jura, a háború évei­ben még kisfiú volt, s a lába alá ládát kellett tenni, hogy az esztergapadot elérje... Az író egyébként annak az embernek az életútját eleve­nítette fel, aki jelenleg a Penzmas gépgyárban dolgo­zik, és megkapta a Szocia­lista Munka Hőse kitünte­tést ... A társszerzők kritikusan megjegyzik: noha a Penza megyei írók eddigi eredmé­nyes munkájához nem fér kétség, azonban mégsem tud­nak olyan jellemeket alkot­ni, s olyan emberalakokat teremteni, akik az olvasók körében kedveltek, népsze­rűek maradnának hosszú ideig. Számos alkotás nem ütötte meg a mértéket, már ami az emberek mélyebb lel­kivilágának plasztikus ábrá­zolását illeti. Az írás további része a Penza megyei költőkkel fog­lalkozik, és az Elkísérsz az útra? című antológiában ta­lálható verseket elemzi. Pél­dául Gyina Zlobina költé­szete — szakítva a hagyo­mányokkal — teljesen új, egyéni látásmódról tanúsko­dik. Líráját áthatja a gyer­mekkor iránt érzett nosztal­gia, a szülőföld szeretete, a falusi életmód, ami egyfajta illúziót is kelthet a ma em­berében ... Jóllehet a kuta­tók nem kívánnak egyetlen költőt sem a másik fölé emelni, mégis a fiatalok kö­zül érdemesnek tartják le­írni Viktor Agapov nevét. Az ő emócióinak tónusa ki­tűnően tükrözi korunk han­gulatát, s ezen belül az if­júság gondolat- és érzelem­világát. K indent egybevetve G. Gorlanov és K. Vis- nyevszkij úgy lát­ják: az irodalom még nem foglalta el igazi helyét Pen- zában. Bár újabb és újabb lírai és epikai művek szület­nek, s az írók és a költők jelzik is az idő feltartóztat­hatatlan múlását, de az áb­rázolásmódjukban, témáik­ban rejlő lehetőségeket még nem aknázták ki eléggé. Ugyanakkor minden remé­nyük megvan arra, hogy — jó úton haladva — ennek szellemében gondolkodjanak és alkossanak tovább. (Pen­zenszkaja Pravda) a „Történetek a forradalom­ról”, amely az akkori Moszk­vai Filmfesztiválon a legjobb forgatókönyv díját nyerte el. Ezt azután filmek egész so­ra követi. Többek között a „Tizenkét szék”, a Karlovy Vary-i Filmfesztivál díjnyer­tese, „A bürokrata halála”, az Edmundo Desnoes regé­nye alapján 1968-ban forga­tott „A fejletlenség korának emlékiratai”, majd a neveze­tes filmtrilógia (1970): „Küz­delem a démon ellen”, „Utol­só vacsora”, „A túlélők” — amelynek az első része a XVII. század egyházi fana­tizmusát, a második a XVIII. század hipokrita polgári ré­tegeit ábrázolja, míg a har­madik már a jelenkorban játszódik: egy 'arisztokrata család magára maradását, az elzárkózottságból a barbár­ság állapotába jutását hozza mesteri eszközökkel életkö­zeibe. Az „Utolsó vacsora” nagy sikert aratott a londoni és IEUiUMM NDK Nüvekvö születésszám Az elmúlt évben 235 000 gyermek született az NDK- ban. Ez 3000-rel több, mint 1978-ban és 55 000-rel több, mint az 1973-ban feljegyzett születési szám. Ahogy a berlini Charité gyermekklinika egyik vezető orvosa hangsúlyozta, az ör­vendetes növekedés szorosan összefügg a jelentős szociál­politikai intézkedésekkel, amelyeket az NDK-ban anya és gyermeke élvez. Az anyák és gyermekek védelme az NDK-ban nem­zetközi szinten példás szintre emelkedett. Szülési kompli­kációk megelőzésére létreho­zott centrumaik több klini­kán a legmodernebb eszkö­zökkel vannak felszerelve, és lehetővé teszik a magas szakmai igényű orvosi be­avatkozást az átlagostól elté­rő szülések esetében is. Lengyelország Mindenki szeretne jobban keresni A lengyel gazdasági veze­tés hosszú évek óta aktív jövedelempolitikát folytat. Ennek az a célja, hogy a ter­melékenység növelésével se­gítse a népgazdaság fejlődé­sét. A végzett munkával ará­nyos bérezést azonban nem sikerült még mindenütt be­vezetni. Egyes vélemények szerint Lengyelországban az ösztön­ző bérezés néha a keresetek sértő szóródásához vezet, és ez ütközik a társadalom igazságérzetével. Ezzel szem­ben a felmérések azt bizo­nyítják, hogy a lengyel gaz­daság szocialista szektorában ritkán fordul elő indokolatla­nul nagy eltérés a fizetések között. A foglalkoztatottak közel 80 százalékánál a leg­alacsonyabb és a legmaga­sabb bérek aránya 1 :4, ami megfelel a Lengyelországhoz hasonlóan fejlett országok­ban tapasztalt értéknek. A jövedelempolitika igazi kérdése az — mondják a lengyel közgazdászok —, hogy milyen módszerekkel lehetne megteremteni az egy­re emelkedő bérekkel ará­nyos teljesítményjavulást. Ma még gyakran fizetnek ki fiktív munkáért pénzt, ami igen káros jelenség, és nem magyarázható az egyes szak­mákban meglevő munkaerő- hiánnyal. A probléma megoldásához adminisztratív intézkedések helyett automatikusan érvé­nyesülő, közvetett gazdasági szabályozásra lenne szükség. A hatékonyabb anyagi ösz­tönzés a dolgozó és a társa­dalom számára egyaránt hasznos. a Chicagói filmfesztiválon, a Venezueláin pedig 1977. leg­jobb külföldi filmjének mi­nősítették, pedig itt olyan al­kotásokkal kellett megmér­kőznie, mint Bergman „Jele­netek egy házasságból”, Waj- da „Az ígéret földje”, vagy Ettore Scola „Különleges nap” című filmje. Ha annyi nagyszerű doku­mentumfilm, történelmi tár­gyú művészi filmalkotás szerzőjét, a kubai filmművé­szet atyját, Tomas Gutierrez Aleát ma megkérdezzük, elé­gedett-e, azt válaszolja: Nem! Mint minden igazi művész, állandóan kutat, keres, hogy új kifejezésmódokat leljen a valóság ábrázolására. Leg­utóbb, amikor jövő terveiről érdeklődött a riporter, úgy nyilatkozott: a történelmi té­mák uán ma már inkább a jelenkor felé fordul, s jelen­leg is egy mai témájú film megalkotására készül. (BU- DAPRESS — PRENSA LA­TINA) Vége a műszaknak (Fotók: SZP—APN—KS — F. Grinberg felvételei) Kuba Tomas Gutierrez Mea

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom