Békés Megyei Népújság, 1980. január (35. évfolyam, 1-25. szám)
1980-01-20 / 16. szám
a 1980. .január 20, vasárnap KOROSTAJ KULTURÁLIS MELLÉKLET Krúdy Terézvárosa Píakátterv Új közművelődési intézmény Ádám Jenő zenei gyűjteménye Terézváros és Békés megye testvéri kapcsolatainak megújhodását köszönthettük nemrég a megyei lap hasábjain, a megye könnyűipari termékeinek divatcsarnoki sikereiről szólván, most pedig a testvéri kapcsolat újabb dokumentumának örvendezhetünk, Krúdy Terézvárosáról szóló könyvecskéjének; bár „történelmileg” az esemény korábbi keletű, mivel a Dürer Nyomda, Krúdy Zsuzsa által elő- keritett és Barta András értő gondozásában sajtó alá rendezett anyagot az 1978-as Krúdy-centenáriumra állította elő; legalább is elvileg, mindenesetre magát a könyvecskét — pontos nevén Krúdy Gyula „Szent Terézia utcái”-t — az író lányától az idei karácsonyra kaptam ajándékként. Krúdy nehéz időkben, az 1919-es proletárdiktatúra megdőlése utáni fehér terror időszakában írta ezt a munkáját, ezt a mintegy hat fe- jezetnyi, látszólag hevenyészett toll jegyzetet „A Polgár” című, Vázsonyi Vilmos irányítása alatt állt liberális demokrata újságba. Ügy tudom, ezekben az időkben írta Krúdy „Ál-Petőfi”-jét is, meg „Álmoskönyv”-ét, s talán a művészetpszichológia kideríti majd egyszer, hogy van-e valami összefüggés a gyászos idők és Krúdy vigasztaló szándékai között. Az „Álmoskönyv”-ben található ,JSezgények mosolyá”-bsn mindenesetre ezt írja mottóként Krúdy: „Többet álmodnak az emberek Magyarországon, mint valaha, mert az álom a szegények egyetlen vigasztalója” ... De Krúdy „Terézvárosa” több álmodozásnál... Az író különös művészi áttételében reálpolitikai mozzanatok bukkannak fel, pontosan Hatvány Lajos zseniális tömörségével jellemzett módon, mint „biedermejerbe csomagolt bombák”: csupa nyájas enyelgés úgyszólván az egész művecske arról, hogy miért a legkülönbek a terézvárosi kereskedők és természetesen a terézvárosi nők, és hogy milyen felejthetetlen valami a terézvárosi búcsú, ahol lacipecsenyét sütnek, sört mérnek, és minden megtalálható, ami szem- szájnak ingere... De ebben a nosztalgikus, aranyesőként szitáló, a századforduló ferencjózsefi álbéke-időt idéző hangulatba keserö-ko- nok-fájó panaszhangok is belevegyülnek... Az esernyőjavítók, hentesek, szatóMai Köröstáj-számunkban a megye egyik legfiatalabb képzőművészének, Gubis Mihálynak néhány alkotását mutatjuk be. Békéscsabán él, a MEZŐGÉP Vállalat dolgozója. Művészettörténetileg a századelő konstruktivista irányzatainak mai képviselőjeként, újjáértékelője- ként tarthatjuk őt számon. A geometriai idomokból, alakzatokból építkező fiatal képzőművész alkotásainak egy része az alkalmazottiság feltételeinek tesz eleget. Eddig már több alkalommal — egyéni kama- rakiállitásokon és csoportos tárlatokon — mu- '« tatkozott be a közönségnek. Jelenleg a békéscsabai Jókai Színház előcsarnokában látható kiállítása. Gubis Mihály tagja a Magyar Népköz- társaság Képzőművészeti Alapjának. csők, gyertyaöntők és más „kispolgárok” felett a háziuraké a szó, ám úgy tűnik, hogy mintha a háziurak sem volnának elégedettek, az Abbáziában, Vázsonyi körében, ahol Eötvös Károly is állandó tag volt, és sok-sok mindenki más is még, új, demokrata eszmékről folyik a szó, mert épp olyan szükség volt Pesten az új eszmékre, „mint hajdanában Galileában az egyszerű halászoknak” ... Ám olyanok ezek az eszmék — Krúdy költői-művészi, „álomszerű”, és mégis valahogy rendkívül reális áttételében —, hogy „az a péklegény is demokrata lehet, aki reggel a friss süteményt hozza.” Ugyan milyen lehet az az eszme, mely megfelel a péklegényeknek is? Történelmünk egyik lenyűgöző igazságtevése, hogy a tér neve, hol valaha az Abbázia állt (és áll ma is) — November 7. tér, annak az eszmének a kifejeződése, hordozója, mely halászoknak, péklegényeknek és nemcsak nekik, hanem a dolgozók önfelszabadító harcán át végül az egész társadalomnak a felszabadulását is jelenti. Krúdy „Terézvárosa” csupa várakozás, csupa reménykedés, melynek beteljesedését igazán csak a szocializmus kora adhat. De ez a könyv másként is felkelti figyelmünket. A sok szereplő között van a lap- szerkesztő Báttaszéki is, aki ugyan Békéscsabán megbukott lapjával (), de Új Szá- zadá-val mégis harcra kel a pesti arénában. És személyes ismerősöm, Satanella, Krúdy első felesége, akivel idős korában — valamikor talán 1942-ben — abban a „Modem” kávéházban találkoztam, mely mostani lakásunktól alig pár méterre létezett akkor, közel a Dunához és az Erzsébet-hídhoz. Az idős hölgynek, aki maga is forgatta a tollat, gyönyörű, választékos kifejezései voltak, bár betűin már látszott a kor. Szavaiból pedig csupán arra emlékszem már, hogy Krúdy nőalakjainak nagy részét — a fantázia szüleményének tartotta. (Hiúságból? Vagy valamelyest igaza is lehetett?) Lányai közül Ilonát, aki ugyancsak a környéken lakott, személyesen nem ismertem, de láttam Márffy Ödönnek (Ady Csinszkája második férjének) róla festett különös-szép portréképét. Mária lányát viszont, aki sokáig a közeli Váci utcában lakott, és utoljára az egyik budai gimnáziumban tanított, jól ismertem, birtokomban van Szindbád ifjúsága című, Krúdy gyermekkoráról írt szép könyve is, melyet azonban már nem tudott befejezni — magas, szomorkás, kicsit kemény vonású nő volt Krúdy Mária, aki tudomásom szerint, ugyancsak párttagként vívta már nehéz harcait a Krú- dy-ügyben, akárcsak Krúdy Zsuzsa. Az első házasságból született harmadik gyerek, Gyula, a fiú, siminyakkendős könyvtáros volt a Szabó Ervin Könyvtár budapesti részlegében. Gyula úgy ült íróasztalánál a könyvtárban a 60-as évek elején, újságot olvasva, mint egy előkelő vendég, aki persze, gondolom, azért tett is valamit, amíg élt, azért, hogy apjának roppant írói hagyatékát, mint valami elsüllyedt világrészt, kibányásszák a könyvtárosok a múlt poros iratkötegei közül. Ebben a könyvtárban Zsuzsa is sokat dolgozott. Még annyit, hogy nem messze attól a Király utcai (ma Majakovszkij utcai) háztól, ahol valaha Krúdy lakott SataneUával, első feleségével, a 60-as évek elején darab ideig magam is aránylag sokat időztem; a lakás ablakai nem Király, illetve a Majakovszkij utcára, hanem a Lövölde térre nyíltak (ahol jó időkben Rákos Sándor költőnk, rója köreit, Krúdy egyik legifjabb nyírségi társa, Krúdy művészetének egyik legavatottabb méltatója; R. S. télen is szeret a téren sétálni, ilyenkor kucsmát hord, s magában bizonyára füstölög a világ hívságain, meg a közeli, Gorkij fasor és Bajza utca sarkán levő írószövetségi székház dolgain, hol nem ritkán szerepelnie is kell, jóllehet Sándorunk, mint az írók többsége, nemigen szeret szerepelni.) Nos, a lakás tulajdonosnőjének, ahol annak idején gyakran időztem, a, „Santa Mariä” kicsinyített mása volt minden szíve vágya, talán azért szerette a hajót, mert apja azzal utazott valaha Amerikába, hogy az Újvilágban, mint mozdonyvezető, fogorvosi diplomát szerezzen. Krúdy „Terézvárosá”-t olvasva, kérdések tolulnak fel bennem. Miért van az, hogy valaki elmegy néha valahonnan? Mint ahogy Krúdy is elment Satanelláéktól — pedig úgy tűnt, hogy tej- ben-vajban fürösztötték. És vajon mikor lesz megint búcsú Terézvárosban? A nemzeti kultúrát építő feladatok küldetéses vállalásában László Gyula arra jelentkezett, hogy festés helyett a régészet problémáit tisztázza, Lyka Károly arra, hogy rajzi munkáját félretegye, és a XX. század magyar képzőművészetének kritikai összegzését végezze el. öveges József is fontosabbnak tartotta a fizika megszerettetését annál, hogy kísérleti fizikus legyen. Adám Jenő is felmérte teendőit. Azt, hogy Bartók és Kodály révén megszületett századunk kontinenseknek üzenő klasszikus értékű magyar zenéje, azt, hogy az ő hivatása a századok magyar népzenéjén alapuló új muzsikánk szolgálata. Miben állt ez a küldetés? Abban, hogy az ifjúságban alapozza ezt a minőséget, abban, hogy a világ megismerje eredményeinket. Mindkét sugallatot meghallotta, teljesítette. Azzal, hogy az 1940-es évek elején a Kodály-módszer gyakorlati kidolgozójaként megírta az ifjúságnak szóló énektankönyveket a szolmi- zációs módszer alapján, azzal, hogy a magyar zene kimagasló eredményeit amerikai előadókörútján propagálta, azzal, hogy húsz évig tartó sorozatában elemezte muzsikánk értékeit a rádióban. Ádám Jenő 1896-ban született Szigetszentmiklóson. Tanítói oklevelet szerzett, az első világháborúban hadifogságba került. Megtanult oroszul, Tatarszkban kinevezték zenei igazgatónak, de Szibériából hazavágyott, és elvégezte a Zeneakadémiát, melynek sok évtizedig tanára volt. Igazi polihisztorként végezte sok irányú munkásságát zeneszerzőként, karmesterként, énektankönyv- íróként, a Budai Dalárda vezetőjeként. Mindenre volt ideje, maradt energiája. 1933-ban Bázelben Félix Weingartnernél mesterdiplomát szerzett, ő mutatta be Purcell Didó és Aeness-át az Operaházban. Több zeneművet írt, Magyar Karácsonyának bemutatóján Székely Mihály, Koréh Endre, Basi- lides Mária, Orosz Júlia énekelték a főszerepeket. Ö Somogybán gyűjtötte a népdalokat, melyet külön füzetben is közreadott. Munkásságát Bartók és Kodály nagy figyelemmel kísérte. Kossuth- díja és Érdemes Művész kitüntetése mellett több érmet kapott Rómában, Londonban és Bulgáriában. Ádám Jenő végül úgy döntött, hogy a Nemzeti Múzeum zeneművészeti tára helyett szülőfalujának, Sziget- szentmiklósnak adományozza hagyatékát. 1979. október 5-én avatta fel Ádám Jenő zenei gyűjteményét Szigetszentmiklóson, egykori szülőházában tanítványa, Szo- kolay Sándor Kossuth-díjas zeneszerző. A három helyiséget magában foglaló múzeumban találhatjuk Ádám Jenő zongoráját, dolgozószobájának berendezési tárgyait, műveinek első kottáját, kéziratait, rajzait, a hozzá intézett Bartók- és Kodály- leveleket, kitüntetéseket — munkásságának rendkívül gazdag dokumentációját. A gyűjteményhez kutatószoba is csatlakozik, a rendezést Vöő Imre, a szigetszentmik- lósi honismereti szakkör vezetője végezte méltó körültekintéssel. Jellemző az anyag gazdagságára, hogy több a raktári részlet a kiállítás tárgyainál. Az is fokozza a hatást, hogy a falakon Ádám Jenőről készült festményeket és domborműveket láthatunk, továbbá egy érdekes Feszty Árpád-rajzot. Magnóról hallható Ádám Jenő hangja és több zeneműve. Jelenleg a gyűjtemény vasárnaponként délután 14 és 17 óra között tekinthető meg, de hamarosan a múzeumi nyitva tartást alkalmazzák itt is. Közművelődésünk új intézményét érdemes figyelemmel kísérni, s minden bizonnyal országos, és nemzetközi közönség láttamozhatja itt zenei kultúránk rendkí-- vüli teljesítményeit, Ádám Jenő munkásságát, mely a tehetség, a szorgalom és az önzetlenség együtthatóival építette fel a magyar zene egészében a maga maradandónak megmaradt életművét. Losonczi Miklós Berecz Miklós Botár Attila: Jégtörő hívem Az irgalmas szabadító jeget zúz, hozzám Iából, ropogtat dermedt folyókat új hebegésre nógat: ne fagyjak ki a világból. Ablakomból a károgást, a sötét szárnyakat elfújja, feszeget szerencse-holdnak lovakról jégpatkókat s fakaszt körmöket újra. Friss szeretőket toboroz időt-torlasztó lázra, feledtet halál-cidrit gyönyörűbb Földhöz békit: így ítél folytatásra. Iga Ferenc: rg 10 Mert veled minden összeköt egysége térnek és időnek mert körötted forog minden a rohanó idő megáll rojtosra szakadt ingem kezedre száll minden céltalan nélküled őrizd e perzselő tüzet
