Békés Megyei Népújság, 1980. január (35. évfolyam, 1-25. szám)
1980-01-16 / 12. szám
Mese a mesében Kolin Péter darabfa a Jókai Színházban 1980. Január 16., szerda Megjelent a megyei pályaválasztási tájékoztató Az ifjú olvasóihoz sem hűtlen Weöres Sándor találta egy ízben mondani, a jó gyermekirodalom nem úgy készül (szerinte), hogy a gyermekeknek készül. Vagyis hát irodalom születik, elsősorban. Ezért sem könnyű napirendre térni a Jókai Színház legfrissebb vállalkozásának kétségtelen erényeit szegélyező holtvágányok fölött: tanulságos lehet kifürkészni, hogy a bemutató érdemes és nemes ügybuzgalma ellenére hol futottak zátonyra egy olyan darabbal, mely láthatóan e bölcs intelmeket megszívlelendő szól felnőttekhez, gyerekekhez, az egy és oszthatatlan közönséghez tehát. Ad egy. Nemzetközi gyermekév (mármit a tavalyi), pályázat, illetékes és tekintélyes fórumok, szövetségek védnöksége, rendezvényáradat, propaganda, díjak, eredménylisták. A színdarabpályázat egyik díjnyertes munkája Kolin Péteré. Akit nem ismerek, ez idáig a színházszakma sem jegyezte nevét, ám akit úgy tudok elképzelni, hogy íróasztala fölé görnyedve, a filozófia nehéz gondolatmázsáit cipelve, a társadalomtudományi kutatások sűrű napi penzumaiból fölüdülésképpen meseországba röpteti fantáziáját, tündéreket fog kézen, s igyekszik terelni valóságország (vagy amiképpen ő mondja, Valódia) birodalma felé, merthogy a képzelet is any- nyit ér csupán, amennyi belőlük a csillagmiriádok éjtengerében valahol is odaláncolható valami megfog- hatóhoz, reálishoz. Amiképpen Csongor és Tünde sincs Balga meg Ilma nélkül. Ad kettő. Ha létezik Magyarországon a szó nemes értelmében vett gyermekszínjátszás, akkor az Békéscsabán van (most ne firtassuk attól-e, hogy a lét határozza meg a tudatot, vagy éppen a fordítottjától), s ez a társulat rokonszenves gesztussal hóna alá nyúlt egy elsődarabos szerzőnek, aki jószerivel le sem vetkőzhette még az írói felnőtté válás kamaszos gátlásait, s aki eme nyomós okoknál fogva szerető elnézésre, pátyolgatásra, erős dramaturgiai karokra szorul, s mindezeket megkapja, tanulságképpen sem lebecsülendő kamatokkal. (Hátha a drámaíró mégsem pusztán „arról ismerszik meg, hogy drámaír” — miként Kolin Péter hiszi a műsorfüzetben, garabonciás humorral.) Ad három. E, fent említett előzmények után létrejön a premier, színházi közéletünkben szokatlanul felnőttek és gyermekek számára egyaránt (noha az esti bemutató nézőtere még értelemszerűén nélkülözte a legifjabb közönséget, nóta bene, úgy hisszük, a látottakhoz-hal- lottakhoz inkább azoknak lesz majd közük, hozzájuk szól elsősorban, de erről a későbbiekben). Vnalmia a címe, Fehér András tetszetős, mozgalmas, kifejező zenét komponált alá, s a dalbetéteket váltakozó sikerrel, de * mindenképpen ambiciózusan vezetik elő a szereplők, hogy a dalbeszédben egyikük-másikuk bizony eléggé szolid képességekkel, a színészképzésünk sajnos általános féloldalasságából fakad, de hát az Orchester minizenekara szerencsésen besegít. Nagy András László rendezése jó társulatnyi színészt vonultat föl, Felkai Eszter kedves-bohókás tánclépéseket koreografál nekik, Vidák Györgyi a második részben már szín- és fantáziagazdag jelmezekbe is bújtatja őket, ami csakúgy nem fukarkodik a pompával, mint Csányi Árpád modern térhatású, a technika korszerű anyagait, eszközeit bedol- gozó-fölhasználó alumínium- és átvilágítható műanyag falainak nagyon praktikus, mozgatható díszletkonstrukciója. A darab mottója híres József Attila-i sorokat idéz a szabadságról: „Te szülj nekem rendet! Jó szóval oktasd, játszani is engedd szép, komoly fiadat!” Pontosan nem emlékszem, elhangzik-e az előadásban vagy sem, ám Beethoven Örömódája igen, ami erre a költői üzenetre épülőn von glóriát az előadás köré, vagyis „komoly szférákba” emeli azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy itt többről van szó, mint meséről. Csakhogy az előadás (meg főleg a darab) egésze nem nagyon képes rímelni rá. Általában véve ellenáll ennek az eszmei palástnak, kicsit olyan érzése van a nézőnek, mintha kényszerzubbonyként erőltették volna rá. Kiváltképp, hogy a József Attila-idézetben található kulcsszó, a rend, gyakorta előjön, persze egészen más jelentéstartalommal, a feneketlen bőség kánaánföldjére érkezett meseország, Unal- mia egyik jelszavaként, ahol a másik kettő: egykedvűség, célszerűség. Tulajdonképpen az előadásnak az a kopfja, ami Unalmia minisztertanácsának ülésére kalauzol el, hordozza a „felnőtti bélyegeket”, melyek szándék szerint kiemelnék a darabot egy szokványos gyermekelőadás értelmi-érzelmi melegágyából. Túl azon, hogy zsúfoltan és tömérdek mennyiségben hangzik itt el információ, a színészek is sebesen mondják, a rendezés és a jelmezek e helyütt Madách Tragédiájának utilitarista falanszterjelenetére vetnek pillantást, vagy legalábbis ko- molyak-komolykodóak akarnak lenni — tartok tőle, a gyermekelőadások nézői nemigen fogják érteni. Ha a rendező „összevonja szemöldökét”, a gyerekek csak any- nyit észlelnek belőle, ameny- nyi a groteszk mozgásokból, tendenciózus handabandá- zásokból nevetségesnek látszik, föl aligha foghatják, hogy ezúttal olyan utópisztikus kommunizmusról lehet szó, ahonnan az érzelmek, a legbensőbb emberi magatartástartalmak száműzettek, s amelynek éppen az a fő ellentmondása, amiért létrehozták, mármint hogy ne legyen ellentmondás.' A gyermeki fantáziára számítani ezúttal kockázatos, hiszen az a képi látvány, a játékosság felé nyitott, s nehezen emészti meg, mit jelenthet a „szegénység beszüntetése”, amikor azzal ilyesmit nem lehet megtenni. Elhagyva most már az unalmancok tróntermét, aláereszkedik az országfal, s a birodalmon kívül végre igazi meséhez látnak. Érdekes módon Valódiának nevezi Kolin Péter azt a világot, ahonnan ismert mesehősöket csalogat színpadra, vagyis hát Unalmia lenne a szerző meséje a mesében — mindenesetre a végre megelevenedő „valóságos mese” hullámhossza lesz az a képzeletbeli tartomány, amire a gyerekek fantáziájának kézikészüléke majd rááll, s képes lesz befogni. Ezt is azoké, akik tudnak egyet s mást Hófehérke, Hamupipőke, Csipkerózsika „viselt dolgairól”, nagyjából el tudják raktározni „tanulmányaikból” a Szabócska, Boszorkafi és Fanyűvő mesterségének címerét, mert a Varázslóval és a Hétfejű sárkánnyal aztán nem lesz semmi gondjuk. Kolin Péter tehát eleve bizonyos jártasságot feltételez nézőitől az Andersen- meg a Grimm-„összesben”, nem baj, legföljebb megint az információk sokasága az, amit egyetlen előadásban fárasztó követni, s amelyeket világosabb dramaturgia áttekinthetőbbé tehetne. Még a Varázsló szerepe és rendeltetése a legegyértelműbb. Szinte nélkülözhetetlen kelléke az előadásnak, miként az egyetlen gyerekszereplő, aki igencsak fontos figura (vajh miért pontozzák ki nevének helyét a színlapon?). Az olyan mondatokat azért a Varázslótól sem fogják érteni a gyerekek, mint „Utána Önök persze nyilván ra- dikalizálódnak”; s akad jó néhány lapos szóvicc (szellemes is természetesen, például amikor kórusban tagolják: „a nép-hű-je-llemes”, ki-ki a maga véleménye szerint Unalmiában); ám a Kutya dalban-táncban közzétett csasztuskája arról, „de szédítő az inkognitó”, már csak igen erőltetett agytevékenységgel múlható alul. Nagy András László rendezésének problematikája mindössze annyi, ha túlságosan számít felnőttekre a széksorokban. Mert amikor beéri a gyermekpublikummal, akkor színes, változatos, ötletgazdag (meseképek az üvegfalon túl, a Varázsló hókuszpókuszai stb.). Vagyis a kelleténél erőteljesebben osztja ketté az előadást. Egyébiránt a játék stílusa is a gyerekek szíve szerint való, az elnagyolt, eltúlzott gesztusokkal, a szereplők hanghordozásaival, s a dialógusok olyatén szervezésében, amikor a színészek gyakorta úgy beszélnek egymással, hogy a néző felé fordulnak. A népes szereplőgárda láttán alig lenne értelme a puszta névsorolvasásnak. Valamennyien nagy-nagy ügyszeretettel, odaadóan szolgálják az előadást. Ha mégis hangosabban szólítjuk ki a sorból Dénes Piroska Kincstárnokát, Hídvégi Mária Államtitkárát, Széplaky Endre Varázslóját, Szűcs András Szabócskáját, Varsa Mátyás Fanyűvőjét vagy Homoki Magdolna Hófehérkéjét, tesszük jórészt szerepük némiképp nagyobb súlyának, meg tehetséges játékuknak okán. Nikolényi István A Békés megyei Pályaválasztási Tanácsadó Intézet idén is megjelentette az 1980—81-es tanévre szóló pályaválasztási tájékoztatóját, nagy segítséget nyújtva ezzel pedagógusoknak, szülőknek, s nem utolsósorban a döntés előtt álló fiataloknak. Már a fedőlap belső oldalán hasznos tanácsokat közöl az intézmény szolgáltatásairól: az orvosi vizsgálattal összekapcsolt egyéni és csoportos pályaválasztási tanácsadásról, az iskola-, üzemlátogatások és kiállítások szervezéséig. Aztán következik a pályaválasztók üdvözlete, s néhány hasznos tanács a tájékoztató forgatásához: „ ... azonban ne feledjétek: az élő pályaismeretet egy írásos anyag sem pótolhatja! Ezért is javasoljuk az ismételt üzemlátogatásokat, a szakemberekkel való találkozásokat...” E kedvcsináló után kezdődik a tényleges tájékoztató. Elkészült az új magyar tájszótár első kötete Elkészült a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézetében az új magyar tájszótár első kötete,, a nyomdában már az utolsó simításokat végzik az A-tól D-ig terjedő könyvön. A tudományos könyvkiadás egyik nagy szenzációjának számító első kötet mintegy 30 ezer szócikket számlál, s tartalmazza mindazokat a segédleteket is, amelyek megkönnyítik majd a négy kötetre tervezett szótár használatát. Így a forrásjegyzéket, s a 24 szelvény térképmellékletet, 4000 földrajzi névvel. A szólások, a szóláshasonlatok és a közmondások az új magyar tájszótár anyagának legszínesehb fejezetei közé tartoznak. A gazdag magyar szólás- és közmondáskincsből azonban csak azok kerültek be a szótárba, amelyek egy-egy nyelvjárásra jellemzőek. A tudományos munkát, a szótárat négy, egyenként mintegy 130—150 ívet kitevő kötetben jelentetik meg, s összesen 120 ezer szócikket közölnek majd. Már javában írják a második kötet anyagát, amelynek megjelenése 3—4 év múlva várható. Az első: fejezetben az új tanévben bekövetkező változásokról, az új Országos Szakmunkásképzési Jegyzék tartalmáról, a lépcsőzetes beiskolázás lényegéről (időpontjairól), s a bevezetésre kerülő gimnáziumi fakultatív oktatási rendszerről- olvashatunk. A második fejezetben részletesen megismerhetjük a megyében működő gimnáziumok, szakközépiskolák, szakmunkásképző intézetek és egyéb középfokú iskolák képzési profiljait, valamint — s talán a lehetőségek felméréséhez ez a legnágyobb segítség — a beiskolázási keretszámokat. Az idei pályaválasztási tájékoztató füzet azon kiadványok rövid jegyzékével zárul, amelyek még segíthetik a döntést, hova tovább az iskola befejeztével, hiszen március 20-ig — a továbbtanulásra jelentkezések beküldési határidejéig — még erre is lesz idő. Franciaországba utazik az Állami Népi Együttes Egyhetes franciaországi vendégszereplésre utazik a hét végén az Állami Népi Együttes. A magyar hónapok kulturális rendezvénysorozat részeként hat alkalommal mutatkoznak be a táncosok, énekesek és zenészek a francia közönség előtt, Nantes- ben. Vannesben, La Mans- ban, Brestben, Saint Etienne- ben és Monte Carlóban. Szinte hagyomány már, hogy a külföldi turnékon a világhírű Ecseri lakodalmas szerepel a repertoáron — nem lesz ez most sem másként. A programot azonban újabb keletű, úgynevezett virtuóz számokkal is kiegészítik. Az előadásokon 101 művész lép színpadra; tetemes mennyiségű kellékkel, több mint három tonnányi ruhával és hangszerrel indulnak útra. Franciaországban az Állami Népi Együttest legutóbb, 1974-ben, a bresti közönség láthatta. Idei, újabb külföldi útjuk programja is körvonalazódott már, a tervek szerint májusban másfél hónapos turnéra Mexikóba és Dél-Amerikába látogatnak. Miért csak a nagyfilmek? Aki rendszeresen figyelemmel kíséri a hazai filmtermést is, annak ismerősen cseng Gyarmathy Lívia rendezőnő neve. Másfél évtizede készíti filmjeit, amelyek közül az eddig megjelent három játékfilm — Ismeri a szandi-mandit? (1969), Álljon meg a menet (1973) és az elmúlt év őszén bemutatott Minden szerdán — került a közönség elé. Rövidesen — várhatóan most tavasszal lesz a bemutatója a negyediknek, amely a Koportosok címet viseli, s a cigányok életéről szól. A békéscsabai közönség hétfőn este — a megyei moziüzemi vállalat és az ifjúsági ház közös szervezésében — egy sorozat utolsó részeként, Gyarmathy Lívia Kilencedik emelet című kis- film-összeállítását nézhette meg, majd a rendezőnővel is találkozhatott. Az „akkor és most” időpárhuzama az, amely igencsak érdekessé teheti az alkotó-közönség találkozókat. Hiszen önmagában az is igaz, hogy végeredményben az is elég, a látott alkotás kielégíti-e a néző igényeit, jelent-e élményt számára. A mű mögé húzódott név megszemélyesedése azonban teljesebbé, izgalmasabbá varázsolhatja ezt az összképet. Gyarmathy minden filmjében a dokumentalitás jelenik meg valamilyen, de mindenképpen közérthető, élvezhető formában. Ez különösen az ezen az estén levetített 58 másodperc, Tisztelt cím, Magányosok klubja, és a Kilencedik emelet című kisfilmekben mutatkozott meg; nem tagadva, hogy itt valóban dokumentumalkotásokról van szó. A két rendező intézmény — a moziüzemi vállalat és az ifjúsági ház — most záruló, „Rólunk van szó” című sorozata alkalmat teremtett arra, hogy a fiatal, magyar filmesek közül néhá- nyan szinte alkotói pályájukat megmutathassák a csabai, elsősorban fiatal érdeklődőknek. A hétfő esti vetítéseken, majd a találkozókon olyan filmek és alkotók mutatták meg magukat, amelyek, illetve akik társadalmunk változásaira, bosz- szantó és nem egyszer zavaró kísérő jelenségeire magas művészi elhivatottsággal, értő módon válaszolnak. A sorozat — amelynek bizonnyal lesz folytatása is! — a hazai filmforgalmazás egyik hiányosságára is felhívta a figyelmet. Mozijainkban szinte kizárólag másfél órás vetítési idejű, úgynevezett nagyfilmeket mutatnak be, vetítenek le. A filmművészet iránt érdeklődők, de az „egyszerű” néző is igényelné azt, hogy az alkotók korábbi, a kezdő lépéseket is megmutató kis- és rövidfilmjeiket is láthassák. Ilyen, erre alkalmas összeállítások — mint a most vetített Kilencedik emelet című — léteznek, vannak. Csak éppen forgalmazásuk nincsen megoldva. (N. L.) színhíz, mozi 1980. január 16-án, szerdán délután 15.06 órakor Békéscsabán: HAMPIP, CSIRO ÉS A TÖBBIEK Jancsi és Juliska bérlet 1980. január 16-án, szerdán délután 15.30 órakor Orosházán: MANDRAGORA 1980. január 16-án, szerdán este 19.00 órakor Békéscsabán: UNALMIA Szentpétery-bérlet 1980. január 16-án, szerdán este 19.00 órakor Orosházán: MANDRAGORA * * * Békési Bástya: 4 órakor: Indiánkaland Ontarióban, 6 és 8 órakor: A skarlát betű. Békéscsabai Szabadság: minden előadáson: Sebességláz. Békéscsabai Terv: Hajókkal a bástyák ellen. Gyulai Erkel: A kívánság fája. Gyulai Petőfi: 3 órakor: A titokzatos rendszám, 5 és 7 órakor: Őszi szonáta. Orosházi Partizán: Az utolsó vérbosszú, fél 6 és fél 8 órakor: Konvoj. A Békéscsabai 2-es számú Általános Iskola napközisei boldogan élvezték a fehér tél örömeit. A nap fő attrakciója: a célba dobás volt. Az eredményt mutatja- a- hógolyónyomokkal teletűzdelt fal Fotó: Gál Edit mr xatummmm t wtss& .***<& __n .............. ....... J ancsik Ferenc, Homoki Magdolna, Szűcs András, Bajka Bea és Galbicsek Karcsi az Unalmiában Fotó: Demény Gyula
