Békés Megyei Népújság, 1979. december (34. évfolyam, 281-305. szám)

1979-12-12 / 290. szám

NÉPÚJSÁG 1979. december 12., szerda Történelem és érettség Meditáció egy politikai vetélkedőről... A győztes Kulich Gyula fiúkollégium csapata Fotó: Lónyai László P ontosan száz esztende­je annak, hogy a Kármán Mór-féle tanterv jóvoltából a történe­lem „önálló arculatú tan­tárgy” lett. Az 1883-as kö­zépiskolai törvény pedig az érettségit is általánossá tet­te hazánkban. Egy évszázad után sem mondhatjuk el azonban, hogy történelem- tanításunk, történelemszem­léletünk alakítása kielégítő színvonalú lenne. Ennek megszámlálhatatlan oka kö­zül ezúttal csupán kettőre hívnám föl a figyelmet: a tantárgy a szüntelenül vál­tozó politika áramkörében maga is állandó változás­ban volt, a tankönyvírók ugyanakkor „vigyázó sze­müket” kizárólagosan Nyu- gat-Európára vetették. Még az ötvenes-hatvanas évek tanterveiben, tankönyvei­ben is háttérbe szorult po- litikai-társadalmi-gazda- sági életterünk: Közép-Ke- let-Európa. A néhány esztendeje meg­jelent Keleti Golf-áram cí­mű kötet fiatal írói nem minden ok nélkül figyelmez­tettek tehát arra, hogy szom­szédainkról semmit, vagy csak alig-alig tudunk. Ismer­jük meg egymást, s azt ke­ressük, ami összeköt — állí­tották a Németh - László-i gondolat mellé Tamási Áro­nét is. Hogy a kötet milyen színvonalon szolgálta a cí­mében és tartalmában he­lyes törekvéseket, az most nem érdekes, de azt meg­jegyzem, hogy akkoriban át­lapoztam érvényben levő ál­talános iskolai és középisko­lai tankönyveinket. Igazat kellett adnom a szerzőknek: történelmi — és irodalmi, művészeti, tudományos — ismereteink túlságosan egy­oldalúak, nyugat-európaiak. E hibák korrigálására, a hé­zagok kitöltésére perszenem egy efféle kötet hivatott, Sok ezerre becsülhető azok­nak a száma, akik Békés megyében is közelebbi kap­csolatban állnak a művésze­tek valamelyik ágával. A „közeli kapcsolat” jelen eset­ben az aktív részvételt, az alkotást jelenti. Amatőrök­nek nevezik őket, s legtöbb­ször ők is, magukat. Egyénileg, kisebb közössé­gekbe, vagy éppen előadói csoportokba tömörülve csi­nálnak valami olyat ezek az emberek, amelyre vagy el­hivatottságot éreznek, de ed­dig még nem nyílt alkalmuk annak hivatásszerű művelé­sére, vagy már nem is nyíl­hat; vagy amelyet időtölté­sül, szórakozási formául vá­lasztottak egyszerűen azért, mert az azzal való foglalko­zás érdekes és kellemesen szórakoztató. Az amatőr művészek leg­javára, produkcióikra és al­kotásaikra nekünk, közön­ségnek is szükségünk van. Tevékenységük kibontakoz­tatásához a segítséget és a színteret legtöbbször a kü­lönböző közművelődési intéz­mények adják meg. Ez azon­ban így túl egyszerű, s leg­többször nem is valósulhat meg a kívánalmak, elvárá­sok szerint. Nehéz és összetett problé­ma az utánpótlás nevelésé­nek és biztosításának kérdé­se, az anyagi erők előterem­tésének módja, a különböző közösségek és csoportok, az alkotók és a közönség közöt­ti kapcsolat megteremtése és zavartalan fenntartása. A ‘‘különböző művészeti ágak közül a három legtöbb gon­dot, örömet és áldozatot kö­vetelőnek vezető képviselőit, a fenntartókat, valamint a hivatásos művészek egy kis csoportját hívták meg szom­baton délelőtt a békéscsabai ifjúsági és úttörőházba az amatőr művészek első me­gyei fórumára. A képzőművészek, a nép­ezt csak intézményes — is­kolai — képzéssel lehet majdan megvalósítani. Ezzel egy időben kezdő­dött a vita korszerű művelt­ségeszményünkről, s mivel éppen a tananyagcsökkentés idejét éltük akkoriban, szin­te naponta hallottunk újabb s újabb ötleteket, elképzelé­seket arról, hogy mi kerül­jön be a tankönyvekbe, s mi nem, mi legyen kötelező érettségi tárgy, s mi nem. A természettudományok és a társadalomtudományok kép­viselőinek ugyan nem első, de talán a korábbiaknál he­vesebb összecsapását köve­tően egyfelől megfogalmazó­dott az igény a világnézet­nevelés, a politikai, a közös­ségi szemléletmód erősítésé­re, másfelől viszont éppen akkortájt került le a törté­nelem a kötelező érettségi tárgyak listájáról. Becsület­ben megőszült történelemta­nárok tucatjai tiltakoztak a tárgy degradálása ellen, mondván, mi más lenne vi­lágnézeti tantárgy, ha nem a történelem. S bár ez ön­magában nem helytálló, hi­szen világnézetet lehet ala­kítani — mondjuk — iroda­lom-, fizika-, vagy bioló­giaórán is, néhány jogos ész­revétel mellett nem mehet­tek el az illetékesek szó nél­kül. Be kellett látnunk, hogy az érettségi vizsga tárgyak számának csökkentése köny- nyítette ugyan a tanulók terhelését, de például „a tör­ténelemérettségi eltörlése a történelmi-társadalmi isme­retek gyengüléséhez vezetett, és nem biztosította a világ­nézeti felkészültség és tuda­tosság kívánt szintjét”. Az igaz, hogy egy tantárgy sor­sa nem azon áll vagy bukik, hogy kötelező-e vagy sem az érettségi, hiszen a pedagó­gustól függ, kívánnak-e érettségizni tárgyából a ta­nulók vagy nem. Az is igaz, táncosok és a színjátszók először dr. Becsei Józsefnek, a megyei tanács művelődés- ügyi osztályvezetőjének ta­gadhatatlanul sokféle érzel­met kiváltó, vitaindító be­szédét hallgatták végig, majd a három művészeti ág kép­viselői külön-külön beszél­ték meg a leginkább érdek­lődésre számot tartó kérdé­seket. A fórum — mint azt már lapunkban is megírtuk — egy országos kezdeményezés első, és bizonytalanságokkal is küszködő lépése. A Nép­művelési Intézet kezdemé­nyezésére a következő év elején országos konferencia alkalmából szeretnék meg­alakítani az Amatőr Művé­szek Tanácsát, amelynek egyik legfontosabb feladata lenne a mozgalom segítése, problémáinak állandó feltá­rása. A képviselet felelőssége igen nagy. Főleg akkor, ha az amatőr művészeti mozga­lom legalapvetőbb feladatát és a sokszor kedvezőtlen tapasztalatokat egybevetjük. A küldötteknek egyik köte­lessége mindenképpen az lesz, hogy a megyénkben fel­lelhető gondokról, s ugyan­akkor az országos színvona­lon álló eredményekről is beszámoljanak majd a kon­ferencián. Még akkor is ezt kell tenniük, ha az amatőr művészeti mozgalomban meglehetősen gyakran elő­forduló sértődések most sem kerülhetők 'éT, ha az őszinte­ség és a valóság feltárása egyéni érdekeket sért. Mert csakis így van értel­me a Népművelési Intézet kezdeményezésének. így, a rendcsinálás kellemetlen munkája után lehet az elő­relépés alapjait, a fejlődés nyomvonalát biztosítani. Ezt a társadalom, a mozgalom, a közönség kívánja, követeli meg. (N. L.) ugyanakkor, hogy a diákok szemében napjainkban csak az a „komoly” tárgy, amiből kötelező az érettségi vizsga. Arról pedig soha nem volt szó, hogy valaki, aki akart, nem érettségizhetett történe­lemből. Emiatt is helytele­níthetek azok a közszájon forgó hírek, hogy 1981-től ismét érettségi tárgy lesz a történelem. A valóságban ugyanis mindössze ismét kö­telező vizsgatárggyá emelke­dett. Történelemszemléletünk za­varait úton-útfélen emle­getjük mostanság. A min­denki számára kötelező tör­ténelem érettségi vizsga .ta­lán segít abban, hogy ezeket a hiányosságokat előbb vagy utóbb megszüntetjük. Attól azonban, hogy a történelem ismét kötelező vizsgatárgy lett, senki nem várhatja e hiányosságok gyökeres or­voslását. Egyetemi tanárok panaszkodnak ugyanis, hogy a történelemből felvételizők csupán az „összefüggéseket” tartják fontosnak, és alig is­merik a tényanyagot, vagy­is a frázisok, a történeti ko­ronként behelyettesíthető panelek bűvöletében élnek. S azt egyetlen tantárgy sem nyújthatja, amit a történe­lem, ami tudatosítja, hogy miként a régi görögöknél a város, a polisz közös érde­keiért való fellépés jelentet­te a politikát, akként az ma is csupán közösségi érdek­vállalás lehet. M arx szerint a történe­lem olyan dráma, amelynek az embe­rek nemcsak szereplői, ha­nem szerzői is. Hogy való­ban azzá váljanak, ahhoz azonban érettségre van szük­ségük, politikai, világnézeti érettségre, ami ugyan nem egyenlő a történelemérettsé­givel, de az egyik feltételezi a másikat. Rácz-Székely Győző Karácsonyi hangverseny A békéscsabai szimfonikus zenekar legutóbb az elmúlt év márciusában lépett fel — nagy sikerrel — a megye- székhely zenekedvelő közön­sége előtt. December 19-én este 7 órai kezdettel a Me­gyei Művelődési Központ­ban lépnek fel ismét azon a karácsonyi hangversenyen, amelyen a békéscsabai Bar­tók Béla vegyes kar is sze­repel. Karnagy: Rázga Jó­zsef. A szimfonikus zene­kart a most bemutatkozó Martos László vezényli. A karácsonyi hangversenyen fellép még Pál Olga, Prevoz János és Tóth János ének­kel, valamint Nátor Éva csemballón. A műsoron — melyre a Megyei Művelődési Központ­ban, az Országos Filharmó­nia kirendeltségén és az üze­mi közönségszervezőknél már kaphatók a jegyek — Purcell Fantázia és J. S. Bach Karácsonyi kantáta cí­mű művét hallgathatja meg a közönség. Klub — új utakon A mezőberényi Fáklya if­júsági klub nehéz, ám mégis szép feladatra vállalkozott; egy olyan gyermekcsoporttal kereste és vette fel a kap­csolatot, amely a közösséggé válás során még csak a kez­deti lépéseket tette meg. Vállalták, hogy a helyi, 2-es számú általános iskola egyik első osztályának tanulóival rendszeresen találkoznak, se­gítik őket. Elhatározták azt is, hogy részesei kívánnak lenni nevelésüknek, s az osz­tályban tanító pedagógus szakvéleményét kikérve, a tanulók kívánságait meg­hallgatva közös programokat szerveznek számukra. Legutóbb a közelmúltban Télapó-ünnepélyt rendeztek a kicsinyeknek. Közösen ját­szottak, majd ajándékcsoma­gokat adtak át a gyerekek­nek. Zsúfolásig megtelt a bé­késcsabai ifjúsági és úttörő­ház nagyterme vasárnap délután, amikor a megye- székhely 9 középiskolás kol­légiuma mérte össze vetél­kedőn politikai tájékozott­ságát. A színpadon elhelyezett asztalok körül 9 csapat „ült” rajthoz, jegyzetekkel felszerelve. A házigazdák, a 635-ös számú Ipari Szak­munkásképző Intézet és a Lékai János kollégium diák­jai és tanárai becsülettel megtettek mindent a vetél­kedő sikeres lebonyolításá­ért. Még adó-vevő készülék­kel is felszerelték magukat, hogy a közönség soraiból ér­kező válaszok is jól érthető­en hangozhassanak el. Aztán beindult a gépezet. A vetélkedő vezetője, Kocsis Pál tanár föltette a csapa­toknak az első, a hazánk felszabadulása óta történt eseményekhez kapcsolódó kérdéseket. A gondolkodási idő alat — s végig ez volt a rendszer — a több mint 300 fős közönség „megmoz­gatása” volt a cél. Már az első 15 villámkérdésnél gyanút fogtam, ami a 'dél­után folyamán csak erősö­dött bennem. Mert arra, hogy mikor vezették be az ifjúsági törvényt, a KISZ hány ország ifjúsági szerve­zetével tart kapcsolatot, és mióta vehetik igénybe az édesanyák a gyest, ezekre a bennünket érintő kérdésekre csak homályos sejtéseken alapuló válaszok érkeztek. Viszont rendkívüli tájéko­zottságot mutattak a verseny­zők az angolai, panamai, vagy a kambodzsai helyze­tet illetően. De nyugtatgat­tam közben magam: kár volna az első félóra tapasz­talata alapján általánosítani. Nézzük, mi volt a foly­tatás? A politikában hasz­nálatos idegen szavak döm- pingje: doktrína, integritás, koncesszió, konföderáció, szeparatista, szandinista stb. S ekkor, talán meglepő, de nem is a válaszok néha tétova, vagy teljes félreérté­sen alapuló hibáira figyel- . tem fel. Valami egészen másra. Nevezetesen, hogy az oly sokszor szidott szak­mai zsargon mellett kiala­kult és megerősödött a po­litikai zsargon is. Ez utóbbi jelenség pedig sokféle ve­szélyt rejt magában. Hiszen a politikában használatos idegen szavak pontos ma­gyar megfelelőjének ismere­te híján, a tömegkommuni­Tegnap délelőtt ülésezett Békéscsabán a nemzetközi gyermekév városi szervező bizottsága. Paluska Pál, a KISZ városi bizottságának munkatársa ismertette ez év­ben végzett munkát. Elmon­dotta, hogy januárban felhí­vást küldtek a város politi­kai, társadalmi, gazdasági szervezeteihez, amelyben se­gítségre kérték fel őket. Felújították az egy üzem — egy iskola mozgalmat, tá­mogatták az egy család — egy őrs elnevezésű kezdemé­nyezést, pályázatokat hirdet­tek a gyermekek alkotó te­vékenységének kibontakozta­tására. A díszítőművészeti, rajz- és irodalmi pályázatok munkáit kiállították a Rner Nyomdában, s a legjobba­kat lapunk hasábjain is be­mutattuk. A Hazafias Nép­front szülők akadémiáját, parlamentjét szervezett sok iskolában, s ezeken általá­ban a gyermeknevelés volt a téma. A szervező bizottság az Ifjú Gárda tagjaival kö­zösen ifjúsági őrjáratot in­dított a Kulich- és a József Attila-lakótelepen. Kilenc- venhárom lakóterületi fog­lalkozást rendezték, közel 7 ezer gyerek részvételével, ezenkívül 56 nagyobb ren­dezvény szervezője, vagy tá­mogatója volt a bizottság. kációs csatornákon nap mint nap felénk áradó külföldi és belföldi események csak félig-meddig válnak érthető­vé. Márpedig azt hiszem, politizálni csak úgy lehet igazán, ha mindenki előtt világosan és érthetően be­szélünk az eseményekről. Mert közérthetőség nélkül nem nevezhető tökéletesnek a tájékoztatás ... E gondolati kitérő után kanyarodjunk vissza a hely­színhez, ahol újabb villám­kérdések sora következett. Ezalatt megtudhattuk, hogy a versenyzők (és a közönség köréből mindig ugyanaz a néhány válaszadó fiatal) tö­kéletesen ismeri a fejlődő és vezető kapitalista álla­mok kiemelkedő politikusait, az ENSZ eddig összes titká­rainak a nevét, de abban már nem vagyok biztos, hogy tudják-e, ki a Minisz­tertanács elnöke hazánk­ban? (Ez utóbbit több kelle­metlen tapasztalatom birto­kában jegyeztem meg.) S hogy ne legyek igazságtalan a kérdések összeállítóival szemben, remélem, hogy a kiosztott szellemi totóban több, a magyar történelem­mel, politikai élettel kap­csolatos kérdés is szerepelt. Bevallom, a kérdésárada­tok közben magam is igye­keztem egyre kisebbre ösz- szehúzódni. Mert a körülöt­tem ülő fiatalok, gondolom a helyes válaszért járó cso­koládé reményében, epedve várták halk hangon kimon­dott válaszaimat. S én csak némán ültem a pillantások kereszttüzében. Ugyanis nem tudtam, hány kilomé­ter hosszú határon érintke­zik Vietnam és Kína, hogy ez utóbbi országban mennyi Az MHSZ klubjai 16 iskolá­val kötöttek szerződést, s eredményeként például a honvédelmi kupa lóverse­nyen 16 ezer fiatal vett részt. Balázs Mátyás, a városi tanácsnál alakított fejleszté­si bizottság tevékenységéről beszélt. 1979 januárban a vá­rosi tanácsnál értekező üze­mek, szervek képviselői ki­lenc városi létesítmény meg­valósítását ígérték, vállalták el. Köztük olyanokét, mint a különböző korcsoportú gye­rekeknek pósteleki játszótér­építést, a napközis tábor ke­rítésének építését, a város különböző területein sport­pályák, játszóterek létesíté­sét, s a balatonszárszói üdü­lőtelep megvalósítását. A tervek szerint az anyagkölt­séget a városi tanács bizto­sította, a kivitelezés viszont társadalmi munkában tör­tént. Sajnos azonban nem minden vállalkozó tett ele­get ígéretének, ezért az el­képzelés nem teljes egészé­ben vált valóra. így például a Lencsési la­kótelepi 16 tantermes iskola kettős célú sportudvarát a kertészeti és köztisztasági vállalat kénytelen volt egye­dül megépíteni. A Bartók— Tulipán—Gábor Áron utca által határolt Sehéner Mi­hály tervezte fajátszótér he­az egy főre jutó nemzeti jö­vedelem? S szégyenemet csak fokozta, hogy a két legjobban szereplő csapat, a holtversenyben első helyen álló Kulich Gyula leány- és a Vandháti úti, azonos nevű fiúkollégium elsőségét el­döntő kérdésre sem tudtam a választ. (Persze, ezt a zsű­ritől sem kaptuk meg.) Ne higgyék, hogy vetélke­dőellenes vagyok. Ebben az esetben is örvendtem, hogy találkozhattak a város kö­zépiskolás kollégistái és ta­nárai, hiszen megismerhet­ték egymást, s új barátsá­gok is szövődhettek. De saj­nálom a kimerült arcú, fá­radt versenyzőket, akik már hetek óta bújják a politikai lapokat és folyóiratokat, s akik a néhány tucat adat és név bebiflázása után sem juthattak új, - ismereteket gazdagító összefüggések bir­tokába. Mert nem a nevek, a dátumok, a hadikiadások milliárdos tételeinek pontos ismeretén múlik az ifjúság politikai tájékozottsága. Sok­kal inkább az összefüggések logikai felfedezésében, a fel­halmozott lexikális ismere­tek alkotó, gondolkodó hasz­nálatában. Ügy érzem, hogy ezek a vetélkedők csak így érhetnék el céljukat. S még egyszer hadd említsem meg: úgy hiszem, nincs fonto­sabb annál, hogy kis hazánk sorsának, történelmének, életünk főbb gazdasági, po­litikai kérdéseinek mi ma­gunk, e haza fiai legyünk a legjobb ismerői. Talán jó volna a jövőben e gondola­tok szem előtt tartásával megvalósítani az egyébként hasznos politikai vetélkedő­ket. B. Sajti Emese lyét ugyan már előkészítet­ték, de a megvalósításra csak 1980-ban kerül sor. * * * Az eddigi felmérések sze­rint a megvalósult létesítmé­nyekben 140 ezer forint ér­tékű társadalmi munkát vé­geztek a különböző szervek. A továbbiakban a szerve­ző bizottság a hátralevő idő­szak feladataitól tárgyalt. A jövőben fel fogják mérni, hogy a gyermekév valóban többet nyújtott-e az eddigi esztendőkénél az ünnepeitek­nek. A legjobban dolgozó kollektívák, illetve egyének munkájának elismerésére is sor kerül a legközelebbi ta­lálkozón, januárban. B. Zs. SZiNHÍZ, mozi 1979. december 12-én, szerdán este 19.00 órakor Békéscsabán: MANDRAGORA Szentpétery-bérlet * * * Békési Bástya: 4 órakor: A vad hattyúk — 6 órakor: Az el­veszett múlt — 8 órakor: Filmklub. Békéscsabai Sza­badság:: de. 10 órakor: A cso­datevő palatábla, 4 és 7 órakor: A Jó, a Rossz és a Csúf I., ii. rész. Békéscsabai Terv: Megis­mételt esktlvő. Gyulai Erkel: fél 6 órakor: Rangon alul, fél 8 órakor: Megtalálták a 7. száza­dot. Gyulai Petőfi: 3 órakor: A kékvércsék erdejében, 5 és 7 órakor: Nick Carter, a szuper- detektlv. Orosházi Partizán: Se- verino. Cselekedni! Mérlegen a gyermekév

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom