Békés Megyei Népújság, 1979. december (34. évfolyam, 281-305. szám)
1979-12-09 / 288. szám
SZÜLŐFÖLDÜNK 1879. december 9„ vasárnap hogy pénzt keressen valamelyik város üzemében ... Egészen 1968-ig csak termelőszövetkezetek gazdálkodtak a községben. Az emberek többsége a közös gazdaságokban dolgozott. Ám ahogyan korszerűsödött a termelés, egyre többen voltak kénytelenek megfogalmazni: merre tovább? — A 3400 lakosú községből több mint 450-en dolgoznak a környező városokban. Ingáznak. Nem költöznek el a faluból, mert valamilyen módon kötődnek még ide — magyarázza Lukács Ottó, a községi párt- bizottság titkára. — Régebben a termelőszövetkezetekben ezer embernek adtak munkát. Most a dolgozó tagok száma nem éri el a 400-at. Ennél több munkáskézre nincs is szüksége a közös gazdaságnak. Gondot ma már a téli foglalkoztatottság megoldása okoz. Eddig a tsz-tagok a „holt időszakban” ipari üzemekben dolgoztak. A közelmúltban azonban megállapodást kötöttünk a Gyulai Vízgépészeti Vállalattal; alkatrészek gyártására kis üzemet hozunk létre. Télen mintegy 50 embernek tudnánk így munkát biztosítani. Nőtagjaink téli foglalkoztatását is hasonló módon szeretnénk biztosítani — hallottuk a termelőszövetkezet közeli terveiről Lakatos Károlyt, a tsz párttitkárát. S amíg a tagok száma csökken, az utóbbi 11 évben a tsz-ben dolgozók 'jövedelme több mint a duplájára nőtt... ♦ Furcsa, de Békéssámsont sokáig egy 6 kilométeres útszakasz választotta el attól, hogy üzemet „kapjon”. A szilárd burkolatú út építését követően a leggyorsabban megközelíthető város Hódmezővásárhely lett. Az 1960- as évek végén szinte közvetlenül az út átadását követően a HÖDIKÖT üzemet épített a községben. Százhúsz, addig nagyobbrészt háztartásban dolgozó asszonynak biztosítottak ezzel munkát. — A jelentkezéssel nem is volt baj. Csakhogy meg kellett szokni az üzemi termelés szigorú rendjét, megtanulni, begyakorolni a munkaműveleteket. Átrendeződött a családok élete. Az addig nagyobb részt „eltartott” asz- szonyok önálló keresethez jutottak. Más időbeosztást kellett kialakítani, a család jövedelme megnőtt — sorolja az egymással összefüggő, a sámsoni asszonyok számára új jelenségeket Tóth Im- réné, az üzem telepvezetője. Ö maga hódmezővásárhelyi, s annakidején, tíz éve, csak betanítani jött ide a faluba. A vége meg az lett, hogy ittragadt. — A magunkfajta asszony addig alig élt közösségben. A HÓDIKÖT békéssámsoni üzeme 120 asszonynak ad munkát Es a falu is befogadta őket. Az orvos tanácstag, a feleség a Hazafias Népfront községi bizottságának elnöke, s mint a népművészet rabja, a helyi kézimunkaszakkör vezetője. Az utóbbi 15 év nagy változásainak nemcsak szemtanúi, de akarva akaratlanul, részesei lettek. — A zsugorodó tanyavilággal, a megnövekedett anyagi lehetőségekkel együtt formálódott hát a sámsoniak gondolkodása, módosult életmódjuk. Mi sem jellemzőbb erre, mint a következő történet. Van itt, és persze másutt is, néhány fiatalember, akiket valamiért a falu rosz- szának kiáltottak ki. Egyszer, gondoltam, próbára teszem őket. Mondtam nekik, holnap véradónap lesz, gyertek el. Ott voltak! Ök, akikért néhányan egy lyukas garast sem adtak volna. így változtak meg szinte észrevétlenül a többiek is, ahogy az élet kegyes volt hozzájuk — meséli el az orvos az emlékezetes epizódot. A falu közössége még ma is megőrizte meghitt varázsát. Gazdag útravalót ad az innen elindulóknak, s ugyanolyan gazdagon jutalmazza az érkezőket, az ittmaradó- kat. S ezt csak az tudja igazán nagyra becsülni, aki idegenként került a falusi élet sodrába. Megtanultak az emberek „értelmesen élni”. Ügy, hogy nem érződik a városra egyre inkább jellemző elidegenedés. ♦ A község főteréről nézem az embereket, amint végzik dolgukat; hordják a vizet, bevásárolnak, orvoshoz mennek, munkába igyekeznek. S közben ezerszer megfogalmazzák magukban, mire is lenne még szüksége a falunak. Ha vízért mennek, arra gondolnak, milyen jó lenne a fürdőszobában, a konyhában megnyitni a csapot. Ha vásárolnak az asszonyok, szeretnének betérni a régen óhajtott zöldségesboltba. Ha meg végeznek a munkával, szeretnének elmenni a kozmetikushoz, a fodrászhoz... —, Ismert gondok... De épül már a törpevízmű. A tanács ígéretet kapott az ÁFÉSZ-tól zöldségesbolt létrehozására. Az asszonyok azt szeretnék, hogy a fodrászhoz reggel 6-tól este 10-ig mehessenek? Majd megnézzük, mit tudunk tenni. A következő évek legfontosabb feladatai is körvonalazódtak már. Reméljük, egy-két évnél nem kell többet várni ahhoz, hogy bővítsük az óvodát, felépüljön az iskola tornaterme — tájékoztat a tanácselnök. — Az igények mindig előttünk járnak, s ez így van rendjén. A baj akkor kezdődne, ha odahaza és a község sorsának egyengetésekor nem tudnánk lehetőségeinkkel okosan gazdálkodni — mondja a község párttitkára. Hét évvel ezelőtt még csak kisvasút kötötte össze a világgal Békéssámsont. Akkor az volt a legnagyobb kérdés, hogyan lehetne lerövidíteni a távolságot... Kepenyes János Fotó: Veress Erzsi Hét évvel ezelőtt csak egyetlen vékony „ér", a kisvasút kapcsolta Békéssámsont a világhoz. Ma valamennyi közelebbi várossal buszjárat köti össze a községet. így Orosházával, Hódmezővásárhellyel, Szegeddel, Makóval, Békéscsabával. S ezzel nemcsak az elvándorlás vette kezdetét ... A falu közelebb került a városhoz. Az út, amely a valóságban a fejlődés záloga lett, belopódzott a falu történetébe. Megváltoztatta az életmódot, felforgatta az elzártság békés nyugalmát. Vadul zörgetett az ablakokon: emberek, ébredjetek! Az úton el lehet jutni a városba, el lehet jutni a szemlélet, az életmód változásához. Ébredjetek! S elkezdődött valami ... Azóta már szinte minden területen bebizonyosodott, az út, a megtett út óriási jelzővel mérhető leginkább. Valamikor csak több emberöltővel mérhettek akkora változást, mintamilyennek szemtanúi, részesei voltak, s ma is azok, a sámsoniak. Laduver József: Körvonalazódtak a következő évek feladatai Lukács Ottó: A baj akkor kezdődne, ha nem tudnánk lehetőségeinkkel okosan gazdálkodni ember, akinek helyben nem jutott munka, fogta magát, felült a vonatra, a buszra, A ködben elvész a tanya, a ház, a falu. Amikor a pára felszáll, újra élesen rajzolódnak ki körvonalaik. Akár az emlékek. Mert a feledéshez kevés a harminc, a hatvan év. Békéssámson zsellérfalu volt, ahol akkor csak néhány ember számított: a földesurak, akik a sámsoni földet bitorolták. így azután nem csoda, hogy 1919-ben 92-en jelentkeztek a községből vöröskatonának az „új rend” reményében. Köztük volt a 78 éves Dopsa József is, a ma még élő vöröskatonák egyike. A második világháború évei alatt „Népfőiskola” fedőnév alatt baloldali érzelmű fiatalok vállalták, hogy felvilágosító munkát végeznek a háború értelmetlenségéről. Vezetőik közül ma már csak Kulima János él a községben, ott a termelőszövetkezet főköny- velőjeként dolgozik. Azután már a béke első évében 850 békéssámsoni család kapott földet, s 217 házhelyet mértek ki. A földben nemcsak a tulajdont, de a megélhetés biztos forrását látta a parasztember. S vé-1. gül ez tette nehézzé a további fejlődést... — Talán érthető, hogy az „élethez” ragaszkodók idegenkedve fogadták a tsz- szervezés gondolatát. Nem látták, hogy nemcsak a föld marad övék, de biztosabb, könnyebb megélhetést kínálnak nekik cserébe, egy belépési nyilatkozatért. De ezért nem lehetett őket elmarasztalni. Végül is 1960- ban nyolc termelőszövetkezet alakult. 1964-ben öt tsz egyesült, s 1973 óta egyetlen közös gazdasága van a falunak — mondja Laduver József tanácselnök. S ezzel visszakanyarodtunk a mába ... ♦ A mesebeli szegénylegény fogta a tarisznyáját, benne útravalóul néhány pogácsával, s elindult szerencsét próbálni. A békéssámsoni — Amikor 18 éve a községbe kerültünk, bizony elmaradott volt kulturális és egészségügyi szempontból egyaránt. De akkor nem volt más választásunk, a fiatal kezdő orvos kis fizetéséből Tóth Imréné: Átrendeződött a családok élete... S ahogy teltek az évek, egyre igényesebbek lettek. Ami megfelelt, addig, hosz- szú évtizedeken át, az most már nem volt elég. A család megnövekedett jövedelmével, szabad idejével új módon kellett „gazdálkodni”. Sámsonban azonban nem épülnek villák, melyeknek csodájára lehetne járni... ♦ Az „új élet” átrendezéssel kezdődött. Amelyhez pénz is kellett persze. Fürdőszobák, háztartási gépek, televíziók, egy „új élet” eljövetelét jelezték. De milyen gazdagság az, ahol a pénz utáni hajsza tölt ki mindent? És milyen gazdagság az, ahol nem jut idő könyvre, színházra, mozira, szakkörre? Mert mit érne a falu gazdagodása például üresen kongó művelődési házzal, mozival, könyvtárral? Kétes értékű gazdagság lenne az... — A korszerű művelődési ház ma már nem egyszer szűknek bizonyul. Tizennégy szakkörünk működik. Mozi, könyvtár kap még helyet az épületben. Az idén és jövőre 50 ismeretterjesztő előadás szervezésében állapodtunk meg. Mégsem megy minden úgy, ahogyan szeretnénk. Néhány szakkör működtetése gondot okoz. Felére csökkent a pávakör tagjainak száma, kevés fiatal látogatja az ifjúsági klubot, csökkent a könyvtár látogatottsága. Újabb szakkörök szervezését tervezzük. Egyszóval, ezernyi tennivalónk van — hallottuk Zsig- mond Sándortól, a művelődési ház igazgatójától. Igaz, a falu lakói sem mindennel elégedettek. — Nincs olyan hely a községben, ahol a fiatalok kulturáltan tudnának szórakozni esténként. Az utóbbi hetekben megszűnt a diszkó, hetente csak kétszer van filmvetítés — gyűjti csokorba két lánya észrevételeit Demkó Pétemé. Ám a falu ezen a téren aligha tud versenyre kelni a várossal... Dr. Szalontai László: Észrevétlenül változtak az emberek nehezen élt meg a városban. A gyulai kórházból jöttünk ide a feleségemmel, azzal, hogy maradunk néhány évig. Csaknem két évtized lesz már belőle. Nem vágyunk el innen, jól érezzük itt magunkat — magyarázza dr. Szalontai László körzeti orvos. Érzékenyek, sértődékenyek voltunk. De aki elment, az is visszajött. Jönnének is még, ha lenne hely — jegyzi meg Igaz Istvánné. A művelődési ház igazgatója nem marad adós a válasszal: — Új „lemezlovast” szerződtetünk, a régi bevonult katonának. Eddig a moziban nem volt igény kettőnél több játszási napra. De itt van az ifjúsági klub is, és a termelőszövetkezet klubja. Békéssámson gazdagsága
