Békés Megyei Népújság, 1979. december (34. évfolyam, 281-305. szám)
1979-12-07 / 286. szám
1979. december 7., péntek IZHiWKTlltj A közművelődés égisze alatt utógondozás Az élet bármi okozta hullámvölgyéből kikerülni nagyon nehéz, s nem mindenkinek sikerül. Legerősebb akaratra és legtöbb segítségre az alkoholistáknak van szüksége. És nekik ebből van a legkevesebb, hiszen, ha ez a kettő időben működésbe lép, nem is váltak volna azzá, amivé lettek. De ha a baj már kialakult, hiába beszélünk arról, mi maradt el, vagy lett sikertelen, ekkor már az a fő kérdés: mit lehet tenni? Pláne, ha odáig eljutott valaki, hogy túlesett az elvonókúrán, s új úton, új életet akar kezdeni. Békéscsaba volt az úttörője annak idején az utógondozás egyik, azóta elterjedt módjának, a klubéletnek. Több mint húsz éve, hogy a megyeszékhelyen megalakult az ország első alkoho- lizmusellenes klubja. Munkájuk nyomán sokan találták meg ismét helyüket a családban, társadalomban, s leltek szórakozásra, társaságra úgy, hogy nem tették ki magukat újabb veszélyeknek. Szentesi László nyugdíjas két évtizede klubtag, és hosszabb ideje munkálkodik a vezetőségben. Ö is részt vett az elmúlt hónapban tartott kétnapos országos klubtalálkozón, amelyet Tatán rendeztek meg. Negyven szervezetből harminc képviseltette magát, Békés megyéből még a gyulaiak voltak ott. A tapasztaltakat röviden így összegzi: meglátták a jövőt, mert megismerték a tatai Jó barátok családi klubjának munkáját. Tagjai fiatalok, és már ennél fogva is nemcsak a társas összejövetel és egyéni szórakozás színhelye a szervezet, hanem a szabad idő öntevékeny hasznosításáé is. A hangsúly tehát a fiatalságon és az aktív cselekvésen van. Mindkettő igen lényeges, mert az évek múlásával, ahogy nőtt az alkoholisták száma, egyre nagyobb lett köztük a fiatalok aránya. S bár minden ember megmentése fontos lenne — de hol vagyunk még ettől? —, a legfontosabb a fiatalságé, akik előtt egy egész élet áll. A tataiak másik jellemzője, hogy „beépültek” az általános közművelődési munkába, vagy pontosabban kifejezve: a Megyei Művelődési Központ nyúlt a hónuk alá. Felkarolta a házban helyet kapott klubot, egyik hivatásos népművelőjük foglalkozik ezzel a feladattal, s munkája nyomán épp olyan élénk és vonzó élet zajlik itt, mint bármelyik más, jól működő közművelődési klubban. Talán csak az a különbség köztük — amit a nevük is mutat —, hogy ide családostól járnak az emberek. Hogy mit csinálnak? Író- olvasó találkozókat, közös kirándulásokat, közös mozi- és színházlátogatást. Nevezetes személyeket — színészeket, sportolókat stb. — fogadnak, s beszélgetnek el velük. Házi vetélkedőket rendeznek, amikre már a felkészülés is jó program, hát még a részvétel. Szakcsoportjaik vannak, virágtermesztő és fotós például. Amatőr színjátszó csoportot alakítottak, a népdalénekesek is összeverbuválódtak, s csak ez a kettő sok szórakozás és szórakoztatás forrása. öt év óta folyik a sokrétű munka a klubban, rengeteg dologgal próbálkoztak, s ami bevált, az állandósult. A cél, hogy mindenki megtalálja azt a tevékenységi területet, ami őt legjobban érdekli, leköti, amiben igazán kedvét leli. S amihez úgy ragaszkodik, hogy semmi más sem csábítja el onnan. És semmi nem viszi vissza az alkoholhoz! V. M. f Hetvenöt éves, mégis új Gyula egyik legrégibb iskolája a 75 éves évfordulójához közeledő 1-es számú általános iskola napjaink korszerű követelményeinek megfelelően látja el feladatát. A 724 általános iskolás kisdiák nevelésében 43 szakképzett pedagógus dolgozik. A statisztika szerint a jelenlegi tanulólétszámot az iskola történetében mindössze egyszer, 10 esztendővel ezelőtt szárnyalták túl. Ehhez az iskolához tartozik még a Máriafalván működő két ösz- szevont osztály is, amelyben 49 alsós kisdiák tanul. A jó tárgyi és személyi feltételek mellett egyedül a magas osztálylétszámok okoznak gondot. Az iskola énék-zene tagozatos, amely szintén jubileumhoz érkezik, a jövő esztendőben lesz ez a fajta oktatás húszéves. Az iskola kamarakórusai és nagy énekkara szinte minden évben elismerést vív ki. A jövő tervei közé tartozik, hogy a hangszeres oktatást — a tanulók lemorzsolódásának csökkentése végett —, a zeneiskola tanárainak közreműködésével helyben oldják meg. A javuló tárgyi feltételeket bizonyítja az iskolában kialakított szaktantermi rendszer. Földrajzból, rajzból és fizikából különösen jól felszerelt szaktantermek segítik az oktatást. A körülmények javulásában jelentős szerepet játszott az egykor dermesztőén hideg iskola fűtésrendszerének korszerűsítése. A tartalmi munka eredményessége többek között annak is köszönhető, hogy évek óta stabilizálódott a tantestület. A nagy beiskolázási körzet — Gyula külső területei is idetartoznak — kívánja meg a nevelőtestülettől, hogy fokozott gondot fordítsanak a hátrányos helyzetű gyermekekre. Számuk, sajnos, meghaladja a kétszázat. Többségében fizikai dolgozók gyermekei járnak az iskolába, s itt folytatják tanulmányaikat a remetei nevelőotthon felső tagozatos állami gondozott lakói is. Mindezék mellett évek óta sikerült elérni — s ez nem kis eredmény —, hogy minden végzős továbbtanuljon. A tavalyi évben végzett 86 tanuló közül 14-en gimnáziumban, 20-an szak- középiskolában, 52-en pedig szakmunkásképző intézetben folytatták tanulmányaikat. A gyerekek különösen kedvelik a hat évfolyamon folyó eszperantó oktatást. Ez utóbbinak nagy hagyományai vannak a városban, s világhírnévre is szert tett e nemzetek fölötti nyelv népszerűsítésében. Az iskola, éppen a városi jó lehetőségeket kihasználva, biztosítani tudja a gyerekek úszásoktatását. Az idén 180 alsós és 101 felső, tagozatos gyerek tanul meg úszni. A jó eredményekhez az is hozzájárul, hogy a 9 napközis csoportban minden igényjogosultat fogadni tudnak. Bár a valósághoz az is hozzátartozik, hogy minden csoport maximálisan fel van töltve. A gyerekek sokféle szakkör között választhatnak. Iskolai költségvetésből öt, társadalmi erőforrásból pedig hat szakkör működik az iskolában. A komoly munka eredményei, a korszerű körülményék teszik ifjúvá a 75 éves „öreg” iskolát. A jubileum elé bátran, emelt fővel nézhetnek. B. S. E. Mintegy 10 ezer példány készült el a gyomai Kner Nyomdában Haiman György „A Kner család és a magyar könyvművészet” című kötetéből. A könyv máris a téli könyvvásár sikeres kötetének tekinthető Fotó: Gál Edit Ketten, hárman... Egy békéscsabai családnál Otthon... Fotó: Gál Edit Ki nem hallott már, ki nem vett még részt olyan beszélgetésen, esetleg vitán, amelyen a házasság intézményét védték vagy támadták. Ismerős, sokat hallott téma ez, melyre definíciókat nem lehet mondani, melyet élni, átélni kell, jól vagy rosszul, attól függően, ki hogyan rendezi be a maga és családja életét. Nos, Gurzó György és felesége amolyan „modem” házaspárnak nevezhető. Ismét otthon Szerencsére az elmúlt napokban nem volt nehéz otthon találni őket, Lencsési úti lakásukban. Hiszen Gurzó Györgyné, Ica mandulagyulladással feküdt otthon, s mivel a láz alaposan levette a lábáról, férje is otthon maradt vele, hogy segítsen a házastársi munkában. Mert bizony, az akad még bőven, erről a két és fél éves Tomi gondoskodik ... — Még jó, hogy segít a férjem — mondja Ica, amíg letöröljük a csizmánkat a fürdőszobában, ahol frissen mosott ruhák várnak terege- tésre. — Nem is tudom, mit csináltam volna nélküle, olyan rosszul éreztem magam. Most már talán hamarosan rendbe jövök. Még év elején úgy gondolta, beíratja a kicsit a bölcsődébe, ám nem sikerült, csak most, szeptemberben vették fel. — Csodálkoztam, hogy nem marad tovább gyesen, hiszen úgy beszéltük meg, a három évet itthon tölti — mondja Gurzó György, miközben a kisszobába megy. „Muszáj” vetíteni, mert Tomi éppen „dacos” korszakában van, s jobb a békesség ... Válság — Én is úgy hittem, itthon maradok. Aztán kiderült, hogy mégsem olyan egyszerű mindig a négy fal között. Már a terhességem alatt kezdődtek a problémák. Férjem akkor lett a RUTEX-ben szövetkezeti bizottsági elnök, illetve később függetlenített közművelődési és oktatási felelős. Rengeteg elfoglaltsága volt, még szombat-vasárnap sem igen volt itthon. Normális körülmények közt is nehéz volna megszokni mindezt, hát még veszélyeztetett terhesen! Csaknem mindig édesanyáméknál voltam, hiszen számítani lehetett arra, hogy bármikor segítségre szorulok. Így aztán, nem tagadom, haragudtam néha rá... Utána megszületett Tomika ... Pillanatnyi szünetet tart, elnézi a gyereket, aki azóta a vetítésbe is beleunt, most éppen egy építőkockával bíbelődik elmélyültem — Sok örömet és egyben sok elfoglaltságot jelent ez a csöppség. Egy ideig lekötöttem magam, olvasgattam,,kézimunkáztam, és persze közben elláttam a gyerek körüli teendőket. Mire beleszoktam, meg is untam az itthoniétet. Korábban meós, s egyben a szövetkezet kultúr- felelőse voltam, társadalmi munkában. Amikor a Gyopár Klub megnyílt a KISZÖV- ben, ott vezetőségi tag lettem. Szóval, mozgalmas életem volt, és aztán egyszer csak itthon vagyok, s nincs kihez szólnom, csak a gyerekhez, de ő mégsem olyan, mint a kollektíva, ahol mozgolódtam addig. Tanultam, akkor végeztem el a középiskola harmadik, negyedik évét. Később anyagi problémáink is voltak, hát úgy döntöttünk, visszamegyek dolgozni. — A békési klubról még nem beszéltél! — figyelmezteti feleségét a házigazda. — Igen. Még gyermekgondozási segélyen voltam, amikor a Gyopár Klub vezetője eljött hozzánk, s mondta, hogy ajánlott a békési gimnázium klubvezetőjének. Meglepett a javaslat, ám nem sok időm volt gondolkozni. Igent mondtam. Azóta minden héten csütörtökön a férjem vigyáz a gyerekre, én pedig vezetem a klubot. Kíváncsi voltam, képes vagyok-e egy ilyen feladatot ellátni. Nehezebb, mint gondoltam, valahogy érdektelenek a gyerekek. Elvonult a vihar — Sokáig hazahoztam, amit bent nem tudtam megcsinálni — mondja Gurzó György. — Később, különösen mióta itt a gyerek, ez egyre nehezebben ment. Csak idegesített, hogy ott a halom munka, s én mégsem azt csinálom. Ha mégis, nekiálltam, nem ment úgy, ahogy kellett volna. Megegyeztünk, ezt nem csinálhatom tovább, azóta megpróbálom a munkahelyi gondokat is fogasra akasztani, ha hazajövök. Jobb így. És bár nem örültem, hogy Ica nem marad itthon három évig, már rájöttem, helyesen döntött. A kicsi is megszokta, hogy bölcsődébe jár, mi pedig ismét a régiek vagyunk. Néha elmegyünk együtt szórakozni, ilyenkor anyósom vagy a sógornőm vigyáz Tomira. A Gyopárba szeretünk leginkább eljárni. A kicsi Óhatatlan, hogy a gyerekneveléserői ne essen szó, hiszen a csöpp kis ember gondoskodik arról, hogy ő legyen a társaság középpontjában. Ha nem figyelnek rá, megsértődik ... — Egyben már a kezdet kezdetén megegyeztünk — mondja Ica a gyerek fején végigsimítva —, előtte nem szólunk egymásra soha. Am utána mindig megbeszéljük, ha valamelyikünk hibázott. Ez ritkán fordul elő. Nem sajnáljuk tőle az időt, hiszen szemmel láthatóan örül, ha a bölcsi után, itthon övé a világ. Sokat játszunk vele, a dalokat és verseket máris nagyon szereti. Mintha csak tudná, hogy róla van szó, Tomi elénk penderül, és vacsorát kér. Nem tarthatjuk fel tovább a szülőket, valóban elérkezett már az evés ideje... Nagy Agnes SZÍNHEZ, mozi 1979. december 7-én, pénteken, Békéscsabán 19.00 órakor: MANDRAGORA Jőkai-bérlet. Békési Bástya: 4 órakor: Papucs és rózsa. I., n. rész. — 8 órakor: Az erőd. Békéscsabai Építők Kultúrotthona: S órakor: Sokat akar a szarka — 7 órakor: Bocsánat itt vernek? Békéscsabai Szabadság: de. 10 és du. 4 órakor: A vad hattyúk — csak 6 órakor: A jó, a rossz és a csúf. I., n. rész. Békéscsabai Terv: fél 6 órakor: Severino. — fél 8 órakor: Az elveszett múlt. Gyulai Erkel: Blöff. Gyulai Petőfi: 4 és 7 órakor: Volt egyszer egy vadnyugat. I., n. rész. Orosházi Béke: Kenguru. Orosházi Partizán: fél 4 órakor: A kékvércsék erdejében, fél 6 és fél 8 órakor: Nick Carter a szu- perdetektiv. Szarvasi Táncsics: Áramütés. Országos párbeszédre hívják az amatőr művészeket A jövő év elején rendezik meg első ízben az amatőr néptáncegyüttesek, színjátszó csoportok és képzőművész körök országos értekezleteit. E tanácskozásokon létrehozzák a mozgalom képviselőit tömörítő társadalmi testületeket, az amatőr művészeti ágak országos tanácsait is — tájékoztatta az MTI munkatársát Kormos Sándor, a Kulturális Minisztérium főosztályvezetője. — Az amatőrmozgalom legjobbjai figyelnek egymás munkájára, ám a kiemelkedő együttesek eszmecseréi is főként az előadásaikkal kapcsolatos vitákra korlátozódnak. A „derékhad” jórészt elszigetelten dolgozik — mondotta. — Pedig a statisztikák több mint ezer színjátszó együttest tartanak számon, s közülük mindössze 15—20-at jegyeznek az élvonalban. A művelődési otthonokon kívül számos társadalmi szervezet — a SZOT, a KISZ, az OKISZ, a SZŐ VOSZ — támogatja a mozgalmat, saját együtteseinek bemutatkozási lehetőséget teremtve, szakmai értékelést biztosítva. E tevékenység azonban nem terjedhet túl az intézmények hatáskörén. Az eddiginél szélesebb társadalmi bázisra van szüksége a népművelési intézetnek is, szakmai-módszertani irányító munkája elvégzéséhez. Mindez időszerűvé tette, hogy országos párbeszédre hívjuk az amatőr művészeket, s állandó fórumot teremtsünk a mozgalom törekvéseinek összehangolására, sajátos érdekeinek képviseletére. Az ezekben a hetekben megrendezett megyei, illetve fővárosi előkészítő értekezletek után januárban és februárban kerül sor a három művészeti ág képviselőinek országos tanácskozására. Az amatőr művészeti tanácsok megalakításától is azt várjuk, hogy közelebb kerülnek egymáshoz az ország távoli pontjain dolgozó együttesek, nemcsak az évenként rendezeti fesztiválokon, találkozókon, hanem művészi színvonalukban, céljaikban, tevékenységük értékelésében, támogatásában is. A testületek munkájában egy- eey szakág művelőin kívül részt vesznek majd a fenntartó, irányító szervek szakemberei is. A művészeti tanácsok fontos feladata lesz egyebek között az egyes szakágak képzési, továbbképzési rendszerének fejlesztése. Emellett részt vesznek az országos rendezvények, fesztiválok megszervezésében, s javaslatot tehetnek az anyagi eszközök felhasználására, nálvadíiak. elismerések odaítélésére is.
