Békés Megyei Népújság, 1979. december (34. évfolyam, 281-305. szám)
1979-12-31 / 305. szám
0 1979. december 31.. hétfő Autó — motor A motor „lelke”: a dugattyú Ki hinné, hogy a hajtőkarhoz csapszeggel kapcsolódó dugattyú — a fordulatszám függvényében — másodpercenként akár negy- venszer-hatvanszor is megteszi a le-fel utat a hengerben. Hihetetlenül sok és nehéz fejlesztési munka fekszik a dugattyúban, amely néhány évtizeddel ezelőtt még nem tudott megfelelni feladatának, bizony gyakran megszorult a hengerben. Ma már szinte ismeretlen ez a fogalom, noha olyan szűk határok között, mozog a terjeszkedési hézag, mint amilyeneket régente az óráknál, a precíz optikai műszereknél alkalmazták. Mennyi is ez a hézag? A négyütemű, vízhűtéses motoroknál 0,03—0,06 mm, a léghűtéseseknél két századmilliméterrel több. Igaz, az ilyen illesztési hézagok napirenden vannak a mai megmunkálásoknál, de ne feledjük, hogy a motortechnikában figyelembe kell venni az üzem közben jelentkező hőtágulást is, amelyet csak bizenyos" mesterfogásokkal lehet elhárítani. Ismert dolog, hogy a motorhengerek többnyire egyszerű szürkeöntvényből készülnek, míg a dugattyúk aluminiumötvözetből. Nos, e két anyagnak más és más a tágulási együtthatója, így egy adott hőfoknál a henger tágulása 0,07 mm, a dugaty- tyúé pedig 0,2 mm. Ha a konstruktőrök ehhez igazodnának, olyan nagy tágulási hézagot kellene hagyni, amelynél a dugattyú hideg állapotban „harangozna” a hengerben, meleg állapotban pedig esetleg meg is szorulna. Ezért tehát bizonyos trükkhöz folyamodnak: oválisra köszörülik a dugattyút, ami annyit jelent, hogy a csapszemek oldalán nagyobb a hézag, míg a másik két oldalon a szokásos hézagot hagyják. Amikor az e módon készült dugattyú munka közben felveszi az üzemi hőfokot, megkezdődik a tágulása. De mert a dugattyú alsó része — az ún. szoknya — bizonyos mértékig rugalmas, a szemoldalon egyenlítődik ki az alakváltozás, azaz a dugattyú körkörösen felveszi a hengerfurat alakját. Az ovális mértékét az ismert hőmérsékleti érték és az anyag tágulási együtthatója határozza meg. A gyűrűkkel ellátott, a hengerbe beszerelt ovális dugattyú tehát nem szorulhat meg. Csupán a dugattyú, gyűrűk gyakorolnak nyomást a hengerfalra, s az első 1000 km lefutása alatt „hozzáidomulnak” ahhoz. Eközben a dugattyúgyűrű valamelyest veszít az anyagából, többek között ezért kell az új vagy generáljavított motornál már az első 500 km megtétele után lecserélni a fém- részecskéket tartalmazó olajat. A dugattyú végleges alakváltozása hosszabb időt vesz igénybe, 5—10—15 ezer kilométert is lefuthat a motor, mire a dugattyú felveszi a henger alakját, és csak akkor kezd igazán jól „húzni” a motor. Ilyenkor hangosabb lehet a motor járása, mert valamelyest nőtt a tágulási hézag, de ennek semmi szerepe nincs a tömítésben (a kompresszióban). A belsőégésű motorok dugattyúja ma már majdnem tökéletesnek tekinthető. Többek között ennek köszönhető, hogy az első generálozásig teljesített üzemidő ma többszöröse a néhány évtizeddel ezelőttinek. A múzeumban látható Feszty Árpád 1886-ból származó Kárvallottak című festménye Filatélial hírek Tudomány — technika \ Életet ment a pacemaker A nyugatnémet Siemens-cég által gyártott ritmusszabályozók három változata: a legkisebbet kisgyermekekbe, a másik kettfit felnőttek mellkasába „építhetik be" az orvosok. E szlvütemadók áramfogyasztása kicsi, ami a hoszú élettartamuk feltétele: lítiumjodid telepükkel tíz évig Is kifogástalanul működnek (KS) Amikor az illetékes szervek elhatározták, hogy újabb bélyegeket, vagy sorozatokat fognak forgalomba hozni, elsősorban azok névértékét, többnyire azok nagyságát is meghatározzák. Néhány művészt bíznak meg a vázlatok vagy nyílt pályázatot hirdetnek a tervek elkészítésére. A beérkezett tervekről adminisztratív és művészi' szakbizottság dönt. Az elfogadott' terv azután a nyomdába kerül, ahol mielőtt tömeges sokszorosításra kerülne sor, próbanyomatok készülnek a legkülönbözőbb papírokon és színekben, E nyomatokat újabb bizottság vizsgálja meg, kiválasztja a legtetszetősebbet, legcélszerűbbet. A bélyegek előállításához különleges papírt gyártanak, rendesen jellegzetes vízjellel ellátottat, s ezáltal az esetleges hamisítás lehetőségét is kiküszöbölik. A vízjelet a papirosba még akkor préselik be, amidőn nedves masszaként a filmszalagon fut. Amíg alul a szívóberendezés vonja el a pépből a fölös nedvességet, addig felülről forgó szitahenger nehezedik a laza papírszövetre. A henger felületére drótszövéssel dolgozzák rá azt az ábrát, amely a papíron vízjel alakjában kell, hogy mutatkozzék. Azon a helyen, ahol a drótváz a nedves nyers papír felületére nyomást gyakorol, a cellulózé anyag kissé összenyomódik, s átnézéskor a vé- konyodás folytán több fényt enged át. Ez a vízjel. A magyar postai értékjegyek le- vélbélyeg-csoportjába számítanak a rendes levélbélyegek, hírlap, büntetőportó, hivatalos csomag és sürgős bélyegek. A bélyeg, amelyet gyűjteményünkbe helyezünk hibátlan legyen, mert csak ezeknek van értéke. A fogazott bélyeg egyetlenegy foga se hiányozzon; a vágott bélyeg szélei ne legyenek bevágva, tehát a bélyegképből ne hiányozzon semmi, a használatlan bélyegek gyűjtésénél arra kell ügyelnünk, hogy a bélyeg ragasztógumija eredeti, sértetlen legyen. A használt bélyegeknél tekintettel kell lennünk a lebélyegzés minőségére is. Az ablakos bélyegeket komoly gyűjtő nem teszi be a gyűjteményébe. Még néhány szó a javított bélyegekről! A régi klasszikus bélyegekből évek óta igen sok hibás példány kerül forgalomba. Tekintettel arra, hogy Igazi hibátlan klasszikus bélyeg mindig kevesebb kerül forgalomba, s ezek ára igen magas, mind jobban és jobban terjed az ún. javított bélyegek gyűjtése és kereskedelme. Vas Tibor A szív a világ legcsodálatosabb motorja. Évtizedeken át pillanatnyi megállás nélkül dolgozik, s teljesítményével felülmúlja a legtökéletesebb, legszívósabb gépet is. Ha megáll, vége az életnek. Ha percenként 72-nél jóval kevesebbet, vagy sokkal többet üt, akkor súlyos a beteg. Ma azonban már szabályozni lehet a szívverést. Ez idő szerint több ezer ember él az országban (a világon pedig talán több millió), akiknek a szívritmusát egy kisméretű elektronikus szerkezet, a korszerű orvostechnika remeke, az angol nevű pacemaker (pészméker) szabályozza. A szívidegek természetes munkája a szívkamrát egyenletes ütemű összehúzódásra, elernyedésre készteti. A pacemaker olyan kis elektromos generátor, ami egy, a szívbe felvezetett elektródán át mesterséges impulzusokkal, áramlökésekkel éri el ugyanezt a hatást. Először 1932-ben Amerikában sikerült egy nagy gépbe befektetett állat szívműködését külső elektromos lökésekkel fennartani. 1952- ben már voltak nagy „dobogtató” gépek, amelyeket a beteg ágya mellett helyeztek el, s elektródájukat bevezették a testbe. A miniatürizálás gyors fejlődése, a parányi és nagyon megbízható alkatrészek sokasodása azután forradalmat hozott: mintegy másfél évtizede sorozatban készülnek már a kicsiny, bőr alá beültethető automata szívverés-szabályozók. A pacemakerek három típusa közül az egyik állandó ritmusban biztosítja a szívműködést. A másik fajtát azok a betegek kapják, akiknek szívműködése csak időnként rendellenes. A harmadik készüléktípus ritmusa- kívülről, távvezérléssel állítható be, amint azt a beteg állapota megkívánja. böző céhek tagjai vettek részt, de a nagyobb iskolavárosokban — a debreceni kollégiumban például már 1650-ben — diáktűzoltóságok is alakultak. Az eredményesebb tűzvédelem, illetve megelőzés érdekében rendeleteket is hoztak. Esztergomban már 1736-ban is határozatban írták elő, hogy minden céh a saját pénztárából sürgősen szerezzen be 1—1 bőrvedret, a céhbe újonnan felveendő mesterek is tartoznak 1—1 bőrvedret a céhnek és a köznek ajándékozni. Debrecen város tanácsa 1673- ban pedig úgy döntött, hogy fizetésének felét adójukba az éjjel-nappal cirkáló őrök tudják be, a másik felét pedig az utca lakói fedezzék. 1753-ban Pest városa minden elővárosi háztulajdonost kötelezett, hogy téglából építsenek kéményt; karókból tilos a rakásuk; a gyúlékony anyagból készült kémények lebontandók. S egyre-másra alakultak az önkéntes tűzoltó egyesületek is Az első 1835-ben Aradon, majd 1866 Sopronban és 1867-ben Körmenden. Az önkéntes tűzoltók az állandó készenlét állapotában, felelősségük tudatában gyarapították tűzvédelmi ismereteiket és ügyességüket versenyeken mérték össze. Az első országos tűzoltóversenyen — 1893 augusztusában — a szegedi önkéntes tűzoltók nyerték el a szaruból készült díszserleget. De nemzetközi versenyeken sem vallottak szégyent önkéntes tűzoltóink. 1900-ban Párizsban a budapesti csapat ugyan még csak a harmadik helyen végzett, de az 1906-os milánói versenyen a nyíregyházi egyesület már aranyérmet nyert. Az összegyűjtött és megőrzött sok becses emlék közül látható többek között ezen a kiállításon a középkori városok jellegezetes gólyanyakú fecskendője, az első magyar soproni tűzoltószergyár mozdonyfecskendője, a budapesti tűzoltók első gőzfecskendője, a gróf Széchenyi Ödön tűzoltóparancsnok tervezte tűzjelző 1874-ből, a Magyar- országon először 1926-ban használt kismotorfecskendő, régi korok egyenruhái és sisakjai, különböző tárgyi és írásos anyagok, melyek a tűzvédelem múltjáról tanúskodnak, és azok a modem és korszerű eszközök és felszerelések, melyekkel ma az állami tűzoltóság őrködik a tűzbiztonság felett. Ágh Tihamér Az emberiség — miközben még áldozati lángokat gyújtott a tűz forrásaként ünnepelt napisten oltárán — rádöbbent, hogy a tüzet nem elég imádni. Meg is kell szelídíteni. Először a rómaiak védekeztek szervezetten a tűz ellen. Ezt bizonyítja az aquincumi feltárások során talált fogadalmi oltár is, melyet a centonariusok — kézműves tűzoltók — készítettek 250 körül, s az az orgonatöredék, melyet 228-ban a tűzoltóegylet kapott ajándékba. Az aquincumi fogadalmi oltártól a mai, modern tűzvédelmi technika megvalósításáig eltelt korszakokban az emberek különböző módokon és lehetőségek szerint igyekeztek úrrá lenni a tűz hatalmán. Hogyan és milyen eszközökkel? Ezt mutatja be a „Tűzvédelem fejlődése” című állandó kiállítás, mely Budapesten a tizedik kerületi tűzoltó-parancsnokság Martinovics téri épületében talált otthont. Hazánkban már I. István király felismert a tűzvédelem fontosságát, és így rendelkezett : „... vasárnaponként minden ember templomba menjen, kivéve azokat, akik a tűzvészeket vigyázzák”. És ennek az óvintézkedésnek megvolt az alapos oka, mivel Ottó freisingi püspök — német történetíró — 1147-ben azt tapasztalta, hogy a magyarok csak nádból, ritkán fából, legritkábban kőből emelt, silány házakban laknak; nyáron sátrakban éjszakáznak; téli szállásukat (kunyhójukat) a karámok, ólak veszik körül. Ilyen építkezési mód mellett pedig gyakorta pusztíthat tűz. De később sem volt jobb a helyzet. Egy 1699-es összeírás szerint Debrecen 729 háza közül például csak 32 épült kőből. S szomorú törvényszerűség, hogy 1564. és 1811. között ezért nyolcszor pusztíthatott tűzvész a városban. Ha azonban katasztrófák emlékét akarjuk idézni, nem szükséges ilyen messzi múltba kalandozni. A huszadik Szent Flórián, a tűzoltók védőszentje: rocskávai a kezében. A középkorban, szervezett tűzoltóság híján tőle vártak csodálatos segítséget század például egy szörnyű tűzesettel köszöntött be. Porig égett a budapesti Párizsi Nagyáruház. A lángok között tizennégyen lelték halálukat. Szólt a zene, táncoltak a párok 1910. március tizedikén azon emlékezetes szatmárökörirtói bálon, amikor kigyulladt a bálteremnek kinevezett dohánypajta, s a gyorsan egymásba fonódó lángok elzárták a menekülés útját. Hajnalban már csak pernye szállt a falu felett, és 337 fiatal temetésére készülték. S- elevenen kisért még a gyöngyösi tűzvész emléke is. 1917. május huszonnegyedikén a város egyharmada leégett, 662 ház dőlt romba, a lángok átcsaptak a szomszédos községekbe is, ahol egész házsorok omlottak össze. A tűz veszedelme tehát minden korban közöttünk ólálkodik, és a megfékezése közérdek volt és ma is az. Rendkívül szemléletesen mutatja be a kiállítás, hogyan alakultak, szerveződtek évszázadokon át azok a közösségek, melyek szembe szálltak az alattomos lángokkal. A tűz elleni szervezett védekezés már a városi kézműves polgárság kialakulásával megkezdődött, az oltási munkákban elsősorban a különPrométheusz ellopta Az ember és a tűz harca A tűz ősidők óta végigkíséri az emberiség sorsát. Az ókorban az istenek tulajdonaként tisztelték, ezért járt pórul ^Prométheusz, a vakmerő titán, aki ellopta tőlük a lángot. A tűz tud melengető lenni, amikor a kandallóban lobog, tud szelíd fényű és hangulatos lenni, de hirtelen lobbanó csóvája tragédiákat is okozhat, pusztulást és veszedelmet, amikor üszkös falak maradnak csak a családi otthonokból, hányák válnak égő pokollá, vagy gyárak, középületek dőlnek romba.
