Békés Megyei Népújság, 1979. december (34. évfolyam, 281-305. szám)
1979-12-31 / 305. szám
1979. december 31.. hétfő o ■ SZÜLŐFÖLDÜNK Falu kocsmája 157 éve született Petőfi Sándor Petőfi irta e verssorokat: „Itt a honnan messze kell utazni, míg az ember hegyet láthat, itt a szép Alföldőn, Itten élek én most megelégedéssel, Mert időm vidáman, boldogságban töltöm. Falu kocsmájában van az én lakásom, Csendes kocsma ez, csak néha zajlik éjjel, Egy jó öreg ember benne a kocsmáros... Áldja meg az isten mind a két kezével!” De hol is volt a „falu kocsmája”, ahol 1845-ben leírta e sorokat az ifjú ember, de már pályája csúcsát közelítő költő, aki mégis éppen ekkor rá volt utalva arra, hogy legyen szállása ott, legyen ennie-innia ingyen, s hogy sose legyen annál jobb gondviselése?! A jó öreg kocsmáros Pesttől Baja felé 64 kilométerre, a Dunától meg vagy 6 kilométerre, átellenben Dunaújvárossal fekszik a falu: Szalkszentmárton, amelynek beszálló csárdáját bérelte, jobban mondva, amelynek albérlője volt 1844. novembertől 1846 áprilisának végéig a „jó öreg kocsmáros”, Petro- vics István. Nála, apjánál és anyjánál időzött a költő 1845. nyarán, őszén és telén ki- sebb-nagyobb megszakításokkal, Pestre ruccanásokkal, s több, mint száz verset írt a faluban. Szám szerint a legtöbb közülük 1845. augusztusának végén, s szeptemberének elején, valamint főképpen a következő február utolsó és március első harmadában született (közöttük a bevezetőben idézett A jó öreg kocsmáros című). S szinte látjuk, amint Petőfi éppen egyedül ebédel a kocsmában, vagy amint a pitvarajtóból kacsingat a szomszéd leányra. És persze azt is, amikor „Rég elhúzták az esteli Harangot. Ki az a ki még mostan is Barangol? Csak én járok a faluban Egyedül. Keresem az álmot, de az Elkerül”. S nemcsak a falut járja, hanem a környéket is látogatja. A rónát. A pusztán a csárda romjait. A folyót. ‘Élménye az ősz, s a felhők is, amelyekhez borongós hangulatai hasonlítottak... Zóki Szent Márton Maga a falu ősi település. Már a XIV. századi pápai tized jegyzékekben is szerepel. A legrégibb pecsétnyomója egyébként 1624-ből maradt fenn, s azon Zóki Szent Márton olvasható. Abbém a században az Amadé család volt a földesura, később a Balas- sák. Szalkszentmárton kiterA költő szobra jobbra, az öreg kocsma felé néz jedt község közel három és fél ezer lakossal ma. Szállásokból alakult ki területének szelíd földhátain, halmain. Közülük három „hegy”-en — már ahogy elnevezték ebuc- kás vonulatokat — homoki szőlő zöldell. Kortsma Ház A híres vendéglő a falu közepén a templom közelében van: felé néz a költő szobra. Az épület múltját részletes régi leírások őrzik. Az Amadé családtól 1790-ben Festetics György vette meg az L alakú, hatoszlopos, tor- nácos épületet is, amelyről ezt írták akkor: „Vagyon a Helységben az Uraságnak egy Vendégfogadója, vagyis Kortsma Háza, melly is vá(Bojtár Ottó felvétele — KS) logból épült Szalufákra, Lé- czre náddal födött. Vagyon rajta egy nagyobb és egy kisebb szoba, felső végében egy kamora, a két szoba között pedig egy közönséges konyha kis kéményes, egy Tűzhellyel sütő kemencze nélkül ...” S külön leírást kapunk a kocsmárosnak olyannyira fontos pincéről imigyen: „Az Ház alatt vagyon) 19 grádits mélységű Bolt hajtás alatt való jó pincze, mely hároní részre osztatott, a leg alsó gráditsnál balkézről nyillik egy kis rekesztés. mellyben fér mint egy három nyolcz akós hordó”. Ezek borából bizony még Petőfi Sándor is kimért jó néhány iccével, meszejjel, segítve apjának. Az ő nyomain járhatjuk be a helyiségeket az emlékházban. Németh Ferenc Magyarország története VI. A polgári Magyarország megteremtésének kísérletei Az 1848-tól 1890-ig terjedő négy évtized központi kérdése Magyarországon is a nagyon időszerűvé váló politikai, gazdasági és társadalmi korszerűsítés, más szóval a polgári átalakulás. 1848— 49., a Világostól a kiegyezésig tartó önkényuralom és a dualizmus első negyedszázada alapvetően eltérő föltételek mellett, eltérő céllal és perspektívával, de ugyanazt a történelmi folyamatot próbálta irányítani, megvalósítani, sajátos mederbe terelni. A polgári átalakulás végül lényegében véve megvalósult véres küzdelmek, fölemelő és elszomorító élmények közepette. Így nem csoda, hogy ez a korszak nyugvópontra vagy megegyezésre még egy évszázad elmúltával sem jutó történelmi viták tömegét produkálta. Ezért sem köny- nyű e negyvenkét évről az olvasók széles körének egyetértését kiváltó, mindenkit meggyőző képet rajzolni. Nemcsak közvéleményünk, de történetírásunk is megosztott az olyan kérdésekben, mint a Függetlenségi Nyilatkozat taktikai időszerűsége, Görgey szerepének megítélése, a kiegyezéshez vezető folyamat értékelése, az 1867 utáni gazdasági fejlődés pozitív és negatív vonásai, a dualista Magyarország parlamentáris-liberális és konzervatív jellegzetességei, a függetlenségi pártirányzat szerepe, vagy Tisza Kálmán tizenöt éves kormányzatának mérlege. Kétségtelen, hogy az 1848— 49-es forradalom és szabadságharc sikere teremthette volna meg a legkedvezőbb föltételeket a polgári átalakulás minél gyorsabb és maradéktalanabb végbemeneteléhez. A magyar szabadságharc vezetői a legtöbb aktuális és fontos kérdésben (így a kritikus parasztkérdésben és a nemzetiségi igények kielégítésében) képesek voltak jó irányban lépni tovább. A világosi fegyverletétellel a kedvező lehetőség, a magyarok mellett annyi nem magyart is magával ragadó szép kísérlet elbukott, jött a megtorlás. A „Bach-kor- szak” azonban — visszataszító vonásai ellenére — mégsem jelentette a régi rendszer visszatérését. Elsősorban a nemzetközi föltételeken múlott, hogy az 1859-es itáliai és az 1866-os Poroszországtól elszenvedett osztrák vereség után nem a magyar emigráció és széles hazai bázisának komoly demokratikus fejlődést ígérő, és a nemzetiségekkel, valamint a szomszéd népekkel új alapon megegyezni kívánó irányzata emelkedett fölül. Deák, Andrássy, Eötvös, Kemény és társaik Kossuth- hoz hasonlóan az európai liberalizmus és a polgári alkotmányosság meggyőződ é- ses hívei voltak, s éppen a politikai és gazdasági viszonyok mielőbbi korszerűsítésének vágyától vezettetve tettek engedményeket a nemzeti függetlenség kérdésében. Az 1875-ös fúzióval, Tisza Kálmán balközépjének a kormánypárthoz való csatlakozásával meggyöngült a 67-es irányzat „polgári” szárnya, s megerősödött az egykori nemesség pozícióit védelmező, nemzeti elfogultságait őriző irányzat súlya. Az 1867 után rohamtempóban meginduló kapitalista fejlődés ugyan magával hozta a modern polgári állam, társadalom és tudomány intézményrendszerének a kiépülését, ám a merev politikai és társadalmi szerkezet következtében az igazi polgári társadalom csak részlegesen fejlődött ki, miközben már megjelent a színpadon a munkásmozgalom is. Röviden ezek a társadalmi-gazdasági folyamatok alkotják a másfél ezer oldalas, két kötetben megjelent, VI. kötet tartalmát. A könyv tíz szerzője alapos, jó munkát végzett. Magyar Hirmondé, 1780. Kétszáz éves az első magyar nyelvű újság Újság nélkül ma már nehéz elképzelni mindennapjainkat. Elválaszthatatlanul hozzánőtt életünkhöz. Sem a rádió, sem a televízió nem csökkenti jelentőségét. Mindig kézbe vehetjük, visszalapozhatjuk: az eseményeknek hagyományozható krónikája. Egyben tükre a nemzet politikájának, sajátos része kul- túráján'ak. Anyanyelvet, tudatot formáló eszköz volt mindig. Az első magyar nyelvű újság most 200 éve jelent meg első alkalommal. Gondolatokat erjesztő, tudatot formáló és' a haladásért mozgósító szerepe már a „Magyar Hírmondó” első számaiból kitetszett. A nemzet legjobb gondolkodóit tömörítette maga köré. Emlékezni rá nemcsak a kerek évforduló kapcsán, hanem ezért is szükséges. Az újság létrejötte, elterjedése kétségtelenül Gutenberg találmányához, a mozgatható betűk alkalmazásához, és ahhoz a társadalmi fejlődés támasztotta gazdasági, politikai, kulturális igényhez kapcsolódik, amely széles körűvé tette a tájékozódás szükségességét. Az első nyomtatott könyvet maga Gutenberg készítette el 1455-ben. A nyomtatott könyveket követően nem sokkal később jelentek meg az újságok elődei: a sajtólevelek, amelyek különböző eseményekről igyekeztek tájékoztatni. Mai értelemben vett újságokká akkor váltak, amikor megteremtődtek a terjesztés igazi feltételei: kiépültek a rendszeres postajáratok. Hosszú idő kellett, amíg a lapok a maihoz hasonló tartalmat és formát elnyerték. Kezdetben beszámoló jellegűek voltak: híreket, eseményeket közöltek, minden állásfoglalás, kommentár nélkül. Kontinensünkön a francia forradalom hozott minőségi változást: megteremtette; a forradalmi sajtót, amely már véleményt is tolmácsolt, állást foglalt, értékelt és mozgósított. Több, mint három évszázad telt el, amíg az első mamagyar nyelven írott újság megjelent a Gutenberg-be- tűk feltalálása óta. A koráb.próbálkozások latin nyelvűek voltak. Ilyen volt a Rákóczi szabadságharc idején kiadott latin nyelvű „Igazmondó Magyar Mercu- rius” című hadiújság is. ,,A magyar sajtó története” idén megjelent hézagpótló, gazdagon illusztrált, elemző kötete méltó terjedelemben ismerteti az első magyar nyelvű lap, s szerkesztőjének, Rát Mátyásnak szerepét. » A magyar nyelvű újságírás „első jellegzetessége az a körülmény, hogy az újság nyelve ezentúl nem lehetett többé korlát az olvasók számára: ... közvetve, felolvasásuk által, néha még az olvasni nem tudó parasztokhoz is „eljuthatott”. A másik sajátossága az anyanyelvű saj- sónak, hogy maga is cselekvő részesévé válik annak a jelentős és a polgári nemzetállam irányába mutató mozgalomnak, amely a nemzeti nyelv kifejlesztéséért szállt síkra. Az első magyar nyelvű újságok írói, akik az újságírói munka folyamán szinte napról napra beleütköztek a nyelvi nehézségekbe, szinte kényszerültek a nyelvi újítások bevezetésére. Tevékenységük a magyar nyelvúj ító^mozgalom egyik legjelentékenyebb kezdeményezése is volt egyben.” A Habsburg-ház csak megszorításokkal engedélyezte a „Magyar Hírmondó” megjelenését. Különösen akadályt jelentett a helytartótanács támogatásának megszerzése. Egykorú feljegyzések szerint a magyar helytartótanács igyekezett „hízelkedés- ből” meggátolni az újság engedélyezését. Indokuk: az újság által a magyar nyelv gyarapodása nagyobb lendületet vesz! A Rát Mátyás szerkesztésében megjelenő „Magyar Hírmondó” tudatosan vállalta a haladás szolgálatát. Erre mutat többek között a magyarországi helyzet reális felmérése. így írt erről:nemcsak a nagyvilággal, hanem „saját hazánkkal és hazafiaival is olly szertelen esméret- lenségben élünk, mint féreg a dióban; azt sem tudván, ami körülöttünk történik, s minket a legközelebbről illet.” De a tájékozódás jelentősége mellett rámutatott a külföld tájékoztatásának fontosságára is (ma is időszerű problémánk ez!). A haladás szolgálatának következetes vállalását mutatják a problémakörök, amellyel a „Magyar Hírmondó” foglalkozott. Nemcsak a korabeli magyar életet ábrázolta, hanem a mezőgazdaság elmaradottságát is. Foglalkozott a helytelen életmóddal, a hazai ipar és kereskedelem helyzetével. A politikai, gazdasági jellegű írások mellett megtalálhatók az irodalmi és tudományos témák is. E heti, kétszer megjelenő újság — ha kény- szerűségből is — vállalta egy leendő folyóiratnak is a szerepkörét, a szellemi élet pezsdítése szándékával. Az 1780. január 1-én megjelenő „Magyar Hírmondó” az ország ■ legjelentősebb 205 helységébe jutott el. A legtöbb előfizetővel rendelkező helységek között találhatjuk megyénkből Gyulát, az olvasók között pedig Tessedik Sámuelt Szarvasról, aki egyben munkatársa is volt a lapnak. Ahogy a „Magyar Hírmondó” legelső oldalán — beköszöntőjében — írta Rát Mátyás: nem a felettébb való hivalkodást kedvelte, hanem a haladás szolgálatát. Törekvése ma is útmutató. ftltign TttíUni 4» Apoflofí Kirflf kfllflnflt — A Magyar 1780. A ftfto» yunkuak BgtdtUmércl. Hírmondó. efztendóbenn. fióldog ACiízony Havinak ellő napjánn, Szombatonn költ. ELSŐ LEVELE. S zokatok a híríróknak, hogy új cfztendókor holmi kS- fzöntétekkcl kczdjék-el leveleket. Ezt a fzokáft a Magyar hírmondó talám nein fogja mindenkor követni: mivel a felettébb való hálákodátt nem kedvclli a moftani világ. — L)p tiak ugyan moíl leg-clőfzör, úgy tetízik, az illendőfég-ii meg-kívánja, hogy érdemiéit tifztelet-tétellel kflfzőnjíin-bé Fclfégcs, Méltúfágos, Tifz- teletet , Tekémet«, Nemzetei, Vitéz és Érdemei Jóakaróinál. héttU tmtlkcdréa , Irj-tlófiflr uralja KIHÁLYJÁT: Térd 1 fo hajtva tgiíz íz ívvel haUlja IcjyrlraCt,
