Békés Megyei Népújság, 1979. december (34. évfolyam, 281-305. szám)
1979-12-31 / 305. szám
1979. december 31.. hétfő o I helyzet kulcsa, avagy... Kondoros zárt ajtók mögött Az ország építésének terve |arminc évvel ezelőtt, 1950. január 2-án kezdték el az első ötéves terv megvalósítását Magyarországon. Az ötéves tervről szóló törvény első paragrafusában kijelölték a fő feladatokat: Magyar- ország átalakítását agrár-ipari országból ipari-agrár országgá. A feladatok teljesítése nem volt könnyű, a napi termelő munka mellett még a háborús károk helyreállításán is dolgozniuk kellett az embereknek. Ilyen körülmények között szükségszerű volt a gyors iparositás, elsősorban a nehéz- és gépipar fejlesztése. „Ez a döntő feltétele — állapította meg a tervtörvény — népünk további gazdasági és kulturális felemelkedésének is, népi államunk és nemzeti függetlenségünk megszilárdításának és biztosításának, a szocializmus építésének hazánkban”. Az öt év eredményei a tervkészítők elképzeléseit igazolták. A gyáripar az ötéves terv utolsó esztendejében több, mint két és félszer annyit termelt, mint a terv megkezdése előtt, a nehézipar termelése 188 százalékkal, ezen belül a gépiparé 267 százalékkal nőtt, s a nemzeti jövedelem ez idő alatt több, mint másfélszeresére emelkedett. Imponáló számok; különösen ha figyelembe vesszük, hogy a gyáripar, a nagyüzemű építőipar, a közlekedés, a külkereskedelem és nagykereskedelem területén ekkor váltak kizárólagossá a szocialista termelési viszonyok. Az országépítő munka eredményeit gyárak, városok sora jelzi; új utak, hidak és sínpárok hozták közelebb egymáshoz a különböző településeket. Az első ötéves terv a mezőgazdaság számára is jelentős sikereket hozott. Már ekkor hatékony erőt jelentettek a termelő- szövetkezetek és az állami gazdaságok. A mezőgazdaság sok tekintetben korszerűbbé vált: tízezernél több traktort és kombájnt, s számtalan más gépet kapott az ágazat, s öt év alatt több, mint 150 ezer katasztrális holdat tettek öntözhetővé. Az ötéves terv célul tűzte ki „népünk életszínvonalának további emelését, fokozott ellátását mindenféle szükségleti cikkel, a lakásviszonyok megjavítását, az egészségvédelem kiépítését”. Az ipari munkásság reáljövedelme például több, mint húsz százalékkal, a dolgozó parasztságé pedig ennél is nagyobb mértékben emelkedett. Az egyéni jövedelmeken túlmenően igen magas volt a közvetett juttatások értéke. Az ötéves terv első évének sikerei büszkeséggel, és — most már világosabban látjuk — túlzott magabiztonsággal töltötték el az embereket. Felemelték a tervszámokat. „Az ötéves terv felemelése azt jelenti, hogy gyorsabban számoljuk fel gazdasági elmaradottságunkat, hamarabb leszünk élenjáró országgá” — írta a Szabad Nép 1951 tavaszán. A tervmódosítás súlyos következményei ismertek. A jelszó: legyünk a vas és acél országa — nyersanyagbázis nélkül irreális volt. Eltorzult az iparosítás irama és üteme, az egyoldalú, erőltetett iparfejlesztés — s mindez főként a mezőgazdaság rovására — komoly gondok forrásává vált. Ismertek hát az eredmények, csakúgy, mint a hibák. A mérleg nyelve I mégis az előbbiek felé billen. Nemcsak az akkori — mai szemmel nézve elismerésre méltó — tervszámok miatt: az első ötéves terv legnagyobb eredménye, hogy megváltozott az_ ország, s ezzel együtt népünk arculata. Szebb, jobb lett hazánkban a dolgozó emberek élete. F. S. P. Más mértékkel mérünk! Szilveszteri hilabda Tisztelt Szerkesztőség! Ez év januárjában a kondorost vas-műszaki boltban vásároltunk egy szobabútort, amit az Orosházi Faipari Vállalat gyártott. Sajnos a bútorhoz kapott kulcsokkal a szekrényajtókat nem tudtuk kinyitni. A bolt egyik eladója utóbb adott egy 5-ös számú kulcsot, ezzel kinyitottuk a ruhásszekrény ajtaját, de a bárszekrény zárva maradt. Közben a másik kulcs is eltört, s ilyen 5-ös kulcsot sehol nem lehetett kapni. Márciusban ajánlott levélben kértem az orosházi vállalattól 5-ös kulcsot. Válasz nem jött. Nyáron mégegyszer próbálkoztam. Akkor sem kaptam választ. Azóta itt állunk zárt ajtók előtt, s nem tudom meddig várjak még. Fontos ügyben hozott döntést 1960-ban a Mérésügyi Világszervezet. Az intézmény IX. ülésén elfogadta az új nemzetközi mértékrendszert a Sistéme International d’Unités, nemzetközi rövidítésével a Sí bevezetését. Egy ilyen horderejű döntés végrehajtása időbe kerül. Hazánkban és a többi KGST- országban 1980-tól kötelező a Sí használata. Eis« lépések Nyugodtan állíthatjuk, hogy a mérés igénye egy idős az emberiséggel. Hamar kiderült az is, hogy a mérésekhez valamilyen mértékegység is szükséges, és ezt onnan vették, ahonnan a legkönnyebb volt, vagyis az emberi testméreteket vették alapul. Így születtek a hüvelyk, az arasz, a láb, a könyök, a lépés, a járóföld és más hasonló mértékegységek. Ezek természetesen nem voltak egymással összehasonlíthatók, vidékenként, sőt fal- vanként mást és mást jelentett mindegyik. Az egységesítésre természetesen régtől fogva szükség volt, mégis csak a francia forradalom idején történtek ez irányban az első lépések. Egy tudós bizottság meghatározta a Föld Párizson átmenő délkörének 40 milliomod részét, és ez lett a méter. Hasonlóképpen meghatározták a tudósok a tömeg, az idő, az áramerősség, a hőmérséklet, az anyag- mennyiség és a fényerősség egységeit is. Mindezek már régóta ismertek, felmerül tehát a kérdés: miért van szükség új nemzetközi mérték- egységre? A válasz egyik fele kézenfekvő, mégpedig az, hogy a világ jelentős részén, az angolszász országokban — nem a metrikus rendszert használják, hanem a náluk hagyományost. A másik ok, hogy a metrikus rendszert használó országokban is egymás mellett létezik a többféle' mértékrendszer. Ez viszont sok keveredés forrása lehet, ráadásul nagyon megnehezíti az összehasonlítást. Gondoljunk csak arra, hogy a gépkocsi teljesítményét lóerőben, a villamos gépekét kilowattban, a fűtőberendezésekét pedig kilocalóriában adták meg eddig. Bicsú a lóerőtől Erre az egységesítésre tehát már nagy szükség volt, hogy a jövőben el lehessen kerülni a tévedéseket. Ez az egységesítés természetesen okoz némi gondot is. Elsősorban azt, hogy jó néhány megszokott mértékegységtől el kell búcsúznunk. Az előbb már említettük a lóerőt és a kilocalóriát, ezek megszűnnek, helyettük marad a vatt, illetve annak többszörösei. A gyakorlati életet lényegében a nyomás és a súly, illetve erő mértékegységeinek megváltozása érinti közelebbről. A gramm, illetve annak többszörösei és törtrészei a tömeget jelentik- a jövőben. A súly az, ami erre a tömegre hat, ezt pedig kilopondban, illetve pondban adták meg, ennek egysége a jövőben a newton lesz, mely a kilopondnak körülbelül ti- zedrésze. A nyomásnál is volt némi keveredés eddig. Használatban volt kétféle nyomásér- ték is, az egyik az atm., a másik az att. Ezek között egy atmoszféra nyomáskülönbség volt, az új nemzetközi mértékrendszerben mindkettő megszűnik, helyette az alapegység, a pascal lesz, de mert ez túl kicsi, ennek tízezerszeresét, a bárt fogjuk használni, mely gyakorlatilag megegyezik a jelenleg használt nyomásegységgel. Nyilvánvaló, hogy a Sí elterjesztése nem lesz könnyű dolog, de nem valószínű, hogy a gyakorlati életben különösebben problémát okozna. Simán lezajlott nem is olyan régen a holdról és négyszögölről hektárra való áttérés, és könnyen hozzászoktunk, hogy a termés- eredményeket az új egységekben adjuk meg. Nem valószínű, hogy gondot okozna a mázsa és a vagon súlyegységek megszűnése, helyettük a kilogramm és a tonna mindenben megfelel. Pénzbe is kerül Egy-két év alatt azt is megszokjuk majd, hogy a gépkocsi teljesítményét kilowattban adják meg, és a kerekeket 1,4. bar nyomásra kell felfújni. És hogy az átállás könnyű legyen, a megszokott, de nem a Sí keretébe tartozó mértékegységek széles köre, mint a liter, a fok, a nap, a perc, az óra továbbra is használatban maradnak. Persze egy ilyen átállás pénzbe is kerül. Lehetetlenség kiszámolni, hogy menynyibe, csak annyi bizonyos, hogy minél későbbre halasztódik, annál többe. Ahogy telik az idő, úgy kell mind több és több műszert és eszközt kicserélni, átskálázni. Az ésszerű takarékosság természetesen erre a folyamatra is vonatkozik. Nem kell január elsejével kiselejtezni a mérőműszereket, a törvény szerint az első javításig jelenlegi formáiban használhatók, csak utána kell kicserélni, vagy átskálázni őket. & A Mérésügyi Világszervezet véleménye szerint az anyagi kihatások csak másodlagosak, a tudat formálása lesz a nehezebb dolog. A most iskolába járó nemzedék már csak az új egységes mértékrendszert tanulja, a régivel meg sem ismerkedik. A felnőtteknek pedig bőven lesz idejük az átállásra, hiszen becslések szerint 30— 40 év telik el, míg mindenütt teljessé válik a Sí használata. Akkor válik csak igazán az ősméterbe vésett jelszó: a mértékrendszer „minden időkre, minden népre” közös és egységes tulajdona lesz. Lónyai László Ezzel a hólabda elindult. Akihez szállt: Szabó József- né, az Orosházi Faipari Vállalat áruforgalmi főelőadója, a következőket mondja: — A panaszos március 3-i levelének alapján és július 14-én feladott lapjának alapján is, tehát két esetben is küldtünk 5-ös számú kulcsot a kondorosi vasboltba. Nem tudtunk arról, hogy a Tisztelt Cím a boltot megkereste-e ez ügyben.. Biztosak voltunk abban, hogy reklamációja végre elintézést nyert, mindenesetre most küldünk még egy 5-ös számú biztonsági kulcsot és egy 4-es kulcsot a bárszekrényhez. Én viszont hadd dobjam tovább a labdát a gyopárosi fürdő igazgatójának, azzal a kérdéssel, hogy Gyopáros- fürdő miért olyan elhanyagolt, mint amilyen. Miért volt az úszómedence egész nyáron elzárva a közönség elől, ami miatt csak a tóban lehetett fürdeni, erről viszont az terjedt el, hogy a vize fertőző? Bálint Lajos fürdőigazgató. A nagymedencével régóta bajok vannak. Most folytatunk egy kísérletet, egy találmány alapján próbáljuk a vizet levegő hozzáadásával tisztítani. Természetesen igazi próbát csak majd kánikulai hőségben tarthatunk. A tó vizéről pedig a KÖJÁL kimutatta, hogy nem fertőzött, más kérdés az, hogy ha valaki a vízben sokat dörzsöli a szemét, kötőhártyája gyulladásba jön. Ha nekem is szabad kérdeznem, hadd kérdezzem meg a megyei tanács építési, közlekedési, városfejlesztési osztályát, hogy azon terv alapján, miszerint a Körösök holtágának vidékét üdülőkörzetté fejlesztik, mikor osztanak üdülőtelkeket? Az ÉKV-osztályon Fekete Anna válaszol. — Szarvas városban a mangol-zugi üdülőterületen kialakított 272 üdülőtelek eladását az OTP két hónappal ezelőtt megkezdte. Az új tulajdonosoknak máris jelszóként ajánljuk figyelmébe a Fonográf együttes jól ismert dalát: „Ne vágj ki minden fát!...” Tovább- menve Endrőd nagyközségben a Körös jobb partján levő zárt kerti területre az általános rendezési terv üdülőterületi hasznosítást iráTisztelettel: Cinkotai Mátyásné Kondoros, Tanya 30. nyoz elő. A meghirdetett tervpályázat bírálatára ez év októberében már sor is került. A területre egyébként 1980. május 30-ig építési és telekalakítási tilalom van érvényben, a tilalom feloldását követően kezdik csak meg a telkek osztását a rendezési terv szerint. Kérdésem: Szerepel-e a Békés megyei Jókai Színház elképzelései között fővárosi színházzal kötendő szerződés, amelynek értelmében a Jókai Színház Budapesten, a Fővárosi Színház pedig Békéscsabán vendégszerepelne? Dr. Keczer András, a Jókai Színház ügyvezető igazgatója óvatosan fogalmaz. — Előre bocsátom, amiről szólok, azok csak tervek. Jó lenne, ha a budapesti József Attila Színházat meg tudnánk nyerni Békéscsabán bemutatandó klubműsorra, vagy önálló estre. Talán június lenne a legalkalmasabb erre. Mi pedig a rákövetkező évben látogatnánk a József Attila Színházba. Ha már a terveinkről esett szó, hadd dobjam a hólabdát a Gyulai Várfürdőbe: számít-e a fürdő igazgatósága gyermekszínházi előadásra a strandon az 1980-as idényben is? Aki a labdát kapja, Se- bestény Péter, a várfürdő műszaki vezetője: — Erre nagyon röviden tudok válaszolni: semmiképpen nem szeretnénk lemondani erről az erősödő hagyományról. Hiszen ez csak növeli Gyula idegenforgalmi vonzerejét. Sokkal nagyobb gond az, hogy éppen a növekvő idegenforgalom miatt egyre nehezebben megoldható feladat a vendégsereg ellátása, s már most az izgat bennünket többek között, hogy lesz-e elegendő friss zöldség és gyümölcs az idényben? — Rajtunk igazán nem múlik — fogja el röptében a labdát Mezőkovácsházán Les- tyán Mihály, a Zöldségvető- mag-termesztő Társulás vezetője: — Annyi zöldségvetőmagot állítottunk elő, hogy salátából 15 ezer , hektár, uborkából 10 ezer hektár, sárgarépából és petrezselyemből 6—7 ezer hektár, paprikából 4—5 ezer hektár és dinnyéből 2000 hektár vethető be. Legalábbis ennyi mag marad itthon, a termés 40 százalékát tudniillik exportáljuk. Kérdésem: Milyen hatással lesz a lucernamagtérmésre a Füzesgyarmati Lucernatermelési és a Szeghalmi Lucernamag-termesztő Rendszer egyesülése? Kísérleteznek-e továbbra is a megtermékenyítésben amerikai méhekkel? Arany László, a Szeghalmi Állami Gazdaság igazgatója. — A termelési eszközök, erők egyesítése szerintem mindenképpen jó hatással lesz a termelésre. Bár a lü- cernamag-termesztésben nem ez a fő bizonytalansági tényező, hanem az időjárás. Az Amerikából importált Me- gachille méhek nem váltották be a reményeket, meggyőződésem, hogy nincs is rájuk szükség, mert a mi lucernásainkban annyi a szabóméi), közismertebb nevén a poszméh, amennyi kell Hosszú szipókájukkal mindennél tökéletesebben végzik el a beporzást. Szálljon vissza a hólabda Békéscsabára: az AGROKER igazgatójától kérdezném, mi a szándéka a telepüket zsúfolásig megtöltő gépekkel? Molnár Lajos, az AGROKER igazgatója: — Nekünk mind eladó. Ezekre nem itt nálunk, hanem kint, a termelésben van szükség. Legjobban annak örülnénk, ha az üzemek saját erőből tudnák megvásárolni. Ha így nem megy, kérjenek hozzá kiegészítést. Nem tudom, hogy a bank ád-e? Krattinger Márton, a Magyar Nemzeti Bank Békés megyei igazgatója: — Bízom benne, hogy megyénk mezőgazdasági nagyüzemei a mérleg- és zárszámadás készítésekor képeznek annyi fejlesztési alapot, hogy meg tudják vásárolni a szükséges gépeket. Ha mégsem, akkor annyit mondhatok, hogy a bank apparátusa az 1980-ra érvényes hitelpolitikai elvek alapján foglalkozik majd minden kérelemmel egyedileg. Ezek után már csak arra vagyok kíváncsi, hogy a hólabdázó Békés megyei Népújság miként szándékszik növelni hitelét 1980-ban? Enyedi G. Sándor, a Békés megyei Népújság főszerkesztője: — Nekünk szerencsére a lakosság folyósítja a hitelt. Ebből viszont annyit kérünk, hogy lapunk minden sorára jusson belőle. A többit majd a banktól. Most már csak azt lenne jó tudni: hol van végül is annak a kondorosi szekrénynek a kulcsa? — Itt van! Fotó: Veress Erzsi A hólabdát görgette: Kőváry E. Péter