Békés Megyei Népújság, 1979. december (34. évfolyam, 281-305. szám)

1979-12-31 / 305. szám

1979. december 31.. hétfő o I helyzet kulcsa, avagy... Kondoros zárt ajtók mögött Az ország építésének terve |arminc évvel ezelőtt, 1950. január 2-án kezdték el az első ötéves terv megvalósítását Magyarországon. Az ötéves tervről szóló törvény első paragrafu­sában kijelölték a fő feladatokat: Magyar- ország átalakítását agrár-ipari országból ipari-agrár országgá. A feladatok teljesítése nem volt könnyű, a napi termelő munka mellett még a hábo­rús károk helyreállításán is dolgozniuk kel­lett az embereknek. Ilyen körülmények kö­zött szükségszerű volt a gyors iparositás, elsősorban a nehéz- és gépipar fejlesztése. „Ez a döntő feltétele — állapította meg a tervtörvény — népünk további gazdasági és kulturális felemelkedésének is, népi álla­munk és nemzeti függetlenségünk megszi­lárdításának és biztosításának, a szocializ­mus építésének hazánkban”. Az öt év eredményei a tervkészítők el­képzeléseit igazolták. A gyáripar az ötéves terv utolsó esztendejében több, mint két és félszer annyit termelt, mint a terv megkezdése előtt, a nehézipar termelése 188 százalékkal, ezen belül a gépiparé 267 szá­zalékkal nőtt, s a nemzeti jövedelem ez idő alatt több, mint másfélszeresére emelke­dett. Imponáló számok; különösen ha figye­lembe vesszük, hogy a gyáripar, a nagy­üzemű építőipar, a közlekedés, a külkeres­kedelem és nagykereskedelem területén ek­kor váltak kizárólagossá a szocialista ter­melési viszonyok. Az országépítő munka eredményeit gyárak, városok sora jelzi; új utak, hidak és sínpárok hozták közelebb egymáshoz a különböző településeket. Az első ötéves terv a mezőgazdaság szá­mára is jelentős sikereket hozott. Már ek­kor hatékony erőt jelentettek a termelő- szövetkezetek és az állami gazdaságok. A mezőgazdaság sok tekintetben korszerűb­bé vált: tízezernél több traktort és kom­bájnt, s számtalan más gépet kapott az ágazat, s öt év alatt több, mint 150 ezer katasztrális holdat tettek öntözhetővé. Az ötéves terv célul tűzte ki „népünk életszínvonalának további emelését, foko­zott ellátását mindenféle szükségleti cik­kel, a lakásviszonyok megjavítását, az egészségvédelem kiépítését”. Az ipari mun­kásság reáljövedelme például több, mint húsz százalékkal, a dolgozó parasztságé pedig ennél is nagyobb mértékben emelke­dett. Az egyéni jövedelmeken túlmenően igen magas volt a közvetett juttatások ér­téke. Az ötéves terv első évének sikerei büsz­keséggel, és — most már világosabban lát­juk — túlzott magabiztonsággal töltötték el az embereket. Felemelték a tervszámokat. „Az ötéves terv felemelése azt jelenti, hogy gyorsabban számoljuk fel gazdasági elma­radottságunkat, hamarabb leszünk élenjáró országgá” — írta a Szabad Nép 1951 tava­szán. A tervmódosítás súlyos következmé­nyei ismertek. A jelszó: legyünk a vas és acél országa — nyersanyagbázis nélkül ir­reális volt. Eltorzult az iparosítás irama és üteme, az egyoldalú, erőltetett iparfejlesztés — s mindez főként a mezőgazdaság rová­sára — komoly gondok forrásává vált. Ismertek hát az eredmények, csakúgy, mint a hibák. A mérleg nyelve I mégis az előbbiek felé billen. Nem­csak az akkori — mai szemmel nézve elis­merésre méltó — tervszámok miatt: az el­ső ötéves terv legnagyobb eredménye, hogy megváltozott az_ ország, s ezzel együtt né­pünk arculata. Szebb, jobb lett hazánkban a dolgozó emberek élete. F. S. P. Más mértékkel mérünk! Szilveszteri hilabda Tisztelt Szerkesztőség! Ez év januárjában a kondorost vas-műszaki boltban vá­sároltunk egy szobabútort, amit az Orosházi Faipari Vállalat gyártott. Sajnos a bútorhoz kapott kulcsokkal a szekrényaj­tókat nem tudtuk kinyitni. A bolt egyik eladója utóbb adott egy 5-ös számú kulcsot, ezzel kinyitottuk a ruhásszekrény ajtaját, de a bárszekrény zárva maradt. Közben a másik kulcs is eltört, s ilyen 5-ös kulcsot sehol nem lehetett kap­ni. Márciusban ajánlott levélben kértem az orosházi válla­lattól 5-ös kulcsot. Válasz nem jött. Nyáron mégegyszer próbálkoztam. Akkor sem kaptam választ. Azóta itt állunk zárt ajtók előtt, s nem tudom meddig várjak még. Fontos ügyben hozott dön­tést 1960-ban a Mérésügyi Világszervezet. Az intézmény IX. ülésén elfogadta az új nemzetközi mértékrendszert a Sistéme International d’Unités, nemzetközi rövidí­tésével a Sí bevezetését. Egy ilyen horderejű döntés vég­rehajtása időbe kerül. Ha­zánkban és a többi KGST- országban 1980-tól kötelező a Sí használata. Eis« lépések Nyugodtan állíthatjuk, hogy a mérés igénye egy idős az emberiséggel. Hamar kide­rült az is, hogy a mérések­hez valamilyen mértékegy­ség is szükséges, és ezt on­nan vették, ahonnan a leg­könnyebb volt, vagyis az emberi testméreteket vették alapul. Így születtek a hü­velyk, az arasz, a láb, a kö­nyök, a lépés, a járóföld és más hasonló mértékegységek. Ezek természetesen nem vol­tak egymással összehasonlít­hatók, vidékenként, sőt fal- vanként mást és mást jelen­tett mindegyik. Az egységesítésre termé­szetesen régtől fogva szük­ség volt, mégis csak a fran­cia forradalom idején tör­téntek ez irányban az első lépések. Egy tudós bizottság meghatározta a Föld Pári­zson átmenő délkörének 40 milliomod részét, és ez lett a méter. Hasonlóképpen meg­határozták a tudósok a tö­meg, az idő, az áramerősség, a hőmérséklet, az anyag- mennyiség és a fényerősség egységeit is. Mindezek már régóta ismertek, felmerül te­hát a kérdés: miért van szük­ség új nemzetközi mérték- egységre? A válasz egyik fele kézen­fekvő, mégpedig az, hogy a világ jelentős részén, az an­golszász országokban — nem a metrikus rendszert hasz­nálják, hanem a náluk ha­gyományost. A másik ok, hogy a metrikus rendszert használó országokban is egy­más mellett létezik a több­féle' mértékrendszer. Ez vi­szont sok keveredés forrása lehet, ráadásul nagyon meg­nehezíti az összehasonlítást. Gondoljunk csak arra, hogy a gépkocsi teljesítményét ló­erőben, a villamos gépekét kilowattban, a fűtőberende­zésekét pedig kilocalóriában adták meg eddig. Bicsú a lóerőtől Erre az egységesítésre te­hát már nagy szükség volt, hogy a jövőben el lehessen kerülni a tévedéseket. Ez az egységesítés természetesen okoz némi gondot is. Elsősor­ban azt, hogy jó néhány megszokott mértékegységtől el kell búcsúznunk. Az előbb már említettük a lóerőt és a kilocalóriát, ezek megszűnnek, helyettük ma­rad a vatt, illetve annak többszörösei. A gyakorlati életet lényegében a nyomás és a súly, illetve erő mér­tékegységeinek megváltozása érinti közelebbről. A gramm, illetve annak többszörösei és törtrészei a tömeget jelentik- a jövőben. A súly az, ami er­re a tömegre hat, ezt pedig kilopondban, illetve pondban adták meg, ennek egysége a jövőben a newton lesz, mely a kilopondnak körülbelül ti- zedrésze. A nyomásnál is volt némi keveredés eddig. Használat­ban volt kétféle nyomásér- ték is, az egyik az atm., a másik az att. Ezek között egy atmoszféra nyomáskü­lönbség volt, az új nemzet­közi mértékrendszerben mindkettő megszűnik, he­lyette az alapegység, a pas­cal lesz, de mert ez túl ki­csi, ennek tízezerszeresét, a bárt fogjuk használni, mely gyakorlatilag megegyezik a jelenleg használt nyomás­egységgel. Nyilvánvaló, hogy a Sí el­terjesztése nem lesz könnyű dolog, de nem valószínű, hogy a gyakorlati életben kü­lönösebben problémát okoz­na. Simán lezajlott nem is olyan régen a holdról és négyszögölről hektárra való áttérés, és könnyen hozzá­szoktunk, hogy a termés- eredményeket az új egysé­gekben adjuk meg. Nem va­lószínű, hogy gondot okozna a mázsa és a vagon súlyegy­ségek megszűnése, helyettük a kilogramm és a tonna min­denben megfelel. Pénzbe is kerül Egy-két év alatt azt is megszokjuk majd, hogy a gépkocsi teljesítményét kilo­wattban adják meg, és a ke­rekeket 1,4. bar nyomásra kell felfújni. És hogy az át­állás könnyű legyen, a meg­szokott, de nem a Sí kere­tébe tartozó mértékegységek széles köre, mint a liter, a fok, a nap, a perc, az óra továbbra is használatban ma­radnak. Persze egy ilyen átállás pénzbe is kerül. Lehetetlen­ség kiszámolni, hogy meny­nyibe, csak annyi bizonyos, hogy minél későbbre halasz­tódik, annál többe. Ahogy te­lik az idő, úgy kell mind több és több műszert és esz­közt kicserélni, átskálázni. Az ésszerű takarékosság természetesen erre a folya­matra is vonatkozik. Nem kell január elsejével kiselej­tezni a mérőműszereket, a törvény szerint az első javí­tásig jelenlegi formáiban használhatók, csak utána kell kicserélni, vagy átskálázni őket. & A Mérésügyi Világszerve­zet véleménye szerint az anyagi kihatások csak má­sodlagosak, a tudat formálá­sa lesz a nehezebb dolog. A most iskolába járó nemzedék már csak az új egységes mér­tékrendszert tanulja, a régi­vel meg sem ismerkedik. A felnőtteknek pedig bőven lesz idejük az átállásra, hi­szen becslések szerint 30— 40 év telik el, míg mindenütt teljessé válik a Sí használa­ta. Akkor válik csak igazán az ősméterbe vésett jelszó: a mértékrendszer „minden időkre, minden népre” közös és egységes tulajdona lesz. Lónyai László Ezzel a hólabda elindult. Akihez szállt: Szabó József- né, az Orosházi Faipari Vál­lalat áruforgalmi főelőadója, a következőket mondja: — A panaszos március 3-i levelének alapján és július 14-én feladott lapjának alap­ján is, tehát két esetben is küldtünk 5-ös számú kul­csot a kondorosi vasboltba. Nem tudtunk arról, hogy a Tisztelt Cím a boltot megke­reste-e ez ügyben.. Biztosak voltunk abban, hogy rekla­mációja végre elintézést nyert, mindenesetre most küldünk még egy 5-ös szá­mú biztonsági kulcsot és egy 4-es kulcsot a bárszekrény­hez. Én viszont hadd dobjam tovább a labdát a gyopárosi fürdő igazgatójának, azzal a kérdéssel, hogy Gyopáros- fürdő miért olyan elhanya­golt, mint amilyen. Miért volt az úszómedence egész nyáron elzárva a közönség elől, ami miatt csak a tó­ban lehetett fürdeni, erről viszont az terjedt el, hogy a vize fertőző? Bálint Lajos fürdőigazgató. A nagymedencével régóta bajok vannak. Most folyta­tunk egy kísérletet, egy ta­lálmány alapján próbáljuk a vizet levegő hozzáadásával tisztítani. Természetesen iga­zi próbát csak majd káni­kulai hőségben tarthatunk. A tó vizéről pedig a KÖ­JÁL kimutatta, hogy nem fertőzött, más kérdés az, hogy ha valaki a vízben so­kat dörzsöli a szemét, kötő­hártyája gyulladásba jön. Ha nekem is szabad kér­deznem, hadd kérdezzem meg a megyei tanács építési, közlekedési, városfejlesztési osztályát, hogy azon terv alapján, miszerint a Körösök holtágának vidékét üdülő­körzetté fejlesztik, mikor osztanak üdülőtelkeket? Az ÉKV-osztályon Fekete Anna válaszol. — Szarvas városban a mangol-zugi üdülőterületen kialakított 272 üdülőtelek el­adását az OTP két hónappal ezelőtt megkezdte. Az új tulajdonosoknak máris jel­szóként ajánljuk figyelmébe a Fonográf együttes jól is­mert dalát: „Ne vágj ki minden fát!...” Tovább- menve Endrőd nagyközség­ben a Körös jobb partján levő zárt kerti területre az általános rendezési terv üdü­lőterületi hasznosítást irá­Tisztelettel: Cinkotai Mátyásné Kondoros, Tanya 30. nyoz elő. A meghirdetett tervpályázat bírálatára ez év októberében már sor is ke­rült. A területre egyébként 1980. május 30-ig építési és telekalakítási tilalom van érvényben, a tilalom feloldá­sát követően kezdik csak meg a telkek osztását a ren­dezési terv szerint. Kérdésem: Szerepel-e a Békés megyei Jókai Színház elképzelései között fővárosi színházzal kötendő szerző­dés, amelynek értelmében a Jókai Színház Budapesten, a Fővárosi Színház pedig Bé­késcsabán vendégszerepelne? Dr. Keczer András, a Jó­kai Színház ügyvezető igaz­gatója óvatosan fogalmaz. — Előre bocsátom, amiről szólok, azok csak tervek. Jó lenne, ha a budapesti József Attila Színházat meg tud­nánk nyerni Békéscsabán be­mutatandó klubműsorra, vagy önálló estre. Talán jú­nius lenne a legalkalmasabb erre. Mi pedig a rákövetke­ző évben látogatnánk a Jó­zsef Attila Színházba. Ha már a terveinkről esett szó, hadd dobjam a hólab­dát a Gyulai Várfürdőbe: számít-e a fürdő igazgatósá­ga gyermekszínházi előadás­ra a strandon az 1980-as idényben is? Aki a labdát kapja, Se- bestény Péter, a várfürdő műszaki vezetője: — Erre nagyon röviden tu­dok válaszolni: semmiképpen nem szeretnénk lemondani erről az erősödő hagyomány­ról. Hiszen ez csak növeli Gyula idegenforgalmi vonz­erejét. Sokkal nagyobb gond az, hogy éppen a növekvő idegenforgalom miatt egyre nehezebben megoldható fel­adat a vendégsereg ellátása, s már most az izgat bennün­ket többek között, hogy lesz-e elegendő friss zöldség és gyümölcs az idényben? — Rajtunk igazán nem múlik — fogja el röptében a labdát Mezőkovácsházán Les- tyán Mihály, a Zöldségvető- mag-termesztő Társulás ve­zetője: — Annyi zöldségve­tőmagot állítottunk elő, hogy salátából 15 ezer , hektár, uborkából 10 ezer hektár, sárgarépából és petrezse­lyemből 6—7 ezer hektár, paprikából 4—5 ezer hektár és dinnyéből 2000 hektár vet­hető be. Legalábbis ennyi mag marad itthon, a termés 40 százalékát tudniillik ex­portáljuk. Kérdésem: Milyen hatás­sal lesz a lucernamagtérmés­re a Füzesgyarmati Lucer­natermelési és a Szeghalmi Lucernamag-termesztő Rend­szer egyesülése? Kísérletez­nek-e továbbra is a megter­mékenyítésben amerikai mé­hekkel? Arany László, a Szeghalmi Állami Gazdaság igazgatója. — A termelési eszközök, erők egyesítése szerintem mindenképpen jó hatással lesz a termelésre. Bár a lü- cernamag-termesztésben nem ez a fő bizonytalansági té­nyező, hanem az időjárás. Az Amerikából importált Me- gachille méhek nem váltot­ták be a reményeket, meg­győződésem, hogy nincs is rájuk szükség, mert a mi lu­cernásainkban annyi a sza­bóméi), közismertebb nevén a poszméh, amennyi kell Hosszú szipókájukkal min­dennél tökéletesebben végzik el a beporzást. Szálljon vissza a hólabda Békéscsabára: az AGROKER igazgatójától kérdezném, mi a szándéka a telepüket zsú­folásig megtöltő gépekkel? Molnár Lajos, az AGRO­KER igazgatója: — Nekünk mind eladó. Ezekre nem itt nálunk, ha­nem kint, a termelésben van szükség. Legjobban annak örülnénk, ha az üzemek sa­ját erőből tudnák megvásá­rolni. Ha így nem megy, kér­jenek hozzá kiegészítést. Nem tudom, hogy a bank ád-e? Krattinger Márton, a Ma­gyar Nemzeti Bank Békés megyei igazgatója: — Bízom benne, hogy me­gyénk mezőgazdasági nagy­üzemei a mérleg- és zár­számadás készítésekor ké­peznek annyi fejlesztési ala­pot, hogy meg tudják vásá­rolni a szükséges gépeket. Ha mégsem, akkor annyit mondhatok, hogy a bank ap­parátusa az 1980-ra érvé­nyes hitelpolitikai elvek alapján foglalkozik majd minden kérelemmel egyedi­leg. Ezek után már csak arra vagyok kíváncsi, hogy a hó­labdázó Békés megyei Nép­újság miként szándékszik nö­velni hitelét 1980-ban? Enyedi G. Sándor, a Bé­kés megyei Népújság főszer­kesztője: — Nekünk szerencsére a lakosság folyósítja a hitelt. Ebből viszont annyit kérünk, hogy lapunk minden sorára jusson belőle. A többit majd a banktól. Most már csak azt lenne jó tudni: hol van végül is annak a kondorosi szekrény­nek a kulcsa? — Itt van! Fotó: Veress Erzsi A hólabdát görgette: Kőváry E. Péter

Next

/
Oldalképek
Tartalom