Békés Megyei Népújság, 1979. december (34. évfolyam, 281-305. szám)

1979-12-31 / 305. szám

BÉKÉS MEGYEI Világ proletárjai, egyesüljetek! NÉPÚJSÁG MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA 1979. DECEMBER 31., HÉTFŐ Ara: 1,69 forint XXXIV. ÉVFOLYAM, 305. SZÁM Van mit megvédenünk Túlteljesítés a bányákban, exportsiker a kohászati Szemekben, 300 ezer ember Aj lakásban N emrég, egy vidéki kommunista közös­ség taggyűlésén ér­zékletes hasonlatot hallottam mai körülményeinknek és tennivalóinknak a megvilá­gítására. Nem tudom, trak­torista vagy esetleg agronó- mus lehetett, akinek eszébe jutott; tény, hogy közvetle­nül a földekről érkezett a tanácskozásra, amúgy gumi­csizmában és vattakabátosan; egy GAZ gépkocsi volánja mellől szállt ki. Ha nem is ezekkel a szavakkal, de nagyjából a következőket mondta felszólalásában: — Most nehéz terepszakaszon járunk, göröngyös-buckás ta­lajon. Ilyen körülmények kö­zött a kisebb sebességhez is nagyobb erő kell. Be kell kapcsolni a terepfokozatot, a négykerékmeghajtást, és hát ügyesebben kell manőverez­ni is. De a lényeg az, hogy jó irányba, a kitűzött cél fe­lé menjünk. Saját gazdaságának helyi feladataira értette, de bát­ran értelmezhetjük ugyanezt az ország dolgaira is. Mert a lényeg valóban az, hogy jó irányban, kitűzött céljaink felé haladjunk. Az a politi­kai irányvonal, amelyet a Magyar Szocialista Munkás­párt több, mint két évtized óta következetesen folytat — jó irányvonal, helyes út, ki­állta a gyakorlat próbáját. Szilárd néphatalom, a párt és a nép közötti kölcsönös bi­zalom, a munkás-paraszt szövetségen alapuló, szélesés erősödő szocialista nemzeti egység — ez pártunk politi­kájának a lényege. Ezt a po­litikát megértve és cselek­vőén támogatva, történelmi jelentőségű tetteket hajtott végre dolgozó népünk. Ép­pen ezért minden bizonnyal mély egyetértésével találko­zik az, amit. az irányelvek­ben a Központi Bizottság- ja­vasol a XII. kongresszusnak, hogy „erősítse meg a párt eddigi fő politikai irányvo­nalát, és a programnyilatko­zatban megfogalmazott táv­lati célokkal összhangban, valamint az elmúlt időszak tapasztalatait is figyelembe véve jelölje ki a fejlett szo­cialista társadalom építésé­nek további feladatait”. A korábbi években megol­dott feladatokhoz képest most új, minőségileg más, bonyolultabb tennivalókat követel tőlünk a kor, a fej­lődés jelenlegi szakasza. Elég, ha csak a termelés- és ter­mékszerkezet korszerűsítésé­nek szerte ágazó, folyamatos, nagy horderejű, de alapvető fontosságú munkájára gon­dolunk. Vagy például a mun­kaerőnek a kevésbé gazda­ságos munkahelyekről a gaz­daságosabb — és termeléke­nyebb területekre történő, tervszerű — a gyárkapun be-: lüli, vagy azon kívüli — át­csoportosítására, amely ko­moly áldozatvállalást igé­nyel az érintett dolgozóktól és családjuktól. Vagy egy harmadik, ugyancsak lé­nyegbevágó feladat, amelyet az irányelv így fogalmaz meg: ,.A bér- és jövedelem- politika az eddiginél ered­ményesebben ösztönözzön a társadalom számára hasz­nos, jobb minőségű, fegyel­mezett munkára. Bármily nehéznek is tűm­nek azonban az itt épp csak felvillantott, előttünk álló népgazdasági és helyi fel­adatok, csakis ezek teljesíté­sével, ezen az úton haladva tudjuk megvédeni vívmánya­inkat, megszilárdítani eddig elért eredményeinket. Pe­dig ezek az eredmények egyáltalán nem csekélyek! Az utóbbi húsz évben — és ne feledjük: ebbe a húsz évbe szorosan beletartozik a XI. kongresszus óta eltelt öt esz­tendő is! — városon és fa­lun, munkásosztályunk, pa­rasztságunk, értelmiségünk, egész dolgozó népünk életkö­rülményei gyökeresen átala­kultak. A reálbérek és reál- jövedelmek megkétszereződ­tek. Minden harmadik ma­gyar család új, korszerű ott­honba költözhetett. Állam­polgári jog lett az egészség- ügyi ellátás és a társadalom- biztosítás; messzemenően gondoskodunk a gyermekek­ről, a dolgozó anyákról. Évente százezrek utaznak külföldre. Megsokszorozódott a magángépkocsik száma, so­kat szidott tömegközlekedé­sünk nemcsak sokkal olcsóbb, de kulturáltabb is, mint számtalan európai tőkés or­szágban. A háztartások gé­pesítettségéről, az öltözkö­désről és az — olykor már az egészséges mérték határát súroló — táplálkozásról fe­lesleges is szólni. Az idei ka­rácsony előtti vásárlási láz mindennél ékesebben árulko­dott nemcsak a természetes árubőségről, hanem egyálta­lán — jólétünkről. Van tehát mit megvéde­nünk, megszilárdítanunk! És eredményeinkben talán nem is ezek a felsorolt anyagiak, nem életszínvonalunk tényei a legfontosabbak. Olyan vi­lágban élhetünk, amely leg­messzebbmenőkig biztosítja az emberi méltóságot, a ké­pességek kibontakozását; olyan világban, ahol ismeret­len fogalom a kizsákmányo­lás, az ember megalázása, ahol magától értetődő a de­mokratizmus, a nyílt politi­kai légkör, a biztonságérzet és a holnapba vetett biza­lom. Szocialista viszonyok közt élhetünk, és egy fejlett szocialista társadalom meg­teremtésén fáradozhatunk együtt, politikai egyetértés­ben kommunisták és párton- kívüliek, materialisták és hí­vők, idősek, középkorúak és fiatalok. Ez a szocialista nemzeti egység az anyagiak­nál is becsesebb, történelmi vívmányunk, megvédeniva- lónk. V égül még valami. A mai Magyarország népességének nagy része — a 35 évesnél fiata­labb generáció — soha nem látott háborút. Ilyen hosszú, békés, szabad, független kor­szak ritkaságnak számít tör­ténelmünkben. Minden erő­feszítésünk, testvéri szövetsé­günk a Szovjetunióval és a szocialista országokkal, együttműködésünk a világ összes békeszerető, antiimpe- rialista, a függetlenségért és a demokráciáért küzdő erői­vel arra irányul, hogy ezt a békét megóvjuk, hogy az eny­hülés uralkodó irányzatát minden imperialista törekvés ellenére megvédjük, hogy megakadályozzuk egy újabb, pusztító nukleáris világhábo­rú kirobbanását. Hogy gyer­mekeink tekintetében a jö­vőben is a béke szelíd, szép fényei tükröződjenek. Az 1979-es év vállalati mérlegbeszámolóira néhány hetet még várni kell, az elő­zetes adatok azonban több­nyire már ismertek, s egész ágazatok munkájának főbb tapasztalatait is összegezték az illetékes irányítószervek. A bányászok kiemelkedő eredménnyel zárják az esz­tendőt: a népgazdaság kéré­sének megfelelően, az ország energiamérlegének javítá­sára fél millió tonna szenet termeltek terven felül, s összesen 25,7 millió tonna szenet küldtek a felszínre. A geológiai nehézségek néhány vállalatnál a vártnál na­gyobb akadályokat idéztek elő. Itt fokozott erőfeszítések árán sem tudták a tervet teljesíteni, másutt viszont, főként az oroszlányiak, a borsodiak és a mátraaljai külfejtés dolgozói vállalá­saikat is túlteljesítették, jó néhány szabad "napjuk felál­dozásával. A gépipar 4,1 százalékkal gyártott többet, mint tavaly. A struktúraváltás kibonta­kozó folyamata fejeződik ki abban, hogy az átlagosnál lendületesebben fejlődött a műszer- és a híradástechni­kai ipar, megelőzve a villa­mos gépek és a közlekedési eszközök gyártásának növe­kedési ütemét. Az exportban is lényeges különbségek ala­kultak ki a vállalatok kö­zött. A minisztérium kedve­zőnek ítéli meg egyebek között az Egyesült Izzó, az Ikarus, a Medicor Művek és a Hűtőgépgyár exportmun­káját, kevésbé volt ered­ményes a Ganz-MÁVAG, a Videoton és a Hajdúsági Iparművek. A vaskohászat idei leg­főbb eredménye, hogy hen­gerelt áruiból rekordmennyi­séget, 900 ezer tonnányit ex­portáltak, mégpedig a ko­rábbinál kedvezőbb áron. Ugyanakkor a belföldi ellá­tás is általában kiegyensú­lyozott volt, amiben az Is közrejátszott, hogy megren­delőik csökkentették koráb­ban felhalmozott magas készleteiket, s így az idén a vártnál kevesebbet igényel­tek. Az exportsikerhez azon­ban elsősorban az vezetett, hogy a vaskohászat termék- szerkezete jobban alkalmaz­kodik a piaci igényekhez. Az építőipar dolgozói az idén 45 milliárd forint érté­kű új lakással és a lakóterü­lethez kapcsolódó létesít­ménnyel gazdagították a nemzeti vagyont. Mintegy 300 ezer ember költözhetett új lakásba, s a csaknem 7 milliárd forintos, meggyor­sított, lakóházfenntartási program teljesítése 18 ezer régi lakás felújítását és 7 ezernek a korszerűsítését eredményezte. m ■■ ■■ ■ Ötösök „Ha ötösöm lenne !a lottón!...”— KI nem álmodozott még arról, hogy egyszer rámosolyog a szerencse! Fortu­na nem túl gyakran örvendezteti (meg öttalálatossal a lottózókat, de azért megyénkben is többen mondhatják magukat ,,lottómilliomosnak”. Közülük kerestünk jfel három családot, hogy megtudjuk: miként sáfárkodtak a nyereménnyel? (4. oldal) Szilveszteri hólabda Hogyan nyitotta ki Cinkotainé a bárszekrény ajtaját? Mikor lehet fürödni Gyopárosfürdőn? Osztanak-e üdü­lőtelkeket Endrődön? Melyik évben játszik Budapesten a Békés megyei Jókai Színház társulata? Mi lesz az el­adatlan traktorokkal? Ad-e több hitelt a Magyar Nem­zeti Bank? S .végül: mire számíthat az olvasó 1980-ban? Minderre megtalálható a válasz a „Kondoros zárt ajtók . mögött” című írásunkban. (5. oldal) Januártól más mértékkel Bár a‘boltban továbbra is egy kiló húst kérünk, sok mindent imásként mérünk január elsejétől. Ekkor lép, életbe hazánkban és a KGST-országokban az egységes nemzetközi mértékrendszer, a Sí. Ezzel egy időben búcsút mondunk a lóerőnek, ia kalóriának, a (mázsának és még jó néhány, megszokott egységnek. Nem lesz könnyű megtanulni az újdonságokat, de a fejlődés érdekében meg kell tennünk! (5. oldal) Ünnep előtt, ünnep után * Egyre több család él manapság megyénkben is lakó­telepeken. Akár nagyobb városból, akár kis faluból ke­rültek a sokemeletes házakba, ezernyi különböző szo­kást, vágyat, indulatot hoztak magukkal. Hogyan él a háromgyermekes Homoki család ünnep előtt és ünnep után Gyulán, a Törökzugi-lakótelepen ?—oldal) ?d? ?kden qazde ^'/eameníjGR.^en cjazaacj, doddocj új évet kívánunk kedve* (Odvatóinknak!

Next

/
Oldalképek
Tartalom