Békés Megyei Népújság, 1979. december (34. évfolyam, 281-305. szám)
1979-12-29 / 303. szám
1979, december 29„ szombat Nyelvtanfolyam, színházjegy- folyószámla.és irodalmi kör Közművelődés a gyógyszertári központnál Ismert dolog, hogy az egészségügyben munkálkodók olykor két-három ember helyett is végzik feladataikat. Az amúgy sem köny- nyű helyzetben, a többségükben fiatal nőket alkalmazó munkahelyek, ha lehe't még nagyobb hátrányban vannak. Gyermekgondozási segély, s ha ez nem, akkor gyermek- ápolási táppénz vonja el őket a munkától, s ilyenkor helyettük is mások, esetleg a többgyermekesek dolgoznak. Ezek a körülmények nem túlságosan kedvezőek a közművelődéshez. Ritkán hallani, hogy egészségügyiek művészeti csoportot alakítottak-, s az életképes volt. Márpedig a Békés megyei Gyógyszertári Központnak többszörös díjnyertes kórusa van, s a vállalat kulturális mozgolódásairól is egyre többet hallani. Az igazgató, dr. Falovits Gyula a két éve alakult köz- művelődési bizottság titkárára, dr. Keczer Andrásnéra hivatkozik: — Nincs olyan gazdasági vezető, aki részletekre terjedően tudna a köz- művelődéssel foglalkozni. Ehhez külön emberek kellenek, akik a kultúra megszállottjai is. Sokan befelé fordultak, mindenki siet, rohan, elszalad a másik öröme, gondja mellett, s ez máshol is így van. Évekkel ezelőtt szívesen maradtunk együtt a különböző rendezvényeken, ma viszont komoly erőfeszítést jelent az ilyen szervezés. — Semmiképpen sem szeretnénk erőltetni az embereket — mosolyog Keczerné, Magdi. — Olyan programokat terveztünk a közművelődési bizottságban, amelyek érdeklik az embereket. Huszonkilenc szocialista brigádunk van, s a vállalásaikat legalább olyan komolyan veszik, mint a munkájukat. Döntő az is, hogy az értékelésnél nem mellékes szempont a közművelődés. Körlevél segítségével mérjük fel az igényeket, írják meg nekünk, milyen ötleteik, javaslataik vannak. Szerintem minél többen részesei a terv- előkészítésnek, annál többen részesei a megvalósításnak is. Egyre inkább megértik kollégáink, hogy a közművelődési bizottság munkája nem két-három ember hobbija csupán. A párthatározatot, a törvényt csak velük együtt lehet megvalósítani, ha vezető és beosztott egyaránt komolyan veszi a feladatát. Vi> Az igazgató szerint bevált a vállalatnál a közművelődés tájegységi felosztása. A békéscsabaiak mellett a szarvasiak, az orosháziak és a gyulaiak fogják össze a környék gyógyszertári dolgozóit. Sokáig emlékezetes marad a központi kezdeményezésre született szarvasi kirándulás, amelyet a helybeliek szerveztek. Jártak az arborétumban, ismerkedtek a környékkel, Bessenyei Antal festő pedig az alkotóházában rögtönzött kiállítást rendezett számukra. Az orosházi fiatal gyógyszertári dolgozók rendszeresen találkoznak a művelődési központban, vagy az üveggyári ifjúsági klubban, ahol éppen helyet kapnak. Lukács Sándor irodalmi délutánjáról is sokáig beszélnék még me- gyeszerte. Akkor rengetegen beutaztak vidékről is. A vállalat ilyenkor megtéríti az útiköltségét a művelődni kívánóknak. — Hogy mit tehet még a gazdasági vezető a közművelődésért? — ráncolja homlokát Palovits Gyula —, hagyni kell dolgozni a közművelődési bizottságot, de arra azért közösen ügyelünk, hogy a békéscsabai és a vidéki gyógyszertárak arányosan részesüljenek a kulturális lehetőségekből. A pénz nem sok ugyan, de a bizottságiak számos módját találják az ügyes felhasználásnak. Látom, hogy olyan tervet nem is tudnának leírni, aminek a megvalósítására nem képesek. Három nyelvtanfolyamot indítottunk például az idén: eszperantót, angolt és németet. A költségeket fele részben mi viseljük, felét a részvevők fizetik. Nem hiszem, hogy ez kárba veszett pénz lenne, mert aki például lemarad a tanfolyamról, az egészet visszafizeti a vállalatnak. Az év elején irodalmi kört alakítottak Magdikáék itt a központban. Gálfy László, a Jókai Színház művésze vezeti. Havonta egy alkalommal beszélgettek eddig a magyar költőkről és közösen verseket olvastak. Legalább húszán mindig vannak a foglalkozásokon. A klubtermünkben helybeli képzőművészek kiállításait rendezik, láttuk már Molnár Antal, Takács Győző műveit. Ha a legújabb közművelődési akciónkról kérdez, akkor a színház érdekes kezdeményezéséről beszélnék. Több mint 700-an dolgozunk a vállalatnál, 200 körüli a békéscsabaiak száma, a többiek vidéken élnek. Sokan járnak a lakóhelyükön színházba, itt Békéscsabán legalább 70 bérletesünk van. Mégis akadnak olyanok, akik nem jutnak el az előadásokra. Most a színház az országban elsőként folyószámlát nyitott a vállalatoknak, üzemeknek, mi már be is fizettünk 2000 forintot... Az új szervezési formát ma még kevesen ismerik. Nemrégiben írt a színház a közművelődési bizottságoknak, hogy segítsen a köz- művelődésre fordítható pénzek. év végi maradványok célszerű felhasználásában. A színházjegy-folyószámla segítségével a gyári kisközösségek, szocialista brigádok könnyebben eljuthatnak majd az előadásokra. A vállalati közművelődési bizottságok a színház számlájára utalhatják át pénzeiket, s ezért tiketteket kapnak cserébe. A tíz forint értékű tiketteket bármikor, bármelyik előadásra beválthatják tulajdonosaik. A felosztás a bizottságok joga és felelőssége lesz. Az új forma semmiképpen nem lehet azonos sorsú a szakszervezeti bizottságok által régebben megvásárolt és íróasztali fiókokban szunnyadó, fel nem használt színházjegyekkel. — Ez nemcsak a színház kísérlete lesz, hanem a mienk is — mondja Magdi. — Azok, akiknek évek óta bérletük van, nyilván nem számítanak erre a lehetőségre. Azok viszont, akik kisgyerekeik, vagy más fontos kötöttségük, esetleg kényelmük miatt nem tudtak a bérlethez alkalmazkodni, most arra az előadásra mehetnek, ami érdekli őket, amire idejük jut. Természetesen, ez a módszer a bér- letezést nem érinti, nem érintheti, hiszen akkor semmit sem tettünk a közművelődésért. Hamarosan megkapjuk a tiketteket, s már jelentkezőnk is van a fel- használásra. A Békés megyei Gyógyszertári Központ ugyanúgy keresi a közművelődés járható útjait, mint a többi megyei gyár, üzem és vállalat. Az elmondottakból úgy tűnik, nekik talán sikerül a helyes módszereket megtalálni. Bede Zsóka W W ^ ^ W ^ ^ ^ ^ ^ ^ w ^ W w ^ si/ U/ ^ U/ ^ \ls \is \j/ ^ ^ ^ 'T' ^ ^ ^ ^ ^ ^ ^ ^ ^ ^ ^ ^ ^ ^ A sarkadi tornacsarnok immár !télen-nyáron üzemel a sarka di gimnazisták örömére1 „ Foto: Gál Edi Hogy mindenkinek jusson az örömből... Sokat és sokszor írtunk a karácsonyról az elmúlt napokban. Ám elsősorban a kicsikről, a gyerekekről szóltak tudósításaink, riportjaink, s gyakran megfeledkeztünk a szülőkről, a felnőttekről, akiknek legalább olyan mozgalmas volt az ünnepek előtti,- s alatti időszak. Mert rájuk a neheze, s talán mégis a szebbik oldala maradt: hisz milyen boldogító látvány volt gyermekük izgatott arcocskája, amint kapkodva bontogatta a gondosan „befáslizott” ajándékot, vagy a zsírtól csöpögő kezek, ahogy kenyérrel törölték ki a tányér aljáról az ízletesre sikerült töltött káposzta utolsó falatjait is. Hogy eljutottunk idáig, ahhoz sok mindent át kellett vészelnünk. A bevásárlás viszontagságaitól a nagytakarításig, s a sütés-főzésig mindent... A karácsonyi ünnepek előtt egy nappal, a nagy készülődés időszakában kerestük fel a bélmegyeri Űj Barázda Tsz Móricz brigádjának tagjait... Így történt: ♦ Lipcsei Imréné adminisztrátor, Bagó Endre növény- termesztési ágazatvezető, Barna Péter kombájnos és Danes Gábor a brigádvezető készséggel mesél a készülődésről. — Mi összekötöttük a kellemest a hasznossal. Nincsenek nagy ajándékaink, ilyen drágaságban nem is győznénk. Az ajándékok nagy részét már át is adtam, hiszen a kisebbik lányomnak például divatos csizma kerülne a fa alá, de nem várhattam vele karácsonyig ... A férjem is nagyban hordja már az új cipőt. Én is kaptam ám ajándékot a lányoméktól, egy mokkás- készletet. Régebben ment a titkolózás, dugdostuk az ajándékot a gyerekek elől, de ez már elvesztette jelentőségét. Higgye meg, nem az számít, hogy mit és mikor adunk oda, hanem az, hogy jó szívvel adjuk. — Én sem vettem csak a gyerekeknek ajándékot — veszi ót a szót Bagó Endre. — Nekem nincs se feleségem, se gyerekem, magam ünneplem a karácsonyt, de előtte mindig elmegyek a testvéreimhez. Ott már van gyerek, nem is egy. A legnagyobb gondot a keresztfiam jelentette, nem tudtam, mit is vegyek neki. Végűi egy nagy rendőrautót kap, távirányításosat, mert az az álma. Még nem csomagoltam be, majd veszek szép színes papírokat, úgy szeretem, ha mutatós az ajándék. — Nálunk az asszony dolga a bevásárlás. Én magam soha nem veszek semmit, mert ha nagy nehezen kiötlőm, mit akarok, biztos, hogy éppen azt nem kapok a boltokban. Arról nem beszélve, hogy ilyenkor nagyon zsúfolt a busz, és ha nagyobb dolgot akarunk venni, csak Békésen, vagy Vésztőn kapjuk meg — mondja Barna Péter. — Pedig neki még könnyű — vág közbe Lipcseiné —, a felesége boltos. De mit csináljak én? Ott a család, sütni, főzni kell, kinek van ideje közvetlen ünnep előtt a boltba járásra. — Ügy kell megoldani, ahogy mi csináljuk. —monoja Danes Gábor, ujját magasra emelve, a nagyobb nyomaték kedvéért. — Van egy megegyezés a családban, nem veszünk semmit. Na, ne higgye, hogy akkor nincs semmi a fa alatt! Magunk csináljuk. A fiaim fából készítenek ezt, azt. A nagyobb nemrég lámpát csinált, amit maga tervezett... A lányaim, s a feleségem a kézimunkához értenek ... örülünk neki, legyen az futó az asztalra, vagy dísz a falra ... Na, nem mondom, ha kerül egy pár száz forint, odaadom majd az aszony- nak, hogy vegyen magának, amire szüksége van. Közben befut Kocsis László is, aki ugyancsak a Mó- ricz-brigád tagja, gépesítési ágazatvezető. Náluk még pici a gyerek, így nagy a készülődés, a titkolózás. — Előbb megbeszéljük otthon, mit veszünk, és aszerint apróságokat kapnak a szüléink, legyen az lemez vagy könyv, örülnek neki. Égőkészletet is most vettünk a fára, biztos örül majd neki a kisfiam. Persze kap mást is, egy bundakabátot, egy csizmát, na meg szánkót, mert az még nincs neki. Hogy fog örülni! Egymásnak, a feleségemmel, nem vettünk semmit, meglesz nekem az ajándékom nyárra; ha megszületik a másik pici... Még felidézzük a régi karácsonyokat, jólesik emlékezni ... Lipcseiné egy nagy pöttyös labdára emlékszik, s a lányára, aki akkor — háromévesen — semmi másnak nem örült, csak annak. Bagó Endre, a nagy felfedzésről, a csalódásról beszélt, amikor megtalálták idő előtt a karácsonyfát... Végül elmondják, van egy rajuk a helyi iskolában, karácsonyra őket is1 meglepik. A brigád pénzén szerény kis csomagokat vesznek. Lipcseiné csak úgy, magában futó kalkulációt végez, így mindenkinek jut az örömből ... ♦ ' Ünnepek utón még felhívtuk őket telefonon. Csak Bagó Endrét találtuk benn. — Hogy sikerült a karácsony? Jól. Az ajándéknak örült a rajunk. A brigád? Csak ketten vagyunk benn Kocsis Lacival, de ő vidékre ment. A többiek szabad- . ságot vettek ki, most pihenik az ünnepi fáradalmakat, á háromnapos felhajtást, a vendégvárás és vendégjárás izgalmait, kinek mi jutott... Nagy Agnes Kötetek a felszabadulás évfordulójára Művek egész sorával köszönti könyvkiadásunk a fel- szabadulás 35. évfordulóját. A Kossuth Könyvkiadó „Magyarország felszabadítása” címmel hét magyar és egy szovjet had történész írását adja közre a felszabadító hadműveletekről, a magyar ellenállási mozgalomról, valamint a magyar demokratikus hadsereg megalakulásáról. Először lát napvilágot Magyarországon Pavel Luknyickij „Magyar napló” című műve. A „30 év” sorozatban a Magvető Kiadó gondozza három évtized magyar drámairodalmának antológiáját. A kötetben húsz^ 194ő és 1975 között született dráma kap helyet. A mártírhalált halt kommunista hősnek, Braun Évának állít emléket Kántor Zsuzsa „Ballada egy márványtábláról” című kisregénye, a Móra Kiadó jubileumi kiadványa. Az ifjúsági irodalmat gondozó kiadó műhelyéből kerül ki az évfordulóra Máté György krónikája Budapest felszabadulásáról. Szerzője naponként követi nyomon, mi történt az ország fővárosában 1944. december 29-től 1945. február 14-ig. A népszerű Kolibri Könyvtár sorozat újdonsága lesz „A győzelem fegyverei” című kötet, amely a felszabadító harcoknak ma már esak filmkockákról ismert tárgyi emlékeit mutatja be. MOZI Konvoj Ritka alkalom manapság, hogy filmszínházaink kite- hetik a „Minden jegy elkelt” táblát. Ehhez legalábbis olyan hírű és hatású film kell, mint a Volt egyszer egy vadnyugat, vagy a Csillagok háborúja. A legfrissebb békéscsabai bemutató a színes, szinkronizált, amerikai film, a Konvoj, ilyen filmnek ígérkezett. Igaz, hogy a Konvojhan nem lovak hátán száguldoznak a hős ifjak, hanem korunkra jellemző technikájú, félelmetes külsejű kamionautókon, mégis hamisítatlan vadnyugati film ez. A rendező. Sam Peckinpak láthatóan jó ismerője a műfajnak, s nem fél a bevált receptek alkalmazásától. Már a film első kockáiról árad a vadnyugat levegője; forróságtól párolgó betonkígyók tekeregnek hegyek, völgyek között, s kilométerek százain áthaladva sem látjuk a civilizáltság nyomait. Ekkor bukkan fel kamionján a jóképű, szakállas, azúrkék szemű férfi, (Gumikacsa), aki izmos karjának biztonságával irányítja a hatalmas gépet. Ebben a szempillantásban már kísér- tője is megjelenik, egy keményhúsú, barna, országúti szirén személyében, aki hiányos öltözékével ugyancsak megzavarja rettenthetetlen hősünk szívét és vezetői stílusát. Már majdnem minden fontos szereplő együtt van a jók közül, s hamarosan a megtestesült gonoszság, a Törvény egészen sajátos felfogású képviselője, a seriff, a Medve is melléjük szirénázik, hogy a perctől kezdve árkon-bokron át üldözi és gyötörje őket. Ügy tűnik, az arizonai rendőrök nem túl népszerűek a köznép körében. No, persze nem is csoda, hiszen a közrend és a közbiztonság, a törvény védelmének látszatával zsarolják a sofőröket, provokálják a négereket és a nőket. Tulajdonképpen ellenük, igazságtalanságuk ellen alakul, formálódik a konvoj, a ka- mionosok spontán szövetsége. Egyre többen és többen csatlakoznak Gumikacsához, s ‘a fotoriporter Melissához, azok közül, akik valamilyen módon szemben állnak a hatalommal. Útjukat szemkápráztató kocsmai verekedések. lélegzetállító bravúrok, csodálatban szövődő szerelem kíséri. Amerikai módra a politika is hasznot akar húzni ,a már-már néphőssé előlépő Gumikacsa népszerűségéből. Egy képviselő választási sikereit akarja biztosítani a kamionosok erős szövetségével. Természetesen, ez így nem sikerülhet, s. amikor már a katonaságot is felvonultatják hősünk ellen, beadja a derekát. Hatalmas robbanások között „leli halálát folyóba zuhanó autójának roncsai között”. A film tanulsága nem túlságosan újszerű: az nevet, aki utoljára nevet, mert hát ki látott már kacsát vízbe fulladni? B. Zs. SZÍNHÁZ, mozi 1979. december 29-én, szombaton, Békéscsabán, 19.00 órakor: MANDRAGORA Bérletszünet. * * * Békési Bástya: 4 órakor: Szent Péter esernyője — 6 órakor: Huszadik század. IH„ TV. rész. Békéscsabai Építők Kultúr- otthona: 5 órakor: Blöff. — 7 órakor: Police Python 357. Békéscsabai Szabadság: de. 10 és du. 4 órakor: Koldus és királyfi — 6 és 8 órakor: Konvoj. Békéscsabai Terv: Nálunk csend volt. Gyulai Erkel: fél 6 órakor: A vadnyugat hőskora. I., n. rész. Gyulai Petőfi: A vasálarcos férfi. Orosházi. Béke: 5 órakor: A Scotland Yard vendége — 7 órakor: Szöktetés. Orosházi Partizán: fél 4 és 7 órakor: A Jó, a Rossz, és a Csúf. I., II. rész.
