Békés Megyei Népújság, 1979. december (34. évfolyam, 281-305. szám)

1979-12-29 / 303. szám

1979. december 29.. szombat Pezsgő, sült malac, rétes Készülnek szilveszterre Autóbuszon O December 26-án este há­romnegyed 6 óra tájban ér­kezett a Miskolc—Békéscsa­ba között közlekedő GA 38—44 forgalmi rendszámú gyorsjáratú busz Hajdúbö­szörménybe. A buszállomás­ról 5 perc várakozás után in­dult tovább. Ott szállt fel egy fiatalember és két lány. Már a város peremére ért a busz, amikor a fiatalem­ber a körülötte ülőktől meg­kérdezte : — Ugye ez a miskolci já­rat? — A, dehogy, a békéscsa­bai — hangzott a válasz. A fiatalember felugrott a helyéről, előresietett a veze­tőhöz és kérte, hogy állítsa meg a buszt. A vezető telje­sítette a kérését. Kiderült, hogy vele együtt a két lány is le akar szállni. Mindhár­man Miskolcra akarnák jut­ni. Éppen szembe jött egy busz. A derék vezető sietve leszállt, intett a kollégájá­nak, hogy álljon meg ő is. A fiatalok átszálltak, és így hamar visszajutottak a busz­állomásra. Nemsokára jött is Debrecep felől a Miskolcra tartó gyorsjáratú busz, amelyre bizonyára sikerült felszállniuk és nem kellett várakozniuk órák hosszat egy későbbi járatra. A buszvezető segítőkészsé­ge nem mondható minden­naposnak. Valaki meg is kérdezte tőle: — Miért csinálta? ö tréfásan válaszolta: — Ez volt — ha kissé kés­ve is — az én karácsonyi ajándékom. Ezt a kis történetet pedig talán meg sem írtam volna, ha a főszereplő nem a Vo­lán 8. sz. Vállalat dolgozója. © Szeghalomra menetrend szerinti pontossággal érkezett a GA 38—44 forgalmi rend­számú busz. A vasútállo­másnál levő megállónál a kalauz közölte az utasokkal: — öt perc várakozás. öt perc múlva azonban nem indult a motor. Hiába­való volt minden próbálko­zás, a motor makacsul el­lenállt. Egyáltalán nem volt irigy­lésre méltó a buszvezető helyzete, aki azonnal mun­kához látott, hogy kijavítsa a hibát. Szerencsére akadt segítőtársa egy fiatal utas személyében, aki Szeghalmon szállt fel. Motorszerelő volt. ö is nekigyűrkőzött a mun­kának, ami mintegy három­negyed óra hosszat tartott. Közben az emberek — különösen, akik gyerekkel utaztak — türelmetlenked­tek. Egyesek a keresztvizet is leszedték a Volánról, a legtöbben azonban belátok voltak, és sajnálták a busz­vezetőt, akinek éppen elég lehetett kora reggel óta tal­pon lennie. Mert hajnali 5 óra 20 perckor indult Békés­csabáról Miskolcra, onnan pedig délután 3 óra 55 perc­kor visszafelé. A segítőtársát azonban is­meretlenül is dicsérték. Mondom, ismeretlenül, mert még a buszvezető sem tudta, hogy hívják. De azt láttuk, hogy Körösladányban le­száll. A pulóverén elöl ezek a betűk és számok voltak: GBD 194. Nem is sejtem, hogy vál­tott-e jegyet Szeghalomtól Körösladányig, vagy sem. Annyi bizonyos, hogy az ön­ként vállalt munkájával egy tiszteletjegyet legalább kiér­demelt. —or Teljes erővel folytatódnak az előkészületek az év utolsó napjának megünneplésére. A karácsonyi bevásárlási csúcs- forgalom véget ért, követke­zik a második felvonás. Az ígéretek szerint aggodalomra semmi ok. A kereskedelem, a vendéglátás, a sütőipar jól felkészült a várható roham­ra. A Békés megyei Vendég­látóipari Vállalatnál elmon­dották, hogy a karácsonyi ünnepek alatt. zavartalan volt a tej-, a kenyérellátás. A büfékben, bisztrókban ele­gendő hentes- és töltelékáru állt a vásárlók rendelkezésé­re. Nagy forgalmat bonyo­lítottak le a cukrászdák, presszók, ahol friss süte­ményt, kalácsot lehetett kap­ni. A megyében tíz helyen rendeztek ünnepi borvásárt. Ezt a néhány napot azonban csupán bemelegítőnek szán­ták a vendéglátóipar nagy év végi műszakjához, a szil­veszterre való felkészüléshez. Néhány napja két izgatott, idős néni kereste fel szer­kesztőségünket. Egymás sza­vába vágva adták elő közös gondjukat, miközben min­den mondat után remény­kedve tekintgettek egymásra: talán most meghallgatásra találnak... Lassan kibontakozó tör­ténetükből világossá vált: aggódásuk jogos. Beteg, fá­jós lábú, idős asszonyok, akik évek óta a Békéscsa­bán dolgozó pedikűrösnél, Bohus Andrásnénál találtak gyógyírt sűrűn jelentkező panaszaikra. S most, úgy tűnik, a kis üzlet bérlője végleg becsukhatja a boltaj­tót... Ezzel egyben olyan szolgáltatást szüntetve meg, amely nem pusztán az em­berek kényelmének érdeké­ben született, hanem komoly egészségügyi panaszok or­voslására. Látogatóink megnyugta­tására azonnal indulunk az események színhelyére, az Irányi u. 2. számú házba, amelynek egyik hátsó udvari szobájában éppen négyen is türelmesen várnak az ügyes kezű pedikűrösnő „gyógy­kezelésére”. A szakmában 1956. óta becsülettel helytálló Bohus Andrásné csodálkozva néz ránk. Nem is tudta, hogy vendégei hozzánk fordultak, a számára létkérdéssé vált problémával. Aztán nem so­kat kéreti magát, már mond­ja is a szokottnál indulato­sabban kálváriája történetét, az egyébként halk szavú, mosolygós asszony. — 1975 óta bérelem ezt a helyiséget, nemrég a lakás gazdája meghalt. Persze, én a lakbért, és a béleményért járó díjat azért kifizettem december 31-ig. Aztán de­cember 6-án jött egy levél, ebben közli az IKV, hogy ezt a házat tatarozzák, s december 15-én 12 óráig ad­jam le a kulcsot. Mivel jog­talan használóként tartanak számon, az IKV nem köte­les gondoskodni más üzlet- helyiségről. Azt azért odaír­ták, 8 napon belül fellebbez­hetek. Először azt se tud­tam, hova forduljak. Sza­ladtam én a városi tanács­ra, ahol az illetékes azt mondta, nem ér rá foglal­kozni velem. Próbálkoztam magánházaknál is. De nem szívesen fogadnak, mert miat­tam akkor jelentékenyen Megtudtuk: a zenés szóra­kozóhelyek asztalai 80 szá­zalékban foglaltak. A békés­csabai Körös és a gyulai Park étterem helyei már egy hónapja gazdára találtak. Békéscsabán, Gyulán, Oros­házán az évtized fordulóján élő malacot sorsolnák ki. Megsütnék ezenkívül hét mázsa virslit, öt mázsa bő­rös malacot, és természete­sen toroköblítőnek ott lesz a 4 ezer üveg pezsgő. Az ét­termekben legalább 3 féle szilveszteri menü közül vá­logathatnak a vendégek, aránylag olcsón: 100—^fo­rintért. Nem pihennek a pékek sem a dagasztógépeik, a ke­mencék mellett. A Békés megyei Tanács 1. számú Bé­késcsabai Sütőipari Vállalata az elmúlt 4 napos ünnepre 850 mázsa kenyeret, 130 má­zsa mákos kalácsot sütött. A rendkívüli műszakban har­mincán dolgoztak, s szil­veszter előtt sem lesz keve­megnő a háztulajdonosok -adója. Hát így állok most... Közben, az éppen kezelés alatt álló egyik idős asszony majdnem elpityeredik. Csak azt hajtogatja: — Hát, ez­után velünk mi lesz? — A lányom Fonyódon la­kik. Hív oda a tanács, még helyiséget is adnának. De én mindig is itt éltem, itt ala­kult ki kuncsaftköröm. Már mindenkit nagyon jól isme­rek közülük. Azt is tudom, szükség van rám Békéscsa­bán, hiszen mindössze hár­man dolgozunk a szakmá­ban. Járnak hozzám a me­gye minden részéből. Mi lesz ezután velük? Mert higgye el, nem jár ez a munka olyan nagy haszonnal, mint képzelik. De szeretem csinál­ni. Közben sorban érkeznek az újabb és újabb vendégek, de Bohus Andrásné már nem is tudja mit mondjon, mikor fogadhatja őket. Cso­da-e, ha a kis üzlethelyiség­re rátelepdő bizonytalanság miatt a szokásosnál idege­sebb hangulat uralkodik? Pedig valamikor nyugodt, barátságos hely volt... Időközben néhány nap el­telt. Kutattuk a módját an­nak, hogy és miként lehetne segíteni. Végül a városi ta­nács igazgatási osztályához fordultunk, ahol dr. Simon Mihály osztályvezető tájé­koztatott bennünket a lehe­tőségekről. — Kiutat? Sajnos, mi se nagyon látunk. Az ügyről vi­szont tudomásunk van. Bo­hus Andrásné olyan lakás sebb a munkájuk. Az egy-, két- és háromkilós kenyéren kívül gyártanak 10 ezer zsúrkenyeret és 12—15 ezer rétest. Újdonság, hogy jövő évtől megkezdik az egykilós burgonyás kenyér előállítá­sát. A hagyományos halvásár is tetőzik ezekben a napok­ban. A HALÉRT békéscsa­bai fiókja bírja a csúcsfor­galmat. Az év 11 hónapjá­ban mintegy ezer mázsa ha­lat értékesítettek. Kará­csonyra pontyból 60, fiiéból 8, tengeri halból 32 mázsát adtak el, s megvettek 5 ezer üveg ruszlit. Ebből szilvesz­terre is tartalékoltak. De megjön Szegedről a 40 má­zsa ponty, és Biharugráról is kapnak a halászlének való­ból. Harcsából csak mutató­ban lesz, annál több amúrt, busát kínálnak. Megérkezett három kamion szálkamentes szovjet és dán tengeri hal, amelyet a gyerekek is bát­ran fogyaszthatnak. egyik szobáját bérelte, amelynek a főbérlője meg­halt, így megszűnt egyúttal a főbérlő bérleti joga is. Ezál­tal automatikusan az albér­let is. A tanács állami la­kást műhely céljára nem ad­hat. Üzlethelyiségre pedig még csak kilátás sincs. Ugyanis az állami vállala­tok, közületek a városrende­zés során megszűnő üzlet­helyiségek pótlásáról gon­doskodni tudnak. A kis ma­szek műhelyekre pedig a városnak nincs pénze. — Azt tudják, hogy olyan szolgáltatásról van szó, amelyre a lakosságnak fel­tétlenül szüksége van? — vetem közbe. — Természetesen, tisztá­ban vagyunk vele. De higy- gye el, semmilyen üzlethe­lyiséggel nem rendelkezünk. Felajánlottuk Bohus And- rásnénak az egyetlen kézen­fekvő lehetőséget: próbálja a saját lakásában folytatni működését. Ő azonban ez elől mereven elzárkózott. Egyébként magánszemélyek­től továbbra is bérelhet üz­lethelyiséget, sőt, még álla­mi lakásból is vehet bérbe helyiséget. Bármennyire is szeretnénk tehát, nem tu­dunk rajta segíteni. Egyéb­ként is, a városfejlesztési törekvések szerint a Ta­nácsköztársaság útjára „fel­fűzött” szolgáltatási hálóza­tot, különösen a régi, el­avult épületekben működő­ket, többnyire felszámolják. Igény ezek pótlására lenne, de lehetőség? Az sajnos nincs. Mint az igazgatási osztály vezetője mondta, nehéz eb­ben a hirtelen kialakult kényszerhelyzetben megol­dást találni. Pedig, tekintve a szóban forgó szolgáltatás amúgy is minimálisra csök­kent helyi lehetőségeit, még­is érdemes, sőt szükséges lenne megmentése. Mert a vendégek panasza is jogos. De vannak jogszabályok is, és vannak korlátozott gaz­dasági lehetőségek, amelye­ket mindenképpen figye­lembe kell venni. Ide a jó szándék és akarás kevés. Bármennyire is szerettünk volna megoldást találni, vé­gül ezt egyedül az ügy fő­szereplője, a becsülettel dol­gozó Bohus Andrásné tudja csak megoldani. Reméljük sikerrel. Kép, szöveg: B. Sajti Emese Menni kéne, de hova? Nincs rá időnk? A közelmúltban sokszor hallottam, hogy valakinek a saját munkakörében vala­milyen feladat elvégzésére nem volt elég ideje. Es akik ezt mondták, arra hivatkoz­tak, hogy nagyon sok a mun­kájuk. Annyi, hogy csak éppen a nyelvük nem lóg. Miközben arra gondoltam, ha valakinek nincs elég ide­je arra, hogy dolgát szakér­telmének megfelelően lássa el, akkor természetesen, csak tessék-lássék csinálja azt meg, nehogy szó érje a ház elejét. Ma már úgy tetszik, hogy ennek a kabaréba illő hivat­kozásnak azért estem áldo­zatul, mert nem érzékeltem mögöttes szféráit. Ez most világlott meg előttem, ami­kor a napokban vonaton utaztam, és ott találkoztam egy kollégámmal. És mon­dom neki, hogy olvastam egy írását. S azt is megemlí­tettem, hogy írásának nem volt átütő (meggyőző) ereje, mert szerkezetileg szétesett. Olvasás közben olybá tűnt, mintha szilánkokat szede­getnék össze. Bár a szilán­koknak megvan a publicisz­tikai szerepük, csakhogy azok külön-külön életet él­nek. Az ő írása pedig egy tárgykört ölel fel, ennélfog­va tartalmi, fogalmi kapcso­latban álló dolgokat kíván kifejezni. Persze úgy szer­keszteni egy írást, hogy a részek az egésznek legyenek alárendelve, hogy összetartó, egymásba kapcsolódó egy­séggé váljon, gondos, célra­törő munkát kíván; türelem­mel végigvezetett gondolat­sort. (A nyelv, mint az írás leglényegesebb eszköze, nem említendő most, mivel nem tartozik e tárgykörbe.) Kollégám úgy nézett rám, mint valami egzotikus je­lenségre, és azt mon'dta, hol élek én! Amiket én mondtam, azt mind nagyon jól tudja ő, hiszen e tárgy­ból vizsgázott is. Es én hogy­hogy nem tudom, a tollat forgató, hogy ebben a roha­nó világban nincs arra idő! Ebből aztán kiviláglott, hogy nem a kollégám elnagyolt munkáját értem csak tetten, hanem a megelőzően hallott hasonló hivatkozásokkal együtt egy jelenségbe botlot­tam bele. S az jutott eszem­be, hogy mi is lenne, ha idő híján a fogorvos — mivel várakozik rá a többi páci­ens — a fogójában össze­roppant szuvas fognak a többi részét nem húzná ki? Vagy idő híján nem szállí­tanának a boltokba kenye­ret? S az abszurdumig le­hetne sorolni: mi lenne, ha a kerékgyártó egy küllővel kevesebbet tenne a kocsi­kerékbe, mert nem volt rá ideje? De felesleges, hiszen mindenki, bármelyik pilla­natban mondana precedenst. Bár ez leginkább mások munkakörére, mások szak­májára vonatkozna, nagyon ritkán a saját működési kö­rünkre. Pedig milyen gyö­nyörködve hallgatjuk oly­kor József Attila sorait: dolgozni csak pontosan, szépen, ahogy a csillag megy az égen, úgy érdemes. Es aztán meg is tapsoljuk az előadóművészt, mert a lelkűnkbe hatol a költő minden szava, s úgy „búg mibennünk, / mint a mély­hegedű.” S azt is mondja nekem, neked a költő, mi­előtt a pontos munkára szó­lítana fel, hogy: „Ne légy szeles.” Hát akkor az eszün­ket, kezünket — a szép munka kösse le. Cserei Pál Ifibb mint 51 millió forint fejlesztésre Orosházán Előtérben az egészségügyi és kulturális ágazat Százhat vannégy millió nyolcszáznyolcvanhárom ezer forint — ennyi Orosházán a tanácsi költségvetés 1980-ra tervezett bevétele és kiadá­sa, a fejlesztési alap összege pedig 51 millió 100 ezer fo­rint. Vajon mire telik mind­ebből, hogyan gyarapodik to­vább 1980-ban a város? A tanácsi költségvetési tervben előtérbe helyezték az egészségügyi, és a kulturális ágazat alapellátást nyújtó intézményeinek fenntartását, működését. Az előbbi ága­zatban a kórház 418 ezer fo­rintot kapott. Az ideihez ha­sonlóan jövőre is 210 bölcső­dei hely lesz a városban. Fej­lesztik 1980-ban a szociális gondozást; növelik a segé­lyek összegét. A kulturális ágazatban gyarapodik az óvo­dai helyek száma: 70-nel több hely lesz jövőre. A középiskolai diákotthonok ki­használtsága viszont csök­kent, így az e célra tervezett költség is kevesebb lesz. A fejlesztési célokra elő­irányzott 51 millió 100 ezer forintból csaknem 16 millió a célcsoportos beruházások összege. Az új évben minde­nekelőtt a már megkezdett beruházások folytatására, il­letve befejezésére töreked­nek. Elmarad 1980-ban az ÁFÉSZ-beruházásban terve­zett ABC-áruház építése, a Liget utcán, a Belinszkij-la- kótelepen és a Deák Ferenc utcában a parképítés. A célcsoportos beruházá­sok keretében a Belinszkij- lakótelepen befejezik az alapellátást biztosító közmű­vek kivitelezését, a Hajnal utcai lakótelepen elkészül a park. Az új szálloda építésé­hez 3 millió forinttal járul hozzá a tanács, és itt hasz­nálják fel azt a 2 millió fo­rintos támogatást is, melyet eredetileg az ABC-áruház építésére szántak. Félmillió forintba kerül a Deák Ferenc utcai 167 lakás alap-közmű­vesítésének befejezése, és 2,5 millióba a Rákóczi úton megkezdett három épület víz-, szennyvíz-, csapadék­víz- és elektromos vezetékei­nek kiépítése. S végül az egyéb állami beruházásokról; 24 millió fo­rintot terveztek a szennyvíz­tisztító-telep második üte­mére, s ezzel a jövő év vé­gére próbaüzemelésre készen áll a létesítmény. Útépítésre 3,5 millió forintot irányoztak elő; végleges helyére, a Már­cius 8. térre kerül majd — az általános rendezési terv­nek megfelelően — az autó­busz-pályaudvar. Folytatják jövőre a belvízelvezetést, 1980. III. negyedévére elké­szül a Birkás Imre-lakóte- lepen a szolgáltatóház, az év végére felépül az MHSZ-bá- zisközpont. Az új rendelőin­tézet kiviteli tervei szintén 1980-ban készülnek el.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom