Békés Megyei Népújság, 1979. december (34. évfolyam, 281-305. szám)

1979-12-28 / 302. szám

1979. december 28., péntek ■Eraum Milyen község Mezólberény? Beszélgetés a tanács elnökével Sziics Lajos 1977. szeptem­bere óta tanácselnök Mező- berényben. Esztergályosként kezdte, majd 16 évig terme­lésirányító volt a MEZŐ­GÉP helyi gyáregységénél, s csaknem ennyi ideig szak- szervezeti titkár, közben fő­iskolai képesítést szerzett. Magáról, az emberekről szin­te lefegyverző nyíltsággal be­szél. Határozottan formálja a szavakat, minden kérdésre őszintén felel. Nemrégiben elvégezte Szombathelyen az öthónapos elnöki tanfolya­mot. — Gondolom: tősgyökeres mezőberényi ... — Téved. Gyomai születé­sű vagyok. A feleségem és természetesen az emberek révén magaménak vallom ezt a települést. Már el sem tud­nám képzelni, másutt az éle­temet. Egyébként az a véle­ményem : a kiválasztásnál fontosabb a vezetői készség, az emberi tartás, mint az, hogy hová való az illető. Sze­retem ezt a helyet, és tenni akarok érte a többi itt lakó­val együtt. — Milyen község Mezőbe- rény? — Megfelelő ipari és me­zőgazdasági háttérrel ren­delkező, dinamikusan fejlődő nagyközség. __ Frappáns válasz, de m intha a nagyközség szót kü­lön hangsúlyozta volna ... — Nem véletlenül. Csár­daszállással együtt 13 ezer a lélekszámúnk. A munkaképes lakosság 7 ezer 262, ebből 2 ezer 938-an az iparban, 1 ezer 155-en a termelőszövet­kezetekben és az állami gaz­daságban találnak munkale­hetőséget. Érdemes megje­gyezni: hozzánk 342-en jön­nek dolgozni a környező te­lepülésekről, míg innen 320- an járnak el. Nálunk hagyo­mányai vannak az iparnak. A szövőgyáron és a MEZÖ- GÉP-en kívül meghatározó az ipari szövetkezetek ará­nya. Ma már az ipari és me­zőgazdasági termelés értéke évente eléri az 1,4 milliárd forintot. — Ne haragudjon, ha meg­kérdezem : nem zavarja önt és a község lakosságát a vá- roskörnyékiség? Nem érzik úgy, hogy a megyeszékhely árnyékában kisebb a lehető­ségük a fejlődésre? — Örülök neki, hogy erre is kíváncsi. Az új közigazga­tási forma mindenképpen előrelépést jelent. A város­hoz való tartozás a mi ré­szünkről jó és szükséges. Rengeteg segítséget kapunk a városi tanácstól, kisebb az áttétel, hamarabb eljut egy- egy információ. Igaz, pénzt aligha kapunk tőlük, de er­re nem is hivatottak. A me­gyei tanács viszont gyakran osztozik a gondjainkban. — Ha már az anyagiaknál tartunk: mire költenek a leg­többet? — A lakásépítésre. A csa­ládi házak létrehozása a leg­általánosabb. Erre a kény­szer is rávisz bennünket, hi­szen célcsoportos beruházás­ra egyelőre nincs lehetősé­günk. öt év alatt 133 OTP-s, valamint 22 szövetkezeti la­kást adtunk át. Felépítettük a művelődési központot, jö­vő szeptemberben megnyit­juk a 8 tantermes általános iskolát. — Bizonyára szépek ezek a lakások. De vajon lépést tart-e ezzel a lakáskultúra? Egyszóval: változik-e az élet­mód? — Talán azzal kezdem: bi­zonyos szokásokat valóban átmentenek a régi életmód­ból. Tisztaszoba és egyebek. De gondolja el, hogy a ve­zetékes vízellátásba 2 ezer lakás van bekapcsolva, az 5 ezer 131 hajlékból 1 ezer 600 fürdőszobás. Elismerem: el­vétve akadnak különcködők, viszont nem ez a jellemző. Á házak általában típustervek alapján készülnek, s elsőd­leges szempont a célszerű­ség. — S hogy folytassam az egyenrangú fejlesztési felada- tokát: úgy vélem az egész­ségügy a következő. — Igen. Sok a pótolniva­lónk, de most már sínen va­gyunk. Korszerűsítettük az orvosi rendelőt, ahol URH- berendezés, hordozható EKG- műszer áll az orvosok ren­delkezésére. Szakrendelésre viszont Békéscsabára és Bé­késre járnak a betegeink. A következő tervciklusban egészségügyi központot sze­retnénk építeni, ahol gyógy­szertár is nyílna. Ezenkívül szociális otthon létrehozását tervezzük, bővítjük az öre­gek napközi otthonát. — Ismerős lehet a dilem­ma: iskola, vagy művelődési központ? Miért az utóbbi épí­tése mellett döntöttek? — Mindenekelőtt: a köz- művelődés rendkívül széles területen folyó aktív tevé­kenység. Mégis kell, hogy le­gyen egy minden igényt ki­elégítő ilyen intézmény. Ed­dig 30 ezer látogatója volt a különböző rendezvényeknek. Sokszor a két előadás is ke­vésnek bizonyul. Ami na­gyon fontos: a fiatalok szí­vesen keresik fel a közpon­tot, és nyakkendőt kötnek, nagyestélyit öltenek. A 17 klubnak 474 tagja van, és akkor még nem szóltam a 60 szocialista brigádvezetőt tö­mörítő klubról. — Váltsunk témát: politi­kusnak érzi magát? — Közéleti szereplés poli­tika nélkül elképzelhetetlen. Mindennap találkozunk az ügyfelekkel, a lakossággal, formáljuk, alakítjuk vélemé­nyüket, hangulatukat. Ne­kem nincs meghatározott fo­gadóórám, az ajtóm minden­ki előtt, mindenkor nyitva áll. S ezt örömmel veszik, ki is használják az emberek. A bizalom mindennél fonto­sabb. Nem véletlen, hogy ösz- szefogással épült a művelő­dési központ, az általános is­kola. Képzelje el: 1976-ban még csak 6,8, tavaly már 10,2 millió forint volt a társadal­mi munka értéke. És itt hadd emeljem ki a csárdaszállási­ak odaadó, önzetlen segítsé­gét. — A vezetők egy része gyenge képességű embereket gyűjt maga köré, mások a legjobbakat választják. Ön­nek milyen „csapata” van? — Nagyra becsülöm a gon­dolkodó, véleményalkotó em­bert. Mindössze 31-en dolgo­zunk a tanácsnál. Régi. ta­pasztalt „harcosok” és a friss Vasutasbrigádok vetélkedőié A MÁV Vezérigazgatóság és a Vasutasok Szakszerve­zete hazánk felszabadulásá­nak 35. évfordulója tisztele­tére szellemi vetélkedőt hir­detett meg a szocialista bri­gádoknak. A munkahelyi ve­télkedőket szeptemberben tartották; a szegedi vasút- igazgatóság területéről 367 brigád vett részt ezen, 1430 fővel. A munkahelyi vetélkedők tíz legjobb csapata került a' vasútigazgatósági döntőbe, melyet az elmúlt napokban tartottak Szegeden. Békés megye vasutasait a Békés­csabai Körzeti Üzemfőnök­ség Munkácsy Mihály (ke­reskedelmi dolgozókból álló brigád) ég a békéscsabai szertárfőnökség Sebes György brigádja képviselte. A vasútigazgatósági döntő­ben különösen a Munkácsy brigád szerepelt kitűnően, s csupán az utolsó kérdés vá­laszadásánál maradtak le, másodikok lettek. Jutalmuk kettőezerötszáz forintos díj. A Sebes György brigád a ki­lencedik helyen végzett. A döntőben részt vevő csapatok pénzjutalomban részesültek. A versenyen értékelték a munkásbrigádok szereplését is, ennek során a békéscsabai kocsirendezőkből álló Kos­suth Szocialista Brigádot ket­tőezer forintos könyvutal­vánnyal jutalmazták. G. J. tudással rendelkező fiatalok. Többen egyetemet, főiskolát, tanácsakadémiát végeztek. Jelenleg államigazgatási, mű­szaki főiskolásunk van, s jogi egyetemre is járnak. Nem kevés azoknak a szá­ma, akik politikailag képe­zik magukat esti középisko­lában, szakosítón.. Szükség van erre, hiszen a korszerű államigazgatás jól felkészült, politizáló szakembereket kí­ván. A jövő évtől megnyílik az ügyfélszolgálati iroda. Az ügyvitel korszerűsítésében úttörő szerepet vállalunk. — Sok veszély leselkedik egy tanácselnökre? — Fiatal vagyok ahhoz, hogy a veszélyeken törjem a fejem. Az biztos; naponta nem 8 órát dolgozom, töb­bet, de eszembe se jut ezen rágódni. Kötelességem el­menni, ahova meghívnak. Tájékoztatni az állampolgá­rokat a feladatokról, a ne­hézségekről. Szabad időmben a családommal foglalkozom. A főiskolás és a gimnazista fiam bőven ad elfoglaltságot, örömet és gondokat is. — Szereti a népszerűséget? — Minden közéleti ember­nek öröm, ha bizalommal vannak iránta, de tudja: ez- annak a politikának, társa­dalomnak szól, amelyet kép­visel. Sokat járok üzemekbe, szövetkezetekbe, s nem sér­tődök meg, ha megállítanak az utcán és kérdeznek, vagy véleményt mondanak. A mi munkánk nem lehet öncélú. A dicséretet, a bírálatot is elfogadom, ha az objektív és igazságos. — Hogyan látja a jövőt? — Tudjuk, a népgazdaság nehézségei miatt kevesebb jut beruházásokra. Ügy ér­zem, a VI. ötéves tervi el­képzeléseink reálisak. Első­sorban a község központját fejlesztjük, hogy városias jelleget öltsön. Szeretnénk a gimnáziumot szakközépisko­lává alakítani, ahol fa- és textilipari tanulók is helyet kapnának. Tervezzük a 80— 100 személyes kollégium lét­rehozását, az ezeradagos konyhát, 150 gyereket befo­gadó étkezővel. Bővítjük az általános iskolát, a víz- és villanyhálózatot, s 1981-ben vezetékes gázt kap Mezőbe- rény. Az eddigieknél is job­ban számítunk állampolgára­ink áldozatkészségére, a vál­lalatok, szövetkezetek segít­ségére. Seres Sándor j; A főváros távlati fejlesztése és a környezet védelme miatt felszámolják a solymári izotóp- " temetőt. 1976-ban épült fel Püspökszilágyban az a korszerű radioaktív-hulladék feldolgozó és tároló, ahova a sugárzó anyagot folyamatosan átköltöztetik. Képünkön: a munkák egy részét pneumatikus védőruhában, szkafanderben végzik el. A képen a védőruha rádioaktív s/cnnyezettségét ellenőrzik (MTI-fotó — Csikós Gábor felvétele — KS) Fekete karácsony Már kora ősz óta gyűjtögette picinyke nyugdíjából a pénzt. Volt úgy, mikor egy százast is sikerült félre tennie, pedig az a kettőezer-egyszáz forint még „tanácsi albérleti” szobájának rezsiköltsége, meg saját élete fenntartá­sának fedezetére is alig bizonyult elég­nek. Elvira néni azonban kevéssel is beérte. Két felnőtt gyer­meke és négy unoká­ja volt. Régi lakásu­kat, ahol felcsepe­redtek pulyái, elad­ták apjuk halála után, hogy a pénzből saját fészket tudja­nak rakni a családot alapító gyerekei. Elő­ször egyiküknél élt, mikor aztán megszü­lettek az ikrek „át­menetileg”, ahogy ígérték, albérletbe költözött. „Majd fi­zetjük a lakbért, anyu” mondták. Egy évig fizették is. Az­tán mind többe ke­rült a gyerekek ne­velése, elmaradoztak a segítségadások. „Az a néhány forintnyi lakbér, úgysem sokat számít szép nyugdíja mellett, anyu...” — tettek pontot a dolog végére. Az valóban nem számított sokat, csak hát a villany, meg a gáz egyre többe ke­rült. Azért valahogy kijött a pénzéből. Annyira, hogy kará­csonyi ajándékozásra még félre is tett az unokáknak. Gyere­kei, mint mindig, most is saját hímzé­seiből készült párna­huzatokat, asztalterí­tőket kapnak majd. Gond, hogy unokáit mivel lepje meg? Hi­szen annyi játékuk van már, hogy kis szobáikban el sem fér. Nekik azonban minden örömet okoz, csillogó szemeikből lelkűkre hull az ajándékbontogató öröm, bármi legyen is a kis csomagok­ban. Zsókának jó lesz egy nagyobbacs­ka néger baba, úgy emlékszik, olyan még nincs neki, az iker Marikának meg egy főzőcskekészlet. És a gyönyörűen éneklő elsős Tibiké mit kap­jon? ők már talán kottákkal is ismer­kednek. Egy olyan ütős, vagy fúvós kis zeneszerszámot, szi- lofont, vagy kis zon­gorát kellene venni neki, Julikának meg ...? Jaj, csak lenne elég pénze, kis gyerekkocsira, állan­dóan arról beszél, azt szeretne ... Talán ki­futja ... legfeljebb majd jobban spórol januárban... Nem tiszta, nem igazi ez a karácsony, nézett körül az utcán a sok ajándékcsoma­got cipelő emberse­regben. Máskor a hó csillogása varázsolja ünnepivé a béke, a szeretet napjait. Most minden fekete. A szél rossz szagú port ka­var. Nem, nem hes- segette el magától a baljós gondolatokat. Az számít, ami a szí­vekben van. S cipelte ő is a szatyrát, hogy karácsonyfa alá ke­rüljenek idejében szerény ajándékai. Ügy számított, még napköziben, meg óvo­dában vannak az unokák, nem láthat­ják, mit visz a nagy­mami télapója. Gyerekei már ké­szülődtek az estére. Asztalukon borok, sültek sorakoztak, a konyhát a töltött ká­poszta illata töltötte be. Lopva nézett kö­rül, hátha felfedezi a neki szánt ajándékot is. Lánya, meg vője zavartan topogtak elqtte, miközben át­vették a kicsiny cso­magokat. — Tudja, anyuka..., úgy gondoltuk..., az idén már ... Szóval megbeszéltük a Pista szüleivel is, hogy ... a felnőttek az idén már nem ajándékoz­nak semmit egymás­nak ... Mert mit le­het száz—százötven forintért venni? És olyan sok a rokon... Ugye megérti? Úgy­hogy. .. talán vissza- vihetné azt is, amit nekünk szánt.., — Én? ... persze ... megértem ..., de az én ajándékom csak maradjon ... Álmatlanul töltötte a karácsony éjszakát. Reggel manzárd­szobája ablakából könnyezve figyelte a téren sereglő gyer­mekeket, akik új lab­dáikkal, játékaikkal dicsekedve hancú- roztak. Az ajtón halk kopogást hallott. Ki­nyitotta. Tibiké állt ott, kezében apró csomagocska. — Nagymami. Mi­ért nem jöttél teg­nap? Nézd, az iskolá­ban csináltuk. Neked hoztam karácsonyra. Ugye örülsz a tűpár­nának? ... Elvira néni zokog­va szorította magá­hoz Tibikét. Varga Dezső Hogyan készült az 1980. évi terv? Az Országos Tervhivatal­ban nagy és hozzáértő szak­embergárda foglalkozik a népgazdasági tervezéssel. A jövő évi terv készítésének előkészítő munkálatai már ez év májusában megkez­dődtek, éppen úgy, mint a korábbi években. A munkát azzal kezdik, hogy becsléseket készíte­nek: mekkora lesz év végén a termelés felfutása az ipar­ban, a mezőgazdaságban; milyen mértékben emelkedik a munka termelékenysége; mennyi lesz a nemzetnek a gazdasági tevékenység révén keletkező jövedelme. Meg­nézik, hogy várhatóan ho­gyan alakulnak majd az ál­talunk külföldre kivitt és a külföldről behozott termé­kek árai, tehát hogy a cse­rearány javul-e vagy rom­lik. így volt ez ebben az év­ben is. Sajnos, a csereará­nyok újabb romlására kel­lett számítani. Főleg az olajárak emelkedése miatt, már májusban világos volt, hogy az általunk behozott termékek árszínvonala gyor­sabban nő 1979-ben, mint a kivitt termékek ára. Ez na­gyon megnehezítette a terve­zési munkát. Miután elké­szültek a tervhivatalban az 1979-re vonatkozó becslések, és a legfontosabb előirány­zatok 1980-ra, ezt az Állami Tervbizottság megtárgyalta, és határozatot hozott. A to­vábbi munka már ennek a határozatnak az alapján folytatódott. Szeptember ele­jére kidolgozták az 1980. évi terv irányelveit, főbb szem­pontjait. Ekkorra már rendelkezésre állt az első félév minden adata, így csak a második félévet kellett megbecsülni, s az 1979. évi várható telje­sítést kiszámolni. Most már nemcsak a külgazdasági cse­rearányok romlása okozott nehézséget, hanem az ist hogy a nyár eleji nagy szá­razság miatt a kalászosok termése visszaesett. Ez befo­lyásolta az 1980. évi terv­számokat is, hiszen gabona­félékből sokat exportálunk, s ennek jó részét tavasszal. A cserearányromláshoz és a szárazsághoz még egy ne­hézség csatlakozott: a szo­cialista táboron belül egy idő óta nehezebbé váltak a ter­melésnövekedéshez többlet­ként szükséges anyagok, olaj stb. beszerzési lehetősé­gei. Minden szocialista or­szágban folyamatos a ter­melésnövekedés, és így az anyag- és energiafelhaszná­lás emelkedése is. A Szovjet­unió évről évre jelentősen növeli az olajkitermelést, de most éppen olyan feltárási szakaszban van, amikor aránytalanul nagy erőfeszí­tésekkel tudja csak az új szükségleteket fedezni. Hosz­szabb távon valószínűleg ez nem okoz gondot, de most — két-három évig — igen. Szükséges volt az 1980. évi tervkészítés során figyelembe venni, hogy nem nőhet olyan mértékben a felhasználás, mint a termelés. Vagyis nö­velnünk kell az anyagkiho­zatalt, csökkenteni kell a gyártmányok egységére jutó anyag- és energiafelhaszná­lást. Jelentős megtakarítási tartalékaink birtokában ez reálisnak, megvalósítható­nak tűnik. A számítások kiderítették, hogy az ideihez képest nem kell a gazdasági növekedés ütemét tovább lassítani, hi­szen a tartalékok feltárása is hoz valamit. Mindezt alátá­masztotta, hogy az 1979. év jobban sikerült, mint az 1978-as. Sok olyan termé­künk van, amiből fokozni tudjuk a termelést. Nem lesz ez könnyű, hiszen főleg az exportot kell növelnünk. A külföldi piacokon pedig ne­hezebb az árukat elhelyez­ni, mint belföldön. Itthon nem fog nőni a lakossági ke­reslet, mert a nemzeti jöve­delem belföldi felhasználását vissza kell fognunk, csak így tudjuk pénzügyi helyzetün­ket javítani. A nemzeti jövedelem bel­földi felhasználásának csök­kentése a tervezési szakem­bereket nehéz feladatok elé állította, hiszen eddig szinte mindig csak növekedést ter­veztünk mindenben. Szokat­lan volt az új feladat. A számítások azt igazolták, hogy a belföldi felhasználás csökkenése már 1979-ben bekövetkezik, tehát tovább csökkenteni nem kell. A beruházások az 1978. évi szinten maradtak, a készlet- növekedés üteme jelentősen csökkent. A lakosság fo­gyasztása valamivel az 1979. évi tervszám alatt maradt, főleg a fogyasztói árak eme­lésének és a nem teljes el­lentételezést nyújtó jövede­lemkiegészítésnek a hatásá­ra. Amikor a Minisztertanács szeptember elején az irány­elveket megtárgyalta, már ezeket a fejleményeket ala­pul tudta venni. Ekkorra be­futottak a gazdasági minisz­tériumok értékelései, javas­latai is. A Minisztertanács határozata alapján meg le­hetett kezdeni a tervszámok végleges kidolgozását — fi­gyelembe véve a bekövetke­zett cserearányromlást, a tervezettnél kisebb mező- gazdasági termést és a be­szerzési piacok nehézségeit. Persze a baj nem jár egye­dül. Befutott egy negyedik nehézség is: nőtt év közben a bizonytalanság a nemzet­közi pénzpiacokon. Ezért még inkább be kel­lett építeni a tervbe a szi­gorú „egyensúlyi politikát”. Ekkor már október volt. Közben a Pénzügyminisz­tériumban, a Munkaügyi Minisztériumban és több

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom