Békés Megyei Népújság, 1979. december (34. évfolyam, 281-305. szám)

1979-12-21 / 298. szám

flz országgyűlés téli ülésszaka 1979. december 21-, péntek a Bálint Istvánná Békés megyei képviselő felszólalása (Folytatás az 1.' oldalról) 1980-as tervek végrehajtása, és a VI. ötéves terv készíté­se során számoljanak e nagy erőkkel, és megfelelő szabá­lyozással ösztönözzék mind teljesebb kibontakozásukat. Ezt követően Bálint Ist­vánná nyugdíjas telepvezető, A Minisztertanács elnöke felszólalásában hangsúlyoz­ta: a következő esztendei fel­adatok kijelöléséhez nagy segítséget és világos útmuta­tást ad az MSZMP Központi Bizottságának december 6-i határozata az 1980. évi terv és költségvetés irányelveiről. Ezen ajánlások szellemében készült a beterjesztett tör­vényjavaslat. Szelleméből, előirányzataiból kisugárzik jövő évi fejlődésünknek az a követelménye, hogy tovább folytatódjék a gazdasági egyensúly helyreállításának 1979-ben megkezdett folya­mata. Mégpedig úgy, hogy megőrizzük elért életszínvo­nalunkat. A terv és a java­solt költségvetés előirányza­tai ezt lehetővé teszik, de többre most nem vállalkoz­hatunk. Szólt arról, hogy miként szocialista fejlődésünknek, általában gazdasági terveink megvalósításának is az első és nélkülözhetetlen fontos feltétele a cselekvésre kész­tető, kiegyensúlyozott politi­kai légkör. Ez a feltétel adott. Belpolitikai helyze­tünk szilárd, társadalmunkat a nyílt, bizalomteli légkör, a szocialista demokrácia fej­lődése jellemzi. Munkastílu­sunk fontos jellemzője és kö­vetelménye is — mondta —, hogy valóságunkról szólva ne csak az eredményeket ve­gyük .számba, hanem őszin­tén szembenézzünk problé­máinkkal és gyöngeségeink- kel is, a gondokat osszuk meg népütikkel. Most külö­nösen fontos ez, mert dol­gunkat az is nehezebbé te­szi, hogy a feladatok torlód­nak, az idő pedig sürget. R őst, és az elkövetkező években az a legfontosabb, hogy meggyorsítsuk az új, a számunkra kedvezőtlen vi­lággazdasági helyzetből ke­letkezett nehézségek leküz­dését, megszilárdítsuk elért vívmányainkat, majd az egyensúly fokozatos helyre­állításával biztos alapot te­remtsünk a jövőbeni fejlődé­sünkhöz. Hogy képesek le- szünk-e erre, azt egyértel­műen megválaszolhatjuk: igen. A társadalom részéről a gondok és a feladatok meg­értését, s ami ennél is fon­tosabb, a segíteni akaró cse­lekvőkészséget tükrözi a XII. pártkongresszus és a felszabadulásunk 35. évfor­dulója tiszteletére kibonta­kozott — nagy hagyományú, százezreket átfogó — mun­kaverseny. Nagyszerű és méltó megnyilvánulása ez a dolgozó emberek semmi mással nem pótolható tenni- akarásának. Az 1979. évi gazdasági eredményeink és a vállunk- ra nehezedett gondok elem­zése után' Lázár György a jövő évi feladatokat, törek­véseket vázolva így fogal­mazott:' 1980-ban, a belföldi felhasználás — elsősorban á beruházások — mérséklése mellett, az egyensúly továb­bi javítását alapvetően azzal kell biztosítanunk, hogy gyorsítjuk a termelési szer­kezet korszerűsítését, előtér­be állítjuk a minőségi ténye­zőket. Mérsékelt ütemű gaz­dasági növekedés várható, mondta, de mindjárt hozzá­megyénk 12. választókerüle­tének képviselője szólalt fel. Beszédét ezen az oldalon részletesen közöljük. A három képviselő után Lázár György, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­ja, a Minisztertanács elnöke kért szót. tette: tervünk azonban nem a stagnálás, hanem a fejlő­dés terve, amelynek ered­ményes végrehajtása minden szinten nagyfokú aktivitást követel. A feladatok közé tartozik mind a termelésben, mind az igazgatásban a költ­ségek csökkentése, az eddi­ginél is következetesebb ta­karékosság. A kormány — mondta — a jövőben is gon­dot kíván fordítani arra, hogy megőrizzük a viszonylagos Az MSZMP Politikai Bi­zottságának tagja, a Köz­ponti Bizottság titkára fel­szólalásában hangsúlyozta: — Gazdaságunk pozitív vonásai azt bizonyítják, hogy van értelme az erőfeszíté­seknek. Ha jól dolgozunk, és ha jó politikai döntése­ket hozunk, népgazdaságunk képes megoldani két, egy­mással szorosan összefüggő feladatot: az áttérést a gaz­daságfejlesztés extenzív sza­kaszáról az intenzív fejlő­désre, és ugyanakkor a ru­galmasabb alkalmazkodást a változó világgazdasági hely­zethez. Gazdasági eredmé­nyeink egyaránt dicsérik népünk politikai érettségét, és odaadó szorgalmas mun­káját. Mindez megmutatko­zik a párt XII. kongresz- szusának és hazánk felsza­badulása 35. évfordulójának tiszteletére kibontakozott széles körű munkaverseny­ben éppen úgy, mint a gaz­dálkodással kapcsolatos épí­tő szándékú, előremutató kritikai észrevételekben, amelyek egybeesnek a párt és a kormány törekvéseivel. Népünknek ez a tiszteletre méltó helytállása jövő évi feladataink megoldásának is fontos erőforrása lesz. Utalt arra, hogy — mint a Központi Bizottság kong­resszusi irányelvei is megál­lapítják — még nem meg­felelő ütemben bontakoznak ki a megváltozott külső fel­tételekhez és az intenzív gaz­dasági fejlődés követelmé­nyeihez igazodó folyamatok. A szükségesnél és a lehetsé­gesnél lassabban korszerűsö­dik a termelési és a termék- szerkezet, nem javul kielégí­tően a minőség és a haté­konyság. Ebben hazai mun­kánk gyengeségei, az irányí­tás és a végrehajtás fogyaté­kosságai mutatkoznak meg. — A hatékonyabb gazdál­kodás szorosan összefügg a műszaki fejlesztés követel­ményével. A műszaki fejlesz­tés elképzelhetetlen a tudo­mányos eredmények alkal­mazása nélkül. — Gazdasági feladataink megoldása azt követeli, hogy az ésszerű takarékosság a termelésben és a társadal­mi tevékenység minden más területén életünk természetes velejárója legyen. A takaré­kosság számunkra minde­nekelőtt azt jelenti, hogy megbecsüljük, és a legéssze­rűbben használjuk fel egész népünk javára mindazt, amit a dolgozók munkájukkal megalkottak, és nem enged­jük meg, hogy a fáradság­gal megtermelt javak akár átvitt értelemben, akár a szó szoros értelmében szemét­dombra jussanak. A takaré­kosság nem néhány eszten­dő kényszerű programja, ha­nem hosszú távú feladat. — A munkaerőnek a fel­adatokhoz igazodó folyama­tos átcsoportosítása társa­dalmi és gazdasági fejlődé­sünk elkerülhetetlen követel­ménye — hangsúlyozta a Központi Bizottság titkára, majd rámutatott: népgazda­ságunk jelenlegi helyzetét és fejlődésének lehetőségeit árstabilitást. Szigorúan fellé­pünk a tisztességtelen ha­szonszerzési törekvések el­len, és fokozzuk az árak el­lenőrzését. Belső feladataink kapcsán kitért a sikeres megoldásu­kat elősegítő külpolitikai tö­rekvéseinkre is, amelyeknek legfőbb célja volt és marad — mondta — a békés egy­más mellett élés és az eny­hülés folyamatának erősíté­se, a társadalmi haladás elő­mozdítása. Meggyőződésem — hangsúlyozta —, hogy társadalmunk minden réte­ge az ideihez hasonló fele­lősségérzettel és tenniaka- rással, a most záruló eszten­dő tapasztalatait is haszno­sítva, erejét közös céljaink szolgálatába állítva tesz ele­get a megnövekedett követel­ményeknek. Ez a legfőbb biztosítéka anak, hogy jövő évi tervünket és költségveté­sünket sikerrel fogjuk telje­síteni. vizsgálva azt tapasztaljuk, hogy a dinamikus mennyisé­gi növekedés helyett a mi­nőségi elemek kerülnek elő­térbe. Ez egyaránt vonatko­zik majd az anyagi javak termelésére, és más hasznos társadalmi tevékenységekre, mind pedig az irányításra és végrehajtásra. Fokozottabb támogatásban kell részesíte­ni mindazokat, akik mernek önállóan, kezdeményezően, felelősen dolgozni. Követke­zetesebben kell érvényesíteni a munka szerinti elosztás szocialista elvét. Ez segíti elő a legjobban azt, hogy kibon- takozzannak az emberek ké­pességei és ez felel meg a legjobban a dolgozók termé­szetes igazságérzetének. — A Központi Bizottság a jövőben is elsőrendű felada­tának tekinti, hogy elősegít­se a szocialista demokrácia fejlődését, a dolgozók bevo­nását a közügyek intézésé­be. Ha nehezebbek, bonyo­lultabbak a feladatok, nem kevesebb, hanem több és tartalmasabb demokráciára van szükség — mondotta, majd szocialista építőmun­kánk nemzetközi feltételei­ről szólva rámutatott: — A Magyar Népköztársa­ság ebben a konyolultabb, és veszélyekkel terhesebb hely­zetben is folytatni fogja erő­feszítéseit a békés egymás mellett élés irányzatának ér­vényesülése, a nemzetközi feszültség csökkentése érde­kében. Bízunk abban, hogy végül is nem az agresszív imperialista körök kalan­dorpolitikája, hanem a reali­tásokkal számoló józanság kerekedik felül: a nemzet­közi kapcsolatokban nem a bizalmatlanság, hanem a bi­zalom légköre lesz uralko­dóvá, s nem a fegyverkezés, hanem a leszerelés hívei lesznek erősebbek. * * * A KB titkára után a kö­vetkező képviselők szólal­tak fel: Telepó Pálné (Sza­bolcs. m., 11. vk.), Szépvöl­gyi Zoltán (Budapest, 57. vk.), Szeriné Mucsi Ilona (Csongrád m., 12. vk.), Guba Sándor (Somogy m., 3. vk.), Kovács Károly (Budapest, 40. vk.), Németh István (Haj- dú-Bihar m., 10. vk.), Szá- szi Gábor (Tolna m., 6. vk.), Riba Miklós (Győr-Sopron m., 12. vk.) és Jávorka Ist­ván (Komárom m. 2. vk.). Ezzel az országgyűlés téli ülésszakának első napja vé­get ért. A képviselők pénte­ken az 1980. évi állami költ­ségvetésről szóló törvényja­vaslat vitájával folytatják munkájukat. (MTI) Tisztelt Országgyűlés, Képviselőtársak! Első felszólalásomat jó tíz évvel ezelőtt itt a Parla­mentben e témában tettem meg. A felszólalók többsége csak kért: Legyen ipartelepítés, a gyenge adottságú tsz-ek tá­mogatása. — A költségvetés kiadási rovatairól folyt a vi­ta, és nem a bevételek nö­velését indítványoztuk. A vita alig érintette a ter­melés területét, a vállalatok működését, az export növe­lésének kérdését, azokat az alapvető gazdasági ügyeket, amelyeknek megoldása ré­vén megtermelődik az a nemzeti jövedelem, amelyet el lehet osztani a költségve­tésben. Akkor is, de ma még inkább kell mindannyiunk­nak e cél érdekében csele­kedni pártunk XII. kongresz- szusi irányelveinek szelle­mében. A természeti csapás igen gyakori vendég nálunk is. A csapadékszegény ősz, a ke­mény tél és a belvizek miatt okozott kár 10 év átlagában meghaladja az évi 150 mil­lió forintot. Az illetékes or­szágos főhatóságok látva me­gyénknek ezt a helyzetét, nagyfokú jóindulattal segí­tették e kérdés megoldását. Mindezek eredményeként si­került búzából hektáronként 37,2 mázsás átlagtermést be­takarítani. A 7 mázsa hek­táronkénti kiesés — kb. 500 millió forintot — a növény- termesztés szerkezetében be­állt változással, kukorica- és napraforgóvetéssel és átlag­termést növelni, ezzel egye­nes arányban az önköltséget csökkenteni. Számottevő ez utóbbi a napraforgónál, 229 forint mázsánként. Továbbá a takarékosabb termelés irá­nyába mozdította el megyénk termelőszövetkezeteit a szin­te minden növényfaj eseté­ben jellemző — rövidebb te­nyészidejű fajták arányának növelése, például a búzának 60 százaléka korai fajtákkal volt bevetve. Hasonló lépé­sek történtek a kukoricánál is. Így az időjárás mellett ennek is köszönhető, hogy a kukorica szárítására ez év­ben 40 millió forint értékű tüzelőolajjal kevesebbet hasz­náltak fel, mint a múlt év­ben, pedig á termés 104125 tonnával több. Nagyot léptünk előbbre a melléktermékek felhasználá­sa területén is a kukorica­szár hasznosításában. 1977- ben 6—8 százalékos volt, je­lenleg a múlt éveinek is csaknem háromszorosa, 34 százalékos, azaz 145 ezer ton­na. Az idei jó répatermés eredményeként jelentkező cukoripari melléktermék, a nyers szelet teljes mennyisé­be takarmányozásra kerül. Említésre méltó még az energiatakarékos tárolás: szemes kukoricát, kukorica­zúzalékot, tejsavas erjesztés­sel mintegy 4000 tonna mennyiségben .ároksilókban, fóliával védve, illetve föld feletti tárolással és torony­silóban helyeztek biztonság­ba. Megyénkben viszonylag fejlett állattenyésztés alakult ki. Különösen nagy az ab­rakigényes állatfajok létszá­ma, például sertésből 1 mil­liót tartottak kis- és nagy­üzemeinkben. Ennek ered­ményeként az évi abrakta- karmány-felhasználás meg­közelíti a 800 ezer tonnát. Az egységnyi állati termék előállítására felhasznált faj­lagos abrak mennyisége év­ről évre csökken, azonban mind üzemi, mind népgazda­sági szempontból fontos e fo­lyamat gyorsítása. Népgazdaságunk 1979. évi fejlődéséről szóló tájékozta­tó 5. oldaláról idézek: A me­zőgazdasági és élelmiszeripa­ri termékek nem rubel elszá­molású kivitele elmarad az előirányzottól, a behozatal viszont — többek között a fehérjetakarmányok áremel­kedése következtében — meghaladja a számítottat. így a kivitel és a behoza­tal egyenlege a tervezettnél rosszabb lesz. E kérdésben a takarmány­gazdálkodási intézkedéseken túl nagy szerepe lenne a kü­lönböző, nem mezőgazdasági eredetű adalékanyagoknak kiterjedtebb alkalmazása. Üj ásványi nyersanyagaink, a természetes zeolitok talajja­vítási, víztisztítási, gázszűré­si, takarmányozási kísérletei szinte behálózzák az egész országot, és főleg az utóbbi­nál 10 százalékos takarmány­megtakarítást értek el a fü­zesgyarmati Vörös Csillag Tsz-ben, és megyénk néhány tsz-ében. Húshibrid csirkékkel foly­tatták a kísérletet, ahol is minden kísérleti csoportnak volt kontroll csoportja. Végül is az összegző értékelés meg­fogalmazza: A zeolit etetése ágazati szinten jelentős, mintegy 100—120 vagon ab­raktakarmány-megtakarí- tást jelenthet évente, egyben növeli a termőterületek el­tartóképességét. A bátor kockázatvállalás pozitív eredményeket hozott. Az ér­deklődés olyan felfokozott, hogy érdemes odafigyelni — népgazdasági szinten is csök­kenthetné a fehérjeimportot több száz milliós nagyság­ban, mivel sertés, borjú, juh esetében is megvannak a po­zitív kísérleti eredmények. Az elmondottak figyelem- bevételével a MÉM és a Ne­hézipari Minisztérium együt­tes figyelmébe javasolnám az Ásványbánya Vállalat üzemének korszerűsítését, valamint az OTÁF illetéke­seinek mielőbbi döntését. A továbbiakban néhány olyan kérdésről szólok, amelyek politikai, társada­lompolitikai oldalról jelent­keznek, de közvetve a bevé­teli oldal növekedését segít­hetik elő. Megyénkre a telephelyes ipar léte a jellemző. Számuk több mint 800. Kialakulá­suk 10—15 éves múltra te­kint vissza. Foglalkoztatási gondjaink megoldódtak. A gazdasági-társadalompoliti-. kai kérdések jó részére az ipari állandó bizottsági ülé­sen kielégítő választ kaptam. Amiért mégis visszatérek, azért teszem, hogy időben jelezzük az 1018/1977. (V. 7.) MT—SZOT számú együttes határozat megvalósulásáról — az üzemi demokrácia fó­rumrendszerérői (mivel az időbeni felkészülés fontos a kollektív szerződések elké­szítésére, vitájára). A gyakorlati tapasztalato­kon túl konzultáltam e té­mában a vizsgálatot, illetve utóvizsgálatot folytatókkal is. Az együttes határozat végrehajtása az általános és kedvező összkép mellett el­térő az egyes vállalatok gyakorlatában, illetve a kü­lönböző fórumok munkájá­ban. Az új fórumok műkö­dési rendjét többségében jól szabályozták, néhány he­lyen azonban a minisztériu­mi utasításoktól eltérő. Meg­állapítható az is, hogy a fő­hatóságok, a felügyeleti szer­vek átfogó ellenőrzést zö­mében nem tartottak. A fó­rumok sajátos funkciójuk­nak megfelelően még nem mindenütt működnek, pár­huzamosság és formalitás is előfordul. Az aktivitás kü­lönböző, de többségében nem kielégítő. Kedvezetőlen, hogy az or­szágos vállalatok gyáregységi fórumai alárendeltségi vi­szonyba kerülnek, számukra a központi fórum határoza­tai, állásfoglalásai az irány­adók. A gyáregységek köz­pontjai 150—200 kilométer távolságból irányítanak, nem egy esetben csorbítva önálló­ságukat. (Ez a megállapítás 1978-ban volt.) A közel­múltban tartott utóvizsgálat még mindig felszínre hozott elmaradást. Az idő is pénz: a külön­böző szinteken dolgozó NEB- tagok és társadalmi szervek munkaidejét rabolja el, ezért is kérem a számonkérést a végrehajtásról. E kérdés fel­vetésére még inkább bátorí­tott a Minisztertanács ülé­séről adott tájékoztató — amikor is az 1977. évi együt­tes határozatot az intézmé­nyeknél, a hivataloknál és a nem vállalati rendszeren működő egyéb szerveknél módosították. Az utóbbi években egyre több intézkedés látott napvi­lágot az improduktív mun­kaerő csökentésére, és ez jó dolog. Az eredményeket nem lehet véglegesnek és befeje­zettnek tekinteni. Papp Lajos államtitkár elvtárs a „Ta­nácsok és a lakosság — ja­vuló ügyintézés a tanácsok­nál” — című cikkében zö­mében elismerő példákat is­mertet, de felhívja a figyel­met arra a fontos feladatra, hogy a még megtalálható bürokratizmust vissza kell szorítani. A Tanácstörvény visszael­lenőrzése idején, az előző ciklus végén csoportunk ne­vében javasoltam a párhu­zamosságok megszüntetését, bizottsági munkák működte­tésénél, a jelentési igény te­rületén való egyeztetés a főhatóságoknál ne hozzon túlterhelést, vagy esetenként adminisztratív létszámnöve­lést. A tanácsok, termelőüze­mek, és intézmények ilyen irányú jelzését tolmácsolom e kérdésben. Az a vélemé­nyem, hogy a jogos és szük­séges információn kívüliek­kel lassan elvesszük a KSH kenyerét. Főleg a színvonal igényességére gondolok. Okos, ifjú mérnökeink drá­ga idejét pocsékoljuk el ad­minisztratív munkára. Biz­tos vagyok abban, hogy a tudományos területen dolgo­zók és a gyakorlati szakem­berek együttes tevékenysége a bevételi oldalt tudná nö­velni, például egy fehérje­import (dollár) megtakarítá­sával. Megmondom őszintén, több irányból visszahallottam: a létszámcsökkenést a főható­ságokra is kellene érvénye­síteni. Így kevesebb kérdés születne meg, és talán köze­lebb az élethez, átgondol­tabb, gyorsabb döntést ered­ményezhetne. Olyan sok rövidítés van. és olyan sok központi bo­nyolító (nem akarok belebo­nyolódni), és mégis kevés a visszainformáció. Jó minősé­gű termékek vagy termé­nyek csak azért érkeznek vissza a feladóhoz, mert ép­pen nem olyan csomagolást képzelt el a vevő. Ha már olyan sokat járnak üzletkö­tőink külföldön, igyekezze­nek ellesni a gondolatokat is. vagy ha eddig eljutottak, se­gítsék tájékoztatásaikkal a termelőüzemeket áruik szim- patikusabbá varázsolásában. Ez, gondolom, együttes ér­dek, és az egyensúlyi hely­zetünket javítaná. Befejezésül még annyit: Tudjuk valamennyien, igen széles skálája van a takaré­kosságnak — pénzzel, anyag­gal, idővel és energiával. Ez utóbbiról egy-két gondola­tot. Jó volna ha a tv az ed­digieknél jobban ráirányíta­ná a figyelmünket az ener­giatakarékosságra a háztar­tásokban. Gondolom, a bon­tott csirke már befutotta a pályát, el lehetne hagyni és helyette, mint a Szovjet­unióban is teszik, műsor kö­zötti időben figyelmeztetne, hogyan ne növeljük vil­lanyszámlánk végösszegét az ésszerű takarékosság hatá­ráig. Valamennyiünknek tudo­másul kell venni, addig nyújtózkodhatunk, ameddig a takarónk ér. Igényeinket a lehetőségeinkhez kell igazí­tani, mivel a kis lépések is milliárdos nagyságúak, le­gyen az társadalmi, szociál­politikai intézkedés. Ilyen az évenkénti 2 százalékos vagy legalább havi 70 fo­rintos nyugdíjemelés, amely 1,5 milliárd forint. Képviselőcsoportunk nevé­ben az 1980. évi költségvetést elfogadom, és elfogadásra ja­vaslom — fejezte be felszó­lalását. Lázár György felszólalása Óvári Miklós beszéde

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom