Békés Megyei Népújság, 1979. december (34. évfolyam, 281-305. szám)
1979-12-16 / 294. szám
1979. december 16., vasárnap o Abigél segít! Sarkad! diákok a divatról, házasságról, szabad időről és önmagukról Régi hódolója vagyok a diákújságoknak. Különösen azoknak, amelyekben tetten érhető a diákok lényéből fakadó kritikus hangnem. Izgatnak az úgynevezett „ci- kis” témák, amelyek tornádó gyorsasággal söpörnek végig az iskolák folyosóin, több napos heves viták forrásául szolgálva. S az már igazán ajándéknak számít, ha rábukkanok a hamisítatlan diákhumor gyöngyszemeire. Szokásos tallózásaim közben fedeztem fel nemrég a sar- kadi Ady Endre Gimnázium és Postaforgalmi Szakközép- iskola lapjában, az Ady Szemlében egy új sorozatot, amely az Abigél segít! címet viseli. Már a címadás is remek ötlet, hát még az alatta kibontakozó vita! Sok mindenről szó van benne, s minden alkalommal élesen csapnak össze a diákszerzők véleményei, különösen a „férjhez menni vagy továbbtanulni ?” nagy kérdésben. t’A *é> E sorozat adta az ötletet, hogy ellátogassak a sarkadi gimnáziumba „Abigél-ügy- ben”. Az alapötlet szerzője, a negyedikes R. Mária, avagy ismertebb nevén Fixi, hamar lendületbe jön, s arra a kérdésre: melyik nem képviselői vannak többségben a suliban, kézlegyintéssel kísért tömör választ produkál: — A lányok. Sajnos ... Nem firtatom a szája sarkában megjelenő lemondó fintor okát, inkább a szabadidő-eltöltés, másnéven a „lötyögés” lehetőségei felől érdeklődöm. — Elsőben, másodikban főleg a tankönyvet bújtuk — folytatja —, harmadikban aztán már szórakozni ismertünk. A mellette ülő, szintén negyedikes S. Attila lezser kézmozdulattal fojtja a szót Fixibe, s folytatja a megkezdett gondolatsort: — A lehetőségeket is harmadikban kezdtük felfedezni. A mozit, illetve ez nem nevezhető mozinak — helyesbít —, csak „mo”-nak. Ugyanis olyan ramaty. Aztán itt a művelődési ház, a diszkó. — Meg a kiállítások! — vág közbe a jó rajzkészségéről ismert negyedikes H. Gyurka. — És a színház! — sorolja tovább a lehetőségeket K. Zita. — A múltkor járt itt egy pesti amatőr együttes, a Rómeó és Júliát mutatták bé modem feldolgozásban, nagyon jó volt. No, és van nekünk egy ifjúsági klubunk is, amit a népművelés-szakosok vezetnek. A program jó, csak kevesen járnak el. — Hát persze! — repliká- zik B. Ildikó. — Sok az elfoglaltságunk. Szakkörök, korrepetálások, politikai oktatás, sport, meg még ki tudja hirtelen felsorolni, mi. Közben egy kis vita kerekedik a tanulmányi munkáról, majd rátérünk a lényegA beszélgetésben Fixi vitte a prímét i Fotó: Gál Edit re, az Abigél-ügyre. Legutóbb ugyanis a második B- sek „Mi nem!” című írásukban a következőképp fakadtak ki: ’’Nekünk nem célunk és ki is kérjük magunknak, hogy mindenáron anyákká váljunk, illetve szerencsétlen módon lekössük magunkat. A mi legfőbb gondunk most, minden egyéb híresztelés ellenére: a tanulás!” Az idézett sorokra gyors, „felsőbbéves” válasz érkezik R. Máriától: — Én nem vetem meg azt a lányt, akinek, ha van egy komoly udvarlója, érettségi után férjhez megy. Emellett is tanulhat nyugodtan tovább. — Szerintem — mondja elgondolkozva Attila —, csak az nősüljön meg, aki el tudja tartani a családját. Persze, van aki eleve úgy kezdi az életet, hogy készen várja a lakás, s netán még egy kocsi is ... B. Ildikó szerint könnyebb férj nélkül tanulni. El kell dönteni: vagy ezt, vagy azt az utat választja valaki. Különben is! — teszi hozzá —, mindent tervezni lehet, sőt kell is! 6 A felparázsló vitának egy újabb kérdéssel vetek véget, amelyben arra várok választ; vajon milyennek képzelik a felnőtt életet? Fixi kapcsol megint a leggyorsabban: — Az emt>er, ha leérettségizik, hivatalosan is felnőtté válik. Akkor érezheti először a nagy szabadságot, önállóságot. Azt hiszi, azt csinál, amit akar. Most nyáron egy hónapot dolgoztam a műv. házban. Akkor döbbentem rá: nem is olyan nagy az az önállóság... — Nem fenékig tejfel az iskolai élet sem. Csak itt az érdemjegy a fizetség. S akárcsak az életben, itt sem mindig arányos a befektetett munkával — mondja Attila szkeptikusan. — A lányoknak kevesebb esélye van az életben — állítja határozottan Fixi. — Például kevesebbet keresnek, mint a férfiak. Mert a tovább nem tanuló fiúk, ha elmennek fizikai munkásnak, egészen jól keresnek. De a lányok ritkán választják ezt az utat. Egy érettségivel pedig nem sokra mennek ... (Tiltakozásul többen is felemelik a kezüket, jelezve, náluk az anyu többet keres.) Attila állásfoglalása is érthető. Mint kiderül, szüleivel sokáig lakott egy apró szobában, albérletben. Ügy tűnik, ő már tanult az „ősök” kínlódásából. — Először mindent meg akarok szerezni. Kéglit, bútort, mindent, ami kell. Nem akarok nyomorogni a gyerekemmel. S hogy milyen feleség kell? Olyan, akivel közös érdeklődési körünk v^n. Én már különben is „lekoz- máltam”. Akivel járok, szeret olvasni, könyvtárba menni, akárcsak én. Meg rendszerető is. Ja. és még egy fontos dolog! Akassza közös legyen! A lap hasábjain folyó vitában előkelő helyet foglal el a divat is. Az elsős M. Edit szerint egyesek túl sokat törődnek a külsejükkel! Sőt, — teszi hozzá megvetően —, még túlzottan festik is magukat! Fixi, röviden: — A körömlakk tilos, de a szemhéjfestés nem. Zita szerint a fonott, egyre bonyolultabb, „babás” frizura a menő, a rúzsozás és a farmer már nem divat. Most a szövj'tnadrág járja, meg a bő ing. Igaz, a jelenlevő fiatalabb korosztály nem, de a nagyobbak az öltöny, a férfias viselet mellett kardoskodnak. Végül abban egyetértenek, hogy á gimiben e téren nincs versengés. Ugyanis épp evégett találták fel az iskolaköpenyt! — Az idő sürget, beszélgető partnereim aggódni kezdenek, hogy kihűl az étel a menzán. Abbahagyjuk. Különben sem illő az iskolaújság elől teljesen „lelőni” a témát. Hát ebben maradunk. 18. Sajti Emese Úttörők írják Csapatunkban, a gyomai Dózsa Györgj' Üttörőcsapat- ban, mint minden évben, az idén is megemlékeztünk a Kommunisták Magyarországi Pártjának megalakulásáról. Tisztelettel emlékeztünk azokra a hősökre, akik „százszor tudtak bátrak lenni”, akik életüket áldozták 1918- ban egy nagy célért. November végén vörös szegfűvel köszöntöttük a községi párt- bizottságot, párttag nevelőinket. A szegfű mellé tisztelettel tartozunk nekik. Mindig csodálkozással hallgatjuk. hogy mit tettek egy elvért. Icsa Éva A gyerekek családról, házasságról alkotott véleménye is meglehetősen ellentmondásosra sikerül. Fixi feltétlenül harmonikusnak képzeli, s úgy tervezi, mindent közösen végez majd a férjével. Szerinte, nincs külön férfi- és női munka a családon belül. Persze, a férjnek némi szabadságot is biztosítani kell. — Ha szereti a focit, hát menjen! — állapítja meg nagylelkűen. Majd sunyi mosollyal hozzáteszi: — Szerencsére, az én srácom nem focibolond... A Vasutas Klubkönyvtár irodalmi színpada látogatott' el hozzánk, a békéscsabai 10- es számú iskola könyvtárába, ahol rendhagyó órát tartottunk. A színpad tagjai Ady Endre költészetével ismertettek meg bennünket. Ady életéről már mi is tanultunk,, de ez a műsor közelebb hozta számunkra költészetét. A műsor után egy kis beszélgetés következett. Nagyon tetszett a műsor, re*- méljük találkozunk még az irodalmi színpad tagjaival. Kraszkó Mariann KISZ-esek az ÖKl-ben Olyan fiatalok dolgoznak a Szarvasi Öntözési Kutató Intézet KlSZ-szervezeté- ben, akik számára az akció- program valóban tartalmas munkaprogramot jelent. S ugyanígy ki-ki komolyan veszi egyéni vállalását is — s ha mégsem, nyomban számon kéri tőle a közösség. Kezdjük néhány elkerülhetetlen adattal: a KISZ-esek létszáma az 1979. november 30-i adatok szerint 55 fiatal, köztük 12 kutató, 25 a kutatást közvetlenül segítő, és 18 fizikai dolgozó. A tagság zömmel 20—30 év kö- zöttij 60 százalékuk családos. Hat csoportban, héttagú vezetőség irányításával működik az alapszervezet. Minden KISZ-tag szocialista brigádtag is; nyolcán gazdasági vezetői posztot töltenek be. A gazdasági munkánál maradva, lássuk mit tesznek le az asztalra a kutatóintézet ifjúkommunistái? Évente nyolc, tíz, tizenkét cikk jelenik meg az ÖKI KISZ-eseinek tollából tudományos folyóiratokban. A megyei agráripari egyesülés felkérésére ez év végén az intézet egy hattagú kollektívája megyei fejlesztési tanulmánytervet készített — a hat szakember közül három KISZ-es. Az 55 fiatal közül 11-en az intézet kiváló dolgozói, egy fiatal pedig Kiváló Munkáért miniszteri elismerésben részesült. Az érem másik oldaláról sem feledkezzünk meg: hanyagságért az elmúlt időszakban egy KISZ-tagot marasztaltak el. Eredményes a tagság, körében a politikai képzés. Nagyon sikeresek az ifjúsági vitakörök, ami a jól összeállított, szemléletes előadásoknak, a fiatalok vitakészségének, aktivitásának is köszönhető. • Évente 10—12 óra társadalmi munkát végez minden KISZ-tag. Már „hagyományos” KISZ társadalmi munka a környezet ápolása, a hibridkukorica-vetés, gyümölcsszedés, a vasgyűjtés, és az őszi betakarítás. E saját szervezésű munkák mellett az utóbbi években mindig bekapcsolódnak az intézet KISZ-esei a városi megmozdulásokba is, mint például az orvosi rendelő, a szlovák iskola, a KISZ-védnökséggel épült óvoda érdekében szervezett társadalmi munkába. Az úttörőkkel való kapcsolatuk intézeti látogatásokból, csónakkirándulásból, sportvetélkedőből, gyermeknapi és Télapó-rendezvényből áll. Az 1-es számú iskola hetedikes rajával „barátkoznak”, ám ez a testvérkapcsolat, saját megítélésük szerint eléggé nehézkes és formális. Sokat javult, s ma már rendszeres a sportélet. Kedveltek a vasárnapi férfi- és női röplabdajátékok, sakk és asztalitenisz házi versenyek, az intézmények közötti sportvetélkedők. Számos rendezvényt a szak- szervezeti bizottsággal közösen bonyolít le a KlSZ-szer- vezet. „Barátom a könyvtár” Ezzel a címmel rendezett közművelődési játékot december első hetében a szeghalmi járási könyvtár, a járási művelődési központ, a művelődésügyi osztály, az úttörőelnökség és a vésztői Petőfi Könyvtár Vésztőn. A játékon a járás 13 úttörő- csapata vett részt, s a vésztői Bartók Béla Úttörőcsapat képviselői; Szabó Éva, Erdei Csilla és Mike Ferenc bizonyult a legjobbnak. A járási úttörőelnökség köszönetét és elismerését fejezte ki a közreműködő intézményeknek a jól sikerült rendezvényért. Szép példa volt ez a játék arra, a szeghalmi járásban nem csupán beszélnek a gyermekek közművelődéséről, hanem cselekednek is. Képünkön: Szabó Éva vésztői pajtás a „Most mutasd meg” játék közben. Egy jelenség természetrajza Kor tünet vagy kórtünet? John Travoltát pályafutása csúcsán az újságírók szívesen hasonlították az ötvenes évek nagy ideáljaihozr James Deanhez, vagy Elvis Presley-hez. A hangzatos, és elsősorban reklámcélú ösz- szehasonlításnak azonban kevés köze van a valósághoz. A diszkóláznak, noha Travolta éppolyan munkásgyereket személyesít meg, mint egykor James Dean, és a maga módján ő is lázad a hétköznapok ellen, mégsincs köze az ötvenes évek „dühös fiataljainak” vagy a hatvanas évek lázadó beatnik- jeiknek világához. Elég egy pillantást vetni az elmúlt két évtized történetére. A hatvanas évek vége felé, a nagy lázadásokkal, a háborúellenes tiltakozásokkal, a polgárjogi küzdelmekkel, a forró nyarakkal, a woodstocki fesztivállal tetőzik a beatmozgalom. Akkor időszerű társadalmi vonatkozású események, alulról, a fiataloktól kiinduló kezdeményezések, progresszív szellemi áramlatok izgatták és mozgatták meg az ifjúságot, a közvéleményt. Ki-ki állást foglalhatott valami ellen vagy mellett. A popzenében például ezt a. korszakot Jimi Hendrix és Janis Jopin, illetve Tom Jones, a filmben pedig az Easy Rider (nálunk Szelíd motorosok) és a Muzsika hangja egyidejű ellentétes pólusú sikere jellemezte. A diszkójelenségben ez a két véglet, John Travolta alakjában összemosódott. Travolta-Manero ugyan lázad, de a világtól csak azt követeli, hogy szombat esténként jól érezhesse, kitáncolhassa magát. A diákmozgalmakat, az illuzórikus társadalmi méretű lázadások korszakát követő depresszió, a politikai, gazdasági változások tették lehetővé egy végletekig manipulált szórakozási forma, egy nemzetek sokaságára kiterjedő, mindent behálózó kultúrgé- pezet térhódítását és eluralkodását. Amíg a hatvanas évek törvényszerűen egyre inkább perifériára szoruló ideáljai — ma már tudjuk — a maguk módján hamis illúziókat kergettek, addig mai hasonmásaik csupán „res- taurációs rongyrázók”. Nemcsak Travolta, vagy a Bee Gees állítható ide példaként, hanem a Rolling Stones, Paul McCartney, Red Stewart, vagy akár dzsessz- zenészek is, akiket szintén elkapott a „gépszíj”, s ha magatartásukban nem is, de zenei világukban mindenképpen alkalmazkodtak a diszkójelenséghez A pop- és tudatipar, a tömegkkommu- nikációs eszközök ugyanis gondosan megszűrik a mezőnyt, s aki nem alkalmazkodik, a perifériára szorul. Még a polgárpukkasztó punk sem kerülhette el sorsát. A diszkójelenség egyik szellemi atyja Robert Stig- wood — a zenészek szakmai körökben a „rockzene sírásójának” nevezik — volt az első üzletember, aki megérezte, felfigyelt ezekre a változásokra. Előbb csak kiaknázta, majd a nagy sikereket látva, tudatosan is lovagolta, irányította az eseményeket. A felnövő új nemzedék, amelynek bőségesen van szabad ideje, pénze, energiája, már nem a társadalmi harcokban akar kitűnni, hanem szórakozni, felejteni akar. Stigwood és társai erre alapozva teremtették meg az új szórakozási és zenei formát, a TravolDonna Summer, a diszkókirálynő ta-modellt, azt az életérzést, életfelfogást, amely a „mindig mosolyogni”, „végy lezserre mindent”, és a „gyere táncolj” sloganokból áll össze. így jöttek létre a szabad idő kultúristállói, a 'diszkók, ahol a fogyasztó már mindent készen kap; vágyait, ideáljait, a divatot, a követendő életcélt, az ehhez szükséges eszközöket, és tánc közben fölösleges energiáit is levezetheti. Ezt a manipuláltságot, a sekélyes tartalmat, az ember elidegenedettségét, a környező tárgyi világnak való alárendeltségét jól leplezi a formai megoldások magas színvonala, a technikai csodavilág tökéletessége, a táncritus helyszíneinek pazar kiállítása. A diszkóvilágban már minden készen van. Az embernek csak annyi dolga van, hogy megfizesse és elfogyassza a felszolgált javakat. A hetvenes évek apoli- tikus, tanácstalan, megosztott ifjúsága engedelmeskedik is a politikai, kereskedelmi, ipari, tömegkommunikációs apparátus felszólításának. Ahogy Cseh Tamás is megénekelte egyik dalában: „Hát én vagyok a hetvenes / évek ifja, aki nem leszek, / úgy se más, csak víg, elégedett / festett.” Sebők János
