Békés Megyei Népújság, 1979. november (34. évfolyam, 256-280. szám)
1979-11-11 / 264. szám
Ipari szövetkezetek börzéje Szolnokon 1979. november 11., vasárnap o A Jászberényi Hűtőgépgyárban ebben az évben négyszáznyolcvanezer hűtőszekrényt gyártanak, sokat szállítanak ebből tőkés exportra is (MTI-fotó: Cser István felvétele — KS) Mire jó a közmű tér kép? fl kutatás és a gyakorlat n mennyiségi szemlélet túlélte önmagát Napjainkban, amikor a legkorszerűbb berendezések, technológiák néhány év leforgása alatt elavulnak, egyre nagyobb szerepet kap a közvetlen termelésben a tudomány. Nemcsak az iparban, hanem a mezőgazdaságban is állandóan keresik az újat, a legtöbbet „tudó” fajtákat, a legkorszerűbb termesztés- és tartástechnológiákat, a termelékeny gépeket, megoldásokat. Sohasem volt akkora rangja a tudományos kutatómunkának, mint ma. A szarvasi Öntözési Kutató Intézet szakemberei, tudományos munkatársai ennek szellemében dolgoznak. Nemcsak és nem elsősorban a szűkebb környezet, a megye, hanem országos jelentőségű feladatok megoldásán fáradoznak. Részt vesznek például a rizstermesztés VI. ötéves tervének kidolgozásában, a termelési rendszerek minősítésében, vizsgálják, mit kell tenni a tudományos munka szervezésénél ahhoz, hogy néhány területen, ahol a feltételek adottak, valóban jelentős, a gyakorlatban is alkalmazható eredmények születhessenek. A föld felszíne alatt felbecsülhetetlen értékek rejlenek. Ezeknek legnagyobb hányada a természet ajándéka, kisebb töredéke az ember munkáját testesíti meg, melynek értékét csak felbecsülni lehet. Az alig egy-két méteres mélység milliárdokat takar, közművek, vagyis ivóvíz-, szennyvízvezetékek, elektromos- és távbeszélő-hálózat, gázvezeték, s ki tudja felsorolni, hogy még minek a formájában. Mindezek olyan műszaki berendezésék, létesítmények, amelyek a lakosság létszükségletét biztosítják, egészségügyét szolgálják. Vízvezetékek és szennyvízvezetékek már időszámításunk előtt, a római birodalom idején is épültek. Igaz, ezek a felszínen húzódtak, s helyüket könnyen „feltérképezhették” a kor mérnökei. Napjainkban, az urbanizációs fejlődéssel a közműhálózatok bővültek, további korszerűsítésük nélkül életünk elképzelhetetlen. A felszabadulást követő három évtizedben megyénk városait, községeit egyre sűrűbben, szinte pókhálószerűen szövik át a különféle vezetékek, melyek jó néhány esetben az újabbak építésénél gondot is okoznak. Csak az elmúlt évben. s csak a megyeszékhelyen több mint 15 millió forintos kár keletkezett abból, hogy létfontosságú közműveinket megsértették, megrongálták. Helyreállításukig csupán vízhiány miatt több millió forint volt a termeléskiesés az élelmiszer-feldolgozó üzemekben, másutt a gázvezetékek, az elektromos vezetékek sérülése okozott leállást, gondot. S még nem szóltunk a helyreállítási költségekről, azokról a kellemetlenségekről, amelyek bennünket, lakókat értek. Egyszóval : az új vezetékek nyomvonalában gyakran már valamilyen meglevő vezeték szunnyad, s az illetékesek és mi csák akkor szerzünk róla tudomást, amikor már megtörtént a baj. Nincsenek egységes közműtérképek? — kérdezheti bárki, s jogosan. Bármilyen furcsa is, az igazsághoz tartozik; ma még nem rendelkezünk egységes közműtérképekkel, de még ágazati szinten sem készültek hitelt érdemlő, megbízható térképek. A tervezők annak idején hiába álmodták meg a vezetékek helyét, a kivitelezés során gyakran akadályok, más műszaki megoldások eltérítették azokat az eredeti nyomvonaluktól. Ez országosan is gondot jelent. Békéscsaba közműtérképének elkészítéséhez például 8 —10 millió forintra van szükség. Ezt az összeget a város saját zsebéből nem képes fizetni. Szükség van a közműkezelő szervek pénzügyi összefogására ahhoz, hogy a Holnap, november 12-én kezdődik Szolnokon Békés, Heves és Szolnok megyeipari szövetkezeteinek anyag- és kapacitásbörzéje. A néphadsereg helyőrségi művelődési otthonában sorra kerülő háromnapos rendezvényen a fő cél a szövetkezetek hatékonyabb ter- mékszerkezet-kialakítási tevékenységének és a felesleges készletek felszámolásának elősegítése helyszínen történő tárgyalásokkal, értékesítéssel. A munka segítésére szakmai napokat terveztek a rendezők. Holnap a gépipar, kedden a könnyűipar, szerdán pedig az építőipar területén érdekelt szövetkezetek képviselői találkoznak egymással. városi tanács a nehéz feladatokat megoldja. A több éves munka során felmérik a megyeszékhely csaknem 530 kilométert kitevő elektromos hálózatát, térképre kerülnek a fél évszázaddal ezelőtt földbe fektetett távvezeték-hálózat kábelei, de tartalmazza majd a fontos dokumentum a csapadékvíz-hálózat, a gázvezeték- rendszer helyét. Mindezek egységes rendszerbe foglalására rendelet jelent meg. Ugyancsak rendelet írja elő, hogy az elkészült közműtérképeket félévenként felül kell majd vizsgálni, s hogy a karbantartásukról, a módosítások átvezetéséről a rendelet értelmében a helyi tanácsok gondoskodjanak. A tanácsok hivatottak arra is, hogy a jövőben a tervezőknek megbízható információkat szolgáltassanak a meglevő közművekről, s ezzel megszűnnek a felesleges és költséges felmérések, kutatások. Az igazsághoz tartozik az is, hogy napjainkban egy- egy meglevő, meghibásodott vezetéket hosszadalmasan feltáró kutatással keresnek. Gyakran előfordul: a már nyugdíjban levő idős emberektől érdeklődnek, vállalva a helytelen információ okozta időtöbbletet is, hogy évekkel, évtizedekkel ezelőtt hol is ásták az árkokat. Az élet diktálta rohamos tempóban, napjainkban elengedhetetlenek az egységes közműtérképek és közműnyilvántartások. Szekeres András A szarvasi intézetben az elmúlt 29 évben körvonalazódtak a kutatás területei, s az itt dolgozó szakemberek hozzáértéssel, nagy tapasztalattal folytatják munkájukat. Mely területeken folyik ma kutatás az ÖKI-ben? A víz- és öntözéses gazdálkodás, a gyepgazdálkodás, a kukoricanemesítés, a rizstermesztés, valamint a lucernanemesítés és vetőmag-előállítás területén. ♦ Az összetett feladatok megoldására alig több mint 40 kutató kapott megbízást. Jelentősége miatt az egyik legfontosabb tennivaló a víz- és öntözéses gazdálkodás fejlesztése. Mik bizonyítják ezt? Magyarországon összesen 922 mezőgazdasági nagyüzemben öntöznek, 633-ban nem. Az öntözött terület mintegy 7-8 százalékot tesz ki. Ezzel szemben Békés megyében 71 gazdaságban öntöznék, és csak 21-ben nem. Az ÖKI munkatársai három csoportba sorolták azokat az állami gazdaságokat, termelőszövetkezeteket, amelyekben öntöznék is. A vizsgálódás során megállapították például azt, hogy az öntözés költségei, ha nem is mindenütt azonos mértékben, de megtérülnek. Általános tapasztalat, a gyengébben gazdálkodó üzemekben kisebb jelentőséget tulajdonítanak ennek a munkának, pedig míg a gyengén gazdálkodó üzemekben az egy hektárra jutó termelési érték 3000 forint, a jól gazdálkodó egységekben 18, a kiválóak- ban 26 ezer forint. Ez utóbbiak eredményében nem kis szerepe van az öntözésnek. Mindezek, a valóságot tükröző adatok, a rendelkezésre álló erőforrások jobb kihasználására hívják fel a figyelmet. A kérdést akár úgy is megfogalmazhatjuk, mit kell tenni azért, hogy a gyengén gazdálkodók elérjék a jók színvonalát, vagyis ebben az esetben mit lehet tenni a víz- és öntözései gazdálkodás fejlesztésért. Nem véletlenül készülnek a takarékos vízgazdálkodásról szóló tanulmányok. Ezekben a szakemberek megfogalmazzák milyen módon lehet elérni, hogy a víz mindig optimális mennyiségben álljon a növények rendelkezésére. A víz elvezetése, az öntözés, a csapadékmegőrző talajmüvelési eljárások, a vízhiányt megállapító módszerek ma már sok helyütt a gazdálkodás részévé váltak. A kutatóintézet a feladatok megoldására öntözési szolgálatot hozott létre. A szolgálat szakemberei a gazdaságokat járva a legújabb kutatási eredmények továbbadására is vállalkoznak. A kutatók pedig kidolgozzák az öntözött növények termesztéstechnológiáját, kapcsolatot tartanak fenn a rendszerekkel. A BAGE pénzügyi támogatásával születhetett meg a Körös 40 elnevezésű, elsősorban kisebb területek öntözésére alkalmas berendezés. A törekvés valamennyi esetben az, hogy a lehető legkisebb energia és munkaerő felhasználásával oldják meg a mezőgazdaságban a korábban nehéz, fizikai munkát igénylő öntözést. ♦ Az utóbbi években egyre nagyobb szerepet kapott az intézetben a gyepgazdálkodás fejlesztésének kutatása. Igen összetett feladatról van szó, hiszen nemcsak a vetőmagtermesztéssel, a gyepek intenzív művelésével kapcsolatos kutatásokat kell folytatni, hanem a mezőgazdasági üzemek választ várnak a hasznosítás formáira is. Ha a gyepgazdálkodás fejlesztésében sorrendet akarunk felállítani, előbb a vetőmag-előállításról kell szólnunk. A gyepek felülvetésé- hez eddig külföldről vásárolt vetőmagot használtak az üzemek. Néhány éven belül azonban az intézet az Alföldi Gyepvetőmag-termesztési Rendszerrel megoldja a vetőmagvak hazai előállítását. Ezzel a gyepek intenzív művelésének igen fontos feltételeit teremtik meg. A műveléshez a szakemberek termesztéstechnológiát dolgoznak ki, amelynek pontos megtartásával a hozamok megduplázhatok. Az öntözött területeken pedig ennél is jóval nagyobb termésátlagot érhetnek el. Az már megint más kérdés, hogy a kutatási eredmények alapján a gyepgazdálkodás a mostaninál gyorsabban is fejlődhetne. A kutatómunka jelentőségét bizonyítja egyébként az, hogy Magyarországon 1,2 millió hektár a gyep. A kérdés az, hogy az intenzív művelést követően a hasznosítás milyen formája valósuljon meg. Igaz, a hasznosítás több szempontból is akadályokba ütközik. A gyepen elsősorban juh- és szarvasmarhatenyésztés honosítható meg. Az állattenyésztés azonban köztudottan • nem tartozik a mezőgazdaságon belül a versenyképes ágazatokhoz. Hiába van olcsó takarmány, ha mondjuk az állattenyésztés beruházásaihoz hiányzik a pénz. A gyepgazdálkodás fejlesztése mindenképpen elvá- laszhatatlan az úgynevezett hasznosító ágazatok fejlesztésétől. Ez a magyarázata annak, hogy az intézet a fajtanemesítésen és a temesz- téstechnológián kívül a hasznosítás formáira is technológiát dolgoz ki. Együttműködik a megye állattenyésztési és takarmányozási felügyelőségével, a gyephasznosítási rendszerekkel,- az FLR-rel és és a BAGE-val. A szakemberek gondoskodnak a legújabb kutatási eredmények továbbadásáról, szaktanácsról. ♦ Néhány évtizeddel, sőt még öt-tíz évvel ezelőtt is valószínűtlennek tűnt, hogy valaha is 100 mázsa kukorica teremjen egy hektárnyi területen. Ma már azonban nem egy mezőgazdasági üzemben nagyon is elérhetőnek tartják. Persze ehhez több tényező egybeesésére van szükség. Ügy mint nagyhozamú fajtákra, korszerű termesztéstechnológiára, pontos, jó munkára. Ebből következik: hiába van kiváló technológia, korszerű berendezés, gondos munka, ha a vetőmag szerény biológiai értéke miatt nem váltja be a hozzá fűzött reményeket. Nagyon is fontos tehát, hogy a kukoricavetőmag nemesítése lépést tartson a követelményekkel. Csalódniuk kell azonban azoknak, akik azt feltételezik, hogy a nemesítésben, majd a termesztésben elsődleges és legfontosabb cél, bármi áron is, a mind nagyobb termésátlag. Az intézet kutatói úgy tartják, a mennyiségi szemlélet túlélte önmagát. Ma már a gazdaságok a termesztésben a ráfordítás és hozam optimális viszonyára törekszenek. A kutatómunkát is ennek a célnak rendelik alá. Ezért a nagy hozamra való törekvés nem egyedüli kritérium, nagy szálszilárdságú, a betegségnek ellenálló fajták nemesítésére törekszenek. A kukoricanemesítés hazai eredményei ellenére ma még aránytalanul sok külföldi fajtát vetnek a gazdaságok. A mennyiségi törekvésnek persze nemcsak a kukoricanemesítésben üzentek hadat a szarvasiak. Lényegében hasonló törekvések tapasztalhatók a rizs nemesítésében is. Bár itt egyelőre alapvetően más a helyzet, hiszen a termésátlag ebben az évben sem lesz sokkal felette a hektáronkénti 20 mázsának. Mindenképpen előrelépés azonban, hogy az elmúlt évekhez képest a termesztés kimozdult a holtpontról. Az ÖKI fontos szerepét bizonyítja a rizstermesztésben a következő szám is: a Magyarországon termesztett fajták 75 százalékát az intézetben állították elő. A szarvasi ÖKI-ben a kutatások közben gondosan ügyelnek arra, hogy kapcsolataik -a termelési rendszerekkel, gazdaságokkal valóban élő legyen, közkinccsé tegyék tudományos munkájuk eredményeit. Évente mérleget készítenek ennek tapasztalatairól. Az így kapott jelzések birtojsában időben tudják érzékelni azt, ha a kutatás és az elmélet elszakad a gyakorlattól. Kepenyes János Sertésszerződések 1980-ra Az állatforgalmi és Húsipari Tröszt igazgatójának nyilatkozata Az ideihez képest jövőre 100—150 ezerrel több sertés átvételére számít a húsipar, kiindulva abból, hogy a jövedelmezőség javítására hozott intézkedések nyomán jó a tenyésztői kedv. Miután 1980-ban is a kistermelők adják a felvásárolt sertések közel felét, továbbra is megkülönböztetett figyelemben részesítik tenyésztőiállattartói tevékenységüket. Amellett, hogy a nagyüzemekben szintén erősítik az állattenyésztésnek ezt az ágazatát, amely a belföldi ellátás biztosításán túl mind nagyobb szerepet kap a külkereskedelemben is — amint arról Pillár László, az Állatfogalmi és Húsipari Tröszt igazgatója az MTI munkatársát tájékoztatta. A sertéságazat jövedelmezőbbé vált az idén októberben közzétett új felvásárlási árakkal — amelyek, mint ismeretes, a jövő év január elsején lépnek életbe. Ezek egyebek közt a kistermelőknek azt biztosítják, hogy az általuk leginkább „kedvelt” 95—115 kilogramm közötti súlyú sertések kilójáért három forinttal többet adnak, mint az idén. Nemcsak a hízott sertések ára emelkedik: jövőre a süldők és malacok is magasabb áron értékesíthetők. A nagyüzemekből kikerülő állatokért szintén többet fizetnek. Változatlan marad jövőre is a több éves szerződéses felár, amely a kistermelőknek azt jelenti, aki három éve áll szerződéses kapcsolatban az állami felvásárlással — márpedig a kistermelői sertéskínálat 90 százaléka ebbe a kategóriába tartozik — kilogrammonként 1,50 forint felárat kap. Továbbá meny- nyiségi felárat is elszámolnak; 20 sertés után kilogrammonként 1 forint jár, ezt az összeget a kistermelővel kapcsolatban álló értékesítő szerv, vállalat legalább fele arányban köteles megosztani a háztáji gazdával. Mindezek kétségtelenné teszik, hogy bár a takarmányárak és a tartási költségek is nőnek, továbbra is jövedelmező lesz a sertés- tartás, esetenként pedig éppen a leginkább „használt” átvételi súlycsoportokban, a korábbinál erőteljesebbed növekednek majd az állattartók bevételei. Országszerte megkezdődött a szerződéskötés a jövő évben szállítandó állományra. Az ehhez szükséges nyomtatványok mindenhol rendelkezésre állnak. Az új feltételek nyomán az élénk érdeklődést jelzi, hogy a felvásárlók arra számítanak: a nagyüzemekkel még novemberben megkötik a szerződéseket, s a kistermelőkkel is az év végéig mindenütt megállapodnak. A szerződés alapvető feltételei változatlanok, ami megkönnyíti az eligazodást, tartalmuk azonban — összhangban az árrendelettel és az ipar megnövekedett feladatával, kötelezettségével — némileg módosult. Változást jelent: a szerződésekben is kifejzésre jut majd az az igény, hogy az állatoknak egyenletesebben és folyamatosan kell egész éven át érkezniük a húsipari üzemekbe, és ott az átvétellel nem késedelmeskedhetnek. Az átvétel ütemét javítják azzal, hogy az I—IV. hónapokban érkező, sertésszállítmányokért a nagyüzemek időszaki felárat kapnak — kilogrammonként 0,50 forintot —, a hasított disznókért 0,60 forintot. (Ez a 4 hónap ugyanis a húsiparban a pangás időszaka volt, a vágóhidakon sokszor csak félerővel dolgoztak, majd ezután jött a „sertésdömping, ami esetenként bonyodalmakat okozott az átadásnál, átvételnél.) Elmondotta még az igazgató, hogy jövőre folytatódik a szerződéses kocaakció is, amelynek keretében egészséges, kitűnő genetikai tulajdonságokkal rendelkező anyaállatokkal látják el a kistermelőket. Várhatóan a húsipari termékek minőségének javulását hozza majd magával, hogy miután az állatokat kisebb súlyban veszik át, mint korábban, csökken a húsáruban az értéktelenebb zsír részaránya. Az exportsonka feldolgozásával foglalkozó üzemek számára lehetővé tették, hogy a továbbiakban nemcsak a megye területén szerződhetnek speciális minőségű állományra, hanem az országban bárhol, területi megkötés nélkül.