Békés Megyei Népújság, 1979. november (34. évfolyam, 256-280. szám)
1979-11-01 / 256. szám
IZHflUKTira------------------------------------E gy hir nyomában Kell a zsadányi napraforgó Is 1979. november 1., csütörtök Exportminöségű vetőmag Megkezdték a termelést a mezöhegyesi vetőmagüzemben Az osztályozó berendezések 12 méret alapján „minősítik” a vetőmagot Fotó: Veress Erzsi Fölröppent a hír, hogy a zsadányi Magyar—Lengyel Barátság Tsz nehéz helyzetbe került napraforgójával, mert nincs, aki átvegye. A hír nyomába eredtünk, s a szövetkezet főagronómusától, Nagy Gyulától egészen mást tudtunk meg: * — Akik a szót hordták, hallhattak valamit, de nem ismerték a lényeget. Az őszi termények tárolása mindig is nagy gondot okozott ezen a vidéken. Különösen igaz ez a napraforgóra. Ezért is léptünk be abba a kötegyáni társulásba, amely éppen a napraforgótermés megnyugtató, megfelelő elhelyezésének, kezelésének feladatait akarja megoldani. Sarkadon már épül is a környező termelőszövetkezetek közös napraforgó-tárolója, reméljük, ez jövőre a szolgálatunkba is állhat. Addig természetesen akadhat még egy-két zökkenő, mint most is. Ez kezdődik azzal, hogy a KITE-n keresztül mintegy 20 vagon olajos magot szállítunk Nyírbátorba a növényolajiparnak, talán a hét végéig az utolsó vagont is elindíthatÉrdemes lenne összeszámolni: csak egyetlen újságban, a rádió egy napi adásában hányszor fordul elő az ellátás szó. Közülük is legtöbbször az áruval kapcsolatban használjuk e fogalmat. Nincs ezen semmi csodálkozni való, hiszen közérzetünket nagyban befolyásolja az üzletek kínálata. Éppen ezért mindig fokozott érdeklődéssel készülök azokra az összejövetelekre, ahol őszintén elmondják: mi várható, milyen honi vagy külföldi nehézségek hátráltatják egy-egy termék előállítását, forgalmazását. Kár lenne titkolódzni még akkor is, ha átmenetileg több a hiánycikk a kívánatosnál. Vegyük az élelmiszerkereskedelmet. A legutóbbi árutájékoztatón elmondották: az ipari, mezőgazdasági üzemek alapanyaghiánnyal küszködnek, késnek az importáruk. Ezért nincs — többek között — elegendő befőtt, savanyúság, konzerv. Pedig a boltosok óriási erő" feszítéseket tesznek a minél jobb áruellátásért. Jellemző példa: a kiskereskedelem üzleteiben 8 hónap alatt 10 százalékkal nőtt a forgalom. Hogyan lehetséges ez? Ügy, hogy a nagykereskedelem készletei 40 százalékkal csökkentek, miközben az utánpótlás enyhén szólva stagnált. Szükséges-e ehhez kommentárt fűzni? Mint ahogy az is világos: jön a tél, a karácsony, a disznóvágás ideje, amelyre illik Júl felkészülni. Nemcsak étvággyal, hanem _ sóval, paprikával, rizzsel, édességekkel is. A sóval nincs gond, annál inkább a zsírral. Pontosabban a csomagolásával. Ugyanis a régi csomagológépeket kiselejtezték, az import dobozok viszont sehogyan sem akarnak megérkezni. Étolajból még mindig nincs elegendő, ezen arányos áruterítéssel próbál az ipar segíteni, amely nem mindig sikerül. Megfelelő készletek vannak hántolt rizsből, de továbbra is érvényes a vendéglátóipari egységekben a korlátozás. Feles- és zöldborsóból előrecsomagoltat is lehet majd kapni, s azt ígérik: a mák kilója nem lehet drágább 50 forintnál. Táblás juk majd, addig azonban bérben itthon tároljuk a termést. A napraforgó másik részét a gabonaforgalmi vállalat veszi át, amely a magot exportra tisztítja, ez huzamosabb időt vesz igénybe, így kénytelen ütemezni a szállítást, ezért is kell most nekünk 8 vagon maggal várakoznunk egy keveset. Nem arról van tehát szó, hogy „betartottak” nekünk, sőt elmondhatom, hogy az átvevőkkel nagyon is jó a kapcsolatunk, az együttműködés. Szatmári István, a termelőszövetkezet elnöke az elmondottakat így egészíti ki: — Az igazsághoz tartozik az is, hogy ha napraforgó- aratás után azonnal jelentkezünk Sarkadon a terménynyel, még ez a kis zökkenő t sem következik be, de mi minden energiát a vetésre összpontosítottunk. Ügy voltunk vele, ráérünk a napraforgót később is elszállítani. A lényeg, hogy nem károsodtunk, s ami itt Zsadány- ban talán még nem is fordult elő, a szeptember 20-án kezdődött vetést már befejeztük. Kétszáz hektárra őszi káposztarepce került, 200 hektárra kétszeres, a búza magja pedig csaknem 1400 csokoládékból javul a kínálat, lisztesárukból azonban sem mennyiségben, sem választékban nem tudják kielégíteni az igényeket. Aligha marad más hátra, mint az otthoni sütés. Néhány hétig még csípős megjegyzéseket teszünk a fűszerpaprikára. Szegeden és Kalocsán beérett ugyan az új termés, de a csomagolással itt is gondok vannak. Az járt jól az idén is, aki maga tett el szilvát, körtét, őszibarackot, mert ezekből kevesebbet találunk a gondolákon. Főzelékkon- zervek közül is csupán lecsóból, zöldbabból tartósítottak eleget a konzervgyárak. Karfiol, natúrtök elvétve lesz a polcokon. A lapok már hírül adták: a karácsonyi idényáruk a raktárban várnak a sorsukra. Csak nehogy úgy járjunk, mint az elmúlt évben, amikor mázsaszám kellett leértékelni, kidobni a szaloncukrot, a függeléket, a télapófigurát. Az édesipar ugyanis december 21-e után zúdította a kereskedelem nyakába az árut. A figura akkor válna be, ha az idén ezek legalább december 12-ig beérkeznének. Reméljük, nem mutat fügét a Magyar Édesipar a kereskedelemnek, mint azt a DÉLKER teszi mostanában. Azt suttogják mindenfelé: nem lesz az idén mézédes füge, datolya és egyéb nyalánkság. Az illetékes elosztó nagykereskedelmi vállalat egyszerűen nem jött el a tájékoztatóra, hogy ott első kézből hallhassák a kereskedők: mi van a déligyümölccsel. Sőt, novemberben sem hajlandók erről nyilatkozni. A vásárlók persze nem szeretnének a banánhéjon elcsúszni, ezért megvárják, míg a finom gyümölcs megsárgul az érlelőkben. Bizonyára kiveri őket a sárga irigység, ha valaki a pult alól kapja a banánt, nekik meg újfent fügét mutogatnak az eladók. Sajnos, erre számitani kell, hiszen a tavalyi mennyiségnek csupán a 75 százaléka érkezik az országba. Búfelejtőnek viszont ott lesz a pezsgő, a bor, a sör, hogy másról ne is szóljak... —seres— hektáron pihen nagyon jó minőségű magágyban. * A zsadányiak elismerik, hogy az idei ősz nagyot lendített rajtuk. Igaz, hogy a szárazságban a szokásos két- három sor tárcsa helyett négyet, ötöt kívánt a talaj, aminek eredményeként azután öt-hét centiméter mélységbe tudtak elvetni, s ez már önmagában is biztosítéka annak, hogy a vetés a legcudarabb időket is átvészelje. Jól állnak a szántással is a Magyar—Lengyel Barátság Tsz-ben, azt állítják; akármilyen idő következzen, három héten belül a 2600 hektárból megmaradt 250 hektárt is fölszántják. S hogy néhány szót szóljunk még a napraforgóról, annyit érdemes még megjegyezni : az eredetileg tervezett 300 hektár helyett 480-on termesztették az idén ezt az ipari növényt. A tavasszal kipusztult repce és búza helyébe is napraforgót vetettek, amely a tervezett 14- gyel szemben 15 mázsát adott hektáronként, holott a belvizek által föláztatott talajon még a szükséges műtrágya kiszórására sem tudtak vállalkozni. A napraforgó a búza mellett főnövényként szerepel immár Zsadányban, termesztésének biztonságát a kötegyáni társulás mellett valamelyest növeli az is, hogy a Martfűn épülő növényolajgyár feltételezi is a körzetben a termelés fejlesztését. Ezek után nincs mit csodálkoznunk azori, hogy a szövetkezetben nem éri el a 200 hektárt a kukorica termőterülete, amelyről a terményt már szintén biztonságba helyezték. * A Magyar—Lengyel Barátság Tsz állattartása sem indokolja egyébként különösebben a kukorica kiterjedt termesztését. A 324 tehenes szarvasmarha-tenyésztés és a 2000 anyajuhot számláló juhászat inkább a szálas és lédús takarmányokat igényli. Ezért is kezdett a szövetkezet az ősgyepek felújításához, a 600 hektárból ösz- szesen 490-en teszik intenzívvé a gazdálkodást, az idén 134, jövőre 120 hektárt telepítenek újra. Erőikhez mérten növelik a két állattartó ágazat termelését, a tehenészetben az elmúlt évi 2000-ről ebben az esztendőben 2600 literre emelkedik az egy tehénre jutó éves tejhozam, folyamatos selejtezéssel és a tenyésztői munka javításával 1981 végéig szeretnék megközelíteni a 4000 literes átlaghozamot. A kiselejtezett egyede- ket felhizlalják, így a program során évente 200 hízómarhát is értékesíthetnek. A juhászaiban az anyajuhok számát egy év alatt növelték 1700-ról 2000-re, jövőre pedig ez a szám terveik szerint eléri a 2500-at. Ezek az adatok nem tükröznek ugyan látványos, kiugró fejlődést, de a zsadányiak — veszteséghozó évek után — erre aligha vállalkozhatnának. Legfőbb törekvésük-az,- hogy a gazdálkodás, a termelés feltételeit biztonságosabbá téve erősítsék a közöst. Ebbe a képbe tartozik a megkezdett mélylazítási program is, amelyben szintén csak kis lépésekkel haladhatnak előre, az idén legfeljebb 800 hektáron fejezhetik be ezt a munkát. A „rémhír” nyomába szegődve tehát annyit tudhattunk meg, hogy az időjárás ezen az őszön a zsadányiak pártjára állt, s ezt az új szövetséget ők igyekeznek is erejükhöz és tudásukhoz mérten a legjobban kamatoztatni. Kőváry E. Péter Mezőhegyesen még az 1950- es évek közepén építették fel az első vetőmag hibridüzemet. Az azóta is működő berendezéseken évente 250 vagon vetőmagot tisztítanak, szárítanak, osztályoznak. A gazdaságban az utóbbi években a vetőmagtermesztés egyre szigorúbb minőségi követelményei miatt nem tudták már az igényeket, elvárásoknak megfelelően kielégíteni. Ez a tény változást sürgetett. Ezután már nem nehéz kitalálni, hogy a változás ebben az esetben fejlesztést, beruházást jelentett. Az előkészítés még 1973-ban kezdődött el, de jó néhány évig ennél több nem történt. Végül is azután 1976-ban realitássá válhatott az elképzelések megvalósítása. S hogy miért éppen a Mezöhegyesi Állami Gazdaságban láttak hozzá az állami támogatással megvalósuló beruházáshoz? Arra is van elfogadható magyarázat. A gazdaság adottságai, technikai fejlettsége, belső szervezettsége miatt alkalmas a magas színvonalú vetőmag- termesztésre és -feldolgozásra. A több évtizedes hagyomány, az összegyűlt tapasztalatok és a hozzáértő szakemberek az eredményesség biztosítékát jelentették. Beruházás bonyodalmakkal A beruházás tehát 3 évvel ezelőtt kezdődött el. A szerelési munkálatok az idén októberben fejeződtek be, s a közelmúltban sikeresen kezdték meg a termelést. A három év alatt azonban történt egy, s más, amelyekről nem feledkezhetünk meg, hiszen a beruházás korábban is befejeződhetett volna, ha... A gazdaság vezetői abban reménykedtek, hogy az építés, szerelés ennél jóval rö- videbb időt vesz majd igénybe. Nem így történt. A gondok mindjárt a tervezéssel kezdődtek. A tervdokumentációk üzemrészenként készültek el, az építkezés beindításakor tehát nem volt az egész vetőmagüzemre vonatkozó komplex terv. Így az állami támogatást és hitelt is üzemrészenként kaphatták csak meg. Az osztályozó üzemrész terve például csak egy évvel ezelőtt „állt ösz- sze”. A szakaszos tervkészítés okaként említhetjük meg, hogy a kivitelező, a Békés megyei Állami Építőipari Vállalat csak előregyártott elemekből vállalta az építést, holott az eredeti terven még , könnyűszerkezetes építési mód szerepelt. Arról sem feledkezhetünk meg, hogy az állami gazdaság már a beruházás megkezdésekor rendelkezett megfelelő pénzügyi erőforrásokkal. Vágyig az az elképzelés, hogy a valóban erre az évre tervezett átadási határidőt előrébb hozzák, ilyen szempontból biztos alapokon nyugodott. A megváltozott építési mód miatti szakaszos tervkészítés azonban ezt a reményt rövid időn belül szertefoszlatta. A kedvezőtlen jelenségek miatt azután a költségek sem a tervezettnek megfelelően alakulták. Az előregyártott elemek jóval többe kerültek, mint amennyit az első tervdokumentáció kivitelezési módja tartalmazott. A beruházás végül is 115 millió helyett 145 millió forintba került. A gazdaság 22 millió forint állami támogatást kapott és 57 millió forint hitelt vett igénybe tervei megvalósításához. Még a régi is üzemel Ennyit a beruházás minden bizonnyal tanulságos bonyodalmairól, amelyek jobb előkészítő munkával talán mégis elkerülhetők lettek volna. S most nézzük meg a vetőmagüzemet. A beruházás az állami gazdaság új ipartelepén kezdődött el, ahol ezt megelőzően épült fel a keverőüzem, s az idén egy bábolnai típusú szárító. Az üzem mintegy 5000 négyzetméteren helyezkedik el. A telepen a technológiának megfelelően több létesítmény készült el. így a fogadóépület, ahol a kukorica válogatását végzik, a szárító, a morzsoló, az előtisztító, az osztályozó, a fémsilók, amelyekben a magot tárolják, s végül a tmk-műhely és egy szociális épület. Ez utóbbiban az öltözők mellett laboratórium is helyet kapott. Az üzem évente 1200 vagon vetőmag feldolgozására alkalmas. Ebben az évben 600 vagon kukorica, 400 vagon búza, és 200 vagon repce vetőmag szárítását, tisztítását, osztályozását végzik el. A mag tárolását 12, egyenként 40 vagonos to- ronysilóban és egy 360 vagonos készáruraktárban oldják meg. A gázzal fűtött szárítókamrákban naponta 15 vagon terményből párologtatják el a vizet. A szakemberek véleménye szerint az az ideális, ha a betakarítás kezdetétől a vetőmag feldolgozásáig nem telik el több 60 napnál. Ennek feltételei a hibridkukorica esetében csak akkor biztosítottak, ha a régi vetőmagüzem is termel. így tehát csak a régi és az új üzem egyidejű működtetésével képesek a munkát elvégezni. Négy éven belül megtérül Az új amerikai gyártmányú berendezéseken egyébként a szabványelőírásoknak megfelelő export minőségű vetőmagot állíthatnak elő. Az itt feldolgozott vetőmag 50 százalékát exportálják. Az összes külföldi megrendelések 10 százalékát szállítják a nyugat-európai országokba. Ez az arány a következő időszakban a nyugati export növekvő lehetőségei miatt módosul. A beruházás költségei számítások szerint négy év alatt térülnek meg. A vetőmagüzem jelentőségét bizonyítja, hogy az állami gazdaság 910 millió forintos árbevételének 15—20 százalékát az üzem termelése adja. A gazdaságban azzal is tisztában vannak persze, hogy ma még a vetőmagelőállítás nem valamennyi fázisában alkalmazzák a legkorszerűbb technikát. Ezért az új üzem átadását Mezőhegyesen a visszaszámlálás kezdeteként tartják számon. Hogy mit jelent ez ebben az esetben ? Az állami gazdaság nyolc partnerüzemmel együtt termeli meg a nagy mennyiségű vetőmagot. A gazdaság kezdetben csak technológiai előírást, szaktanácsot adott. Ma már azonban egyre jobban kibontakozik az együttműködés más területeken is. A vetéstől a betakarításig a legkorszerűbb berendezésekkel felszerelt gazdaság gépeit a partnerüzemek rendelkezésére bocsátja. így bontakozik ki végül is az a kép, amely az egymásra épülő vetőmagtermesztés és -feldolgozás fejlődését bizonyítja. Kepenyes János F aa uge Király István villanyszerelő a Morávia siló és az osztályozó berendezések vezérlőpultjánál. A vetőmagüzem szinte teljesen automatizált
