Békés Megyei Népújság, 1979. november (34. évfolyam, 256-280. szám)

1979-11-30 / 280. szám

o 1979. november 30., péntek Felelőtlen felelősök Miért (nem) robban a Dinamit Egy koncert természetrajza Lengő kezek, ováció: a színpadon a Dinamit Kép, szöveg: Nemesi November 8-a óta folyik a IX. szarvasi Vajda Péter pedagógiai hetek esemény- sorozata. A számomra leg­jelentősebbnek ígérkező ese­ményt már hetekkel előbb kiválasztottam. Nevezetesen, a Családi kör fórnmot. A rendező szerv, a városi Vaj­da Péter Művelődési Köz­pont ízlésesen nyomtatott programjában azt ígérte, hogy a helyi úttörőházban november 28-án, este 5 óra­kor kezdődő fórumon Kele­men Endre, az Iskolateleví­zió főszerkesztője és dr. Hankiss Ágnes pszichológus jelenik meg vendégként. Elérkezett a nagy nap. Csakhogy az esemény szín­helyén a portáson és a bü­fésnőn kívül mással nem találkoztam. Kiderült, ők is csak nemrég tudták meg, hogy a fórum elmarad. Közben arról is tájékoztat­tak, hogy ezen az estén nemcsak nekem kellett csa­lódott arccal távoznom... Bár nem számolták, de meg­közelítően százan zarándo­koltak el hiába az érdekes­nek ígérkező eseményre. Bevallom, kissé ingerült állapotban kopogtam be a helyi művelődési ház igaz­gatói irodájának ajtaján. Ott,' az ügyeletes munkatárs az enyémhez hasonló zakla­tott lelkiállapotban fedte fel előttem a sikertelen prog­ram hátterét. Bizonyításul mellékelte i^ az Iskolatele­vízióval folytatott levelezé­sük jó néhány példányát. Nézzük akkor sorrendben! A művelődési ház november 9-én, egy korábbi személyes megbeszélés után hivatalos felkérőt küldött a Televízió illetékes főosztályára. Eköz­ben a címzettektől érkezett egy reklamáló levél, misze­rint ők még a hivatalos fel­kérőt nem kapták meg. Egyébként is — s ezt hon­nan tudták? — a felkért személy nem ér rá, helyet­te ajánlottak másokat. A té­ma is megvolt: Demokratiz­mus a nevelésben. Ehhez illesztettek volna egy kép­magnóra áttett anyagot is. Emellett közölték, hogy no­vember 29-én sor kerülhet a fórumra. De — és itt érde­kesen folytatódik a levél —, „mivel a mai napig hivata­los kérelem hozzánk nem érkezett, sajnálattal beje­lentjük, hogy a kért idő­pontra az ankéton a mű­sorok bemutatását, és így a vitavezetést sem tudjuk vál­lalni”. Dátum: november 19. Telefonhívás Szarvasról. Közben kiderül, megkapták a hivatalos kikérést, csak az egyik munkatársuk, aki éppen táppénzen tartózko­dott, a fiókjában felejtette. Ez pedig egy héttel az ese­mény előtt derült ki. Akkor a művelődési ház igazgatója, Szövetes Tibor egy becsü­letre, tisztességre és még sok minden egyébre appel- láló levélben kereste meg az Iskolatelevízió illetékeseit. Igyekezett szép szóval, jő szóval egyben a lelkűkre is hatni. Ez a levél november 21-én, a tévé lemondó leve­le napján íródott. Errp vi­szont se igen, se nem nem érkezett. Ezért nem merte az eseményt „lefújni” a mű­velődési ház. S hogy ki a vesztes? Egyrészt jelentős csorbát szenvedett a műve­lődési ház tekintélye, más­részt mi, a közönség is csa­lódtunk. S ez még nem minden. Ugyanaznap másik presz­tízsveszteség is érte a műve­lődési házat. Ugyanis az OKISZ Labor által rende­zett divatbemutatóra még véletlenül sem a hatalmas palkáton öles betűkkel hir­detett Apostol együttes ér­kezett, hanem helyette az Expressz. S mellesleg — a rossz hagyományokhoz hí­ven — a szintén szereplő­ként feltüntetett Moór Ma­riann művésznő sem érke­zett meg. Budapesten ma­rasztalta ugyanis egy film­forgatás. A művelődési ház ezekről az igen jelentős vál­tozásokról mindössze egy nappal korábban értesült. Pedig az ŐRI már két hét­tel korábban tudta a cserét. Csak éppen az OKISZ La­borral sem közölte! De azok az Apostol-rajongók, akik kedvenceik helyett az Ex­presszi látták, aligha vol­tak elégedettek. S joggal bosszankodhattak az Ex- pressz-rajongók is, mert így ők rekedtek kívül. S a mű­velődési ház? Bár nagyobb anyagi haszonnal a divat- bemutató nem járt számuk­ra, viszont annál több er­kölcsi veszteséggel zártak. Hiszen a művészek elmen­nek, de a szarvasi közönség marad. S ezután vagy hisz­nek a műsornak otthont adó művelődési háznak, vagy nem. Ez pedig aligha hiány­zik a nemrég átszervezett és végre javuló munkát végző közművelőknek. Mert akár­hogyan is nézem, az ostor vége rajtuk csattan. A mi csalódottságunkról nem is beszélve. A baj mégis ott van, hogy a tényleges fele­lősök a „bűvös körön” kí­vül maradnak. „A rock örök és legyőz­hetetlen!” — .üvölti vagy fél­száz tini a felkápott kiszó­lást szerdán este fél hét táj­ban Békéscsabán, az Oros­házi úton. A téglagyári mű­velődési otthon elé beállt rendőrségi autók szélvédőin csillognak a most leszálló köd apró, fagyni készülő csep­pecskéi. A vaskapu előtt az egyre szaporodó ifjú tömeg valamelyik tagja vászoncsí­kot emel a magasba. Fluo­reszkáló festékkel áll rajta a hétbetűs szó, a NÉV, amiért ezek a „kellékek” itt és most így összejöttek: Dinamit. A magyar punk stílusának apostolaiként, a csövesek is-' tenített zenekaraként emle- gedik az idén alakult, öttagú együttest. Nem hiszem, hogy ezeknek a nem éppen hízel­gő jelzőknek és minősítésnek nagyon örülne Papp Gyula zenekarvezető és társasága. De ez van. A most összegyülekezettek- re is érvényes talán a „csö­ves” jelző. Csak semmi fel­háborodás! Ez nem az élet­módot, hanem inkább a mű-* vi úton elkoszosított farmer- nadrágok szabásvonalát (há­zilag, nagyon is látszik!) il­leti. No, meg az arénázga- tást. Óvatosan és céltalanul. „Miért jöttél el?” — kér­dezem az egyik üvöltő hó­sótól, Gingsbergtől —, az a Dinamit-számok szövegében azok utóéletét ismeri fel. S a számok monotonságában? Például a T. Rex és Jimmy Hendrix sokkal veretesebb, magasabb színvonalú ötlet­sorát ... Aligha lehet tehát meg­magyarázni a 13—18 éves korosztályból összeverődött „uszály” magatartását. Még akkor is, ha nem a fiatalok­ra általánosságban jellemző, csak helyi, „kórképet” mu­tatnak. Örjöngeni, szívből jövő extázis nélkül; rajonga- ni az együttesért személyte­lenül, és nem a zenéért; til­takozni tárgytalanul, magá­ért az ellentmondásért. Bent a nagyteremben a ma már szokásos, hármas ré­tegződés. Szék természetesen nincsen. Csak állni lehet. A színpadra lapulva, kézzel a mennyezet felé nyúlva áll az egyötöd, az „igazi csövesek”. Középen, unottabb arccal azok — ők vannak többség­ben —, akik a zenéért, a stí­lusért, jószerével a nosztal­giától vezéreltetve jöttek el. S leghátul, guggolva, föl­dön ülve, figyelve a kis há­nyad. Zömük huszonéves, s azért vették meg a félszáz forintos jegyet, mert minden koncertre megveszik, mert szeretik a rockot, a popze­nét, egyáltalán a zenét, ha nem is csak a Dinamit ze­néjét. S még egy érdekes je­lenség. A közönség soraiban csak el-elvétve találkozunk lányokkal. Valahogy ez is új (!), nem? Szükségesek ezek a prog­ramok? Azt hiszem, igen. A hazai pop-rook-élet palettá­jának — ha nem is a leg­jobb, de — virító színe a Dinamit is. Közönsége van. S hogy milyen? Erről talán nem az együttes tehet. Csel­lengő, sokszor határozott cél nélkül tengő-lengő, rossz családi körülmények között élő fiúk és lányok találkozó- helye is egy-egy ilyen kon­cert. Szerencsére, nem jel­lemzően. Csak bántva és irri­tálva az összképet. Ideák, példaképek, életformát is ne­mesítő célok hiánya — mondják. Pedig ez nem lehet igaz. A közönyös fásultságba „csö- vesség” csak a kevesekre — közülük sokakra: időlegesen! — jellemző. S hogy ez meg­változzék, a jó felé fordul­jon: a többség dolga, mind­annyiunk felelőssége. Kis do­log, de oldódjon fel! Nem a zene ellen, hanem az értel­mes, alkotó élet eszméje és gyakorlata mellett. B. Sajti Emese * **■* 0 * » **»*#*«*#»##* * * **»»#** +0. * dolót. „Csak!” „A zene ér­* dekel?” „Nemigen...” „Is­it mered a Dinami tot?” ^ „Hát...” „Akkor miért?” * „Csak lesz valami balhé, £ nem?” Szerencsére nem lett. * Ami köszönhető a rendezők ^k. * szigorának. S néhány jó ér­* zésű résztvevőnek, akik * azért csak csitítgatták a ma­* gukról megfeledkezetteket. *. A művelődéspolitikában is­* mert a „három T” fogalma. * Ami a támogatást, a tűrést £ és a tiltást jelenti. A Dina- £ mit együttes önmagában in­* kább az első kategóriába * tartozik, önmagában. Sokfe­* lé mesélik-regélik a koncert­* jeiket követő „balhék” kiszí­* nezett, kicsit heroizált törté­* neteit. Zenéjüket hallgatva * — amelyet jövőre, a hírek * szerint, megjelenő első nagy­ja lemezükről is lehet majd * hallani — sehogysem érthető * a „balhé” miértje. Az úgyne­* vezett kemény rock műfaját * művelik. * Megjelenésükben, „szerelé­* sükön” nincs semmi feltűnő. * Sőt: inkább túl köznapiak. A £ hangszerelés az ütő- és a rit­* mushangszerekre épül. A * dallammenet majdhogynem Kálmán Gyula mezőkomáromi népművész a tájból vett sti- * primitíven egyszerű. S a szö- lizált motívumokat — orgona, szőlőkacs, baracklevél, rozma- * veg? Aki ismeri a hatvanas ring, vadrózsa stb. — farag fába * évek beat irodalmának ver­(MTI-fotó — Cser István felvétele — KS) * ses műveit — mondjuk Cor­Mezőgazdasági szakmunkások lesznek... Látogatóban a gyomai iskolában Kétszáz szakmunkástanuló — lányok, fiúk vegyesen — képzése folyik a gyomai mezőgazdasági szakmunkás- képzőben. Mostanában köz­tudottan nem ostromolják a fiatalok a szakmunkásképző iskolák kapuit, s így van ez Gyomán is. Változó népsze- rűségűek a különféle szak­mák; a baromfitenyésztő ta­gozaton nincsenek kevesen, szarvasmarha- és sertéste­nyésztők is akadnak, juhá­szok már alig-alig, de legne­hezebb a beiskolázás a hús- feldolgozó szakmára. Nincs tradíciója errefelé ennek a mesterségnek ... Aki betér a Hősök úti is­kola kapuján, egész kis vá­rosnak látja az intézetet. Tantermek, ebédlő, hatal­mas sportpálya, gondosan rendben tartott park és a kollégium épülete tárul a szeme elé. Az itt élők tudják csak, mennyi gondot okoz a helyszűke. Urbán Vince igaz­gató boldogan mutatja a terveket; jövőre kezdik épí­teni az új tanügyi épületet. Egy emeletes lesz, tágas osz­tályokkal, szertárral, Irodák­kal, zsibongóval, klub, könyvtár és büfé is helyet kap majd az épületben. 1981. őszén már itt szeretnék kezdeni a tanítást. A gyere­kek kollégisták, szinte ki sem kell lépniük az intézet­ből, a helyükbe hoznak min­dent. Az ifjúsági boltban bevásárolhatnak, egyelőre ugyan csak édességet és üdítőt, de már szövögetik a közös tervet a Gyoma— Endrőd és Vidéke ÁFÉSZ- szel. Iskolaszövetkezetét alakítanak, a bolt választéF kát, felszerelését jelentősen kibővítik. Varga Ferenc mérnök­tanár, a baromfihús-feldol­gozás jó ismerője, nekünk is megmutatta a gyerekekkel közös birodalmát. Szakmánk múltja és jelene* címmel ál­landó kiállítást rendeztek be az osztályukban. Az üze­mek, gyárak mindennapi élete így lopózkodott be a terembe. Képeken, szemlél- tető-eszközökön, késztermé­keken látják a diákok a húsfeldolgozás fejlődését. Az ízléssel és hozzáértéssel ösz- szeállított tablók sora teli van dokumentumértékű ké­pekkel. Az 1800-as évek vé­gén készült az egyik fotó, a kopasztó lányok seregéről. Egészen fiatalok, 9—lo éves is akad közöttük. Aztán az öreg, kezdetleges gépekre té­ved a pillantásunk, a leg­gyakoribb és legolcsóbb tech­nológia akkoriban még a ké­zierő volt. A húsfeldolgozás jelenét ábrázoló fotók között már sok a színes, de amit a képeken látunk, az is de­rűsebb a múlt emlékeinél. Tágas, világos termekben forgó gépsorok, árutovábbí­tó szalagok mellett csupán egy-két ember irányít. S a jövő? „Azt egyelőre csak grafikonon tudjuk ábrázolni” — mosolyog kalauzunk, Var­ga Ferenc, majd így folytat­ja gondolatait. — Ezt a kiállítást a pálya- választó általános iskolások­nak is megmutatjuk. Né­hány mindig akad közöttük, aki visszatér iskolánkba. Az idejárok pedig otthonosabb­nak érzik így az osztályter­met. Bármikor idejöhetnek, olvashatják a szakirodalmat, készülhetnek a szakmatör­téneti pályázatra. December­ben kell elkészülniük az első forduló feladataival, ahol szakismeretből vizsgáznak majd, februárban pedig a dokumentációgyűjtést vég­zik, s a pályázatnak még harmadik fordulója is van. Az iskolaigazgató búcsúzó­ul arról is beszámol, hogy 11 termelőszövetkezettel állnak kapcsolatban. Ott tanulják a gyakorlatot a gyerekek. Nyá­ron még több felé, 52 helyre szóródnak szét és mindenütt megállják a helyüket. A szö­vetkezetek is gondoskodnak róluk, segítik őket, hiszen közös érdek a jó szakmun­kásgárda nevelése. Már pe­dig 'ez a jövőt biztosítja, de a gyomai iskola diákjai nap­jaink mezőgazdaságában is jól dolgoznak. Bede Zsóka Tanulmányutak Pályaismertetés a megyehatáron túl A Békés megyei Pályavá­lasztási Tanácsadó Intézet az elmúlt napokban három, megyén kívüli városba is szervezett nyolcadik osztá­lyos tanulóknak pályavá­lasztási tanulmányi utat. A résztvevő fiatalok megis­merkedhettek azokkal a szakmákkal, amelyeket me­gyén belül nem oktatnak. Gyermekévi esemény Békéscsabán A Békés megyei Tanács művelődésügyi osztálya és Pedagógus Továbbképzési Intézete, a Pedagógusok Szakszervezete Békés me­gyei bizottsága, a Magyar Úttörők Szövetsége Békés megyei elnöksége, a Magyar Pedagógiai Társaság Békés megyei tagozatával karöltve a nemzetközi gyermekév tiszteletére felolvasó ülést rendez Békéscsabán, decem­ber 7-én, délelőtt fél 10 óra­kor az ifjúsági és úttörőház nagytermében. Az ülésen szó lesz a gyermek szemé­lyiségformálásában jelen­tős szerepet játszó esztétikai nevelésről, a gyermekiroda­lom nevelő hatásáról, az ének-zene és a rajz szemé­lyiségformáló szerepéről. Ezen kívül a bábjáték és a gyermekszínház gyermekek­re gyakorolt hatásáról és jö­vőjéről is szó esik. Így a telefon- és hálózat- szerelő, az állategészségőr, az építőgép-szerelő és a ma­gasépítő szakmákkal. A ki­rándulás során megismer­kedhettek a szegedi' 600-as számú szakmunkásképző in­tézettel, valamint a török­szentmiklósi és a debreceni, az előbb említett szakmákat képző szakközépiskolákkal. Ezáltal konkrét ismeretek alapján tájékozódtak a szak­mai képzés körülményeiről, s kellő segítséget kaptak a pályaválasztási döntéshez a felkeresett iskolák vezetői­től. SZÍNHÁZ, MOZI 1979. november 30-án, pénteken, Békéscsabán, 19.00 órakor: INTERJÜ BUENOS. AIRESBEN Katona-bérlet. 1979. november 30-án, pénteken. Mezőhegyesen, 19:30 órakor: AZ ARANY EMBER □ □ Békési Bástya: 4 órakor: Él­jenek a kísértetek! — 6 és 8 óra­kor: Családi összeesküvés. Bé­késcsabai Építők Kultúrotthona: 5 órakor: A pofon, — 7 órakor: Szandakan 8. Békéscsabai Sza­badság: de. 10 órakor: A sah fia. I., II. rész. — 4 órakor: A delfin napja — 6 órakor: A skarlát betű — 8 órakor: Az el­veszett múlt. Békéscsabai Terv: Kínai negyed. Gyulai Erkel: fél 6 és fél 8 órakor: Kaszkadő­rök — 21.30 órakor: New York árnyai. Gyulai Petőfi: Se- verino. Orosházi Béke: Macbeth. Orosházi Partizán: fél 4 órakor: A dzsungel könyve — fél 6 és fél 8 órakot: Útközben. Szarvasi Táncsics: A leprás nő.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom