Békés Megyei Népújság, 1979. november (34. évfolyam, 256-280. szám)

1979-11-28 / 278. szám

o 1979. november 28., szerda íJUilbjKKM Ifjúsági és úttörőtábor Gyomán Gyomán, a Erzsébet-liget mellett, a Hármas-Körös szomszédságában, csodála­tos környezetben épül az ifjúsági és úttörőtábor. A nagy társadalmi összefogást igénylő vállalkozás a KISZ szarvasi járási bizottsága kezdeményezésére indult a megvalósulás útjára. Az összefogás már eddig is szép eredményeket produkált. Az ifjúsági és úttörő váltótá­borban immár áll a hat fa­ház, s alkalmas helyet léte­sítettek a sátrak felverésé­hez is. A KlSZ-védnökség- gel épülő tábor teljesen tár­sadalmi erőből készül el. A terv megszületésekor a he­lyi üzemek, vállalatok, szo­cialista brigádok felajánlá­sokat tettek, amelynek zö­mét már teljesítették is. A járás KISZ-alapszervezetei százezer, a gyomai és az endrődi tanács pedig, a munkálatok három eszten­deje alatt 500 ezer forintot bocsátott rendelkezésre a táborban folyó munkálatok­hoz. A példás társadalmi ösz- szefogás eredménye az, hogy az eddig elvégzett munkálatokhoz csak az anyagköltséget kellett bizto­sítani. Az eddigi eredmé­nyekben jelentős szerepe van a gyomai Győzelem Tsz- nek, a helyi építőipari szö­vetkezetnek, a sütőipari vál­lalat ♦ gyomai gyáregységé­nek, valamint a KÖVIZIG gyomai üzemegységének. A nagyközség gimnáziuma, a mezőgazdasági és ipari szak­munkásképző intézetek is bekapcsolódtak az építési munkálatokba. Említésre méltó még, «hogy a vegyes-, ipari vállalat gyomai gyár­egysége, valamint a szocia­lista brigádok is teljesítették eddigi felajánlásaikat. A közművesített ifjúsági és úttörőtáborba kisebb sport­pálya létesítését is tervezik. Az elképzelések szerint jövő év tavaszára adják át ren­deltetésének az új létesít­ményt, amely már ez év nyarán is három turnusban tudta fogadni az úttörőket. Ahhoz azonban, hogy való­ban korszerűen, minden Igénynek megfelelően ké­szüljön el a tábor, tovább­ra is szükség lesz a vállala­tok és szocialista brigádok áldozatos munkájára. A vál­lalkozás két leglelkesebb mentora: Jenei Bálint, a községi pártbizottság titká­ra és Kiss Lajos, a nagy­községi KISZ-bizottság tit­kára éppen ezért továbbra is folytatja a társadalmi munka koordinálásával, szervezésével járó tevékeny­ségét. Mint megtudtuk, az új tábor egyben napközis tábori funkciót is tud ma­gára vállalni, amire nem­csak az oktatás dolgozói, de a szülők is számítanak. B. S. E. Új könyvek 1656-ból való az a szám­adáskönyv, melyben a nagy­kőrösi nótárius a következő­ket jegyezte fel: „Tíz pár gyöngyházas késeket vettem palóczoktul”. Azóta nagyon sokan foglalkoztak ezzel a kifejezéssel, illetve a palóc népcsoport eredetével, amely a Hont, Nógrád, Heves, Bor­sod, Gömör történeti megyé­ket lakta. Több elmélet lá­tott napvilágot Szeder Fábi­án Tudományos Gyűjte­ménybéli 1817-ben megje­lent értékezése óta az 1967- es egri palóc tanácskozásig. Az egyik ilyen — ma is töb- bé-kevésbé elfogadott — el­mélet szerint a palóc név orosz—szláv nyelvből veszi eredetét (polovcz), s a kunok egy csoportjával lennének azonosak. Ami a szó jelenté­sét illeti Hunfalvy szerint: „vadász”, mások szerint: „sí- kon-gyepen lakó” értelem­nek felel meg. Horváth Ist­ván XIX. századi történész szerint gúnynév, s annyit tesz, mint együgyű. Kniezsa István nyelvészeti kutatásait fogadja el leginkább a tudo­mány, mely szerint palóc': „szőke embert” jelent. Bar- tucz antropológiai megálla­pításai szerint és Gunda Bé­la néprajzi kutatásai alapján kabarok leszármazottai a pa­lócok, ez utóbbi nézetet vall­ja László Gyula is. A Palócföld legjelesebb, ko­rán elhunyt kutatója, Manga János könyvét jelentette meg a Gondolat Kiadó a Magyar Néprajz • című serozatban, melynek kötetei (legutóbbi Bellon Tibor Nagykunsága) nagyon hamar elfogynak, s nagy szükség lenne a koráb­bi kötetek mielőbbi után­nyomására is. Manga nagy­szerű összefoglalójában tár­gyalja a szellemi és tárgyi néprajz minden területét és műfaját a falusi építkezéstől a palóc nagycsaládi életfor­máig. A Mátra-vidék „piros ábrázatú, víg kedvű, nevet­ve beszélő palótz”-ai nagyobb részt állattartással foglalkoz­tak, s így a pásztorművésze­ti fafaragások népművésze­tük jeles alkotásai. Kivesző­ben van ma már a népi vi­selet, a házi szövés és hím­zés. Manga remek kis köny­vében feldolgozta a népi hiedelmeket, szokásokat, a nevezetes Szent György napi kihajtást, a kiszehajtást, a Luca-napot, s megannyi más kiveszőben levő hagyományt. A kötet végén ízelítőt ad a palóc népdalokból, kiválo­gatva a nevezetes gyűjtések legszebb darabjait, nem hagy­va figyelmen kívül a népi hangszerek, s néptáncok be­mutatását sem. Manga köte­tével egy fontos művel gya­rapodott a magyar néprajzi irodalom, nemcsak azok örö­mére, akik szakemberként olvassák majd ezt az ízléses kis könyvet. Márkus István délibb tá­jat választott, amikor a Ma­gyarország felfedezése című sorozat legújabb kötetét Nagykőrös címen megírta. Szerencsés előtörténete van ennek a kötetnek. Márkus először az 1940-es évek ele­jén kereste fel ezt a tájat Erdei Ferenc társaságában, s végzett alapos levéltári ku­tatásokon is alapuló kutató­munkát. Mi lett az egykori kubikos famíliából, mennyi­re tudott kiemelkedni kör­nyezetéből az egykori kom­munista, az illegalitásban is részt vevő muzsikus az új rendben? A tanyáról a vá­rosba került kisbirtokos ho­gyan tudott beilleszkedni a közös gazdálkodásba? Sor­sok, könnyebbek és nehezeb­bek, és széles társadalmi kép, amit Márkus bemutat — néhol jelzésszerűen vázol­va, másutt részleteiben is elemezve. A tanyán élők sor­sa különösképpen izgatja a szerzőt. Könyvének máso­dik részében a mai Nagykő­röst és környékét mutatja be Márkus — az új, fejlődő, iparosodó várost. Noha né­mely megállapításával vitat­kozhatunk, mégis tud olyan körképet adni e vidék társa­dalmáról, melyet hitelesnek kell mondanunk. A lakótele­pek, a munkásélet új for­mái, a volt kis- és középpa­rasztok, az értelmiség hely­zete nagyon izgalmas kérdé­sek, a mai magyar társada­lom fontos problémái. Lengyel vendég a TIT-ben November 28-án és 29-én, szerdán és csütörtökön len­gyel vendéget fogad a TIT Békés megyei Szervezete. Alfred Wolny, az opolei pe­dagógiai főiskola docense, színháztörténész látogat me­gyénkbe. Szerdán Békésre utazik, ahol megtekinti a békéstarhosi zeneiskolát, majd a békési városi könyv­tárban 18 órától előadást tart. Másnap a Békés megyei Jókai Színház munkájával ismerkedik a vendég. Meg­nézi Machiavelli: Mandra- góra című vígjátékának pró­báját is. Gyulai városnézés után ismét Békéscsabán, a Jókai Színház művészeinek beszél a lengyel színház- művészetről. Műszaki filmszemle 1980 Az Energiagazdálkodási Tudományos Egyesület fel­ismerte az amtőrfilmezés le­hetőségeit, ezért rendszere­sen műszaki filmszemlét kívánnak rendezni a jövő­ben Az elsőre 1980 júliusá­ban. Budapesten kerül sor. A beérkezett filmeket szak­mai zsűri értékeli majd, s az eredményhirdetés au­gusztusban Nyíregyházán a VII. országos erőművi szim­póziumon lesz. A filmeket júniusig kell beküldeni az egyesülethez. A beérkezett és bemuta­tásra elfogadott filmek ka­talógusát megkapják a szemle résztvevői és a MTESZ egyesületei, hogy előadásaik alkalmával be­mutathassák azokat. Színjátszók minősítője December 2-án, vasárnap délelőtt 11 órától rendezik meg' a megye irodalmi szín­padainak és színjátszó együtteseinek hagyományos minősítő versenyét. Ez al­kalommal a zsűri elé a bé­késcsabai „József Attila” színpad, a gyomai „Katona József” színjátszócsoport, a V. M. S. Színpad és a „Vaj­da Péter” irodalmi színpad Szarvasról, valamint az ör­ménykúti művelődési ház színjátszói lépnek műsora­ikkal, előadásaikkal. A leg­jobban szereplő együttes jogot nyer arra, hogy Békés megyét a területi, esetleg az országos versenyen is képviselje. A verseny nyil­vános, az érdeklődőket is várják a békéscsabai »Építők Művelődési Házába. Hazai képzőművészet — külföldön A kortárs magyar képző­művészet új alkotásait mu­tatja be Nyugat- és Észak- Európa több városában a pé­csi Janus Pannonius Múze­um. A Kulturális Kapcsola­tok Intézetének felkérésére az eddigi legnagyobb külföl­di kiállítássorozatukat szer­vezték meg. Az Űj konstruk­tivista törekvések a magyar művészetben című tárlaton mintegy kétszáz képet és szobrot ismerhet meg a kül­földi közönség, nagyrészt a hatvanas és a hetvenes évek terméséből. Az anyag zöme a Janus Pannonius Múzeum modern magyar képtárából való, de kiegészítették más gyűjteményekben őrzött, il­letve a kiállító mesterek tu­lajdonában levő alkotásokkal is. Az új magyar képzőmű­vészetet reprezentáló kiállí­tást először az NSZK-beli Düsseldorfban mutatják be. „Lobbanj fól, új dal!” (Babits Mihály) Húszéves az Orosházi madrigál kamarakórus Az ünnepeltek Húsz esztendővel ezelőtt, 1959 novemberében Szokolay Bálint azzal az ötlettel for­dult az orosházi művelődési ház igazgatójához, hogy ka­marakórust kellene alakíta­ni a városban. Így született a madrigál, azért, hogy ké­sőbb, az évek során, egyre szebben és jobban énekeljék el a reneszánsz és a barokk kórusmuzsika gyöngyszemeit a zeneszerető közönségnek. Az idő rohamléptekkel ha­ladt, kemény munkájukat egyre több siker követte bél­és külföldi fellépéseik során, míg november 26-án, hétfőn este már a kórusalapítás 20 esztendős jubileumát ünne­pelték a Petőfi Művelődési Központban Orosházán. Nem tudom, számítottak-e a hangverseny szervezői ak­kora nézőtömegre, mint amelyik összegyűlt a kon­certteremben ezen az estén. Sokan hűségesen végigállták a jó kétórás előadást, csak­hogy részesei lehessenek a dásának széles skáláját mij- tatta be, hiszen a régi és a modern zene mellett még né­ger spirituálé feldolgozást is elénekeltek. Händel: Ünnepi zenéjét és Michael Haydn művét, mely magyar fordí­tásban Az örömteljes vi­szontlátás címet viselhetné, az orosházi kamarazenekar­ral együtt interpretálták, ve­zényelt Pechan Zoltán. Szó­lót a Liszt Ferenc Zenemű­vészeti Főiskola hallgatója, Egri László énekelt. Szünet után Szokolai Sán­dor Kossuth-díjas zeneszerző lépett a nézők elé. A Kóru­sok Országos Tanácsának megbízásából az országos énekkari kultúra fejlesztésé­ért díszoklevelet adott át a madrigál kamarakórusnak, majd 5, 10, 20 éves énekkari tagságukért a tagoknak nyúj­tott át emlékérmeket. Har­mincéves kórusénekléséért Lengyel vári Józsefnek, 40 éves tagságáért pedig Orbán Ernőnek és Fekete Istvánnak művészeti Főiskola hallgatói, Ádám a fuvola-, Balázs pedig a zongoratanszakon. Képes­ségeikről bizonyságot adtak önálló szereplésükkel, ami­kor édesapjuk zenéjét szólal­tatták meg. Szokolay Sándor a mad­rigálkórusnak 11 művet komponált már eddig. Ezek közük hallottuk az elsőt is; a Miniatűr kantátát (a kórus- alapító vezényletével), s a legújabbat, amely ez alka­lomra készült, az Aranykapu című kórusművet, a szerző dirigálásával. A rádió éjszakai híreiben közölte: két új magyar ze­neművet ■ mutattak be hét­főn este az országban, Ko- csár Miklósét a Győri szim­fonikusok, s a jubiláló Oros­házi madrigál kamarakórus Szokolay Sándor számukra komponált Aranykapuját. Mi, akik ott voltunk, csak mi tudjuk, milyen szép este volt ez a jubileumi. Bede Zsóka A közönség soraiban Szokolay Bálint (jobbról a második), mellette Szokolay Sándor Kos­suth-díjas zeneszerző Fotó: Császár Lajos zenei élménynek. Feldmann József, a művelődési központ igazgatója köszöntötte beve­zetőjében a kórust, sok ön­álló orosházi hangverseny és a Magyar Rádió kóruspódiu­mának rendszeres szereplőit, a többszörös aranykoszorús, kiváló címet is elnyert együttest és vezetőit. Az alapítót: Szokolay Bálintot, Dinnyés István zeneiskola- igazgatót, s a legfiatalabbat, a mostanit; Mosolygó Mik- lósnét. Ezek után csendült fel a kórusmuzsika. A mű­sor első részében főként a klasszikus szerzők műveit hallottuk; Gasparinit, Passe- reau-t, a varázslatos Brahm- sot. A 27-tagű kórus Mosoly­gó Miklósné vezetésével tu­gratulált a zeneszerző. Szo­kolay Sándor ezek után köz­vetlen, kedves hangon szólt az orosházi közönséghez. Mesélt gyermekkoráról, édes­apjáról, majd így szólt: „Ki­csit aggódva jöttem most Orosházára, milyen -lehet éz a kórus, vajon, amit édes­apám elvetett, az félbe ma­radt-e, vagy ' folytatódik? Már a próbákon örömmel láttam, hogy ez a kórus nem a múlté, hanem a jövőé!” Három nemzedék találko­zott a műsor második részé­ben Szokolay Sándor szerzői estjén. A kórusalapító nagy­apa, a világhíres komponis­ta, s az ígéretes tehetségű unokák: Szokolay Ádám és Balázs. Mindketten a Zene­SZÍNHÁZ, mozi 1979. november 28-án, szerdán, este 19.00 órakor Békéscsabán: INTERJÜ BUENOS AIRESBEN Bajor G.-bérlet. * * * Békési Bástya: 4 és 6 órakor: Minden szerdán — 8 órakor: Filmklub. Békéscsabai Szabad­ság: de. 10 órakor: A vasálarcos férfi, du. 5 órakor: Volt egyszer egy vadnyugat I., II. rész, 8 óra­kor : .Allansanfan. Békéscsabai Terv: Nem fáj a feje a har­kálynak. Gyulai Erkel: fél 6 órakor: A márványember I., II. Gyulai Petőfi: 3 órakor: Kölyök, 5 és 7 órakor: Gyilkos a tetőn. Orosházi Béke: Macbeth. Oros­házi Partizán: fél 4 órakor: A kis Muck története, fél 6 és fél 8 órakor: A kétbalkezes és az örömlány.

Next

/
Oldalképek
Tartalom