Békés Megyei Népújság, 1979. november (34. évfolyam, 256-280. szám)
1979-11-27 / 277. szám
o 1979. november 27., kedd Bőven akad néznivaló A régi művelődési ház épületének átalakításával nyitotta meg kapuit a művészetet kedvelők előtt Gyulán a Kohán Múzeum. Á Gort ka István tervei alapján átalakított új létesítmény több mint 5 millió forintba került. Kohán György Kossuth-dflas festőművész halála után a városnak adományozta művészi' hagyatékát, azzal a szándékkal, hogy életművének nagy része együtt maradjon. Ezek a képek nyertek itt. elhelyezést Pogány ö. Gábor, a Magyar Nemzeti Galéria főigazgatója rendezésével. A kiállítást naponta igen sokan látogatják. Képeink a múzeum termeiben készültek. Grafikák között Hasznos az útmutató Az üdülővendégek is körülnéznek a Kohán képtárban Képek között Egy kis pihenő Fotó: Gál Edit A három szép az életben... Negyvenöt éve pedagógus Kevés ember dicsekedhet azzal, amivel Csányi Béla nyugalmazott rajztanár: közel 45 éve, hogy az ipari oktatás szolgálatában áll. Most, nyugdíjas korában sem mondott le hivatásáról, a 635-ös Ipari Szakmunkás- képző Intézetben tanít. — Édesapám szobafestőmázoló kisiparos volt, ő szerettette meg velem a színeket. Szerettem rajzolgatni már egész kisgyerek koromban, ezért az Iparművészeti Főiskolán végeztem 1931-ben. Aztán négy évig állás nélkül ... Nehéz idők voltak azok. De sok díszoklevelet, nemesi oklevelet készítettem akkor, hátha így segítséget kapok, s állást találok. Nem használt, sokszor még a köszönet is elmaradt. Aztán 1935 februárjában végre sikerült munkát találnom. Ide, az intézetbe kerültem óraadó tanárnak. Az első óta emléke máig is elevenen él benne. Éppen kőművestanulókat tanított: — 1935. február 1-én léptem először a gyerekek elé, a kosárgörbe és ellipszis tervezése volt az anyag. Mintha most is látnám a figyelemtől ragyogó arcokat... Azt hiszem, ez a legszebb a tanításban: a gyerekek legnagyobb ajándéka a tudásvágy, amelyet szép kötelesség kielégíteni. Az óraadó tanár sorsa nem volt könnyű, hiszen szünetek vagy szabadság idején nem volt jövedelme. Jó ideig így voltam én is, s aztán, mikor végre főhivatású tanár lettem, akkor megnősülhettem. Feleségem is az intézetben dolgozott ... A felszabadulás után teljesen újjá kellett építeni az intézetet. Nem volt ki vállalja, végül Csányi Béla állt a munka élére. — Hat évig voltam felügyelő bizottsági igazgató, aztán 13 évig a Munkaügyi Minisztérium országos szak- felügyelője lettem, ám állo- mányilag az intézetnél maradtam. Sokfelé jártam, ellátogattam minden olyan intézménybe, ahol díszítőrajzokat oktattak. Mindezek mellett tankönyvírással is foglalkoztam... Közben előveszi a „Címfestő szakrajz” és a „Kárpitos szakrajz” című tankönyveket, melyeket máig is használnak az oktatásban. A kívülállónak is látható; nem kis munkát jelentett az utánjárás, a rajzok elkészítése. Hogy megérte, ez látszik az arcán, ahogy büszkén fellapozza a könyveket. Munkáját nemegyszer kitüntetéssel jutalmazták. 1963- ban az „Oktatásügy kiváló dolgozója”, 1968-ban a „Munkaügyi Minisztérium kiváló dolgozója”, 1971-ben pedig a „Munka Érdemrend” ezüst fokozata kitüntetést vette át. A múlt évben megkapta a Munkaügyi Minisztérium dicséretét. Ezelőtt hét évvel ment nyugdíjba, de ez nem jelenti számára a teljes elzárkózást, hiszen a tanítás mellett a Tudományos Ismeret- terjesztő Társulat munkájában is részt vállal. — Csak egy kérésem volt az intézet felé, mikor vállaltam a további tanítást. Szombaton és hétfőn ne legyenek óráim. Hogy mi a magyarázata? Három felnőtt gyermekem van. A lányom, Kati, Kecskeméten énektanár, Miklós, a legnagyobb fiam, filmrendező, s a kislányom, a legkisebb a Győri Távközlési Főiskola adjunktusa. így szétszórt minket az élet, s hogy azért ne szakadjunk el egymástól, for- gószínpadszerűen rendeztük be találkozásainkat. Az ünnepeken, legyen az karácsony.. vagy húsvét, de akár hét vége is, utazgatunk egymáshoz. Az unokáim is szívesen látnak, sőt nemegyszer elkísérnek az útjainkon ... Mert.nem csak a gyerekekhez utazgatunk. Talán, mert a rajzolás, a festés a hivatása, megható szeretettel beszél az őt körülvevő világról, Békéscsabáról, és hazájáról, melynek talán minden zugát bejárta már. Egy építkezés, egy kevéssé ismert várrom, vagy egy hegység, bármi legyen a beszéd témája, lelkesen mondja. „Erről is készítettem vázlatot, arról is.” — Soha nem dohányoztam — mosolyog egy tele hamutartóra mutatva —, az így fennmaradt pénzt már csak ki kellett pótolnunk, s miénk volt a világ. Nagyon szeretünk utazni! Csodálatosan izgalmas az előkészület, a részletes útvonal kidolgozása, s aztán maga a kirándulás, ahol festmények, vázlatok, s persze fotók készülnek. Minden utamról Fotó: Veress Erzsi külön albumot készítettem. Ezt gyakran behozom a diákjaimnak. Talán ezért jönnek hozzám tanácsért, ha a vakáció alatt valahová kirándulni szeretnének. Ez nekem külön csemege __ S zülővárosáról, Békéscsabáról is lelkesedéssel beszél. Közben elővesz egy 1962-ben készült kiállítás-meghívót, amely a békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeumba invitálja az érdeklődőt, „Épülő, szépülő városunk” című kiállítására, amelyen Csányi Béla mutatkozott be. — Itt születtem, itt nőttem fel. Fejlődésében csodálom Békéscsabát, és rajzaimmal, festményeimmel igyekszem azokat a pillanatokat megörökíteni, melyek e fejlődésben mérföldkövet jelentettek. Van vázlatom arról, hogy megérkezett a víz a csöveken, vagy arról, hogy felgyulladt az első neoncső az utcán ... Manapság nem vigyáznak úgy a városunkra, ahogy kellene. Régen mindenki a maga portáját tartotta rendben, most valahogy nem figyelünk úgy oda a környezetünkre. A feleségem háztömbbizalmi. Így még jobban odafigyelünk mindenre. Nyáron egy kisebb vizsgálatot csináltunk, csak úgy, önszorgalomból. Azt lestük meg, hogy ki nem vigyáz az utca tisztaságára. Akik szemeteltek, csaknem kivétel nélkül idegenek voltak azon a környéken. Nem szabadna ennyire lebecsülni más munkáját, törekvését a szépre... Beszélgetésünk végén megpróbál összegezni: — Szerintem három szép van az életben. Hogy sorrendben melyik kerül az első, második, illetve harmadik' helyre, az függ a kortól, nemtől és sorolhatnánk, hogy még mi mindentől. Nos, a három szép: az utazás, a művészet, s a szerelem. Én mind a hármat átéltem, s szeretnék is még sokszor rácsodálkozni e szépségekre. Hogy ez sikerüljön, nem kell más, mint beosztanunk erőnket, időnket, s persze lehetőségeinket. Szeretném ezek alapján még sok évig szolgálni a művészetet, akár tanítással, akár alkotással, és persze utazni— A feleségemmel Nógrád megyében fogunk körülnézni a legközelebb, s talán, majd egyszer, ha pénzünk is lesz rá elég, Franciaországba is eljutunk... Nagy Ágnes KÉPERNYŐ Harc nélkül Bokros Bernadett pszichológust valamikor Rózának hívták, belügyminiszteri engedéllyel változtatta meg pórias hangzású keresztnevét az előkelőbb csengésűre. Emberi gyengeség, nagyzási hóbort. De ugyanez a személy doktori címet ragaszt a neve elé, s orvosnak adja ki magát, bár orvosi egyetemet nem végzett, s szakmájában sem szerezte meg a doktori fokozatot. De ez még mind hagyján lenne a súlyos visz- szaélég ellenére is, ha nem folytatna orvosi gyakorlatot, ami a törvény értelmében nem más, mint kuruzslás, Igaz, hogy senkinek sem ártott vele, diagnózisai megfeleltek a valóságnak és az általa fölírt gyógyszerek használtak a pácienseknek. Még szerették is az üzemben, ahol dolgozott, lelkiismeretes, ió orvosnak tartották. Am amikor feljelentés következtében ügyét 3 bíróság tárgyalja, még az is kiderül róla, hogy kábítószeres. Erre a nagy fájdalommal járó, súlyos betegségében szokott rá, azt azonban hevesen tagadja, hogy kábítószerélvező. Az orvosszakértő javaslatára a bíróság mégis úgy dönt, hogy zárt intézeti kivizsgálás- ra menjen, s csak az ottani eredmény birtokában hoznak majd ítéletet. Bokros Bernadett inkább öngyilkos lesz, s így ügyében ítélethozatalra nem kerül sor. Zimre Péter ítélet nélkül című tévéjátéka, kivéve a pár perces bevezető jelenetet, a bírósági tárgyaláson játszódik le, a főszereplő majd végig passzív jelenlétében. A tanúvallomások során ,a tények a bíróság és a nézők elé tárulnak, s kibom- lani látszik egy élet, még az előző munkahelyen okozott problémával is tetézve. A tények sorakoznak, de miértek nélkül. Anélkül, hogy bármelyik súlyos, személyiségtorzító vonásnak az indítékára fény derülne. Az egyetlen felelet, amit a vádlott mentségéig fölhoz: azért gyógyított, mert szeretett segíteni az embereken. De hogy miként, hogyan jutott zsákutcába ez a jobb sorsra érdemes ember, az nem derül ki. Az, hogy a vállalati felelőtlen személyzeti munka — az orvosi diplomáját senki sem kérte — is közrejátszott, meg a felvillantott minisztériumi háttér, nem válasz a nézőben fölmerülő kérdésekre. Igaz, túl sok földeríteni való lett volna, mert Bokros Bernadett túl sok bűnnel terhelve került a történetbe. Föltehetőleg egyik sem kitalált, hanem az életből merített, azonban ez nem mentség a művészi feldolgozás szempontjából. Hiszen nem dokumentumfilmről van szó, amelyben a szigorú tényszerűség műfaji követelmény. Itt semmiképp sem erény, hogy minden olyan, mint az életben, olyan hiteles, vagy legalábbis annak látszik. A látszatát is kerülve annak a harcnak, amely- lyel az utolsó pillanatig küzd mindenki magáért. Vass Márta SZlNHÍZ, MOZI 1979. november 27-én, kedden este 19.00 órakor Békéscsabán: INTERJC BUENOS AIRESBEN Móricz-bérlet Békési Bástya: Minden szerdán. Békéscsabai Szabadság: délelőtt 10 órakor: A vasálarcos férfi, du. 5 órakor: Volt egyszer egy vadnyugat l„ U. rész, 8 órakor: A vasálarcos férfi. Békéscsabai Terv: Nem fáj a feje a harkálynak. Gyulai Erkel: fél 6 órakor: A márványember I., II. Gyulai Petőfi: 3 órakor: Kölyök, 5 és 7 órakor: Gyilkos a tetőn. Orosházi Partizán: fél 4 órakor: A kis Muck története, fél 6 és fél 8 órakor: A "kétbalkezes és az örömlány. Szarvasi Táncsics: 6 órakor: Kínai negyed, 8 órakor: Filmklub, 22 órakor: Tanú.
