Békés Megyei Népújság, 1979. november (34. évfolyam, 256-280. szám)
1979-11-27 / 277. szám
1979. november 27., kedd-A U Faliszőnyeg-kiállítás Mezöberényben A mezöberényi Petőfi Sándor Művelődési Házban vasárnap nyílt meg Kun-Sebestyén Géza textiltervező művész faliszőnyegeinek kiállítása. A magyar textilművészet egyik jeles egyénisége nagyméretű, lenyűgöző hatású gobelinekkel mutatkozott be a mezöberényi közönségnek. A kiállítás december 3-ig naponta 10—17 óráig tekinthető meg Fotó: Lőnyai László Eldőlt a továbbjutók sorsa A Népművelési Intézet, a szarvasi Városi Tanács művelődésügyi osztálya, valamint a Krecsmarik Endre Üttörőház együttesen rendezte meg október 21-én a II. szarvasi formációs táncbemutatót. Ezen a Tiszántúl legjobb társastánccsoportjai mutatkoztak be. A bemutatón fellépő hat csoport 16- féle koreográfiát mutatott be, amelyből 9 új alkotás volt. A szarvasi táncbemutatón nyújtott telesítmény alapján kerültek be a csoportok Miskolcra — a VII. országos formációs táncbemutatóra. A zsűri a dunántúli és a budapesti táncbemutató után döntött a csoportok továbbjutásáról. A napokban érkezett meg a zsűri döntése, amely szerint a békéscsabai Megyei Művelődési Központ társastánccsoportja, a szeghalmi Móricz Zsigmond Művelődési Központ úttörő társastánc- csoportja, valamint a szarvasi Krecsmarik Endre Üttörőház társastáncklubja kapott meghívást Miskolcra. Földtudományi hét a TIT-ben A TIT Békés megyei Szervezetének földtudományi szakosztálya és a Magyar Földrajzi Társaság Körös-vidéki osztálya második alkalommal rendezi meg a föld- tudományi hetet megyénkben. A november 26-tól december 1-ig szervezett program gazdag választékot kínál az érdeklődők széles rétegeinek. A földtudományi hét első napján, tegnap, november R Világ és Nyelv évkönyve Tudja ön, mi a férjközvetítő? Erről is olvashat a „Szerelem, házasság, világmozgalom” c. meglepő mon- danivalójú színes írásban. Megtalálhatja a Világ és Nyelv folyóirat most megjelent 1980-as évkönyvének sokféle érdekes és új ismeretet nyújtó cikkei között. Ezek sorában figyelmet érdemel a Népszövetség (az első világháború utáni ENSZ) nálunk ismeretlen történelmi dokumentuma a nemzetközi nyelv kérdéseiről; illetve az elmúlt félévszázad még kevésbé ismert krónikája, továbbá államférfiak és pápák csak szűk körben publikált nyilatkozata. Több cikk bemutatja a nemzetközi kapcsolatok új munkanyelvét és ennek távlatait. Az 1980-as olimpia alkalmából áttekintést nyújt egy nagy jelentőségű magyar sportkezdeményezés előzményeiről, nemzetközi visszhangjáról. Végül ismert írók színvonalas elbeszélései mellett ízelítőt ad mai Bábelünk humoráról. Magyar filmsiker külföldön Cannes, San Sebastian és Sao Paulo után az elmúlt napokban Chicagóban ismét díjakkal jutalmazták a magyar filmgyártás egyik legújabb reprezentánsát, az „Angi Verát”-t. Ebből az alkalomból az ezúttal nagydíjat, valamint a legjobb női alakítás díját elnyert produkció rendezője, Gábor Pál az MTI munkatársának elmondotta: — Vészi Endrével immár másfél évtizedes alkotó kapcsolatban vagyunk, az első játékfilmet — a „Füstsza- gúak”-at — is az ő művéből készítettem. Az 1963-ban megjelent kisregénye, az „Angi Vera” megfilmesítésének gondolata azóta foglalkoztatott, s az évek múlásával egyre inkább megérlelődött bennünk, hogy ebből a műből filmet kell csinálnunk. A szereplők — Papp Veronika, Szabó Éva, Pásztor Erzsi és Dunai Tamás — a mű mondanivalóját hűen kifejezve, igen jól oldották meg feladatukat. — Sem az itthoni 370 ezer nézőre, sem a négy, jelentős hagyományokkal rendelkező nemzetközi filmfesztivál díjaira nem számítottam. A nemzetközi elismerésben egyaránt része van a magyar film világszerte meglevő tekintélyének és az alkotás őszinteségének. Azt hiszem, a nyugati világ filmkritikusait megragadta az a közvetlenség, amellyel a közelmúlt — 1948 — történelmének egyik, konfliktusokkal terhes időszakát ábrázoltuk — mondotta Gábor Pál filmrendező. 26-án, Békéscsabán, Békés- szentandráson, Bélmegyeren, Muronybarv .Orosházán és Pusztaföldváron tartottak előadást. November 28-án, szerdán 15 órától a TIT békéscsabai városi szervezeténél az indonéz szigetvilágról beszélgetnék, Békésszentandráson 14 órától az általános iskolában tartandó előadás témája pedig az időjárás előrejelzésének lehetősége lesz. A dombegyházi művelődési házban 19 órától, az orosházi művelődési központban 18 órától. Szarvason 14 órától a tangazdaságban, a békéssámsoni művelődési házban 19 órától rendezik a hét eseményeit. Csütörtökön, november 29- én Gyulán a cseh—lengyel Tátráról két előadást is tartanák, míg a szeghalmi művelődési központban a demográfiai robbanásról beszélnek a szakemberek. A következő napon a békés- szentandrási általános iskolába és az újkígyósi művelődési házba várják az érdeklődőket. A földtudományi hét utolsó napján, december 1-én, szombaton a légkörszennyeződésről a szentandrási iskolában, Angliáról és Walesről pedig a muronyi művelődési házban rendeznek előadást. B. Zs. Kovácsházi KISZ-esek Mezőkovácsházán mintegy 2500 a KISZ-korú fiatalok száma. A KISZ-esek 16 alapA japán Mamiya cég fényképezőgépjeiből és azok tartozékaiból nyílt kiállítás Budapesten az OFOTÉRT As- bóth utcai bemutató termében (MTI-fotó: Hadas János felvétele — KS) szervezetbe tömörülnek. Mivel igen nagy különbség van az egyes alapszervezetek jellege között, nem könnyű ösz- szehangolni munkájukat. A legjobb kollektíva az ÁFÉSZ- nél és az Üj Alkotmány Tsz- nél működik. Ez a két alapszervezet jelentős anyagi támogatást kap a munkahelyi vezetőktől. Külön klubszobát is biztosítottak a fiatalok számára, ahol politikai és kulturális rendezvényeiket tarthatják, és vendégül láthatják más alapszervezetek tagjait. A községi alapszervezet rosszabb helyzetben van. Bár a művelődési házban két ifjúsági klub működik, ezek befogadóképessége csak kis létszámú rendezvényeket tesz lehetővé. A helyiséggondokon segít majd a VI. ötéves tervben elkészülő ifjúsági és úttörőház, amelynek építési munkálataiban nem csak a nagyközség felnőtt lakossága, de a fiatalok is kiveszik a részüket. Lánctalpasokat javítanak Az ötvenes években még gépállomás volt a Tiszántúli Meliorációs Vállalat gépjavító üzeme, s ma már szinte az egész országból érkező megrendelésekre végzik a talajjavításhoz szükséges munkagépek felújítását, gyártását. Az üzem össztevé- kenységénék 55 százalékát adja a TM 100-as és az SZ 100-as lánctalpas ' traktorok felújítása. Ez a szolgáltatás nemcsak a mezőgazdaság, hanem a bányászat, az útépítés munkájához is nagyon fontos. Saját termékeik közül a tolólapok és a nyesőládák a legjelentősebbek, melyeket erőgépekhez kapcsolva földszállításhoz, te- repegyengetéshez használnak. A vegyes lakatosárukat főleg belső használatra gyártják. Az üzem idei jelentős beruházása az új festőműhely. Tiszta munkahelyek a MÚV-nál A MÁV Szegedi Igazgatósága ez évben is meghirdette a „Tiszta szolgálati hely” mozgalmat. A versenybe benevezett 60 szolgálati hely dolgozói az utóbbi hónapokban igen sokat tettek környezetük tisztán tartása, parkosítása érdekében. A versenyt az elmúlt napokban értékelték. Emlékplakettet kapott a vésztői vontatási főnökség. Pénzjutalomban részesült Gyula, Tótkomlós, Nagyszénás, Okány állomás és a békéscsabai villamos vonalfelügyelőség. Oklevelet kaptak: Vésztő, Dévaványa, Orosházi-tanyák állomásainak, a mező- hegyesi vontatási főnökség és a vésztői szertár dolgozói. Nem került a Dunába pakura A Fővárosi Csatornázási Művek ferencvárosi szennyvízátemelő telepén végzett megfeszített munkával sikerült megakadályozni, hogy a Dunába kerüljön a Kőbányai Fűtőerőmű pakuratárolóiból „kiszökött” olaj. A ferencvárosi átemelő telepen még vasárnap is négy nagy teljesítményű szennyvízszippanto kocsival gyűjtötték a víz tetején felgyülemlett sűrű olajat. Az Országos Vízügyi Hivatal ügyeletén elmondták, hogy az ez ügyben elrendelt másodfokú vízvédelmi készültség még érvényben van. Az átlagosnál gyakrabban vesznek mintát a Duna vizéből. A laboratóriumi elemzés szerint a védekezés sikeres volt,' eddig még nem jutott a fűtőolajból a folyóba. iért maradnak magukra? ehezen képzelhető el valamiféle látványos ünnepség abból az alkalomból — néhány hét, vagy hónap van már csak hátra —, amikor a Nyugdíj- intézet kimutatásában megjelenik a kétmilliomodik nyugdíjas törzsszáma. Az is lehetséges, hogy kimutathatatlan: ki is valójában a kétmilliomodik. Az bizonyos: igen-igen rövid időn belül eljutunk odáig, hasonlóképpen jó néhány európai országhoz, hogy a népesség ötödé — az ezredfordulóra esetleg már a negyede — idős korú, nyugdíjas esztendeiben járó ember. Sajátos társadalomlélektani teendők sorát és nem kevésbé sajátságos kézzelfogható munkagyarapodást vonz ez" a számadat. Az utóbbira most egy mondattal utalnánk csupán, hiszen az elmúlt hetekben, éppen a parlament őszi ülésszakának kapcsán, bőséggel esett szó arról, milyen egészségügyi, szociális következményei vannak a népesség körében az idős korúak nagy számának. Most inkább néhány lélektani tényezőt említenénk meg azzal összefüggésben, hogy tíz- és tízezrek az idősek közül a magány és ma- gárahagyottság esztendeit lemorzsolva jutnak el életük végéig. Elkerülhetetlen néhány adat megemlítése. Több, mint 30 ezer idős férfi és nő él az ország csaknem kétszázötven szociális otthonában! Kívülük, még legalább százezerre tehető azoknak a száma, akik éppen az élet legnehezebb időszakára maradtak egyedül — vagy hagyták őket magukra vér szerinti rokonaik —, s valamilyen formában feltétlenül igénylik az állam megkülönböztetett gondoskodását. Ha meggondoljuk, hogy ilyentájt, ősz végén, amikor már belátható közelben a szeretet ünnepe, azoknak a napoknak, s heteknek az időszaka, amikor tártabban fordul a lélek az elesettek, a törődésre szorulók felé, talán nem tűnik meddő szó- cséplésnek, ha a magányosságról, s a törődés szükségéről ejtünk néhány szót. Aki járt már szociális otthonban, aligha fojthatta magába zaklatottságát és felgyülemlő részvétét, a magányosság keservének láttán. Emlékszem a hevesi otthonban töltött néhány órára; ott, ahol egyébként vonzóan magas szintű orvosi törődést, mélységesen humánus bánásmódot élveznek ezek az idős emberek — a magányosságról, az iszonyú lassan múló éjszakákról, a nappali töprengések sok órájáról beszélt egy öreg bácsi, túl immár a nyolcvanadik esztendején. Nyíregyháza közelében, délelőtti óráit az ottani öregek napközijében morzsolva, egy szorgos és korántsem megereszkedett kedélyű idős asszony elsírta magát, amikor a lányáról beszélt, aki most már sátoros ünnepen sem nyitja rá az ajtót. Pedig mindössze hetven, kilométerre lakik, másfél óra alatt beérne vele a busz. Vég nélkül lehetne idézni könnyfakasztó történeteket. A magára hagyatott öregnél tán nincs is keservesebb látvány: hasonlatos a gyermekéhez, aki egyedül maradt a keservekkel, félelmekkel, töprengésekkel és sérelmekkel. Százféle statisztika tanúsítja — önmagában véve elégedettek is lehetünk velük —. hogy nincs hazánkban olyan magára hagyott, elesett idős korú, akinek valamilyen formában ne jutna a társadalmi figyelemből. Nincs olyan, akinek ne jutna ebben az országban egy jó tányér meleg étel. Aki — bármilyen munkában élte évtizedeit —, ne kapna valamilyen járadékot, szerényebb vagy tisztesebb ösz- szeget a megélhetéshez. Akihez — ha betegségében erre szorul — ne kopogna be orvos és nővér, s előbb-utóbb ne ejtenék módját szocialista brigádok, úttörők, hogy kitakarítsák a szobáját, kiváltsák a gyógyszerét. Hangsúlyozzuk: a tételesen kimutatható, megfogható törődésből, mindenfajta gazdasági gondunk ellenére, tudunk any- nyit adni, hogy ilyenképpen ne legyen szégyenkezni valónk. Amiből azonban soha nincs, talán nem is lehet elegendő: a jó szó, a személyes látogatások és beszélgetések öröme. A személyes törődésnek és figyelemnek ez a fajtája hiányzik sok tízezer öregnek, immár krónikusan. Amiből igen-igen nehéz akkor adni, ha a még meglevő rokonság nem vállal benne részt, s ha a szűkebb környezetben nincs elegendő indíttatás: önmagából megosztani egy keveset azzal, akinek már ennyije sem maradt. Sokszor lehetünk tanúi, hogy egy-egy idős asszony, férfi — éljen akár szociális, otthonban, vagy töltse élete alkonyát magányos lakásában— nem az ilyen tájt legtöbbször jelentkező kisebb- nagyobb betegségeket, nem a szűkös nyugdíjat, még csak nem is az esetleg kevesebb ételt, idegen ízeket rója fel az életnek, a sorsának. Hanem a magány keservéről szól. Arról, hogy ritkán nyitják rá az ajtót. Hogy fia felé sem néz, lánya szívében nem oldódik az évtizedekkel korábban meggyűlt harag. Hogy egyedül ül látogatási idő alatt. Elfekvőben — hadd ne ecseteljük most bővebben az itteniek közül jó néhány öreg iszonyatos magányát és elhagyatottságát — még sokszorozódnak a keserűségek, s kimondatlanul is élő rettegés attól: a kórteremből már csak egyfelé vezet az út... A magányosság ellen a legnehezebb tenni. És a magányosság ellen tudna tenni leginkább egyén és közösség. Mert: csak el kell kezdeni. A szocialista közösségek egyik legkézenfekvőbb, szép elhatározása lehet az öregkori magány ellenében tett vállalás. Iskolás gyermekek fogékony értelmébe lehetne mainál ezerszerte több tiszteletet és törődési módot ültetni, állandóvá tett patronálásokkal, nem „kipipálni” való, hanem szívvel vállalt, évekre szóló ifjúsági akciók segítségével. Szomszédok, sokszor hiábavaló pasz- szivitásra késztetett lakóhelyi közösségek találnának mainál sokszorta több alkalmat kapcsolatok létesítésére, látogatások, beszélgetések szervezésére — azokkal az öreg lakótársakkal, akiknek ez mérhetetlen örömet és megkönnyebbülést jelentene. vér szerinti kötel- [j| mekről ne szóljunk most. Ezeket előhi- vogatni olyan szívekből, amelyekre vastag, áthatolhatatlan kérget vont az idő — nehezebb bármiféle társadalmi mozdulás megszervezésénél ... Várkonyi Margit Befejeződött a mentés a tatabányai 7R aknában Csaknem húsz órai megfeszített munka után a negyedik szerencsétlenül járt bányászt — Tóth Istvánt — is megtalálták a mentőbrigádok a tatbányai 7A akna beomlott fejtésében, de már csak a holttestét hozhatták felszínre. A bányaomlás körülményeit szakértő bevonásával vizsgálták. A 7A akna többi részében zavartalan a termelés. A beomlott fejtést a helyszíni szemlék befejezése után állítják helyre.
