Békés Megyei Népújság, 1979. november (34. évfolyam, 256-280. szám)

1979-11-25 / 276. szám

1979. november 25., vasárnap Hétvége Történetek a kulisszák mögül Richard Burton arca ba­rázdált, a szeme zöld és a hangja elbűvölő. 78 nyarán gyakran volt a genfi „El Presidente” szállodában el_ ragadó, fiatal feleségével, Susannel. Megkérdezték tőle, igaz-e hogy megesküdött, le­szokik a whiskyről? A zöld szemek Susanre szegeződtek: „Azon fárado­zom, hogy türtőztessem ma­gam.” Burton arcán meglát­szik az alkohol. Megsimogat­ta felesége kezét. „Ö nagyon kedves. Nem tudom, mit csi­nálnék nélküle, ö az én őr­angyalom.” Burton A Genfi-tó partján levő Burton-villában adoptált lá­nya, Maria is velük lakik. „Együtt tanulunk németül”, — közölte Burton. „Maria München környékéről szár­mazik. Még nagyon' kicsi volt, amikor kivettem a menhelyről. A németek kü­lönösen óvatosak, ha örpkbe- fogadásról van szó. Tudni akarták, hogy gondos apa le­szek-e. Elküldték utánam két gondozót New Yorkba. Ép­pen a Hamletet játszottam a Brodway-n. Tudtam, hogy a németek meg vannak róla győződve, hogy a Hamlet né­metül szebben hangzik, mint angolul. És talán igazuk is van ebben. Mindenesetre, amikor este felléptem, min­denki azt várta, hogy el­kezdem mondani: „To be or not to be... ”, de én néme­tül mondtam a monológot: „Lenni vagy nem lenni, ez itt a kérdés...” Mariát ne­kem adták.” Richard Burtonnek abszo­lút hallása van, és az emlé­kezőtehetsége fenomenális. Folyékonyan beszél franciá­ul, olaszul és spanyolul. Richard Burtonnek sok története van gyermekkorá­ról, tanulmányiról, a háború alatt az Air Force-nál töl­tött szolgálatáról, a filmjei­ről, melyeknek száma már elérte a hatvanötöt. Nagyon megragadó az intelligenciája és a nyelv iránti szeretete. «»»«»•«•»««»»•««*» Beszélni lehet vele a pénz­ről is. Könnyelműen bánik ■vele. „Nagyon sok pénzt ke­restem. De amilyen gyorsan szereztem, olyan gyorsan ki is adtam: játékpénznek hí­vom.” „Nem bízom senkiben. A családomat, a bátyámat ki­véve. Ha problémám lenne, csak a bátyámhoz fordulnék, csak az ő tanácsát kérném.” Ekkor Burton intett az uj- jával a mellettünk elhaladó pincérnek. Ásványvizet ren­del, frissen csavart citrom­mal. Fáradtnak tűnik. A „szárazon lenni” sok erőt vesz igénybe. A figyelem el­terelése a legjobb orvosság. Ügy dolgozik, mint egy meg­szállott : egyik filmszerep a másik után következik... Savalas — Kojak A harminc évnél fiatalabb hölgyek „Illatos-típusnak” nevezik. „Milyen szimpatikus férfi!”, — mondják az idő­sebb nők. Theo Kojakról van szó, a golyófejű New York-i rendőrről, akit Telly Savalas alakít. Telly Savalas elragadó! — és intelligens. Sokat írtak már „berlini éjszakáiról”, a whisky- és sörkompániákról. Jack Wiener, az ismert filmproducer, filmet forga­tott Görögországban. Rhodo- szon Roger Moore-ral, Telly Savalas-szal, Claudia Cardi- naléval és más sztárokkal. Ekkor született a — „Telly Görögországban?” — törté­net. A görög Savalast bemutat­ni ősei hazájában érdekes. Telly Savalas, mint Kojak hetenként 150 000 márkának megfelelő összeget keres, a „Menekülés Athénból” című filmjéért több mint egymil­lió dollárt kapott. Ahhoz, hogy Savalast jel­lemezzük, tudni kell róla, hogy tanult pszichológus. Mint rádiókommentátor és mint riporter is dolgozott. Mindig udvarias, de soha nem szerény. Saját szavaival élve „abból a fajtából való, akit meghívnak egy délutáni kávére, és azután egy éle­ten keresztül nem tudják el­felejteni”. A legújabb divat szerint öltözködik, mely már a pi- perkőcség határát súrolja. Kojak figurájára ő nyomta rá a bélyegét, és nem a figu­ra őrá. Drága anyagok, bőr, selyem, aranyláncok. Körü­lötte mindig parfümillat ter­jeng. Később a kaszinóban is látni. Roger Moore is ott volt. Barátok kíséretében ér­kezett. Mindketten gondosan elkerülték, hogy egy asztal­nál játsszanak. Torta Rogernek Félig csukott szemhéja alatt mindkét sztár azt les­te, hogy melyiknek a háta mögött állnak nagyobb tö­megben a nézők. A mérleg egyensúlyban volt. Telly Savalas ügyesen rej­ti el a dicsekvését: „Az én életfelfogásomban a pénz nem játszik szerepet — nyilatkozta. — Ha van az embernek pénze, akkor el kell költeni. Ha nincs, nem tudja elkölteni. Asze­rint változnak a szokásaim, hogy ven-e pénzem, vagy sem.” Másnap a görög családi ta­lálkozást forgatták. Savalas csúcsformában. Énekel, szir- takit táncol és szamárháton lovagol. Testvére és fia, a hétéves Nicolas is ott volt. Este Lindosz kis piacterén borozgat, miközben elgon­dolkozva szívja a cigarettá­ját. Kezének megcsonkított ujjait, melyeknek elvesztésé­ről soha nem akar beszélni, álla alá rejti. A pincér görög kávét hoz. Amikor elosztják a sacher- tortáí, azt súgta: „Magam­mal viszem a szállodába. Az ilyen ínyencségeket élvezni kell.’t A szándéka azonban nem az volt, hogy nyugodtan él­vezze a tortát, hanem az ár­tatlan tortákat Roger Moore bosszantására használta fel. —sb— Lóháton érkeztek Szombathelyre azok az osztrák turisták, akik a szombathelyi lovasiskola meghívására több napos lovas túrán vettek részt Vas megyében. A huszonegy burgenlandi és bécsi lovas a megyeszékhely és Ják nevezetességeivel ismerkedett meg. A képen: oszt­rák turisták Szombathelyen a Claudius Szálló előtt (MTI-fotó: Rózsás Sándor felvétele — KS) Filatéliai hírek Tudomány — technika Fényképezés — víz alatt Leszállás előtt kutató- és fotómunkára A Békéscsabai Városi Bé­lyeggyűjtő Kör vezetősége értesíti a tagságot és a me­gye bélyeggyűjtőköreit, hogy ma, vasárnap, november hó 25-én 10 órakor a szokásos köri helyiségben (SZTK-étte­rem) árverést, gyorscserét tart a MABÉOSZ rendezé­sében, melyre az érdeklődő­ket szívesen látja. Egyben közli a kör vezetősége, hogy a védett állatokra az utolsó befizetési lehetőség decem­ber 2-án van. A bélyeg tör­ténetét már ismerik a gyűjtő­társak, de néhány fontosabb adatot megismétlek: az ősbé­lyeg De Valeyertől ered, aki az 1653. évben reformálta a Párizs városi postát; a XIX. század elején Skóciában né­hány hajóstársaság bocsá­tott ki levél- és csomagbé- lyegcímkéket; Kína 1823-ban alkamazott először ún. le­vélátkötő szalagokat, ame­lyek postai értékjegynek számítottak; Szardíniában 1818-ban hivatalos, ún. le­vélíveket használtak; a svéd képviselőházban 1823-ban nyújtottak be javaslatot, hogy a portót ne készpénz­ben fizessék, hanem ezt ún. „portó pecsétpapírokkal” ró­ják le. Végül Angliában, 1837-ben bevezették a leve­lezés terén minden vonalon a penny portórendszert, és kiadták elsőként a világon a mai bélyegek ősét, az első két igazi, modern értelem­ben vett postai értékjegyet. Ezt követték időrendben az USA, Svájc, Brazília, Finn­ország, Olaszország, egyes tengeren túli gyarmatok, majd Franciaország, Bel­gium, Bajorország. Ausztria 1850-ben adta ki első bé­lyegeit; mint tudjuk Ma­gyarországon is ezek voltak forgalomban, tehát az 1850— 1871. között megjelent oszt­rák bélyegek — ha azokon magyarországi helynevek le- betűzései kétséget kizáróan megállapíthatók — mint ma­gyar bélyegek elődei, ma­gyar gyűjteményben elhe­lyezhetők. Magyar gyűjtemé­nyünket tehát a következő­képpen csoportosíthatjuk: 1. rész: Bélyeg előtti, tehát 1850 előtti levelek, II. rész: Magyarországi lebetűzéssel ellátott, 1850—1866-ig ki­adott osztrák bélyegek, III. rész: Az 1867-es osztrák— magyar közös kiadás (durva szakáll), IV. rész: Az első magyar levélbélyeg megjele­nésétől, 1871. május 1-től kiadott bélyegek az 1913. évi Árvíz-sorozatig bezárva, V. rész: Az első világháború kezdetétől egészen a felsza­badulásig, 1945-ig, VI. rész: Felszabadulástól a mai na- Pig- Vas Tibor Ma már a búvárok a ten­gerek és tavak mélyén ép­pen olyan természetességgel, és magas technikai színvona­lon készítik el fénykép- és filmfelvételeiket, mint má­sok hagyományos körülmé­nyek között. A víz alatti fényképezés első próbálkozásai még a múlt század végén, 1893-ban valósultak meg. Louis Bou- tan francia kutató készítet­te az első fényképfelvétele­ket a Földközi-tenger mé­lyén, természetesen nehéz­bú vár-öltözékben. Egy 9x12 centiméteres, lemezes gép­nek készített vízhatlan to­kot, amely oly nagy, és sú­lyos volt, hogy lábakon a fenékre állítva tudta csak használni. A lemez mintegy 30 perces expozíciót igényelt, ezért belátta, hogy jó ered­ményt csak mesterséges megvilágítással érhet el. Munkatársa 1895-ben elké­szítette számára az első víz alatti „vakut” úgy, hogy egy oxigénnel töltött üvegbúrá- ban magnézium szalagot he­lyezett el, s ezt platina drót elektromos izzításával gyúj­totta meg. Később, 1899-ben ívfénylámpa alkalmazásával, amelyet 25 amperórás akku­mulátorral táplált, 50 méter mélységben figyelemre mél­tó felvételeket készítettek. Ezután hosszú ideig nem volt lényeges előrelépés, míg 1937-ben Hans Hass osztrák egyetemista a világ időköz­ben megszületett első kisfil­mes gépét — egy Leicát — könnyű fémtokba szerelte, és eleinte légzőkészülék nél­kül, később légzőkészülék­kel, szabadon úszkálva szen­zációs felvételeket készített az Adrián, az Égéi-, a Vö­rös- és a Karib-tengeren. Először készített víz alatti fényképeket cápákról, ördög- rájákról és addig ismeretlen állattársulásokról. A II. világháború után mind a búvár-, mind a fotó- technika rohamos fejlődés­nek indult. 1950-ben Fran­ciaországban elkészült az el­ső „fotótorpedó”, amely le­hetővé tette a korszerű vil­lanófénnyel készített képek elkészítését. Néhány évvel később már sorozatban gyár­tották a víz alatti tokokat, és ma ott tartunk, hogy a legmagasabb követelménye­ket kielégítő fényképező­gépek tartozékai is levihe- tők a víz alá, nem szólva az egyéb fotófelszerelésekről. Autó — motor Takarékoskodás az oktánszámmal Hazánkban jelenleg há­romféle oktánszámú — 86, 92, 98 — benzin kapható a töltőállomásokon, s nem cse­kély köztük az árkülönbség. Természetesen mindenki sze­retne a legolcsóbbal autóz­ni, de erre csak olyan áldo­zatok árán van lehetőség, amelyek nem mindig állnak arányban a pillanatnyi meg­takarítással. Minden motorkonstrukció­hoz hozzárendelnek egy ok- tánszámértéket, ami megad­ja, hogy milyen minőségű üzemanyaggal használható az autó anélkül, hogy a kopo­gás néven ismert jelenség fellépne. A kopogás akkor jelentkezik, ha az üzem­anyag nem megfelelő össze­tétele (kompressziótűrése, ok- tánszáma) miatt a motor hengerében a benzingőz—le­vegő elegy összenyomása közben, több pontból kiin­dulva, a szikragyújtás előtt öngyulladás következik be. Az öngyulladás okozta ká­ros rezgések, ütések bizonyos határon túl a motor tönkre­menetelét idézik elő. Az üzemanyag oktánszá­múnak kisebb eltéréseit — külföldi, közelítő oktánszá­mú benzin tankolásakor, kü­lönböző oktánszámú benzinek keverésekor — még ki lehet egyenlíteni a megszakító ten­gelyre szerelt oktánszám- korrektor (gyújtás finomállí- tó) segítségével, amilyen pél­dául a Lada gépkocsikban is van. Ilyenkor az előírt ok­tánszámú benzintől lefelé történő eltérés esetén né­hány fokbeosztással addig kell továbbforgatni a kis tár­csát, amíg hirtelen gázadás­nál sem halljuk a motor „csörgését”. Ezzel az oktánszám-kor- rektorral (előgyújtás-sza- bályzóval) azonban az egyes magyarországi fokozatok kö­zötti nagy különbségeket nem tudjuk kiegyenlíteni. De nem is célunk, hiszen az alacso­nyabb oktánszámú benzinnel, az előírthoz képest „vissza­fogott” előgyújtással járatott motornak csökken a teljesít­ménye. Ez azt jelenti, hogy romlik a motor hatásfoka, tehát ugyanolyan teljesít­mény eléréséhez jobban kell nyomni a gázpedált is, így a fogyasztás megnő. Az árkü­lönbözetből nyert anyagi előny tehát már itt csaknem teljesen elúszik, de a foko­zott motorkopással még te- téződik is a kár. Van rá eset, amikor „sok kicsi sokra megy” alapon a kevéske megtakarítással is megelég­szenek a gépkocsi-üzemelte­tők (például egy taxiválla­lat), előre bekalkulálva a motor élettartam-csökkené­sét, aminek a határán ők már úgyis lecserélik a kocsit. Vannak, akik úgy „ügyes­kednek”, hogy vastagabbra cserélik ki a motor henger­fejtömítését, nem gondolva arra, hogy ezzel valóban ele­jét veszik a motor kopogásá­nak, de teljesítménycsökke­nést és fogyasztásnövekedést is előidéznek a motor üze­mében, hiszen valamelyest növelik a hengertérfogatot, s ezzel csökkentik az eredeti kompresszióviszonyt. Az elmondottakból kiderül, hogy a gyengébb minőségű benzin használata tulajdon­képpen sokba kerül, nem ér­demes tehát az oktánszám­mal manipulálni. A gépko­csiba azonban- nemcsak gyen­gébb, hanem magasabb ok­tánszámú benzint sem érde­mes tenni az előírás szerin­tinél. Az bizonyos, hogy ilyenkor nem kell félni a ko­pogástól, de más károk lép­hetnek fel a magasabb hő­fokú égés következtében (pél­dául szelepbeégés.) Ugyan­akkor a kelleténél nagyobb oktánszámú benzinből sem fogyaszt kevesebbet a gépko­csi, legfeljebb „fürgébb” az előzéseknél, és jobban elvi­seli az elkésett visszaváltá­sokat. b. I.

Next

/
Oldalképek
Tartalom