Békés Megyei Népújság, 1979. november (34. évfolyam, 256-280. szám)

1979-11-23 / 274. szám

o NÉPÚJSÁG Egy költő vallomása irodalmunkról, költészetünkről Beszélgetés Ladányi Mihály József Attila-díjas költővel jj>79. november 23., péntek A „Könyvpárbaj” alapjai Az „Olvasó munkásért” pályázaton túlnyomórészt a szakszervezeti könyvtárakból pályáztak. A részvétel — az egyéni eredményektől függetlenül is — minőségi vál­tozásokat eredményezhetett. - Errol beszélgetünk André Miklóssal, a SZOT kulturális, agitációs és propaganda- osztályának politikai munkatársával. Nemrégiben irodalmi kör­úton járt megyénkben, ha­zajött Ladányi Mihály köl­tő. Túlzás lenne azt állítani, hogy az író-olvasó találko­zón mindenki egyetértett ve­ié, vagy egyformán ünnepel­ték mindenhol. Szavai, gon­dolatai mindenképpen vitára késztetek. Egy azonban bi­zonyos : verseivel merészen és közérthetően bírálja tár­sadalmunk fonákságait, védi a jót, s megmozgatja a rest elméket is. Nevettet, tanít, vagy bosszant ■ mindnyájun­kat, mint legutóbb a Megyei Művelődési Központ irodal­mi körében is tette. Az est kezdete előtt sikerült elcsíp­nünk őt egy rövid beszélge­tésre költészetről, irodalom­ról és önmagáról. — Mostanában kevesebbet publikál, mint néhány esz­tendeje. Miért? — Mint minden alanyi köl­tő, úgy gondolkozom: „Csak én tudok versemnek hőse lenni”. A körülöttem, velem történő dolgok nem mindig biztatóak, s ez tükröződik a hallgatásban, és a megszóla­lásban is. Ügy érzem, életem legjobb kötetét adom le no­vemberben a Szépirodalmi Kiadónak. Nehezebb gondok előtt álltam most, mint más­kor, s ez alaposabb ön- és társadalombírálatra bírt. A könyv címe: „Torkomban só­hajok” • lesz. Olyan időszak­ban állok elő vele, amikor sokak szerint a lírai hang­ütés idejétmúlt, én pedig lí­rát írtam. Szerintem nem szabad lemondani a költői szuggesztivitás eszközeiről. Olyan emberekre szeretnék hatni, akik az érzelmekre reagálnak Nem biztos, hogy az egyetlen és legjobb meg­oldás az antivers, vagy a groteszk. A merészséget ta­lálja meg az olvasó a témá­ban és ne a formában! Hogy a kérdésére is válaszoljak, lehet, hogy kevesebbet publi­kálok, de sokat írok, s ezt nagyobb felelősséggel, több átgondoltsággal művelem, mint régebben. — Gyakran megfordul megyénkben. Ez vajon a ha­zavágyódás kifejeződése? Hiszen tudjuk, hogy Dévává- nyán született? — Változatlanul és állan­dóan szeretem az Alföldet és Békés megyét. Nekem a leg­szebb, a legkedvesebb tájam a sík vidék, a legjobban itt érzem magam. Évente leg­alább száz író-olvasó találko­zón megfordulok, ismerem a különböző vidékeken élő em­bereket. A dunántúliak nagyvonalúak, szívélyesek és raffináltak, az alföldi em­ber szűkmarkú, de nyílt szí­vű és őszinte. Ha lehetséges, az Alföldre irányítom a csa- tangolásaimat, és nagyon szí­vesen járok találkozókra. Az író, költő népművelő is, időnként elő kell bújnia az íróasztal mögül. Amikor az emberekkel irodalomról be­szélgetek, elsősorban nem magamról szólok, hanem az irodalomról. — Hogyan értékeli irodal­mi közéletünket? Nehéz-e a beilleszkedés az írók, költők, az elismert művészek tábo­rába? — A közéleti költészetet, a közéleti „bajvívó” költőket becsülöm a legtöbbre. Ha a múltba nézek ide sorolom Balassit, Petőfit, József At­tilát, Váci Mihályt és a maiak közül is többeket. A költészet a sematizmus korá­ban nem volt őszinte, ezért eltávolodott az olvasótól, ké­sőbb Váci vezette vissza a verset az emberekhez. Ma­napság a művészi szecessz- szió korszakát is éljük, ami­kor az irodalmat a techni­kai problémák foglalkoztat­ják elsősorban, a költészet szava most már nem olyan társadalomformáló erő, mint a múltban lehetett, szerepét a közgazdaságtan vette át. Beilleszkedés? Magányos farkasként élem az életem. Az jó érzés, hogy a köztu­datba saját erőmből kezdek bejutni. Az olvasó a legfon­Fotó: Császár Lajos tosabb számomra. A társaim­mal főként műveiken keresz­tül találkozom. A barátsá­goknak, az együttműködés­nek a csavargó élet sem kedvez. Meglátásom szerint az irodalmi életünk polari­zált, kevés az igazi barátság, kicsit mindnyájan elmagá- nyosodtunk. — Mi a véleménye önma­gáról? — Diákok kérdezték tő­lem : mikor lesz tananyag Ladányiból? így feleltem: remélem, minél később. Nem hiszem, hogy túl nagy hatással vagyok a kor em­berére, és mégis bizakodva dolgozom, mert így érdemes. Biztosan nem vagyok egye­dül a vágyammal, hogy az információk tömegében a költészet újra a lelkeké le­gyen, és mi költők továbbra is keressük a nagy Igazat. Talán sikerül megtalálni... Bede Zsóka Egy saját gyártmányú összeállítást nézegetek. A papíron fönt a megye öt vá­rosa a lakosság számával, amely ezerre kerekítve az 1978-as statisztikai évkönyv szerint a következő. Békés­csaba 66, Gyula 33, Oroshá­za 36, Békés 22 és Szarvas 21. Oldalt három hetilap ne­ve áll: Élet és Irodalom, Élet és Tudomány, Üj Tükör. A rubrikákban a számok pedig azt mutatják, hányán veszik vagy járatják ezeket a sajtókiadványokat. Az ada­tok szeptemberiek, de nyu­godtan vehetjük annak előt­ti vagy utáninak is, mert az ingadozás nem számottevő. Jó lett volna néhány folyó­iratot is — mint az Űj írás, Kortárs, Nagyvilág, Valóság — föltérképezni, ám ez ne­hézségbe ütközött, mivel megyei adat csak az áruspél­dányokról van, a postai kéz­besítésű előfizetéses számok­ról nincs, csupán Pesten, mert- ezt központilag intézik. Ezek után nézzük meg, hogy egy átlaghéten miből hol és hány példány lel gaz­dára. Élet és Irodalom: Bé­késcsaba 256, Gyula 125, Orosháza 91, Békés 19, Szarvas 54. Ugyanebben a sorrendben Élet és Tudo­mány: 689, 255 234, 113, 176; és végül az Új Tükör: 696, 393, 296, 105, 181. Számítga- tás nélkül, szemre észreven­ni, hogy a három közül leg­népszerűbb a sokoldalú té­májú és tetszetős kivitelű Űj Tükör, továbbá, hogy az irodalmi hetilapnak a má­sik kettőhöz való arányán Jól halad áz iskola- építés Szeghalmon A meglehetősen nehéz kö­rülmények között folyó ál­talános iskolai oktatás — a szeghalmi új, 8 tantermes általános iskola 1980. szep­temberi belépésével — je­lentős előrelépést tehet a körülmények javításában. Az új iskola együtt épül a nagyközség első ifjúsági, és úttörőházával. Ez utóbbira a megyei tanács hárommilliót, az Állami Ifjúsági Bizottság ugyancsak hárommilliót, s a szeghalmi Nagyközségi Ta­nács, saját erőből, másfél milliót fordít. Az iskolaépü­let, amely a megyei tanács beruházásából épül az ÉP­SZER kivitelezésében, csak­nem 20 millió forintos beru­házást igényel. Igaz, az épü­lő nyolc tanterem nem old­ja meg a tantermi gondokat. A nagyközségi tanács ia gyer­mekek állandóan növekedő létszáma miatt továbbra is kénytelen fenntartani még a szükségtantermeket is. A gondokon csak annyiban fog enyhíteni, hogy csökkenni fog a váltótanításban rész vevő tanulócsoportok száma. Az 1980-ban belépő, új is­kolával kapcsolatos iskola- szervezési kérdéseket a nagyközségi tanács decem­berben tárgyalja meg. Ek­kor vizsgálják meg a nagy­község általános iskoláinak új körzetbeosztását is. Az iskolával együtt épülő tor­naterem pedig végre alkal­massá válik jelentősebb ifjúsági sportrendezvények lebonyolítására is. Az úi if­júsági ház, 200 személyes nagytermével lehetőséget nyújt komoly és szórakozta­tó zenei műsorok fogadásá­ra, sőt filmvetítésre is alkal­mas lesz. Az új létesítmény sok gondot levesz a helyi művelődési ház „válláról”. Az egymás mellettiségnek pedig az ifjúság kulturális, mozgalmi tevékenységének színvonalasabb kielégítésé­ben jelentős szerepet szán­nak. Az építők eddig tartot­ták a határidőt, reméljük, 1980. szeptember 1-én meg­kezdődhet a tanítás, s az út­törőmunka az új létesítmé­nyekben. B. S. E. akad tűnődésre ok. De ezt most ne tegyük, mert ennél is figyelemre méltóbb, ha a városok közti különbséget vagy hasonlóságot vetjük össze a lélekszámot és a megyeszékhelyt alapulvéve bármelyik lap vonatkozásá­ban. Elsőre mindjárt azt látjuk, hogy az Élet és Irodalmat a csabainak megfelelően csak Gyulán vásárolják, minde­nütt valamivel alatta marad, Békésen elképesztő differen­ciával. Az Élet és Tudo­mány tekintetében végig el­térés mutatkozik, legna­gyobb megint a békési. Az Űj Tükört viszonylag arány­lag többen veszik Gyulán, mint a megyeszékhelyen, Szarvason pontosan az arányának megfelelően, Orosházán ennél keveseb­bet, Békésen pedig még a felét sem annak, mint ami a viszonyítás alapján kijön. Összefoglalva e rövid át­tekintést: a békéscsabai színvonalat legjobban a gyu­lai közelíti meg, vagy talán azonosnak is vehetjük, mert az elsőben teljesen az, a má­sodik és harmadik felében a plusz-mínusz különbség ki­egyenlíti egymást. Orosháza és Sziarvas mutat ugyan el­térést szinte mindenütt, de egyik sem kirívó. Annál in­kább az, amit a békési ada­tok mutatnak. Hogy miért? Erre itt felelni képtelenség. De a helyi közművelődési szerveknek jó lenne keresni rá a választ. V. M. — A művelődést, önmű­velést elősegítő-ösztönző mozgalmak — mondja And­ré Miklós — a könyvtárügy­gyei kapcsolatos szemlélet­váltási folyamatot is gyor­sítják. így volt ez az „Olva­só munkásért” pályázattal is. Hatása azonban nem min­den esetben fejezhető ki szá­mokkal. S ne feledjük, „csak” egy állomása a szak- szervezeti könyvtárak folya­matos fejlődésének. A SZOT Elnökségének a szakszerveze­ti könyvtárak távlati terve­zésének alapelveiről és kö­vetelményeiről kiadott állás- foglalása óta javultak a mű­ködési körülmények. Az ön­álló helyiséggel rendelkező könyvtárak száma ma már 1151. A könyvállomány nö­vekedése is nagyarányú, a könyvbeszerzésre fordított összeg megduplázódott, 268- cal több a főfoglalkozású könyvtáros. Az olvasók ösz- szetételében is jelentős a vál­tozás. Nőtt a fizikai dolgo­zók aránya: 45,1 százalékról 55,2 százalékra. — Mindezek általános képet mutatnak a szak­Egy nagy színész jutalom­játéka készül a tv stúdiójá­ban. Körmendi Jánost már rég­óta a bölcs humorral meg­áldott színészek soraiban tartják számon. Azok közé a színészi kiválóságok közé sorolják, aki legkisebb meg­mozdulásaival, mimikával, ötletgazdagsággal mindig ön­feledt és harsány hahotára késztetik a nézőt. Derűt lopunk a színész leikéből, gazdagságából, szí­nészi tarsolyából. Most éppen Wasserkopf Jakab őkelme, aki újfent el­indult Sóhivatalába, hogy netán a nevét magyarosítsa, vagy szökött feleségét köröz­tesse a rádióban, avagy ne­tán haladékot kérjen házi­urától a lakbér kifizetésére. A figurát, Vízfej Jakabot is­merjük jól Karinthy Frigyes novellájából. Ám mindaz, amit hozzátesz a színész a maga eszköztárából, az élet­tel, humorral, hússal, vérrel tölti meg a kisembert. Jutalomjátéka ez Körmen­di Jánosnak, aki ebben az összeállításban, válogatásban sokféle színt, alkatot, szere­pet játszhat el nekünk. A színész szerepeiből mar­kol egy bőséges estére valót Bogáti Péter szerkesztő és Dobai Vilmos rendező. IV. Henrik, Falstaff, vagy Gá­dor Béla és Karinthy Fri­gyes hőse ő. Megannyi sze­rep. Egyetlen sincs közöttük, amely elfogadhatatlan fi­gura lenne számára. — Nem ismerek lehetetlen szerepet, minden esetben úgy fogok a megoldáshoz, hogy képességeimet kell ki­aknáznom — vallja a szí­nész, Körmendi János. — Szükséges, hogy a színház, a film vagy a tv alkotóinak, rendezőinek elképzelései egybeessenek az enyémmel is. Természetes olykor van­nak eltérések. Számomra azonban utált szerep nincs! Lehetne, de mire eljátszom, kutya kötelességem megsze­retni. Nem játszhatok el úgy egy figurát, hogy ne azono­suljak vele. A színész min­szervezeti könyvtárak je­lenlegi helyzetéről. De nem mindenhol egyértelmű a fejlődés. — Valóban. Az összesített adatok közül sem mindegyik mutat növekedést. Sajnos elég sok helyen nem kap még kellő anyagi és erköl­csi támogatást a könyvtár. Ahol baj van a gazdálkodás­sal, ott a könyvtár támoga­tása háttérbe szorul. Más­részt szemléleti problémák is hátráltatják egyes könyvtá­rak fejlődését. Egy jellemző példa: a néhány éve meg­alakult vállalati művelődési bizottságoknak csak egyhar- madában találhatók könyv­tárosok. — Nem tekintik sok he­lyen partnernek a könyv­tárost? — Előfordult, hogy példá­ul a létszámba nem fért be­le, mert több képviselőt vá­lasztottak a szocialista bri­gádokból .•.. Egy-egy műve­lődési bizottság vezetője sok­szor úgy gondolja, a munka­tervüket úgyis megkapja a könyvtáros ... Szerencsére den drámai vagy humoros alakításban egyúttal a véle­ményét is elmondja a szere­péről. — És mindig egyforma erő­vel, intenzitással ? — Ezt nem tudom. A sze­repek, akár a dolgok vál­tozékonyak. Egyik nap jól játszom, a másik napon rosszul. A titok, amivel min­den esetben szembekerülök, talán megfejthetetlen. A szí­nészi pálya évtizedek vonu­latában kerekedik egésszé. Az ember képtelen saját ma­gát megítélni. Ügy gondo­lom, az egésznek az az alap­ja, hogy kellő harmóniában legyünk a világgal, és akkor szerepeink is jobban sikered­nek. — Mennyire sikerül ez Körmendi Jánosnak? — Bennem akkor is meg volt a belső harmónia, anfl- kor még nem voltak jó sze­repeim. Bíztam magamban. Meg kellett őriznem önma­gam azokra az időkre, ami­kor igazi feladatokat kapok. Ha eszembe jut az első tíz évem, amikor még statiszta szerepeket játszottam! Ki­vártam, s amikor itt volt az idő, el tudtam játszani a jobb szerepeket is. A színész játékában különben is ben­ne van mindaz, amit megélt, ami történik vele. Az én já­tékomban is ott van minden jól sikerült nyaram, vagy éppen az életemet veszélyez­tető műtétem ... Minden pluszként rakódik ránk. Én minden egyes szerepet úgy igyekszem eljátszani, hogy ez most kulcsszerep. Kellő in­venció nélkül persze nem megy. Bele kell vinnem a magamét, azt azonban már nem tudom, milyen bonyo­lult utakon jutok el mindeh­hez. A Jutalomjáték keretjáté­ka egy játékboltban játszó­dik. (Gyerékév.) Minden esetben egy-egy játék terem­ti meg Körmendi János kö­vetkező jelenetéhez a kellő hangulatot. S e villanásokból áll elénk majd a színész sok ar­cú portréja! Szémann Béla nem mindenhol van ez így. Ugyanakkor több megyénk­ben megindult jó irányú tö­rekvés. Különböző vállala­toknál, ahol a más-más há­lózatba tartozó, szakszerve­zeti és a műszaki könyvtá­rak egyenként erőtlenek, gyengén működnek, össze­vonják. Nagyobb helyiséget kapnak, összeadják a könyv- beszerzési keretet és minden más anyagi dologban össze­fognak. így főfoglalkozású, szakképzett könyvtárost is alkalmazhatnak! Borsod, Csongrád, Vas és Veszprém megyékben élnek ezzel a le­hetőséggel. Hellyel-közzel más megyékben is. Ezt su­gallja a közművelődési szem­lélet is. Az anyagi és a szel­lemi erők összpontosítása minőségi munkát eredmé­nyez, növeli a hatékonyságot. — Hogyan alakul a könyv­tárak és a szocialista bri­gádok kapcsolata? Forma­ság-e még sok helyen a könyvtári tagság? — Pontos adatunk van er­ről. 1970-ben a könyvtári ta­goknak 30,1 százaléka volt brigádtag. 1978-ban már 52,7 százalék, ez az arány. Egyre inkább háttérbe szorul, hogy valaki csak a pontszerzés mi­att iratkozzon be a könyv­tárba. Nagyon sok szocialis­ta brigádtag él a többféle forrásból beszerezhető isme­retek, a műveltség gyarapí­tásának különféle lehetősé­geivel. Legyen a brigádok­nak több közös kulturális programjuk, de az egyén mű­velődését, önművelését is ér­tékelni kell. Hiszen egy jól működő szocialista brigádon belül ki kell cserélődniük a kulturális élményeknek, ta­pasztalatoknak. Ezért kell támogatni, elősegíteni az egyénre szabott kulturális vállalásokat. A könyvtár sa­játos szolgáltatásaival segíti a szocialista brigádokat a kulturális vállalásaik telje­sítésében. A brigádok pedig társadalmi munkával viszo­nozzák: a könyvtárak helyi­ségeinek kialakítását, felújí­tását, berendezéseinek kor­szerűsítését. — Hirdetnek-e újabb „Olvasó munkásért” pályá­zatot? — Az „Olvasó népért” mozgalom folyamatosan több akciósorozatból épül föl. Egyik kiemelt törekvése a munkások rendszeres olvasó­vá nevelése. Ez év november közepétől csaknem egy éven keresztül „Könyvpárbaj” címmel nyilvános vetélkedőt hallhatunk a Kossuth adón. A tizenhárom fordulóból ál­ló vetélkedősorozaton szocia­lista brigádok mérik össze tudásukat. A műsorvezető Rapcsányi László. A vetél­kedő célja a kortárs iroda­lom legjobbjainak, a szocia­lista országok életének, kul­túrájának jobb megismerése, népszerűsítése. Nem a lexi­kális tudás a fő, hanem az összefüggések keresése, meg­találása, a logikus gondolko­dásra késztetés. Tavaly lezá­rult egy olvasói pályázat. Az idén alapvetően azonos cé­lokkal útjára indult a má­sik. Mindez a folyamatossá­got teszi lehetővé, elősegíti, hogy elmondhassuk: olvasó nép vagyunk! Bubrik Gáspár SZÍNHÁZ, mozi 1979. november 23-án, pénte­ken este 19.30 órakor Csorváson: AZ ARANY EMBER * * * Békési Bástya: 4-kor: Az ezüst tó kincse, 6 és 8-kor: A leprás nő. Békéscsabai Építők Kultúr- otthona, 5-kor: Piknik a Sasok hegyén, 7-kor: A szórakozott. Békéscsabai Szabadság: de. 10- kor: A vasálarcos férfi, délután 5 órakor: Volt egyszer egy vad­nyugat I., II. rész, 8 órakor: A vasálarcos férfi. Békéscsabai Terv: fél 6-kor: Hatholdas ró­zsákért, fél 8-kor: Gyilkos a te­tőn. Gyulai Erkel: Sógorok, só­gornők. Gyulai Petőfi: 3-kor: Fekete fülű fehér Bim I., n. rész, 7 órakor: A nő illata. Orosházi Béke: Minden szerdán. Orosházi Partizán: fél 4-kor: Nem fáj a feje a harkálynak, fél 6 és fél 8-kor: A kétbalkezes és az örömlány. Szarvasi Tán­csics: 6-kor: A márványember I., II. rész. Egy kis statisztikázás A Televízióból jelentjük Jutalom játék

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom