Békés Megyei Népújság, 1979. november (34. évfolyam, 256-280. szám)

1979-11-23 / 274. szám

1979. november 23„ péntek Ülést tartott az Országos Környezet- és Természetvédelmi Tanács Jelentősen csökkenhet a főváros levegőjének szennye­ződése a trolibuszhálózat fejlesztésével, az autóbusz­park rekonstrukciójával és a forgalomirányítás racionali­zálásával — állapítja meg a Fővárosi Tanács és a KPM előterjesztése, amelyet csü­törtökön vitatott meg az Or­szágos Környezet és Termé­szetvédelmi Tanács. Az elő­terjesztés szerint a motorizá­ció fokozódása nyomán a nagyvárosokban egyre na­gyobb gondot okoz a kör­nyezet közlekedés okozta szennyeződése, ezért az Or­szágos Környezet és Termé­szetvédelmi Tanács az ülése alkalmával felkérte a KPM- et, hogy nyújtson további segítséget a tömegközlekedé­si járművek környezetvédel­mi normáinak betartásához, valamint a megfelelő diag­nosztikai műszerek számá­nak gyarapításához. A tanács egyéb témákat is napirendre tűzött. Az ülésen Straub F. Bruno aka­démikus elnökölt, s ott volt Aczél György, a Miniszterta­nács elnökhelyettese is. Társadalmi ünnepségek Békésszentandráson Bemutató foglalkozás a Munkácsy Múzeumban A békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeum közművelő­dési osztályával közösen tartotta tegnap, csütörtökön Juhász Andrásné, a 4—8-as békéscsabai általános iskola harmadik osztályos napközis csoportvezetője, kulturális tárgyú bemutató foglalkozá­sát. A gyerekek mellett az eseményen részt vettek a megye napközis nevelői is. A foglalkozás során a gyere­kek Tabiné Romvári Gizella, a múzeum munkatársa veze­tésével megismerkedtek Schéner Mihály festőművész kiállításával (képünkön.). A gyerekek a tárlatvezetést kö­vetően rajzokon készítették el a nekik leginkább tetsző Schéner-alkotásokat. A tár­latvezetés sikerét bizonyítja, hogy amellett, hogy megis­merkedtek a gyerekek a kép­zőművészet különböző ágai­val, jól megértették és hasz­nosították a látottakat. Lel-i kés hangon számoltak be ta- \ nárnőjüknek a kiállításon látottakról. S a látvány mély bevésését igazolta a gyerme­kek által készített rajzok színvonala is. A jól sikerült bemutató foglalkozás végül bábtánc bemutatásával, va­lamint a foglalkozás értéke­lésével zárult. A bemutató foglalkozás eredményessége is jelzi, hogy a múzeum közművelő­dési tevékenységének gaz­dag tárháza kiváló alkalmat nyújt a gyermekek esztétikai nevelésére. Fotó: Veress Erzsi Nyugdíjasok köszöntése Békésen A nyugdíjas oktatásügyi dolgozókkal való törődésnek több évre visszanyúló, szép hagyományai vannak már Békésen. Tegnap, november 22-én ennek a nemes ha­gyománynak folytatásaként rendezte meg az ipari szak­munkásképző intézet szak- szervezeti bizottsága a nyug­díjasnapot. A 2. számú ál­talános iskola új, korszerű ebédlőjében mintegy száz vendéget vártak az ünnepség rendezői. Az ünnepeiteket először Kátai Gyula, a szakmunkás- képző intézet szakszervezeti bizottságának titkára kö­szöntötte, majd Takács Ist­vánná, a Pedagógusok Szak- szervezete városi bizottságá­nak titkára mondott meleg hangú ünnepi beszédet. A nyugdíjasnap résztvevői nagy tapssal jutalmazták Harmati Zsuzsa és Bemer Éva harmadéves diákok versmondását, majd a diák­lányok átadták az intéz­mény KISZ-fiataljai által ké­szített hímzett könyvjelzőket és kovácsoltvas gyertyatartó­kat az ünnepeiteknek. A rövid ünnepség után a házigazdák vacsorával ven­dégelték meg az est résztve­vőit. A kedves ünnepség si­keréhez nagyban hozzájárult a konyha 16 dolgozójának áldozatos munkája is. E szép békési hagyomány jó lenne, ha egyre több telepü­lésen megvalósulna. Hiszen nyugdíjasaink megbecsülése nemcsak szép feladat, ha­nem kötelességünk is. A társadalmi ünnepségek szervezésével és rendezésé­vel a közművelődési és ok­tatási bizottság keretein be­fldy-dfjak Tegnap, Ady Endre szüle­tésének évfordulóján — im­már negyedszer — adták át a nagy költő emlékére Dénes Zsófia által alapított jutal­makat. Ady műveinek magas szín­vonalú tolmácsolásáért, il­letve a költő munkásságának tudományos feldolgozásáért Men sáros László színmű­vész, Bustya Endre kolozs­vári irodalomtörténész, Kiss Ferenc irodalomtörténész, Tverdoia György irodalom- történész kapott jutalmat. lül működő albizottság fog­lalkozik Békésszentandrá­son. A széles körű tevékeny­séget ebben a csoportban minden társadalmi ég gazda­sági szervezet segíti. Egyre többen veszik igénybe a tár­sadalmi ünnepségeken az al­kalomhoz illő szolgáltatáso­kat. Ilyen szolgáltatások az ünnepi beszéd, az úttörő­köszöntő ég a műsor. A névadó ünnepségeket ma még kevesen tartják ilyen ünnepélyes keretek között a községben, hiszen az elmúlt évben öten, ebben az évben hárman rendezték így meg. A házasságkötések legtöbb­jét azonban a helyi lehető­ségek szerint kívánják meg­tartani. A lehetőségek itt természetesen korlátozottab­bak, mint a városokban, ez azonban nem csökkenti ér­tékét, színvonalát. Divatos termékek Gyoméról A Gyomai Háziipari Szö­vetkezet termelésének na­gyobb hányadát évek óta a felső kötöttruházati cikkek gyártása adja. Divatos férfi- és női pulóvereket, kardigá­nokat, gyermek-, valamint csecsemőruházati cikkeket gyártanak. Tavaly mintegy 150 millió forint árbevétel­hez jutott a szövetkezet, 11 millió forint nyereséggel. Erre az évre 155 millió forintos árbevétel mellett, 12,5 millió forint nyereséget terveztek, s már az elmúlt év végén, a tervezés idősza­kában újabb, divatos model­lekkel jelentek meg a pia­con. . Most, az év végéhez köze­ledve látható: a szövetkezet értékesítési tervétől import alapanyag hiánya miatt 4—5 százalékkal elmarad. Az igé­nyelt ég szükséges 80 tonna importfonalnak az idén csak alig 40 százalékát kapták meg. így év közben gyors alapanyagváltás következett. s a nagy tételek helyett 2—3 ezres szériák hagyták el a szalagokat. A kis tételeknek elsősorban a hazai kereske­dők örültek, ugyanis a gyors és rugalmas termékváltás nyomán újabb divatos, most már hazai alapanyagból ké­szült termékek kerültek a boltokba A szövetkezet tervét már nem ilyen egyértelműen érintette az alapanyag fcérdé. se. Az exportoknak csak fe­szített ütemben tudtak meg­felelni. Az év derekán je­lentkező gondok ellenére az eredményes termékváltás és gazdálkodás nyomán a házi­ipari szövetkezet tervezett nyeresége várhatóan mint­egy 10 százalékkal lesz ma­gasabb a tervezettnél. Egyéb­ként a jövő évi gyártókapa­citás csaknem 70 százalékát már lekötötték a megrende­lők, az újabb modellekből nagy tételben . rendeltek mind a hazai, mind a kül­földi kereskedők. Bélyeg­tájékoztató A gyűjtők érdekeit és kí­vánságait is figyelembe vé­ve az ideinél valamivel ke-, vesebb, összesen 65 bélyeg kiadását tervezik 1980-ra — jelentették be a Posta Vezér- igazgatóság csütörtöki sajtó- tájékoztatóján. Beszámoltak arról, hogy a jövő évi bélye­gek megemlékeznek a leg­fontosabb politikai, kulturá­lis, tudományos, történelmi és sporteseményekről, év­fordulókról, és új témákkal gazdagítják a filatelisták motívumgyűjteményeit. Egye­bek között bélyeggel kö­szöntik hazánk • felszaba­dulásának 35., s hazánk ENSZ-be való felvételének 25. évfordulóját. Bélyegre kerül a tihanyi alapítólevél, s a világ első bélyege is. Bé­lyegsorozat és blokk jelenik meg a moszkvai olimpia al­kalmából — ezeket a bélye­geket is a Szovjetunióba ké­szítik. A hazánkban gyártott madáretetők, cinkealvóházak, odúk ked­veltek az NSZK-ban, Hollandiában és Ausztriában. A gyár­tók sorába az elmúlt években a kadarkúti Szabadság Tsz is belépett. Melléküzemága az idén nyolcezer cinkeodút és csak­nem hétezer madáretetőt készít (MTI-fotó, Bajkor József felvétele — KS) Szakmunkás­képzés Több évre visszavezethető hagyományai vannak a Bé­késcsabai Baromfifeldolgozó Vállalatnál a szakmunkás- képzésnek. Nappali tagoza­ton 1975-től ez év nyaráig csaknem 60-an végeztek, míg a felnőtt képzés kereté­ben 1972-től csaknem 100-an. A nappali tagozatos szak­munkásképzésért a gyár ve­zetői is igen tevékeny mun­kát fejtenek ki, hiszen a 7.. 8. osztályos tanulóknak gyárlátogatást szerveznek, valamint ellátogatnak az is­kolákba. Ezenkívül a pálya- választási tanácsadó is segít­séget nyújt kisdiákok irá­nyításában. A baromfihús-feldolgozó szakmunkás-képzés lehetővé tette, hogy több mint 100 szakmunkás dolgozik a gyár­ban. A felnőttoktatás kere­tein belül 2 évenként induló képzésekre ezután is minél több dolgozót kívánnak be­vonni. Takarékoskodni és művelődni I I égen dívó szokás, hogy ha felépül egy I ____I művelődési ház — p éldául — a megye egyik járási székhelyén, a vele ver­sengő másik nagyközség il­letékesei és illetéktelenjei nem nyugosznak addig, amíg náluk nem kezdenek még reprezentatívabb kulturális helyi központ építéséhez. Va­lahogy így volt ez ott is, ahol nemrégiben — miöt a nagy nyilvánosság előtt, és számos szűkebb fórumokon sok szó esett róla — valósá­gos csodapalota készqlt vol­na el, ha az építési-szerelési munkák hibái nem késleltet­ték volna az átadást. Most aztán, a gazdasági körülmények kedvezőtlen változásai miatt egyszeriben túltakarékossági láz tört ki. Többnyire azoknál, akik még néhány év, sőt hónap előtt is úgy vélték: náluk mindent bele kell adni az új létesítménybe, amit csak le­het. Félő, hogy nem egyedi eset, ami az egyik nagyköz­ségben történt. Ott aligha lesz ezen a télen kulturális élet, mert a művelődési ház fűtésére és világítására szánt összeget a minimális alá csökkentették. Igaz, hogy így nem fűtik fölöslegesen a többnyire üres nagytermet — de a klubszobákba aligha fog menni valaki csak azért, hogy többedmagával fagyos- kodjék. Inkább otthon ma­rad. Vagy a kocsmába megy, ahol — sajnos — mindig vari társaság, s természetesen fáz­ni sem kell. Lehet-e egyáltalán a köz- művelődésen, a kultúrán ta­karékoskodni? A közművelő­dési párthatározat és törvény egyértelműen kimondja, hogy nem. Semmiképpen sem sza­bad a takarékossági elveket úgy értelmezni és alkalmaz­ni, hogy ellentétbe kerülje­nek a művelődési célokkal. Ami viszont korántsem je­lenti azt, hogy ne kellene a takarékosság jegyében felül­vizsgálni a helyi költségveté­si tételeket, s csökkenteni, vagy akár törölni azt, ami túlzott és fölösleges. Akkor is, ha ezek a tervezett ki­adások a művelődésügy számláján, keretén vannak. Mindenekelőtt az új léte­sítményeknél kínálkozik a takarékosság ésszerű alkal­mazása. Sem a község lako­sai, sem az odavetődő ide­genek nem fognak csalódást érezni, ha a művelődés ügyé­nek csak akkora otthont épí­tenek, amekkorára a helység mai és várható jövendő mé­reteinek figyelembe vételével szükség van. S ha ez csupán egy korszerű építésű új ház lesz, amely nem is emelke­dik ki a lakóházak sorából — még jól betöltheti hivatá­sát. A lényeg mindenképpen az, hogy mit takar a még­oly szerény külső. S ha ott így is meg lehet — mint aho­gyan általában meg lehet — teremteni a művelődésnek megannyi lehetőségét, akkor sikerült eleget tenni mind a művelődés, mind a takaré­kosság követelményeinek. Lehet például színházi elő­adáshoz alkalmas nagyterem, ahol fogadhatják akár a fő­városi társulatokat is — de nem feltétlenül szükséges, hogy olyan világítási, szín­falmozgatási és egyéb beren­dezések legyenek, mint a vi­lágvárosi színházakban. S a klubtermek lényege sem az, hogy süppedő szőnyegek, drá­ga fotelek legyenek benne. Megteszi ugyanazt a szolgá­latot az olcsóbb berendezés is. Senki sem vonja kétségbe, hogy könyvtárakra és az új­onnan megjelenő könyvek beszerzésére szükség van. Pénzt kapnak erre a műve­lődési intézmények — de egyáltalán nem mindegy, ho­gyan, mire költik el. Szakí­tani kell azzal a szemlélet­tel, hogy „közeledik az év vége,' vegyünk, amit kapni lehet, csak a keret meg ne maradjon”. Ha a pillanatnyi könyvkínálatban nem talál a hozzáértő könyvtáros olyan műveket, amelyekkel nem­csak szaporíthatja, hanem gazdagíthatja is a könyvál­lományt — inkább csak ma­radjon meg a pénz. De ide tartozik az is, hogy a műve­lődési intézmények, könyvtá­rak gazdái se csökkentsék szinte automatikusan a jövő évi kereteket csupán azért, mert az ideiből megtakarí­tást értek el. Ésszerűen, meggondoltan lehet és kell is takarékos­kodni a most leginkább „hi­ánycikknek” számító ener­giával. Semmi esetre se úgy, mint az egyik nagyváros eu­rópai hírű oktatási intézmé­nyénél, ahol hét végére leál­lítják a fűtést, noha jól tud­ják, hogy a diákok oda jár­nak tanulni, s hogy többször annyi fűtőanyag kell, amíg a szombat—vasárnap kihűlt, „békebeli” vastagságú falak legalább szerdára ismét fel­melegszenek. Az energiata­karékosság manapság való­ban elsőrendűen fontos. Ám éppen ezért megéri, hogy az illetékesek gondolkozzanak, tanácskozzanak és olyan in­tézkedéseket hozzanak, ame­lyek nem a látszatot, hanem a valódi, kilowattórákban és gázköbméterekben mérhető takarékosságot szolgálják. De nem minden mérhető így. Éppen a kultúra, a mű­velődés egyike azoknak a te­rületeknek — ilyen az ok­tatás, az egészségügy is —, amelyeken a számokban ki­fejezhető és csak eredménye­ikben megtérülő kiadások egyaránt előfordulnak. Ki tudná kiszámítani, hogy egy sor embert érdeklő ismeret- terjesztő előadás hatásában mennyit eredményez? Ho­gyan lehetne pénzre vagy bármire átszámítani, hogy egy zenei élmény vagy egy magas színvonalú színházi előadás hány embert gazda­gított szellemiekben? Ilye­nekkel takarékoskodni — valójában pazarlás. Mint ahogyan a fölöslegesen, csu­pán a tervek „kipipálása” kedvéért megtartott rendez­vények is a pazarlás oldalá­ra írhatók, bármennyi a „megtakarítás” például azért, mert érdeklődés hiányában a kevesebb fűt :anyagot, világí­tást igénylő kisteremben kap helyet. Takarékoskodni kell pél­dául a papírral. De ha emi­att nem jelenik meg egy ér­tékes könyv, az semmi eset­re sem nyereség — viszont kérdéses, hogy — ugyancsak a példa kedvéért — miért nem kell takarékoskodni a könyvesboltokban a csoma­golópapírral, amikor a leg­több vásárló külön kéri, hogy ne csomagolják be a könyvet, mert a papír ott­hon csak fölösleges teher, különösen a korszerű fűtésű lakásokban. Hosszan lehetne még sorol­ni a példákat a kulturális életnek szinte minden terü­letéről. Sémákat szabni, sza­bályokat felállítani aligha le­het, hiszen mindenütt má­sok a körülmények, a tenni­valók. Ezért sem szabad mechanikusan értelmezni a takarékosságot! Tudomásul kell vennünk, hogy ez meg­határozza a következő évek — sőt lehet, hogy évtizedek — gazdálkodását. Be kell te­hát rendezkedni rá, s éppen ez követeli meg a jó előre gondolkodást, az ésszerűsé­get. „Kultúrpaloták” helyett a célnak megfelelő művelő­dési házakra, luxus helyett kellemes környezetre, heted­hétországra szóló haknimű­sorok helyett a művelődést és a szórakozást valóban szolgáló rendezvényekre van szükség. égi népi igazság az, hogy „nem vagyunk olyan gazdagok, hogy olcsót vehessünk”. Valaho­gyan így kell a helyi műve­lődési lehetőségekkel bánni: az olcsó, pillanatnyi látvá­nyosságok helyett a mara­dandóra törekedni. Takaré­koskodni és művelődni egy­szerre — csakis így lehet. Várkonyi Endre

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom