Békés Megyei Népújság, 1979. november (34. évfolyam, 256-280. szám)
1979-11-21 / 272. szám
1919. november 21., szerda o VMM A Debreceni Minőségi Szabó Ipari Szövetkezetben kis szériában alkalmi ruhákat varrnak exportra. Nagy pontosságot igényel ez a munka, mert egy-egy modellből csupán 4—500 darabos széria készül. Egy év alatt százötven fazonból hatvan-hetvenezer alkalmi ruhát varrnak (MTI-fotó: Oláh Tibor felvétele — KS) Gél: a hatékony foglalkoztatás az Orosházi Üveggyárban Az Orosházi Üveggyár még 1975-ben napirendre tűzte ,az üzemi létszámok felülvizsgálatát, a dolgozók leterheltségének elemzését. Mindezt a belső érdekeltségi rendszer tette szükségessé, amely a létszám takarékos felhasználására és hatékony foglalkoztatására ösztönzött. Fokozták a tém,a fontosságát a munkaerő-utánpótlással kapcsolatos problémák is. • Ahhoz, hogy ezt a fontos feladatot megfelelően teljesíthessék, alapos előkészítő munkát folytattak az üveg- gyáriak. Külön bizottságot hoztak létre a munkákra és pontos ütemtervet dolgoztak ki. Emellett a vizsgálatban részvevő csoportok rendszeresen kaptak tájékoztatást, eligazítást, a felmérések gaz- dasági-poíitikai jelentőségéről, a munka közben .tanúsítandó magatartásról, az űrlapok kitöltéséről és más fontos teendőkről. Már . az első felmérések alapján fontos konkrét javaslatokat tettek a vizsgált munkakörök létszámának átalakítására, és szervezési javaslatok is születtek. A munkát 1976. negyedik negyedévében is folytatták, s ismét komplex vizsgálatot végeztek. Használták a munkanap-fényképezést, a különféle norma- és leterheltségi vizsgálatokat. Az volt a célkitűzés, hogy megtalálják, mely munkahelyekre lehet kiterjeszteni a teljesítménybérezést. A vizsgálatok során sok érdekes tapasztalatra tettek szert. Kiderült, hogy a korszerű síküveggyári keverő nincs kellően leterhelve, ezért létszámcsökkentéssel két műszákban is biztosítani tudják a keverékgyártást. Feltárta a vizsgálat azt is, hogy a folyamatos műszakrendben foglalkoztatott ügyeletesek leterheltsége, kihasználási szintje igen alacsony volt. Az ügye- letesi rendszert hosszú időn keresztül szükségessé tette az üzembiztonság, de a tervszerű karbantartások és a javuló műszaki állapot következtében minimálisra csökkent a váratlan meghibásodás, ezért alig-alig volt szükség az ügyeletesekre. Az így felszabaduló létszámot belső átcsoportosítással tudták hasznosítani. Ezeknek a vizsgálatoknak akkor van igazán értelmük, ha azokat időnként megismétlik, hogy az időközben bekövetkező változásokat megfelelően értékelhessék. Ezért került sor tavaly februárban ismét a leterheltség vizsgálatára az' üveggyárban. A felmérés eredményeit ösz- szehasonlították az 1975—76ban tapasztaltakkal. Kiderült, hogy a húzóüzemben a leterheltség azonos volt a régebbivel, és a körülmények nem változtak lényegesen. Ezért úgy ítélte meg a gyár vezetősége, hogy a jelenlegi létszám szükséges a húzóüzem működtetéséhez. A munka veszélyessége és az érvényben levő előírások sem tesznek lehetővé további létszámcsökkentést. Korszerű módszerrel vizsgálták a targoncások leterheltségét. A szállítási útvonalak több pontján fényképezőgépeket helyeztek el, melyek meghatározott időnként csináltak egy-egy felvételt. A filmszalagokról készült képek értékelésekor jól láthatták, hogy merre mozognak a járművek, hol kényszerülnek kerülőre, felesleges várakozásra. A filmekből egy úgynevezett multimoment technikával1 vetítethető kópia is készülhet és ezzel még szemléletesebben mutatható ki az esetleges hiba. Ezt. a fényképe- zéses eljárást felhasználják majd a szállítási útvonalak átalakításánál és figyelembe veszik a kemencék felújításakor is. Az eddigi felmérések és vizsgálatok tapasztalatait elemezve jelentős eredményeket könyvelhet el az üveggyár. Az 1975-ös vizsgálatok nyomán létszám-átcsoportosítást hajtottak végre, ez mintegy 60 dolgozót érintett. Az 1976-os vizsgálatok már 273 dolgozó munkáját változtatták meg. Több munkakört megszüntettek a húzóüzemben és a krónikus munkaerőhiány csökkentésére az öblös meóhoz helyeztek át embereket. A síküveggyár keverőüzeme keveréket ad a hengerelt síkhuta részére, ezáltal csökken a hengerelt huta keverő- jének leterheltsége és javult a síkkeverő kihasználtsága. Eredményes volt az ügye- letesi rendszer átalakítása is. Csökkent a lakásukon ügyeletet tartók száma, és a nem kellően leterhelt gyárban levő ügyeletesek kiegészítő munkafeladatokat kaptak. A vizsgálatsorozat az eddig elért eredmények össze- t gezésével természetesen nem ért véget az Orosházi Üveg- | gyárban, hanem a jövőben újult erővel folytatódik. A j gyár vonzáskörzetében gyakorlatilag kimerültek a mun- í kaerőtartalékok, növekedést 1 csak a belső tartalékok fel- I tárásával érhetnek el. Ezért I folytatják a hatékonyság- í feltáró vizsgálatokat, hogy i minden dolgozó képességének és tudásának megfelelő munkát teljesíthessen. Kisiparosok Békéscsabán Hétfőn este Békéscsabán ülést tartott a Kisiparosok Országos Szervezetének körzeti csoportja. A megye- székhelyen és a hozzá tartozó három kisközségben —■ Gerlán, Kétsopronyban és Telekgerendáson — összesen 348 főfoglalkozású kisiparos tevékenykedik, munka mellett 136-an teljesítenek szolgáltatást a lakosságnak, míg a nyugdíjasok közül 99-en rendelkeznek engedéllyel. Az elmúlt fél esztendőben, ha nem is látványosan, de emelkedett a lakossági szolgáltatásban a részvevő kisiparosok száma. Az utóbbi esztendőben a KIOSZ szolgáltatás-fejlesztési bizottságai nagy gondot fordítottak és fordítanak jelenleg is a lakossági ellátás színvonalának javítására. Éppen ezért a jövőben a létszám növelésével együtt célul tűzték a kisiparosok anyag-, alkatrész-, és gépellátásának javítását, az együttműködések szélesítését. Kapacitásfejlesztésre az igénylőknek az OTP hitelt nyújt, az elmúlt hat hónapban 16 békéscsabai kisiparosnak 454 ezer forintot javasolt a KIOSZ. A szervezett, pihenésben is segíti tagjait az érdekvédelmi szervezet. A pihenésüket három KlOSZ-üdülőben — Mátraszentistvánon, Hévízen és Balatonfüreden biztosítja a KIOSZ. E három helyen az elmúlt hónapokban 36 békéscsabai kisiparos pihent. A rászorulók segélyezéséről is gondoskodnak, szociális segélyre az utóbbi évben 30 ezer forintot, egyszeri gyorssegélyre 7300 forintot nyújtott az érdekképviseleti szerv. A titkári beszámolóval kapcsolatban többen mondták el véleményüket. A hozzászólók hangsúlyozták, hogy a jövőben is a magas szintű, minőségi szolgáltatást tekintik elsődleges feladatuknak. Végezetül a 25 éves KlOSZ-tagságért ezüstgyűrűt nyújtottak át Várhegyi And- rásné szikvízkészítőnek, Sztankó György fuvarosnak, Martos Andor szikvízkészítőnek, Lipták Mihályné női szabónak, Maróti Pál bőrdíszművesnek, Griecs Mátyás lakatosnak és Szabó Zoltán címfestőnek. Szabályozók —1980 il Az első részből kiderült: a szabályozás kifejezetten arra törekszik, hogy pontosabban mérjen és különböztessen meg hatékonyan dolgozó és nem hatékonyan működő vállalat között: a hatékony vállalatok nagyobb teret, támogatást élveznek. A megkülönböztetés, a differenciálás egyik kifejezője az új termelői árrendszer. Érdemes azt is megvizsgálni, hogy pontosan mire és mire nem ösztönöz a világpiaci követelményeket, tendenciákat közvetítő ár? Valamely termék ára az új feltételek alapján attól függ, hogy mennyit adnak-adná- nak érte a külföldön, s ez természetesen visszahat a vállalat anyagi helyzetére. Ettől a megítéléstől függ bevétele, nyeresége, jövedelme. Minél hatékonyabb egy vállalat (ilyen megítélésben) — annál nagyobb lesz a nyeresége — s annál többet fordíthat fejlesztésre és a munkásainak, vezetőinek honorálására. Esély a fölzárkózásra Ezzel szemben a kedvezőtlenebb hatékonyságú, illetve a nem hatékony vállalatok esetében az árak — magától értetődően — nem tartalmazhatnak semmiféle „külön juttatást”. Mi történik velük? Nos, a szabályozó rendszer alkalmazása kellő lehetőséget teremt arra, hogy a gyengébbek, a nem hatékonyak, vagy a nem eléggé hatékonyak — meghatározott, szabályozott keretek között — fölzárkózhassanak. Az érintett vállalatok meghatározott időt kapnak arra, hogy átformálják a termékszerkezetüket, végrehajtsák azt az átszervezést, amely a nyereség emeléséhez vezet. Ha azonban a rendelkezésre álló — velük egyedi megállapodásban rögzített — határidőn belül sem boldogulnak, más módszerhez, esetleg tevékenységük visszafejlesztéséhez, gyökeres átalakításához szükséges nyúlni. Nagyon fontos körülmény, hogy e folyamatban végig határozottan érvényesülő „zsinórmértéket” nyújtanak számukra a világpiaci realitásokhoz igazodó termelői árak, az arányosságot tisztelő árrendszer. A vállalat és annak kollektívája — az árakon keresztül — nyilvánvaló útmutatást kap: mit, miért és hogyan kell tennie. Aligha kétséges — ilyen körülmények között igen fontossá, jelentőségteljessé válik a vállalat kapcsolata a külgazdasággal. A szabályozórendszer ennek érdekében ösztönzi a termelők és külkereskedelmi vállalatok jobb együttműködését, például újszerű társulási formában való együttműködésüket, hiszen mindkettőjük érdeke a jobb árak elérése a külföldi piacokon. Különös fontosságot kap — az ár szerepének fokozásával együtt — az ármunka, az árismeret. A vállalati önállóság e körben fokozódik — ám a felelősség is. Az új szabályozó rendszer ezzel kapcsolatban közvetve és közvetlenül számos új követelményt és lehetőséget megfogalmaz: Ezzel összefüggésben utalunk arra is: megváltozik 1980. január elsejével a tisztességtelen haszon fogalma és minősítése. Főszerepben a nyereség A fő szabály szerint tisztességtelen a haszon akkor, ha azt a vállalat az árképzésre vonatkozó jogszabályok megsértésével érvényesített árral éri el, különösen ha az ár aránytalanul magas. Az első pillanatban ebben nem látunk újdonságot — ám az önmagáért beszél: nincs benne az a kritérium, ami az eddigi szabályban benn volt — az indokolatlan méretű nyereség. Ugyanis az új szabály egyik lényeges eleme: önmagában a nyereség nagysága nem perdöntő, ha az ár arányos. Az új szabály megfogalmazta a magas, illetve a nem aránytalanul magas ár fogalmát. Eszerint az ár akkor aránytalanul magas, ha a hasonló, illetve helyettesítő termékek árával — azok használati tulajdonságait és értékeit figyelembe véve — nincs összhangban, illetve a hazai árviszonyokba, vagy a külkereskedelmi árarányokba nem illik bele. Az elmondottakból kiderült: a gazdálkodás nyereségérdekeltségű marad. Ez egyben azt is lehetővé teszi, hogy a vállalati tevékenység elbírálásában a nyereségnek főszerepet teremtsünk. Másként fogalmazva: a vállalati nyereséghez szorosabban kötődik a vállalati és az egyéni érdekeltség. így nincs arra szükség, hogy a szabályozás a gazdálkodás eredményeit a jövedelmek elvonásával befolyásolja. A módosuló jövedelemszabályozás feladata, hogy a népgazdasági tervvel összhangban jobban központosítsa a jövedelmeket, egyszersmind tegye lehetővé az önálló gazdálkodáshoz szükséges vállalati források képződését. A vállalatok továbbra is önállóan dönthetnek — az adózás után — alapjaik felosztásáról, felhasználásáról. Egységes követelmény A legszembetűnőbb változás: megszűnik az eszközlekötési járulék, mérséklődik a bérjárulék. Ugyanekkor növekszik a forgalmi adók és a különbözeti termelői forgalmi adók szerepe — súlya. Mindez — s az árakkal együtt — határozza meg egy vállalatnál, hogy milyen mértékű lesz a nyereség. A nyereségből a következő terheket kell leszámítani, illetve az 1980. január 1. után a következő elvonások érvényesülnek (várhatóan): városi, községi hozzájárulás: 10—15 százalék, általános nyereségadó: 40—45 százalék. Az adók ilyen megállapítását az kényszeríti ki, hogy az állami 'bevételeket — éppen az egyensúly javítása érdekében — növelni kellett. A jövedelemelosztás új szabályának azonban van ezzel egyenrangúan fontos, másik feladata is: a vállalati jövedelmeket a hatékonyság szerint elosztani. S itt kap szerepet a nor- mativitás, amely leegyszerűsítve stabil, mindenkire egyaránt normaként érvényesülő szabályozást jelent. Ez másként kifejezve azt jelenti, hogy a szabályozás a gazdálkodók számára egységes követelményeket támaszt. E fontos célt szolgálja az is, hogy a vállalatok mérlegükben el kell hogy különít-' sék január 1. után a mérleg szerinti és az érdekeltség alapjául szolgáló eredményt. (Ez utóbbi a támogatásokat és az elvonásokat is tartalmazza.) A szabályozás célja világos: a gazdaságirányítás olyan vállalati mérlegekre kíváncsi, amelyekből kiderül, hogy a vállalati jövedelmezőségnek mi a forrása. Nem cél a kiegyenlítés Ismételten szükséges hangsúlyozni — az adózásnak e rendszere tudatosan hat a differenciálódás irányába. Ezt még az is szolgálja, hogy a jövedelmezően gazdálkodók azonos nyereségtömeg és részesedési alap mellett nagyobb fejlesztési alapot képezhetnek, mint a kevésbé jövedelmező vállalatok. Eddig az a gyakorlat érvényesült, hogy a különböző hatékonyságú vállalatok feltételeit a szabályozó rendszer tulajdonképpen az adókkal — támogatásokkal, elvonásokkal mintegy közös nevezőre hozta. Bebizonyosodott, hogy ez nem járható út tovább, mert ellene hat a hatékonyság javításának. A külső nivellálás helyett most normatív, egységes követelményekkel találkoznak a vállalatok; s e követelményeket azok fogják jól, jobban teljesíteni, ahol egyébként is gazdaságos az értékképző folyamat. Ám ehhez önmagukban a szabályozók csak a feltételeket — láthatóan az eddigieknél sokkal jobb feltételeket — teremtik meg. Szükséges a közmegítélés, a szemlélet átállítása is a megszokott nivellálás irányából az egységes követelményrendszer tiszteletére. Azaz: elkerülhetetlen annak elfogadása, hogy erőforrásainkat, tehetségünket, minden rendelkezésre álló eszközünket a társadalmi érdek szerint kell fölhasználni. E tekintetben pedig az a célszerű, ha nem a gyenge eredményt elérők veszteségeinek pótlására használjuk, emésztjük fel a hatékonyan dolgozók hasznát. Hanem e hasznot ott fektetjük be, ahol az a leginkább kamatozhat — a jövedelemelosztás új szabályai is ezt szolgálják. (Folytatjuk) Matkó István Szennyvízhasznosítási tanácskozást rendezett Kecskeméten az Országos Vízügyi Hivatal. A kommunáiig szennyvizek felhasználásának modelljeként tanulmányozták a kecskeméti Magyar—Szovjet Barátság Termelőszövetkezet szennyvizes öntözőtelepét, ámely naponta 12 ezer köbméter városi szennyvizet fogad és hasznosít szűrőmezők segítségével. Képünkön: nagy. teljesítményű kompresszorállomás, amely az öntözési területekre juttatja a szennyezet (MTI-fotó: Karáth Imre felvétele — KS)
