Békés Megyei Népújság, 1979. november (34. évfolyam, 256-280. szám)
1979-11-18 / 270. szám
1979. november 18., vasárnap ! NÉPÚJSÁG Filatéliai hírek Az ember legrégebbi személyi tárgyai közé tartoznak az evőeszközök, melyeket ősidők óta ismer és basznál. Ezek lényegükben ma is hasonlóak, rendeltetésük, használatuk módja sokban egyezik az ősi eszközökével. A kőkorszakban kemény kőzetekből pattintotta vágó- szerszámait az ősember, tűzkő, obszidián voltak a legfőbb nyersanyagai, illetve csontokat, fát használt fel ezek készítéséhez. A vágóeszközeit védekezésre, élelme megszerzésére, az elejtett állat húsának feldarabolására, bőre lenyúzására használta, "de késsel munkálta meg azokat a tárgyakat, szerszámokat is, melyekre mindennapi életében szüksége volt. Régészeti leletek fába, csontba foglalt késpengéket hoztak felszínre, a késpenge pedig félhold alakú volt. A fémek felfedezése után ezek sorra szerephez jutotta^ az evőeszköz készítésénél: vasból, később bronzból készültek a pengék, melyek hosz- szabbakká váltak. Az i. e. 7. században már edzett vaspengét, is használtak. Kagyló volt a kanál Az ókorban ,a görögök és rómaiak félig fekvő helyzetben étkeztek, a kést a szilárdabb ételek, húsok .feldarabolására használták. Ez a munka a scissor vagy comp- tor feladata volt. (Ez természetesen csak a vagyonosoknál, a vezető rétegnél volt így, a köznép önmagát szolgálta ki, ha volt mivel...) A levágott húsdarabokat kézbe vették, a folyadékokat pedig csészékből itták. A kanál valószínűleg a késsel egy időben, vagy nem sokkal később vált ismertté. Eleinte kagylóhéjat használtak, később a könnyebb kezelhetőség érdekében a kagylóhéjat fanyélhez erősítették. Sok helyen hoztak az ásatások felszínre ilyen kanálmaradványokat. Ezek kör alakúak voltak, csak később vettek fel hosszúkás formát. Időszámításunk előtt 5000 évvel Egyiptomban a kanalat fából vagy kőből készítették, az asszírok vörösrézből. Svájcban újabb kőkorszak- beli, jól konzervált fakanalakat találtak. Hazánkban az őskorból származó, agyagból való, rövid nyelű kanalakat leltek a régészek. A kanalak és más evőeszközök díszítése kezdettől fogva divatos volt. Az egyiptomiak a faanyagba emberi ég állati alakokat véstek. A görögöknél már aranyból is készítettek kanalat. A luxuskanalak, -kések a francia, és flamand udvarokban terjedtek el. Ötvösök, zománcozók, elefántcsont- faragók valóságos remekműveket készítettek. A 17. századtól terjedtek el Európában az enyhén hajlított nyelű, lapát alakú kanalak. Villa helyett kézzel A villát az ókortól kezdve ismeri az ember. Akkor ugyan még nem a most ismert célokra használták, de villa volt ez is. A Biblia említést tesz pl. az áldozatok bemutatásáról, amikor is a húsokat kétágú villával emelték fel. A rómaiak, előbb pedig a görögök idejében használták a hegyes, tőr I alakú fémpálcát, amelyekkel j kiszedték a húst a közös tálból. A kétágú villát csak később, a 12—13. században ismerték meg, a háromágú villa használatára a 15—16. századtól került sor. A villa elterjedéséig az étkezők ujja- ikkal szedték ki a húst a középre tett, vagy körülhordott tálakból. Egy 1545-ben kiadott utasítás ennek szabályait rögzíti: Jean Sulpiceazt írja, hogy a húst három ujjal kell kiszedni, és nem szabad az ujjakat sokáig a tálban tartani... Mátyás király is ujjaival szedte ki a húst a tálból, de olyan ügyesen, hogy a sáfrányos lé nem csörgött le ruhájára, amit vendégei csodáltak — írja Galeotto Marzio. Pedig a király ismerhette a villát, hiszen felesége, Beatrix, 1486- ban a ferrarai hercegnőtől aranyozott evőeszközöket, így villát is kért az udvar számára. A villa Olaszországban vált először ismertté, innen terjedt el Franciaországba, és Európa más részeibe is. XIV. Lajos csak idős korában használt villát. Egy angol utazó, Coryat, az 1700-as években azt írta, hogy Olaszországban látott először villát, és amikor egyet magával vitt Angliába, ott kinevették érte, hogy e szokatlan szerszámmal étkezik. Az evőeszközök díszítése, formája, anyaga állandóan változott. Uralkodók és gazdag emberek kérkedtek nagy értékű készleteikkel. Szokássá vált, hogy a vendégek magukkal hozták étkészleteiket, melyeket bőr- vagy fémtokba zártak. 1072-ben Petrus Damianus azt írta, hogy a bizánci császámő nagy feltűnést keltett Velencében, amikor a magával hozott villával étkezett. Drágakő a késen Magyarországon is számos emléke van az étkészletek történetének. Az Iparművészeti Múzeumnak 2000 darabos gyűjteménye van, és ezek 1400-tól napjainkig bemutatják az evőeszközök minden fajtáját, a legegyszerűbbektől a drágakövekkel kirakott különlegességekig. írásban is sok emlékünk A fényképezést a múlt század harmincas éveiben a franciák találták fel, s onnan hamarosan Európa-szerte elterjedt. Pesten 1860 körül 300 fényképész működött, számuk a nyolcvanas években jelentősen megnőtt. 1890 májusában már elég erősnek érezték magukat, hogy a pesti Műcsarnokban önálló kiállításon mutassák be „mű- vészetük”-et, s így toborozzanak új híveket a fotózásnak. A kiállítást a korabeli újságok, folyóiratok részletesen ismertették, s magas színvonalúnak ítélték. Anyagából elsőnek két ereklyeszámba menő daguerrotyp említendő. Ezeket New Yorkban készítették Kossuth 1851-es amerikai körútja alkalmából. Az egyik őt ábrázolja, a mámaradt meg, melyek azt mutatják, hogy az evőeszközöket hazánkban sok száz éve ismerik és használják. Néhány példa: 1495-ben Pazdicsi Vil- mosné 12 ezüstkanálból kely- het készíttetett. 1515-ben Frangepán Isotha 24 kanalat kapott ajánékba. 1529-ben Maghy Pál hagyatékában több villa is szerepel. Mátyás király udvarában kristálynyelű kést használtak. Báthori Kristóf és I. Rákóczi György erdélyi fejedelmek udvarában is voltak értékes evőeszközök, mint pl. Rákóczinál gyémántokkal kirakott kés és villa. Híresek voltak a magyar- országi habán fajanszmesterek, akik 25-féle kést is készítettek, gyöngyház nyéllel, berakásokkal, díszes kivitelben. A szegedi, kecskeméti és más városokban élő késes kisiparosok munkáit mindenhol ismerték. Nagyon sokféle kés készült hazánkban: kisebb és nagyobb méretű kések étkezéshez, kenyérvágáshoz, bolti célokra, zsebkések, villa-kés kombinációk, vadászkések stb. stb. Tömeggyártás és ötvösmunka 1842-ben egy Damm nevű ékszerész szabadalmaztatta az evőeszközök tömeggyártási technológiáját és tömeg- termelését, módszere az egész világon elterjedt. Tömeg- gyártás, sima felületekkel, gyakorlati célokra. Ez a folyamat nagyrészt megszüntette a kisipari gyártást, és a modern, tömegeket kielégítő formák kerültek előtérbe, így például kisebb méretűek lettek az evőeszközök, ,a kanalak szára rövidebb, a kések vágásra való felületét fűrészéllel látják el. Az evőeszközök anyaga is sokféle: alumínium, alpakka, ezüstözött, műanyag, porcelán, ónozott vas stb. A tömegcikkek mellett azonban újra fellendült az ötvösmunka, mely díszkanalak, egyedi munkák (kések, villák) készítésével is foglalkozik. A tömegcikkek mellett ugyanis újra jelentkezik a művészi igény, bár a tömegtermelésben is mind nagyobb szerepet kap a formaművészet, mely praktikus, de szép formák kialakításával kedveskedik a használóknak. R. J. sik kísérőjét, Pulszky Ferencet. Másolatukat közölte a Vasárnapi Üjság. Innen tudjuk, hogy mindkettő nélkülözte a korai fotósoknál szokásos mesterkélt beállítást, az arcvonások érdekesek, jellemzők. Rosty Pál földrajztudós, aki a szabadságharc leverése után Amerikába emigrált, 1857—58-ban az Orinoco vidékén és Mexikóban készített kitűnő néprajzi felvételeit állította ki. (Ezeket ma a Széchényi Könyvtár őrzi.) Téry Ödön orvos, a magyar turistamozgalom egyik úttörője a miniszterelnökségi palota tetejéről és a Bazilika kupolájáról fényképezte az Újépületet, az Andrássy utat, a Lánchidat és a főváros többi részletét. A legnagyobb méretű kép 85 X 112 cm nagyságban a- A Békéscsabai Városi Kör vezetősége értesíti a tagságot és a megye összes bélyeggyűjtő köreit, hogy november hó 25-én, vasárnap délelőtt 10 órai kezdettel a MABÉOSZ rendezésében gyorscserét (árverést) tart a kör helyiségében, az SZTK- étteremben, melyre minden érdeklődőt szeretettel vár a kör vezetősége. Megjelent a Filatéliai Vállalat kiadásában a magyar bélyegek 1980. évi új árjegyzéke, mely minden szaküzletben kapható és az új ára 62. forint. A kiadvány 130 év valamennyi magyar bélyegét ismerteti. Az új árjegyzék alig számol be több különlegességről, távnyomótokról, mint az előző, és ezért nem szerepel benne pl. a megszállási bélyeg sem, mivel leírásuk több száz oldalt venne igénybe, s nincs szükség évenkénti ismétlésekre. Az 1974. évi Interna- bától kezdve — az említett kiadásokat bélyegenként és ívekben is értékeli az új árjegyzék. Szerepel benne az 1978. december 15-i megsemmisítésből jelentkező pél- dányszám-változás is. A szakkönyv feladata az árak meghatározása, amit egyesek fontosabbnak tartanak, mint a filatéliai adatok közlését. Igen sok ár vitatható és igen sok árváltozást tartalmaz. Az árjegyzékből kitűnik, hogy az 1900 előtti bélyegeinket inkább használtan gyűjtik. Emelkedtek az árak a két világháború közti emléksoroknál, a vágott bélyegeknél és a blokkoknál. Közlünk néhány árat (zárójelben az előző évi értékelés): 1914. 1. Hadi 2500 (2000), 1931. évi Zeppelin 1750 (1250), 1949. évi Lánchíd blokk 111. 4000 (3300), 1961. évi Panorama blokk 4000 (3500) stb. Ezek árjegyzéki árak, melyek nem minden esetben mutatják a valódi értéket, mivel ezt a kereslet és a kínálat szabja meg. Közöljük, hogy előzetes értesítés szerint decemberben jelenik meg egy mesesorozat és egy blokk, melyeken népszerű mesékből láthatunk részleteket. A pontos ismertetésre még visszatérünk. Készül már a téli olimpiai sorozat is, de ezt csak a jövő évben adja ki a posta, egy időben a versenyekkel. Megalakult a kötegbélyeggyűj- tők (bündli) szakosztálya a MABÉOSZ keretében. Vidékről levélben is lehet jelentkezni és felvételt kérni. A jövő évi országos ifjúsági kiállításnak Dunaújváros lesz a házigazdája. A kiállítás április 3. és 10. között lesz megtartva. Közöljük az érdekeltekkel, hogy készül a Monográfia VII. kötete, de előjegyzéseket még elfogad a MABÉOSZ. Alkalmi bélyegzés: Eszperantó találkozó Fót, nov. 18., 35 éve szabad Tokaj, nov. 22., 35 éve szabad Pécs, nov. 29., 35 éve szabad Eger és Szekszárd, nov. 30. Vas Tibor kiállítás egyik rendezőjét, Kneusel-Herdenliczke Arnold nyugalmazott testőrtisztet ábrázolta a fehér lovon. A tájképek közül a legnagyobb érdeklődést Déchy Mór alpinista utazó képei keltették, amelyek a Kaukázus és az Erdélyi-Kárpátok legszebb vidékein készültek. Déchy 1884 és 1902 közt hét utazást tett a Kaukázusban, ő rajzolta meg elsőnek a hegység megbízható, részletes térképét. A kiállításon számos technikai újdonságot is bemutattak. Ilyen volt az üveglemez helyett akkor először gyártott kis súlyú, könnyen kezelhető celluloid lemez. Az érdekes felvételeket a Műcsarnokban sokan tekintették meg, és sokan kaptak kedvet ezáltal a fotózásra. V. M. Hz első magyar fényképkiállítás Tudomány — technika Hz élet titkainak feltárása Élesztőseitek biokémiai vizsgálata (MTI Külföldi Képszolgálat — KS) A biológiai tudomány rohamos fejlődése ellenére annak alapvető problémái inkább csak kibontakozni kezdenek, nem pedig megoldódni. Elsősorban azok a szakágak fejlődtek gyorsan, amelyek az élő anyag legáltalánosabb tulajdonságaihoz közel állnak: a molekuláris biológia és a biokémia. A molekuláris biológia leglényegesebb újdonsága a sejt, és ezen belül a sejtmag egyes tulajdonságainak részletes feltárása, a dezoxiribonukle- insav (DNS) és a ribonukleinsav (RNS) óriásmolekulák kémiai szerkezetének a megismerése. A megismerést különösen bonyolulttá teszi, hogy a molekulájában csavarodások lépnek fel, amelyek alapvetően megváltoztatják kémiai és fizikai tulajdonságaikat. E szakágaknak a felfedezései mind újkeletűek, ezért a molekuláris biológia és biokémia csak mostanában kezd fontos információkat szolgáltatni a társtudományoknak, például a genetikának, a fiziológiának, illetve az orvostudománynak, a mezőgazdaságnak és a technikának. Kiderült például, hogy a növekedés és a fejlődés — amelyek a legösz- szetettebb élettani folyamatok közé tartoznak — most megérthetők a molekuláris biológia segítségével. Áz utóbbi időben az érdeklődés középpontjában a génsebészet, a genetikai manipuláció kérdésé áll, amelynek a perspektívái szinte be- láthatatlanok. Sok olyan emberi betegség van például, aminek alapját öröklődő génhibák képezik. Szó lehet arról, hogy hiányzik a sejtekből egy szükséges gén, és ennek következtében nem termelődik valamilyen fehérje, illetve enzim, vagy e meglevő gén hibás. Elvileg lehetséges, hogy egy hiányzó gént baktériumban fel- szaporítva bejuttassanak az emberi sejtbe, vagy a hibás gént egészségesre cseréljék. Mindezek gyakorlati hasznosítása természetesen még messze van, de a jövő szempontjából perspektivikus. A kísérletek ma még főleg egyszerű élőlények: vírusok, baktériumok, élesztősejtek vonatkozásában folynak az élő anyag jobb megismerése, az élet titkainak a feltárása érdekében. Technika a gyógyításban A reumás fájdalmakat régebben szinte kizárólag házi szerekkel gyógyították, ma modern hidroterápiás készülékekkel is (MTI Külföldi Képszolgálat — KS) A tudományos fejlődés fel- gyorsulása nem öncélú folyamat, a társadalmi igények fokozódása váltotta ki. Különösen érvényes ez az orvostudományra és az orvosi ellátásra. Az egészségügy csupán az orvosok számának növelésével nem tud már megfelelni a növekvő meny- nyiségi és minőségi követelményeknek. Ezen a területen tud segítséget nyújtani az orvosnak a technika. Már a régi korok orvosa is'használt technikai eszközöket gyógyító munkája során (késeket, ollókat, horgokat), de a legutóbbi néhány évtizedig a legbonyolultabb „készülék” mégis a sztetoszkóp és a lázmérő volt. Az altatási módszerek fejlődése, a röntgensugarak felfedezése és századunk szédítő technikai fejlődése egyre újabb ás újabb technikai eszközöket adott és ad az orvos kezébe. Különösen feltűnő az elektronika behatolása az orvostudományba. Századunk elektronikai forradalma tette képessé az orvostudományt olyan teljesítményekre, mint a szervátültetések, vagy a mesterséges szervek készítése. E fejlődésre jellemző, hogy egy-egy bonyolultabb műtétnél a műtőben tevékenykedő diplomás személyek közül már ma is kevesebb az orvos, mint a mérnök. Vannak azonban olyan vélemények is, amelyek az orvostechnika hasznosságát tagadják, mert úgy érzik, hogy a készülék az orvos és a beteg közé áll, és megakadályozza az orvos—beteg közötti bensőséges kapcsolat kialakulását, dehumanizálja a gyógyítás kialakult rítusát. Ez természetesen tévedés, annál is inkább, mivel a technika természetesen nem pótolja az orvost. Különösen a számítógépes diagnosztikai készülékekkel kapcsolatban merül fel, hogy a számítógép képes-e alkotó módon gondolkodva diagnózist felállítani. A vizsgálatok szerint a számítógép „találati” valószínűsége” a diagnosztikában nem rosszabb, mint a kiváló orvosspecialistáké. Evőeszközeink történetéből
