Békés Megyei Népújság, 1979. november (34. évfolyam, 256-280. szám)

1979-11-18 / 270. szám

1979. november 18.. vasárnap / Amíg a makramé virágtartó elkészül... Kismamaklub Sár ka dkereszt úron Terefere makramézás közben Fotó: Gál Edit Kismamaklub. Sok he­lyen próbálkoznak vele, és sok helyen kudarcba fullad a hasznosnak ígérkező kez­deményezés. Van, aki egy vállalaton belül a gyesen le­vő asszonyok meghívásával próbálkozik, mások egy egész lakótelepről hívnák össze a kismamákat. Próbálkoznak gyerekekkel, vagy gyerekek nélkül hívni, jobb-rosszabb programokkal csalogatva az egész napjukat otthon töltő nőket, csaknem hiába. Keve­sen, vagy egyáltalán nem jönnek össze. Még a néhány tagú „mag” létrehozása is komoly gondot okoz. Mi le­het az oka, hogy egy ap­rócska faluban, Sarkadke- resztúron sikerrel járt a kez­deményezés ? Klub születik Este 6 óra van. Már besö­tétedett s így, messziről lát­szik a község könyvtár ki­világított ajtaja. Asszonyok nyitnak be rajta, egyesek egyedül érkeznek, mások már útközben találkoztak klubtársaikkal. Vidáman üd- vözlik egymást... Szabó Imréné, a könyvtár vezetője egy éve határozta el, hogy kismamaklubot in­dít Sarkadkeresztúron. — A menyem volt az élő példa, hogy szükség van egy olyan közösségre, amely le­hetővé teszi a gyermekgon­dozási szabadságon levő kis­mamák kikapcsolódását. Munka van elég, ám nehéz három évet tölteni a négy fal között. A fiatalokat is szere­tem magam körül, így hát nem volt semmi akadálya, hogy elkezdjük... Sokan összejöttek a klub megszületésénél, s azóta is mintegy 20 asszony jár rend­szeresen a kéthetenként megrendezésre kerülő klub- foglalkozásra. Most 10-en va­gyunk a könyvtárban, sokan betegek. Kónya Mária peda­gógus vezeti a foglalatossá­got: a makramé rejtelmeibe avatja be közönségét. „Uj­júnkra csavarjuk, áthúz­zuk” ... — mondja minden­kihez odalépve, figyelve, hogy halad a munka. Köz­ben azért beszélgetni is le­het. A klubról esik szó, s hogy mit jelent számukra az itt töltött idő. — Én kezdettől fogva el­járok ide, nyáron nem vol­tak foglalkozások, pedig igé­nyeltük volna akkor is. Nem volt rá fedezet, így mond­ták ... — mondja Száva Zoltánná, akinek kislánya is ott téblábol a felnőttek kö­zött. A jő programok csábítanak Nagy József né két csomó­zás között ölébe teszi mun­káját, s úgy emlékszik az itt töltött időkre: — Védőnőt, orvost hívtak meg, akik különböző egész­ségügyi problémákról tartot­tak előadást. Színházlátoga­tást is szerveztünk, sőt nyá­ron részt vettünk a kézi­munkaszakkör két kirándu­lásán. Egyszer Kalocsára és Kiskunhalasra, máskor Me­zőkövesdre és Lillafüredre utaztunk el. Oda akár a fér­jeinket is hozhattuk. — Mert egyébként nem jönnek közénk, nők közé — mondja Fekete Mártonná. — Az enyém — mondja mosolyogva Száváné — azt mondja, ő a jószágokkal szó­rakozik eleget. Ica férjének is — mutat Márta Józsefné- re — van elég ideje a kedv­telésére, vadászni szokott. Nekünk is kijár a sok mun­ka mellett ez a kis pihe­nés ... Széplaki Ambrusné már nincs gyermekgondozási se­gélyen, de — mint többen közülük — azért itt van a klub foglalkozásain. Nagy Józsefné is dolgozik már. — Fél kettőig végzek, ket­tőre érek haza, ilyenkor ha tudom, hogy jönnöm kell este, nagy hajtás van ott­hon. Ma például kacsát pu­coltam, meg is sütöttem egy részét, mostam, meghordtam a fürdővizet és már indul­tam is. A férjem nem volt éppen boldog, más program­ja lett volna, de azért el­vállalta a gyereket. Egyéb­ként a lányom szívesen jött volna, de volt ki vigyázzon rá, így nagy bánatára nem hoztam el. Bár nem vallják be, sza­vaikból kitűnik, hogy a csa­lád ilyenkor jobban segíti otthoni munkájuk elvégzését. Szabó Zsoltné a kislányával jött el a foglalkozásra. Be­szélgetés közben szemmel tartja. A gyerekek már ta­láltak maguknak játékot, do­minóznak. — Én most tanulok is — mondja Szabóné — a közgé kiegészítőjét végzem. Ha is­kolába megyek, vagy ha ide a klubba, segítenek otthon, hogy időben végezzek. Egyéb­ként, úgy hiszem mindannyi­an egy cipőben járunk: az asszonyé a második műszak, az otthoni. Hogy lesz a hétfőből péntek ? Csótya Mihályné kislánya már iskolás, tőle már bár­mikor jöhetne. A kicsivel még gyesen van, így nap­közben maga osztja be ide­jét, megvacsoráztat, s csak aztán indul. Most arról me­sél, miért változtatták meg a klubestek időpontját. — Korábban hétfőnként tartottuk az összejöveteleket, de mióta megnyílt a csont­héjas feldolgozóüzem itt a községben, sok asszony ment el dolgozni. A régi klubtagok így nehezebben tudtak vol­na eljárni, de ha a szabad szombat előtti napon jö­vünk össze, másnap van idő a munka elvégzésére, s a gyerekeket is hozhatják, hi­szen nem kell korán felkel­niük. A programokban is változás lesz. Kozmetikust, lakberendezőt szeretnénk meghívni, és néha átjárunk majd az ifjúsági klubba, ahol színes tévét nézhetünk. A beszélgetések, a játékok megmaradtak, hiszen mind­annyian szívesen veszünk részt bennük. Decemberben Mikulás-csomagot is szeret­nénk készíteni egymásnak. Molnár Mihályné csendben hallgatja a beszélgetést, s hogy miért, arra hamar meg­van a magyarázat is. — Most először jöttem el a kismamaklubra. Édesanyám sógornője ajánlotta, hogy érdemes. A férjem katona, a húgom szívesen vigyáz a gyerekre. Jólesik ez a kis kikapcsolódás. Hogy tetszik az első kiruccanás? Jól ér­zem magam, szívesen fogad­nak itt. Nem titok, hogy 8 hónapos kislányom mellé most várom a másodikat, a harmadik hónapban vagyok. Amíg a pici nem lesz meg, biztos eljárok, aztán majd meglátom, hogy győzöm a munkát a két gyerek mellett. „Esteledik a faluban, haza kéne menni" — Hogy miért megy ná­lunk ilyen jól a klub? — gondolkozik hangosan a klub­vezető, Szabóné. — Talán, mert falun nincs sok lehe­tőség a szórakozásra, és ha olyan programot tudunk szervezni, ami a kismamá­kat érdekli, miért ne jönné­nek el? Sokszor három-négy órát is itt töltünk, van meg­beszélni való bőven, s olyan­kor gyorsan szalad az idő. Valóban. A gyerekek már kicsit nyűgösek, kicsit ál­mosak, előbb ők indulnak haza szüleikkel. Aztán las­san oszlik a társaság. Sötét van, elcsendesedtek az ut­cák, csak néhol ugat föl egy-egy kutya, üdvözölve a csapatosan hazatérő asszo­nyokat. Nem félnek hatafe- lé, hiszen együtt vannak, egymásba kapaszkodva lé­pegetik át a szemerkélő eső gyűjtötte pocsolyákat. Jó- kedvűek, két hétre való él­ménnyel, s új feladattal tér­tek haza: a makramé virág­tartót már otthon fejezik be. Jó munkát! Negyven főhivatású, kezdő népművelő tanult a napok­ban Békésen. Sokuknak nincs meg a szakmai végzettsége, vagy más jellegű főiskoláról, egyetemről hoztak diplomát magukkal. Néhányan a pe­dagógus pályáról váltottak át a népművelőire, mások gyár­ból, üzemből, hivatalból, vagy éppen a középiskolás pádból jöttek művelődésiház- igazgatónak, előadónak. Szol­nok és Békés megye vezető népművelői fogtak össze, hogy legalább a pálya alap­vető tudnivalóira felkészít­sék ezeket a fiatalokat. Elő­adásokat hallgattak műve­lődéspolitikánkról, a nép­művelői módszerekről, a gaz­dasági tennivalókról, tör­vényszabta pénzügyi és mun­kajogi lehetőségekről. Jár­tak művelődési házakban, könyvtárakban, Békésen, Mezőberényben, Gyulán, Sar­kadon és Dobozon. A szerve­zők olykor, néha „hajcsár­ként” (ők nevezték így tré­fásan) próbáltak meg minél több gyakorlati, elméleti is­meretet adni a művelődési házak irányításának felada­tairól, arra törekedtek, hogy pártfogoltjaik minél többet lássanak, halljanak, élménye­ket vigyenek haza maguk­kal. Két fél napot töltöttünk mi is a kezdő népművelők­kel. Ezeknek az óráknak a hangulatából próbálunk va­lamit visszaadni, valamit, ami talán mások okulására is szolgálhat. *’4 <1> . A második napon kerek- asztal-beszélgetést jelölt a program. A titulus inkább csak műfaji, mint formai jelző volt, ezúttal, hiszen alig­ha tudtunk volna előadók és hallgatók, közel ötvenen egy kerek asztalt körbeülni. Var­ga András, a gyulai művelő­dési központ igazgatója, a társaság tapasztalatokban rangidős résztvevője, László Imréné, a békési igazgatónő, s Pál Miklósné, a Megyei Művelődési Központ munka­társa előadóként vezették a vitát, válaszoltak a kérdé­sekre. A fiatal népművelők figyelmét, aktivitását látva, felvetődött bennem a kérdés: még ha a legsegítőkészebb környezetbe kerülnek is (ta­lán), ha az irányítók pénzt és jó szót sem sajnálnak a támogatásukra, elég erősek lesznek-e vajon, a helyét, módszereit kutató, az átme­neti válságoktól terhes köz­művelődési életben felszínen maradni, a községek, váro­sok népét művelődésre csá­bítani? Általános és népművelői nevelési területekről hallgat­tak előadást, majd a külön­böző kiscsoportok (tanfolya­mok, szakkörök, klubok, művészeti csoportok) létre­hozásának, megmaradásá­nak feltételeit vitatták, vé­gül a nagytermi rendez­vények szervezéséről, a mű­sorvásárlások gondjairól be­széltek a kerekasztal vita­indító vendégei. Szavuk nyo­mán megindult a kérdések áradása. A számtalan égető gondtól, ezernyi megoldásra váró feladattól nyugtalan pá­lyakezdők kérdései. Hogyan lehet a felajánlko­zó haknibrigádok közül szín­vonalas műsort választani? Kiszolgáltatottak-e a kisköz­ségek művelődési házai, hi­szen a színházak nem jut­nak el mindenhová, a kö­zönség pedig élő színészt szeretne látni. Mi legyen a fellépti díjukat magas áron megszabó tánczenekarokkal ? Amatőrcsoportok kérhet­nek-e fellépti díjat? Vezet - het-e kiscsoportot a műve­lődési ház igazgatója? Dol- gozik-e igazi .értelmiségi klub a megyében? A gyakorló népművelő mindennap felvetődő gondjai ezek. Mindennapos lavírozá- sok, paragrafusok és lehető­ségek, pénzügyi keretek és követelések, közönségigény és művészi választék között. Előadóink kapásból mondták is a jó tanácsokat, a tapasz­talat érlelte receptúrákat a kultúra „fájdalmaira”. Hak­nira szükség van, ezt ma már senki sem tagadja. Fil­harmónia, ŐRI és a színhá­zak együtt sem képesek el­látni az igényeket. A gázsi­gondra jó gyógyszer az ŐRI által megállapított, minden művészt nyilvántartó, meg­rendelhető lista, amelynek változásairól is folyamatosan értesülhetnek a kultúrház- igazgatók. A zenekarok szá­mára is kötött a fellépti díj, s ha ezért nem játszanak, előbb-utóbb akad másik tár­saság a helyükre. Az előny* télén feltételeket szabó zene­karok fellépésük számának csökkenésekor idővel bizo­nyosan észhez térnek. A ren­dezvények, a közönség tisz­telete azonban nemcsak a műsort adó művészekre néz­ve kötelező, de a művelődési házak is kellő komolysággal készüljenek az eseményekre. A teljes energiával, lelkese­déssel táncoló népi együttest vagy színészgárdát például ne szürke fényű, hideg öltö­zővel várják, ahol egy po­hárnyi, kézmosásnyi vizet sem találnak! A jó amatőr- csoportokat személyes kap­csolatok révén keressék meg a népművelők és foglalkoz­tassák őket. Bevált gyakor­lat, hogy a művelődési ház igazgatója egy-két kiscso­portnak gazdája lehet, de vi­gyáznia kell. Nem szabad, hogy a ház többi csoportjai úgy érezzék, hogy aláren­deltjei az igazgató hobbijá­nak. A jó vezetőnek az egész ház irányítása a fel­adata ! Tanuljanak, tájékozódja­nak fáradhatatlanul, csak úgy tudnak megállni a lábu­kon, csak úgy érvelhetnek meggyőzően, védhetik igazu­kat támogatók és támadók előtt! A lényeg végül is, ennyi, amit legfontosabb jó tanácsként tarsolyukba gyűjthettek a fiatal népmű­velők a „kerekasztal”-vita délelőttjén. í!4í!4Ü4 '1* **» Kamut, Murony, Csorvás, Magyarbánhegyes, Tarhos, Vésztő, Geszt, Gádoros, s a többi kisebb-nagyobb helyről érkezett népművelő mellett 18-an Szolnok megyéből jöt­tek. Az egyik esti program a mezőberényi művelődési ház életének bemutatása volt. Mit láthattunk egy szürke hétköznapon az alig két esz­tendeje átadott művelődési központban? Balogh Ferenc igazgatónak nem volt oka a szégyenkezésre. Messze föl­dön híres díszítőművész­szakkörének kézimunka-ki­állítása egy héttel a megnyi­tó után is sok látogatót von­zott, s a csodálok közé so­rakoztak a népművelővendé­gek is. Dicsérték a térítők, a párnahéjak színét, mintagaz.- dagságát, lesték a hímzések bonyolult technikáját. Heinz Lajos bácsi eközben már készítette vetítőgépét, s diasorozatát, hogy szeretett községét térben és időben bemutassa a látogatóknak. Mindenki azt a foglalkozást nézhette, oda mehetett a mű­velődési ház termei közül, ahová csak akart. Végül is szinte mindvégig együtt ma­radt a társaság. A színház­teremben országos minősítés­re készült a Röpülj páva kör, a citera- és a népi ze­nekar. Csoportvezetőjük min­dentudónak bizonyult, hol a gordonkán, hol a furulyán játszott, a pávakört vezé­nyelte, majd a férfikórus­sal énekelt. A legélőbb nép­művelési fonnák közé tarto­zik a dalban, táncban újjá­éledő népművészet ország­szerte. Nem csoda hát, ha szívesen tapsoltunk a szív- vel-lélekkel éneklő pávások- nak, s a Szolnok megyéből érkezettek is hozzáértéssel elemezték a hallottak eré­nyét és hibáit. Zajos, bolondos, tehetséges fiatal csapat vette át az uralmat hamarosan a szín­pad felett. A hagyományok­ban gazdag mezőberényi színjátszás mai képviselői ők, köztük diákok, munká­sok, adminisztrátorok 15-től a huszonévesig. Csokonai Kamyónéját játszották el a népi komédiások módján, te­le ezernyi ötlettel, esetlen humorral. A nehéz közön­ségnek számító népművelő­ket olyannyira meghódítot­ták, hogy közkívánatra má­sik műsorukat is be kellett mutatniuk. Gazdag élményű, emlékezetes este volt ez a mezőberényi. Mire írásunk megjelenik, a békési tanfolyam már bezár­ta kapuit. Hogy mennyire volt hasznos az ott töltött hét, az majd a fiatal népmű­velők munkájában tükröző­dik. A közeljövőben szeret­nénk mi is felkeresni ottho­nukban néhányukat, hogy saját szavaikkal, gondolataik­kal valljanak életükről. Bede Zsóka Nagy Ágnes Szabadidős programok a gimnáziumban Sarkadon, az Ady Endre Gimnázium és Postaforgalmi Szakközépiskola diákjai több programból válogathattak e hónapban szabad idejük hasznos eltöltésére. A hónap elején három ve­télkedőre, sport-, politikai és játékos versengésre nevez­hettek be az érdeklődők. No­vember 22-én nyílik az Ady Múzeum, s egyben az iskola A Jókai Színház előcsarnokában estéről estére sok nézője van a békéscsabai díszítőművészeti szakkör alkotásainak Fotó: Császár Lajos irodalmi színpada mutatko­zik be a fiataloknak. A ké­zilabda házibajnokság izgal­mas perceket ígér nézőknek és versenyzőknek egyaránt, amelyet november 24-én ren­deznek meg. Másnap, november 25-én a diákklubban Csillagjóslás címmel tart előadást Iványi Ferenc. A hónap utolsó programja ugyancsak a di­ákklubban lesz, november 29-én Nagy Béla előadó se­gítségével a tudomány tük­rében fedeznek fel csodákat a klubdélután résztvevői. Nem 'panaszkodhatnak a cukorgyári művelődési ház Radnóti Miklós ifjúsági klubjának fiataljai sem. A hónap programjában eddig irodalmi est, baráti találko­zó és zenés szórakoztató fog­lalkozás, valamint politikai vetélkedő' szerepelt. Novem­ber 20-án játékesten mérik össze ügyességüket, majd két nap múlva az IMIK-ben diszkózenére táncolhatnák a klub tagjai. November 27-én Illik, nem illik címmel vita­estet tartanak, majd 29-én színházlátogatással zárul a hónap programja. A békés­csabai Jókai Színház ven­dégjátékát, az Arany embert nézik meg közösen. Pályakezdő népművelők

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom