Békés Megyei Népújság, 1979. november (34. évfolyam, 256-280. szám)
1979-11-17 / 269. szám
o 1979. november 17., szombat délegyházán, a meliorációra várva Ellenőrző körúton Ott, ahol a Körös vize kanyarog... Fotó: Veress Erzsi — A csuda érti, hogy van ez? — mondja Csanádi György, a kétegyházi Béke Tsz párttitkára szemüvegét igazgatva, és így folytatja: — Akinek volt alkalma az utóbbi 20 évben itt Kétegy- házán megfigyelni a dolgok alakulását, márpedig én 1960 óta vagyok a tsz-ben, az ugyancsak értetlenül áll a változások előtt. Kérem, itt azelőtt olyan időjárás uralkodott, hogy annál jobbat tán még kívánni sem lehet. De, hogy mi van itt 1974-től kezdődően? — az maga az érthetetlenség. S hogy várakozva figyelek, a főagronómus, Szántó György veszi át a szót. — Hat éve nem tudunk megszabadulni a víztől. Vagy tavasszal, vagy ősszel, de mindig meglep bennünket. Most is 200 hektár búzánkat vitte ki az 1200-ból. Az őszi káposztarepcéről nem i$ beszélek, mert azt meg a fagy vitte el, utána meg az aszály. Még körül se nézhettünk, máris 5 millió forint bevételkieséssel kellett számolnunk a növénytermesztésben. — Hagyni azért nem hagyjuk magunkat — folytatja ismét a párttitkár, majd hozzáteszi : — Százhuszonhatan dolgoznak a 13 szocialista brigádban, ők egymilliót vállaltak költségben megtakarítani. Ezzel is lehet faragni azon az ötmillión. Kevés a munkáskéz A költségek megtakarítása sem utolsó dolog, ez azonban önmagában még nemigen növeli az árbevételeket. Szerencsére a 920 hektáron vetett kukorica, amiből már alig maradt betakarítanivaló a kétegyházi közösben, 7 mázsával termett többet hektáronként a tervezettnél, s ez további két, két és fél mil- miló forinttal egyenlíti a búzát ért károsodásból eredő veszteségeket. Sajnos, ezzel a gondoknak még koránt sincs vége. Ha 10—15 évvel ezelőtt még majd ezer ember kért itt munkát, hát most 300-at is alig tudnak összeszámlálni a szövetkezet munkahelyein. Sokan járnak el a Gyulai Húskombinátba dolgozni, mások meg a megyeszékhelyre, aztán van itt a községben az ÉRDÉRT-nek, meg a békéscsabai MEZÖGÉP- nek is egy-egy üzeme, a kettőben együtt több a munka- vállaló ma már, mint a tszOrosháza vasútállomás dolgozói is az elsők között csatlakoztak az MSZMP XII. kongresszusa és hazánk fel- szabadulásának 35. évfordulója tiszteletére kibontakozott munkaversenyhez. Az orosházi vasutasok felajánlásaikat a „Kiváló Főnökség” cím elnyerése mellett, a minőségi munka további javítására tették meg. Ezekben a hetekben brigádgyűléseken, munkaértekezleteken egyre többször kerül napirendre: mi az, amit a kollektíva már megvalósított? Az eddigi eredményekre alapozva megállapítható, hogy a munkában elért sikerek biztosítékát adják annak, hogy a felajánlások nem maradnak teljesítetlenül. Az első háromnegyed év adatai arra utalnak, hogy az áruszállítási teljesítményeikben, ahol a foglalkoztatottak számát csak a nyugdíjasoké haladja meg. Szántó György magyarázza: — Tavaly még 200 hektáron tudtunk kendert termeszteni, de hiába van gépünk a vágáshoz, meg a bálázáshoz is, mégis annyi embert kell a betakarításba beállítanunk, mintha hagyományosan termesztenénk ezt a növényt. Ezért az idén már csak 150 hektáron volt kenderünk, ami egyébként terv szerint termett. A cukorrépánk, az alig száz hektárnyi. Nem adott valami fényesen, de a cukortartalma majd megközelítette a 18 százalékot. Hát van még mit szedni belőle, lehet, hogy egy kis segítség is kell hozzá. Tavaly a gyulai Munkácsy Tsz gépei voltak itt, mi meg cserébe a szóját és a napraforgót szárítottuk nekik. A fagy, a víz elvitte ugyan a repcét tavasszal, most mégis vetettek belőle újabb 260 hektárt, a szomszédok dicsérik is, hogy szépen kel, mindenképpen jó elővetemény, fizet is, csakhogy rendkívül kényes növény. Elvetették a búzát is. Október 23-ra mind az 1200 hektáron földben volt a mag. Most azt latolgatják, bevessenek-e búzával még száz, vagy százötven hektárt. Megrezdült a léc Ügy van ez itt Kétegyhá- zán, hogy alaposan meg kell gondolni mindent. A közös pénztárca az bizony nincs degeszre tömve. Lehetőség sincs túl sok. Még az a szerencse, hogy a géppark, az úgy, ahogy van, elmegy, nem öregedtek el még az eszközök. Az öt évvel ezelőtt érkezett John Deere a legöregebb. A baj csak az, hogy amire nagyon kellene, amitől a megváltást várja mindenki, a teljes körű melioráció az, amire most nem futja. Talán a VI. ötéves terv vége felé. Addig azonban még ki kell tartani. S ez bizony ilyen feltételek között évről évre nehezebb. Mert az igaz, hogy a Béke Termelőszövetkezet eddig derekasan állta a helyét, nem került a mérleg-, illetve alaphiányos termelő- szövetkezetek listájára, nem szorult szanálásra. De emellett igaz az is, hogy a léc — ahogy mondani szokták — minden zárszámadáskor megrezdült, mert ezen a tájon már azt is munkasikerként, nél mutatkozó korábbi lemaradásukat behozták. Eredményeikre jó hatással volt a cukorrépakampány beindulása, ami naponta 450—500 tonna répa feladását jelentette. Szeptemberben már 107,77 százalékra teljesítették árufeladási tervüket, s az év elejétől pedig 241 ezer tonna árut indítottak útnak. Az áruk egy részét irányvonattal továbbították. A kocsik megrakásánál ügyeltek azok kihasználtságára. Jelentősen csökkentették a teherkocsik tartózkodási idejét. Amíg tavaly egy kocsi átlagosan 23,22 órát tartózkodott Orosházán, addig ez évben már csak 20,88 órát. Az idegen kocsik esetében pedig a gyors továbbküldést devizakiadásaink csökkentése is indokolta. A vállalatokkal kialakított jó kapcsolat eredmésikerélményként könyvelhetik el, ha az egyenleg valamivel többet mutat a pénzügyi mérlegben nullánál. Alapos megfontolásról beszéltünk az előbb, s ez vonatkozik az állattenyésztés szerkezetének mostani átformálására is a kétegyházi Békében. Az idén már bizonyossá válik az, amiben tavaly is hittek, hogy tudniillik jó lóra, még inkább libára tettek, amikor egy 4200 tojóból álló libatörzstenyé- szetnek adtak otthont. Ebben az esztendőben egyaránt 2 millió forintot hoz a tenyész- tojás, a 20 ezer húsliba értékesítése, illetve a toll. A messiás kevés Hosszú vajúdás után válik meg a közös az elkövetkező két évben a szarvasmarhatenyészetétől, amelyben a rendkívül kedvezőtlen tartási feltételek miatt és a javítására fordítható tőke hiányában mindvégig nem tudtak zöld ágra vergődni. Elhatározták, hogy ezzel a lépéssel párhuzamosan viszont az anyajuhok számát a jelenlegi 2000-ről 4000-re növelik, s jövőre megkezdik az ezer hektárra kiterjedő legelőterület arra érdemes részének felújítását, intenzív művelésbe vonását. Addigra a sertéstenyésztés is új alapokon nyugszik majd, a mező- hegyesi rendszerhez csatlakozva lecserélték a teljes kocaállományt, s ha minden jól megy, jövőre már 3000 hízót adhatnak át feldolgozásra. A Béke Tsz kollektívájára tehát aligha lehetne ráfogni, hogy csak a messiásként várt meliorációtól remélnek mindent. Addig is nagyon sok feladatot kell itt önerőből megoldaniuk. Ahogy a párttitkár és a főagronómus hangoztatja, egymás véleményét erősítve: — Itt minden kis eredményért kétszeresen kell megizzadni. De aki dolgozik, meg kell, hogy találja a számítását. A közösből egy hónapban 3000 forint jövedelem jut egy emberre. Ha hozzátesszük azt a 32 millió forintot, amely a portákról kikerülő 180 hízómarha és 6000 sertés leadásából- származik, nem titok tovább: miért épülnek egyre-másra szebbnél szebb házak az 5000 lelket számláló község utcáiban. nyeként szeptember végéig az Orosházán megfordult 2417 idegen kocsi tartózkodásánál, kocsinként 4-4 órás megtakarítást értek el. Az állomás dolgozói a társadalmi munkaakcióból is kivették részüket. Az „Egy nap a városért”, a nemzetközi gyermekév tiszteletére indított mozgalmak támogatására jelentős összeget fizettek be. Több, mint 600 társadal-, mi munkaórában takarították az állomás környékét és a vágányok közét, felszámolták a baleseti veszély- forrásokat, vashulladékot gyűjtöttek. Most a szórakozási és sportolási lehetőségek bővítésén fáradoznak, asztalitenisz-helyiséget alakítanak ki az áruraktárban. Orosháza vasutasainak az év hátralevő részében is fő törekvése a gazdaságos munkavégzés. Takarékoskodnak az anyaggal, az energiával, csökkentik a túlórákat, s természetesen célúk a balesetmentes munka. G. J. A körösladányi duzzasztómű A Szakszervezetek Békés megyei. Tanácsának munka- védelmi osztálya az első félévben munkavédelmi ellenőrzést tartott a Körösvidéki Vízügyi Igazgatóság (KÖVI- ZIG) egységeinél. Arra a megállapításra jutott, hogy erősíteni keli a rendet, fegyelmet, ami a balesetek megelőzésének is fontos feltétele. Most — szakszervezeti társadalmi aktívákkal együtt — azt ellenőrzi a munkavédelmi osztály, hogy mik valósultak meg a változtatásra tett javaslatokból. Az ellenőrző csoporthoz csatlakozom én is. Első utunk a még épülő Békés III. szivattyútelephez vezet, amely a várostól délkeletre, a Kettős-Körös partján, a dánfoki ifjúsági tábor közelében található meg. Korszerű létesítmény. A Kö- VIZIG gyulai szakaszmérnöksége építette, a szivattyúkat és más gépeket, berendezéseket a Ganz-MÁVAG készítette és szerelte be. Külön érdekessége, hogy a vízben a szivattyúhoz érkező gallyakat, fadarabokat és más uszadékokat, 5 villany- motorral működtetett gereblye szedi ki és rakja szállító- szalagra. Ezzel a nehéz munkával nem kell embereknek foglalkozniuk. A szivattyútelep a Nagykamarás, Gyula, Békéscsaba, Békés körzetében felgyülemlő belvíz elvezetését segíti elő. Such Pál gépész térképen is megmutatja, hogyan jut a csatornán egy elágazással végül is ide a víz, amely részben csökkenti a Békésen átfolyó csatorna szennyezettségét. — Mikor készül el? — kérdezem. — A program szerint 1980. november 1-én. Az építők azonban igyekeznek lerövidíteni az időt. A Ganz-MÁVAG dolgozói már az idén elkészülnek a gépek szerelésével. Megtudom még, hogy ez lesz a KÖVIZIG legnagyobb szivattyútelepe. A sarkadi szakaszmérnökség vésztői műhelyének az az érdekessége, hogy itt készítik az igazgatóság gépészeti osztályának kollektívája által tervezett úszó nádvágókat. Csók Sándor főszerelő, a műhelyvezető helyettese arról tájékoztat, hogy eddig már 11 úszó nád vágót adtak el a társigazgatóságoknak, egyenként 250 ezer forintért. Egyébként a műhely a területéhez tartozó húsz szivattyútelep és 16 szivattyú- állás karbantartásáért felel elsősorban. Ez a feladat 40 dolgozóra hárul, akik csaknem valamennyien szakmunkások. Közülük többen érettségivel is rendelkeznek. Az idén — ésszerű átszervezéssel — Jobb munkakörülményeket tere,étének a telepen. A gépek is más helyre kerültek. Virágh Mihály, az SZMT társadalmi munka- védelmi felügyelője ezért kérdezi meg Tóth Sándor esztergályostól: — Érintésvédelmi" mérés volt? Tóth Sándor így válaszol! — Tizenhét éve ez volt a vizsgakérdésem. — Tehát? — Nem volt. mérés. — Akkor miért dolgozik a gépen? Nemrég ilyen szabálytalanság miatt egy betonkeverő gépnél történt halálos áramütés. Fokközi ÁMO-telep. Az ÁMO jelentése: Árvízvédelmi Műszaki Osztag, aminek ez a telep a könnyűrészlege. Szeghalomtól 4-5 kilométerre a Vésztő felé vezető út mellett, a Sebes-Körös partján található meg. Rendkívüli érdekessége a raktára, amelyben gondos rendben árvízvédelmi anyagokat, eszközöket tárolnak. A másik épületet az árvíz- védelmet irányító törzs részére rendezték be. Ügyeleti és készenléti, valamint, néhány hálószoba biztosítja az elképzelhetően hetekig tartó munkához szükséges feltételeket. A telep bejáratával szemben található a Fokköz I. és a Fokköz II. szivattyútelep, amely a holtágból a Sebes- Körösbe vagy a Sebes-Körösből a holtágba emeli át a vizet. Deák Ferenc telepvezető arról is tájékoztat, hogy a Fokköz I. percenként 2, a II. pedig 6 köbméter vizet, tud átemelni. Nagy esőben az 54 kilométer hosszú holtág megtelik, ég széles területen állna a víz, ha a szivattyúk nem működnének. Emlékszik, 1966-ban két hétig egyfolytában kellett szivattyúzni a rengetek vizet, hogy ne okozzon nagy kárt ,a belvíz. A Sebes-Körös partja most kihalt, de a kialakított helyek jelzik, hogy ez a környék nyáron valóságos horgászparadicsom. Ezt a tényt Deák Ferenc is megerősíti. A Sebes-Körös és a Berettyó összefolyása ,alatt épült a körösladányi duzzasztómű. A felette levő keskeny hídon át is lehet menni a túlsó partra, de csak a vízügy szakembereinek. Pusztai Imre, a felelős gépész senki másnak nem adhat engedélyt. Az ok egyszerű: a duzzasztó gépeit, berendezéseit óvni kell. Rongálódásukból rendkívül súlyos károk származhatnak. — Mikor duzzasztanak?— kérdezem Pusztai Imrétől. — Nyáron, öntözéskor vagy ha • a KÖVIZIG utasítást ad rá. — Olyankor milyen mély a víz? — Körülbelül hat méter. Majdnem a gát feléig ér. — Sokan járnak ide horgászni ? — Igen. A duzzasztó fölött a mély vízben pontyot, a duzzasztó alatt harcsát, csukát, süllőt, balint lehet fogni. Persze, 50 méteren belül tilos horgászni. A tilalmat tábla is jelzi. — Szintén horgászik? — Igen. 1978 áprilisában itt 18 kilóg harcsát fogtam, s azóta volt 10, 7, 6 és 5 kilós, meg néhány kisebb is. Főként tavasszal lehet eredményt, elérni, akkor ,a legtisztább a víz. Az ellenőrzés a duzzasztóműnél be is fejeződik. Ezután még az ebéd van hátra, amiről rendszerint nemigen beszél az ember és nem ír az újságíró. Ám, a Magyar— Vietnami Barátság Tsz falatozójában rendhagyó esetnek vagyunk a tanúi. Ugyanis Fekete Gyula felszolgáló gyorsan hozza a megrendelt ételeket, és nagy adagot kapunk. Amikor megkóstoljuk, kiderül, hogy nemcsak sok, hanem finom is az ebéd. Még valamit megtudunk: viszonylag olcsón étkezünk. Mondom is Serfőző János üzletvezetőnek: — Ügy látjuk, máskor is érdemes lesz idejönni. — Mindenkit szívesen látunk — fordul az asztaltársasághoz. — Ilyen árak mellett is kifizetődő ,a falatozó fenntartása? — Nem egy adagon akarunk meggazdagodni. Az az elvünk, hogy jobb a sűrű garas, mint a ritka forint. — A felszolgáló udvariassága, és az ételek jó ízű elkészítése bizonyára nem jelent külön költséget, ami miatt áremelést kellene végrehajtani — jegyzem meg. — Így igaz. — És kinek köszönhető az ételek jó íze? — Kós Tibor főszakácsnak és Gyaraki Imréné szakácsnőnek. A KÖVIZIG négy telepének vizsgálati eredményét Prókai Ferenc, az SZMT munkavédelmi osztályának a vezetője röviden így foglalja össze: — A KÖVIZIG a tavaly első félévi vizsgálat alapján intézkedési tervet készített. A hibákat nagyrészt, mindenütt kijavították. Jellemző ennek a törekvésnek a megvalósítására, hogy egy év alatt, a vezetők 12-szer tartottak munkavédelmi ellenőrzést. Az eredmény elsősorban abban mutatkozik meg, hogy 50 százalékkal csökkent a balesete^ és a kiesett munkanapok száma. Az idén súlyos (halálos ®s csonkulásos) baleset, nem fordult elő. Ez annál is inkább elismerésre méltó, mert ,a KÖVIZIG több mint 120 munkahelyén elég sok a balesetveszély. Pásztor Béla Kőváry E. Péter Teljesítik vállalásaikat az orosházi vasutasok
