Békés Megyei Népújság, 1979. november (34. évfolyam, 256-280. szám)
1979-11-16 / 268. szám
1979. november 16., péntek o 30 ezer csavarral állították össze fl szőnyegnek „lelke” van Szárítás nélkül tárolják Csomagolás előtt még egyszer ellenőrzik az exportra gyártott perzsákat Tsz-tagok a Csepel-flutóban Már a harmadik éve tart a hasznos együttműködés a Csepel Autógyár 4-es számú, szeghalmi gyára és néhány termelőszövetkezet között a tsz-tagok téli foglalkoztatásáról. Közismert, hogy a mezőgazdaságban az egyre fokozódó gépesítés mind több és több műszaki képzettségű szakembert követel. Hosszú éveken át az volt a rendszer, hogy akik fő idényben gépeken dolgoztak, azok télen javítgatták a gépeket. Csakhogy annyi emberre nem volt szükség, mint ahány ilyenkor felszabadult, ezért sok volt a csellengés, kevés volt a kereset. Ez a helyzet gyökeresen megváltozott, amióta rendszeressé vált a tsz-tagok gyári foglalkoztatása. Elsősorban a helyi Sárréti Termelőszövetkezettel állapodtak meg a tagok átvételéről, de néhány más tsz-ből is jönnek a gyárba dolgozni. Ez a kapcsolat egyébként kölcsönös, mert ha kell, a gyár segít a szövetkezetnek. Az idén például több száz autógyári dolgozó szedte az almát Füzesgyarmaton. Általában november elején kezdik a gyári munkát a tsz-tagok, és február közepe, vége felé mennek vissza a mezőgazdaságba. A közbeeső időben viszont ugyanolyan feltételekkel dolgoznak, mint a gyár állandó munkaerői. Zömükben betanított munkákat végeznek, de akinek szakmája van, és az a gyárban hasznosítható, szakmunkásként dolgozhat. Részt vehetnek a tsz- tagok a különféle tanfolyamokon is, már nagyon sokan végezték el a védőgázos hegesztői vagy az esztergá- lyosi tanfolyamot. Ennek később bármikor hasznát látják. Kölcsönös a megállapodás a gyár és a tsz-ek között, hogy senkit sem kényszerít- hetnek a munkára, csak önként jelentkezőkkel foglalkoznak. És nincs munkaerő-csábítás sem, egymástól dolgozókat csak kölcsönös megegyezés után vesznek fel. A kedvező tapasztalatok alapján a jövőben még tovább fejlesztik ezt a rendszert. Igyekeznek a gyáriak több környező tsz-szel megállapodni, hogy kihasználhassák a téli foglalkoztatásban rejlő kölcsönös előnyöket. tek egy igazán nagyot: 30 százalékkal teljesítik túl a mindenkori műhelyátlagot. Meg lehet ezt csinálni? A brigádtagok szerint igen, és nem is kell hozzá túl nagy erőfeszítés. Mindössze arra van szükség, hogy jól kihasználják a munkaidőt. A Május 1. brigád tagjai nem tartanak cigarettaszünetet, nem mennek ki hosszú tízpercre füstölni a folyosóra. Időben kezdik a munkát, és akkor fejezik be, amikor eljön az ideje. Egyszóval olyan munkafegyelmet tartanak, amilyen máshol is kellene. — Azért nem kell ám azt hinni, hogy mi csak szótlanul robotolunk! Ha van valami. megbeszéljük, és mit tagadjam, bizony pletykálko- dunk is néha. No, de lehet is, attól, hogy a szánk jár, a kezünknek nem kell pihenni! — neveti el magát Fé- süsné. Keletibb a keletinél — A többi brigád is eny- nyire kitesz magáért? — A választ Czuczi Ernő, a szövetkezet elnöke adja meg. — Jól dolgoznak, ha nem is ennyire. Ebben persze annak is része van, hogy nálunk nagyon sok a fiatal, és nekik még nincs akkora gyakorlatuk, mint a régieknek. Azért így is nagyon szépen mutatnak az összesített vállalások. A termelést például 10 százalékkal fogjuk növelni úgy, hogy ez a többlet kizárólag tőkés exportra kerül. Vállalták a brigádjaink, hogy ha kell, más területekről is átmennek a perzsakészítéshez, mert egyre nő az igény a kézi csomózású szőnyegek iránt. Igény tehát van, a baj csak az, hogy ez lökésszerűen jelentkezik. Nem lehet előre tudni, hogy valamelyik nyugati üzletfél mikor jelentkezik vételi szándékkal úgy, hogy egy-két hónapon belül kéri az árut. Ilyenkor — nem lehet mást tenni — .mindenki, aki ért hozzá, szőnyeget csomóz. — A perzsa — mint neve is mutatja — Keletről származik. Nem jelentenek túl nagy konkurrenciát az arab országok? — Nem, olyannyira, hogy még az őshazába, Iránba is szállítottunk már szőnyegeket. Meg aztán azért sem konkurrencia, mert a miénk egy kicsit más. Félreértés ne essék, a minták eredetiek, de mi valahogy jobban ragaszkodunk az ősi mintákhoz, mint a keletiek. Ennek talán az az oka, hogy náluk gyakran analfabéták, gyerekek készítik a szőnyegeket, míg nálunk legalább a nyolc általánosa szinte mindenkinek megvan. Ez a magasabb képzettség a precízebb, kidolgozottabb munkában is jelentkezik. Biztató a jövő A szövetkezet vezetői nemrég kapták kézhez a jövő évtől érvényes új szabályzó- rendszert tartalmazó Magyar Közlönyt. Érthető izgalommal rögtön átolvasták, hogy mi igaz a s°k szigorításból, és a rettenetes nehézségekbe kerülő kósza hírekből. — Ügy vettük észre, nem olyan fekete az ördög, mint ahogy előre festették! — mondja az elnök. Jól kell dolgozni, emelni kell a hatékonyságot, fokozni a tőkés exportot, és nem lesz semmi baj. Azt hiszem, aki becsületesen dolgozik, annak nem kell félnie a jövőtől. A szövetkezetben nem is félnek, csak megteszik a szükséges intézkedéseket. Növelik a jó nyereséget biztosító termelés részarányát, és egyben igyekeznek ügyes intézkedésekkel a hatékonyságot is fokozni. A szőrmés szőnyegeknél például egy roppant egyszerű dolgot vezettek be: nem- kártolják előre a szőrmét, hanem csak a kész szőnyeget utólag. Csak ezzel az egy intézkedéssel 20 százalékkal nőtt a termelés, egyetlen fillér ráfordítás nélkül. Ráadásul az így készült szőnyegek minősége talán még jobb is a hagyományosoknál. Keresettek a békésszent- andrási szőnyegek, és emiatt nem elegendő az a termelés- növekedés, melyet pusztán hatékonysággal tudnak elérni. Bővíteni kell a létszámot is, de erre a környéken már nincs szabad munkaerő. Ezért kértek és kaptak engedélyt, hogy a mezőkovácsházi és a szeghalmi járásokban bedolgozókat toborozzanak. Ez az akció szép sikerrel kecsegtet, az első jelentkezők már elkészítették a mintadarabokat is. Ezek még nem igazán tökéletesek, a szélük egy kicsit hullámos, de látszik rajtuk, hogy készítőiknek van érzékük, kézügyességük a perzsa készítéséhez. De van-e értelme a fejlesztésnek? A rohamosan fejlődő technika századában meddig lesz még létjogosultsága a kézi csomózású szőnyegnek? — Szerintünk még csak most lesz igazán jövője a termékeinknek — mondja az elnök. A tömegtermelés korában az egyedinek az értéke mindig magasabb és magasabb. Érdekes, de mi a megrendeléseinken is látjuk, hogyan hullámzik a pénz iránti bizalom. Ha csökken, akkor a tehetős nyugatiak valami értékállóba akarják fektetni vagyonukat. Aranyat nem vehet mindenki, de helyette megteszi az értékes porcelán, vagy a kézi- isomózású szőnyeg. A mi perzsáink értéke sokkal gyorsabban emelkedik, mint ahogy mondjuk a dolláré romlik. — De nemcsak ezért veszik a termékeinket. Ezek a perzsák ugyanis nem egyszerű használati tárgyak, hanem igazi alkotások is. Minden egyes szőnyegnek szinte „lelke” van, amit a rajta dolgozó, ügyes kezű lányok, asz- szonyok szőttek bele. Erre a legtökéletesebb gép sem lesz képes soha. Lónyai László a kukoricát Vésztőn Jordán Imréné egy röpke pillantást vet a mintatáblára, megfogja a bordó színű fonalat, és ujjaival tesz egy — avatatlan szem számára követhetetlenül gyors — mozdulatot. Villan az olló, s máris ismétlődik mindez elölről. Egy műszakban körülbelül 12ezerszer. Készül a kézi csomózású, keleti mintájú perzsa a Békésszentand- rási Szőnyegszövő Háziipari Szövetkezetben. — Nem fárasztó ez, egész nap? — Nem, meg lehet szokni. Inkább a hátunk fájdul meg néha a sok üléstől, a kezünk bírja a tempót. Van úgy, hogy nem is 12 ezer a napi teljesítményünk, hanem 15— 16 ezer. Ez olyankor fordul Jordán Imréné 12 ezer csomót köt naponta elő, amikor valami sürgős exportmegrendelést kell teljesítenünk, és a brigádunk vállalja, hogy nyújtott műszakban megcsinálja. Nemcsak a kéz jár Az a brigád, amelyikről az előbb szólt, egyik tagja — Jordán Imréné — a szent- andrási szövetkezet legjobb kollektívája. Május 1. Szocialista Brigád a neve, 9 tagja van, és szinte már minden fokozatot elnyertek, legutóbb például a Szövetkezet Kiváló Brigádja címet. Mi a sikerek titka? A kérdés Fésűs Sándornénak, brigádve- zető-helyettesnek szól. — Titok? — ráncolja ösz- sze homlokát —, azt hiszem, az nincs. Nem is nagyon gondolkodtunk még azon, miért vagyunk mi jobbak mint a többiek. Talán azért, mert már 15 éve dolgozunk a brigádban, és nagyon szeretjük, amit csinálunk. Nagy a gyakorlatunk, de azért odafigyelünk. így aztán már évek óta selejtmentesen termelünk. Tagjaink rendszeresen indulnak szakmai versenyeken, de ha mód adódik rá, az egész brigád versenyvállalást tesz. Legutóbb erre alkalom a párt XII. kongresszusának tiszteletére meghirdetett munkaverseny-mozgalom indulásakor adódott. A kilenc nő összedugta a fejét, és az apró vállalások mellett tetAmikor tavasszal megbont- . ják a silótornyokat — ez is új feltétel — 90 nap alatt fel kell etetniük a jószággal a_szinte friss állapotban maradt, magasabb tápértékű kukoricát. A környékbeliek, de érthető módon a szakmabeliek is érdeklődve figyelték azt a Magyarországon ritkán látott építési tempót és technikát, amellyel két hét alatt a két dán és három magyar fiatalemberből álló brigád felépítette a 30 ezer csavarral összeállított, szemre is tetszetős tárolótornyokat. felhasználás területétől, az 500 férőhelyes sertésteleptől 300 méterre épültek fel. A vésztői termelőszövetkezetben akkor válik teljessé a tárolás-feldolgozás köre, ha a ma átadásra kerülő két tárolótorony mellett — már dán segítség nélkül — elkészül a másik kettő. A keverőüzem, aminek betonalapjai már állnak, előreláthatólag január 30-án lép termelésbe. A sertéstelep bővítését is tervezik, s a komplexum így válik majd. egésszé. Az energiatakarékos, szárítás nélküli tárolás végleges eredményeit tulajdonképpen a felhasználás területén, az állattenyésztés mutatóin, a súlygyarapodásban mérhetik majd a vésztői Körösmenti Termelőszövetkezetben. A silótorony ma készül el, s az új technológia új „kiszolgálási rendszert” is követel. Egy-egy 70 vagonos tornyot 30 órán belül kell feltölteni, ami másfél napos, igen erőltetett emberi és gépi munkatempót követel. A nedvesen tárolt kukorica nemcsak jobb ízű, s ezért szívesebben fogyasztják az állatok, hanem beltartalmi értéke is 20—25 százalékkal javul majd, és ez az energia-megtakarítás területén egy jó eredménynek számít. A takarmányok eddigi, Az utolsó munkanap utolsó munkafolyamatait végzi a nemzetközi építőbrigád Fotó: Veress Erzsi A már felépült silótornyok, előtérben a következő kettő, elkészült alapzatával A megvalósulás gyorsasága nemcsak Békés megyei viszonylatban volt új és meglepő. A vésztői Körösmenti Termelőszövetkezet augusztus elején kezdte meg a tárgyalásokat a dán Funki céggel az ország első olyan silótornyainak felépítésére, amely a „kombájntiszta” szemes takarmányt szárítás nélkül tárolja. Az új eljárást az angol Howard cég dolgozta ki, s a technológia lényege, hogy a silótoronyba kerülő kukorica az oxigénszegény környezetben erjedésnek indul, s amikor a sava- nyodás a kívánt szintet eléri, felülről egy műanyag zsákot terítenek rá. A keletkezett széndioxid leállítja e tejsavas folyamatot, és mivel a kitárolás alulról történik, a nyomás biztosítja, hogy most már oxigén ne áramolhasson a tárolóba. mázsánkénti 40—50 forintos szállítási költsége is végeredményben nullára csökken, hiszen a silótornyok a
