Békés Megyei Népújság, 1979. október (34. évfolyam, 230-255. szám)
1979-10-20 / 246. szám
0 1979. október 20„ szombat Utca-rekviem bizakodással Azt hiszem, kevés város dicsekedhet ilyen utcával, mint Békéscsaba a Luther Mártonról elnevezettel. Megyeszékhelyünk teljes keresztmetszetét adja. Hiszen az iskolától kezdve orvosi rendelőkig, üzletektől raktárig, kisüzemtől vendéglőig van itt minden. Ha nem is a legjobban megközelíthető módon. Hajdanvolt bazaltköves útburkolatát elette az idő; az agyonfoltozgatások következtében az autók már-már lépésben sem haladhatnak rajta De ettől függetlenül is kedves, értékes, hozzánk kötőd Ht, a miénk. Pedig nemcsak az úttest, de az itt évtizedek hosszú sora óta álló házacskák felett is eljárt az idő. Ennek a barátságos, városközpontban levő utcának a legnagyobb érdekessége az a számolatlanul sok kis üzletecske, amelyekben kisiparosok és kiskereskedők élik és dolgozzák át napjaikat. Romantikusan apró, rogyott tetejű házak sötét és napfénytelen, naftalin- és olajszagú helyiségeiben. Huszonegy ilyen portált számoltam meg. És még van hét olyan, amelyik szövetkezeti vagy állami tulajdonú vendéglő, bútorbolt, presszó, élelmiszerbolt (nyomorúságosán szűkösen és elavultan), könyvesbutik, kenyérpavilon, használtruha-üzlet... Ha figyel az erre járó — akit leginkább a beszerzés szüksége hajt ide, utolsó lehetőségként — egy kicsikét is figyel, meghallja a párhuzamosan futó főutca közlekedésének morgó zaját. Pedig ez a környék valahogy nem a mát, hanem mondjuk Krúdy valamelyik kisvárosának hangulatát idézi. Igaz, a romantika és a nosztalgia fűszerével, de az ódonság és az avittság dohának szagával is. A nagyszabású városfejlesztési tervekben szerepel ennek az utcának az átépítése, házainak korszerűsítése. Váttozni fog majd a környék, örülünk, lelkesedünk érte. De csak akkor lesz tiszta és őszinte ez az öröm a majdani beteljesülés napjaiban, ha a Luther utca légkörét, atmoszféráját a nagy tervek készítői a valóság alakítása közben is megőrzik, megtartatják. Bár nem műemlék itt jószerével semmi. De ez az utca mégis egy alföldi kisváros kialakulásának történetét, változásának folyamatát őrzi házaiban, porosságában. Amit kitakarítva, fényesítve, modernizálva is meg kell, meg lehet tartani. Mert valahogy ez is érték. Ha másnak nem, hát nekünk, békéscsabaiaknak. Ma, 1979-ben, de talán még a nyolcvanas évek végén is ... (Nemesi) „Nincs megállás, ha az ember haladni akar...” Értelmiségi nők helyzete Füzesgyarmaton A közelmúltban hagyta el a nyomdát egy új, helytörténeti kötet, mely Mezőko- vácsháza felszabadulás utáni 35 évét mutatja be az olvasóknak. A kötetben Balogh György ír községtörténeti vázlatot, majd a soron következő írások a közigazgatás történetét (Bertók Ferenc), a népesség, népmozgalom alakulását (Vezér Tibor), a kommunális szolgáltatások fejlődését (Dancsi Mihály—Hajdara Béla), a község úthálózatának, közlekedésének és a hírközlésnek alakulását (Vizi Béla), a szocialista nagyüzemi gazdálkodás megteremtésének esemé- r.„ ^oas Menyhért—Szőllő- si József) taglalják. Horváth István ír Mezőkovácsháza iparanak kialakulásáról, Vin- cze János a kereskedelem 35 évéről, Renneczédef Lajos az egészségügy múltjáról és jelenéről, Merényi József a közoktatás fejlődéséről. Mezőkovácsháza könyvtárügyét Úti Éva tanulmánya mutatja be. A kötetet Balogh György szerkesztette, és abban érdekes képeket is találunk, melyek a nagyközség legnevezetesebb épületeit mutatják be. Az 1000 példányban, a nagyközségi tanács gondozásában megjelent könyv jó szolgálatot tesz a helytörténet további kutatásaihoz, forrásmunkául is szolgál, és hasznosan segíti az egészséges lokálpatriotizmus kibontakoztatását. A 7 ezer 200~as lélekszámú Füzesgyarmaton az aktív kereső nők száma 1070. A munkaképesek közül 386-an háztartásbeliek, 149-en pedig gyesen vannak. Ezenfelül 198 nőt bedolgozóként tartanak számon. A hivatás, a gyermeknevelés, a háztartási munka mellett, ha akad még szabad idejük, járhatnak könyvtárba, tagjai lehetnek a nők klubjának, de van heti 5 napon át üzemelő mozi is a nagyközségben, ott az ifjúsági ház, a művelődési ház, s két meglehetősen elegáns zenés szórakozóhely. S ezen belül még egy étterem is. A nők munkáját könnyítő szolgáltatások egyelőre kimerülnek az egy szál Patyolat-kirendeltségben. Riportunkban arra keresünk választ, vajon a nagyközségben élő értelmiségi nők megbecsüléstől övezve, elképzeléseiknek megfelelően élhetnek-p hivatásuknak? ♦ A fogorvosi rendelőben fiatal orvosnő fogad: dr. Debreceni Rozália. Mozdulatai erőt, határozottságot sugároznak. Tagoltan, nyomatékkai ejt minden szót. A beilleszkedés első, talán legnehezebb éven már túlvan. Budapestről érkezett Füzesgyarmatra. Más világ, más élethelyzet... — Nem, nem a szórakozóhelyek hiányoznak. Oda Pesten sem jártam. Talán inkább a színház. S ami még nagyobb bánatom: a szakA „fogmentős” doktornő mai továbbképzések lehetőségeinek a hiánya. Tagja vagyok a Magyar Fogorvosok Egyesületének. Pesten havonta jártam tudományos értekezletekre. Itt nincs rá lehetőség. Pedig, ha az ember haladni akar a szakmájában, ismernie kel) az adott tudományág újabb eredményeit is. Ez nálam valahogy belső kényszer. Ez hiányzik, de nem vagyok csalódott. Munkámban itt is megvannak a lehetőségek, korszerű eszközökkel dolgozom. „Fogmentős” orvosnak tartom magam. De itt még a fiatalok szemléletén is nehéz változtatni. Későn, mindig későn jönnek... — S az iskolai fogászat gyermeksírástól zengő napjait hogy bírja? — vetem közbe. — Meg fog lepődni — nevet fel őszintén. — Nem idegesítenek. Nagyon fontos számomra, hogy a fogászhoz először kerülő gyereke^ milyen élménnyel távoznak. Ennek érdekében állandó nevelőmunkát kell kifejteni. Mesélek, magyarázok nekik. — S a magánpraxis?— térek át egy kényesebb témára. — Egyelőre nem kértem. Így hát nem vagyok Krőzus. Még az ember fiatal és bo- hó — fordítja félig tréfára a szót —, nem a pénzt, hanem a szakmai tudást keresi. — Hogyan él otthon? Mik a kedvtelései? — Hét éve gyakorlom a fogorvosi hivatást. Napi 6 órát dolgozom. Most persze, mivel helyettesítek, több időm megy el. A háztartásunk gépesítve van. Hétközben nem főzök, csak vasárnap, de akkor ínyencségeket. Szeretem a népművészeti tárgyakat, és hímezni is szeretek. Könyvet, szinte válogatás nélkül olvasok. Nagyon szeretem a munkám. Ezért viselem el nehezen, ha akár betegség miatt is otthon kell maradnom. Pedig, ha eszembe jut, hogy bosz- szúból lettem fogorvos... — kacag egy nagyot. _ ? — Kétszer nem vettek fel az általános orvosira. Ma már nem bánom, örülök, hogy így alakult. Barátok? Egyelőre viszonylagos magányban élünk. A férjem különben is kora reggeltől késő estig dolgozik a termelő- szövetkezetben. No, de az idő haladtával majd kialakul ez is ... ♦ ♦ Az általános iskola 43 pedagógusa közül 29 nő. Többségük középkorú. így a mosolygós, kiegyensúlyozott Gyenge Jánosné tanítónő is, aki érkezésünkkor éppen második osztályos tanítványainak tart korrepetálást. Várnunk kell míg befejezi. Aztán a szűk igazgatóhelyettesi szobában kiváló interjú- alanyként, különösebb kapacitás nélkül vall életéről, hivatásáról. — Huszonkét éve tanítok, Füzesgyarmatra 1972-ben kerültem. A férjem agronómus. A lányom már kirepült a családi fészekből, az orosházi gimnáziumban negyedikes. Pedagógus szeretne lenni — mosolyog büszkén. — Kényelmes, korszerű lakásban élünk, a házi munkával nem sok idő megy el. — Szórakozás? Nagyon szeretek moziba járni. Édesapám is filmszervező volt, az iskolában én is. — És a férje is elkíséri? — Soha nem tudtam rávenni — nevet egy nagyot. — De a tévéműsorokat is megnézem — folytatja. Nagyon szeretek hímezni, tagja vagyok a Röpülj páva körnek, a nagyközségi Vöröske„Mindenre jut idom” reszt-alapszervezetnek és a HNF nőbizottságának. — Ez igen. S a hivatása? — Nagyon szeretek tanítani — komolyodik el —, igyekszem jól dolgozni. Az új dokumentumok bevezetése óta persze, hiába tanítok annyi éve, nagyon sokat és sokrétűen kell felkészülni. Milyennek képzelem a jó tanítót? — gondolkodik el egy kicsit. — Szeressen tanítani, legyen kötelességtudó, értse meg és szeresse a gyerekeket, s legyen mindig jól felkészült. — Milyennek látja a nők helyzetét a nagyközségben? — Sajnos, az iskolai napközibe és az óvodába még mindig nem sikerült mindenkit felvenni. A szolgáltatások, az ellátás aránylag megfelelő. Aki akar, élhet a művelődési lehetőségekkel is. — Szereti a házi munkát? — Igen. Van egy kis nad- rágszíjparcellánk, ott megterem minden. De marad mindig művelődésre, önképzésre és szórakozásra is idő. Van gépkocsink, s könnyen ki tudunk mozdulni. Szeretem Füzesgyarmatot, a munkahelyem, s úgy érzem, sikerült jól beilleszkednem. ♦♦♦ Munka mellett nehéz tanulni Fotó: Gál Edit Már bent járunk a késő délutánban. Such Mihályné arca fáradtságot tükröz. Megkönnyebbülve ül le munkahelye, a Vörös Csillag Tsz elegáns székházának egyik irodahelyiségében. Családjá' val együtt egy éve került ide, s férje is itt dolgozik- Két gyerekük van. Egy 10 éves fiú és egy 7 éves kislány. — Sajnos, senkim sincs itt a rokonok közül, aki néha segíthetne rajtam. Hogyan is. élünk? Este elkészítünk mindent, aztán a reggelit is magam állítom össze, de a tejet, kiflit már a gyerekek vásárolják maguknak. Hiszen férjemmel együtt reggel 6 órára járunk dolgozni. Fél 8 fele hazaszaladok, s útnak indítom az iskolába a gyerekeket. Mint a broyler-telep vezetője, többnyire kint vagyok egész nap. Délután sietek haza, s kezdődik az egész elölről. Fülön fogom a gyerekeket, s jön egy kis tanulás. Szerencsém van, hogy a fiam jól tanul, így nem kell sokat foglalkozni vele. Este aztán bizony holt fáradtan ülök le tanulni. Hódmezővásárhelyen, az élelmiszeripari főiskola állattenyésztési szakának harmadéves hallgatója vagyok. Még egy év hátra van sóhajt fel. — Félévenként háromszor töltök ott 5 napot. Akkor a férjem az otthoni mindenes. Távoléteimet egyre nehezebben viselik el a gyerekek. — Szórakozni? — húzza el száját keserűen. — Arra. nagyon kevés idő jut. Azért egy héten egyszer eljárok a helyi páva körbe. Persze szeretnék kirándulni, hímezni, de ritkán jut rá idő. Vasárnaponként minden harmadik héten ügyeletes vagyok a munkahelyemen. Moziba? Legutóbb nyáron voltam a gyerekekkel. Már nem is emlékszem mit láttunk. Van egy kialakult baráti körünk. Ez egy-egy óra beszélgetést jelent, nem érünk rá hajnalig dáridózni. Szeretek itt lenni, jó a kapcsolatom a kollégákat. Tizennyolc éve foglalkozom baromfitenyésztéssel. A mostani munkám nagy felelősséggel jár. Személyi, gazdasági, szakmai kérdésekkel egyaránt foglalkozom. Most az ágazatunk éppen fejlesztés alatt áll, 1981-re a jelenleginek csaknem háromszorosát fogjuk produkálni, ha minden sikerül. Olvasni? Nagyon szerété, néha a tanulás rovására is. Különösen az útikönyveket kedvelem, de gyakran olvasok verseket is a gyerekeknél Petőfi a kedvencünk. Ha elvégzem az iskolát, akkor biztos több időm marad, még arra is, hogy végre egyszer nyáron hosz- szabb időre együtt utazhasson el a család nyaralni. A riportban szereplő asz- szonyok mindhárman szeretik hivatásukat. Emellett nem kis erőfeszítés árán képezik tovább magukat, végzik az asszonyokra háruló sokféle tennivalót, s próbálják meg egész emberként élni életüket. Egyik sem érzi elveszettnek magát, mert egy kis településen él. Aki akar, az ott is teljes életet élhet. B. Sajti Emese MOZI Júlia és társai Talán az amerikai filmgyártáson lehet leginkább érzékelni, hogy a filmszakma milyen közel áll a szolgáltatóiparhoz. Nem is lehet csodálkozni, ha a producerek csak olyan vállalkozásba fektetik pénzüket, amelyek feltehetőleg széles közönségsikerre, vagyis kasszasikerre számíthatnak. Sikerek és bukások tapasztalatgörbéiből írt felmérések jelzik korunk általános kulturális szintjét. S ha az elkészült filmek szélesebb halmazát tekintjük, az összkép bizony elszomorító. Milyen jó is lenne, ha a tengerek, országhatárok és a társadalmi rendszerek különbözősége egyben érzékelhető határt jelentene a népek kulturális állapota közt. Ez esetben például a piac farkastörvényeitől valamelyest függetlenebb mai magyar filmgyártás utcahosszal kellene, hogy vezessen nyugati — vadnyugati — társai előtt. Ám — tegyük szívünkre a kezünket — e nem túl erős versenyben sem tudunk érzékelhető fölényt elérni. Annál kiáltóbb az ellentét korunk technikai civilizációja és általános kulturális állapota között. Szinte elképesztő, hogy az a munkás, aki a gyárban, vagy éppen a földeken a legmodernebb gépekkel dolgozik, milyen igénytelen lesz, ha olvasmányait, film- vagy televíziós élményeit kell megválogatnia. Hogy a technikai civilizációt megtervező mérnök, vagy a sejtek legrejtettebb zugait kutató orvos „kikapcsolódása” néha mennyire súrolja a szellemi sivárság szintjét. S például a fiatalok nem is oly elszórt rétegeinek zenei érdeklődése milyen veszélyesen közelít a szellemi banditizmus felé. Kivételek persze vannak mindenütt, de az általános kép feltétlen elgondolkodtató. Mindezen féltő dohogás akkor fogalmazódott meg bennem, amikor apránként ösz- szeált a véleményem, mely szerint a mozikban napjainkban vetített Júlia című amerikai film „nem is olyan rossz”. Attól függ ugyanis, hogy mihez viszonyítjuk. Ha az érzelgős, se nem kalandos, s nem izgalmas vadnyugati széles vásznú unalmakhoz, vagy a goromba, alantas ösztönökre építő, autókkal, művérrel és kaszkadőrpofonokkal nem takarékoskodó gengszterfilmekhez mérjük, akkor a Júlia egész tisztességes alkotás. És persze a se füle, se farka, bosz- szantóan bárgyú „kacagtató filmvígjátékoknál” is hasonlíthatatlanul jobb. Ennél pedig irreális volna magasabbra tenni az amerikai átlagfilmek mércéjét. Két „nagy név”, a főszerepeket alakító Jane Fonda és Vanessa Redgrave tiszteletére érdemes megnézni ezt a filmet, bár az ő játékuk sem változtathatott azon a szemléleten, amely a fasizmus rémtettei közt ellenállókat is egyfajta szirupos nosztalgiával mutatja be. (Andódy) SZÍNHÁZ, mozi 1979. október 20-án, szombaton, Békéscsabán, 19.00 órakor: AZ ARANY EMBER Blaha-bérlet. * * * Békési Bástya: 4 órakor: A fej nélküli lovas — 6 órakor: Pokoli torony. I., II. rész. Békéscsabai Építők Kultúrotthona: 5 órakor: A nagy balhé — 7 órakor: Száll a kakukk fészkére. Békéscsabai Szabadság: de. 10 órakor: Papucs és rózsa. I., II. rész, 4 és 6 órakor: A kétbalkezes és az örömlány — 8 órakor: Júlia. Békéscsabai Terv: És újra a szerelem. Gyulai Erkel: A fekete kard románca. Gyulai Petőfi: Vendégek Vadnyugaton. Orosházi Béke: A, nő illata. Orosházi Partizán: fél 4 órakor: Lolka és Bolka a föld körül — fél 6 és fél 8 órakor: A vasprefektus. * Mezőkovácsháza harmincöt éve
